Magyar Nemzet, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-21 / 44. szám
2 A Stophy Brandt találkozó előkészítésre kijelölték a két omag képviselőit Polgár Dénes, az MTI bonni tudósítója jelenti: Adlers nyugatnémet kormányszóvivő pénteken délben Bonnban közölte, a kancellári hivatal vezetője pénteken telexüzenetet kapott Kohl NDK-államtitkártól. „Hivatkozással Brandt kancellár február 18-i levelére — hangzik az üzenetben —, az NDK kormánya közli, hogy Gerhard Schuesslert, a minisztertanács hivatalának helyettes vezetőjét jelölte ki a Brandt—Stoph-találkozó végleges időpontjának, valamint az ezzel összefügő más technikai és protokolláris kérdéseknek a tisztázására. Az NDK-kormány kéri, hogy az NSZK kormánya is nevezze meg képviselőjét, akit március 2-án délelőtt 10 órára várnak Berlinben, a Minisztertanács épületében.” Ahlers hozzáfűzte, hogy a bonni kormány a javasolt időpontot elfogadja és Lahm kancellári hivatali osztályvezetőt fogja a tárgyalásokra elküldeni. Arra a kérdésre, hogy ezek után biztosra vehető-e a Stephe Brandt-találkozó létrejötte, Adlers határozott igennel válaszolt. Bahr ismét Moszkvába utazik Bonnból jelenti a DPA: Egon Bahr, a szövetségi kancellári hivatal államtitkára tíz nap múlva ismét Moszkvába utazik, hogy a tárgyalások folytatása végett a szovjet kormány rendelkezésére álljon, — jelentette be Willy Brandt szövetségi kancellár az SPD vezető testületeinek együttes ülésén. Brandt közlése szerint Georg Ferdinand Duckwitz külügyi államtitkár március 9-én folytatja Varsóban a tárgyalásokat a lengyel kormánnyal. India konzult nevezett ki az IDK-ba Berlinből jelenti az MTI. A Neues Deutschland pénteken hírt adott arról, hogy India berlini kereskedelmi kirendeltségének vezetőjét, kormánya azonnali hatállyal konzullá nevezte ki és felhatalmazt konzuli jogok gyakorlására. Otto Winter, az NDK külügyminisztere, az NDK egész területére működési engedélyt adott az Indiai Köztársaság berlini konzuljának. Politikai megfigyelők rámutatnak, hogy ez a konzuli megbízatás India és az NDK kapcsolatainak további felértékelését jelenti, s újabb lépés a teljes diplomáciai kapcsolatok megteremtésének útján. Kínai—amerikai nagyköveti találkozó Varsóban megtartották a kínai—amerikai nagyköveti találkozó újabb ülését, amelyre egyhónapos szünet után került sor. Az egyórás megbeszélést szigorú titoktartás övezte. Varsóból jelenti az MTI. Varsóban az Egyesült Államok nagykövetségén péntek délután az előzetes bejelentéshez híven megtartották a 136. amerikai—kínai nagyköveti találkozót. Lej Jang kínai ügyvivő a „Hongi” típusú Mao Ce-tung emblémával és a pekingi „kulturális" forradalom" jelszavaival díszített személygépkocsija pontban délután két órakor érkezett meg a nagykövetség főbejáratához, ahol Walter Stoessel nagykövet fogadta. Stoessel nagykövet, Lej Jang ügyvivő és kíséretük tagjai a nagykövetség első emeleti tanácstermében ültek tárgyalóasztalhoz. Megbeszélésük egy órán át tartott, s az eddigiekhez hasonlóan most is zárt ajtók mögött, szigorú titoktartás mellett zajlott le. A tárgyalások után a felek kijelentették: a tanácskozás „szakszerű légkörben” zajlott le. A Zycie Warszawy a nagyköveti tanácskozásról közölt kommentárjában a többi között kiemeli: Első pillantásra úgy tűnhetne, hogy a kínai— amerikai megbeszélések felújításának tényét már önmagában is pozitívan