Magyar Nemzet, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

2 Német Demokratikus Köztár­saságban dolgozó kommunis­táknak, a szocialista rendszer híveinek. Nemcsak barátaink ismerik el, az ellenség is kény­telen megállapítani, hogy na­gyon nehéz körülmények kö­zött, nagy nehézségek leküz­dése árán, hatalmas munkával teremtették meg a Német De­mokratikus Köztársaságban mindazt, amit létrehoztak. A helyzet azt mutatja, hogy a következő esztendők is az NDK további fejlődésének évei lesznek — meggyőződésünk szerint Európa népeinek hasz­nára és javára. Hazánk szerepe Nyilatkozatának befejező ré­szében Kádár János, arra utal­va, hogy a közvélemény nö­vekvő érdeklődéssel kíséri a nemzetközi élet eseményeit és élénken érdeklődik a különbö­ző delegációk utazásai iránt, kijelentette: a bővülő nemzet­közi kapcsolatok építése, ápo­lása, immár elengedhetetlen része a párt, a kormány munkáinak, gazdasági és tö­­m­egszervezeteink tevékenysé­gének.­­ Munkám, sorsom úgy alakult, hogy elég gyakran képviselem hazánkat, dolgozó népünket, a magyar kommu­nistákat nemzetközi síkon. Természetes, hogy ilyen al­kalmakkor is ugyanazt képvi­selem, amit itthon vallok, hi­szen álláspontunk — bárhol vagyunk is — ugyanaz. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköztársaság az utóbbi időszakban bizonyos szerepet tölt be a nemzetközi kommunista mozgalomban, a nemzetközi életben. Hogy a jö­vőben milyen súlyú tényezői leszünk a nemzetközi életnek, az továbbra is attól függ, mi­ként állunk helyt, hogyan dol­gozunk idehaza és a nemzet­közi politika porondján. Remé­lem, az idei évben, amely sok szempontból jelentős és ki­emelkedő esztendőnek ígérke­zik — hiszen erre az évre esik felszabadulásunk 25. évfor­dulója, a Lenin-centenárium és más jelentős esemény —, to­vábbi tettekkel gyarapítjuk ezt az erkölcsi tőkét, amelyet az ilyen nemzetközi találkozók jelentenek számunkra. — Amit a látogatásból hasz­nosítani lehet, a gyakorlati munkában fogjuk majd gyü­­mölcsöztetni — fejezte be nyi­latkozatát Kádár János. Az olasz külügyminiszter Magyarországra látogat Péter János külügyminiszter­­ hivatalos látogatásra Magyar­­meghívására Aldo Moro olasz­­­országra érkezik, külügyminiszter február 9-én . A magyar katonai küldöttség elutazott Hanoiból Hanoiból jelenti az MTI. Van Bien Dung hadseregtábornok, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság néphadseregének ve­zérkari főnöke búcsúfogadást adott a magyar katonai kül­döttség tiszteletére, amely Cse­rni Károly altábornagynak, a honvédelmi miniszter első he­lyettesének vezetésével tett lá­togatást Hanoiban. A fogadá­son részt vettek a VDK nép­hadseregének vezető beosztású tábornokai és tisztjei, Hoang Van Lei külügyminiszter-he­lyettes, Nguyen Van Tien, a dél-vietnami ideiglenes forra­dalmi kormány hanoi képvise­lője, dr. Pehr Imre hanoi ma­gyar nagykövet és a nagykö­vetség tagjai, továbbá a szocia­lista országok katonai attaséi. Szombaton, látogatásának befejeztével a magyar katonai küldöttség elutazott Hanoiból. A Csehszlovák KP gazdasági határozata Prágából jelenti az MTI. A párt 1973-re szóló gazdaságpo­litikája azt célozza, hogy telje­sítsék az évi terv előirányza­tait, kidolgozzák az 1971— 1975-ös ötéves népgazdasági tervet, felszámolják a gazda­ságirányításban a jobboldal bomlasztó tevékenységének következményeit, s előkészít­sék az ötéves terv követelmé­nyeinek megfelelő hatékony irányítási rendszert — hangsú­lyozza a CSKP KB ülésen el­fogadott és szombaton nyilvá­nosságra hozott határozat a párt gazdaságpolitikájának