Magyar Nemzet, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

Eredményes küldetés A békeszerető magyar közvélemény igen nagy érdeklődéssel kísérte Kádár János és Fock Jenő baráti látogatását a Német Demokratikus Köztársaságban, őszinte figyelemmel, elmélyülten tanulmányozza a hazánk és az első német békeállam vezetőinek véleménycseréjéről kiadott közös közleményt. Nemzetközi politikai körökben, s különösen az európai diplomáciai megfigyelők sorában szintén komoly jelentőségének megfelelően értékelték a berlini tanácskozásokat. A rendkívül hasznos eszmecseréken újólag bebizonyosodott, hogy népeink felelős vezetői a szocialista országok szoros összefogására, a Szovjetunióval való szilárd szövetségre támaszkodva kívánnak haladni a szocialista építés, a béke és biztonság útján. A világhelyzetről, a konkrét külpolitikai problémákról folytatott megbeszélések a nézetek azonosságát tanúsították, s ezt tudomásul kell venniük még azoknak a nyugati kancelláriáknak is, amelyeknek számos, illetékes tényezője, vagy legalábbis a hozzájuk közelálló körök és tanácsadók időről időre irreális, s a gyakorlatban többször megcáfolt elképzeléseket táplálnak az európai fejlődés alakulását, szerintük várható menetét és számukra kedvező lehetőségeit illetően. A Magyar Népköztársaságot és a Német Demokratikus Köztársaságot régóta a barátság, az együttműködés és a kölcsönös segélynyújtás széttéphetetlen szálai fűzik össze, kapcsolataink az évek múltával az élet minden területén csak erősödtek, mindkét nép, a szocialista közösség és az egyetemes béke érdekeit szolgálják. Józan fővel, a már korábban elhangzott hivatalos nyilatkozatok, állásfoglalások elemzésével aligha feltételezhette bármelyik nyugati szakértő is, hogy országaink harmonikus viszonyát — akár a legleplezettebb, legügyesebbnek tartott „fellazítási” manőver — egyetlen pillanatra elhomályosíthatná. A most nyilvánosságra hozott közlemény bizonyára még azoknak az esetleges és a tényeknek eleve ellentmondó hivatásos „találgatóknak” is elveszi a kedvét a további kombinációktól, akik pedig hagyományos módszereik alkalmazásakor előszeretettel figyelmen kívül hagyják a szocialista országok között kifejlődött példamutató együttműködést, igaz barátságot. Éppen a hazánk és az NDK párt- és állami vezetőinek mostani megbeszélései is félreérthetetlenül megmutatták, hogy elsősorban az európai béke és biztonság elősegítése szempontjából mennyire fontos a szocialista országok megismételt kezdeményezése, s egységes fellépése. Az államférfiak, diplomaták és nemzetközi szakértők legjelentősebb feladata 1970-ben, az európai biztonsági konferencia összehívásával, sikeres előkészítésével kapcsolatos kérdések tisztázása és a mielőbbi megrendezéséhez szükséges feltételek biztosítása. Ebben a nagy munkában a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság eddig is kivette hatékonyan a részét, s a berlini tanácskozásokon újólag kifejezést nyert: továbbra is együttesen törekszünk, hogy Európában a békés egymás mellett élés a különböző társadalmi rendszerű államok kapcsolatainak egyetemes normájává váljék. Senki sem kételkedhet abban, hogy az elkövetkező időszakban is szorgalmazni kívánjuk ezeknek az elveknek gyakorlati érvényesülését. Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a „vén kontinens” viszonyainak alakulása nem kizárólag tőlünk függ, hiszen az európai tőkés államok hozzájárulása, a realitásokat felismerő tárgyalási és megegyezési készsége nélkül nem számíthatunk tartós megbékélésre. A berlini véleménycserének, őszinte meggyőződésünk szerint éppen azért fokozott a nemzetközi jelentősége a jelenlegi világpolitikai helyzetben, mert — Kádár János szavaival élve — ország-világ előtt demonstráljuk a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság egységét, pártjaink, kormányaink együttműködését, népeink barátságát. Ez a magatartás adja a biztos alapot minden közös lépésünkhöz. Ebből kiindulva fogalmazták meg a tanácskozások részvevői figyelemre méltó európai programjukat, amelyet csak örömmel és megnyugvással fogadhat minden békeszerető állampolgár, éljen bármely országban, vagy társadalmi rendben. Bizonyára széles körű visszhangra talál, hogy az eszmecseréken népeink sorsának irányítói megerősítették álláspontjukat, amely szerint az európai béke és biztonság érdekei megkövetelik: