Magyar Nemzet, 1969. október (25. évfolyam, 228-254. szám)
1969-10-10 / 236. szám
2 Jndita Gandhi ellentámadásba ment át a Kongresszus Párt jobboldala ellen Csáván a miniszterelnök-asszonyt támogatja Új-Delhiből jelenti a Reuter. Gandhi asszony és öt más baloldali pártvezető követelte az indiai kormánypárt fő irányító testületének, az úgynevezett munkabizottságnak az összehívását, hogy megvitassák Nídzsalingappa pártelnök önkényes eljárását, amellyel felfüggesztette tisztségéből a párt balszárnyának több tekintélyes képviselőjét , Gandhi asszony híveit. A miniszterelnök-asszonyt támogató balszárny és a Kongresszus Pártot hivatalosan vezető reakciós csoportosulás ellentétei a nyár folyamán váltak nyílttá, amikor Indira Gandhi kormánya bejelentette a bankok államosítását. A párt vezetőcége augusztusban egy határozatban az egység fenntartása mellett tört lándzsát, de a jobboldal ezután is mindent megtett, hogy kiszorítsa a párt vezető tisztségeiből Gandhi asszony híveit. A miniszterelnök most azt követeli, hogy a munkabizottság, majd később a párt országos bizottsága is tanácskozzék a politikai helyzetről és a Nidzsalingappa pártelnök magatartásáról. A levelet Csáván belügyminiszter is aláírta, aki ezzel első ízben foglalt állást a miniszterelnök mellett. Vietnami hadijlntés Csen En-laj szerint Kína minden segítséget megad a vietnami nép harcához Saigonból jelenti a Reuter és a JJPI. A dél-vietnami felszabadító erők szerda este és csütörtökön hajnalban tíz katonai célpont ellen indítottak támadást. Az amerikai expedíciós hadsereg saigoni parancsnokságának jelentése szerint a múlt hét amerikai veszteségei három év óta a legalacsonyabbak. Egy Tokióból érkezett, hírügynökségi jelentés szerint Csou En-la kínai miniszterelnök szerdán Pekingben a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány küldöttségének tiszteletére adott fogadáson kijelentette: az ameriai csapatok egy részének kivonása Dél-Vietnamból csupán taktikai fogás, amelynek célja a háború prolongálása. Mint az Új Kína hírügynökség jelenti, a miniszterelnök beszédében az amerikai és csatlós csapatok feltétel nélküli kivonását követelte, mint egyedüli biztosítékát a helyzet rendezésének, és annak, hogy Dél-Vietnam népe maga oldja meg problémáit, bármilyen külső beavatkozás nélkül. „A vietnami nép nemzetmentő háborújában a kínai népnek kötelessége, hogy megadjon minden támogatást” — mondotta. Óriási lelkesedéssel fogadták Tritoliban az új líbiai államfőt Tripoliból jelenti az AFP. El Kadhafi, a líbiai forradalmi tanács parancsnokságának elnöke, a hatalomátvétel óta csütörtökön látogatott először az ország nyugati fővárosába, Tripoliba, (az országnak két fővárosa van), hogy átvegye az új amerikai és angol nagykövet megbízólevelét. Mindkét ország öt nappal az államcsíny után ismet aLAjka*-,, társasági kormányt? ** * “* 3 A diplomáciai eseményről szóló tudósításában az AP hírügynökség tudósítója kiemeli azt a tényt, hogy Tripoli lakossága a szó szoros értelmében elsöprő lelkesedéssel köszöntötte az új rendszer legmagasabb közjogi méltóságát, El Kadhafit. A külügyminisztériumhoz vezető útvonalat, ahová az államfői gépkocsit várták, hatalmas tömeg szegélyezte. Míg a díszteremben az Ünnepség tartott, az embertöl meg panton nőtt, elállta a főbejáratot, és ennek következtében az államfő egy külön kijáraton volt kénytelen távozni. Magyar Nemzet Újabb egyiptomi átkelés a Szuezi-csatornán Jarring Moszkvába utazik, de nem fsiggeszli fel közvetítő tevékenységét a Közel-Keleten Kairóból jelenti a MENA. Az egyiptomi hadsereg szóvivője csütörtökön reggel közölte, hogy az éjszakai órákban a Szuezi-csatorna egész hosszában nagy egyiptomi felderítő erők keltek át a csatornán, és mélyen behatoltak az izraeli megszállás alatt levő Sinai-félszigetre. A felderítő járőrök fontos értesüléseket szereztek az izraeli lőszer- és utánpótlási raktárakról a frontvonal mögött levő területeken. Az egyiptomi járőrök több mint négy órán keresztül