Magyar Nemzet, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

Eredményes küldetés A békeszerető magyar közvélemény igen nagy ér­deklődéssel kísérte Kádár János és Fock Jenő baráti látogatását a Német Demok­ratikus Köztársaságban, őszinte figyelemmel, elmé­lyül­ten tanulmányozza a hazánk és az első német bé­keállam vezetőinek véle­ménycseréjéről kiadott kö­zös közleményt. Nemzetközi politikai körökben, s külö­nösen az európai diplomá­ciai megfigyelők sorában szintén komoly jelentőségé­nek megfelelően értékelték a berlini tanácskozásokat. A rendkívül hasznos esz­mecseréken újólag bebizo­nyosodott, hogy népeink fe­lelős vezetői a szocialista or­szágok szoros összefogására, a Szovjetunióval való szi­lárd szövetségre támasz­kodva kívánnak haladni a szocialista építés, a béke és biztonság útján. A világ­­helyzetről, a konkrét kül­politikai problémákról foly­tatott megbeszélések a né­zetek azonosságát tanúsítot­ták, s ezt tudomásul kell venniük még azoknak a nyugati kancelláriáknak is, amelyeknek számos, illeté­kes tényezője, vagy leg­alábbis a hozzájuk közelál­ló körök és tanácsadók idő­ről időre irreális, s a gya­korlatban többször megcá­folt elképzeléseket táplál­nak az európai fejlődés ala­kulását, szerintük várható menetét és számukra ked­vező lehetőségeit illetően. A Magyar Népköztársaságot és a Német Demokratikus Köztársaságot régóta a ba­rátság, az együttműködés és a kölcsönös segélynyújtás széttéphetetlen szálai fűzik össze, kapcsolataink az évek múltával az élet minden te­rületén csak erősödtek, mindkét nép, a szocialista közösség és az egyetemes bé­ke érdekeit szolgálják. Jó­zan fővel, a már korábban elhangzott hivatalos nyilat­kozatok, állásfoglalások elemzésével aligha feltéte­lezhette bármelyik nyugati szakértő is, hogy országaink harmonikus viszonyát — akár a legleplezettebb, leg­ügyesebbnek tartott „fella­­zítási” manőver — egyetlen pillanatra elhomályosíthat­ná. A most nyilvánosságra hozott közlemény bizonyára még azoknak az esetleges és a tényeknek eleve ellent­mondó hivatásos „találga­­tóknak” is elveszi a kedvét a további kombinációktól, akik pedig hagyományos módszereik alkalmazásakor előszeretettel figyelmen kí­vül hagyják a szocialista or­szágok között kifejlődött példamutató együttműkö­dést, igaz barátságot. Éppen a hazánk és az NDK párt- és állami veze­tőinek mostani megbeszélé­sei is félreérthetetlenül megmutatták, hogy elsősor­ban az európai béke és biz­tonság elősegítése szem­pontjából mennyire fontos a szocialista országok meg­ismételt kezdeményezése, s egységes fellépése. Az ál­lamférfiak, diplomaták és nemzetközi szakértők legje­lentősebb feladata 1970-ben, az európai biztonsági konfe­rencia összehívásával, sike­res előkészítésével kapcsola­tos kérdések tisztázása és a mielőbbi megrendezéséhez szükséges feltételek biztosít­­ása. Ebben a nagy munká­ban a Magyar Népköztársa­ság és a Német Demokrati­kus Köztársaság eddig is kivette hatékonyan a részét, s a berlini tanácskozásokon újólag kifejezést nyert: to­vábbra is együttesen törek­szünk, hogy Európában a békés egymás mellett élés a különböző társadalmi rend­szerű államok kapcsolatai­nak egyetemes normájává váljék. Senki sem kételked­het abban, hogy az elkövet­kező időszakban is szorgal­mazni kívánjuk ezeknek az elveknek gyakorlati érvé­nyesülését. Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a „vén konti­nens” viszonyainak alaku­lása nem kizárólag tőlünk függ, hiszen az európai tő­kés államok hozzájárulása, a realitásokat felismerő tár­gyalási és megegyezési kész­sége nélkül nem számítha­tunk tartós megbékélésre. A berlini véleménycseré­nek, őszinte meggyőződé­sünk szerint éppen azért fo­kozott a nemzetközi jelentő­sége a jelenlegi világpoliti­kai helyzetben, mert — Ká­dár János szavaival élve — ország-világ előtt demonst­ráljuk a Magyar Népköztár­saság és a Német Demokra­tikus Köztársaság egységét, pártjaink, kormányaink együttműködését, népeink barátságát. Ez a magatar­tás adja a biztos alapot min­den közös lépésünkhöz. Eb­ből kiindulva fogalmazták meg a tanácskozások rész­vevői figyelemre méltó európai programjukat, ame­lyet csak örömmel és meg­nyugvással fogadhat min­den békeszerető állampol­gár, éljen bármely ország­ban, vagy társadalmi rend­ben. Bizonyára széles körű visszhangra talál, hogy az eszmecseréken népeink sor­sának irányítói megerősítet­ték álláspontjukat, amely szerint az európai béke és biztonság érdekei megköve­telik: a Német Szövetségi Köztársaság és a többi ka­pitalista állam, a nemzet­közi­­ jog alapján, létesítsen egyenjogú kapcsolatokat a Német Demokratikus Köz­társasággal, ismerje el a második világháború után kialakult, fennálló európai határokat és tegye meg az enyhülés létrehozásához szükséges többi tényleges lépést. Természetes, hogy a megbeszélések középpontjá­ban az európai biztonsággal kapcsolatos kérdések álltak, de ugyanakkor vezetőink — az egyetértés szellemében — más, döntő nemzetközi problémák tekintetében is meghatározták a teendőket. Amit a közleményből a magyar közvélemény világo­san megtudott, csak meg­erősítette hazaérkezése után Kádár János, midőn nagy megelégedéssel szólott erről a háromnapos látogatásról, méltán kidomborítva a lé­nyeget: az érdemi tanács­kozások eredményesen szol­gálták a két szocialista or­szág sokoldalú együttműkö­dését, barátságát. A berlini út tehát több vonatkozás­ban is hasznosnak bizo­nyult: elősegíti mind köz­vetlen kapcsolataink fejlesz­tését, mind pedig újabb hozzájárulást jelent az európai béke és biztonság megteremtéséhez. i­v­y? f­fj/ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Kádár János nyilatkozata a berlini tanácskozásról A külpolitikai helyzet KÁDÁR JÁNOS ÉS FOCK JENŐ szombat délelőtt vissza­érkezett Budapestre a Német Demokratikus Köztársaságban tett háromnapos baráti látogatásáról. Az MSZMP Központi Bizottságának első titkára a pályaudvaron nagy megelégedés­sel nyilatkozott a Berliniben folytatott tanácskozásokról, ame­lyek megerősítették a két ország és a két nép barátságát. Egyébként valamennyi berlini lap első oldalán közölte szomba­ton a magyar és NDK-vezetők megbeszéléséről kiadott közle­ményt és tudósításban számoltak be a magyar vendégek eluta­zásáról. A Neues Deutschland első oldalas képén Kádár János, Fock Jenő, Walter Ulbricht és Willi Stoph köszöntik a pálya­udvaron üdvözlésükre összegyűlt dolgozókat. A lap az eluta­zásról szóló tudósításában megemlékezik a látogatás jelentősé­géről és ezzel összefüggésben utal a közleménynek a két párt harci szövetsége megszilárdítását hangsúlyozó soraira. A Ber­liner Zeitung azt emeli ki, hogy a látogatás három napját a ki­próbált és szívélyes barátság légköre jellemezte. Hangoztatja, hogy a megbeszélések megerősítették az egyetértést valamennyi fontos kérdésben. A búcsúztatás szívélyes, baráti légkörére utalva megjegyzi, hogy ez egyértelműen tükrözi mind a két fél elégedettségét a baráti látogatás eredményével. A hét vége eseményei közül nyugati politikai körökben álta­lános érdeklődés előzte meg Nixon amerikai elnök — magyar idő szerint péntek éjjel tartott — sajtókonferenciáját. Az elnök