Magyar Nemzet, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-21 / 44. szám

2 A Stophy Brandt találkozó előkészítésre kijelölték a két omag képviselőit Polgár Dénes, az MTI bon­ni tudósítója jelenti: Adlers nyugatnémet kormányszóvivő pénteken délben Bonnban kö­zölte, a kancellári hivatal ve­zetője pénteken telexüzenetet kapott Kohl NDK-államtit­­kártól. „Hivatkozással Brandt kancellár február 18-i levelé­re — hangzik az üzenetben —, az NDK kormánya közli, hogy Gerhard Schuesslert, a minisztertanács hivatalának helyettes vezetőjét jelölte ki a Brandt—Stoph-találkozó végleges időpontjának, vala­mint az ezzel összefügő más technikai és protokolláris kér­déseknek a tisztázására. Az NDK-kormány kéri, hogy az NSZK kormánya is nevezze meg képviselőjét, akit már­cius 2-án délelőtt 10 órára várnak Berlinben, a Minisz­tertanács épületében.” Ahlers hozzáfűzte, hogy a bonni kormány a javasolt időpontot elfogadja és Lahm kancellári hivatali osztályve­zetőt fogja a tárgyalásokra el­küldeni. Arra a kérdésre, hogy ezek után biztosra vehe­tő-e a Stephe Brandt-találko­­zó létrejötte, Adlers határo­zott igennel válaszolt. Bahr ismét Moszkvába utazik Bonnból jelenti a DPA: Egon Bahr, a szövetségi kancellári hivatal államtitká­ra tíz nap múlva ismét Moszkvába utazik, hogy a tár­gyalások folytatása végett a szovjet kormány rendelkezé­sére álljon, — jelentette be Willy Brandt szövetségi kancellár az SPD vezető tes­tületeinek együttes ülésén. Brandt közlése szerint Georg Ferdinand Duckwitz külügyi államtitkár március 9-én folytatja Varsóban a tárgyalásokat a lengyel kor­mánnyal. India konzult nevezett ki az I­DK-ba Berlinből jelenti az MTI. A Neues D­eutschland pénteken hírt adott arról, hogy India berlini kereskedelmi kiren­deltségének vezetőjét, kormá­nya azonnali hatállyal konzul­lá nevezte ki és felhatalmaz­­t konzuli jogok gyakorlására. Otto Winter, az NDK külügy­minisztere, az NDK egész te­rületére működési engedélyt adott az Indiai Köztársaság berlini konzuljának. Politikai megfigyelők rámu­tatnak, hogy ez a konzuli megbízatás India és az NDK kapcsolatainak további felér­tékelését jelenti, s újabb lé­pés a teljes diplomáciai kap­csolatok megteremtésének út­ján. Kínai—amerikai nagyköveti találkozó Varsóban megtartották a kínai—amerikai nagyköveti találkozó újabb ülését, amelyre egyhónapos szünet után került sor. Az egyórás megbeszélést szigorú titok­tartás övezte. Varsóból jelenti az MTI. Varsóban az Egyesült Államok nagykövetségén péntek dél­után az előzetes bejelentéshez híven megtartották a 136. amerikai—kínai nagyköveti ta­lálkozót. Lej Jang kínai ügy­vivő a „Hongi”­ típusú Mao Ce-tung emblémával és a pe­kingi „kulturális" forradalom" jelszavaival díszített személy­­gépkocsija pontban délután két órakor érkezett meg a nagykövetség főbejáratához, ahol Walter Stoessel nagykö­vet fogadta. Stoessel nagykövet, Lej Jang ügyvivő és kíséretük tagjai a nagykövetség első emeleti ta­nácstermében ültek tárgyaló­­asztalhoz. Megbeszélésük egy órán át tartott, s az eddigiek­hez hasonlóan most is zárt aj­tók mögött, szigorú titoktartás mellett zajlott le. A tárgyalá­sok után a felek kijelentették: a tanácskozás­ „szakszerű lég­körben” zajlott le. A Zycie Warszawy a nagy­követi tanácskozásról közölt kommentárjában a többi kö­zött kiemeli: Első pillantásra úgy tűnhetne, hogy a kínai— amerikai megbeszélések fel­újításának tényét már önma­gában is pozitívan kell