kell értékelni. Az Egyesült Államok, a Szovjetunió mellett, az emberiség sorsát meghatározó szuper nagyhatalom, Kína, lakóinak számát, valamint potenciális, gazdaság és katonai lehetőségeit tekintve szintén igényt tarthat arra, hogy ma, vagy holnap, a nemzetközi politika egyik főszereplőjévé váljon. A kevésbé hivatalos amerikai nyilatkozatokból és sajtóvéleményekből azonban egyértelműen kitűnik, hogy a washingtoni vezetők Pekinggel folytatott tárgyalásaikat a szovjetellenes játék valódi elemének tekintik. A kínai—amerikai nagyköveti találkozóra olyan időben kerül sor, amikor Washingtonnak a hidegháborús vagy háborús politikához való visszatérését tapasztaljuk más területeken, például Vietnamban és a Közel-Keleten. Ilyen összefüggésben érthetővé válik, hogy a washingtoni vezetés Pekinggel folytatott „flörtje” egyáltalán nem Nixonnak Mao Ce-tung iránt érzett rokonszenvéből fakad, hanem a többi között a Szovjetunió iránt tanúsított közös ellenségességből. Tavaly november 20-a óta Kuznyecov külügyminiszterhelyettes vezetésével szovjet küldöttség tárgyal a szovjetkínai kapcsolatok rendezéséről. Sajnos, négy hónap múltán nem hallani arról, hogy a tárgyalásokon előrehaladás történt. Erre is gondolni kell, amikor a mostani varsói amerikai—kínai találkozót értékeljük —, írja befejezésül a Zycie Warszawy. Laird a katonai költségvetés növelésével fenyeget Washingtonból jelenti a UPI és a AP. Laird amerikai hadügyminiszter pénteken a szenátus hadügyi, illetve megajánlási bizottságának együttes ülésén az Egyesült Államok katonai helyzetével foglalkozó szokásos évi beszámolójában kijelentette: megtörténhet, hogy további, pótlólagos összegekre lesz szükség az „amerikai elrettentő erő hatékonyságának megőrzéséhez”. Megállapítását a szovjet és a kínai fegyverkezési programok állítólagos fokozásával igyekezett indokolni. Mint mondotta, a kínaiak még ez évben megkezdhetik közepes hatósugarú, nukleáris töltetet hordozó rakétáik telepítését, és az évtized közepére várhatóan 80— 100 ilyen típusú rakétával fognak rendelkezni. Az amerikai hadügyminiszter elsősorban ezzel indokolta az ABM rakétaelhárító rakétarendszer kiépítésének szükségességét. Laird szerint a Safeguardrendszer kiépítése mellett szól az is, hogy a szovjet fegyverzetek fejlődése „a hetvenes évek közepére stratégiai szempontból második helyre szoríthatja az Egyesült Államokat”. Szovjet—amerikai eszmecsere a békés célú nukleáris robbantásokról Moszkvából jelenti a TASZSZ. Moszkvában hivatalosan közölték, hogy február 12 és 17 között szovjet—amerikai műszaki tárgyalások folytak a szovjet fővárosban, a nukleáris robbantások békés célra való felhasználásáról. Ezek a megbeszélések az 1969 áprilisában, Bécsben megkezdett eszmecsere folytatását képezték. A szovjet küldöttséget Igor Morohov, a szovjet állami atomenergia bizottság első elnökhelyettese, az amerikai delegációt pedig T. J. Thompson, az amerikai atomenergia bizottság tagja vezette. A két küldöttség egyetértett abban, hogy a véleménycsere és a kölcsönös tájékoztatás rendkívül hasznos volt, s arra a következtetésre jutott, hogy a tárgyalásokat folytatni kell Magyar Nemzet Koscsin-interjú a genfi leszerelési értekezletről Alekszej Koscsin nagykövet, a genfi leszerelési értekezleten részt vevő szovjet küldöttség vezetője fogadta Pirityi Sándort, a Magyar Távirati Iroda és