bejelentette, hogy a korábbi tervekkel ellentétben, tovább folytatják a rakétaelhárító rendszer kiépítését, Vietnammal kapcsolatban pedig megismételte, hogy „célja a vietnami há­ború befejezése, ha lehetséges, tárgyalások útján, ha nem, a­­vietnamizálási program végrehajtásával”. Ugyanakkor kije­lentette, hogy a szárazföldi csapatok kivonása után is jelentős amerikai erőket szándékozik Dél-Vietnamban hagyni, az „után­pótlási feladatok” ellátására, illetve a saigoni rendszer hadsere­gének légi és tengeri támogatására. Már maga ez a kijelentés arra utal, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó teljesíteni azt a jogos követelést, ami a béke megteremtésének egyetlen lehetséges módja: az amerikai csapatok teljes kivonása Viet­nam földjéről. Nixon sajtókonferenciáján jelentős helyet foglalt, él a gazdasági helyzet elemzése és ezt kiegészítette a kongresz­­szushoz intézett üzenet, amelyet ugyancsak hétfőn juttatnak el a törvényhozókhoz, de szövegét a sajtókonferencia után nyil­vánosságra hozták. Az üzenet foglalkozik az infláció veszélyé­vel, amely az elmúlt esztendőben volt a legnagyobb méretű, beszámol arról, hogy majdnem hárommillió még mindig a mun­kanélküliek száma és „szelektálást” helyez kilátásba a szociális jellegű programok végrehajtásában. Nixon egyébként a gazda­sági helyzet jelenlegi súlyos helyzetéért elődjére, a Johnson­­adminisztrációra igyekezett a felelősséget hárítani. Brandt bonni kancellár szombat délután befejezte kétnapos párizsi látogatását, s külügyminiszterével és gazdasági minisz­terével együtt hazautazott. A tárgyalást általában az egyetértés jellemezte mind gazdasági, mind pedig külpolitikai téren. Az Humanité beszámolójában rámutat, hogy Brandt és Pompidou tárgyalásain tovább erősödött a hűség a „kis Európához” és az Atlanti Szövetséghez, az európai biztonság rovására. Hazaérkezett az NDK-ból Kádár János és Fock Jenő Kádár János, az MSZMP­­ Központi Bizottságának első­­ titkára és Fock Jenő, a Poli­tikai Bizottság tagja, a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke , akik a Né­met Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága és a Né­met Demokratikus Köztársa­ság minisztertanácsa meghí­vására baráti látogatást tet­tek az NDK-ban , szomba­ton délelőtt visszaérkeztek Budapestre. Fogadásukra a Nyugati pályaudvaron megjelentek: Komócsin Zoltán és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, a Központi Bizottság titkárai, dr. Ajtai Miklós, a Politikai Bizottság póttagja, a kormány elnökhe­lyettese, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi mi­niszter, Péter János külügymi­niszter, Gyenes András és Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezetői. Ugyancsak jelen volt dr. Herbert Plaschke, a Német Demokratikus Köztár­saság budapesti nagykövete. Elvi egység Kádár János a megérkezés után a pályaudvaron nyilatko­­­­zott az újságíróknak az NDK-­­ ban tett látogatásról: , , Látogatásunk eredményeit­­ a nyilvánosságra hozott közös­­ közlemény összegezi. A Berlin-­­ ben folytatott eszmecsere része ■ a szocialista országok között­­ az utóbbi években kialakult­­ gyakorlatnak. Mind a belső­­ építőmunka, mind a nemzet- é­s közi helyzet azt igényli, hogy­­ a szocialista országok képvise­lői — kétoldalú és sokoldalú tanácskozások keretében — rendszeresen kicseréljék véle­ményüket, hogy módjuk le­gyen a legidőszerűbb politikai kérdések megtárgyalására, a szocialista építésben szer­zett tapasztalatok megismeré­sére, azok kölcsönös hasznosítá­sára. Ezek a találkozók jó al­kalmat nyújtanak arra