Magyar Nemzet, 1969. november (25. évfolyam, 255-279. szám)
1969-11-01 / 255. szám
• ■ ' GV “ * I ! ' •* Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA * A diákok nyelvén Elkeseredett pillanatában találkoztam a presszóban az irodalomszakos tanárnővel. Vidéken rendezett pedagógiai tanácskozásról jött, és szidta az értekezlet előadóját, aki szerint minden rendben van a tankönyvek, a tanterv, a tananyag körül, és aki még egy keskeny rést sem hagyott a kétkedés számára, hogy hátha akadhatnak bizonyos gondok az irodalomoktatásban. „Most éppen mit csinál?” — kérdeztem. „Sartre-t olvasom.” „Tanulmányt ír?” „Dehogy, a gyerekeim kérdezték az osztályban, hogy mi az egzisztencializmus, és most napok óta kénytelen vagyok filozófiai könyveket olvasni, pedig annyi más dolgom lenne még.” Búcsúzásul hozzátette, miközben fél kézzel már a könyvben lapozott: „Tudja, ezért nem mehetek sohasem készületlenül az órára. Talán megtenném, de ilyenkor arra gondolok, hogy a gyerekek megint kérdezni fognak valamit.. Sokan azt hiszik, hogy a pedagógustól az állam, és képviseletében az igazgató, a szakfelügyelő követel a legtöbbet. Mások úgy vélekednek, hogy a legkövetelődzőbbek a szülők. Kevesen gondolnak arra, hogy nincs olyan elfogult szülő és nincs olyan bogarászó szakfelügyelő, aki több tudást, ismeretet, szakmai elmélyedést kívánna meg a pedagógustól, mint a diák. És ha bárkiben kétségek támadnának eziránt, az olvassa el az Ifjúsági Magazin tanévkezdő őszi számában azt a felmérést, amelyet a folyóirat szerkesztősége készített a tanári munkáról. Megkérdezte az Ifjúsági Magazin a diákoktól, hogy véleményük szerint mitől tanár a tanár, melyek a legfontosabb jó tulajdonságai. A válaszok persze különbözőek, de alig van olyan felelet, amelyben a jó tanár kritériumai között az igazságszeretet mellett ne szerepelne fő helyen a tudás. „A legfontosabb, hogy a tudása biztos és sokrétű legyen, hiszen anélkül nem is lehet tanár a tanár” — olvashatjuk a tömör véleményt egy 20 éves átképzős lány megfogalmazásában. A szociológia és a statisztika tudományának mai színvonalán nem tekinthetjük különösebben reprezentatívnak az Ifjúsági Magazin felmérését — nem is annak szánta a diáklap szerkesztősége —, néhány válaszból egzakt következtetéseket nem lehet és nem is szabad levonni. Jelzéseket azonban föltétlenül adnak ezek a levelek, amelyekben a tanári munka megítéléséről, józan — tisztelettudó! — bírálatáról és bensőséges értékeléséről esik szó. A jó tulajdonságok között persze — kinek-kinek egyéni ízlése szerint — sok minden szerepel, de érdekes módon újból és újból visszatér az óhaj, hogy a tanárnak legyen humorérzéke. Kár lenne a felnőttek oldaláról egy kézlegyintéssel elintézni az ügyet, mondván, hogy a gyerekek nyilván azt szeretnék, ha a pedagógus állandóan kacarászva járna közöttük. Ilyesmit csak nagyon ostoba gyerek kívánhat. De az az igény feltétlenül meglelhető itt, hogy a tanár a saját diákkorától ne túlságosan messzire szakadva ítélkezzék a nem nagyon jelentékeny pedagógiai kérdésekben. „Humorérzék, együttérezni tudás” — követi egymást ez az összetartozó két vonás, amelyet a 18 éves G. Mónika szeretne tanáraiban viszontlátni. Nem a „ jópofaságot” kívánják meg a józanabb diákok, nem is a gyerekekkel való cinkos összekacsintást, csupán — és ez sem kevés! — a realitás, az életkori sajátosságok iránti érzéket, azt a képességet, amelynek birtokában — ha tetszik, humorral is — a jó pedagógus az iskolai hibákat, vétségeket, baklövéseket megfelelő helyre teszi. Mitől népszerű a pedagógus? — kérdi a folyóirat. Attól-e, hogy sokat követel, vagy attól, hogy keveset? És ebben a részben olvasható egy válasz, amely ha hivatalos hely nyilatkozatában hangoznék el, bizonyára szólamnak tűnnék. Ha pedig szülő mondaná ezt gyöngén tanuló gyermekének, az biztosan megjegyezné, hogy „na, megint nyomja apu a sódert”. Ezt írja ugyanis B. Kati: „A gimiben, ahová jártam, volt egy »isteni« tanár. Pedig ha tudná, hogy miből állt az isteni