Magyar Nemzet, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-01 / 27. szám
2 Német Demokratikus Köztársaságban dolgozó kommunistáknak, a szocialista rendszer híveinek. Nemcsak barátaink ismerik el, az ellenség is kénytelen megállapítani, hogy nagyon nehéz körülmények között, nagy nehézségek leküzdése árán, hatalmas munkával teremtették meg a Német Demokratikus Köztársaságban mindazt, amit létrehoztak. A helyzet azt mutatja, hogy a következő esztendők is az NDK további fejlődésének évei lesznek — meggyőződésünk szerint Európa népeinek hasznára és javára. Hazánk szerepe Nyilatkozatának befejező részében Kádár János, arra utalva, hogy a közvélemény növekvő érdeklődéssel kíséri a nemzetközi élet eseményeit és élénken érdeklődik a különböző delegációk utazásai iránt, kijelentette: a bővülő nemzetközi kapcsolatok építése, ápolása, immár elengedhetetlen része a párt, a kormány munkáinak, gazdasági és tömegszervezeteink tevékenységének. Munkám, sorsom úgy alakult, hogy elég gyakran képviselem hazánkat, dolgozó népünket, a magyar kommunistákat nemzetközi síkon. Természetes, hogy ilyen alkalmakkor is ugyanazt képviselem, amit itthon vallok, hiszen álláspontunk — bárhol vagyunk is — ugyanaz. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköztársaság az utóbbi időszakban bizonyos szerepet tölt be a nemzetközi kommunista mozgalomban, a nemzetközi életben. Hogy a jövőben milyen súlyú tényezői leszünk a nemzetközi életnek, az továbbra is attól függ, miként állunk helyt, hogyan dolgozunk idehaza és a nemzetközi politika porondján. Remélem, az idei évben, amely sok szempontból jelentős és kiemelkedő esztendőnek ígérkezik — hiszen erre az évre esik felszabadulásunk 25. évfordulója, a Lenin-centenárium és más jelentős esemény —, további tettekkel gyarapítjuk ezt az erkölcsi tőkét, amelyet az ilyen nemzetközi találkozók jelentenek számunkra. — Amit a látogatásból hasznosítani lehet, a gyakorlati munkában fogjuk majd gyümölcsöztetni — fejezte be nyilatkozatát Kádár János. Az olasz külügyminiszter Magyarországra látogat Péter János külügyminiszter hivatalos látogatásra Magyarmeghívására Aldo Moro olaszországra érkezik, külügyminiszter február 9-én . A magyar katonai küldöttség elutazott Hanoiból Hanoiból jelenti az MTI. Van Bien Dung hadseregtábornok, a Vietnami Demokratikus Köztársaság néphadseregének vezérkari főnöke búcsúfogadást adott a magyar katonai küldöttség tiszteletére, amely Cserni Károly altábornagynak, a honvédelmi miniszter első helyettesének vezetésével tett látogatást Hanoiban. A fogadáson részt vettek a VDK néphadseregének vezető beosztású tábornokai és tisztjei, Hoang Van Lei külügyminiszter-helyettes, Nguyen Van Tien, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány hanoi képviselője, dr. Pehr Imre hanoi magyar nagykövet és a nagykövetség tagjai, továbbá a szocialista országok katonai attaséi. Szombaton, látogatásának befejeztével a magyar katonai küldöttség elutazott Hanoiból. A Csehszlovák KP gazdasági határozata Prágából jelenti az MTI. A párt 1973-re szóló gazdaságpolitikája azt célozza, hogy teljesítsék az évi terv előirányzatait, kidolgozzák az 1971— 1975-ös ötéves népgazdasági tervet, felszámolják a gazdaságirányításban a jobboldal bomlasztó tevékenységének következményeit, s előkészítsék az ötéves terv követelményeinek megfelelő hatékony irányítási rendszert — hangsúlyozza a CSKP KB ülésen elfogadott és szombaton nyilvánosságra hozott határozat a párt gazdaságpolitikájának