érté­kelni. Az Egyesült Államok, a Szovjetunió mellett, az embe­riség sorsát meghatározó szu­per nagyhatalom, Kína, lakói­nak számát, valamint poten­ciális, gazdaság és katonai le­hetőségeit tekintve szintén igényt tarthat arra, hogy ma, vagy holnap, a nemzetközi po­litika egyik főszereplőjévé váljon. A kevésbé hivatalos ameri­kai nyilatkozatokból és sajtó­véleményekből azonban egyér­telműen kitűnik, hogy a wa­shingtoni vezetők Pekinggel folytatott tárgyalásaikat a szovjetellenes játék valódi ele­mének tekintik. A kínai—ame­rikai nagyköveti találkozóra olyan időben kerül sor, amikor Washingtonnak a hideghábo­rús vagy háborús politikához való visszatérését tapasztaljuk más területeken, például Viet­namban és a Közel-Keleten. Ilyen összefüggésben érthe­tővé válik, hogy a washingtoni vezetés Pekinggel folytatott „flörtje” egyáltalán nem Nixonnak Mao Ce-tung iránt érzett rokonszenvéből fakad, hanem a többi között a Szov­jetunió iránt tanúsított közös ellenségességből. Tavaly november 20-a óta Kuznyecov külügyminiszter­­helyettes vezetésével szovjet küldöttség tárgyal a szovjet­­kínai kapcsolatok rendezésé­ről. Sajnos, négy hónap múl­tán nem hallani arról, hogy a tárgyalásokon előrehaladás történt. Erre is gondolni kell, amikor a mostani varsói ame­rikai—kínai találkozót érté­keljük —, írja befejezésül a Zycie Warszawy. Laird­ a katonai költségvetés­­ növelésével fenyeget Washingtonból jelenti a UPI és a AP. Laird amerikai had­ügyminiszter pénteken a sze­nátus hadügyi, illetve meg­­ajánlási bizottságának együt­tes ülésén az Egyesült Álla­mok katonai helyzetével fog­lalkozó szokásos évi beszá­molójában kijelentette: meg­történhet, hogy további, pót­lólagos összegekre lesz szük­ség az „amerikai elrettentő erő hatékonyságának megőr­zéséhez”. Megállapítását a szovjet és a kínai fegyverke­zési programok állítólagos fokozásával igyekezett indo­kolni. Mint mondotta, a kí­naiak még ez évben megkezd­hetik közepes hatósugarú, nukleáris töltetet hordozó ra­kétáik telepítését, és az évti­zed közepére várhatóan 80— 100 ilyen típusú rakétával fog­nak rendelkezni. Az ameri­kai hadügyminiszter elsősor­ban ezzel indokolta az ABM rakétaelhárító rakétarendszer kiépítésének szükségességét. Laird szerint a Safeguard­­rendszer kiépítése mellett szól az is, hogy a szovjet fegyver­zetek fejlődése „a hetvenes évek közepére stratégiai szempontból második helyre szoríthatja az Egyesült Álla­mokat”. Szovjet—amerikai eszmecsere a békés célú nukleáris robbantásokról Moszkvából jelenti a TASZSZ. Moszkvában hivatalosan kö­zölték, hogy február 12 és 17 között szovjet—amerikai mű­szaki tárgyalások folytak a szovjet fővárosban, a nukleá­ris robbantások békés célra való felhasználásáról. Ezek a megbeszélések az 1969 áprili­sában, Bécsben megkezdett eszmecsere folytatását képez­ték. A szovjet küldöttséget Igor Morohov, a szovjet állami atomenergia bizottság első el­nökhelyettese, az amerikai de­legációt pedig T. J. Thompson, az amerikai atomenergia bi­zottság tagja vezette. A két küldöttség egyetértett abban, hogy a véleménycsere és a kölcsönös tájékoztatás rendkívül hasznos volt, s arra a következtetésre jutott, hogy a tárgyalásokat folytatni kell Magyar Nemzet Koscsin-interj­ú a genfi leszerelési értekezletről Alekszej Koscsin nagykö­vet, a genfi leszerelési érte­kezleten részt vevő szovjet küldöttség vezetője fogadta Pirityi Sándort, a Magyar Távirati Iroda és Szászi Jó­zsefet, a Magyar Hírlap kü­lön tudósítóját és válaszolt kérdéseikre.