népszerűsége, biztosan elkeseredne... Nála soha nem kellett tanulni... Egy szóval klassz fej volt 45 percig ... A vélemény mégis más ma már. Mi ittuk meg a levét annak, hogy nála nem kellett tanulni, és kit érdekel most a népszerűsége?” Ez a néhány mondat — ha általánosításra ugyanúgy nem alkalmas, mint az egész, jórészt játékos jellegű felmérés — újabb tanulságos adalékul szolgál az ifjúság arculatának megítéléséhez is. Mert íme, komolyan, őszintén kell kérdezni, és akkor ehhez méltóak a válaszok is. A 20 éves B. Kati — nyilván nem kevés iskolai tapasztalat birtokában — rádöbbent arra, hogy a pedagógus népszerűsége nem egyenlő a liberalizmusával. Pillanatnyilag nyilván nagyon kellemes, ha puskázva is ötös dolgozatot lehet írni, ha makogó felelettel is meg lehet kapni a jobb jegyet. Ám később, az érettségin, vagy az egyetemi felvételi vizsgán nyomban észrevehető ennek az álnépszerűségnek minden buktatója. Ha osztály és osztály, tanár és tanár ötös jegyei, diák és diák jeles bizonyítványa között ma még lényeges különbségek vannak, ennek bizonyára az is magyarázata, hogy a népszerűséget többféle módon értelmezik nálunk az iskolában. B. Kati tudja már, hogy mi ez a különbség. És a cikkünk elején idézett irodalomszakos tanárnő — ha joggal mozog is bizonyos hibák, korlátok, pedagógiai ellentmondások miatt — úgy őrzi meg népszerűségét, hogy igényes marad önmaga és diákjai iránt. Benne megtalálható az a két tulajdonság, amelyet a 18 éves N. Gábor így összegez: „Értsen a diákok nyelvén, és jól ismerje azt a tárgyat, amit tanít.” Gábor István A prágai tanácskozás javaslata az összeurópai értekezlet időpontjára és napirendjére A külpolitikai helyzet PRÁGÁBAN BEFEJEZŐDÖTT a budapesti felhívást aláíró szocialista országok külügyminisztereinek értekezlete. Az aláírt közös nyilatkozat — az eddig megtett kezdeményezések és elhangzott vélemények ismeretében — a Varsói Szerződés országainak közös állásfoglalását fogalmazza meg az összeurópai biztonsági értekezlet összehívására és napirendjére vonatkozóan. A tegnap Prágában aláírt nyilatkozat konkrét javaslatokat tartalmaz az értekezlet napirendjére, és valós perspektívaként említi azt a lehetőséget, hogy az értekezlet már a jövő év első felében összeüljön Helsinkiben. Ez utóbbi mozzanatot egyébként hangsúlyozta Gromiko szovjet külügyminiszter is az aláírást követően újságíróknak adott nyilatkozatában. „Mi, szocialista országok, úgy véljük, hogy mennél hamarább szervezik meg az összeurópai tanácskozást, annál jobb” — mondta Gromiko. „Természetesen nemcsak tőlünk függ a siker. Ezért ki akarom fejezni azt a reményemet, hogy a többi európai ország is erőfeszítéseket tesz a siker érdekében. Nem csupán az európai szocialista országok érdekeltek ebben, más államoknak semmivel sem kevesebb érdeke fűződik ehhez” — mondta a szovjet külügyminiszter. A Varsói Szerződés tagállamainak sajtója jelentős lépésként értékeli a prágai értekezletet. A budapesti felhívás nyomán kezdődött párbeszéd fontos szakaszának minősítik a lapok, és kiemelik, hogy a napirendre vonatkozó javaslat az erőszakról való lemondás és a sokoldalú gazdasági-kereskedelmi együttműködés kérdéseit öleli fel. Bonnban véget ért a Grandt-kormány programnyilatkozata feletti vita. Sőt, már kezdetét vette az új kormány diplomáciai tevékenysége is: Scheel külügyminiszter fogadta Carapkint , a Szovjetunió bonni nagykövetét és bejelentette Stewart angol külügyminiszter bonni látogatását is. A szövetségi gyűlésben lezajlott vitát összefoglalva a TASZSZ szemleírója megállapítja, hogy az éles, gyakran egyenesen viharos volt — különösen az NSZK és az NDK közötti kapcsolatok kérdésénél. A tovább éleződő közel-keleti helyzettel foglalkozott a szovjet külügyminisztérium pénteken kiadott nyilatkozata. A fontos okmány élesen bírálja az izraeli vezető körök politikáját, és haladéktalan intézkedéseket követel az agresszió következményeinek felszámolására. Ismét állást foglal a közel-keleti rendezéssel foglalkozó