fő kérdéseiről. A határozat tárgyilagosan elemzi a január előtti pártvezetésnek a gazdasági élet területén elkövetett súlyos hibáit, s megállapítja, hogy a program és az elméleti felkészülés hiánya, valamint a politikai következetlenség tág teret biztosított a jobboldalnak, amely a gazdaság reformjának végrehajtására irányuló erőfeszítéseket kihasználta a reform tartalmának szocialistaellenes értelemben történő megváltoztatására. A jobboldali opportunizmus 1968 folyamán kimutatta valódi szándékait: gazdasági szakértői az irányítási rendszer revízióját a szocalizmus revíziójának követelésével cserélték fel, s a szocializmus marxista-leninista felfogását a „demokratikus szocializmus” új modelljével kívánták helyettesíteni. Mindezek következtében az 1969 áprilisi plénumon a párt élére került új Központi Bizottság rendkívül súlyos örökséget vett át Több stabilizációs és szabályozó intézkedésével azonban már 1969 második felében sikerült gátat vetnie a gazdaság további ösztönös alakulásának. Kezdeményezésére hozzáfogtak az 1970-es népgazdasági terv előkészítéséhez és az ötéves terv kidolgozásának felújításához. A határozat részletesen foglalkozik az 1970-es népgazdasági terv biztosításának tényezőivel. Ezek sorában fontosnak minősíti a villamosenergia- és tüzelőanyag-ellátás problémáinak megoldását a vasúti közlekedés fogyatékosságainak felszámolását a belső piac ellátásának javítását a külföldre irányuló áruszállítások teljesítését és a mezőgazdasági termelés tetemes növelését Nem volt jó az eredmény Új választásokat rendeznek Lesothóban Maseruból jelenti az AP. Jonathan lesothói miniszterelnök, miután a választások a kormánypárt számára kedvezőtlenül végződtek, elrendelte a rendkívüli állapotot. Őrizetbe vették az ellenzék vezetőjét és kijárási tilalmat rendeltek el a fővárosban az éjszakai órákra. A hatóságok felszólították az ország fehérbőrű lakosait hogy biztonságuk érdekében hagyják el Lesothót. Ennek megfelelően az esti órákban a volt brit protektorátus angol kolóniájának tagjai családostul megkezdték az átköltözést a Délafrikai Köztársaságba. Lesothót, mint ismeretes, minden oldalról a Dél-afrikai Köztársaság határolja. Egy nappal azután, hogy rendkívüli állapotot hirdettek, Jonathan megpróbálta az ellenzékre hárítani a felelősséget a választások meghiúsulásáért. A miniszterelnök azt állította, hogy pártjának támogatóit a keddi választások előtt megfenyegették, az ellenzékiektől pedig „rendkívül veszélyes természetű”, de pontosabban meg nem nevezett fegyvereket koboztak e. Jonathan kijelentette, hogy új választásokat tűznek ki, mihelyt a kormány a helyzetet erre megfelelőnek ítéli. (Bécs, MTI) Nyikolaj Patolicsev, a Szovjetunió külkereskedelmi minisztere, a szovjet—osztrák vegyes bizottság háromnapos ülésén részt vevő szovjet küldöttség vezetője, szombaton a Német Szövetségi Köztársaságba utazott. (Djakarta, Reuter) Indonéziában újabb letartóztatásokat hajtottak végre. A hadseregből származó hírek szerint ezúttal Kelet-Borneóban vettek őrizetbe „számos” katonatisztet és polgári személyt azzal a szokványos váddal, hogy titkos kapcsolatot tartottak fenn a betiltott Kommunista Párttal. 