fő kérdéseiről. A határozat tárgyilagosan elemzi a január előtti pártve­zetésnek a gazdasági élet terü­letén elkövetett súlyos hibáit, s megállapítja, hogy a prog­ram és az elméleti felkészülés hiánya, valamint a politikai következetlenség tág teret biz­tosított a jobboldalnak, amely a gazdaság reformjának vég­rehajtására irányuló erőfeszí­téseket kihasználta a reform tartalmának szocialistaellenes értelemben történő megváltoz­tatására. A jobboldali opportu­nizmus 1968 folyamán kimu­tatta valódi szándékait: gazda­sági szakértői az irányítási rendszer revízióját a szocaliz­­mus revíziójának követelésével cserélték fel, s a szocializmus marxista-leninista felfogását a „demokratikus szocializmus” új modelljével kívánták he­lyettesíteni. Mindezek következtében az 1969 áprilisi plénumon a párt élére került új Központi Bi­zottság rendkívül súlyos örök­séget vett át Több stabilizá­ciós és szabályozó intézkedésé­vel azonban már 1969 máso­dik felében sikerült gátat vet­nie a gazdaság további ösztö­nös alakulásának. Kezdemé­nyezésére hozzáfogtak az 1970-es népgazdasági terv elő­készítéséhez és az ötéves terv kidolgozásának felújításához. A határozat részletesen fog­lalkozik az 1970-es népgazda­sági terv biztosításának ténye­zőivel. Ezek sorában fontosnak minősíti a villamosenergia- és tüzelőanyag-ellátás problémái­nak megoldását a vasúti köz­lekedés fogyatékosságainak fel­számolását a belső piac ellá­tásának javítását a külföldre irányuló áruszállítások teljesí­tését és a mezőgazdasági ter­melés tetemes növelését Nem volt jó az eredmény Új választásokat rendeznek Lesothóban Maseruból jelenti az AP. Jonathan lesothói miniszter­­elnök, miután a választások a kormánypárt számára kedve­zőtlenül végződtek, elrendel­te a rendkívüli állapotot. Őrizetbe vették az ellenzék vezetőjét és kijárási tilalmat rendeltek el a fővárosban az éjszakai órákra. A hatóságok felszólították az ország fehér­bőrű lakosait hogy biztonsá­guk érdekében hagyják el Lesothót. Ennek megfelelően az esti órákban a volt brit protektorátus angol kolóniá­jának tagjai családostul meg­kezdték az átköltözést a Dél­afrikai Köztársaságba. Le­sothót, mint ismeretes, minden oldalról a Dél-afrikai Köz­társaság határolja. Egy nappal azután, hogy rendkívüli állapotot hirdettek, Jonathan megpróbálta az el­lenzékre hárítani a felelőssé­get a választások meghiúsu­lásáért. A miniszterelnök azt állítot­ta, hogy pártjának támogatóit a keddi választások előtt meg­fenyegették, az ellenzékiektől pedig „rendkívül veszélyes természetű”, de pontosabban meg nem nevezett fegyvere­ket koboztak e. Jonathan ki­jelentette, hogy új választá­sokat tűznek ki, mihelyt a kor­mány a helyzetet erre megfe­lelőnek ítéli.­­­ (Bécs, MTI) Nyikolaj Patolicsev, a Szovjetunió kül­kereskedelmi minisztere, a szovjet—osztrák vegyes bizott­ság háromnapos ülésén részt vevő szovjet küldöttség veze­tője, szombaton a Német Szö­vetségi Köztársaságba utazott.­­ (Djakarta, Reuter) Indo­néziában újabb letartóztatá­sokat hajtottak végre. A had­seregből származó hírek sze­rint ezúttal Kelet-Borneóban vettek őrizetbe „számos” ka­tonatisztet és polgári személyt azzal a szokványos váddal, hogy titkos kapcsolatot tartot­tak fenn a betiltott Kommu­nista Párttal. 