Magyar Nemzet, 1969. december (25. évfolyam, 280-303. szám)
1969-12-21 / 297. szám
12 Emlékezés Nyisztor Györgyre születésének 100. évfordulóján Az ötvenes évek elején a Földművelésügyi Minisztérium egyik, éppen elfoglalt főosztályvezetőjét egy idős falusi ember, kereste. Várni kellett Az öreg paraszt türelmesen leült pipájával a folyosó egyik sarkába. Közben elszundított. Nagy lett a megdöbbenés, amikor kiderült, hogy a csendesen várakozó idős parasztember Nyisztor György, a Tanácsköztársaság alatt a Földművelésügyi Népbiztoság egyik vezetője. Nyisztor a kilencszázas évek eleje óta szervezte a magyar földmunkásokat, a Földmunkások Országos Szövetségének titkára, az első világháború előtt a szociáldemokrata párt balszárnyának prominens alakja. Közel ötvenéves volt, amikor Vántus Károllyal együtt a Népgazdasági Tanács földművelésügyi főosztályának egyik vezetője, illetve a forradalmi kormányzótanácsban képviselője lett. A parasztság szellemét, az évezredes földéhséget sok népbiztos társánál jobban ismerte. A forradalmi kormányzótanács 1919. március 27-i ülésén azok közé tartozott, akik a földkérdés megítélésénél a parasztság megnyerését, a forradalmi politikát, a doktrinér elvek elé helyezték. A Tanácsköztársaság bukása után perbefogták, megkínozták, életfogytiglani fegyházra ítélték. Egy 1920. november 29-én kelt kérvényben a letartóztatott népbiztosok feleségei Nyisztornéval élükön azt kérték, hogy helyezzék a népbiztosokat, egy cellába és engedélyezzék annak saját költségükön való fűtését, mert fagyhalál fenyegeti őket. A pontos dr. Strache kir. főügyész a kérvényt december 1-én megválaszolta: nem teljesíthető. A Szovjetunióba került, sok más kommunistával és becsületes gondolkodású nem kommunistával együtt. Idős, de nem megtört emberként jött haza a felszabadulás után. A fiatalok rajongtak érte, a DISZ-ben, vagy szerény kis lakásában, órákig mesélt nekik — nemcsak a múltról, hanem például az akkori angol külpolitika aktuális problémáiról is. Szívós, erős természete volt, a sok megpróbáltatás ellenére pátriárka korban, 1955-ban hunyt el. December 22-én lenne 200 éves. Történelmünk nagy korszakának egyik legrokonszenvesebb cselekvő részese. Jubileumi kiállítás, közgyűlés, konferencia a szocialista esztétikáról A Képzőművész Szövetség jövő évi tervei A Magyar Képzőművészek Szövetsége jövő évi munkaterviben központi helyen szerepel a felszabadulás 25. évfordulójának tiszteletére rendezendő jubileumi kiállítás a Műcsarnokban. Már elkészült a felhívás, amely a seregszemlén való részvételre szólítja fel a művészeket. A tárlat megnyitását a jövő év november 7-re tervezik. Munkatervükben szerepel az építőművészekkel közös közgyűlés összehívása is, valamint elméleti konferencia a legfontosabb esztétikai problémákról. Erre az összejövetelre meghívják a társszövetségek képviselőit és vitapartnerként néhány kiváló külföldi esztéta részvételére is számítanak. Ugyancsak a jövő évben kerül sor a Képzőművészek Nemzetközi Szövetsége végrehajtó bizottságának budapesti ülésére. Készül az 1971-ben megjelenő évkönyv, A magyar vidék képzőművészete című kiadvány előkészítése. Ez a munka negyedszázad után először ad részletes képet a vidék képzőművészeti életéről. Aladdin titka Ez az Aladdin egyszerű lámpakészítő volt, ha ugyan az egyszerűnek egyáltalán helye van az ő esetében. Legfeljebb azért, mert az Ezeregyéjszaka hőse bűvös