is, hogy demonstrálják politikai egysé­günket, egyetértésünket. — Fock elvtárs és jómagam készséggel, örömmel tettünk eleget a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsá­ga és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya meghí­vásának. Mint ismeretes, a lá­togatás háromnapos volt. E há­rom nap intenzív munkával, érdemi megbeszélésekkel, olyan létesítmények megtekintésével telt el, amelyek valamilyen módon összefüggésben álltak beszélgetéseink témáival. — Walter Ulbricht és Willi Stoph elvtársak, valamint az NDK más párt- és állami ve­zetői, a testvéri ország dolgo­zói a legnagyobb szí­vélyes­ség­gel, testvéri barátsággal fogad­tak bennünket. Tárgyalásaink, munkaprogramunk minden aktusának légköre szívélyes, elvtársias, s­­ ami a napi­rendre tűzött kérdéseket illeti, gyakorlatias volt Sorra vettük az időszerű elvi, politikai kér­déseket, ismertettük álláspon­tunkat, kicseréltük vélemé­nyünket, s mint ismeretes, hangsúlyoztuk elvi egységün­ket. Beszéltünk a jövő felada­tairól is. Mindkét fél szilárd elhatározása, hogy együttmű­ködésünket tovább szilárdítjuk és bővítjük minden területen, ahol az nemzetközi harcunk szempontjából szükséges, s a két nép érdekeinek megfelel. Az IVDSZ eredményei . Munkánk legfőbb elbírálói természetesen nem mi magunk vagyunk, mégis szeretném el­mondani, hogy a látogatás lég­körével és eredményeivel na­gyon elégedettek vagyunk. Mint ismeretes, Fock elvtárs­sal együtt viszonylag rövid idő alatt másodszor jártunk Ber­linben. Tavaly október elején ugyanis részt vettünk a Német Demokratikus Köztársság fennállásának 20. évfordul­ó alkalmából rendezett jubileu­mi ünnepségeken. Mind az ak­kor szerzett benyomások, mind a mostani megbeszélések, látkozások tapasztalatai igen jók. A Német Szocialista Egy­­ségpárt, a Német Demokrati­kus Köztársaság egész dolgozó népe — természetesen a saját viszonyainak megfelelő konk­rét célokkal és módszerek al­kalmazásával — szervezetten, céltudatosan dolgozik a politi­kai munka, a gazdasági építés területén, a kultúra fejleszté­sén, a közgondolkodás formá­lásán egyaránt. Eréllyel, célratörően, igen komoly eredményekkel dolgoz­nak nagy szocialista céljaik eléréséért. Közös elveinkből, kölcsönös érdekeltségünkből fakad, hogy nagy örömmel töl­tenek el bennünket a Német Demokratikus Köztársaság im­ponáló eredményei, s azt tart­juk, hogy az NDK-ban elért sikerek a mi népünk erőit is növelik. Gazdasági együttműködés A tárgyalásokról szólva Ká­dár János hangsúlyozta: " Természetesen arra töre­kedtünk, hogy sorra vegyük kétoldalú kapcsolataink leg­fontosabb kérdéseit. Kölcsönö­sen tájékoztatást adtunk az or­szágainkban folyó szocialista építőmunkáról és sok időt szenteltünk a kapcsolatok konkrét kérdéseinek, hiszen ez is alapja a tapasztalatcserének. Kölcsönösen és ismételten nagy megelégedéssel állapítottuk meg — bár egyes területeken más-más módszerekkel dolgo­zunk — hogy a Magyar Szocia­lista Munkáspártot és a Német Szocialista Egységpártot a szo­cializmus építésének alapelveit illetően elvi közösség fűzi ösz­­sze. Különösen sokat foglalal­koztunk a gazdasági építés kérdéseivel, amelyek döntő szerepet játszanak szocialista céljaink mielőbbi elérésében, a dolgozó emberek életének meg­javításában. Tanácskozásain­kon az együttműködés úgyszól­ván minden területét érintet­tük. