Magyar Nemzet, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

"'I /.- t ) ' . •*. . /[^rP v . 1,20 forint XXVI. évfolyam, A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Boldog új évet! A­z űrhajózás mate­matikai előkészí­tése könnyebb feladat lehetett, mint azt kiszámítani: ezek­ben a napokban és órákban hány ember kíván ember­társainak boldog új évet, hány millió kilométert utaz­nak a színes üdvözlő lapok és mekkora energiamennyi­séget fogyaszt a jókívánato­­kat továbbító hálózat. Za­jos, vidám szilveszterei után az emberiség boldog új évet kíván önmagának, államfők az államfőknek, népek a nemzeteknek, s a világ fel­­ajzott kíváncsisággal, szo­rongó izgalommal és mind erősebb reménykedéssel hangoztatja legőszintébb óhaját, boldog új évet kí­ván. Ez a nap a számadás nap­ja. A naptár szerint véget ért egy évtized, egy évszá­zad utolsó harmadában já­runk, s alig fél emberöltő választ el a harmadik évez­redtől. A magyar kalendá­rium a XX. század mögöt­tünk maradt évtizedeit ke­serves és dicsőséges törté­nelmünk legforróbb esemé­nyeinek szenteli. 1969-ben az újkori magyar történelem legnagyobb cselekedetének, a 19-es forradalomnak fél­százados évfordulóját ünne­peltük, 1970-ben a felszaba­dulás negyedszázados jubi­leumát, mindazoknak a tün­döklő eszményeknek meg­valósulását, amelyeket a 19-es forradalom felvillan­tott és igézetes szépségében megmutatott. A történelem harsogó áradásában egy hu­szonöt éves némaság soha­sem jelenti azt, hogy az erők elfonnyadtak, az izzás kihűlt, s egy nép — amely meg­ízlelte­ a szabadság má­moros ízeit — lemondott a cselekvésről, beletörődött el­nyomatásába és megadta magát vak sorsának. A magyar nép 1919-es sorsfor­dításához a vég­telen orosz biro­dalomban végbement, lebír­­hatatlan erejű szocialista forradalom adta a hajtóerőt, s az újkori történelemnek az­­a legnagyobb egyénisége, aki az orosz forradalmárok élén összetörte a cári biro­dalmat, s megalkotta az el­ső szocialista államot a vi­lágon. Lenin, akinek szüle­tése centenáriumát ünnepli ebben az új évben a hala­dó világ, emberfeletti gond­jai és feladatai közt is fi­gyelmet szentelt a magyar nép forradalmának, életmű­vében pedig lefektette azo­kat a történelmi törvénysze­rűségeket, amelyek halála és a második világháború be­fejezése után újjáformálták Magyarországot, felszították a magyar nép addig csönde­sen izzó forradalmi hevüle­tét, s megalkották ezer év első magyar államát, amely a dolgozó embert emelte uralomra. Az új év első nap­ján első tisztelgő és hódoló gondolatunk Lenin alakja köré fonódik. Alig negyed századdal az­után, hogy a 19-es forrada­lom vezetői személyesen ta­lálkoztak Leninnel, Magyar­­ország felszabadult annak az úri rendnek uralma idol, amely még a század kö­zepén is Werbőczi jogrend­jét eszményítette, s e végze­tetlen idejét múlt felfogásá­val óhatatlanul a fasizmus vizeire hajózott. A felszaba­dítók zászlain, a felszabadí­tó hősök kitüntetésein Le­nin boltozatos homloka vil­lágított. A jubileumi év kü­szöbére lépve, legelső és leg­őszintébb újévi jókívána­­tainkat annak a népnek küldjük, amely mérhetetlen áldozatokat hozott szabad­ságunkért, függetlenségün­kért, nemzeti létünk új kor­szakáért. Az országban száz és ezer hősi emlékmű őrzi a szovjet katonák emlékét, akik elestek annyi „grófi szerű alján”, a magyar sza­badságért. S­zámot vetve huszon­öt évről, mérle­gelve a követke­ző évtizedeket, a hagyományos újévi megin­­dultságon túl a baráti