lámpája segítségével minden kívánságát teljesíteni tudta, ez az Aladdin meg csak gyönyörű lámpákat készített, kívánsága meg jóformán nem is volt. Persze nemmintha valami aszkéta lélek lett volna, hanem mert nem hiányzott neki semmi. Egy budai lámpaszövetkezet előmunkása és tervezője volt a magyar főváros egy kies helyén. Feleségével és annak unokahúgával lakott egy budai házban. Felesége, ahogy ezt a társadalmi ranglétrán kifejeződik, több volt mint ő. Néprajzkutató volt. Aladdin gyönyörű lámpásai ragadták meg elsőnek figyelmét s ezen át ismerte meg közelebbről ezt a csöndes és mélyen intelligens embert. Unokahúga igen jómódú nő volt, ezt a nagyszobás, erkélyes budai házat is sajátjának mondhatta, azonkívül Tihanyban állt egy rendkívül elegáns villája, egy pedig Máriaremetén, a főváros közelében. Aladdinnal, ez a név arról a lámpakészítő szövetkezetről ragadt rá a családban, ahol dolgozott is, nem sokat beszélgetett az unokahúg, viszonyuk udvariasan kimért volt, mintha magasabb vállalati beosztása tudatában valami kisebbségi érzés gyötörte volna amiatt, hogy Aladdin egyszerű mestersége mögött, valósá'tos művészet ret'.ik. S ehhez még az is hozzájárult: b""" az utóbbi vorb Q ) ■ív-Ar'f’r ' •'rs tudathatták vé’e a vátó-i-V' kívántácaikat Fúrum egynem valamennyi orszógában, ahol módja volt az egyes vidékek sajátos lámpakészítményeit is tanulmányozni. Így elmélyedésre hajlamos természete még csak gazdagodott az élettapasztalatokkal és a szövetkezet kívánságára nyelvtanfolyamra is beiratkozott, hogy legalább két nyelven tudjon érintkezni külföldön az emberekkel. Végül is igazán boldogan éltek, az asszony büszke volt férjére. S ez Aladdinnak fel sem tűnt ebben az újabb keletű értelmiségi családban, ahol azért oly nagy becse volt a szép kézműves munkának és a művészetnek egyaránt, elsősorban a néprajzkutatónő szemében. Így éltek csöndben, néhanap a nők rokonsága látogatott el hozzájuk,mert Aladdin teljesen egyedül állt a világban. Életüket nem zavarta semmi, valóban szorgos, komoly munkában teltek el napjaik, s kényelmes otthonuk tavasztól őszig még egy szép kis kertet is kínált. Ekkor történt a baj, amely valamely formában mindig jelentkezhet. Ez a forma talán első hallásra különösnek tűnik, de végeredményben van-e különös az életben? Ezen tűnődött Aladdin is, amikor kitört a családi perpatvar. Mégpedig nem azért, mert elapadt tisztes életükben az anyagi forrás,óh, hiszen mindketten rendesen kerestek, nem beszélve a szén jövedelmű és jómódú unokahúgról. Nem is azért, mert felbukkant a kényelme* bu'tói i*kás k^mv^b egy neo'vp'^’k ^1T7 pki me^ron’rkr H ^ i' P *'5*\ N«-n p-*'—zrr rrn Abdáin megmutatott rgle-é^amit e** r?bsn p zrtot, amit ő rn','rt készített szabad idejében Határozottan érdekes figurák éltek rajtuk s talán az volt a baj, hogy nagyon is éltek. De nem csupán éltek, hanem az asszony ráismerni vélt bennük tulajdon rokonságára. — Hiszen ez a villámló szemű, durva arcú nő, ez az unokahúgom! — kiáltott fel. — Dehogy is ő! — védekezett Aladdin. — Egy tüzes szemű teremtés... — Micsoda?! Ez neked egy tüzes szemű teremtés? Ennek villámuk a szeme és ráadásul milyen gonoszul! — Ezt csak képzeled, Julikéva — ingatta fejét a férfi, mert az asszonyt Julikénak hívták. — Én képzelődöm? Hát még sértegetsz is? — Hát a képzelet az sértő? — A képzelet nem, de a képzelődés! — De hát nem abban az értelemben gondoltam, mint valami