­­ — A leszerelési bizottság — mondta Roscsin —, amelyben jelenleg 25 állam képviselteti magát — Franciaország kez­dettől fogva távol maradt a bizottságtól — fontos nemzet­közi intézmény, amely a há­borús veszély csökkentésén, a tömegpusztító, fegyverek betil­tásán, általában azon fárado­zik, hogy a gyors, tudományos és technikai fejlődés eredmé­nyeit ne használják fel az em­beriség ellen. A múlt évben nyolc új ál­lammal bővült a bizottság, köztük a Magyar Népköztár­sasággal, az ENSZ és a Var­sói Szerződés tagállamával, amely már korábban is aktí­van és kezdeményezően kivet­te részét a leszerelési erőfeszí­tésekből. Ami Franciaország kérdését illeti, de Gaulle a távolmara­dás mellett döntött, az új francia kormányzat pedig még nem jelezte, hogy módosítani kívánja ezt az álláspontot. Bi­zottságunk nem ENSZ-szerv, ennélfogva nincs elvi akadá­lya aru­­ak, hogy belekapcsolód­hasson munkájába a Kínai Népköztársaság, amely nem tagja az ENSZ-nek. Maga Kí­na azonban soha nem vetette fel részvételének kérdését. A két német állam bevoná­sáról volt szó a bizottság ki­bővítésekor. A Szovjetunió nem ellenzi az NSZK részvé­telét a leszerelési bizottságban, ha az NDK-t is felveszik tag­jai sorába. A szovjet küldöttség három kérdésnek tulajdonít különös fontosságot. Az első a vegyi és a baktériumfegyverek be­tiltása, a második a tömeg­­pusztító fegyverek kitiltása a tengerek és az óceánok fenék­térségéből, a harmadik az ál­talános és teljes leszerelés. A föld alatti atomfegy­verkísérletek betiltását, vagyis a teljes atomcsendet évek óta szorgalmazzuk, de a technikai fejlettség mai fokán felesleges­nek tartjuk a helyszíni ellen­őrzést — mondta Roscsin. Át­hidaló megoldásként javasol­ták az olyan szeizmikus ada­tok cseréjét, amelyek alapján a föld alatti atomrobbantások megkülönböztethetők a föld­rengésektől. A Szovjetunió két feltétellel járul hozzá ehhez: ha az adatcsere önkéntes ala­pon történik, és ha az adato­kat az országok saját hatáskö­rükben bírálják el Arafat elutazott Moszkvából Moszkvából jelenti a TASZSZ­ Moszkvában közölték, hogy tárgyalások folyta­k az ázsiai és afrikai országokkal való szolidaritás szovjet bizottsága és a Palesztinai Felszabadítá­­si Szervezet küldöttsége kö­zött a feleket kölcsönösen ér­deklő kérdésekről. A vendégek a szovjet bi­zottság meghívására február 20-ig tartózkodik Moszkvá­ban és pénteken elutaztak a Szovjetunióból. A küldöttsé­get Jasszer Arafat, a Palesz­tinai Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának el­nöke vezette A UPI ammani jelentése szerint a palesztinai gerillák vezetői pénteken Ammanban bizalmas tanácskozáson egyez­tették álláspontjukat a kor­mánnyal folytatandó­­tárgyalá­sok előtt, amelyeknek kezde­tét szombatra várják. Ugyan­csak szombatra várják Am­­manba Husszein királyt, aki jelenleg akabai téli palotájá­ban tartózkodik és feltétele­zik, hogy a tárgyalásokra visz­­szaérkezik Moszkvából Jasszer Arafat, a Palesztinai Felsza­badítási Szervezet vezetője is. A parancsnokság felszólítot­ta a gerillaosztagokat, hogy a kormánnyal folytatandó tár­gyalások befejezéséig ne nyúl­janak fegyverhez. McCarthy szenátor dél-vietnami koalíciós kormány alakítását sürgeti A Mimi­­l­an éles hangú cikke Kis Csaba, az MTI washing­toni tudósítója jelenti. Az amerikai szenátus külügyi bi­zottsága pénteken folytatta vizsgálatát a vietnami háború­ról. Eugene McCarthy