Magyar Nemzet, 1969. november (25. évfolyam, 255-279. szám)

1969-11-21 / 271. szám

W fi áivai* \Faiitiaí "" magjai wiii/ji"i A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJAm Mit dolgozik, mérnök úr? Az üzemekben, vállala­toknál gyorsan növekszik a műszakiak, közgazdászok száma. Az összes dolgozók­hoz viszonyított arányuk sok helyen már eléri a 10—15 százalékot is. A jelenségnek minden bizonnyal nagy sze­repe van abban, hogy az irá­nyító emberek, az érdek­­képviseleti szervek, vala­mint a szociológusok, pszi­chológusok figyelme egyre jobban feléjük fordul, vizs­gálják életkörülményeiket, munkájuk hatékonyságát. Csaknem minden felmé­rés, vizsgálat utal arra: fel­készültségüket, képességü­ket nem használják ki meg­felelően. Nagy tudású, ter­melékeny műszakiak mun­kaidejüknek például 30—40 százalékát adminisztrációval, vagy kisebb képzettséget igénylő rutinmunkával töl­tik. Az egészen részletes vizsgálatokkal pedig azt mutatták ki néhány gépipa­ri üzemben, hogy a mérnö­kök képességeinek hasznosí­tása csak mintegy 50—60 százalékos. . A szakemberek jövedelme egyre differenciálódik, de ma még a legtehetségesebb, kvalifikált műszakiak kere­sete is alacsony a kisebb képzettségűek keresetéhez viszonyítva. Ezt sokfelé megállapítják, de annak ér­dekében már kevés történik, hogy a kereseti határok bő­vítésével­ ezeknek a műsza­kiaknak a jövedelmét job­ban elhúzzák az átlagtól. Pedig az üzemek ma már rendelkeznek azzal az önál­lósággal és azokkal az anya­gi eszközökkel, amelyekkel ezt a kérdést megoldhatnák. Csak az üzemi, vállalati szemléletnek kellene ebben a vonatkozásban megváltoz­ni. Szoros összefüggést tár­nak fel a vizsgálatok a mér­nöki munka hatékonysága, a feladatokkal való elége­dettség és aközött, hogy a gyár vezetése mennyire von­ja be a műszakiakat a táv­lati tervek készítésébe, mennyire ismerik előre fel­adataikat, előmenetelük le­hetőségeit. Nem lehet a leg­jobb megoldásnak mondani, hogy néhol csak a csillogó eredményeket, látványos munkákat ismerik el és közben figyelmen kívül, el­ismerés nélkül hagyják a „szürke műszakiak” hétköz­napibb, de gazdaságilag nem kevésbé hasznos tevékeny­ségét. “ Még mindig alkalmazzák itt-ott azt a rossz módszert, hogy a legtöbbet produkáló, legkiválóbb szakembereket olyan vezető posztokra állít­ják, amelyek sok adminiszt­rációval, szervező munkával járnak — így juttatva őket magasabb fizetéshez —, s fi­gyelmen kívül hagyják, mennyire előnytelen ez a vállalat számára. Máshol pe­dig a fiatal, tehetséges, am­biciózus műszaki, vagy köz­gazdász azért kényszerül ál­lásváltoztatásra, mert mun­kahelyének légköre, a kör­nyezet nem tűrné el, hogy a hierarchia elvét megsértve, a kisebb képességűeket megelőzve kerüljön maga­sabb beosztásba. Így áll elő az a különös helyzet, hogy annak a szakembernek, aki többször változtatja­­állását, sokkal magasabb a bére, mint annak, aki egy helyben vár az előléptetésre. A fiatal műszakiak, köz­gazdászok bevezetése a munkába, ugyancsak sok kívánnivalót hagy maga után. Több vállalatnál, üzemnél nem állítanak elé­­bük perspektívát és a nagy feladatokhoz sokáig közel sem engedik őket. Igen gyakran az „önálló beleta­­nulás” kétes értékű, de a ve­zetők számára a könnyebbik megoldást jelentő elvét al­kalmazzák a fiatalok eseté­ben. Ezért közöttük találni a legtöbb kedv nélkül, am­bíció nélkül dolgozó szak­embert. A fiatal közgazdá­szokkal valamivel gyakrab­ban előfordul, mint a mű­szakiakkal, hogy az üzem­nek, vállalatnak nincs hatá­rozott elképzelése, hol al­kalmazza, milyen munkát adjon nekik és egyik osz­tályról, részlegből a másik­ba küldözgeti. Néhány hó­nappal ezelőtt egy ankéton például olyan szélsőséges esetet említett a felszólaló fiatal, hogy az egyik válla­latnál a diplomás közgaz­dász „segédbérszámfejtő” besorolást kapott. A fiatalokkal kapcsolat­ban ma már a szakszerveze­tek azt is felvetik