lázálmot vagy bolondériát, hanem egyszerű téveszmét. — Téveszmét?? — hiszen messziről ordít róla az unokahúgom. — Ez a jó teremtés, akinek a házában élünk, akinek tihanyi villájában nyaralunk, aki hetenként hoz haza egy kacsát és mennyi jót még! — De hát márt ordítana a képről? Alig hallani a szavát — Igen. Az életben alig hallani a szavát, de erről a képről ordít. Tönkre akarod tenni a családot? — Pedig úgy szerettem volna kiállítani valahol ezt a képsorozatot. — Ezt kiállítani?! — sírta el magát Julika. — Tudod, mit tenne az unokahúgom, ha így megprófolnád a világ előtt? — D° hát ez nem megcsúfolás... Ezek re'zok . Egyszerűen művészet. . . Ezek rabok. Ez művészet. Ez moc*k''’'dás' Riga Som! A viták előtt így beszsnvnyezni őket!... És ez a másik rajz itt, erről ki ne ismerné meg Teri nénénket? A mosolya mögött ezt a házsártosságot, a csöndes pillantása mögött ezt a vizsla tekintetet, és Józsi bátyámat, aki akkorát nyel az asztalnál a libasültből, hogy kidülled a szeme és mire dülled így ki? a kancsó borra, ami előtte áll. Hát mindenkit tönkre akarsz tenni ? Aladdin elhűlve hallgatta. — De Julikám, ezek csak rajzok. A rajzokon néha eltúlozódnak az igazi vonások. A szép még szebb is lehet, és a csöndes, megbújó érzelmek felnagyítódhatnak és kiütközhetnek. — De miért nem a szebbet hoztad ki még szebben a rajzokon? — Mert az is lehet szép, ami igaz. — Szóval, ez az igazság, hogy az én családom egy villámló szemű véreb, vizslaszemű kopó, falánk tányornyaló. Aladdin úgy nézett rá, mintha egy másik világból csöppent szolna bele ebbe a családba, a néprajzkutatónő és a vállalati osztályvezetőnő közé. — Julikám. Ha egy tárlatra ellátogatsz, hallasz-e ott megdöbbent kiáltásokat, hogy „Ez a szörnyeteg, ez én vagyok? Ez a ficsúr csak nem az unokabátyám? Ez a komisz eb nem lehet az én kutyám! Ez a dúsan terített asztal csak az álomban létezik és nem nálunk! És a csésze tea mellől hol a keksz, meg a vajas, parizeres kenyér, amit zabál a család?... És mi lenne, ha a megjelenő könyvek figurái mind-mind jelentkeznének, és kiabál nának, hogy ez nem én vagyok. ez rá'mlérzés. kárté-ítási pert ind''tók!'’ Hát így nem 'ellene é'n!... — Nem is 'ehet! Mert az ■mz' 'értők és írók íra a saját csalójukat rr?o'~költő'’; b. .. — Talán a mámkrt? Én úgy hiszem, nem mocskolnak be semmit, ha kifejeznek képükkel valamit, ha szövegük életre kel az olvasó fejében... Most az asszony meredt rá Aladdinra. — Hát nem látod, milyen bajt okoznál? Mit ,szól majd unokahúgom, ha tudomást szerez erről a rettentő hálátlanságról. És mit szól Teri néném, Józsi bátyánk. Ha majd a fülükbe jut, hogy ki vannak valahol állítva, undorító arckifejezéssel és leplezetlen, hazug érzelmekkel, amivel a művész úr felruházta őket... — De Julikám, én nem vagyok művész... — Nem is vagy! — szakította félbe az asszony. — ...Nem vagyok — folytatta nyugodt beletörődéssel Aladdin —, és nem is szeretnék itt lenni művész, a mi családunkban, ahol minden vonásért, amit a képzelet varázsol, virgács jár, korholó szó és még ki tudja, micsoda ... Hát hogy lehet az, hogy ti, akik intelligens emberek vagytok, ilyen felháborodással néztek néhány kis rajzot, amelyen bizonyos figurák élnek, s akikben mindenki a földön magára ismerhet, ha akkora falatot nyel a libasültből, ha olyan vizsla szemekkel, vagy a sarokból villámló tekintettel néz embertársára, mindenki magára ismerhet, ha némán, bizonyos