hűség és ragaszkodás üzenetét tol­mácsoljuk a Szovjetunió né­peinek, amelyek e huszonöt év alatt a baráti hűség és az erős testvér segítő ragaszko­dásának annyi példáját ad­ták. Az elmúlt év őszén és a telelő zimankós idején emlékeztünk a felszabadu­lást követő, lelkes és regé­nyes korszak eseményeire, a politikus nép színre lépé­sének dicső napjaira, s azokra a hetekre, amikor a fővárosban és Magyaror­szág nyugati határain még harcok folytak, de a keleti megyékben már tavaszi pompával kihajtott a nép­­frontpolitika. A jubileumi év negyed századdá kerekí­ti azokat az esztendőket, amelyekben a magyar mun­kás, paraszt, s a hazát sze­rető, haladó gondolkodású értelmiségi ember először fogott kezet az ország újjá­építése és felvirágoztatása érdekében. A szovjet kato­nák vére hullásával egy idő­ben bontakozott ki a Füg­getlenségi Front, egységbe ötvözve minden hazafias gondolkodású embert, aki újat áhított, s az újért haj­landó volt becsülettel mun­kálkodni. Ma még korántsem tud­juk felmérni valóságos ará­nyaiban és teljes mélységé­ben, milyen fejlődésen ment keresztül az ország e törté­nelmi korszakot jelentő ne­gyed század alatt, hiszen a fejlődés még nem ért véget, a forradalmi átalakulás tör­vénye szerint az alkotások hatósugara szakadatlanul tá­gul, a dolgozó nép életének alakulása mind magasabb nézőpontokról tekinthető át. Az ország új arca azonban — egybeötvözve a múlt tisz­tes emlékeinek vonásaival — már világosan kirajzoló­dik azon az új magyar tér­képen, amelyet igaz öröm­mel és büszkeséggel kül­dünk szét a világba, újévi üdvözletként. A büszkeség nem emberi gyenge­ség, a büszkeség nem önelégült­ség, hanem egyfajta szigorú mérték, amely feltünteti az elért eredmények súlyát, s egyben jelzi, hogy a mérték a pozitív oldal felé hajlik. Ez a büszkeség nemcsak ab­ból táplálkozik, hogy ha­zánk nemzetközi tekintélye megerősödött, hogy anyagi és szellemi alkotásaink fi­gyelmet keltettek a világ­ban, hanem elsősorban ab­ból, hogy az ország politikai és gazdasági vezetése az or­szág bizalmát élvezi, s a dolgozó nép kész arra, hogy ezt a békés alkotó munkát szívvel-lélekkel támogassa. Az elmúlt huszonöt év leg­nagyobb politikai pozitívu­ma annak a nemzeti egy­ségnek megszületése, amely az elmúlt századokban a legtisztább elmék dicső, s rendszerint elbukott törek­vése volt. Hazánk és népünk legcso­dálatosabb ünnepi ajándéka a békés alkotó munka lehe­tősége. Huszonöt évvel ez­előtt, a megpróbáltatásoktól terhes újévkor, a magyar nép legfeljebb reszketve re­ménykedett egy olyan kor eljövetelében, amelyben a béke és az alkotás minden állampolgár sorsát meghatá­rozza. Egy nép mindig érzé­keny és hosszú távon emlé­kező organizmus, amelynek azonban nem minden kor­osztálya rendelkezik szemé­lyes emlékekke. Nemzeti létünk alakulásának fontos összetevője, hogy ifjúságunk óriás többsége arra is emlé­kezik, amit nem élt át, bé­kés jelenét képes összevet­ni az előző nemzedék hábo­rús múltjával. Ez az áttéte­lesen emlékező nemzedék, amelynek hazafiságára, tisz­tességére és emberi tartásá­ra jövőnket alapozzuk — mélységesen tiszteli a békét és szilárd meggyőződéssel hisz a béke győzelmében. Ez a tisztelet és hit olyan er­kölcsi tőke, amely az egész ország iránt tiszteletet ger­jeszt a világban. I­fjúságunk, a dolgozó nép derék előőrse, sűrű sorokban áll azok alatt a zászlók alatt, amelyekre a békét ír­ták jelszónak. Ifjúságunk, mint az egész nép, mély testvéri szeretettel iparko­dik