204 (Washington, MTI) Az Egyesült Államok militarista körei fokozzák a haladó erők üldözését az országban. A képviselőház olyan törvény­­tervezetet hagyott jóvá, amely gyakorlatilag korlátlan hata­lommal ruházza fel a hatósá­gokat a haladó szellemű ame­rikaiak üldözésében. Magyar Nemzet fixenet a Longrinwyunhoy a wfilyon gazdasági helyzetről Nixon sajtóértekezlete Folytatják a rakétaelhárító rendszer kiépítését Nixon sajtókonferenciáján kül- és belpolitikai, főként gazdasági kérdésekkel fog­lalkozott, az utóbbi ügyben a kongresszushoz intézett üze­netét is nyilvánosságra hoz­ták. Nixon elnök magyar idő sze­rint péntek éjjeli sajtókonfe­renciáján bejelentette: az Egyesült Államok, a korábbi tervekkel ellentétben az idén megkezdi a Safeguard rakéta­elhárító rendszer második sza­kaszának kiépítését is. Az el­nök Vietnammal kapcsolatban azt mondotta, „ha az ellenség veszélyezteti a kivonás ideje alatt az amerikai csapatokat, nem habozik majd az eddigi­nél keményebben alkalmazni a rendelkezésre álló eszközö­ket”. Nixon kilátásba helyezte, hogy az USA egy hónapon be­lül dönt az izraeli kormány fegyverigényéről és válaszából világosan kitűnt, hogy kész a kérés pozitív elbírálására. Nixon elnök arra számít, hogy az idei év első hónapjai­ban folytatódik az infláció, il­letve az amerikai gazdaság le­lassulása, azonban ígéretet tett rá, hogy az év második felére megállítják ezt a folyamatot. Az elnök szerint kormányának az infláció megfékezésére irá­nyuló gazdaság­politikája már­is hozott bizonyos eredménye­ket, bár elismeri, hogy tovább­ra is fennáll a veszély az inflá­ciós jelenségek megnövekedé­sére, illetve az amerikai gaz­daság recessziójára. Nixon az állami költségvetés kiegyensú­lyozását, a programok szelek­tálását és a pénzügyi politika bizonyos megváltoztatását te­kinti megoldásnak a gazdaság normalizálásának folyamatá­ban. Az elnök megállapításait a kongresszus elé terjesztendő üzenete tartalmazza, amelyben az Egyesült Államok gazdasági helyzetével foglalkozik. A hét­főn továbbításra kerülő üzene­tet már pénteken este, Nixon sajtókonferenciáját követően­­ közzétették az amerikai fő­városban. Az üzenet, amelyet a kor­mány gazdasági szaktanácsadói állítottak össze, az amerikai gazdaság problémáit, a John­­son-kormány politikájával ma­gyarázza, amelyet kiegyensú­lyozatlannak, közvetve pedig felelőtlennek minősít. „1956 közepétől kezdődően a kor­mány a nem katonai jellegű kiadások nagyszabású megnö­velésével és a vietnami hábo­rú kiadásaival egyaránt meg­terhelte a gazdaságot, ugyan­akkor azonban nem jött rá idejében arra, hogy ezt más követelések visszafogásával, például az adók felemelésével, avagy a pénzügyi politikában végrehajtott szűkítésekkel kell kiegyensúlyoznia — állapítja meg Nixon üzenete. Nixon szerint kormánya hi­vatalba léptekor „az infláció már teljes mértékben tombolt, már teljes mértékben tombolt”, s „ezt nem lehet egykönnyen megállítani a recesszió veszé­lye nélkül”. Viszont a recesszió még nagyobb nehézségeket eredményezne az ország szá­mára. Ezért a kormány politi­kája az, hogy „következetesen és határozottan lelassítsa a kö­veteléseket, anélkül, hogy el­­hirtelenkedett intézkedésekkel ütne sebet a gazdaságon”. A munkanélküliséggel fog­lalkozó fejezet a többi között megállapítja, hogy tavaly több mint 2,8 millió munkanélkülit tartottak nyilván. A munka­­nélküliek aránya a négerek kö­zött több mint kétszerese volt a fehérek átlagának és az át­lagosnál nagyobb mértékben sújtotta a fiatalokat és a nőket. A fogyasztói árindexek az infláció meggyorsulásáról ta­núskodnak és megállapítják, hogy a létfenntartási költségek tíz év alatt több mint harminc százalékkal emelkedtek az Egyesült Államokban. Tűzpárbaj izraeli és szír­iai egységek között Damaszkuszból jelenti a Reuter. Egy szíriai katonai szóvivő szombaton közölte, hogy a k­ora reggeli órákban újabb