Magyar Nemzet, 1969. december (25. évfolyam, 280-303. szám)
1969-12-03 / 281. szám
5 Kilencven kilométer hosszú víztávvezeték A Bakony karsztvizeinek útja a Balaton déli partjáig A Balaton nyugati és déli partján levő településeket — a Badacsonytól, Keszthelyen és Fonyódon át Balatonőszödig — látja majd el az a mintegy kilencven kilométer hosszúságú távvezeték, amely Nyirádnál már épül, hogy a bakonyi bauxitbányákból kiemelt nagy mennyiségű karsztvizet a balatoni regionális vízellátás céljaira hasznosítsák. Pohl Károly okleveles bányamérnöktől, az Alumíniumipari Tervező Vállalat műszaki igazgatóhelyettesétől hallottuk ezt az érdekes hírt, amikor legutóbb érdeklődtünk: vajon még mindig felhasználatlanul folyik-e a Balatonba az a hatalmas vízmennyiség, amelyet a bakonyi bauxitbányákból emelnek ki esztendők óta a bányaművelés folyamán. Tudvalevő, hogy a Dunántúli-középhegységben található bauxit kevés kivétellel a dolomit- és mészkőhegyek üregeiben, repedéseiben tárolt, úgynevezett karsztvíz szintje alatt van. A százötven-háromszáz méter mélységben létesített bauxitbányákra ez a víz állandó fenyegető veszélyt jelentett, mert amint a bauxittermelés során megközelítették a dolomitot, vagy a mészkövet, ezek repedéseiből víz tört be a bányákba, és ha a mennyisége több volt, mint az előre elkészített szivattyúkapacitás, a a bánya a víz alá került. Ilyenkor a bányákban dolgozóknak igyekezniük kellett, hogy az e célból kiépített riasztórendszer figyelmeztetésére a menekülő útvonalakon, megelőzve a víz emelkedését, mielőbb kikerüljenek a bányából. A vízbetörések után , rendszerint csak hosszadalmas, nagy erőfeszítéseket igénylő munkával és súlyos anyagi áldozatok árán lehetett a bányát ismét üzembe helyezni. SJVlMUt-s,* Vízbányászat Csaknem tíz év telt el a víz ellen változó eséllyel folyó küzdelemben, amíg a bauxitbányászat szakemberei kidolgozták azt a vízvédelmi rendszert, amely mellett biztonságosan, veszteség nélkül, kedvező munkafeltételek mellett lehet a vízveszélyes mélységekben található bauxitot kiemelni. Ezt a rendszert nevezik aktív vízsüllyesztéses rendszernek — más néven aktív vízvédelemnek —, amikor ugyanis szándékosan, tehát nem várva meg véletlenszerű vízbetöréseket, előre megtervezett helyen és időben csapolják meg a hegység mélyén áramló vízjáratokat, a vizet tároló kőzetbe lemélyített vagy lefúrt, két-öt méter átmérőjű, kétszáz-háromszáz méter mély aknákkal és folyosókkal. Ezekbe az aknákba nagy teljesítményű szivattyúkat építenek be, amelyekkel megkezdik a hegységben tárolt víz szivattyúzását, aminek következtében a víz szintje lesüllyed, ennélfogva a bauxitrétegek fokozatosan a kőzetben tárolt víz szintje fölé kerülnek és így vízveszély nélkül „szárazon” termelhetők ki. Az Alumíniumipari Tervező Vállalat,* ahol nagy szakértelemmel foglalkoznak az erősen vízveszélyes bauxitelőfordulások aktív vízvédelmi rendszerrel történő feltárási és kitermelési terveinek készítésével, két vízszintsülylyesztési rendszer terveit dolgozta ki. Az egyik rendszer a nyirádi dolomit megcsapolására alkalmas, ez a Bakonyi Bauxitbányák területe, a másik rendszert pedig a Székesfehérvár melletti Kincsesbányán valósítják meg, a Fejér megyei Bauxitbányák területén. A nagy vízfogyasztók A két vízszintsüllyesztési