Magyar Nemzet, 1969. december (25. évfolyam, 280-303. szám)

1969-12-03 / 281. szám

0/4 • ■ Magyar Nemzet % ____________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA________________________• Forrástól a folyamig ... Októberi este volt. Az Erzsébet-hídon sétálók hir­telen hatalmas villanásra, majd óriási dörrenésre rez­zentek össze. A fény és a hang a Döbrentei tér felől jött. .Futótűzként terjedt el a hír: a néhány perccel előbb még délcegen álló Gömbös-szobor darabokra törve hever a földön... 1944. október 6-át írták ekkor, s a vakmerő akciót a Magyar Frontba tömörült ellenállási mozgalom legki­­válóbbjai hajtották végre, jeladásnak szánva a magyar fasiszták és a német meg­szállók elleni egységes harc megindítására. A Frontba tömörült demokratikus pár­tok, a már 1942-ben megala­kult Történelmi Emlékbi­zottság és a németellenes szervezetek cselekvésre hív­ták az ország népét, a kese­rű pohár azonban még nem telt be. Budapestnek és az ország nagy részének még végig kellett szenvednie a nyilas uralom szörnyű he­teit is. Az ellenállás hívei­nek élete szüntelen veszély­ben forgott, a nemzeti ösz­­szefogás, az ellenállás szelle­mét mégis ébren tartották. A demokratikus nemzeti egy­ség kristálytiszta ősforrása­ként ők táplálták az új élet csíráit melengető, változá­soktól terhes hazai földet. A" szobor felrobbantása után öt nappal Szegeden, a napfény városában, újra ki­tisztult az őszi ég. Elnémul­tak az ágyúk, a felszabadult falak közül továbbvonult a háború. A Magyar Front ve­zetőinek megbízásából és üzenetével néhány erőshitű és harcedzett ember indult útnak az ország szívéből, hogy a fronton át a felsza­badult területekre, majd Szegedre érjen. Egymást és egymás nézeteit ismerő em­berek voltak és nyomban munkához láttak. Egy no­vemberi vasárnapon azután Balogh István, Erdei Ferenc és Révai József szerkeszté­sében megjelent a mai nép­front ősének lapja, a felsza­badult sajtó első szegedi or­gánuma, a Délmagyaror­­szág. S ez az újság adta hí­rül ma 25 éve, 1944. decem­ber 3-án, egy új, valameny­­nyi hazafias demokratikus erőt egyesítő szervezet meg­alakulását, a Magyar Nem­zeti Függetlenségi Front megszületését. A forrás vize tehát medret vájt magának, s ez a meder lassan szélesed­ni kezdett... A Függetlenségi Front, amely magába olvasztotta a demokratikus pártokat, az egész ország felszabadulása után koalíciós kormányt ho­zott létre, amely az élet megindítását, az újjáépítést, s az ország demokratikus át­alakításának nagy célkitűzé­sét írta zászlajára. A nem­zeti bizottságok, a földosztó bizottságok tulajdonképpen valóságos népfrontszervek voltak, amelyek fontos tör­ténelmi hivatást töltöttek be ebben az időszakban. A két munkáspárt egyesülése után, a szocialista átszervezés éveiben a pártkoalíció azon­ban idejét múlta, s az újjá­alakult­ Magyar Független­­ségi Népfront már a mun­kás-paraszt szövetség jóval szélesebb bázisára épült. Működése a személyi kul­tusz éveiben mégis mind formálisabbá vált. A hibák feltárásának idején szerve­ződött újjá, Hazafias Nép­front néven, amikor társa­dalmi szervezeteket és egyes személyeket tömörített a párt köré. A hatalmi és sze­mélyi harcok és a különbö­ző politikai felfogású csopor­tok azonban még mindig késleltették igazi szerepének kibontakozását, erre csak 1957-ben, az ellenforradalom leverése után kerülhetett sor. Ekkor az MSZMP állás­­foglalásának szellemében vi­lágosan megfogalmazódott: a Hazafias Népfront nem a pártonkívüliek szervezete, nem is tömegszervezet, ha­nem széles, demokratikus társadalmi és politikai moz­galom, amely mint a népi­nemzeti egység kifejezője, minden szervezetet, társa­dalmi osztályt