szená­tor, a háborúellenes csoportok ismert képviselője, akit tanú­ként hallgattak meg, kijelen­tette: a Nixon-kormány félre­vezeti az amerikai közvéle­ményt, amikor azt állítja, hogy a „vietnamizálás” az egyetlen lehetséges megoldás az ország­ban. Sürgette, hogy Dél-Viet­­namban segítsék elő egy koa­líciós kormány megalakulását, amely az átmeneti korszakban intézné az ügyeket. Az AFP hanoi jelentése közli: My Lai és a chicagói per ugyanannak a politikának két oldala, annak „a neofa­siszta amerikai politikának”, amely a Nixon-kormány ural­ma alatt egyre inkább lelep­leződik — írja egy vezércikk­ben a hanoi Nhan Dan. A chicagói per — folytatta a lap — fasiszta per, amely­ben elejétől végig koholtak a vádak, s a vádlottak jogait lábbal tiporják. A vezércikk megbélyegzi a színes bőrűek­kel szemben alkalmazott el­nyomást és a diktátori rend­szer, amelynek Nixon a kép­viselője. Nixon „a fasizmus demagóg politikájához” folya­modik, amikor kihasználja a faji előítéleteket és a lakosság soviniszta részének a rend és a törvényesség utáni vágyát­­, írja a Nhan Dan, majd ki­fejezi azt a véleményét, hogy a vietnami háború összefügg az Egyesült Államokban mu­tatkozó tapizálódási folyamat­tal, nevezetesen abban, hogy a fiatal amerikaiak százezreit alakítják át a fasisztákhoz ha­sonlóan könyörtelen bűnözők­ké. Egyébként az AP chicagói jelentése szerint Julius Hoff­­man bíró pénteken egyenként ötévi börtönbüntetésre és 5 ezer dollár pénzbüntetésre ítélte a chicagói „összeeskü­­vési” per öt vádlottját, akiket szerdán az esküdtszék egyet­len vádpontban talált bűnös­nek: „Erőszakos cselekmények elkövetése végett államhatárt­­léptek , át”. Az összeesküvés, illetve kormányellenes szer­vezkedés vádja alól a „chi­cagói hetek” mindegyikét fel­mentették. A külpolitika hírei­ ­ (Moszkva, TASZSZ) A Krasznaja Zvezda pénteki szá­mában Dzur vezérezredes, csehszlovák nemzetvédelmi miniszter arról írt, hogy jó kapcsolatok alakulnak ki a csehszlovák hadsereg alakula­tai és az ideiglenesen Csehszlo­vákiában állomásozó középső szovjet hadseregcsoport kato­nái között. O (Varsó, PAP) Hétévi bör­tönre ítélték Stokloss nyugat­német állampolgárt a sziléziai katonai körzet bíróságán, mert adatokat gyűjtött a lengyel ál­lam és a Varsói Szerződés vé­delmi képességére vonatko­zóan. O (Genf, AP) Az Egyházak Világtanácsának végrehajtó bi­zottsága genfi ülésszakán fel­hívással fordult a vietnami háborúban részt vevő felekhez, hogy gyorsítsák meg a békére irányuló erőfeszítéseikért. 10 (Moszkva, TASZSZ) Gro­­miko szovjet külügyminiszter pénteken fogadta Horst Bitt­­nert, az NDK moszkvai nagy­követét és a kölcsönös érdek­lődésre számot tartó kérdések­ről megbeszélést tartott vele.­­ (Új-Delhi, TASZSZ) Pén­teken megkezdődött az indiai parlament ülésszaka, amely megvitatja az 1970—71. pénz­ügyi évre előirányzott költség­­vetést. Giri elnök megnyitójá­ban kijelentette: a kormány eltökélt szándéka, hogy gyor­sabb lépéseket tesz egy új de­mokratikus és szocialista tár­sadalmi rend fejlesztéséért.