rendszer közül a nyirádi rendszer a jövőben nagymértékben megjavítja a Balaton-parti települések ivóvízellátását, a Nyirádról már épülő távvezeték útján. Az alumíniumipar ugyancsak épít egy vezetéket napi negyvenezer köbméter víz szállítására Ajka irányában, amely az ajkai térség rohamosan fejlődő iparának vízellátása mellett a város és az útbaeső községek, mint Nyirád, Halimba, Szőc kulturált vízellátására is lehetőséget nyújt. Ezen a területen még jelentős vízfelesleg van, erre a vízfeleslegre további vízműveket lehet tervezni, a Balatonba elfolyó felesleggel mezőgazdasági öntözőművek, ipari üzemek — így elsősorban Fűzfő — és üdülőövezetek (a siófoki vízmű útján) láthatók el. A Kincsesbányán —■ Iszkaszentgyörgyön — megvalósuló vízszintsüllyesztési rendszer legnagyobb vízfogyasztója Székesfehérvár lesz, amelynek vízigénye 1985-re eléri a A napi hatvanezer köbmétert. A város már jelenleg is napi húszezer köbméter vizet kap Kincsesbányáról egy hatvan centiméter átmérőjű vezetéken. Másik nagy vízigénylője a Kincsesbányán megvalósuló vízsüllyesztési rendszernek a péti új műtrágyagyár lesz, amelynek 1974-ben mintegy napi harminchatezer köbméter víztöbbletre lesz szüksége. Ha a Kincsesbánya—Pét közötti vízvezeték megépül, ezt már úgy méretezik, hogy az útbaeső Várpalota és Inota vízellátását is megoldják. — Mennyire becsülhető az a vízmennyiség, amelyet a két bányaterületen az Alumíniumipari Tervező Vállalat által kidolgozott vízsüllyesztő rendszerrel kaphatunk? — kérdeztük Pohl Károly bányamérnököt. jelenleg ismert bauxittelepeket lefejtik. A vízszintsülylyesztési rendszerek tervezésénél az Alumíniumipari Tervező Vállalat figyelemmel volt arra, hogy a kitermelt víz tiszta maradjon, azt a bányában folyó munka során ne szennyezzék be. Ezt azzal érték el, hogy ezek a vízaknák nincsenek összekötve a bánya termelő részeivel. A vízszint lesüllyesztése során a két bányaterületen huszonöt-harminc millió tonna bauxit kerül „szárazra”, amiből mintegy öt-hat millió tonna alumíniumot lehet a hazai szükségletek kielégítésére és export célokra gyártani. Ugyanakkor több mint napi kétszázezer köbméter vizet is adnak a bányák a fogyasztóknak. A hegységből kitermelt karsztvíz miatt nem apadnak-e el a bányák környékén levő kutak és források? — Ez bekövetkezik, de csak azoknál, amelyek karsztvízből táplálkoznak — hangzott a válasz. — Ezért a közeli településeknek a vízellátásáról a bányák még a vízelvonás bekövetkezése előtt gondoskodnak. Vannak közeli területek, ahol a kutak nem a mészkőből vagy a dolomitból kapják a vizet, hanem az alaphegységtől független kavics- vagy homokrétegekből, ezek vízhozamát nem befolyásolja a bányászat, hanem a csapadékviszonyok hatása alatt állnak és szárazság idején katasztrofális helyzetbe kerülhetnek, mint például 1968-ban. Ezért ezek vízellátását is célszerű a bányából megoldani, mert egészségesebb, kulturáltabb, olcsóbb és legfőként biztonságosabb vízellátásra nyílik lehetőség, mint a gyakran fertőzött talaj vízkutakból, amelyek legtöbbször már mennyiségileg sem elégíthetik ki az igényeket. Gazdaságosan A bányákból kitermelt vízből lényegesen gazdaságosabban lehet a nagy fogyasztókat kielégíteni, mint több kis helyi vízmű bekapcsolása esetén, még akkor is, ha húszhuszonöt