négyhatalmi tárgyalások mellett, és hasznosnak minősíti a kérdésben folytatott szovjet—amerikai kétoldali megbeszéléseket is. A Kairóból érkező hírek szerint mindeddig eredményteleneknek bizonyultak az egyiptomi kormány közvetítésre irányuló erőfeszítései a libanoni válság ügyében. Az AFP különböző jelek alapján azt feltételezi, hogy a tárgyalások gyakorlatilag megszakadtak. Ugyanakkor Dél-Libanonban folytatódnak a fegyveres összeütközések. Heikal az Al Ahram szokásos pénteki vezércikkében a libanoni válság okait kutatja. Véleménye szerint az eseményeket az arab—izraeli viszály erőteljes polarizálódása váltotta ki. Libanon — Heikal szerint — az 1967-es háború után megpróbálta visszaállítani normális életét, kétséges azonban, hogy ma egyetlen arab ország is kivonhatja-e magát a közös feladatok megoldásából. Az Al Ahram főszerkesztőjének véleménye szerint ma sokkal komolyabb a helyzet Libanonban, mint az 1958-as válság idején volt. Ami a Libanonnak felajánlott amerikai „védelmet” illeti, Heikal megjegyzi, hogy Washington túlzott optimizmussal nézett a fejlemények elé. Odáig ment, hogy választ kért Héleu elnöktől, s azt várta, hogy a válasz az amerikai „védelem” elfogadása lesz. Ez a remény megalapozatlan volt. A libanoni nemzeti erők túlnyomó többsége elutasítja az amerikai gyámkodást, de a hatóságok egy része Washingtonnal összhangban tevékenykedik — véli az Al Ahram főszerkesztője. Véget ért a prágai tanácskozás Prágából jelenti a TASZSZ és CTK. Pénteken befejezte munkáját a budapesti felhívást aláíró hét szocialista állam külügyminisztereinek tanácskozása. A baráti, elvtársi légkörben lefolyt tanácskozáson megvitatták az összeurópai értekezlet előkészítését. Befejezésül közös nyilatkozatot írtak alá. A pénteki tanácskozáson Erdélyi Károly magyar külügyminiszter-helyettes elnökölt. A záróközlemény aláírása után az újságírók beszélgetést folytattak a tanácskozásokon részt vett küldöttségek tagjaival. Gromiko szovjet külügyminiszter nyugati tudósítók kérdéseire válaszolva utalt arra a lehetőségre, hogy már a jövő év első felében összehívják az összeurópai tanácskozást. Nyilatkozat a Varsói Szerződés országai külügyminisztereinek tanácskozásáról 1969. október 30-án és 31-én Prágában tanácskozást tartottak a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei. A tanácskozáson részt vettek: a Bolgár Népköztársaság részéről Iván Basev miniszter, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság részéről Jan Marko miniszter, a Lengyel Népköztársaság részéről Stefan Jedrychowski miniszter, a Magyar Népköztársaság részéről Erdélyi Károly miniszterhelyettes, a Német Demokratikus Köztársaság részéről Otto Winter miniszter, a Román Szocialista Köztársaság részéről Corneliu Manescu miniszter, a Szovjetunió részéről Andrej Gromiko miniszter. Az illető kormányok kifejezték törekvésüket és készségüket, hogy önállóan, valamint más államokkal együttműködve újabb lépéseket tegyenek az európai feszültség enyhítésére, a biztonság megszilárdítására és a békés együttműködés fejlesztésére. Megerősítették a Varsói Szerződés tagállamai 1969. március 17-én valamennyi európai országhoz intézett budapesti felhívásának az élet által igazolt megállapításait. A tanácskozás részvevői különös figyelmet fordítottak az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó összeurópai értekezlet öszszehívásának előkészítésére. Megelégedéssel állapították meg, hogy az összeurópai értekezlet megtartására vonatkozó javaslatuk az európai államok többsége részéről széles körű pozitív visszhangra talált. Ez a javaslat Európában aktív érdemi megvitatás tárgya lett, amelynek során az értekezlet előkészítésével kapcsolatos egyes kérdésekben konkrét elgondolások hangzanak el. Mindez reális lehetőséget teremt az értekezlet megtartására és az európai biztonság közös erőfeszítések útján történő megteremtésére Európa összes államai és népei érdekében. Ugyancsak kedvező fogadtatásra talált a finn kormány 1969. május 5-i értékes