Magyar Nemzet, 1969. november (25. évfolyam, 255-279. szám)

1969-11-22 / 272. szám

.j ''';:: ■ ■ w 11 fi MAlii líki" lUdgjíll IuIII/jI‘1 —­ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ' • Eredményes küldetés A magyar küldöttség tag­jai rendkívül sikeresnek ítélték azt a két látogatást, amellyel Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke viszo­nozta az elmúlt napokban Zakir Husein, az elhunyt in­diai államfő tavalyi, vala­mint Reza Pahlavi iráni sah három évvel ezelőtti ma­gyarországi útját. A látoga­tás Indiában és Iránban vi­szonzás volt, továbbfejlesz­tése azoknak az eredmé­nyinek, amelyek a koráb­bi magyar—indiai, illetve magyar—iráni ,legmagasabb szintű találkozókon szület­tek. Számunkra a siker annyit jelent, hogy népünk, orszá­gunk közelebb került két tő­lünk távol élő, eltérő szoká­sokkal, nagy kulturális ha­gyományokkal rendelkező néphez. Egyértelmű azzal, hogy jobban ismernek ben­nünket, gazdasági és kultu­rális téren többet tudunk adni és kapni egymástól a jövőben.­­ Talán túlzottnak tűnik a "magyar,indiai és magyar—iráni kétoldalú kapcsolatok alkalmából vi­lágpolitikai összefüggéseket emlegetni, mégis megtesz­­szük, mert a magyar állam­fő látogatása során szóba kerültek a nemzetközi hely­zet fő kérdései is. Az Indi­­ra Gandhival és Giri állam­elnökkel folytatott tárgyalá­sok — éppúgy, mint a Re­za­ Pahlavi sahhal folytatot­­tak —, felidéztek a kétolda­lú kapcsolatokon túlmutató olyan témákat is, mint a le­­­­szerelés, a nemzetközi fe­szültség enyhítése, a szovjet —amerikai tárgyalások, a vietnami háború, a Közel- Kelet, vagy az európai, biz­tonság kérdése. Mind Indiá­ban, mind Iránban kellően hangsúlyt kapott az a meg­állapítás, hogy egyetérté­sünk a béke, a nemzetközi enyhülés ügyét szolgálhatja­­, s ennyiben mindenkép­pen nemzetközi vonatkozása is volt a két látogatásnak. Ami a kétoldalú együtt­működést és kapcsolatokat illeti, mindenek előtt az in­diai látogatások eredmé­nyeivel kell foglalkoznunk. Bár Losonczi Pál tartózko­dásával egyidőben történt az Indiai Kongresszus Párt talán minden eddiginél he­vesebb belső megrázkódta­tása, tört ki a jobboldal és Indira Gandhi miniszterel­nök asszony között a nyílt összecsapás, ennek ellenére, a­ feszült helyzetben, Gandhi asszony végig nagy figyel­met szentelt a tárgyalások­nak, részt vett azokon és hozzájárult sikerükhöz. Sőt — tanújelét adva ezzel a magyar államfő és hazánk iránti nagyrabecsülésének — , az indiai belső helyzetről tartott tájékoztatójában őszintén feltárta a Kong­resszus Párt és az ország problémáit. Közvetlenségé­vel, baráti magatartásával elősegítette a magyar—in­diai együttműködés fejlesz­tését. A tárgyalásokon kitűnt, hogy a legfontosabb nem­zetközi kérdések megítélé­sében azonos Magyarország és India álláspontja. Indiá­nak, e földrésznyi ország­nak, az el nem kötelezettsé­gi politika hazájának a nem­zetközi béke szempontjait mindig messzemenően szem előtt tartó állásfoglalása a legtöbb ponton találkozott a magyar véleménnyel a nem­zetközi békepolitika erőfe­szítéseinek előmozdításában. Gazdasági téren meghatá­rozó jelentőségű, hogy Ma­gyarország számára India a fejlődő országok között az egyik legfontosabb, legna­gyobb partner, ahol most nagy iparfejlesztési progra­mot dolgoznak ki, s ebben hazánknak is komoly lehe­tőségei vannak. A gazdasági kapcsolatok elvileg új ala­pokra kerültek azzal, hogy a felek kölcsönösen egyetér­tettek: a kereskedelem bő­vítése nem valósítható meg egyedül a forgalom szférá­jában. Termelési együttmű­ködésre is megvan a szükség és lehetőség. (Felmerült még közös vállalatok alapításá­nak a gondolata is.) A kö­zös közlemény szerint, első­sorban az alumíniumipar, a távközlés és a vízkutatás kí­nálja az ilyen szakosított együttműködésre a lehető­ségeket.