Magyar Nemzet, 1969. december (25. évfolyam, 280-303. szám)

1969-12-12 / 289. szám

Péntek, 1969. december 17.« A MÁV valamennyi vonalán helyreállt a forgalom ■ Újabb főútvonalakról távolították el a hótorlaszokat A közúti igazgatóságok és a MÁV pályafenntartás dolgozóinak megfeszített munkája, valamint a délnyugatról érkezett enyhülés összeszűkítette, a Balatonitól északnyugatra húzódó területekre szorította vissza a dunántúli hóakadályok „hadállásait”. Csütörtökön délutánra valamennyi vasútvonalról eltávolították a hóakadályokat, így a személyforgalomban már lényegesen kevesebb volt a késés. A teherszállításban azonban többnapos kiesést kell pótolni. .A KPM útügyi főosztályának csütörtök délutáni jelentése szerint tovább javult a helyzet az országutakon. A többi között sikerült eltávolítani a hóakadályokat a 8-as számú Székesfehérvár—jánosházai főútvonalról, Nagykanizsa térségében a 61-es számú főútról és a 64-es számú simontornya—enyingi főútról. Somogy megye nagy részében már az alsóbbrendű utakat is járhatóvá tették. Most már csak öt főútvonalon, akadályozza a hótorlasz a közlekedést. Járhatatlan még a 75-ös keszthely—rédicsi főút, továbbá Sopron térségében a 84-es balatonederics—soproni és a 85-ös győr—nagycenki főút, valamint a 86-os körmend—sárvár—csornai • és a 88-as sárvár—váti főút. Így csütörtökön délután még nem közlekedhettek a MÁVAUT budapest—pápai és a Keszthely, Zalaegerszeg környéki járatai. Budapestről és Pécsről jelentős segítséget, nagy teljesítményű hómarókat küldtek az északnyugati megyéknek. Elsősorban a Sopron környéki utakat tisztítják nagy erővel, de folytatják a korábban már keskeny sávban megtisztított főútvonalak „hócsapásának” szélesítését is. Nem pihenhetnek a bekötő- és mellékutak hótisztító egységei Győr-Sopron, Vas és Zala megyében, ahol még az alsóbbrendű utaknak mintegy 50 százaléka járhatatlan. A meteorológiai előrejelzések annyiban biztatóak, hogy pénteken már nem kell erős szélre számítani, remélhető tehát, hogy hófúvásra sem kerül sor. Figyelmeztető jelzés azonban a gépkocsivezetőknek, hogy a hajnali erős lehűlés miatt síkossá válnak az utak, tehát óvatosan vezessenek. Budapestnek úgyszólván valamennyi kerületében, elsősorban a magasabb házak emeletein, vízhiányról panaszkodnak a lakók. A Vízművektől kapott felvilágosítás szerint ezúttal is a Duna rendkívül alacsony vízszintje — csütörtökön mindössze 118 centiméter volt — okozza a problémát. A kutak teljesítményének jelenlegi visszaesését a nemrégiben üzembe helyezett horány—surányi vízmű sem pótolja. Sajnos, a hideg miatt semmi jóval nem biztat a Duna, mert legfontosabb vízgyűjtő területéről, az Alpokból nem kap vízpótlást. Ezért a Vízművek arra kéri a főváros lakosságát és a vállalatokat, intézményeket, üzemeket, hogy szigorúan takarékoskodjanak a vízzel ebben a nehéz átmeneti időszakban. - Hamar Nemzet - A MÁV felhívása a fuvaroztatóihoz az összetorlódott vagonok mielőbbi kiürítésére Az elmúlt napokban a rendkívüli időjárás miatt nehéz helyzetbe került a vasúti közlekedés. A vasút dolgozói a legnagyobb erőfeszítések árán tudták a forgalmat fenntartani, ahol a hóakadályok ideiglenesen meg nem bénították a vonatközlekedést. A hóakadályok megszűntek, de ez nem oldott még meg minden nehézséget. A vasúthálózaton sok ezer rakott teherkocsi torlódott össze, amelyet most rendeltetési helyükre kell továbbítani. A nagy mennyiségű rakott kocsi akadályozza a fuvaroztatók legsürgősebb szállítási igényeinek kielégítését, mert a vasút az új berakásokhoz nem