mosollyal, és nem úgy, mintha neve, anyja neve, személyi igazolványának száma és lakcíme állna a kép alatt. Akár ráismerhet bennük egyik ismerősére vagy rokonára, vagy bárki másra a világon. Én csak egyszerű lámpakészítő vagyok, apám is, nagyapám is az volt. De mindegyikük lámpásai ott égtek Európa sok országában egy család Eztelán és csöndes békés, haiV’n'rtos stóvtá?ez teltek rngi'k körül. K’nek iu tett e'z'he hoev a va*bó’ kovácolt ~7/f ’cT i —n e9'’ elő emfer-1 »kit ki a1'—gúnyolni sovány a-tó-' sasorrával és csontos kezével. .. — Az más! Az más! — szipogta az asszony. — Itt a kávé, amit tegnap hozott az unokahúgom, igyad a kávéját és tedd tönkre egy életre! — A kávéját megiszom, de nem teszem tönkre egy életre — sóhajtotta Aladdin. — A kávéját is csak bölcsességből iszom meg, no persze, azért is, mert szeretem a kávét. Tönkre tépni meg még soha nem tettem tönkre senkit, hát most mért tegyem tönkre őket. Talán ebben is rejlik valami bölcsesség, hiszen magamat tenném tönkre, nem őket... Rajtuk kívül senki a földön nem gondolná, hogy ezek ők. — Hiszen rájuk lehet ismerni ! — De hát olyan gonoszul tud villámlani az unokahúgod tekintete, akkorákat nyel Józsi bácsi a libasültből, hogy rájuk lehet ismerni? Ugyan! Bikás, jó lelkek, de nekem ezt a gondolatot sugallták. Csókoljuk meg inkább egymást, Julika, a rajzokat pedig összetépem, a foszlányait elégetem, a hamut pedig beszórjuk a kályhába. — Nem, most nem csókoljuk meg egymást. De ezt a rosszaságot nem felejtem el mised, és ha egyszer is eszedbe jutna valami hasonló dolog, felfedem a titkod. — Ez titok? — ámult el Aladdin. — A rajzok, amiből régen hamu vált? Hát legalább nekünk is lesz valami titkunk. És majd ott nyílik ki ez a titok a kovácsolt vas lámpák figuráinak arcán, melyeknek fényénél tudósok is dolgoznak talán a világban és néha rávetődik pillantásuk a lámpáma és eleven vödrödnek bennük. De a mi házu,'kh'an e ""'éteré t’tek nv”—rt Add'g is csó- VoM Ti’1*'’*v¡'» — o’v^n t^ondos va*y, Alsdd’n — bút, hozzá az aszszony s kicsit cco'’-okozva nézte a lámpakészítrt. Örvös Lajos — Masyar Nemzet - Jevgenyij Jevtusenko Fel a gyertyát, Történelem! „... Az út mentén ezrével álltak az amerikaiak, és mind gyertyákat tartottak. Így tiltakoztak a vietnami háború ellen .. (Újsághír.) Minthogyha imát rebegnél, magadban, hangtalanul — de hang nélkül is, üvöltsél, mint ott, My-Lai falu, Colorado, Kentucky: kertek, hol a pázsit zöldje fölött halott vietnami gyermek keze áll ki, megüszkösödött. Virágparfom, ragyogó arc, fehér estélyi ruha ... Vigyázz, koponyákba botlasz, szép Miss Amerika! Ó földgolyónk, te kivénhedt, fordítsd be tekintetedet: lásd meg, hogy mennyi vétket rejt még magában öled. Hullj félárbócra magadtól, szégyenkező lobogó mert bűnös a végrehajtó s duplán a parancsoló. Te parancsot adó, s te, ki öltél, s te is, faluégető: a lábad, tudd meg, többé asztalra nem tehető, hisz az illem azt kívánja: vendégedet el ne riaszd —s halott csecsemője hajaszála, mit a vér talpadra tapaszt. Pokolért pokolra találsz majd, ha elébed áll iszonyú hamu- és koromtalárban bírád: My-Lai falu. Szórj gyertyafényt a világra, leplezd le, rajta hát, te, becsület Amerikája a hazugság-Amerikán Ne szépítsd azt, ami történt, ne takargasd — fényt deríts a parancsot teljesítőkre s a parancsadókra is. Történelem, fel a gyertyáit Viaszt cseppentve még Beecher Stowe tüze fényt ald, Lincoln