tartózkodtak a csatorna keleti partján és sikeresen hajtották végre megbízatásukat. Valamennyi egyiptomi katona — kettő kivételével — visszatért — közölte a szóvivő. Az átkelés hírét közvetve izraeli részről is megerősítették, azzal, hogy Tel Avivban bejelentették: a csatorna mentén éjféltájban összetűzés volt egyiptomi járőrök és izraeli katonák között és az összetűzésben két egyiptomi katona életét vesztette. Jeruzsálemben Golda Meir asszony, Izrael miniszterelnöke a kormány szerda este tartott rendkívüli ülésén beszámolt az Egyesült Államokban tett látogatásáról és Nixon elnökkel, valamint U Thant ENSZ-főtitkárral folytatott megbeszéléseiről. Az ülés után nyilatkozva az izraeli kormányfő kijelentette, hogy országa „változatlanul kész tárgyalni” a szembenálló arab államokkal, csak közvetlenül. Gunnar Jarring, U Thant ENSZ-főtitkár közel-keleti megbízottja szerdán este elutazott New Yorkból, hogy visszatérjen Moszkvába, ahol Svédország nagykövetének tisztségét tölti be. Jarring nagykövet szeptember 15-e óta tartózkodott az Egyesült Államokban, ahol az ENSZ-közgyűlésen részt vevő külügyminiszterekkel folytatott tárgyalásokat a közel-keleti rendezés lehetőségeiről. Amerikai hírügynökségek korábban olyan értesüléseket tettek közzé, hogy Jarring egy időre felfüggeszti tevékenységét, mert a közel-keleti rendezés egyelőre zsákutcába jutott. U Thant nyilatkozatban volt kénytelen cáfolni ezeket a sajtójelentéseket, hangsúlyozva, hogy Jarring „sem a múltban, sem most nem függesztette fel küldetését és a felek számára továbbra is elérhető lesz hatékony és gyors összeköttetést biztosító csatornákon keresztül”. A külpolitika hírei (Linz, MTI) A magyar parlamenti küldöttség az Osztrák Nemzeti Tanács elnökségének meghívására országjáró körútra indult. 204 (Berlin, TASZSZ) A szovjet párt- és kormányküldöttség, amely Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának vezetésével részt vett az NDK húszéves jubileumának ünnepségein, szerda este visszautazott huzaláhr. O (Moszkva, MTI) A Kremlben csütörtökön folytatódtak aszovjet—tanzániai tárgyalások. O (Párizs, Reuter) A francia fővárosban csütörtök délelőtt megnyílt a vietnami értekezlet 37. ülése. O (Varsó, PAP) Wyszinski bíboros, más egyházi főméltóságokkal együtt elutazott Rómába, hogy részt vegyen a püspöki szinóduson.Õ (Stockholm, AP) Erlander svéd miniszterelnök csütörtökön formálisan is benyújtotta kormánya lemondását VI. Gusztáv Adolf uralkodónak. (Róma, AFP) Abdusszalam Buszavi libanoni külügyminiszter, aki csütörtök délután megbeszélést folytatott Villott vatikáni államtitkárral, este befejezte római látogatását és hazaindult. A szentszék képviselője és a libanoni külügyminiszter a közel-keleti helyzetről tárgyalt. Rakéták a zöldasztalon Még júliusban történt, hogy a New York Times nyíltan azzal vádolta Nixon elnököt: ..immár hét hónapja személyesen akadályozza a szovjet—amerikai rakétamegbeszélések megkezdését”. Azóta az ENSZ-közgyűlés peremén nagy fontosságú párbeszédsorozat zajlott le Gromiko szovjet és Rogers amerikai külügyminiszter között. A megbeszélések természetesen bizalmasak voltak, de mindkét fél rövid közlései világossá tették, hogy a stratégiai fegyverrendszereik korlátozásának problémája volt a párbeszéd egyik fő témája. Ezek a megbeszélések egyelőre a legjobb esetben is csak „várakozó álláspontta” jogosítják fel a nemzetközi közvéleményt. Az amerikai politika legfelső csúcsán ugyanis nem mutatkozik jele fordulatnak. „Egy emelettel lejjebb” a Pentagon, a State Department és a Nemzetbiztonsági Tanács szintjén pedig részben belső viták dúlnak, részben változatlanul suhannak a stratégiai megbeszélések ellen irányított torpedók. Ami a Szovjetunió álláspontját illeti, Koszigin miniszterelnök már 1967 márciusában, Johnson akkori elnökhöz intézett levelében kinyilvánította a szovjet kormány tárgyalási készségét — mégpedig „mind az offenzív, mind a defenzív rakéták” korlátozásáról. A Szovjetuniót ebben a döntésben