tud elegendő üres kocsit a szállíttatók rendelkezésére bocsátani. A MÁV kéri a fuvaroztató vállalatokat, hogy az érkező rakott kocsik fogadása, főként gyors kirakásának biztosítása érdekében a legsürgősebben hozzák rendbe a rakodótereket és az iparvágányokat. A gyors, késedelem nélküli kocsikirakások érdekében egyesítsék minden emberi és gépi erejüket. Kéri a vasút, hogy a küldemények vasútállomásról való elfuvarozásához szükséges gépkocsikat biztosítsák a vállalatok. Különösen a szombat-vasárnapi kirakások érdekében készüljenek fokozott rakodásra, mert csak így tudja a MÁV a legfontosabb alapanyagok, energiahordozók, élelmiszer- és exportszállításokhoz a szükséges kocsikat rendelkezésre bocsátani. Beáztak a telefonkábelek az L és a II. kerületben Csütörtökön délután váratlanul elöntötte a víz — feltehetően vízcsőtörés következtében — a Vérmező utca, az Ostrom utca és a Széna tér környékén a telefonkábelaknákat. A posta azonnal intézkedett: jelezte a hibát a Vízműveknek, ügyeletesei megkezdték a víz szivattyúzását az elárasztott aknákból. A vízömlés azonban olyan nagy mértékű, hogy a kisteljesítményű szivattyúk nem győzik a munkát. Emiatt több kábel — köztük a József és a Krisztina telefonközpont közötti egyik, úgynevezett „átkérő” és két helyi 600-as kábelt beázott. Több mint ezer előfizető nem tudja használni telefonkészülékét. A kábelesek egész éjjel dolgoznak, szivattyúzzák a vizet, hogy további zavaroknak elejét vegyék, a hibát azonban csak a feltételezett csőtörés kijavítása után tudják véglegesen elhárítani. Az első jelentések szerint legalább az egyik nagyméretű kábelen mintegy 80 méteres szakaszt kell ujjal kicserélni. Elhagyták a karantént az Apollo -12 űrhajósai Charles Conrad, Allan Bean és Richard Gordon, az Apollo -12 három űrhajósa szerdán délután elhagyta a holdutazás után földi lakóhelyéül kijelölt karantént. Eredetileg csak csütörtökön reggel ért volna véget „egészségügyi rabságuk”, mivel azonban a leggondosabb orvosi és laboratóriumi vizsgálatok is negatív eredménnyel végződtek, és megállapítást nyert, hogy az űrhajósok semmilyen fertőzést sem szenvedtek, az amerikai űrhajózás vezetői engedélyezték a zárlat feloldását. Dr. Charles Berry, az asztronauták kezelőorvosa közölte, hogy holdutazás alatt páciensei néhány kilót fogytak. Conrad kettő, Gordon három és fél és Bean hat kilóval volt könnyebb a Földre visszaérés után, mint indulás előtt. Az űrutazás során az asztronauták által elszenvedett radioaktív sugárzás mennyisége minimális volt. Kennedy-fokon bejelentették, hogy az eredeti terveknek megfelelően március 12-én indítják útjára az Apollo—13 holdrakétát. Tanácskozás a fizikai dolgozók gyermekeinek támogatásáról Megbeszélést rendezett székházában a Pedagógusok Szakszervezete csütörtök délelőtt a munkás-paraszt származású tanulók helyzetéről. Péter Ernő, a szakszervezet főtitkára bevezető előadásában vázolta azt az időszakot, amely a párt VIII. kongresszusa óta eltelt. A kongresszus egyik határozata — mint ismeretes — annak idején eltörölte a származásszerinti kategorizálást az iskolákban. A főtitkár hangsúlyozta: a határozat az azóta eltelt hét év alatt is helyesnek bizonyult, de változatlanul az a törekvésünk, hogy ne kevesebb, hanem több legyen az iskolákban és a felsőoktatásban a munkás-paraszt származású tanulók száma. Ez azonban azon is múlik, hogy megadunk-e minden segítséget számukra. A beszámolót élénk vita követte, ebben a többi között szót kért Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője és Virizlay Gyula, a SZOT titkára is. A tanácskozáson részt vett pedagógusok, iskolaigazgatók saját területük tapasztalatait elemezve, elmondották, hogyan lehetne fokozni a hátrányos helyzetben levő munkás-paraszt származású tanulók támogatását annak érdekében, hogy arányuk valamennyi iskolatípusban az eddiginél nagyobb legyen. Növekszik az Országos Kereskedelmi Felügyelőség hatásköre Kormányrendelet jelent meg az Állami Kereskedelmi Felügyelőség szervezetének módosításáról. A rendelet megfelel a tanácsi szervezet továbbfejlesztésének, a végrehajtó bizottságok hatásköre növelésének. A rendelet lényege, hogy a korábban egységes Állami Kereskedelmi Felügyelőség szervezetét szétválasztja, decentralizálja. A főfelügyelőség neve Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség. A kereskedelmi főfelügyelőség eddig általában nem tartott önálló vizsgálatokat, ezentúl már országos ellenőrzéseket is végez. Ezekbe, a fogyasztói érdekvédelmet szolgáló vizsgálatokba bevonhatja a megyei kereskedelmi felügyelőségeket is. Baróti-Ruffy—Kristóf: Üdjeibb utazások a fekete böjtiliban 'Szállj, metéép, szállj A bronzmadár egy templom rejtekében hevert már évek óta. A templomtól nyolc méterre állt a síremlék, amelynek tetejéről valamikor leverték. Hogy némely madárnak milyen nehézkes a szállása, arra példa a v.-i bronzmadár, amelynek ügyében több mint ötszáz kilométert utaztak a Malibu utasai, hogy elősegítsék a nagymadár nyolcméteres útjának zavartalanságát. A történet azzal kezdődött, hogy V. falu egyik tekintélyes embere, megjelenve a budapesti szerkesztőségben, azt mondta: — Egy turulmadár visszahelyezése érdekében jöttem, és a Malibu utasainak a segítségét kérem. A kis falu ugyanis nagy ünnepre készült, a kuruckor nagy generálisának emlék-ébresztő ünnepségeire, de a tervbe vett ünnep csonka lenne a generális síremlékének helyreállítása nélkül. — És ennek mi az akadálya? — A turulmadár — felelte, hangja árnyalatában csekélyke bűntudattal, a tekintélyes ember. — S hol van a turulmadár? — E pillanatban a templom egyik rejtett helyén. — S miért nem helyezik vissza? — Mert nincs rá engedély. Pedig a falu szeretné, ha viszszahelyeznénk. A turulmadarat ugyanis 1945-ben valaki leverte a síremlékről. S ötvenhatban valaki visszahelyezte. S ötvenhétben egy harmadik megint leverte. S egy negyedik a levert bronzmadarat a templomban elrejtette. Azóta nem száll a madár. Hever a sötétben. — És miért kell engedély ahhoz, hogy... A tekintélyes ember ádámcsutkája rosszallóan mozdult meg a nyak járatában: — A turulmadárhoz, ugye, bizonyos rossz fogalmak kötődnek .... Apó, gyakorlatias ember lévén, közbevágott: — A megoldás egyszerű. Az nem turulmadár. — Hanem? — Sas. Nevezzék ki sasnak. S már nem lehet belekötni. — A sas se jó madár — futkosott az ádámcsutka tovább. — Mert Hitlerék bizonyos zászlain a második világháborúban ... — S ki ellenzi a turulmadár visszahelyezését? — bogozta tovább a kérdést Galamb. — Voltaképpen senki. A generális emlékünnepségeit a párt, a megye kezdeményezte. — Akkor hát mi lenne a mi dolgunk? — Az elvtársak szépen elutaznának Pestről a megyeszékhelyre, illetékes helyen előadnák a falu népének kérését, s ha az teljesül, a madarat visszahelyezzük. — De miért nem ön utazik a megyeszékhelyre, hiszen V. falu csak egy ugrásnyira van onnan. Az ádámcsutka még egyet ficánkolt, azután megállt: — Mert nagy különbség van aközött, hogy én egy ilyen kétes kívánságot támogatok, vagy pedig a kétes kívánság teljesítését végrehajtom. A bronzmadár nyolcméteres