­­ Kiegészíti a fenti ered­ményeket a tudományos és kulturális együttműködést szorosabbra fűző megálla­podások sora. Megegyezés született például kulturális intézetek kölcsönös felállí­tásáról, a szakemberképzés­ben történő, az eddiginél in­tenzívebb együttműködés­ről, valamint arról, hogy a két fél megvizsgálja a dip­lomák és tudományos foko­zatok kölcsönös elismerését. India fokozottabban számít a magyar szakemberek munkájára, mint ahogy mi is igen sok hasznosat tanul­hatunk egyes területeken az indiai tudósoktól, szakem­berektől. A teheráni fogadtatás szí­vélyessége, a tárgyalások kölcsönös eredményessége nem maradt el az Új-Delhi­­ben tapasztaltak mögött. Az iráni látogatás újabb bizo­nyítékát adta annak, hogy hasznosan építhetik, fej­leszthetik kölcsönös előnyök­ biztosítása alapján kapcso­lataikat a különböző társa­dalmi-politikai berendezke­désű országok. „Mi hiszünk az ilyen jellegű együttmű­ködésben, ezt szolgáljuk po­litikánkkal és mindenna­pi tevékenységünkkel” — mondta a tárgyalások meg­kezdésekor Losonczi Pá. A tárgyalások eredményét pedig talán így foglalhat­nánk össze a legtömöreb­ben : sikerült egyértelműen tisztázni, mit akar gazdasá­gi vonatkozásban az iráni fél, és mit a magyar. Irán szívesen adna olajat, petro­­kémiai termékeket és fo­gyasztási cikkeket, import­­törekvései pedig elsősorban beruházási javakra irányul­nak,­­ami a gyorsütemű iráni gazdasági expanziót tekintve számunkra megle­hetősen előnyös elhelyezési lehetőségeket ígér­. " Joggal mondhatjuk tehát gyümölcsözőnek az Elnöki Tanács elnökének utazását. Mindkét látogatása kifejez­te a Magyar Népköztársa­ság komoly együttműködési szándékait, a békés egymás mellett élés elvein alapuló külpolitikájának eredmé­nyességét, és hatékony gaz­dasági kapcsolatok kiépíté­sének igényével párosult. Losonczi Pál nyilatkozata indiai és iráni tárgyalásairól Hazaérkezett a magyar küldöttség A külpolitikai helyzet INDIAI ÉS IRÁNI látogatását befejezve, hazaérkezett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. A magyar—iráni tanács­kozásokról közös közleményt adtak ki, amelyben a tárgyaló felek hangsúlyozták, hogy lehetőség mutatkozik a két ország kapcsolatainak sokoldalú bővítésére. Áttekintették a feleik a nemzetközi helyzetet is. Losonczi Pál, a repülőgépen tartóz­kodó újságíróknak nyilatkozatot adott útjáról, s a többi között azt mondotta, hogy a két látogatás a vártnál jobb eredménye­ket hozott. (Mind a közös közleményt, mind pedig a nyilatkoza­tot részletesen ismertetjük lapunkban.) A hét végén igen élénk diplomáciai tevékenység bontakozott ki. Helsinkiben, a szovjet—amerikai tárgyalások színhelyén ismertté vált a két küldöttség mellett működő szakértők és tanácsadók teljes névsora. A tárgyalások egyébként három napig szünetelnek. Az MTI tudósítója szerint várható, hogy két-három héten belül megállapodnak az érdemi tárgya­lások helyében, időpontjában és tematikájában. Az AFP francia hírügynökségnek az ENSZ székhelyéről kel­tezett jelentése összekapcsolja a helsinki tárgyalásokat és a kö­zel-keleti válság politikai megoldására irányuló erőfeszítéseket. E kommentár egyenesen a „helsinki szellem”-ről beszél, amely­hez egyre nagyobb reményeket fűznek a világszervezet diplo­máciai köreiben, s remélik, hogy a BT határozata alapján sike­rül olyan közös békeformulát kidolgozni, amely összhangban áll a válságban érdekelt felek igényeivel. Az MTI kairói tudósítója szerint az EAK-ban az a vélemény, „hogy Izrael újabb nagy­szabású támadást készít elő”. Fontos tárgyalások fejeződtek be a szovjet fővárosban, ahol az elmúlt napokban Sunay török elnök tanácskozott a szovjet vezetőkkel. Hazatérve Ankarába, a repülőtéren elégedetten nyilatkozott megbeszéléseiről. A TASZSZ értesülése szerint a­ közeljövőben tárgyalások indulnak a két ország képviselői között, konzuli egyezmény megkötéséről. Cabot Lodge lemondását elsődlegesen a vietnami háború további alakulása szempontjából mérlegelik a kommentátorok. A New York Times pénteki vezércikkében úgy foglalta össze véleményét, hogy „nyugtalanító” jel a kormányzat magatartása és a lemondás azt is kifejezheti, hogy Nixon nem tekinti a pári­zsi tárgyalásokat „alkalmas eszköznek” a háború befejezésére. A nagykövet egyébként azt az álláspontot képviselte, hogy a háború „csendben és megegyezés nélkül, gyakorlatilag véget ér”. Nixon elnök november 3-i beszédével