204 (Washington, MTI) Az Egyesült Államok militarista körei fokozzák a haladó erők üldözését az országban. A képviselőház olyan törvénytervezetet hagyott jóvá, amely gyakorlatilag korlátlan hatalommal ruházza fel a hatóságokat a haladó szellemű amerikaiak üldözésében. Magyar Nemzet fixenet a Longrinwyunhoy a wfilyon gazdasági helyzetről Nixon sajtóértekezlete Folytatják a rakétaelhárító rendszer kiépítését Nixon sajtókonferenciáján kül- és belpolitikai, főként gazdasági kérdésekkel foglalkozott, az utóbbi ügyben a kongresszushoz intézett üzenetét is nyilvánosságra hozták. Nixon elnök magyar idő szerint péntek éjjeli sajtókonferenciáján bejelentette: az Egyesült Államok, a korábbi tervekkel ellentétben az idén megkezdi a Safeguard rakétaelhárító rendszer második szakaszának kiépítését is. Az elnök Vietnammal kapcsolatban azt mondotta, „ha az ellenség veszélyezteti a kivonás ideje alatt az amerikai csapatokat, nem habozik majd az eddiginél keményebben alkalmazni a rendelkezésre álló eszközöket”. Nixon kilátásba helyezte, hogy az USA egy hónapon belül dönt az izraeli kormány fegyverigényéről és válaszából világosan kitűnt, hogy kész a kérés pozitív elbírálására. Nixon elnök arra számít, hogy az idei év első hónapjaiban folytatódik az infláció, illetve az amerikai gazdaság lelassulása, azonban ígéretet tett rá, hogy az év második felére megállítják ezt a folyamatot. Az elnök szerint kormányának az infláció megfékezésére irányuló gazdaságpolitikája máris hozott bizonyos eredményeket, bár elismeri, hogy továbbra is fennáll a veszély az inflációs jelenségek megnövekedésére, illetve az amerikai gazdaság recessziójára. Nixon az állami költségvetés kiegyensúlyozását, a programok szelektálását és a pénzügyi politika bizonyos megváltoztatását tekinti megoldásnak a gazdaság normalizálásának folyamatában. Az elnök megállapításait a kongresszus elé terjesztendő üzenete tartalmazza, amelyben az Egyesült Államok gazdasági helyzetével foglalkozik. A hétfőn továbbításra kerülő üzenetet már pénteken este, Nixon sajtókonferenciáját követően közzétették az amerikai fővárosban. Az üzenet, amelyet a kormány gazdasági szaktanácsadói állítottak össze, az amerikai gazdaság problémáit, a Johnson-kormány politikájával magyarázza, amelyet kiegyensúlyozatlannak, közvetve pedig felelőtlennek minősít. „1956 közepétől kezdődően a kormány a nem katonai jellegű kiadások nagyszabású megnövelésével és a vietnami háború kiadásaival egyaránt megterhelte a gazdaságot, ugyanakkor azonban nem jött rá idejében arra, hogy ezt más követelések visszafogásával, például az adók felemelésével, avagy a pénzügyi politikában végrehajtott szűkítésekkel kell kiegyensúlyoznia — állapítja meg Nixon üzenete. Nixon szerint kormánya hivatalba léptekor „az infláció már teljes mértékben tombolt, már teljes mértékben tombolt”, s „ezt nem lehet egykönnyen megállítani a recesszió veszélye nélkül”. Viszont a recesszió még nagyobb nehézségeket eredményezne az ország számára. Ezért a kormány politikája az, hogy „következetesen és határozottan lelassítsa a követeléseket, anélkül, hogy elhirtelenkedett intézkedésekkel ütne sebet a gazdaságon”. A munkanélküliséggel foglalkozó fejezet a többi között megállapítja, hogy tavaly több mint 2,8 millió munkanélkülit tartottak nyilván. A munkanélküliek aránya a négerek között több mint kétszerese volt a fehérek átlagának és az átlagosnál nagyobb mértékben sújtotta a fiatalokat és a nőket. A fogyasztói árindexek az infláció meggyorsulásáról tanúskodnak és megállapítják, hogy a létfenntartási költségek tíz év alatt több mint harminc százalékkal emelkedtek az Egyesült Államokban. Tűzpárbaj izraeli és szíriai egységek között Damaszkuszból jelenti a Reuter. Egy szíriai katonai szóvivő szombaton közölte, hogy a kora reggeli