kilométer távolságra kell a vizet elvezetni. Kedvező helyzetet teremt, hogy a két bauxitbánya magasabban fekszik, mint a vizet igénylő városok, így a legtöbb esetben a bányákból szivattyúzás nélkül továbbítható a víz a felhasználók gyűjtőmedencéibe. A bauxitbányák melléküzemága, a „vízbányászat” már a közeljövőben gyümölcsöztetően érezteti hatását. A bauxitbányák korábban félelmetes eleme: a karsztvíz így lesz a műszaki tudomány segítségével nagy területeken a fejlődés éltető eleme. Környei Elek Napi kétszázezer köbméter — A két bányaterületen ezzel a módszerrel több mint napi száz- százezer, tehát napi kétszázezernél több köbméter, jó minőségű vizet fognak tartósan kiemelni az ezredfordulóig, amikorra is a az OMNIA és a RIO kávé után a COMFACK IIj különleges kávéterméke Sárospataki elvárások Örömmel olvastam a Magyar Nemzetben a „Sárospataki ellentmondások” című cikket. Természetesen nem az „ellentmondások” miatt, hanem azért a megtisztelő figyelemért, amelyben a lap ezt a kissé a „múltban felejtett” várost részesítette. A cikkíróval körülbelül egyidőben jártam én is a városban. Úgy érzem, hogy Sárospatakkal szembeni kötelezettségeinknek a vár mintaszerű restaurálásával és a hivatalos várossá nyilvánítással még közelről sem tettünk eleget Sárospatakot fényes történelmi múltja többre teszi jogosulttá. Nemcsak a várnak és a Borostyán Szállónak, hanem ennek az egész kisvárosnak egy valóságos építészeti ékszerdobozzá kellene válni a Hegyalja lankáin. A „Sub rosa” terem ablakaiból ugyanis nem a legfelemelőbb látvány kinézni a Bodroghíd környékére. Összeroskadt házak, ólak, akik merednek a nézelődőre. Úgy gondolom, hogy Sárospatakon a vár restaurálásán kívül is még sok szép feladat várna a „műemlékesekre”, akárcsak Kőszegen. A parasztbarokk sok apró egyemeletes kis borkereskedő, gazdálkodó házát kellene kiszabadítani a romlásból és a szemétből a hídfeljáró környékén és másutt is. Aztán ott van a híres sárospataki kollégium. Műemléknek ugyan elbűvölő, de ha arra gondol az ember, hogy ebben az évszázados épületben még ma is közel ezer diák tanul, akkor a tanárok minden jószándékú erőfeszítése ellenére sem hiszem, hogy itt a modern oktatás követelményei biztosítva vannak. Jó volna, ha a sárospataki kollégiumot nemcsak Comenius Ámos János idejében, hanem most is korszerű tanintézetnek tarthatnánk. Köztudomású, hogy a kultúra felvirágoztatásához fejlett gazdasági alapokra is szükség van. Ezért felvetnék néhány gondolatot Sárospatak régen vajúdó iparosításával kapcsolatban is. Fontolóra kellene venni az 50-es években felvetődött sárospataki papírgyár felépítésének kérdését.Emlékszem, 1953-ban nekem már megmutatták, hová tervezik az új papírgyárat, amely sajnálatos okok miatt elmaradt.) Sárospatak ma sem képzelhető el egy modern könyvnyomda nélkül. Közismerten szűk a nyomdaipari kapacitásunk. Miért ne lehetne Sárospatak — miként a régmúltban — számos nagyszerű magyar könyv szülőhelye. Lehetne ide telepíteni iskolai szemléltetőeszköz-gyárat, iskolabútorgyárat is. Iparművészeti igényességgel fel kellene eleveníteni a híres pataki kerámiakultúrát. Nem tudom, mi van a Csepel kerékpárgyár ottani üzemtelepítésével? Mostanában keveset hallani róla. Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, aki Patak „mozdulásairól” több híradást szeretne olvasni. Szeretném, ha úgy Pesten, mint az ország legtávolabbi zugában általánossá válna az a felismerés, hogy „Patak miénk, országunk büszkesége”, akárcsak Sopron vagy Kőszeg. A cikkíróval csupán csak abban nem értek egyet, hogy Patak fejlesztési lehetőségeit Sátoraljaújhely „szívta” el. Ez a szomszédvári torzsalkodás sok helyen kísért az országban. Nem tápláljuk ezt. Sátoraljaújhely sem kapott annyi és olyan beruházást, amelyet tiszta lelkiismerettel irigyelhetnénk tőle. Pataknak nem az a fejlesztés hiányzik, amit Újhely kapott, hanem az, amelyben egyikük sem részesült. Sárospataknak, véleményem szerint, Kőszeghez hasonló fejlesztésre lenne szüksége. Ennek a terveit kell minél előbb elkészítenünk és rajta legyünk, hogy mielőbb meg is teremthessük ennek gazdasági alapjait. Nem utolsósorban az iparban és az ide irányuló idegenforgalomban. Tisztelettel: Dr. Zoltán Zoltán közgazdász, Cegléd „Frappáns idegenforgalmi propagandát” Dr. Steiner Béla aláírással megjelent olvasólevélre válaszolva Közöljük, hogy az IBUSZ a maga részéről örömmel veszi a hasonló pozitív segítséget és a hivatkozott Hemingway-idézetet külföldi vásárokra szánt leporellóknál fel is használja. IBUSZNémeth Márta, prop. esop, vez. KATHERINE ANNE PORTER VILÁGHÍRŰ REGÉNYÉNEK MAGYARUL BESZÉLŐ AMERIKAI FILMVÁLTOZATA Rendezte: STANLEY KRAMER Főszerepben: Simoné Signorét. Oscar Werner, Heinz Rühmann, Vivien Leigh Gyártó: Stanley Kramer Forgalmazó: Columbia Pictures BEMUTATÓ: DECEMBER 4 Szerda, 1969, dee«*»!** & A 92-es busz A 92-es autóbuszjárat nona-terczei temetőhöz való meghosszabbítását a lakosság többször kérte és annak lehetőségét a helyszínen megvizsgálták. A jelenlegi Szabadföld út megállóhely és a temető közötti távolság 300 méterami a meghosszabbítás esetén fordulónként 1,6 többlet km-t jelent. A környék eléggé ritkán lakott terület, ami a meghosszabbítást nem indokolja, így jelenlegi adottságaink mellett a kérést teljesíteni, sajnos, nem áll módunkban. Budapesti Közlekedési Vállalat- Pásztor Lajosné, Panasziroda vezetője Világítás panasz a XV. kerületből Az Elektromos Művek XV. kerületi kirendeltsége nem ad utcai világítást a XV., Radda Barmentu 34 sz. ház előtt. Ma, amikor a főváros utcáit, útjait már higanygőzlámpák, vagy neonfény világítja meg, számunkra még egy életképes villanyégő sem akad. Elképzelhető, milyen veszélyes ez a közeli megállóhoz sietőkre nézve, de nagyon veszélyes közbiztonsági szempontból is. Tamás István, lakóbizottsági elnök A MÉH és a rongyátvétel költözés előtt állnak szüleim. Kisebb lakásba mennek és ezért sok holmijuk fölöslegessé vált. A már rossz állapotban levő ruhaneműk nagy részét elvitték a Victor Hugo utcai MÉH-fiókba. Körülbelül 8 kg-os csomag volt. A fiók vezetője nem volt hajlandó átvenni, arra hivatkozva, hogy nincs elég pénz nála. A kifizetendő „összeg” 5—6 EX körül mozgott. Ugyanakkor mások vashulladékot hoztak, és azt bevette. Türelmetlen hangon beszélt. Azt mondta, hogy vigye haza idős édesapám a nehéz csomagot és majd hozza el más alkalommal. Édesapám békés természetű ember és hajlandó lett volna hitelben is otthagyni a rongyot, mert nem volt kedve fölöslegesen cipekedni. Csak hosszas szóváltás után sikerült célját elérni. Zuszter