a Zsenmin Zsibao „A nemzetközi csendőr vallomása” címmel foglalkozik. A cikk, amelyet az Új Kína hírügynökség ismertetett, egyebek között azt hangoztatja, hogy a beszéd nem „békeszózat” volt, hanem a „háborús agresszív politika ostoba folytatásának kinyilvání­tása”. Agneiv alelnök, akinek kijelentései az elmúlt hetekben nagy vihart váltottak ki az Egyesült Államokban, ismét kiroha­nást intézett a sajtó ellen. Éppen a legtekintélyesebb lapok közé tartozó Washington Postot és a New York Times-t választotta ki támadásai célpontjának. A viták lényege, hogy több polgári liberális orgánum követeli az Egyesült Államokban a háború mielőbbi felszámolását. Nixon elnök befejezte érdemi tanácsko­zásait Szato japán kormányfővel. A tanácskozások középpontjá­ban Okinawa-sziget problémája állott, s a UPI értesülése sze­rint a szigetet 1972-ben visszaadják Japánnak, de fenntartják az amerikai támaszpontokat. Közlemény a magyar- iráni tárgy­alásodról Hasonló vagy egymáshoz közel álló nézetek számos alapvető nemzetközi kérdésben Losonczi Pálnak, az Elnö­ki Tanács elnökének hivata­los iráni látogatásáról, a tár­gyalások befejeztével, közös közleményt adtak ki. Esze­rint további lehetőségek mu­tatkoznak a két ország kap­csolatainak fejlesztésére. A tárgyaló felek leszögezik a közleményben, hogy támo­gatják a békés egymás mel­lett élés elvét. A barátság és­­ kölcsönös megértés szellemében folyta­tott megbeszélések során a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke és az iráni sah nagy elismeréssel nyilatkozott a két országban a gazdaság fejlesztésére irá­nyuló erőfeszítésekről és a szociális téren elért eredmé­nyekről. Mindkét fél megelégedéssel nyilatkozott az iráni sah 1966 szeptemberi magyarországi lá­togatása óta a két ország kap­csolataiban végbement jelen­tős fejlődésről, a kétoldalú egyezmények megvalósulásá­ról. Úgy vélik, hogy bőven van lehetőség az Irán és Magyar­ország közötti gazdasági, műszaki-tudományos és kultu­rális kapcsolatok fejlesztésére. Ez a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű országok baráti együttműködésének ki­váló példája lehet. A gazdasági és kereskedel­mi kapcsolatok fontosságát hangsúlyozva, a két államfő lehetségesnek tartja az olaj, petrolkémiai termékek és szí­nesfémek cseréjét beruházási javak ellenében. Ugyancsak lehetőséget látnak a szorosabb együttműködésre gazdasági, műszaki és tudományos téren. Ennek érdekében kormánybi­zottságokat jelölnek ki. A két államfő hangsúlyozta a két ország vezető személyi­ségei közötti találkozók jelen­tőségét a kölcsönös kapcsolat­­ok megszilárdítása és tovább­fejlesztése érdekében. A látogatás idején Losonczi Pál fogadta Ammir Abbas Hoveyda miniszterelnököt és Ardeshir Zahedi külügymi­nisztert, akikkel a két kor­mányt érdeklő kérdésekről tárgyalt. A kétoldalú megbeszélése­ken a két államfő jelentős tényként értékelte, hogy néze­teik számos alapvető nemzet­közi kérdésben hasonlóak, vagy közel állnak egymáshoz. Az országok közötti kapcsolatok alapja A két fél mély aggodalmá­nak adott kifejezést a világ egyes térségeiben fennálló fe­szültségek miatt. Hangsúlyoz­ták szilárd meggyőződésüket, hogy támogatni kell minden erőfeszítést, amely ezeknek a feszültségeknek a kiküszöbö­­lésére és a világbéke megvé­désére irányul. A két államfő újra megerő­sítette, hogy támogatja a bé­kés egymás mellett élés elvét és a szuverenitás, a nemzeti függetlenség, az egyenlő jogok, a más országok belügyeibe va­ló be nem avatkozás és az egy­más iránti kölcsönös tisztelet elvének betartását. Ezek az el­vek biztosítják az országok kö­zötti kapcsolatok szilárd alap­ját, függetlenül a társadalmi, gazdasági és politikai rend­szertől. Egyetértettek abban, hogy ezeknek az elveknek a megsértése növelné a feszült­ségeket és vitákat, s végső so­ron a világ békéjére is kihat­na. Vietnammal kapcsolatban a két államfő kifejezte remé­nyét, hogy a jelenlegi párizsi tárgyalások békés megoldás­hoz vezetnek az 1954. évi genfi egyezmények alapján, biztosít­va — minden külső­­bevatko­­zás nélkül — a vietnami nép önrendelkezési jogát. A