az a felismerés vezette, hogy a rakétafelfegyverzés olyan „technológiai ugróponthoz” érkezett, amelyen túl a fegyverkezési verseny egy újabb veszélyes szakasza kezdődik. Lényegében két haditechnikai tényező belépéséről van szó: az egyik az úgynevezett rakétaelhárítórendszerek, a másik a több irányítható nukleáris robbanófejjel ellátott rakéták gyártása. Ilyen körülmények között a rakétarendszerek valamilyen korlátozásáról kötött megállapodás nemcsak a fegyverkezési spirál törvényszerű emelkedését akadályozhatná meg, hanem megnyithatná az utat a további leszerelési megállapodások egész sora előtt is. A Koszigin-levél óta bekövetkezett események elemzése során — amelyek a Gromiko—Rogers párbeszéd előtörténetét jelentik — arra a következtetésre kell jutni, hogy az Egyesült Államok hivatalos politikája még mindig nem vonta le egyértelműen a jelenlegi stratégiai helyzetből adódó alapvető következtetést. Ez szükségszerűen az, hogy a két világháború során elfoglalt helyzetétől eltérően az Egyesült Államok területe is megszűnt „privilegizált menedékhely” lenni és döntő új elemként lépett be a nemzetközi stratégiába az Egyesült Államok közvetlen fizikai veszélyeztetettsége. Ezen már nem változtathat a rakétafegyverkezés további mennyiségi alakulása, ez egyike a nemzetközi stratégia visszavonhatatlan lényeinek. Annyi mindenesetre beszivárgott e felismerésből az amerikai politikába, hogy legalább az úgynevezett „antirakéta-rendszerek” korlátozásáról folytatandó megbeszélések szükségességét elvben elfogadták. E ködös elvi készséget azonban a jelek szerint még nem követte egy olyan amerikai gyakorlati politika kikristályosodása, amelynek alapján a megbeszélések eredményesek lehetnek. Márpedig a stratégiai rakétamegbeszélések esetében olyan tárgyalásokról van szó, ahol az előkészítés során már ki kell rajzolódniuk az előrehaladás reális körvonalainak. Az ilyen tárgyalások kudarca ugyanis károsabb lehet, mintha meg sem kezdik azokat: szerte sokkszerűen negatív hatással járhat az egész nemzetközi helyzetre. Az amerikai politika vitatható lépéseinek sorát már a Johnson-adminisztráció megnyitotta, amikor fél évvel Koszigin levele után Johnson utasítást adott a Sentinel nevű antirakéta-rendszer felépítésének megkezdésére. A következő év júniusában Gromiko a Legfelső Tanács előtt mondott beszédében újra leszögezte, hogy a szovjet kormány kész megkezdeni a rakétarendszerek korlátozásáról folytatott tárgyalásokat, s a Pravda (17 nappal a Gromikobeszéd előtt) már jelezte: az amerikai manőverezést úgy értékelik, mint a tárgyalások megkezdéseinek halogatását. Két hónappal a Gromiko-beszéd után, elnöksége alkonyán azonban Johnson mégis utasítást adott a több irányítható nukleáris robbanófejjel ellátott rakéták (MIRV-rakéta) kísérleteinek meggyorsítására. Az őrségváltás, azaz Nixon hivatalba lépése után három hónappal döntés született. Eszerint a Sentinel helyett a Safeguard-rakétarendszert fejlesztik ki. Elvileg, a stratégiai rakétamegbeszélések szempontjából ez éppen olyan negatív akció volt, mint Johnson korábbi döntése. Nixon azonban bizonyos részletváltoztatásokat vezetett be. Az egyik változás az volt, hogy a Safeguard költségeit kezdeti fázisában is 7 milliárd dollárra becsülték a Sentinelszisztáma első szakaszának 5 milliárdos költségvetésével szemben. Ez nyilvánvalóan gesztust jelentett az új adminisztráció részéről a militarista hadiipari komplexum felé. A másik taktikai változtatás az volt, hogy a Sentinel - szisztémát néhány amerikai nagyváros körül hozták volna létre. Ezzel szemben a Safeguard az amerikai interkontinentális rakéták legfontosabb kilövőhelyeinek őrzésére lenne hivatva. Lényegében bonyolultabb és politikailag messzebb mutató a harmadik különbség. A Sentinel esetében a Johnsonadminisztráció azt igyekezett hangoztatni, hogy ez az elhárítórendszer elsősorban a hetvenes évek potenciális kínai atomrakéta fenyegetése ellen épül. Ez az érv természetesen nem állta ki a komoly