és sürge­tik, hogy a kezdő szakembe­rek bérszintjét és annak ide­jét ne központilag határoz­zák meg, hanem bízzák azt a vállalatra, gyárra. Nem egészséges jelenség — mert műszaki előrehaladásunkat is gátolja —, hogy például egy fiatal mérnök a jelenle­gi körülmények között csak öt-hat év után éri el a szak­munkások átlagos kereseti szintjét. A feladatok közé tartozik: a szakszervezetek, a nép­frontbizottságok, a TIT, az MTESZ adjanak több se­gítséget ahhoz, hogy a mű­szakiak, a közgazdászok, minél szélesebb rétege kap­csolódjon be a továbbkép­zésbe. A vállalatok műszaki szakembereinek ugyanis je­lenleg csak 15—20 százaléka vesz részt különböző okta­tásban, tanfolyamokon. Hol­ott a tudomány, a tech­­­nika gyors fejlődése megkö­veteli, hogy ismereteiket ál­landóan gyarapítsák, tudá­sukat „naprakész” állapot­ban tartsák. A szerve­zett továbbképzéssel csak­nem egyenrangú lehet az önképzés is, de erre még ez­után kell sok szakemberben megteremteni az igényt. A felmérések és a vizsgá­lódások jóvoltából a legtöbb helyen már látják a tenni­valókat. Többek között azt is: itt csak úgy várható ja­vulás, ha a vezetők és a tár­sadalmi szervezetek az em­berekben élő bizonyos elő­ítéletekkel is megküzdenek. Sok emberrel meg kell ér­tetni, hogy a műszakiak, a közgazdászok fokozottabb erkölcsi, anyagi megbecsü­lése közvetlenül vagy köz­vetve jelentős mértékben ki­hat az egész gyár, vállalat gazdálkodására, az összes dolgozó jövedelmének ala­kulására. Vagyis: odaadó munkájuk a gyorsabb előre­haladás egyik záloga. Keserű Ernő Újabb véres összecsapások Libanonban Lemondott Cabot Lodge, a Párizsban tárgyaló amerikai küldöttség vezetője A külpolitikai helyzet AZ EURÓPAI BIZTONSÁGGAL összefüggő kérdésekről tanácskozott Basev osztrák kollégájával, Waldheim külügymi­niszterrel Bécsbe­n. A bolgár külügyminiszter elutazása előtt tett nyilatkozatában pozitívan értékelte Ausztria álláspontját a szocialista országok Prágában tett javaslatáról, amely szerint az európai biztonsági értekezletet esetleg már 1970 tavaszán meg kellene tartani. Ugyanezzel a kérdéssel foglalkozott Ceau­­sescu, a belgrádi Komunisztnak adott interjújában. Kijelen­tette, most „kedvező feltételek vannak az európai biztonság problémájának reális megközelítésére”. A Varsói Szerződés külügyminisztereinek prágai nyilatkoza­tát kommentálta az Izvesztyija. A lap rámutat, hogy az európai tanácskozás napirendjére javasolt két pont — az erőszakról való lemondás és a kereskedelmi, gazdasági, tudományos és műszaki kapcsolatok bővítése — kellően megérett a megvita­tásra. A bonni minisztertanács csütörtöki ülésén Brandt kancellár közölte, hogy a napokban átadják Varsóban azt a jegyzéket, amelyben az NSZK tárgyalásokat ajánl fel a két ország kifeltti nyitott kérdések megoldására. Mint a UPI amerikai hírügynök­ség jelentette, az NSZK moszkvai nagykövete a közelmúltban átnyújtotta a bonni kormány válaszát a Szovjetunió által még a nyugatnémet választások előtt eljuttatott jegyzékre. A nyu­gatnémet kormány javasolja hogy a két ország kezdjen tár­gyalásokat egymással az erő alkalmazásáról való lemondás kér­déseiről. A UPI úgy értesül, hogy Bonn a tárgyalások színhe­lyéül Moszkvát, a küldöttség vezetőjéül pedig a jegyzéket át­nyújtó Allardt nagykövetet ajánlotta. A nemzetközi érdeklődés középpontjában álló, a stratégiai nukleáris fegyverek korlátozását célzó helsinki szovjet—ameri­kai tárgyalásokról továbbra sem adtak ki hivatalos tájékozta­tást. Csütörtökön a küldöttségek százperces ülést tartottak, jól értesült körök szerint a legközelebbi találkozóra csak hétfőn kerül sor. A párizsi négyes vietnami konferencia csütörtöki, 43. ülése ismét eredménytelenül végződött. Az egyedüli említésre méltó esemény az volt, hogy Xuan Thuy miniszter, a VDK küldött­ségének vezetője cáfolta azokat az amerikai jelentéseket, ame­lyek szerint Nixon november 3-i