kezdeményezése, amelyben kinyilvánította készségét, hogy közreműködik az összeurópai értekezlet előkészítésében és megtartásában. A budapesti felhívást aláíró valamennyi ország pozitív választ adott erre a kezdeményezésre. A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei kormányaik megbízásából a következő kérdések felvételét javasolják az értekezlet napirendjére: " Az európai biztonság megteremtése, az erőszak alkalmazásáról és az erőszakkal való fenyegetésről történő lemondás az európai államok kapcsolataiban; 2. Az európai államok közötti politikai együttműködés fejlesztését szolgáló, az egyenjogúságon alapuló kereskedelmi, gazdasági és műszaki-tudományos kapcsolatok kiszélesítése. A jelen nyilatkozatot aláíró szocialista államok szilárd meggyőződése, hogy a felsorolt kérdések termékeny megvitatása, az elért egyetértés és az európai feszültség csökkenése az államok közötti kölcsönös megértést, a békés és baráti kapcsolatok fejlesztését és ezzel Európa valamennyi népe létérdekeinek megfelelően a biztonság megvalósítását szolgálná. Az összeurópai értekezet sikere történelmi jelentőségű esemény lenne kontinensünk és az egész világ népeinek életében. A későbbiekben lehetővé tenné az európai államokat foglalkoztató más problémák megvizsgálását, amelyek megoldása hozzájárulna az európai béke megszilárdításához, előmozdítaná valamennyi európai állam széles körű, kölcsönösen előnyös együttműködésének fejlődését, hozzájárulna a történelmileg kialakult mai Európa kollektív alapokon és az összeurópai értekezleten részt vevő államok közös erőfeszítésein nyugvó biztonságának szavatolásához. A jelen tanácskozáson részt vevő országok kormányai javasolják, hogy az összeurópai értekezlet előkészítéseképpen az érdekelt államok két vagy több oldalú konzultációkon vitassák meg ezeket az elgondolásokat. Természetesen készek arra, hogy megvizsgáljanak bármely más javaslatot, amely az összeurópai értekezlet gyakorlati előkészítését és sikerének biztosítását szolgálja. A külügyminiszterek kormányaik nevében kifejezik meggyőződésüket, hogy egyes, még el nem hárított nehézségek ellenére az összeurópai értekezlet előkészítésével és megtartásával kapcsolatos valamenynyi kérdés — akár a napirendre, a részvevők körére, vagy az összehívás rendjére vonatkozzék is — megoldható, ha jóakarat és a kölcsönös megértésre való őszinte törekvés nyilvánul meg. A részt vevő országok kormányai felhívják az összes európai államot, hogy a földrész békés jövőjének érdekében tegyen erőfeszítéseket az összeurópai értekezlet mielőbbi összehívására. Az értekezletet véleményük szerint 1970 első felében Helsinkiben lehetne megtartani. Jakubovszkij Prágában Csütörtökön Prágába érkezett Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződéshez tartozó országok egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka, az egyesített fegyveres erők törzse tábornokainak és tisztjeinek kíséretében. A prágai repülőtéren csehszlovák katonai vezetők fogadták a Varsói Szerződés országainak vezérkari főnökeinek kíséretében. Közöttük volt Csémi Károly altábornagy, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke is. Libanoni válság: Eredménytelenek a kairói tárgyalások Folytatódnak a fegyveres saraecnapjaik Dél-Libanonban Kairóból jelenti a Reuter és az AFP. A Rusztani hadseregfőparancsnok vezetésével Kairóban tartózkodó libanoni delegáció tagjai csütörtökön két alkalommal több mint hat órán keresztül folytattak megbeszéléseket egyiptomi tárgyalópartnereikkel. Az Al Ahram hagsúlyozza, hogy az Egyesült Arab Köztársaság nem részvevője a libanoni válság megoldását célzó tárgyalásoknak, „csupán híd, amelyen keresztül az ellenségeskedő felek közelebb kerülhetnek egymáshoz". A befolyásos egyiptomi sajtóorgánum mindamellett hangoztatja, hogy a tár-rya’á'ok gyürröl csözővé téte’éhez *" ’ • 1 ■ 'ti megállapodásnak kel ennie, és biztosítékokat kell teremteni ahhoz, hogy a libanoni hadsereg ne használja fel a tárgyalásokat időnyerés-