Szászi Józsefet, a Magyar Hírlap külön tudósítóját és válaszolt kérdéseikre. — A leszerelési bizottság — mondta Roscsin —, amelyben jelenleg 25 állam képviselteti magát — Franciaország kezdettől fogva távol maradt a bizottságtól — fontos nemzetközi intézmény, amely a háborús veszély csökkentésén, a tömegpusztító, fegyverek betiltásán, általában azon fáradozik, hogy a gyors, tudományos és technikai fejlődés eredményeit ne használják fel az emberiség ellen. A múlt évben nyolc új állammal bővült a bizottság, köztük a Magyar Népköztársasággal, az ENSZ és a Varsói Szerződés tagállamával, amely már korábban is aktívan és kezdeményezően kivette részét a leszerelési erőfeszítésekből. Ami Franciaország kérdését illeti, de Gaulle a távolmaradás mellett döntött, az új francia kormányzat pedig még nem jelezte, hogy módosítani kívánja ezt az álláspontot. Bizottságunk nem ENSZ-szerv, ennélfogva nincs elvi akadálya aruak, hogy belekapcsolódhasson munkájába a Kínai Népköztársaság, amely nem tagja az ENSZ-nek. Maga Kína azonban soha nem vetette fel részvételének kérdését. A két német állam bevonásáról volt szó a bizottság kibővítésekor. A Szovjetunió nem ellenzi az NSZK részvételét a leszerelési bizottságban, ha az NDK-t is felveszik tagjai sorába. A szovjet küldöttség három kérdésnek tulajdonít különös fontosságot. Az első a vegyi és a baktériumfegyverek betiltása, a második a tömegpusztító fegyverek kitiltása a tengerek és az óceánok fenéktérségéből, a harmadik az általános és teljes leszerelés. A föld alatti atomfegyverkísérletek betiltását, vagyis a teljes atomcsendet évek óta szorgalmazzuk, de a technikai fejlettség mai fokán feleslegesnek tartjuk a helyszíni ellenőrzést — mondta Roscsin. Áthidaló megoldásként javasolták az olyan szeizmikus adatok cseréjét, amelyek alapján a föld alatti atomrobbantások megkülönböztethetők a földrengésektől. A Szovjetunió két feltétellel járul hozzá ehhez: ha az adatcsere önkéntes alapon történik, és ha az adatokat az országok saját hatáskörükben bírálják el Arafat elutazott Moszkvából Moszkvából jelenti a TASZSZ Moszkvában közölték, hogy tárgyalások folytak az ázsiai és afrikai országokkal való szolidaritás szovjet bizottsága és a Palesztinai Felszabadítási Szervezet küldöttsége között a feleket kölcsönösen érdeklő kérdésekről. A vendégek a szovjet bizottság meghívására február 20-ig tartózkodik Moszkvában és pénteken elutaztak a Szovjetunióból. A küldöttséget Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának elnöke vezette A UPI ammani jelentése szerint a palesztinai gerillák vezetői pénteken Ammanban bizalmas tanácskozáson egyeztették álláspontjukat a kormánnyal folytatandótárgyalások előtt, amelyeknek kezdetét szombatra várják. Ugyancsak szombatra várják Ammanba Husszein királyt, aki jelenleg akabai téli palotájában tartózkodik és feltételezik, hogy a tárgyalásokra viszszaérkezik Moszkvából Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetője is. A parancsnokság felszólította a gerillaosztagokat, hogy a kormánnyal folytatandó tárgyalások befejezéséig ne nyúljanak fegyverhez. McCarthy szenátor dél-vietnami koalíciós kormány alakítását sürgeti A Mimilan éles hangú cikke Kis Csaba, az MTI washingtoni tudósítója jelenti. Az amerikai szenátus külügyi bizottsága pénteken folytatta vizsgálatát a vietnami háborúról. Eugene McCarthy szenátor, a