Magyar Nemzet, 1969. december (25. évfolyam, 280-303. szám)
1969-12-03 / 281. szám
0/4 • ■ Magyar Nemzet % ____________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA________________________• Forrástól a folyamig ... Októberi este volt. Az Erzsébet-hídon sétálók hirtelen hatalmas villanásra, majd óriási dörrenésre rezzentek össze. A fény és a hang a Döbrentei tér felől jött. .Futótűzként terjedt el a hír: a néhány perccel előbb még délcegen álló Gömbös-szobor darabokra törve hever a földön... 1944. október 6-át írták ekkor, s a vakmerő akciót a Magyar Frontba tömörült ellenállási mozgalom legkiválóbbjai hajtották végre, jeladásnak szánva a magyar fasiszták és a német megszállók elleni egységes harc megindítására. A Frontba tömörült demokratikus pártok, a már 1942-ben megalakult Történelmi Emlékbizottság és a németellenes szervezetek cselekvésre hívták az ország népét, a keserű pohár azonban még nem telt be. Budapestnek és az ország nagy részének még végig kellett szenvednie a nyilas uralom szörnyű heteit is. Az ellenállás híveinek élete szüntelen veszélyben forgott, a nemzeti öszszefogás, az ellenállás szellemét mégis ébren tartották. A demokratikus nemzeti egység kristálytiszta ősforrásaként ők táplálták az új élet csíráit melengető, változásoktól terhes hazai földet. A" szobor felrobbantása után öt nappal Szegeden, a napfény városában, újra kitisztult az őszi ég. Elnémultak az ágyúk, a felszabadult falak közül továbbvonult a háború. A Magyar Front vezetőinek megbízásából és üzenetével néhány erőshitű és harcedzett ember indult útnak az ország szívéből, hogy a fronton át a felszabadult területekre, majd Szegedre érjen. Egymást és egymás nézeteit ismerő emberek voltak és nyomban munkához láttak. Egy novemberi vasárnapon azután Balogh István, Erdei Ferenc és Révai József szerkesztésében megjelent a mai népfront ősének lapja, a felszabadult sajtó első szegedi orgánuma, a Délmagyarország. S ez az újság adta hírül ma 25 éve, 1944. december 3-án, egy új, valamenynyi hazafias demokratikus erőt egyesítő szervezet megalakulását, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megszületését. A forrás vize tehát medret vájt magának, s ez a meder lassan szélesedni kezdett... A Függetlenségi Front, amely magába olvasztotta a demokratikus pártokat, az egész ország felszabadulása után koalíciós kormányt hozott létre, amely az élet megindítását, az újjáépítést, s az ország demokratikus átalakításának nagy célkitűzését írta zászlajára. A nemzeti bizottságok, a földosztó bizottságok tulajdonképpen valóságos népfrontszervek voltak, amelyek fontos történelmi hivatást töltöttek be ebben az időszakban. A két munkáspárt egyesülése után, a szocialista átszervezés éveiben a pártkoalíció azonban idejét múlta, s az újjáalakult Magyar Függetlenségi Népfront már a munkás-paraszt szövetség jóval szélesebb bázisára épült. Működése a személyi kultusz éveiben mégis mind formálisabbá vált. A hibák feltárásának idején szerveződött újjá, Hazafias Népfront néven, amikor társadalmi szervezeteket és egyes személyeket tömörített a párt köré. A hatalmi és személyi harcok és a különböző politikai felfogású csoportok azonban még mindig késleltették igazi szerepének kibontakozását, erre csak 1957-ben, az ellenforradalom leverése után kerülhetett sor. Ekkor az MSZMP állásfoglalásának szellemében világosan megfogalmazódott: a Hazafias Népfront nem a pártonkívüliek szervezete, nem is tömegszervezet, hanem széles, demokratikus társadalmi és politikai mozgalom, amely mint a népinemzeti egység kifejezője, minden szervezetet, társadalmi