útja ügyében a tekintélyes ember akkor már ezer kilométert tett meg, mert először nem találta a Malibu utasait Pesten, s ezért még egyszer felutazott, előzetes telefon után. A Malibu utasai pedig vérfoltos őszi erdők közt haladva, megtetézték az ezer kilométert újabb ötszázzal, hogy megmozdítsák azt a vén gonosz turult és a csekély nyolcméteres út megtételére serkentsék. — Ezért drága az élet nálunk — dünnyögte Csupaszőr, míg Macskabajusz vígan kormányozta a fekete Malibut, amely szélsebesen röpítette a társaságot a megyeszékhely felé. — Nyolc méterért ezerötszáz kilométer, agyrém ez, barátaim, agyrém. A megyeszékhely legtekintélyesebb épületében az elintézés, ha nem számítjuk vendéglátónk kedveskedését, amelynek során néhány kupica szilvóriumot itatott meg velünk, és csak a szűk hivatalos tárgyalásra szorítkozunk, nem tartott öt percnél tovább. S így zajlott rá: — A v.-i turulmadár ügyében jöttünk. A falu népe ugyanis az évforduló alkalmából azt szeretné, ha... Mosolyogni kezdett. Kati Tárcsázás. Míg jobb keze a kagylót tartotta, felénk fordult: — Egy pillanat. Referáltatok az ügyről. Halkan hallottuk is a turulmadár-referensnek a membránon átszűrődő hangját. A beszélgetés néhány pillanat alatt véget ért. — A helyzet a következő: a madárhoz bizonyos nem kívánatos, rossz szimbólumok kötődtek. Mérlegeljük a kérdést: mi a rosszabb? Ha visszahelyezzük, vagy nem helyezzük vissza? A Malibu utasai e sajátos madárügyben összedugták fejeiket. — Ha nem helyezzük vissza, a falu mozogni fog. Ez a legrosszabb. Ha Visszahelyezzük, bizonyos nacionalista érzelmek ... Na, ez a kisebbik baj. Csináljuk meg a kisebb bajt, hogy elkerüljük a nagyobbat. Világos beszéd volt. — Helyezzék vissza az évfordulóra. — Nem merik — aggályoskodott Galamb. — Miért nem? — Engedélyre várnak. — Menjenek ki az elvtársak a faluba és mondják meg, itt jártak és a visszahelyezést engedélyeztük. Hajtsák végre. — Ez az! — kiáltott fel Galamb. — Hajtsák végre! Hiszen erre várnak. Vendéglátójuk ugyan nem értette ezt a megjegyzést, amely Galambot oly boldoggá tette. Az egész rövid út alatt, e két szót morzsolgatta, ezt a hatalmas varázsigét, amely némely embert annyira boldoggá és felelősség nélkülivé tesz. Hajtsák végre! — Hajtsák végre! — kiáltotta a tekintélyes v.-i férfiú felé a varázsszavakat, mikor kiszállva a Malibuból az ősi faluba betértek és viszontlátták pesti látogatójukat. A v.-i férfi, mintha sohasem lett volna ádámcsutkája, megkönnyebbülten pillogott az őszi verőfénybeit — Végrehajtjuk, persze, hogy végrehajtjuk — mondta azután még a megkönnyebbülés felhőiben, azután váltani kezdett az arca, s hozzátette: — De éjszaka. Csakis éjszaka. — Miért éjszaka? — érdeklődött K., az ifjú hírlapíró. — Mert így senki sem látja. S reggelre már befejezett tények elé állítjuk azt, aki netán ellenezte volna. A Malibu utasai végül végigjárták a generális egykori várkastélyának megigézően szép termeit, s betértek a templom sekrestyéjébe, ahol vén lád? rejtekében hevert a poros, öreg bronzmadár. Nem volt az szép, alkotásként is erősen kifogásolható. Voltaképpen nem is erről a poros madárról van szó. Egészen másról. Csupaszőr régi dalt kezdett dünnyögni a turul-temető ládájának oldalánál: Szállj, madár, szállj Te csak mindig szállj , hogy ránk borult a korai őszi este, a madár, szárnyait nehézkesen emelgetve, készülődni kezdett, hogy elszánjon innen, nagyon, nagyon messze, a síremlék tetejére, nyolcméternyire. (Folytatása következik.) Megtalálták a zobáki bányaszerencsétlenség négy áldozatát