segíteni mindazoknak, akik 1970. január elsején, egy rövid tűzszünet néhány órás nyugalmát csak arra tudják felhasználni, hogy a következő órák harcaira fel­készüljenek. A békét élvező ifjúság, a dolgozó nép nagy tartaléka, cselekvő szolidari­tást vállal mindazokkal, akiknek csak néhány óra jut az ünnepi fegyvernyugvás­­ba. Társadalmunk belső egyensúlyát semmi sem bi­zonyítja teljesebben, mint az a körülmény, hogy a bé­ke megóvása érdekében az az ifjúság is bármikor haj­landó cselekvő szerepet vál­lalni, amely napjainkban a legtöbbet élvez a béke ál­dott napsütéséből. Ezekben az órákban még szakadatlanul áramlik az új­évi üdvözletek tömege pos­tai levélzsákokban, távíró­készülékek és telefonok ez­rein, percenként gazdagodik a program, amelyet a jubi­leumi évre kidolgoztunk. Ebben a virágzó kis ország­ban széles történelmi távla­tok bontakoznak ki az ün­nepi év eseményeinek rend­jében és e kis ország a büsz­ke történelmi fordulók je­gyében kíván az egész vi­lágnak boldog új évet ! Péter János az európai biztonsági értekezletről A külpolitikai helyzet 1969 UTOLSÓ NAPJÁNAK diplomáciai eseményei közül a középpontban továbbra is, mint ahogy az évnek szinte vala­mennyi napján,, a vietnami háború és a közel-keleti válság állt. A világ közvéleményének érdeklődése szerdán Párizs felé fordult, ahol a francia minisztertanács ülésezett Pompidou el­nökletével a cherbourgi kikötőből eltávozott öt ágyúnaszád ügyéről. A tanácskozást megelőző sajtókommentárok sejttet­ték, hogy Franciaország semmiképpen sem akarta teljes sza­kításig kiélezni a feszültséget Izraellel. Ebből a szempontból figyelemre méltó az algériai külügyminisztérium köreinek az a véleménye, hogy az ágyúnaszádok ügyét nem lehet elválasz­tani a francia—izraeli kapcsolatok egyéb vonatkozásaitól, így Abba Eban külügyminiszter közelgő párizsi látogatásától. Dél-Vietnamban a DNFF háromnapos újévi tűzszünetének életbe lépése után csak néhány kisebb összecsapásról érkezett jelentés. Feltételezhetően ezeknek száma tovább fog csökkenni, hiszen az amerikai,saigoni csapatok mindössze huszonnégy órára tervezett tűzszünete csak szerdán lépett életbe. A DNFF egyébként fel­hívással fordult a saigoni hadsereg katonáihoz, hogy a háromnapos tűzszünet idején tagadják meg a katonai akciókra vonatkozó parancsokat. Agnevo amerikai alelnök tíz országra tervezett távol-keleti körútja során szerdán még Manilában tartózkodott. Nyugati hírügynökségek ugyanakkor valószínűnek tartották, hogy ha­sonlóan Nixon körútjához, az alelnök is ellátogat Saigonba, s erre a kitérőre esetleg már január 1-én sor kerül Az új év első napja két ország történetében különös jelentő­ségű: Kubában most ünneplik a forradalom győzelmének 11. évfordulóját, a Kameruni Szövetségi Köztársaságban pedig a függetlenség kikiáltásának 10. évfordulóját. A magyar külügyminiszter nyilatkozata Péter János, a Magyar Népköztársaság külügymi­nisztere, aki a napokban hi­vatalos látogatást tett a Szovjetunióban, válaszolt az Izvesztyija kérdéseire. A magyar külügyminiszter az európai biztonság és a bé­kés együttműködés kérdésével foglalkozott. Kijelentette, hogy az európai biztonsági rend­szer megteremtése főként két tényezőtől függ: az európai kormányok döntéseitől, illetve az európai tömegek állásfog­lalásaitól. A továbbiakban hangoztat­ta: „A szocialista országok olyan időben újították fel az európai biztonsági konferencia összehívására vonatkozó ja­vaslatukat, amikor az általá­nos