osztályt és réteget összekapcsol a szocializmus felépítéséért vívott küzdelemben. Ez az ország minden építő és alkotó erejét mozgósító népfrontpolitika gyakorlati megtestesítőjévé vált a párt által ugyancsak a konszolidálás után megfogalmazott, tömörségében is sokat mondó jelszónak: „Aki nincs ellenünk, velünk van.” Kádár János éppen a napokban, a l’Unitá tudósítójának kérdésére adott válaszában többek között a következőket mondotta erről: „Nem véletlen, hogy ez a megfogalmazás kommunisták és pártonkívüliek szabad eszmecseréjében, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának egyik ülésén keletkezett és hangzott el. Ezt a jelszót megfelelőnek és ma is érvényesnek tartom.” Valóban, e jelszónak egyik legközvetlenebb gyakorlati megvalósítója éppen a népfrontmozgalom, de nem kevésbé jelentős a szerepe napjaink legidőszerűbb belpolitikai feladatának betöltésében, a szocialista demokrácia fejlesztésében sem. Fórumain a lakosság minden osztálya, rétege szót kap és véleményét nyilváníthatja minden, őt közvetlenül, vagy hazája sorsán keresztül érintő kérdésben. A közéleti fórumokon kibontakozó viták soha nem látott arányú fellendülésének, a vélemények szabad megnyilvánulásának, a javaslatok, elgondolások fontolóra vételének és érvényesítésének, a legszélesebb tömegek aktivizálásának izgalmas, teremtő korszakát éljük. A dolgozók alkotóereje, tettvágya lassan hullámzásba hozza társadalmunk még mozdulatlanságba dermedt állóvizeit is. A folyóvá duzzadt egykori forrás tehát hatalmas folyammá növekedik. Erős hullámain biztonsággal haladhat jövőnk hajója a nemzeti egység, az épülő szocializmus új és új állomásai felé. És ez a népfrontmozgalom huszonöt évének alighanem legértékesebb eredménye. Inas Vilma Kádár János vezetésével • Moszkvába érkezett párt- és állami küldöttségünk Brezsnyev, Koszigin és Podgornij fogadta a delegációt A külpolitikai helyzet HÁROM TANÁCSKOZÁS állt a nemzetközi élet középpontjában az elmúlt napon. A szovjet fővárosba kedden estére megérkezett hat európai szocialista ország küldöttsége a szocialista országok párt- és állami vezetőinek találkozójára. Moszkvai politikai körökben hangsúlyozzák, hogy olyan országok vezetői ülnek össze, amelyek szilárdan és következetesen a békét szolgálják. Küzdenek azért, hogy elháruljon az új háború veszélye, megszűnjenek az agresszió tűzfészkei Délkelet-Ázsiában és a Közel-Keleten, s Európában létrejöjjön a kollektív biztonság rendszere. A nagy jelentőségű esemény felé fordul a nemzetközi érdeklődés azért is, mert a NATO miniszteri tanácsának csütörtökön Brüsszelben kezdődő értekezletén valamilyen formában állást kell foglalnia a szocialista országok budapesti és prágai kezdeményezéséről, amely az összeurópai biztonsági értekezlet megtartását javasolta. New Yorkban kedden este újította fel a négy nagyhatalom állandó ENSZ-képviselőinek útján — és ez a másik fontos tanácskozás — a közel-keleti válság rendezéséről folyó tárgyalásait A nagyhatalmi megbeszélések, amelyek a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának gyakorlati megvalósítására irányulnak, a nyáron 15 munkaülés után megszakadtak. Az elmúlt hónapokban a szovjet—amerikai kétoldalú eszmecserék e témában néhány kérdésben közelítették annyira az álláspontokat, hogy jelenleg valamivel több remény legyen a négyhatalmi megbeszélések eredményesebb folytatására. A konkrét lehetőségek természetesen csak a tárgyalásokon bontakozhatnak majd ki. Végül Hágában az Európai Gazdasági Közösség kormányfői folytatták a „kis Európa” további útját meghatározó vitájukat. Pompidou francia