és réteget összekapcsol a szocializmus felépítéséért vívott küzde­lemben. Ez az ország minden épí­tő és alkotó erejét mozgósí­tó népfrontpolitika gyakor­lati megtestesítőjévé vált a párt által ugyancsak a kon­szolidálás után megfogal­mazott, tömörségében is so­kat mondó jelszónak: „Aki nincs ellenünk, velünk van.” Kádár János éppen a na­pokban, a l’Unitá tudósító­jának kérdésére adott vála­szában többek között a kö­vetkezőket mondotta erről: „Nem véletlen, hogy ez­ a megfogalmazás kommunis­ták és pártonkívüliek szabad eszmecseréjében, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak egyik ülésén keletkezett és hangzott el. Ezt a jelszót megfelelőnek és ma is érvé­nyesnek tartom.” Valóban, e jelszónak egyik legközvetlenebb gya­korlati megvalósítója éppen a népfrontmozgalom, de nem kevésbé jelentős a sze­repe napjaink legidőszerűbb belpolitikai feladatának be­töltésében, a szocialista de­mokrácia fejlesztésében sem. Fórumain a lakosság minden osztálya, rétege szót kap és véleményét nyilváníthatja minden, őt közvetlenül, vagy hazája sorsán keresztül érin­tő kérdésben. A közéleti fó­rumokon kibontakozó viták soha nem látott arányú fel­lendülésének, a vélemények szabad megnyilvánulásának, a javaslatok, elgondolások fontolóra vételének és érvé­nyesítésének, a legszélesebb tömegek aktivizálásának iz­galmas, teremtő korszakát éljük. A dolgozók alkotóere­je, tettvágya lassan hullám­zásba hozza társadalmunk még mozdulatlanságba der­medt állóvizeit is. A folyóvá duzzadt egyko­ri forrás tehát hatalmas fo­lyammá növekedik. Erős hullámain biztonsággal ha­ladhat jövőnk hajója a nem­zeti egység, az épülő szocia­lizmus új és új állomásai fe­lé. És ez a népfrontmozga­lom huszonöt évének alig­hanem legértékesebb ered­ménye. Inas Vilma Kádár János vezetésével • Moszkvába érkezett párt- és állami küldöttségünk Brezsnyev, Koszigin és Podgornij fogadta a delegációt A külpolitikai helyzet HÁROM TANÁCSKOZÁS állt a nemzetközi élet középpont­jában az elmúlt napon. A szovjet fővárosba kedden estére meg­érkezett hat európai szocialista ország küldöttsége a szocialista országok párt- és állami vezetőinek találkozójára. Moszkvai politikai körökben hangsúlyozzák, hogy olyan országok vezetői ülnek össze, amelyek szilárdan és következetesen a békét szol­gálják. Küzdenek azért, hogy elháruljon az új háború veszélye, megszűnjenek az agresszió tűzfészkei Délkelet-Ázsiában és a Közel-Keleten, s Európában létrejöjjön a kollektív biztonság rendszere. A nagy jelentőségű esemény felé fordul a nemzetközi érdek­lődés azért is, mert a NATO miniszteri tanácsának csütörtökön Brüsszelben kezdődő értekezletén valamilyen formában állást kell foglalnia a szocialista országok budapesti és prágai kezde­ményezéséről, amely az összeurópai biztonsági értekezlet meg­tartását javasolta. New Yorkban kedden este újította fel a négy nagyhatalom állandó ENSZ-képviselőinek útján — és ez a másik fontos ta­nácskozás — a közel-keleti válság rendezéséről folyó tárgyalá­sait A nagyhatalmi megbeszélések, amelyek a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának gyakorlati megvaló­sítására irányulnak, a nyáron 15 munkaülés után megszakad­tak. Az elmúlt hónapokban a szovjet—amerikai kétoldalú esz­mecserék e témában néhány kérdésben közelítették annyira az álláspontokat, hogy jelenleg valamivel több­ remény legyen a négyhatalmi megbeszélések eredményesebb folytatására. A konkrét lehetőségek természetesen csak a tárgyalásokon bontakozhatnak majd ki. Végül Hágában az Európai Gazdasági Közösség kormányfői folytatták a „kis Európa” további útját meghatározó vitájukat. Pompidou francia köztársasági elnök programot