tűzpárbaj zajlott le a szíriai és izraeli erők között. Damaszkuszban hivatalosan bejelentették, hogy a szíriai páncélosok tüzet nyitottak az izraeli állásokra, majd megszó­laltak az izraeli ütegek is. A szóvivő hozzáfűzte, hogy a szí­riai fél nem szenvedett vesz­teségeket, az izraeli vesztesé­gekről pedig egyelőre nem áll­nak rendelkezésre adatok. Két nap alatt ez már a harmadik összecsapás volt az Izrael és Szíria közötti tűzszüneti vona­lon. Kairóból jelenti a TASZSZ. Katami libanoni miniszterel­nök szombaton néhány napos látogatásra Kairóba érkezett, hogy az EAK vezetőivel meg­beszéléseket folytasson az iz­raeli agressziótól közvetlenül sújtott arab országok helyzeté­ről és Libanon szerepéről az Izraellel szembeni frontban. Látogatása összefügg a válság­ban közvetlenül érintett arab államfők jövő hét végén ese­dékes találkozójával Az Al Ahram szombati szá­ma arról számol be, hogy kém­kedés vádjával bíróság elé ál­lították Romano Micolini olasz muzsikust, és a libanoni szár­mazású Habib Salmont, akiket rajtakaptak, amikor Alexand­ria környékén katonai objek­tumokról fényképfelvételeket készítettek. Brandt befejezte párizsi megbeszéléseit Párizsból jelenti az AFP. Willy Brandt nyugatnémet kancellár, aki pénteken érke­zett Párizsba, szombaton dél­előtt másodszor is találkozott Pompidou francia elnökkel az Elysée-palotában. A francia—nyugatnémet tár­gyalások második fordulójában a két államférfi először négy­­szemközt tárgyalt európai problémákról és — kiszivár­gott hírek szerint — Nagy- Britannia esetleges csatlakozá­sáról a Közös Piachoz. A megbeszélés egy órát tar­tott, majd plenáris ülésre ke­rült sor, amelyen mindkét de­legáció teljes létszámban vett részt. Áttekintették a két or­szág kapcsolatainak általános problémáit, majd az NSZK pá­rizsi nagykövetségén díszebéd volt. Brandt kancellár délután visszautazott Bonnba. Interparlamentáris konferencia Kairóból jelenti az MTI. Kairóban ötven ország kétszáz parlamenti képviselője vesz részt azon az interparlamen­táris konferencián, amely hét­főn kezdi meg munkáját az EAK fővárosában. A magyar parlamenti dele­gáció szombaton érkezett meg a tanácskozás színhelyére. A küldöttség vezetője Nagy Mik­lós, az országgyűlés külügyi bi­zottságának és az Interparla­mentáris Unió tanácsának tag­ja. A küldöttség tagja: Pethő Tibor, a külügyi bizottság tag­ja, az Országos Béketanács al­­elnöke és Nádasdi József, a külügyi bizottság tagja, az In­terparlamentáris Unió magyar szekciójának titkára. A kairói konferencia össze­hívásának gondolatát a napról napra súlyosbodó közel-keleti válság, a világ békéjét fenye­gető izraeli agresszió vetette fel Lengyel lap Péter Jánosról Varsóból jelenti az MTI. A Perspektywy című tekintélyes varsói hetilap most megjelent számának egyik írása „Péter János — gondoskodás az euró­pai békéről és biztonságról” címmel a magyar külügymi­niszter politikai tevékenységé­vel ismerteti meg a lengyel olvasóközönséget. A cikk méltatja Péter János érdemeit az európai biztonsá­gért és stabilitásért vívott harcban, a német kérdés meg­oldásáért folytatott küzdelem­ben, a magyar és a lengyel nép barátságának szorosabbra fű­zésében. A Perspektywy ismerteti külügyminiszterünk életrajzát és politikai pályafutásának egyes állomásait. Vasárnap, 1970. február 1. „Fent”és „lent” az olasz politikában Két ellentétes irányú mozgás jellemzi ma Olaszországban a politikai életet. Az egyik „fent” zajlik, Rómában a pártok „ve­zérkari” irodái, a minisztériu­mok és a Quirinale-palota al­kotta háromszögben; a másik „lent”, a