­­­ (Lagos, AP) Rogers ame­rikai külügyminiszter pénteken Accrába, afrikai körútjának 9. állomására utazott. Előző, lago­­si látogatását és Gowon nigé­riai államfővel folytatott meg­beszéléseit hasznosnak nevez­te. Cipruson a Földközi-tenger stratégiai fontosságú szigetén tavaly ősz óta új feszültség alakult ki. Most nem a két nemzetiség­­— a görögök és törökök — összecsapásáról van szó, mint hat éve, hanem a ciprusi görögök egyik elenyé­sző számarány­ú, mindössze 2 és fél százalékot kitevő cso­portjának terrorakcióiról. En­nek a szélsőjobboldali csoport­nak — a Nemzeti Frontnak — hivatalosan is hangoztatott célja az Enozis, Ciprus függet­lenségének megszüntetése és a szigetnek Görögországhoz csa­tolása. Az Enozis-pártiak augusztus óta újrakezdett terrorkampá­nya januárban arra késztette Makariosz érseket, hogy tár­gyaljon az athéni juntával. Feltételezhetően felkérte őket — hiszen a görög ezredesek szoros kapcsolatokat tartanak fenn a ciprusi jobboldali szer­vezettel — a tavaly tavasszal alakult Nemzeti Front akciói­nak megfékezésére. A ciprusi államfő bizonyára nem attól fél, hogy is­mét általánossá vá­lik a kis szigetország görög nemzetiségének mozgalma, és így esetleg újabb polgárhábo­rú robban ki. Sokkal aggasz­tóbb az a veszély, hogy a belső feszültség növekedése ürügyül szolgálhat a külső beavatkozásra, és ezzel meghiúsulna a lehetőség Cip­rus semlegességi politikájának folytatására. (Ugyanis, annak ellenére, hogy 1964 óta Cipru­son ENSZ-erők állomásoznak, valójában a sziget „békéje és rendje” felett három NATO- ország őrködik. Az angol ad­minisztráció évei után Ciprus függetlenséget kapott, viszont az 1960-ban kötött londoni és zürichi egyezmények értelmé­ben Anglia Görögország és Törökország garantálja a la­kosság biztonságát.) Cipruson az 1963-as decem­beri polgárháborús állapotok óta lényegesen megváltoztak az erőviszonyok. Ennek jele, hogy a többségben levő görög lakosság képviseletében most a reálisabb nézeteket képvise­lő politikusok vesznek részt a kormányban és az állam irá­nyításában. Az 1963-as esemé­nyek idején jelentős szerepet játszott Grivasz tábornok és korábbi EOKA-párti partnerei között éles differenciálódás ment végbe. Kleridesz, a kép­viselőház elnöke és Georkad­­zisz volt belügyminiszter ma már a ciprusi görögök és törö­kök békés megegyezésének hí­ve. Nem véletlen, hogy Geor­­kadziszt tavaly éppen az athé­ni junta követelésére kellett menesztenie Makarionának. Kleridesz reális irányvonalát mutatja, hogy az 1969 júniusá­ban megkezdett görög—török nemzetiségi tárgyalásokon ha­sonló álláspontra helyezkedett, mint Denktasz, a kisebbségi kamara török elnöke: „a meg­beszélések folytatása minden áron”. A ciprusi görögök poli­tikai differenciálódásának eredménye, hogy Kleridesz volt annak a törvénytervezet­nek a kezdeményezője, amely szerint a terrorcselekmények elkövetőit — ez egyértelműen a Nemzeti Frontra vonatkozik — bírói tárgyalás nélkül is há­rom hónapig börtönben lehet tartani. Politikai megfigyelők a tör­vény elfogadása ellenére úgy vélik, hogy Makariosz elnök esetleg rövid „türelmi időt” biztosít a Nemzet Frontnak, és ezt elsősorban a Papadopu­­losznál tett látogatással hoz­zák párhuzamba. A ciprusi el­nök ugyanis bizonyos sikere­ket ért el a megbeszéléseken, amennyiben a junta miniszter­­elnöke szavakban elítélte a terrorakciókat és szintén úgy foglalt állást, hogy a fennálló feszültség ellenére folytatni kell a két népcsoport tárgya­lásait „az eredményes befeje­zésig”, így nem kizárt, hogy Makariosz hivatalosan tudo­másul veszi a Nemzeti Front­nak a közelmúltban tett nyi­latkozatát, amely kilátásba he­lyezte az akciók „ideiglenes felfüggesztését”. Ennek ugyan kevés a hitele, hiszen a jobb­oldali csoport már tavaly szep­temberben is tett hasonló ígé­retet, s azt a terrorakciók fo­kozódása követte. Mindeneset­re