órákban újabb tűzpárbaj zajlott le a szíriai és izraeli erők között. Damaszkuszban hivatalosan bejelentették, hogy a szíriai páncélosok tüzet nyitottak az izraeli állásokra, majd megszólaltak az izraeli ütegek is. A szóvivő hozzáfűzte, hogy a szíriai fél nem szenvedett veszteségeket, az izraeli veszteségekről pedig egyelőre nem állnak rendelkezésre adatok. Két nap alatt ez már a harmadik összecsapás volt az Izrael és Szíria közötti tűzszüneti vonalon. Kairóból jelenti a TASZSZ. Katami libanoni miniszterelnök szombaton néhány napos látogatásra Kairóba érkezett, hogy az EAK vezetőivel megbeszéléseket folytasson az izraeli agressziótól közvetlenül sújtott arab országok helyzetéről és Libanon szerepéről az Izraellel szembeni frontban. Látogatása összefügg a válságban közvetlenül érintett arab államfők jövő hét végén esedékes találkozójával Az Al Ahram szombati száma arról számol be, hogy kémkedés vádjával bíróság elé állították Romano Micolini olasz muzsikust, és a libanoni származású Habib Salmont, akiket rajtakaptak, amikor Alexandria környékén katonai objektumokról fényképfelvételeket készítettek. Brandt befejezte párizsi megbeszéléseit Párizsból jelenti az AFP. Willy Brandt nyugatnémet kancellár, aki pénteken érkezett Párizsba, szombaton délelőtt másodszor is találkozott Pompidou francia elnökkel az Elysée-palotában. A francia—nyugatnémet tárgyalások második fordulójában a két államférfi először négyszemközt tárgyalt európai problémákról és — kiszivárgott hírek szerint — Nagy- Britannia esetleges csatlakozásáról a Közös Piachoz. A megbeszélés egy órát tartott, majd plenáris ülésre került sor, amelyen mindkét delegáció teljes létszámban vett részt. Áttekintették a két ország kapcsolatainak általános problémáit, majd az NSZK párizsi nagykövetségén díszebéd volt. Brandt kancellár délután visszautazott Bonnba. Interparlamentáris konferencia Kairóból jelenti az MTI. Kairóban ötven ország kétszáz parlamenti képviselője vesz részt azon az interparlamentáris konferencián, amely hétfőn kezdi meg munkáját az EAK fővárosában. A magyar parlamenti delegáció szombaton érkezett meg a tanácskozás színhelyére. A küldöttség vezetője Nagy Miklós, az országgyűlés külügyi bizottságának és az Interparlamentáris Unió tanácsának tagja. A küldöttség tagja: Pethő Tibor, a külügyi bizottság tagja, az Országos Béketanács alelnöke és Nádasdi József, a külügyi bizottság tagja, az Interparlamentáris Unió magyar szekciójának titkára. A kairói konferencia összehívásának gondolatát a napról napra súlyosbodó közel-keleti válság, a világ békéjét fenyegető izraeli agresszió vetette fel Lengyel lap Péter Jánosról Varsóból jelenti az MTI. A Perspektywy című tekintélyes varsói hetilap most megjelent számának egyik írása „Péter János — gondoskodás az európai békéről és biztonságról” címmel a magyar külügyminiszter politikai tevékenységével ismerteti meg a lengyel olvasóközönséget. A cikk méltatja Péter János érdemeit az európai biztonságért és stabilitásért vívott harcban, a német kérdés megoldásáért folytatott küzdelemben, a magyar és a lengyel nép barátságának szorosabbra fűzésében. A Perspektywy ismerteti külügyminiszterünk életrajzát és politikai pályafutásának egyes állomásait. Vasárnap, 1970. február 1. „Fent”és „lent” az olasz politikában Két ellentétes irányú mozgás jellemzi ma Olaszországban a politikai életet. Az egyik „fent” zajlik, Rómában a pártok „vezérkari” irodái, a minisztériumok és a Quirinale-palota alkotta háromszögben; a