szakszervezeti és po­litikai tömegmozgalmak, a he­lyi közigazgatás szintjén. A két mozgás tétje és eredője a nagy „átrendeződés”, amely már jó ideje folyamatban van ebben az országban, és amely előbb­­utóbb az intézményekben is kifejezést találjon. Például a kormány összetételében. Rumor kísérletei — ezek alkotják lé­nyegében a „fenti” mozgást —, hogy a szociáldemokraták se­gítségével visszaállítsa a négy­párti kormányt, egyre keve­sebb reménnyel kecsegtetnek. A bukott formula újjáélesz­tése reményében a volt klu­p­­bal pártjai januárban megsza­kítás nélkül érintkezésben vol­tak egymással. A szociálde­mokraták szerették volna min­den áron kierőszakolni a koa­líciót. Kormányválsággal fe­nyegetőztek, amit — tekintet­tel a képviselőházban készülő fontos törvényekre — bármi­kor előidézhetnek egy bizal­matlansági indítvánnyal. A többiek viszont egyelőre óva­kodnak ettől a „sötétbe ugrás­tól”, amíg nincs megegyezés az új kormányformuláról. A „lent” kibontakozóban levő fo­lyamat azonban pontosan az ellenkezője a fentinek: a me­gyei, városi közigazgatásban ugyanis rendre hullanak szét az éjtekkel ezelőtt alakult kö­zépbal” helyi tanácsok. Sok helyütt a szocialista pártszakadás következménye volt, és voltaképp még tavaly ősszel kezdetét vette ez az irányzat. A milánói bomba­­merénylet és a jobbratolódás veszélye csak siettette az ese­ményeket Ma már több mint ötvenre tehető azoknak a he­lyi (városi, megyei) tanácsok­nak a száma, ahol kommunista —szocialista—proletáregység­­párti (tehát egyértelműen bal­oldali) vagy szocialista—ke­reszténydemokrata (tehát a volt középbalnál mindeneset­re balrább álló) vezetés van hatalmon. Sőt, a folyamat el­érte az autonómiával rendel­kező tartományokat is. Leg­,­utóbb Szicíliában és Szardíniá­ban a helyi, önigazgatási jog­körrel rendelkező tartományi kormány jutott ugyanarra a sorsra, mint tavaly a római kormány. A helyi közigazgatás bálná­tól ad­ásának beláthatatlan a je­lentősége. A parlamentben je­lenleg éppen arról folyik a vita, hogy meg kellene reformálni a helyi közigazgatást. A centra­lizált, túlzottan bürokratikus államigazgatási formákat ru­­galmasabbakkal, a helyi vég­rehajtó szervekre jobban tá­­maszkodókkal kellene felvál­tani. Messzire vezetne annak boncolgatása, miért van szük­sége a fejlett állam-monopol­­kapitalizmusnak a decentrali­­záltabb közigazgatásra. Olasz­ország esetében azonban a kér­dés különösen bonyolult, a bal­oldal, elsősorban az OKP szer­vezettsége, ereje következté­ben. Egyes tartományokban (Emí­liában, Toscanában, Umbriá­­ban) a reform azzal jár majd, hogy a központi vezetésnek baloldali vagy éppen kommu­nista helyi önkormányzattal kell megosztania a hatalmat. A szakadár szociáldemokraták törekvése éppen ezért arra irá­nyult, hogy a helyi vezetésben mindenütt a központi kor­mányformula szabja meg az összetételt, ezzel párhuzamo­san erőltették a négypárti koa­líciót. Erőfeszítéseikre csatta­­nós válasz a helyi tanácsok át­alakulása. A tavaszi község­tanácsi és tartományi válasz­tások a szociáldemokraták és a többi kisebb, jobboldali p­árt megsemmisítő vereségét hoz­hatják. (Ez teszi érthetővé mostani türelmetlenségüket.) A DC azonban nem türelmet­len. Úgy tűnik, a „forró ősz” ha­talmas társadalmi harcai meg­érlelték a felismerést egyes kereszténydemokrata vezetők­ben, hogy a regionalizálással járó veszélyt — hogy tudniillik egyedül maradnak a politikai porondon a baloldallal szem­ben — nincs mód megkerülni. Forlani titkár ezt a meglepő kijelentést tette a napokban: „Togliattinak igaza volt, ami­kor