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köz­társaság között egészséges, szé­les körű és évről évre fejlődő együttműködés alakult ki. Örömmel nyugtáztuk, hogy az utóbbi időben évről évre 12 százalékkal növekedett a két ország közötti áruforgalom. Éppen öt esztendővel ezelőtt tárgyaltunk német elvtársaink­kal arról, hogy öt év alatt kö­rülbelül 60 százalékkal kell növelnünk a forgalmat. Akko­riban ez nagyon soknak tűnt, most azonban — bár még nem értünk az ötödik esztendő vé­gére — megállapíthattuk, hogy az előirányzatot túl fogjuk szárnyalni. Ismeretes azonban, hogy a szocialista országok gazdasági együttműködésében ma már nem elégedhetünk meg az egyszerű áruforgalom­mal — bizonyos értelemben tovább kell lépnünk. Ennek szellemében foglalkoztunk az együttműködés sok konkrét kérdésével. Érintettük a közö­sen végzendő tudományos, mű­szaki kutatómunkát is, külö­nösen a modern híradástech­nika, a vegyipar területére vo­natkoztatva. Ezekben az ágaza­tokban kölcsönösen előnyösen fejleszthetjük a kapcsolatokat, kooperációt és specializálást valósíthatunk meg a termelés­ben, ami mindkét ország szá­mára nagyon előnyös, és gya­korlatilag segítheti elő a fejlő­dést. Bővíteni és fejleszteni akarjuk — és tudjuk — a két ország kulturális kapcsolatait is. Az előbbi témával összefüg­gésben különösen nagy jelen­tőségű lehet az együttműködés a felsőoktatásban és a szakem­berképzésben. Felsőoktatási in­tézményeink kapcsolatai egész­ségesen fejlődnek, s meg kell mondani, hogy a Német De­mokratikus Köztársaságban az oktatás és a képzés színvonala magas, úgyhogy igen sok, szá­munkra hasznos tapasztalatot szerezhetünk.­­ Meg akarom még említe­ni, hogy formális szerződése­ket, megállapodásokat nem ír­tunk alá, nem is ez volt a cél Arra törekedtünk, hogy átte­kintsük és megállapodásra jus­sunk azokban a kérdésekben és feladatokban, amelyek a két párt és kormány napirendjén szerepelnek , am­el­yekben elő­re ki­vánunk lépni. A két német állam kapcsolatáról — Mind a hazai, mind a kül­földi sajtó összefüggésbe hozta látogatásunkat kontinensünk egyik nagyon időszerű problé­májával, az európai biztonság ügyével, és a két német állam kapcsolatával — Mély meggyőződéssel han­goztattuk: megalapozottnak, jogosnak tartjuk azt az igényt, hogy az európai biztonság ér­dekében a Német Szövetségi Köztársaság vezetői vegyék tudomásul a realitásokat, mert csak ezen az úton-módon tud­nak hozzájárulni — ha szán­dékukban van — az európai népek biztonságához, a konti­nens országainak békés egy­más mellett éléséhez, kapcsola­taik fejlesztéséhez, ideértve az NDK és az NSZK közötti vi­szonyt is.­­ Támogatjuk az NDK-nak azt a jogos igényét, hogy a Német Demokratikus Köztár­saságot teljes mértékben, nem­zetközileg hatályosan ismerjék el. Ami a nyugatnémet kor­mány magatartását illeti, a magunk részéről szeretnénk­­ hinni, hogy az általa hangoz­tatott ígéretes szavak valóban a helyzet megjavítására irá­nyuló őszinte törekvést takar­nak. A probléma megoldásá­ban azonban más kiindulópont és megoldás nem lehetséges, csak a két német állam telje­sen egyenjogú és nemzetközi érvényű kapcsolatainak a ki­építése.­­ A Német Demokratikus Köztársaság léte, ereje és fej­lődése nagy jelentőségű a ma­gyar nép harca, szocialista cél­jai és biztonsága, sőt ezen túl­menően Európa valamennyi népe szempontjából. Most is érvényes és a jövőben még­­inkább bizonyossá válik. — Európa minden népe szá­mára fontos és kedvező tény, hogy a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásával létrejött az első német mun­kás-paraszt állam, német föl­dön valósággá válik a szocia­lista eszme, s békeszerető, erős, szocialista állam épül. — Azt hiszem, minden gon­dolkodó ember megérti, belát­ja, milyen rendkívül nehéz fel­adatot kellett megoldaniuk .

Next