beszéde óta titkos megbeszé­léseket tartottak volna. Ugyanakkor Washingtonból a Fehér Ház közleményben számolt be arról, hogy lemondott tisztségé­ről Henry Cabot-Lodge, a párizsi konferencián részt vevő ame­rikai küldöttség vezetője. A közleményből kitűnik, hogy Lodge helyettese, Lawrence Walsh is benyújtotta lemondását. A két diplomata december 8-án válik meg tisztségétől. Szato japán miniszterelnök és Nixon elnök csütörtökön újabb tanácskozást tartott. Az eddigi megbeszélésekről nem adtak ki részletes ismertetést, de a japán újságírók úgy értesültek, hogy Okinawa visszaadásának kérdése „közel van a megoldáshoz”. Az Al Ahram a közel-keleti válság megoldásával foglalkozó négyhatalmi tárgyalásokkal kapcsolatban arról ír, hogy előre­láthatólag mégsem ülnek össze novemberben az érdekeltek. A kairói lap ennek ok­át abban látja, hogy még nem készült el a szovjet válasz az újabb amerikai békejavaslatokra. Libanon­ban még mindig nem sikerült megoldani a több mint kétszáz napja tartó kormányválságot, az ismét kinevezett Karami mi­niszterelnök kormányalakítási tárgyalásait nehezítik a pártok ellentétei. Szintén kedvezőtlenül befolyásolja a belpolitikai válság megoldását, hogy a libanoni hadsereg és a Palesztinai ellenállási szervezetek között létrejött megegyezés ellenére, csütörtökön újabb véres összecsapások robbantak fel. Ma indul haza Losonczi Pál Iránból Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke és kísérete csü­törtökön délelőtt Isfahan, Irán egykori fővárosának neveze­tességeivel ismerkedett meg. A város főterén a magas rangú magyar vendégeket sok száz iskoláslány üdvözölte. Az Isfa­­hanban tett séta után Losonczi Pál és kísérete Teheránba uta­zott. A délután folyamán a kulturális és művészeti mi­nisztérium múzeumát látogat­ták meg, majd kedves megle­petésként a minisztérium filmvetítőjében lepergették a vendéglátók azt a színes fil­met, amely megörökítette Losonczi Pálnak, feleségének, valamint kíséretének egész iráni útját. Este Losonczi Pál a Saad Abad-palotában az iráni sah magánvacsoráján vett részt. Tímár Mátyás miniszterel­nök-helyettes és Asztalos La­jos, a KGM miniszterhelyette­se csütörtökön gazdasági tár­gyalásokat folytatott iráni kol­légáival. Losonczi Pál és kísérete pén­teken indul különrepülőgépen vissza Budapestre A kairói megállapodás óta elővyi Összetűzések a libanoni hadsereg és a palesztinai menekültek között K­arami libanoni minisz­terelnöknek nem sikerült megoldania a 219 napja hú­zódó kormányválságot. A helyzetet bonyolítja, hogy csütörtökön összetűzésre ke­rült sor a libanoni hadsereg egységei és a palesztinai me­nekültek között. A Reuter és az ARP bejrúti jelentése szerint Karami szer­dán megbeszélést tartott Helou libanoni államelnökkel. A kor­mányalakítási gondokat egy négytagú, úgynevezett nemze­ti­ bizottság hatáskörébe he­lyezték. Az AFP­ hírügynökség véleménye szerint hosszú idő­re van szükség ahhoz hogy Karami megalakíthassa kor­mányát, ugyanis a két befolyá­sos burzsoá párt, a Libanoni Nemzeti Blokk és a Chamoun volt elnök vezette Nemzeti Li­berális Párt között ellentétek vannak. Chamoun ugyanis kö­zölte, pártja nem lép be az új kormányba, ha abban a Nem­zeti Blokk képviselői is kap­nak tárcát. A Nabatieh település köze­lében — hivatalos bejrúti köz­lemény szerint — véres össze­csapások robbantak ki a liba­noni hadsereg egységei és a palesztinai menekültek között. Katonai szóvivő közölte, hogy három palesztinai arab meghalt, hatan megsebesültek. A libanoni hadsereg részéről a sebesültek száma szintén hat, egyikük állapota súlyos. A közlemény azt állítja, hogy az összetűzést a „palesz­­tinaiak kezdeményezték”. Ka­tonai erősítések érkeztek a helyszínre és géppus­katüzet nyitottak a palesztinai ara­bokra. A november 3-án Kairóban aláírt megállapodás óta ez az első súlyosabb összetűzés ­r. EAK szóvivőjének sajtóértekezlete „Izrael felelős a politikai megoldás kudarcáért’* Az MTI kairói tudósítója je­lenti: Eszmat Abdel Megid, az EAK szóvivője szerdai sajtó­értekezletén kijelentette: „Nem az EAK csukta be a békés megoldás kapuját,­­ hanem Izrael nem engedte kinyitni.” A szóvivő a közel-keleti vál­ság rendezésének eddigi ku­darcával kapcsolatos kérdé­sekre válaszolt. Rámutatott ar­ra, hogy az EAK mindent megtett a politikai megoldá­sért Az Arab Liga védelmi ta­nácsa legutóbbi kairói ülésén leszögezte: az arab országok őszintén keresik a politikai rendezés útját-módját, s törek­vésük azért volt eredményte­len, mert Izrael makacsul el­utasította a Biztonsági Tanács határozatát és ezt az izraeli magatartást az imperialista erők támogatták. Az új amerikai javaslattal kapcsolatban a szóvivő kije­lentette: Az EAK szerint az nemcsak eltér a Biztonsági Ta­nács határozatától, hanem igen messze el is távolodik tőle. A szóvivő az egyik kérdésre válaszolva ismertette a rabatt csúcsértekezlet elé kerülő té­mákat. Ezek a védelmi tanács határozatai alapján a követke­zők: a közel-keleti válság po­li­tikai megoldására irányuló törekvések kudarca nyomán az arab erők mozgósításának és összefogásának szükségessége; az arab ellenállás megerősíté­se a megszállt területeken; az ellenséges­ amerikai magatar­tás megvitatása. A VDK cáfolja a titkos tárgyalásokat Washingtonnal Lemondott tisztségéről Cabot­­Ridge Az Egyesült Államok viet­nami politikáját övező ho­mály semmivel sem lett át­­tetszőbb a szenátus külügyi bizottsága által folytatott eddigi meghallgatások nyo­mán. Az amerikai külügy­miniszter után most a had­ügyminiszter nyilatkozata körül dúl az értelmezési vi­ta, s közben a vietnami harctereken az amerikai veszteségek erősen megkö­zelítették a 40 ezres számot. Melvin Laird amerikai had­ügyminiszter szerdán nyilat­kozott a szenátus külügyi bi­zottságának a vietnami hábo­rúról és a háború úgynevezett vietnamizálásának­­ kilátásai­ról. Mint nyugati hírügynök­ségek jelentik, hat órát töltött a bizottság zárt ülésén, hogy kifejtse a kormány vietnami politikáját, amelyet Nixon el­nök november 3-i rádió- és televízióbeszédében körvona­lazott. Mint az UPI megállapítja, a hadügyminiszter nem volt haj­landó részletekbe bocsátkozni a csapatok kivonásának idő­rendjét illetően és azt sem kö­zölte, hogy a háború „vietna­­mizálását” követően, milyen amerikai erőket szándékozik a kormány Vietnamiban hagyni. Ellentmondó értékelések William Fulbright szenátor, a külügyi bizottság elnöke Laird nyilatkozatát értékelve kijlentette, hogy a Nixon-kor­mány „nagyon hosszú háború perspektíváit vázolja fel” és nem mutat érdeklődést a tár­gyalásos rendezés iránt. Fulb­right szerint a háború politi­kai megoldása tárgyalások út­ján, egy ideiglenes koalíciós kormány létrehozásával (amely a szabad választásokat ellenőrizné Dél-Vietnamban) „az egyetlen olyan lebonyolí­tási rend, amely reményt hagy­ a rendezésre ésszerűen rövid időn belül”. A kormány azon­ban elutasítja ezt az elképze­lést — fűzte hozzá Fulbright. A bizottság néhány más tag­ja kevésbé volt borúlátó Laird nyilatkozatának megítélésé­ben. Így Frank Church szená­tor kijelentette, hogy „némi bátorítást” merített Laird nyi­latkozatának hangneméből. George Aiken szenátor pedig kifejezte azt a reményét, hogy „amennyiben váratlan ténye­zők nem játszanak közre”, be­válik Nixon elnök terve, amelynek érelmében 1970 vé­géig nagyrészt kivonják Dél- Vietnamiból a harcokban köz­vetlenül részt vevő amerikai csapatokat. Az amerikai külügyminisz­térium szerdán a késő esti órákban magyarázatokat fű­zött Rogers külügyminiszter azon kijelentéseihez, amelyek korábban ugyancsak a külügyi bizottság által szervezett ki­­hallgatás-sorozat keretében hangzottak el. Carl Barth­ szóvivő azt állította, hogy az Egyesült Államok Nixon elnök november 3-i beszéde óta több ízben létesített nem nyilvános

Next