háborúellenes csoportok ismert képviselője, akit tanúként hallgattak meg, kijelentette: a Nixon-kormány félrevezeti az amerikai közvéleményt, amikor azt állítja, hogy a „vietnamizálás” az egyetlen lehetséges megoldás az országban. Sürgette, hogy Dél-Vietnamban segítsék elő egy koalíciós kormány megalakulását, amely az átmeneti korszakban intézné az ügyeket. Az AFP hanoi jelentése közli: My Lai és a chicagói per ugyanannak a politikának két oldala, annak „a neofasiszta amerikai politikának”, amely a Nixon-kormány uralma alatt egyre inkább lelepleződik — írja egy vezércikkben a hanoi Nhan Dan. A chicagói per — folytatta a lap — fasiszta per, amelyben elejétől végig koholtak a vádak, s a vádlottak jogait lábbal tiporják. A vezércikk megbélyegzi a színes bőrűekkel szemben alkalmazott elnyomást és a diktátori rendszer, amelynek Nixon a képviselője. Nixon „a fasizmus demagóg politikájához” folyamodik, amikor kihasználja a faji előítéleteket és a lakosság soviniszta részének a rend és a törvényesség utáni vágyát, írja a Nhan Dan, majd kifejezi azt a véleményét, hogy a vietnami háború összefügg az Egyesült Államokban mutatkozó tapizálódási folyamattal, nevezetesen abban, hogy a fiatal amerikaiak százezreit alakítják át a fasisztákhoz hasonlóan könyörtelen bűnözőkké. Egyébként az AP chicagói jelentése szerint Julius Hoffman bíró pénteken egyenként ötévi börtönbüntetésre és 5 ezer dollár pénzbüntetésre ítélte a chicagói „összeesküvési” per öt vádlottját, akiket szerdán az esküdtszék egyetlen vádpontban talált bűnösnek: „Erőszakos cselekmények elkövetése végett államhatártléptek , át”. Az összeesküvés, illetve kormányellenes szervezkedés vádja alól a „chicagói hetek” mindegyikét felmentették. A külpolitika hírei (Moszkva, TASZSZ) A Krasznaja Zvezda pénteki számában Dzur vezérezredes, csehszlovák nemzetvédelmi miniszter arról írt, hogy jó kapcsolatok alakulnak ki a csehszlovák hadsereg alakulatai és az ideiglenesen Csehszlovákiában állomásozó középső szovjet hadseregcsoport katonái között. O (Varsó, PAP) Hétévi börtönre ítélték Stokloss nyugatnémet állampolgárt a sziléziai katonai körzet bíróságán, mert adatokat gyűjtött a lengyel állam és a Varsói Szerződés védelmi képességére vonatkozóan. O (Genf, AP) Az Egyházak Világtanácsának végrehajtó bizottsága genfi ülésszakán felhívással fordult a vietnami háborúban részt vevő felekhez, hogy gyorsítsák meg a békére irányuló erőfeszítéseikért. 10 (Moszkva, TASZSZ) Gromiko szovjet külügyminiszter pénteken fogadta Horst Bittnert, az NDK moszkvai nagykövetét és a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről megbeszélést tartott vele. (Új-Delhi, TASZSZ) Pénteken megkezdődött az indiai parlament ülésszaka, amely megvitatja az 1970—71. pénzügyi évre előirányzott költségvetést. Giri elnök megnyitójában kijelentette: a kormány eltökélt szándéka, hogy gyorsabb lépéseket tesz egy új demokratikus és szocialista társadalmi rend fejlesztéséért. (Lagos, AP) Rogers amerikai külügyminiszter pénteken Accrába, afrikai körútjának 9. állomására utazott. Előző, lagosi látogatását és Gowon nigériai államfővel folytatott megbeszéléseit hasznosnak nevezte. Cipruson a Földközi-tenger stratégiai fontosságú szigetén tavaly ősz óta új feszültség alakult ki. Most nem a két nemzetiség— a görögök és törökök — összecsapásáról van szó, mint hat éve, hanem a ciprusi