másik „lent”, a szakszervezeti és politikai tömegmozgalmak, a helyi közigazgatás szintjén. A két mozgás tétje és eredője a nagy „átrendeződés”, amely már jó ideje folyamatban van ebben az országban, és amely előbbutóbb az intézményekben is kifejezést találjon. Például a kormány összetételében. Rumor kísérletei — ezek alkotják lényegében a „fenti” mozgást —, hogy a szociáldemokraták segítségével visszaállítsa a négypárti kormányt, egyre kevesebb reménnyel kecsegtetnek. A bukott formula újjáélesztése reményében a volt klupbal pártjai januárban megszakítás nélkül érintkezésben voltak egymással. A szociáldemokraták szerették volna minden áron kierőszakolni a koalíciót. Kormányválsággal fenyegetőztek, amit — tekintettel a képviselőházban készülő fontos törvényekre — bármikor előidézhetnek egy bizalmatlansági indítvánnyal. A többiek viszont egyelőre óvakodnak ettől a „sötétbe ugrástól”, amíg nincs megegyezés az új kormányformuláról. A „lent” kibontakozóban levő folyamat azonban pontosan az ellenkezője a fentinek: a megyei, városi közigazgatásban ugyanis rendre hullanak szét az éjtekkel ezelőtt alakult középbal” helyi tanácsok. Sok helyütt a szocialista pártszakadás következménye volt, és voltaképp még tavaly ősszel kezdetét vette ez az irányzat. A milánói bombamerénylet és a jobbratolódás veszélye csak siettette az eseményeket Ma már több mint ötvenre tehető azoknak a helyi (városi, megyei) tanácsoknak a száma, ahol kommunista —szocialista—proletáregységpárti (tehát egyértelműen baloldali) vagy szocialista—kereszténydemokrata (tehát a volt középbalnál mindenesetre balrább álló) vezetés van hatalmon. Sőt, a folyamat elérte az autonómiával rendelkező tartományokat is. Leg,utóbb Szicíliában és Szardíniában a helyi, önigazgatási jogkörrel rendelkező tartományi kormány jutott ugyanarra a sorsra, mint tavaly a római kormány. A helyi közigazgatás bálnától adásának beláthatatlan a jelentősége. A parlamentben jelenleg éppen arról folyik a vita, hogy meg kellene reformálni a helyi közigazgatást. A centralizált, túlzottan bürokratikus államigazgatási formákat rugalmasabbakkal, a helyi végrehajtó szervekre jobban támaszkodókkal kellene felváltani. Messzire vezetne annak boncolgatása, miért van szüksége a fejlett állam-monopolkapitalizmusnak a decentralizáltabb közigazgatásra. Olaszország esetében azonban a kérdés különösen bonyolult, a baloldal, elsősorban az OKP szervezettsége, ereje következtében. Egyes tartományokban (Emíliában, Toscanában, Umbriában) a reform azzal jár majd, hogy a központi vezetésnek baloldali vagy éppen kommunista helyi önkormányzattal kell megosztania a hatalmat. A szakadár szociáldemokraták törekvése éppen ezért arra irányult, hogy a helyi vezetésben mindenütt a központi kormányformula szabja meg az összetételt, ezzel párhuzamosan erőltették a négypárti koalíciót. Erőfeszítéseikre csattanós válasz a helyi tanácsok átalakulása. A tavaszi községtanácsi és tartományi választások a szociáldemokraták és a többi kisebb, jobboldali párt megsemmisítő vereségét hozhatják. (Ez teszi érthetővé mostani türelmetlenségüket.) A DC azonban nem türelmetlen. Úgy tűnik, a „forró ősz” hatalmas társadalmi harcai megérlelték a felismerést egyes kereszténydemokrata vezetőkben, hogy a regionalizálással járó veszélyt — hogy tudniillik egyedül maradnak a politikai porondon a baloldallal szemben — nincs mód megkerülni. Forlani titkár ezt a meglepő kijelentést tette a napokban: „Togliattinak igaza volt, amikor