kritikát, hiszen a Sentinel alapvető és azonnal, közvetlenül is káros funkciója a szovjet— amerikai rakétamegbeszélések létrejöttének megnehezítése volt. Annyit azonban jelzett, hogy a választások előtt álló Johnson-adminisztráció hivatalos érvelése el akarja kerülni e lépés szovjetellenes jellegének hangsúlyozását. Nixon ezzel szemben (amikor már győzött) a Safeguard bejelentése során deklaráltan és félreérthetetlenül úgy nyilatkozott, hogy ezek a rakétái elsősorban a szovjetellenes konfrontáció feladatait szolgálják és csak másodsorban a potenciális kínai rakétákkal szembeni elhárítást. Ez a hangsúlyeltolás a hivatalos amerikai érvelésben feltétlenül jelezte, hogy megerősödött Nixon környezetében és valószínűleg a Pentagonban is az a taktikai vonal, amelynek célja a szovjet—kínai nézetkülönbségek végsőkig való kihasználása és ennek során egy hosszabb lejáratú lavírozó politika kidolgozása. Nixonnak ez az első lépése ily módon nemcsak a szó katonai-stratégiai értelmében emelt újabb nehézséget a konstruktív szovjet—amerikai rakeétamegbeszélések elé, hanem politikailag is bonyolultabbá tette a légkört ilyen megbeszélések számára. Március és augusztus között a Nixon-adminisztráció mindamellett kénytelen volt tudomásul venni, hogy az amerikai közvéleményből rendkívül erős az ellenérzés e halogató taktikával szemben. 1969 júliusában Gromiko újra leszögezte, hogy a Szovjetunió elvi döntése változatlan, készen áll a tárgyalásokra. Ekkor hangzott el a New York Times már említett, vádló kiáltása, s ekkor kezdődött meg a kongreszszusi ellenzék aktivizálódása is. E folyamat egyik következménye az volt, hogy augusztusban a szenátus mindössze két szavazattöbbséggel, 51:49 arányban szavazta meg a Safegaard-szisztéma első szakaszának felépítésére szánt hiteleket. Ugyanebben a korszakban megmutatkozott az is, hogy az amerikai politikában önkényesen állítanak fel különböző nemzetközi ,,rakéta egyensúly elméleteket”. Ezeknek fő célja a közvélemény és a törvényhozás manipulálása a kívánt célok érdekében. Jellegzetes ebből a szempontból a francia Le Monde tudósítójának megjegyzése: „Kapnak bizonyos számú információt, s az amerikai katonai Establishment tagjai ezeknek az információknak egyedüli értékelői. A rendelkezésükre álló adatok jelentőségét felfújják vagy csökkentik, aszerint, hogy milyen hatást akarnak elérni”. A szenátus augusztusi, a Pentagon szempontjából nyilván nem kielégítő szereplése után e manipulációs technika feladata annak a bebizonyítása volt, hogy az Egyesült Államoknak fokoznia kell a rakétafelfegyverkezést. Azt természetesen nem mondták ki, hogy ezzel egyidejűleg fel kell adni a szovjet—amerikai rakétamegbeszélések gondolatát. A logikai kapcsolat azonban világos: egy új rakétafelfegyverzési roham Washington részéről gyakorlatilag amúgy is megsemmisítené meghatározott időszakra ilyen tárgyalások lehetőségét. Nem különösebben új és nem is különösebben szellemes megoldást választott Ni- ‘xon környezete és a Pentagon -lobby ennek a manipulációs célnak az elérésére. Az utóbbi hetekben az említett ,, egyensúly ” - jelentések egyértelműen azt szuggerálják az amerikai törvényhozásnak és közvéleménynek, hogy az Egyesült Államok elmaradt a Szovjetunió mögött a rakétafejlesztésben. Ez magában hordja azt a logikai következtetést, hogy Washington feladata nem a rakétaszisztémáit korlátozása, hanem a fegyverkezés gyorsítása. Voltaképpen a nukleáris stratégia szférájában, új körülmények és új feltételek között a régi „erőpolitika” jelentkezik ebben a manipulációban. (Meg kell jegyezni, hogy e becslések számadatai természetesen megbízhatatlanok. Hiszen az amerikai interkontinentális rakéták mennyisége is hadititok, nem beszélve azokról az enyhén szólva hiányos információkról, amelyek ebben a tekintetben a szovjet rakétapotenciálról állhatnak a Pentagon rendelkezésére. E különböző egyensúlyjelentéseket azonban éppen megbízhatatlanságuk teszi hajlékonnyá és alkalmassá a pillanatnyi taktika