görögök egyik elenyésző számarányú, mindössze 2 és fél százalékot kitevő csoportjának terrorakcióiról. Ennek a szélsőjobboldali csoportnak — a Nemzeti Frontnak — hivatalosan is hangoztatott célja az Enozis, Ciprus függetlenségének megszüntetése és a szigetnek Görögországhoz csatolása. Az Enozis-pártiak augusztus óta újrakezdett terrorkampánya januárban arra késztette Makariosz érseket, hogy tárgyaljon az athéni juntával. Feltételezhetően felkérte őket — hiszen a görög ezredesek szoros kapcsolatokat tartanak fenn a ciprusi jobboldali szervezettel — a tavaly tavasszal alakult Nemzeti Front akcióinak megfékezésére. A ciprusi államfő bizonyára nem attól fél, hogy ismét általánossá válik a kis szigetország görög nemzetiségének mozgalma, és így esetleg újabb polgárháború robban ki. Sokkal aggasztóbb az a veszély, hogy a belső feszültség növekedése ürügyül szolgálhat a külső beavatkozásra, és ezzel meghiúsulna a lehetőség Ciprus semlegességi politikájának folytatására. (Ugyanis, annak ellenére, hogy 1964 óta Cipruson ENSZ-erők állomásoznak, valójában a sziget „békéje és rendje” felett három NATO- ország őrködik. Az angol adminisztráció évei után Ciprus függetlenséget kapott, viszont az 1960-ban kötött londoni és zürichi egyezmények értelmében Anglia Görögország és Törökország garantálja a lakosság biztonságát.) Cipruson az 1963-as decemberi polgárháborús állapotok óta lényegesen megváltoztak az erőviszonyok. Ennek jele, hogy a többségben levő görög lakosság képviseletében most a reálisabb nézeteket képviselő politikusok vesznek részt a kormányban és az állam irányításában. Az 1963-as események idején jelentős szerepet játszott Grivasz tábornok és korábbi EOKA-párti partnerei között éles differenciálódás ment végbe. Kleridesz, a képviselőház elnöke és Georkadzisz volt belügyminiszter ma már a ciprusi görögök és törökök békés megegyezésének híve. Nem véletlen, hogy Georkadziszt tavaly éppen az athéni junta követelésére kellett menesztenie Makarionának. Kleridesz reális irányvonalát mutatja, hogy az 1969 júniusában megkezdett görög—török nemzetiségi tárgyalásokon hasonló álláspontra helyezkedett, mint Denktasz, a kisebbségi kamara török elnöke: „a megbeszélések folytatása minden áron”. A ciprusi görögök politikai differenciálódásának eredménye, hogy Kleridesz volt annak a törvénytervezetnek a kezdeményezője, amely szerint a terrorcselekmények elkövetőit — ez egyértelműen a Nemzeti Frontra vonatkozik — bírói tárgyalás nélkül is három hónapig börtönben lehet tartani. Politikai megfigyelők a törvény elfogadása ellenére úgy vélik, hogy Makariosz elnök esetleg rövid „türelmi időt” biztosít a Nemzet Frontnak, és ezt elsősorban a Papadopulosznál tett látogatással hozzák párhuzamba. A ciprusi elnök ugyanis bizonyos sikereket ért el a megbeszéléseken, amennyiben a junta miniszterelnöke szavakban elítélte a terrorakciókat és szintén úgy foglalt állást, hogy a fennálló feszültség ellenére folytatni kell a két népcsoport tárgyalásait „az eredményes befejezésig”, így nem kizárt, hogy Makariosz hivatalosan tudomásul veszi a Nemzeti Frontnak a közelmúltban tett nyilatkozatát, amely kilátásba helyezte az akciók „ideiglenes felfüggesztését”. Ennek ugyan kevés a hitele, hiszen a jobboldali csoport már tavaly szeptemberben is tett hasonló ígéretet, s azt a terrorakciók fokozódása követte. Mindenesetre