köztársasági elnök programot terjesztett elő az EGK-tagországok politikai, gazdasági, műszaki és pénzügyi együttműködésének kiszélesítéséről. A francia államfő a többi között indítványozta, hogy a tagországok külügyminiszterei szabályos időközökben tartsanak értekezletet álláspontjuk egybehangolására, míg a pénzügyminiszterek évenként kétszer üljenek össze gazdasági politikájuk egyeztetésére. Ezzel a francia elnök a kormányközi együttműködés irányába szeretné terelni a „hatok” integrációját a nemzetek feletti intézmények rovására , s ennyiben de Gaulle tábornok politikáját folytatja. Új elem a politikai együttműködés hangoztatása. Ugyanakkor Anglia felvételének kérdésében, úgy tűnik, eléggé közeledtek egymáshoz a részvevők nézetei ahhoz, hogy a később nyilvánosságra kerülő közleményben konkrét utalás történjék erre. A keddi ülést követően Luns holland külügyminiszter rövid nyilatkozatában azt a véleményét fejezte ki, hogy a csúcstalálkozó hamarosan megállapodásra jut a kibővítés kérdésében. „Valószínűleg sikerül olyan javaslatot kidolgozni a csatlakozással kapcsolatos tárgyalások megkezdéséről, amely mind a hat tagország számára elfogadható lesz” — mondotta. Willy Brandt nyugatnémet kancellár ugyanakkor kijelentette: „A Közös Piac vezetői egyetértenek abban, hogy hozzá kell látni az Angliával folytatandó tárgyalások előkészítéséhez. A tárgyalások a jövő év első felében kezdődhetnének.” Moszkvában a magyar küldöttség Moszkvából jelenti az MTI. A szocialista országok vezetőinek találkozójára kedden megérkezett a szovjet fővárosba Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Erdélyi Károly, a Magyar Népköztársaság külügyminiszter-helyettese. A magyar küldöttséget Moszkva Kijevi pályaudvarán Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij és több más szovjet vezető, valamint Szipka József, Magyarország moszkvai nagykövete fogadta. Ugyancsak kedden megérkezett a találkozóra a Todor Zsivkov, Gustav Husák, Wladyslaw Gomulka, Walter Ulbricht, illetve Nicolae Ceausescu vezette bolgár, csehszlovák, lengyel, NDK és román küldöttség is. Közel-Kelet A négyhatalmi tárgyalások új szakasza Ellentmondó hírek újabb amerikai tervekről Kedden ismét megkezdődtek New Yorkban a közelkeleti helyzet rendezéséről folyó négyhatalmi tárgyalások. Franciaország, a Szovjetunió, az Egyesült Államok , Nagy-Britannia ENSZ-nagykövetei ez alkalommal Charles Jostnak, az Egyesült Államok ENSZ- képviselőjének a Waldorf- Astoria szállóban levő rezidenciáján találkoztak. A négyhatalmi tárgyalások ez év áprilisában kezdődtek és július elején szakadtak meg 15 munkaülés után. A nagykövetek ekkor ugyanis úgy határoztak, hogy felfüggesztik a tárgyalásokat, és lehetőséget adnak a párhuzamosan folyó szovjet—amerikai megbeszélésekre, hogy megpróbálják áthidalni a Szovjetunió és az Egyesült Államok álláspontjának különbségeit. Egész nyáron át és azt követően az őszi hónapokban is folytak Joseph Lisco amerikai külügyi államtitkár és Anatolij Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövet részvételével a két nagyhatalom tárgyalásai a közel-keleti helyzetről. E tárgyalássorozat után jelentették be, hogy újra kezdődnek a négyhatalmi megbeszélések. A négyhatalmi megbeszélések teljes titoktartással folynak. Egy-egy munkaülés után csak rövid közleményt adnak ki, amelyben a következő ülés dátumát és helyét jelentik be. A kairói Al Ábrám kedden kommentár nélkül idézte U Thant nyilatkozatát, amely szerint a négy nagyhatalom újra kezdődő közel-keleti megbeszélése , a legjobb mód lehet a válság rendezésére. Az ENSZ köreiben úgy tudják, hogy