gyertyája ég. Beleőszülsz ott a sápadt szégyen a homlokodon, Szabadság Szobra: a fáklyád ma mécses a sírokon. Megjelent a Komszomolszkaja Pravda december 12-i számában. Fordította Radó György . ,Vasárnap, 1969. december 81. Tisztelgés egy emlékműnél Más. Szép. Igaz. Egyszerű és világos. Egyetlen figurában sikerült kifejezni azt, amit kettő szokott elmondani: az anya és a kisded. Az anya oltalmaz, a gyerek kapaszkodik. Még nem a téren, hanem a műterem asztalán áll. Egyetlen alak. Szülő is, gyerek is. Szülője a szabadságnak és gyereke a városnak. Az újpesti partizán. Nekiveti hátát a falnak, testével fedezi. Szinte beleolvad, rejtőzködik. Rejtőzködik, hogy megbízatásit végrehajthassa, és élni is szeretne még. Igenis, élni. Aki keresi a halált, az nem hős, csak életunt. A partizán egy kőlaphoz tapad. Mögötte is kőhasábok állnak, a várost jelzik. Az architektúra úgy társult, hogy önmagát adja. A téren, amelyen az emlékmű állni fog, sugaras kőburkolat lesz, ami a tekintetet a kompozíció középpontjába vonzza. Ám az építésznek nem szolgái a szerepe, a kompozíció kialakításának is részese. Az újpesti partizán a szobrász Varga Imre s az építész Spiró Éva pályázatnyertes alkotása. A gondolat, ami megihlette őket, egy negyvennégyes röpiratból való: „Védd a várost, védd magad!” . Az újpesti partizán nem kötelékben harcolt a hegyek, erdők rejtekén. Nem szorongatott fegyvert, nem hordott hátizsákot, katonabakancsot. Városlakó, civil volt, hamis iratokkal a zsebében, és illegális találkozókra járt Ezt kellett elmondani róla — ezt is mondták el. S az újpestiek, akik ezt az emlékművet felszabadulásunk 25. évfordulójára szánták, szintén hozzáadtak vala-mit a mondanivalóhoz. Egy épülő lakónegyedben helyezik el. Mert a partizán álmodozott is. Mert emlékezés nélkül szegény az ember. k. j. NAPLÓ s december 21 A Horvátországi Magyarok Szövetségének meghívására szombaton jugoszláviai vendégszereplésre indult Majláth—Abai Ne szóljatok bele című zenés vígjátékával a Pécsi Nemzeti Színház 40 tagú együttese. A zenés játékot Jugoszláviának Baranyához közel eső határvidékein adják elő.A Bach Karácsonyi oratóriumát adja elő a Lutheránia ének- és zenekar ma délután 6 órakzor a Deák téri evangélikus templomban. Először adták át szombaton a Szirmay Albert által létesített alapítványt, amelyre a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola végzős zeneszerzői hallgatói pályázhattak. A pályázók közül legsikerültebb diplomamunkájáért és eddigi sikeres munkásságáért a főiskolai tanárokból álló zsűri Bánk Andrásnak ítélte a díjat. A Dél-Afrikában levő négy Picasso-kép egyike pénteken 99 ezer font sterlingért cserélt gazdát. Csikós Miklós festőművész munkáiból kiállítás nyílik meg ma délben a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban.* Prudzik József festőművész grafikáiból szombaton kiállítás nyílt meg a Fővárosi Művelődési Házban. Kertásás közben 50 filléres nagyságú ezüst pénzt talált Tudlik Antal nyíregyházi lakos. A megtaláló a nyíregyházi Jósa András Múzeumnak adományozta az időszámítás előtti korból származó görög pénzt. Jókai Anna, akinek Fejünk felől a tetőt című színművét nagy sikerrel mutatták be Szolnokon, befejezte új regényét. Tartozik és követel című könyve a következő év első negyedében jelenik m meg. Elhunyt 70 éves korában Vass József, a népművészet mestere, a Heves megyei Poroszló község énekes népművésze.