azt mondta, a tartományi önállóság és a gazdasági ter­vezés új területeket nyit az Olasz Kommunista Párt szá­mára. A játszmát ott kell le­játszanunk.” Togliatti ezt úgy mondta annak idején, hogy a párt előretörését is megjósolta, Forlani viszont épp ennek megakadályozására készül. Azt azonban jól látja, hogy a játszmát végig kell játszani”. A baloldal visszaszorítására, a nemzeti kormány után most már a helyi közigazgatásban is kibontakozó középbal-válság áthidalására a konzervatív kö­rök egyetlen jelszóval tudnak csak fellépni jó ideje: a „poli­tikai űr” hangoztatásával. A hagyományos pártok, politikai intézmények nem tudják kéz­ben tartani az irányítást, biz­­tosítani a békés fejlődés kö­rülményeit — mondják ennek hirdetői, akik egy kalap alá veszik a „forró ősz” sokmillió dolgozót megmozgató társadal­mi harcait az anarchista, vagy szélsőjobboldali provokációk­kal, merényletekkel. Rendet, erős politikai hatalmat köve­telnek. És — ellentétben egyes külföldön kialakult hiedelmek­kel — korántsem azok jelen­tik közöttük a tényleges ve­szélyt, akik „strukturális át­alakulásról” (értsd: görög tí­pusú jobboldali puccsról) ál­modnak, hanem sokkal inkább azok, akik a jelenlegi alkot­mányos keretek között szigo­rúan központosított politiká­ban látják a megoldást Csakhogy a „politikai jelszava hamis. Arra szolgál csupán, hogy elfedje a prob­lémák valódi lényegét. Az el­szigetelődő és tehetetlenné váló politikai pártok helyett ugyanis hatalmas társadalmi­­politikai erők jelentek meg a színen ősszel ebben az ország­ban: a szakszervezetek. Hosz­­szú ideje először egységesen léptek fel a különböző politi­kai irányzatokhoz tartozó szakszervezeti szövetségek. Kö­zös akciókat dolgoztak ki, ame­lyek túlmutattak a bérkövete­léseken és a dolgozók szociális helyzetének általános megjaví­tására törekednek. Az őszi megrázkódtatásokból megváltozottan kéri"-­ tek ki mindannyian — jelentette ki Donat Cattin munkaügyi mi­niszter, a kereszténydemokrata balszárny vezetője, aki a leg­világosabban felismerte a ha­gyományos „establishment”-en belül, hogy szó sincs hatalmi űrről, csak egyszerűen eltolód­tak az erőviszonyok. Mint Lampedusa könyvének hőse, ő is rájött: „minden meg kell változzék ahhoz, hogy minden megmaradjon” — és nyilvános szerepléseivel ezt a párt, szá­mára hasznosabb politikai orientációt igyekszik elfogad­tatni a DC vezetőségével. Nem csoda, ha ezért éles tá­madások középpontjába került. Egyes kijelentéseibe kapasz­kodva minisztertársai lemon­­datását követelik. Rumor „rosszallását fejezte ki” nyilat­kozatai miatt. A dolog érde­kessége, hogy a legélesebb tá­madások mégsem saját pártjá­ban érték a munkaügyi mi­nisztert, hanem a szociálde­mokraták és a republikánusok soraiból. A miniszter elleni támadá­sok azonban keveset érnek. Mint ahogy azok a megtorló intézkedések is könnyen visz­­szájára fordulhatnak, amelye­ket a hatalom az őszi szak­­szervezeti harcokban legaktí­vabban részt vevők ellen kez­dett ebben az évben. Több mint tízezer per van jelenleg folyamatban „gyárfoglalás”, „a közúti forgalom feltartása”, „gyűlések szervezése” és más hasonló címen a sztrájkharcok szervezői ellen. A baloldali pártok interpelláltak a képvi­sel­őházban, mivel megtorlás­nak és alkotmányellenesnek minősítik ezeket a pereket. A szakszervezetek előretörését, fontos politikai tényezővé vá­lását ezek a perek már nem tudják megakadályozni. A „po­litikai űr” emlegetése sem old­ja meg a kormányválságot. Az előrelépés garanciáját csak a „lent” kibontakozott folyama­tok jelentik. Magyar Péter

Next