a pillanatnyi helyzet arra késztetheti Makarioszt, hogy fogadja el a kompromisszumos megoldást, és egyelőre tartózkodjék az erőszak alkalmazásától A megtorló intézkedések azzal a következménnyel is járhatnak, hogy a fokozódó feszültség olyan görögöket is a Nemzeti Fronthoz sodorna, akik most még várakozó állásponton vannak. Ez pedig ürügyül szolgálhatna a NATO-beavatkozásra, amely állandó veszélyként lebeg a semlegességi és függetlenségi politikáit folytató ciprusi kormány felett Miután kívülről szítják a feszültséget, Makariosznak rendkívül óvatosan és ugyanakkor céltudatosan kell politizálnia. A nyugati haltaknak, elsősorban Nagy-Britannnia és az Egyesült Államok nem nézik jó szemmel, hogy Makariosz számít a haladó erőkre, így a Ciprusi Népi Haladó Pártra, külpolitikájában pedig a következetes semlegesség elveinek érvényesítésében egyértelműen élvezi a Szovjetunió támogatását. Nem véletlen, hogy a közelmúltban ismertetett TASZSZ- nyilatkozat, amely ismét leszögezte: a Szovjetunió határozottan fellép a Ciprusi Köztársaság függetlensége, szuverenitása és területi sérthetetlensége mellett, egyúttal felhívta a figyelmet a NATO- erők szerepére a mostani ciprusi feszültségben. London és Washington számára a kis földközi-tengeri sziget stratégiai jelentősége az utóbbi időben tovább növekedett. Ez nemcsak a szovjet flotta földközi-tengeri jelenlétével magyarázható, hanem sokkal inkább a közel-keleti fejleményekkel. Különösen az amerikai és az angol támaszpontok líbiai megszüntetése veti fel azt a lehetőséget, hogy kibővítsék a semleges szigetköztársaságból szerződésileg kihasított brit bázisokat, és ide telepítsék át Líbiából is a katonaságot. Minthogy a jelenlegi ciprusi vezetés elutasítaná ezeket a terveket, így a NATO- hatalmak csak a belső feszültségre hivatkozva kísérelhetik meg a beavatkozást. A NATO-országokat azonban a tervek gyakorlati megvalósításában néhány tény feltétlenül meggondolásra készteti. Az Enozis-pártiak túlzott biztatása, terrorakciók fokozódása, amely alapul szolgálhatna a beavatkozásra, hátrányos következményekkel járna Görögország és Törökország, azaz két NATO-tagállam viszonyára. A jobboldali Nemzeti Front aktivizálódására az ankarai kormány már így is igen határozottan reagált, amennyiben az ismétlődő törökellenes provokációit esetén kilátásba helyezte, hogy újra napirendre tűzi a sziget kettéosztására vonatkozó javaslatát. Ez, érthetően diplomáciai bonyodalmakat okozna a NATO-n belül és a nyugati hatalmak feltétlenül szeretnék elkerülni ezt különösen azután, hogy Görögországnak az Európa Tanácsból történt kilépésével amúgy is feszült már a viszony. A görög—török ellentétek nyílt kirobbanását az atlanti tömb azért is szeretné elkerülni, mert ezzel a Földközi-tenger térségében, az olaszországi kormányválság mellett, újabb konfliktusgóc szaporítaná a gondokat. Lovas Gyula ♦ A a hiúik mögött van CIPRUS ÉS A NATO-ÉRDEKEK • Szombat, 1970. február 11. I O (Singapore, Reuter) Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter, befejezve egyhetes indiai, illetve thaiföldi látogatását, visszaindult az NSZK-ba. O (Khartoum, Tanjug) Tito jugoszláv köztársasági elnök és kísérete pénteken, kenyai látogatásának befejeztével, Khartoumba. Szudán fővárosába utazott. A jugoszláv elnök február 23-tól 25-ig, Nasszer meghívására, baráti látogatást tesz az EAK-ban.