két államfőt aggodalom­mal tölti el a súlyos közel-ke­leti helyzet. Úgy vélik, hogy a probléma rendezésének alap­­feltétele az izraeli erők vissza­vonása az elfoglalt területek­ről. Ezzel kapcsolatban a biz­tonsági tanács 1967. november 22-i határozatának , végrehaj­tását tartják szükségesnek. Az európai helyzetről foly­tatott eszmecsere ,során a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és a sah igen fontosnak értékelte az európai biztonság megterem­tését, ami kedvező hatással lehetne az általános nemzet­közi helyzetre. Megvitatva a leszerelés kér­dését, mindkét fél újra meg­erősítette, hogy az általános és teljes — különösen a nukleá­ris és termonukleáris fegyver­zetre vonatkozó , szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett történő leszerelési szerződés megkötése jelentősen hozzájá­rulna a világ tartós békéjének biztosításához. Az egy fil a működés megszi­lárdí­tása A két államfő a fenti célok elérése érdekében tett jelen­tős lépésnek tekinti az atom­­sorompó-szerződést, a vegyi és bakteriológiai fegyverek előállításának, raktározásának és megszerzésének eltiltásáról szóló szerződés megkötését, valamint a stratégiai fegyve­­rek korlátozásával kapcsolatos, közvetlen szovjet—amerikai tárgyalásokat. Losonczi Pál üdvözölte az­­iráni sahnak egy nemzetközi önkéntes gazdaságfejlesztési testület felállítására irányuló kezdeményezését. A­ két államfő teljes rokon­­szenvéről­­és támogatásáról biztosította a szabadságuk és függetlenségük kivívásáért küzdő nemzeteket Mindkét fél úgy véli, hogy a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa elnökének iráni látogatása, a sah és magas rangú vendége között lefolyt tárgyalások hozzájárultak a két ország baráti kapcsolatai­nak és együttműködésének megszilárdításához. A'z Elnöki Tanács elnöke: Utunk a vártnál jobban sikerült Az MTI jelenti: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, aki felesége társaságában hivata­los látogatást tett az Indiai Köztársaságban és az Iráni Császárságban, a kíséretében volt személyiségekkel — dr. Tímár Mátyással, a Miniszter­­tanács elnökhelyettesével, dr. Házi Vencel külügyminiszter­­helyettessel, Asztalos Lajos kohó- és gépipari miniszterhe­lyettessel és Molnár János mű­velődésügyi miniszterhelyet­tessel — együtt péntek délután a MALÉV különrepülőgépével hazaérkezett Budapestre. A fogadtatásra, a Ferihegyi repülőtéren megjelent Fock Jenő, a Minisztertanács elnö­ke, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Fehér Lajos, a Minisztertanács elnök­­helyettese, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Péter János külügyminiszter, Nagy Józsefné könnyűipari minisz­ter­. Ott volt S. Sinha, az Indiai Köztársaság budapesti nagykö­vete, F. J. Tyitov, a Szovjet­unió magyarországi nagyköve­te és Shamsedin Gharib, az Iráni Császárság, budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Az Elnöki Tanács elnöke a repülőgép fedélzetéről üdvöz­lő táviratot küldött az iráni sahnak. Lefim­on­ Pál indiai és iráni látogatásáról visszatérőben válaszolt a különrepülőgép fe­délzetén tartózkodó újságírók kérdéseire. Egyebek között hangsúlyozta: " A protokoll értelmében ez az utazás az indiai és az iráni államfő látogatásának vi­szonzása volt. Ugyanakkor cé­lunk volt az is, hogy kinyilvá­nítsuk együttműködési szán­dékunkat ezekkel az országok­kal, minden területen a poli­tikai, gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatok terén egyaránt. Elmondottuk, hogy nem rövid távú, csupán egy­­egy kérdésre korlátozódó meg­állapodásokra törekszünk ve­lük, hanem mindkét országot hosszú távra is nagyon fontos gazdasági partnerünknek te­kintjük. Ez az álláspontunk kedvező visszhangra talált Mindent összevetve, elmond­hatom, hogy utunk a vártnál jobban sikerült. Egyenrangú fél vagyünk India és Magyarország kö­zött — területük nagyságát, a lakosság számát és az életkö­rülményeket tekintve — igen nagy különbségek vannak. Ez­zel kapcsolatban az Elnöki Ta­nács elnöke kifejtette: — Határozottan mondha­tom, hogy ez nem jelentett akadályt. Többször hangoztat-­

Next