nemzetközi feltételek nagy erővel működnek közre, hogy a jelenlegi európai viszony­lagos nyugalom biztonsági rendszerré alakuljon, vagyis az európai biztonság intéz­ményessé tétele érdekében. Éppen ezért a szocialista or­szágok kezdeményezése nagy­arányú diplomáciai lépések sorozatát váltotta ki Európá­ban. Mind a Varsói Szerződés tagállami körében az egymás közötti tárgyalások, mind a NATO tagállamainak egymás közötti tárgyalásai felfokozód­ Hincs Gyula rajza a Magyar Nemzet újévi száma részére t­ ták. A két szövetségi rendszer képviselőinek a kölcsönös tár­gyalásai is intenzívebbé vál­tak. A különböző jellegű semle­­ges országok körében pedig élénk figyelem követi az euró­pai biztonság ügyével össze­függő fejleményeket és ré­szükről sok új törekvés nyil­vánul meg a konferencia elő­készítésének megkönnyítésére. A tárgyalások eddigi ered­­ményei azt mutatják, hogy a konferencia gondolatával lé­nyegében mindenki egyetért. A szocialista országok által ja­vasolt két napirendi pontot is egyre általánosabban fogadják el. Az általunk javasolt két napirendi pont keretében Európa élő problémáinak min­den konkrét részlete is megvi­tatható. Ha az európai orszá­gok bármelyikének mégis len­ne javaslata új napirendi pontra, annak megvizsgálásár­­a mi készek lennénk. Hazánk szerepe A finn kormány kezdemé­nyezése és a finn fővárosnak, Helsinkinek a felajánlása a konferencia színhelyéül, jelen­tős, konkrét lépés a konferen­cia összehívása felé. A kedvező jelek ellenére a konferencia ügyére veszélyek leselkednek. Az imperialista és militarista törekvések szembenállanak az európai béke intézményesíté­sének a tervével. Éppen ezért a Magyar Népköztársaság ke­resi az együttműködést mind­ , azokkal az országokkal, ame-­ lyek az európai biztonságra le­selkedő veszélyeket készek, csökkenteni. Állandó konzul­tációban vagyunk szövetsége­seinkkel, a szocialista ország­­gokkal. Ilyen célból kaptam a Szovjetunió kormányának meghívását is külpolitikai ter­veink, az európai biztonsági konferenciát előkészítő lépé­seink koordinálására. Folyamatban van diplomá­ciai eszmecserénk több NATO- tagállammal és semleges or­szággal is. A Magyar Népköz­­társaság — más államokkal együtt — olyan terveken dol­gozik, amelyek a különböző rendszerű európai országok kapcsolatainak, együttműkö­désének fejlesztésével kifor­málhatják az európai bizton­­­ság új rendszerét. A konferencia akadályai A konferencia hatékony el­lenzői nyílt színén nem tálal­hatók. Zavaró és gátló mun­kájuk azonban érezhető. En­nek nyomai leginkább a NA­TO egyes állásfoglalásaiban vagy a NATO egyes képvise­lőinek a megnyilatkozásaiban mutatkoznak. Ezek a megnyi­latkozások időnként jóhisze­mű embereket is megtéveszt­hetnek. Ilyen megtévesztő megnyi­latkozások sorában említhetők a következők: Vannak, akik a konferencia előfeltételeként egyes vitás kérdéseket már a konferencia előtt szeretnének rendezni. Mások a konferen­cia napirendjére szeretnének olyan bonyolult kérdéseket tű­zetni, amelyek felett folytatott vita eleve megakadályozhatja a konferencia összehívását. Is­mét varnnak, akik az előkészí­tés szükségességének az álta­lános jelszavával ködösítik el a konferencia felé vezető utat. Az európai biztonság és a béke megszilárdításáért felelős­séget hordozó sajtó éppen az­által segíthet sokat a kon­ferencia útjának egyengetésé­­ben, hogy feltárja a megté­vesztő jelszavak hátterét, s a kérlelhetetlen tények erejével mozgósít indorect és reális

Next