azt mondta, a tartományi önállóság és a gazdasági tervezés új területeket nyit az Olasz Kommunista Párt számára. A játszmát ott kell lejátszanunk.” Togliatti ezt úgy mondta annak idején, hogy a párt előretörését is megjósolta, Forlani viszont épp ennek megakadályozására készül. Azt azonban jól látja, hogy a játszmát végig kell játszani”. A baloldal visszaszorítására, a nemzeti kormány után most már a helyi közigazgatásban is kibontakozó középbal-válság áthidalására a konzervatív körök egyetlen jelszóval tudnak csak fellépni jó ideje: a „politikai űr” hangoztatásával. A hagyományos pártok, politikai intézmények nem tudják kézben tartani az irányítást, biztosítani a békés fejlődés körülményeit — mondják ennek hirdetői, akik egy kalap alá veszik a „forró ősz” sokmillió dolgozót megmozgató társadalmi harcait az anarchista, vagy szélsőjobboldali provokációkkal, merényletekkel. Rendet, erős politikai hatalmat követelnek. És — ellentétben egyes külföldön kialakult hiedelmekkel — korántsem azok jelentik közöttük a tényleges veszélyt, akik „strukturális átalakulásról” (értsd: görög típusú jobboldali puccsról) álmodnak, hanem sokkal inkább azok, akik a jelenlegi alkotmányos keretek között szigorúan központosított politikában látják a megoldást Csakhogy a „politikai jelszava hamis. Arra szolgál csupán, hogy elfedje a problémák valódi lényegét. Az elszigetelődő és tehetetlenné váló politikai pártok helyett ugyanis hatalmas társadalmipolitikai erők jelentek meg a színen ősszel ebben az országban: a szakszervezetek. Hoszszú ideje először egységesen léptek fel a különböző politikai irányzatokhoz tartozó szakszervezeti szövetségek. Közös akciókat dolgoztak ki, amelyek túlmutattak a bérköveteléseken és a dolgozók szociális helyzetének általános megjavítására törekednek. Az őszi megrázkódtatásokból megváltozottan kéri"- tek ki mindannyian — jelentette ki Donat Cattin munkaügyi miniszter, a kereszténydemokrata balszárny vezetője, aki a legvilágosabban felismerte a hagyományos „establishment”-en belül, hogy szó sincs hatalmi űrről, csak egyszerűen eltolódtak az erőviszonyok. Mint Lampedusa könyvének hőse, ő is rájött: „minden meg kell változzék ahhoz, hogy minden megmaradjon” — és nyilvános szerepléseivel ezt a párt, számára hasznosabb politikai orientációt igyekszik elfogadtatni a DC vezetőségével. Nem csoda, ha ezért éles támadások középpontjába került. Egyes kijelentéseibe kapaszkodva minisztertársai lemondatását követelik. Rumor „rosszallását fejezte ki” nyilatkozatai miatt. A dolog érdekessége, hogy a legélesebb támadások mégsem saját pártjában érték a munkaügyi minisztert, hanem a szociáldemokraták és a republikánusok soraiból. A miniszter elleni támadások azonban keveset érnek. Mint ahogy azok a megtorló intézkedések is könnyen viszszájára fordulhatnak, amelyeket a hatalom az őszi szakszervezeti harcokban legaktívabban részt vevők ellen kezdett ebben az évben. Több mint tízezer per van jelenleg folyamatban „gyárfoglalás”, „a közúti forgalom feltartása”, „gyűlések szervezése” és más hasonló címen a sztrájkharcok szervezői ellen. A baloldali pártok interpelláltak a képviselőházban, mivel megtorlásnak és alkotmányellenesnek minősítik ezeket a pereket. A szakszervezetek előretörését, fontos politikai tényezővé válását ezek a perek már nem tudják megakadályozni. A „politikai űr” emlegetése sem oldja meg a kormányválságot. Az előrelépés garanciáját csak a „lent” kibontakozott folyamatok jelentik. Magyar Péter