által diktált manipulációs célok elérésére.) A Nixon-adminisztráció eddigi akciói jelzik, hogy amerikai részről milyen rendkívüli nehézségeket gördítenek a tárgyalások megkezdése elé. A tények mutatják majd meg, hogy a Fehér Ház a közeljövőben el tud-e szakadni a célzatos manipulációk ködös világától, vállalni tudja-e azokat a kötelezettségeket, amelyeket a nemzetközi helyzet realitásainak józan felmérése diktálna. Az elmúlt hónapok manővereinek ismeretében már az is feltételezne bizonyos fokú előzetes közeledést e realitásokhoz, ha a közeljövőben egyáltalán ki lehetne nyitni a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásának súlyos dossziéját. Gömöri Endre Péntek, 1969. október 10. A csehszlovák kormány ülése Fegyelmi határozatok Prágában Prágából jelenti a TASZSZ és a CTK. A csehszlovák kormány Cernik elnökletével ülést tartott. Rendeletet fogadott el azokról a politikai és szervezeti intézkedésekről, amelyek a párt központi bizottsága szeptemberi plénumán hozott határozat megvalósítását szolgálják. Az ülésről kiadott közlemény szerint a kormány kidolgozza a jövő évi népgazdaságfejlesztési tervet, a csehszlovák gazdasági élet konszolidálásának programtervezetét, valamint az 1971—1975-ös ötéves terv első előirányzatait. A Rudé Právo csütörtöki száma arról tájékoztat, hogy Prága I. kerületi pártbizottsága megvitatott néhány olyan párttag ellen indított fegyelmi vizsgálatot, akik pártellenes tevékenységükkel és írásaikkal durván megsértették a párt szervezeti szabályzatát. A kerületi pártbizottság határozatot hozott Pavel Kohaulnak, Ludvik Pacovskynak, Antonin Liehmnek és Ludvik Vaculiknak a pártból való kizárására. A határozat alapján felfüggesztik Jiri Hanzelka és Jan Stern párttagságát és fegyelmi eljárást indítanak ellenük. Intézkedések a kiutazási engedélyekről Csehszlovákiában A szövetségi kormány sajtótitkára és a belügyminisztérium államtitkára csütörtökön sajtóértekezleten tájékoztatta az újságírókat a csehszlovák állampolgárok kiutazásával és kapitalista országokban való tartózkodásával, valamint a külföldiek Csehszlovákiába történő beutazásával kapcsolatos rendkívüli intézkedésekről. Az intézkedéseket az állam jelenlegi szükségletei, főképpen devizalehetőségei, valamint a turistaforgalomban tapasztalható negatív jelenségek megszüntetésének érdekei diktálták. A jövőben kiutazási engedélyeik kiadásánál — mind magánjellegű, mind pedig hivatalos utak alkalmával — elsősorban gazdasági szempontokat vesznek figyelembe. A jugoszláv szakszervezetek a sztrájkokról Belgrádból jelenti az MTI. A belgrádi Komuniszt vezércikket szentel a JKSZ legfelsőbb irányító fóruma, az elnökség október 14-én megtartandó ülésének, amelyen Jugoszlávia társadalmi és gazdasági rendszerének időszerű kérdéseit vitatják meg. A JKSZ lapja kijelenti: „Az elnökségben a gazdasági kérdésekről folytatandó megbeszéléseknek mindenképpen ösztönzést kell adniuk ahhoz, hogy következetesebben tartsuk magunkat a már elfogadott irányvonalhoz. Ugyanakkor a jugoszláv szakszervezetek elnöksége megvitatta a sztrájkok problémáját az országban. Megállapították, hogy a munkabeszüntetések jelentős károkat okoznak. Felhívta a figyelmet a beszámoló arra is, hogy a jugoszláv társadalom körülményei között a sztrájkokat nem lehet egyértelműen szocialistaellenes jelenségeknek minősíteni, mert a munkabeszüntetésekkel a munkások általában a meghirdetett elvek és a gyakorlat közötti nagy különbségekre kívánják felhívni a figyelmet. O (Gibraltár, Reuter) Csütörtökön reggel elvonult a gibraltári partok mellől az a spanyol hadihajóraj, amely szerdán érkezett a sziklafokhoz erődemonstrálás céljával, hogy Nagy-Britanniát, az ENSZ határozatával összhangban rábírja a félsziget átadására. (Buenos Aires, UPI) Argentína hat városában összesen tíz bomba robbant a szerdai nap folyamán. A hatóságok feltételezik, hogy az akciónak szervezői Che Guevara, a legendáshírű gerillavezér elfogatásának második évfordulójára emlékeztetnek.