Ildikó, Budapest .Hat nyelvet tanulnak a kőbányai diákok* Mi, a Budapest, X., I. László Gimnázium igazgatója és tanárai, örömmel olvastuk lapjuk 1969. november 25-i számában megjelent fenti címűcikket. Jóleső érzéssel töltött el bennünket az, hogy lapjuk ismét elismerően ír a pedagógusok, közelebbről a nyelvtanárok erőfeszítéseiről, munkájáról. Problémáink megoldásához ezzel is segítséget nyújtottak. A cikk több mint 1000 fős iskolánk tanulói és szülei között, valamint szakmai körökben is élénk visszhangot keltett. " Köszönjük szíves érdeklődésüket, a nyelvek tagozatos formában történő tanítását oly szakszerűen és a reális helyzetnek megfelelően tárgyaló írásukat, az így kapott segítséget. I. László Gimnázium, Dr. Kovács Péter, igazgató Dr. Katona Ferenc, Ogonovsky Istvánné, Szirbek Vilmosné, tanárok * „Nem véletlen tehát, hogy az iskolareform egyik fő feladata a nyelvoktatás minél szélesebb körűvé tétele, a nyelvi tagozatos osztályok fejlesztése . . .« „Közismert, hogy heti 2 órában nem lehet egy nyelvet elsajátítani” — írják november 25-i cikkükben. Miért csak a nyelvi tagozatos osztályok bővítése a fontos? Én heti két órában tanulom az olasz nyelvet. Nagyon tetszik és szívesen tanulom, de mit érek vele? Érettségizni szeretnék belőle, de heti 2 óra mellett nagyon nehéz lesz. Iskolám kérte a minisztériumot, hogy indíthasson olasz tagozatos osztályt, de nem engedélyezték. Vajon miért nem? Ha heti 6 órában nem is, de legalább heti 4 órában tanulhatnánk! így nem lehet egy nyelvet megtanulni! Tudom, hogy nem önökhöz kell fordulni ezzel a problémával, de ez kapcsolódik cikkükhöz. Gondolom, hogy nemcsak a kőbányai László Gimnáziumban fontos, hogy a diákok nyelveket tanuljanak, hanem az egész ország területén. Török Sára, a Teleki Blanka Gimnázium II. osztályos tanulója : Hányosságok a kelenföldi új lakótelepen Boldogan költöztünk be az új lakásba két hónappal ezelőtt, de azóta egyre gyakrabban bukkannak elő a hiányosságok. Alig van itt üzlet és ha van is — miután a telep nagy — mindenért sorba kell állni, különösen a hét végén. Kevés a zöldségbolt, a cipész, a női fodrászat. Röltéx-üzlet egyáltalán nincs, a Patyolatfiók olyan kicsi, hogy még az utcán is állunk. Úgy látjuk, hogy az építők erre előbb is gondolhattak, mikor egy 7000 lakásból álló városrészt terveztek. A lakók száma kisebb vidéki városnak is beillene. Kellene egy kisebb vásárcsarnok, mert így villamossal megyünk a piacra, ami egyáltalán nem könnyű, mert a 4-es és 47-es zsúfolt és ritkán közlekedik. Messze van a körzeti orvosi rendelő és a patika is. Kérjük, foglalkozzanak ezzel az illetékesek. Herendi Istvánné, XI., Szakasits Árpád u. 33. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Központi Anyagmozgatási és Csomagolási Bizottsága A VI. ORSZÁGOS ANYAGMOZGATÁSI KONFERENCIÁHOZ KAPCSOLÓDÓAN RENDEZI MEG A „MAGYAR ANYAGMOZGATÓ GÉPEK ÉS BERENDEZÉSEK” KIÁLLÍTÁSÁT 1969. december 3—11 között a BNV 41. és 42. sz. pavilonjában (a kiállítás nyitva 10—16, szombaton 9—14 óráig, vasárnap zárva) ANYAGMOZGATÁSI KÖNYV, FOLYÓIRAT ÉS PROSPEKTUS KIÁLLÍTÁSÁT 1969. december 3—5-ig a Technika Házában A kiállítások megnyitásának napján, 1969. december 3-án a BNV 43. sz. pavilonjában kerül lebonyolításra a II. Targonca vezetői verseny döntője