a pillanatnyi helyzet arra késztetheti Makarioszt, hogy fogadja el a kompromisszumos megoldást, és egyelőre tartóz­kodjék az erőszak alkalmazás­­ától A megtorló intézkedések azzal a következménnyel is járhatnak, hogy a fokozódó fe­szültség olyan görögöket is a Nemzeti Fronthoz sodorna, akik most még várakozó állás­ponton vannak. Ez pedig ürü­­­gyül szolgálhatna a NATO-be­­avatkozásra, amely állandó ve­szélyként lebeg a semlegességi és­ függetlenségi politikáit foly­tató ciprusi kormány felett Miután kívülről szítják a feszültséget, Makariosznak rendkívül óvatosan és ugyan­akkor céltudatosan kell politi­zálnia. A nyugati haltaknak, elsősorban Nagy-Britannnia és az Egyesült Államok nem né­zik jó szemmel, hogy Maka­riosz számít a haladó erőkre, így a Ciprusi Népi Haladó Pártra, külpolitikájában pedig a következetes semlegesség el­veinek érvényesítésében egy­értelműen élvezi a Szovjet­­unió támogatását. Nem véletlen, hogy a közel­múltban ismertetett TASZSZ- nyilatkozat, amely ismét leszö­gezte: a Szovjetunió határo­zottan fellép a Ciprusi Köz­társaság függetlensége, szuv­e­­renitása és területi sérthetet­lensége mellett, egyúttal fel­hívta a figyelmet a NATO- erők szerepére a mostani cip­rusi feszültségben. London és Washington számára a kis földközi-tengeri sziget straté­giai jelentősége az utóbbi idő­ben tovább növekedett. Ez nemcsak a szovjet flotta föld­közi-tengeri jelenlétével ma­gyarázható, hanem sokkal in­kább a közel-keleti fejlemé­nyekkel. Különösen az ameri­kai és az angol támaszpontok líbiai megszüntetése veti fel azt a lehetőséget, hogy kibő­vítsék a semleges sziget­köz­társaságból szerződésileg kiha­sított brit bázisokat, és ide te­lepítsék át Líbiából is a kato­naságot. Minthogy a jelenlegi ciprusi vezetés elutasítaná eze­ket a terveket, így a NATO- hatalmak csak a belső feszült­ségre hivatkozva kísérelhetik meg a beavatkozást. A NATO-országokat azon­ban a tervek gyakorlati meg­valósításában néhány tény fel­tétlenül meggondolásra készte­ti. Az Enozis-pártiak túlzott biztatása, terrorakciók fokozó­dása, amely alapul szolgálhat­na a beavatkozásra, hátrányos következményekkel járna Görögország és Török­ország, azaz két NATO-tagál­­lam viszonyára. A jobboldali Nemzeti Front aktivizálódásá­ra az ankarai kormány már így is igen határozottan rea­gált, amennyiben az ismétlő­dő törökellenes provokációit esetén kilátásba helyezte, hogy újra napirendre tűzi a sziget kettéosztására vonatkozó ja­vaslatát. Ez, érthetően diplo­máciai bonyodalmakat okozna a NATO-n belül és a nyugati hatalmak feltétlenül szeretnék elkerülni ezt különösen azután, hogy Görögországnak az Euró­pa Tanácsból történt kilépésé­vel amúgy is feszült már a vi­szony. A görög—török ellen­tétek nyílt kirobbanását az at­lanti tömb azért is szeretné el­kerülni, mert ezzel a Földkö­zi-tenger térségében, az olasz­­országi kormányválság mellett, újabb konfliktus­góc szaporí­taná a gondokat. Lovas Gyula ♦ A a hiúik mögött van CIPRUS ÉS A NATO-ÉRDEKEK • Szombat, 1970. február 11. I­ O (Singapore, Reuter) Wal­­ter Scheel nyugatnémet kül­ügyminiszter, befejezve egyhe­tes indiai, illetve thaiföldi lá­togatását, visszaindult az NSZK-ba. O (Khartoum, Tanjug) Tito jugoszláv köztársasági elnök és kísérete pénteken, kenyai láto­gatásának befejeztével, Khar­­toumba. Szudán fővárosába utazott. A jugoszláv elnök feb­ruár 23-tól 25-ig, Nasszer meg­hívására, baráti látogatást tesz az EAK-ban.

Next