a Német Szövetségi Köztársaság és a többi kapitalista állam, a nemzetközi jog alapján, létesítsen egyenjogú kapcsolatokat a Német Demokratikus Köztársasággal, ismerje el a második világháború után kialakult, fennálló európai határokat és tegye meg az enyhülés létrehozásához szükséges többi tényleges lépést. Természetes, hogy a megbeszélések középpontjában az európai biztonsággal kapcsolatos kérdések álltak, de ugyanakkor vezetőink — az egyetértés szellemében — más, döntő nemzetközi problémák tekintetében is meghatározták a teendőket. Amit a közleményből a magyar közvélemény világosan megtudott, csak megerősítette hazaérkezése után Kádár János, midőn nagy megelégedéssel szólott erről a háromnapos látogatásról, méltán kidomborítva a lényeget: az érdemi tanácskozások eredményesen szolgálták a két szocialista ország sokoldalú együttműködését, barátságát. A berlini út tehát több vonatkozásban is hasznosnak bizonyult: elősegíti mind közvetlen kapcsolataink fejlesztését, mind pedig újabb hozzájárulást jelent az európai béke és biztonság megteremtéséhez. ivy? ffj/ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Kádár János nyilatkozata a berlini tanácskozásról A külpolitikai helyzet KÁDÁR JÁNOS ÉS FOCK JENŐ szombat délelőtt visszaérkezett Budapestre a Német Demokratikus Köztársaságban tett háromnapos baráti látogatásáról. Az MSZMP Központi Bizottságának első titkára a pályaudvaron nagy megelégedéssel nyilatkozott a Berliniben folytatott tanácskozásokról, amelyek megerősítették a két ország és a két nép barátságát. Egyébként valamennyi berlini lap első oldalán közölte szombaton a magyar és NDK-vezetők megbeszéléséről kiadott közleményt és tudósításban számoltak be a magyar vendégek elutazásáról. A Neues Deutschland első oldalas képén Kádár János, Fock Jenő, Walter Ulbricht és Willi Stoph köszöntik a pályaudvaron üdvözlésükre összegyűlt dolgozókat. A lap az elutazásról szóló tudósításában megemlékezik a látogatás jelentőségéről és ezzel összefüggésben utal a közleménynek a két párt harci szövetsége megszilárdítását hangsúlyozó soraira. A Berliner Zeitung azt emeli ki, hogy a látogatás három napját a kipróbált és szívélyes barátság légköre jellemezte. Hangoztatja, hogy a megbeszélések megerősítették az egyetértést valamennyi fontos kérdésben. A búcsúztatás szívélyes, baráti légkörére utalva megjegyzi, hogy ez egyértelműen tükrözi mind a két fél elégedettségét a baráti látogatás eredményével. A hét vége eseményei közül nyugati politikai körökben általános érdeklődés előzte meg Nixon amerikai elnök — magyar idő szerint péntek éjjel tartott — sajtókonferenciáját. Az elnök bejelentette, hogy a korábbi tervekkel ellentétben, tovább folytatják a rakétaelhárító rendszer kiépítését, Vietnammal kapcsolatban pedig megismételte, hogy „célja a vietnami háború befejezése, ha lehetséges, tárgyalások útján, ha nem, avietnamizálási program végrehajtásával”. Ugyanakkor kijelentette, hogy a szárazföldi csapatok kivonása után is jelentős amerikai erőket szándékozik Dél-Vietnamban hagyni, az „utánpótlási feladatok” ellátására, illetve a saigoni rendszer hadseregének légi és tengeri támogatására. Már maga ez a kijelentés arra utal, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó teljesíteni azt a jogos követelést, ami a béke megteremtésének egyetlen lehetséges módja: az amerikai csapatok teljes kivonása Vietnam földjéről. Nixon sajtókonferenciáján jelentős helyet foglalt, él a gazdasági helyzet elemzése és ezt kiegészítette a kongreszszushoz intézett üzenet, amelyet ugyancsak hétfőn juttatnak el a törvényhozókhoz, de szövegét a sajtókonferencia után nyilvánosságra hozták. Az üzenet foglalkozik az infláció veszélyével, amely az elmúlt esztendőben volt a legnagyobb méretű, beszámol arról, hogy majdnem hárommillió még mindig a munkanélküliek száma és „szelektálást” helyez kilátásba a szociális jellegű programok végrehajtásában. Nixon egyébként a gazdasági helyzet jelenlegi súlyos helyzetéért elődjére, a Johnsonadminisztrációra igyekezett a felelősséget hárítani. Brandt bonni kancellár szombat délután befejezte kétnapos párizsi látogatását, s külügyminiszterével és gazdasági miniszterével együtt hazautazott. A tárgyalást általában az egyetértés jellemezte mind gazdasági, mind pedig külpolitikai téren. Az Humanité beszámolójában rámutat, hogy