az Egyesült Álamosz tervet terjeszt elő a jordán—izraeli probléma külön rendezésére, minthogy az egyiptomi— izraeli külön rendezés tervét az EAK elutasította. Az amerikai kezdeményezést Pranger hadügyi államtitkár-helyettesnek tulajdonítják, aki nemrégiben a Közel-Keleten járt. Az állítólagos amerikai tervet egy libanoni lap nyomán a kairói sajtó is ismertette. A Nahar című bejrúti lap értesülése szerint Pranger javasolta, hogy 1. Izrael vonja vissza csapatait az 1967-es határokra, 2. Izrael tarthasson helyőrségeket a Jordán nyugati partvidékének néhány stratégiai pontján, 3. Jordánia teljesen demilitarizálja a Jordán nyugati partvidékét, 4. Jeruzsálem problémáját később, közvetlen izraeli—jordániai tárgyalásokon rendezzék, 5. módosítsák a határokat Izrael biztonsági követelményei szerint. Az amerikai tervben nincs szó a Palesztinai menekültek problémájáról. A kairói lapok szerint Jordánia az amerikai tervet elutasítja. A lapok idézték Rifai jordániai külügyminisztert, aki kijelentette: Alimán nem kapott olyan tervet, amilyenről a libanoni lap írt. De ha kapott volna, Jordánia elutasította volna — fűzte hozzá. Munkatársunk hágai telefonjelentése Kompromisszum a Közös Piac csúcsértekezletén Hága, december 2. Kompromisszumos megoldással kedden délután véget ért a Közös Piac hágai csúcskonferenciája. Az ellentétek továbbra is a brit belépés kérdésében voltak a leghevesebbek. A záróközlemény kiadását hosszú viták és sorozatos nyilatkozatok előzték meg. Schumann francia külügyminiszter ismét találkozott olasz kollégájával, Mórával. A keddi napot egyébként a „hatok” külügyminiszteri tanácskozása nyitotta meg, a vezetők később ültek össze újabb megbeszélésekre. A záróközlemény megszövegezését még a hétfő éjszakai órákban megkezdték. Pompidou elnök és Brandt kancellár hétfői beszédéből arra lehetett következtetni, hogy a megegyezés valóban csak kompromisszummal érhető el. A régi ellentétek szinte pontról pontra felbukkantak, sőt Lans holland külügyminiszter délutáni sajtótájékoztatóján indokoltan mondotta, hogy nem túlzottan derűlátó. Nyitva a kiskapu Pompidou rövid beszédében, amelyet a kibővítés „problematikája uralt — a francia államfő az agrárkérdésekről nem beszélt —, rendkívül óvatosan foglalt állást a tervezett tanácskozások ügyében: „A brit kérelmet — mondotta — pozitív szellemben kell megközelíteni, de nem szabad szem elől téveszteni a Közös Piac és a tagállamok érdekeit sem.” Az időpont meghatározása elől kitért, de gyakorlatilag nyitva hagyta a kiskaput, amelyen Nagy-Britannia és a többiek beléphetnek majd a tárgyalóterembe. Kételyeit kérdések ■formájában fogalmazta meg, s ez egyúttal az állásfoglalás rendkívül tartózkodó, óvatos jellegét erősítette: felvegyenek-e a „hatok” más államokat is — kérdezte —, még a közösség gyengítése árán is? Hamon, a francia küldöttség szóvivője sajtóértekezletén határozottan értésére adta a jelenlevő újságíróknak: Párizs ragaszkodik ahhoz, hogy az agrárfinanszírozás problémáját az év végéig rendezzék. Arra a kérdésre, hogy ez vajon újabb vétó-e a brit belépéssel szemben, Hamon francia szellemességgel ezt válaszolta: „Miért zárná ki az egyes a hármast?” , amivel a szóvivő a Közös Piac továbbfejlődésének hármas francia jelszavára utalt (ez a program az integráció befejezését, elmélyítését és kibővítését foglalja magába). Hamon tehát nem utasította el a brit belépési kérelmet (a kibővítést), bár az is igaz, hogy a számsorban a 3-as csak az 1-es után következik. Párizs és Finn párbaja Az ilyenfajta sorrendiség leghevesebb ellenzője éppen Boára, Brandt kancellár meg