terjesztett elő az EGK-tagországok politikai, gazdasági, műszaki és pénzügyi együttműködésének kiszélesítéséről. A francia államfő a többi között indítványozta, hogy a tagországok külügyminiszterei szabályos időközökben tartsanak értekezletet álláspontjuk egy­behangolására, míg a pénzügyminiszterek évenként kétszer üljenek össze gazdasági politikájuk egyeztetésére. Ezzel a fran­cia elnök a kormányközi együttműködés irányába szeretné terelni a „hatok” integrációját a nemzetek feletti intézmények rovására , s ennyiben de Gaulle tábornok politikáját folytatja. Új elem a politikai együttműködés hangoztatása. Ugyanakkor Anglia felvételének kérdésében, úgy tűnik, eléggé közeledtek egymáshoz a részvevők nézetei ahhoz, hogy a később nyilvá­nosságra kerülő közleményben konkrét utalás történjék erre. A keddi ülést követően Luns holland külügyminiszter rövid nyilatkozatában azt a véleményét fejezte ki, hogy a csúcstalál­kozó hamarosan megállapodásra jut a kibővítés kérdésében. „Valószínűleg sikerül olyan javaslatot kidolgozni a csatlakozás­sal kapcsolatos tárgyalások megkezdéséről, amely mind a hat tagország számára elfogadható lesz” — mondotta. Willy Brandt nyugatnémet kancellár ugyanakkor kijelentette: „A Közös Piac vezetői egyetértenek abban, hogy hozzá kell látni az Angliával folytatandó tárgyalások előkészítéséhez. A tárgyalások a jövő év első felében kezdődhetnének.” Moszkvában a magyar küldöttség Moszkvából jelenti az MTI. A szocialista országok vezetői­nek találkozójára kedden meg­érkezett a szovjet fővárosba Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Közpon­ti Bizottság titkára és Erdélyi Károly, a Magyar Népköztár­saság külügyminiszter-helyet­tese. A magyar küldöttséget Moszkva Kijevi pályaudvarán Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij és több más szovjet vezető, valamint Szipka József, Ma­gyarország moszkvai nagykö­vete fogadta. Ugyancsak kedden megérke­zett a találkozóra a Todor Zsivkov, Gustav Husák, Wla­­dyslaw Gomulka, Walter Ulb­­richt, illetve Nicolae Ceausescu vezette bolgár, csehszlovák, lengyel, NDK és román kül­döttség is. Közel-Kelet A négyhatalmi tárgyalások új szakasza Ellentmondó hírek újabb amerikai tervekről Kedden ismét megkezdőd­tek New Yorkban a közel­­keleti helyzet rendezéséről folyó négyhatalmi tárgyalá­sok. Franciaország, a Szov­jetunió, az Egyesült Álla­mok , Nagy-Britannia­ ENSZ-nagykövetei ez alka­lommal Charles Jostnak, az Egyesült Államok ENSZ- képviselőjének a Waldorf- Astoria szállóban levő rezi­denciáján találkoztak. A négyhatalmi tárgyalások ez év áprilisában kezdődtek és július elején szakadtak meg 15 munkaülés után. A nagy­követek ekkor ugyanis úgy határoztak, hogy felfüggesztik a tárgyalásokat, és lehetőséget adnak a párhuzamosan folyó szovjet—amerikai megbeszélé­sekre, hogy megpróbálják át­hidalni a Szovjetunió és az Egyesült Államok álláspont­jának különbségeit. Egész nyáron át és azt kö­vetően az őszi hónapokban is folytak Joseph Lisco amerikai külügyi államtitkár és Anato­­lij Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövet részvételé­vel a két nagyhatalom tárgya­lásai a közel-keleti helyzetről. E tárgyalássorozat után jelen­tették be, hogy újra kezdőd­nek a négyhatalmi megbeszé­lések. A négyhatalmi megbeszélé­sek teljes titoktartással foly­nak. Egy-egy munkaülés után csak rövid közleményt adnak ki, amelyben a következő ülés dátumát és helyét jelentik be. A kairói Al Ábrám kedden kommentár nélkül idézte U Thant nyilatkozatát, amely szerint a négy nagyhatalom újra kezdődő közel-keleti megbeszélése ,­ a legjobb mód lehet a válság rendezésére. Az ENSZ köreiben úgy tudják, hogy az