Brandt és Pompidou tárgyalásain tovább erősödött a hűség a „kis Európához” és az Atlanti Szövetséghez, az európai biztonság rovására. Hazaérkezett az NDK-ból Kádár János és Fock Jenő Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Fock Jenő, a Politikai Bizottság tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke , akik a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága és a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa meghívására baráti látogatást tettek az NDK-ban , szombaton délelőtt visszaérkeztek Budapestre. Fogadásukra a Nyugati pályaudvaron megjelentek: Komócsin Zoltán és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Bizottság titkárai, dr. Ajtai Miklós, a Politikai Bizottság póttagja, a kormány elnökhelyettese, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Péter János külügyminiszter, Gyenes András és Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetői. Ugyancsak jelen volt dr. Herbert Plaschke, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete. Elvi egység Kádár János a megérkezés után a pályaudvaron nyilatkozott az újságíróknak az NDK- ban tett látogatásról: , , Látogatásunk eredményeit a nyilvánosságra hozott közös közlemény összegezi. A Berlin- ben folytatott eszmecsere része ■ a szocialista országok között az utóbbi években kialakult gyakorlatnak. Mind a belső építőmunka, mind a nemzet- és közi helyzet azt igényli, hogy a szocialista országok képviselői — kétoldalú és sokoldalú tanácskozások keretében — rendszeresen kicseréljék véleményüket, hogy módjuk legyen a legidőszerűbb politikai kérdések megtárgyalására, a szocialista építésben szerzett tapasztalatok megismerésére, azok kölcsönös hasznosítására. Ezek a találkozók jó alkalmat nyújtanak arra is, hogy demonstrálják politikai egységünket, egyetértésünket. — Fock elvtárs és jómagam készséggel, örömmel tettünk eleget a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya meghívásának. Mint ismeretes, a látogatás háromnapos volt. E három nap intenzív munkával, érdemi megbeszélésekkel, olyan létesítmények megtekintésével telt el, amelyek valamilyen módon összefüggésben álltak beszélgetéseink témáival. — Walter Ulbricht és Willi Stoph elvtársak, valamint az NDK más párt- és állami vezetői, a testvéri ország dolgozói a legnagyobb szívélyességgel, testvéri barátsággal fogadtak bennünket. Tárgyalásaink, munkaprogramunk minden aktusának légköre szívélyes, elvtársias, s ami a napirendre tűzött kérdéseket illeti, gyakorlatias volt Sorra vettük az időszerű elvi, politikai kérdéseket, ismertettük álláspontunkat, kicseréltük véleményünket, s mint ismeretes, hangsúlyoztuk elvi egységünket. Beszéltünk a jövő feladatairól is. Mindkét fél szilárd elhatározása, hogy együttműködésünket tovább szilárdítjuk és bővítjük minden területen, ahol az nemzetközi harcunk szempontjából szükséges, s a két nép érdekeinek megfelel. Az IVDSZ eredményei . Munkánk legfőbb elbírálói természetesen nem mi magunk vagyunk, mégis szeretném elmondani, hogy a látogatás légkörével és eredményeivel nagyon elégedettek vagyunk. Mint ismeretes, Fock elvtárssal együtt viszonylag rövid idő alatt másodszor jártunk Berlinben. Tavaly október elején ugyanis részt vettünk a Német Demokratikus Köztársság fennállásának 20. évforduló alkalmából rendezett jubileumi ünnepségeken. Mind az akkor szerzett benyomások, mind a mostani megbeszélések, látkozások tapasztalatai igen jók. A Német Szocialista Egységpárt, a Német Demokratikus Köztársaság egész dolgozó népe — természetesen a saját viszonyainak megfelelő konkrét célokkal és módszerek alkalmazásával — szervezetten, céltudatosan dolgozik a politikai munka, a gazdasági építés területén, a kultúra fejlesztésén, a közgondolkodás formálásán egyaránt. Eréllyel, célratörően, igen komoly eredményekkel dolgoznak nagy szocialista céljaik eléréséért. Közös elveinkből, kölcsönös érdekeltségünkből fakad, hogy nagy örömmel töltenek el bennünket a Német Demokratikus Köztársaság imponáló eredményei, s azt tartjuk, hogy az NDK-ban elért sikerek a mi népünk erőit is növelik. Gazdasági együttműködés A tárgyalásokról szólva Kádár János hangsúlyozta: " Természetesen arra törekedtünk, hogy sorra vegyük kétoldalú kapcsolataink legfontosabb kérdéseit. Kölcsönösen tájékoztatást adtunk az országainkban folyó szocialista építőmunkáról és sok időt szenteltünk a kapcsolatok konkrét kérdéseinek, hiszen ez is alapja a tapasztalatcserének. Kölcsönösen és ismételten nagy megelégedéssel állapítottuk meg — bár egyes területeken más-más módszerekkel dolgozunk — hogy a Magyar Szocialista Munkáspártot és a Német Szocialista Egységpártot a szocializmus építésének alapelveit illetően elvi közösség fűzi öszsze. Különösen sokat foglalalkoztunk a gazdasági építés kérdéseivel, amelyek döntő szerepet játszanak szocialista céljaink mielőbbi elérésében, a dolgozó emberek életének megjavításában. Tanácskozásainkon az együttműködés úgyszólván minden területét érintettük. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között egészséges, széles körű és évről évre fejlődő együttműködés alakult ki. Örömmel nyugtáztuk, hogy az utóbbi időben évről évre 12 százalékkal növekedett a két ország közötti áruforgalom. Éppen öt esztendővel ezelőtt tárgyaltunk német elvtársainkkal arról, hogy öt év alatt körülbelül 60 százalékkal kell növelnünk a forgalmat. Akkoriban ez nagyon soknak tűnt, most azonban — bár még nem értünk az ötödik esztendő végére — megállapíthattuk, hogy az előirányzatot túl fogjuk szárnyalni. Ismeretes azonban, hogy a szocialista országok gazdasági együttműködésében ma már nem elégedhetünk meg az egyszerű áruforgalommal — bizonyos értelemben tovább kell lépnünk. Ennek szellemében foglalkoztunk az együttműködés sok konkrét kérdésével. Érintettük a közösen végzendő tudományos, műszaki kutatómunkát is, különösen a modern híradástechnika, a vegyipar területére vonatkoztatva. Ezekben az ágazatokban kölcsönösen előnyösen fejleszthetjük a kapcsolatokat, kooperációt és specializálást valósíthatunk meg a termelésben, ami mindkét ország számára nagyon előnyös, és gyakorlatilag segítheti elő a fejlődést. Bővíteni és fejleszteni akarjuk — és tudjuk — a két ország kulturális kapcsolatait is. Az előbbi témával összefüggésben különösen nagy jelentőségű lehet az együttműködés a felsőoktatásban és a szakemberképzésben. Felsőoktatási intézményeink kapcsolatai egészségesen fejlődnek, s meg kell mondani, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban az oktatás és a képzés színvonala magas, úgyhogy igen sok, számunkra hasznos tapasztalatot szerezhetünk. Meg akarom még említeni, hogy formális szerződéseket, megállapodásokat nem írtunk alá, nem is ez volt a cél Arra törekedtünk, hogy áttekintsük és megállapodásra jussunk azokban a kérdésekben és feladatokban, amelyek a két párt és kormány napirendjén szerepelnek , amelyekben előre kivánunk lépni. A két német állam kapcsolatáról — Mind a hazai, mind a külföldi sajtó összefüggésbe hozta látogatásunkat kontinensünk egyik nagyon időszerű problémájával, az európai biztonság ügyével, és a két német állam kapcsolatával — Mély meggyőződéssel hangoztattuk: megalapozottnak, jogosnak tartjuk azt az igényt, hogy az európai biztonság érdekében a Német Szövetségi Köztársaság vezetői vegyék tudomásul a realitásokat, mert csak ezen az úton-módon tudnak hozzájárulni — ha szándékukban van — az európai népek biztonságához, a kontinens országainak békés egymás mellett éléséhez, kapcsolataik fejlesztéséhez, ideértve az NDK és az NSZK közötti viszonyt is. Támogatjuk az NDK-nak azt a jogos igényét, hogy a Német Demokratikus Köztársaságot teljes mértékben, nemzetközileg hatályosan ismerjék el. Ami a nyugatnémet kormány magatartását illeti, a magunk részéről szeretnénk hinni, hogy az általa hangoztatott ígéretes szavak valóban a helyzet megjavítására irányuló őszinte törekvést takarnak. A probléma megoldásában azonban más kiindulópont és megoldás nem lehetséges, csak a két német állam teljesen egyenjogú és nemzetközi érvényű kapcsolatainak a kiépítése. A Német Demokratikus Köztársaság léte, ereje és fejlődése nagy jelentőségű a magyar nép harca, szocialista céljai és biztonsága, sőt ezen túlmenően Európa valamennyi népe szempontjából. Most is érvényes és a jövőben méginkább bizonyossá válik. — Európa minden népe számára fontos és kedvező tény, hogy a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásával létrejött az első német munkás-paraszt állam, német földön valósággá válik a szocialista eszme, s békeszerető, erős, szocialista állam épül. — Azt hiszem, minden gondolkodó ember megérti, belátja, milyen rendkívül nehéz feladatot kellett megoldaniuk .