A komlói Zobák-aknán csütörtökön a reggeli órákban megtalálták a december 1-én bekövetkezett tragikus bányaszerencsétlenség négy mélyben rekedt áldozatát. Kocsis József 40 éves, Nehéz Ferenc 33 éves, Illés Lajos 34 éves vájárokat, valamint Kovács Vilmos 30 éves segédvájárt. A szerencsétlenül járt emberek kiszabadításáért tíz napig éjjel-nappal megfeszített erővel dolgoztak az aknamélyítők, majd az utolsó órákban a zobáki üzem bányamentői. Rendkívül nehéz körülmények között 1409 csille szenet, meddőt és különféle roncsolt anyagot szállítottak ki az aknából, míg csütörtökön reggel a beomlott törmelék eredeti szintjétől 24,5 méter mélyen, rátaláltak a szerencsétlenül járt emberek holttestére. A hős bányászok temetéséről az Aknamélyítő Vállalat gondoskodik. A gázkitörés által kidobott szén és kő eltávolítását folytatják. A készlethalmaz teljes feltakarítása után a Zobák aknai szerencsétlenség okának, körülményeinek vizsgálatával foglalkozó bizottság helyszíni szemlét tart az aknatalpon. Megvizsgálja azokat az okokat, amelyek közreműködtek a gázkitörés létrejöttében. __2. Hazaérkezett Prágából a magyar kormányküldöttség Csütörtökön hazaérkezett Prágából a magyar kormányküldöttség, amely dr. Ajtai Miklósnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének vezetésével részt vett a magyar—csehszlovák gazdasági és műszakitudományos együttműködési vegyesbizottság 7. ülésszakán. Befejezte tanácskozását a KGST élelmiszeripari állandó bizottsága Szófiában tartotta 12. ülését a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának élelmiszeripari állandó bizottsága. A közlemény szerint a bizottság összegezte az elmúlt időszakban végzett munkájának eredményeit. Megvitatta továbbá a KGST-országok élelmiszeripara 1971—75. évi fejlesztési tervei összehangolásának feladatait és intézkedéseket hozott az ezzel kapcsolatos munkálatok befejezésére. Ugyancsak megvitatta az élelmiszeripari tudományos kutató munkák összehangolásának eredményeit és jóváhagyta az, 1971—75. évi távlati kutatási tervek összehangolását célzó munkálatok programját. Magyar-albán kereskedelmi tárgyalások Csütörtökön Budapestre érkezett Spiro Pano albán kereskedelemügyi miniszterhelyettes, hogy részt vegyen az 1970. évi magyar—albán árucsere-forgalmi és fizetési jegyzőkönyv előkészítő tárgyalásain, illetve a jegyzőkönyv aláírásán. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes, a tárgyalásokon részt vevő magyar delegáció vezetője. Ott volt Latif Shehu, a budapesti albán nagykövetség ideiglenes ügyvivője. Családi házak fűtésére alkalmas kazánokat gyártanak a szénbányák A Bányászati Kutató Intézet és a Tatabányai Szénbányák rendezésében országos tanácskozáson vitatták meg csütörtökön Tatabányán a hazai szénbányászat helyzetét. Dr. Mórótz Kálmán, a tatabányai szénbányák főosztályvezetője új kezdeményezésről számolt be. A szénbányák képviselői megjelennek a fogyasztóknál éssegítséget nyújtanak olyan korszerű tüzelőberendezések kialakításához, amelyekkel gazdaságosabban használhatják a szenet. Megbízták a mecseki, a nógrádi és az oroszlányi szénbányákat az egy-két lakásos családi házak korszerű fűtésére alkalmas kiskazánok gyártásával. A szénbányászat ezzel az akcióval megoldja a gázvezetékektől távol eső területek kultúrált fűtését és melegvíz szolgáltatását. A tatabányaiak az ipari kazánpark műszaki fejlesztésére vállalkoztak. Ne hagyja az utolsó pillanatra vásárlását! MOST vegye meg a karácsonyi ajándékokat! MOST még teljes játékáru-választék várja! Kényelmesen válogathat!