Egyesült Álamosz ter­vet terjeszt elő a jordán—iz­raeli­­ probléma külön rendezé­sére, minthogy az egyiptomi— izraeli külön rendezés tervét az EAK elutasította. Az ame­rikai kezdeményezést Pranger hadügyi államtitkár-helyettes­nek tulajdonítják, aki nemré­giben a Közel-Keleten járt. Az állítólagos amerikai ter­vet egy libanoni lap nyomán a kairói sajtó is ismertette. A Nahar című bejrúti lap érte­sülése szerint Pranger java­solta, hogy 1. Izrael vonja vissza csapatait az 1967-es ha­tárokra, 2. Izrael tarthasson helyőrségeket a Jordán nyuga­ti partvidékének néhány stra­tégiai pontján, 3. Jordánia tel­jesen demilitarizálja a Jordán nyugati partvidékét, 4. Jeru­zsálem problémáját később, közvetlen izraeli—jordániai tárgyalásokon rendezzék, 5. módosítsák a határokat Izrael biztonsági követelményei sze­rint. Az amerikai tervben nincs szó a Palesztinai mene­kültek problémájáról. A kairói lapok szerint Jor­dánia az amerikai tervet el­utasítja. A lapok idézték Rifai jordániai külügyminisztert, aki kijelentette: Al­imán nem ka­pott olyan tervet, amilyenről a libanoni lap írt. De ha kapott volna, Jordánia elutasította volna — fűzte hozzá. Munkatársunk hágai telefonjelentése­­ Kompromisszum a Közös Piac csúcsértekezletén Hága, december 2. Kompromisszumos megol­dással kedden délután véget ért a Közös Piac hágai csúcs­­konferenciája. Az ellentétek továbbra is a brit belépés kérdésében voltak a legheve­sebbek. A záróközlemény kiadását hosszú viták és sorozatos nyi­latkozatok előzték meg. Schu­mann francia külügyminiszter ismét találkozott olasz kollégá­jával, Mórával. A keddi napot egyébként a „hatok” külügy­miniszteri tanácskozása nyi­totta meg, a vezetők később ültek össze újabb megbeszélé­sekre. A záróközlemény­ meg­szövegezését még a hétfő éj­szakai órákban megkezdték. Pompidou elnök és Brandt kancellár hétfői beszédéből ar­ra lehetett következtetni, hogy a megegyezés valóban csak kompromisszummal érhető el. A régi ellentétek szinte pont­ról pontra felbukkantak, sőt Lans holland külügyminiszter délutáni sajtótájékoztatóján indokoltan mondotta, hogy nem túlzottan derűlátó. Nyitva a kiskapu Pompidou rövid beszédében, amelyet a kibővítés „problema­­tikája uralt — a francia ál­lamfő az agrárkérdésekről nem beszélt —, rendkívül óvatosan foglalt állást a tervezett ta­nácskozások ügyében: „A brit kérelmet — mondotta — pozi­tív szellemben kell megközelí­teni, de nem szabad szem elől téveszteni a Közös Piac és a tagállamok érdekeit sem.” Az időpont meghatározása elől ki­tért, de gyakorlatilag nyitva hagyta a kiskaput, amelyen Nagy-Britannia és a többiek beléphetnek majd a tárgyaló­terembe. Kételyeit kérdések ■formájában fogalmazta meg, s ez egyúttal az állásfoglalás rendkívül tartózkodó, óvatos jellegét erősítette: felvegye­nek-e a „hatok” más államo­kat is — kérdezte —, még a közösség gyengítése árán is? Hamon, a francia küldöttség szóvivője sajtóértekezletén ha­tározottan­ értésére adta a je­lenlevő újságíróknak: Párizs ragaszkodik ahhoz, hogy az agrárfinanszírozás problémáját az év végéig rendezzék. Arra a kérdésre, hogy ez vajon újabb vétó-e a brit belépéssel szem­ben, Hamon francia szellemes­séggel ezt válaszolta: „Miért zárná ki az egyes a hármast?” , amivel a szóvivő a Közös Piac továbbfejlődésének hár­mas francia jelszavára utalt (ez a program az integráció befejezését, elmélyítését és ki­bővítését foglalja magába). Hamon tehát nem utasította el a brit belépési kérelmet (a ki­bővítést), bár az is igaz, hogy a számsorban a 3-as csak az 1-es után következik. Párizs és Finn párbaja Az ilyenfajta sorrendiség leghevesebb ellenzője éppen Boára, Brandt kancellár meg­

Next