Magyar Nemzet, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-10 / 58. szám

Kedd, 1970. március 10.. AZ ORVOSTUDOMÁNY kutatómunkájának célja: az egészség megóvása, az életkorhatár meghosszabbítása! AZ ÉPÍTÉSTUDOMÁNY kutatómunkájának célja: egészséges munkahelyek és otthonok megvalósí­tása, az épületek elöregedésének megelőzése! A CHEMICAL­ ÉPÍTŐ VEGYIANYAGOKAT GYÁRTÓ VÁLLALAT CÉLJA: AZ ÉPÍTŐIPART OLYAN KORSZERŰ, ÚJ ANYAGOKKAL ELLÁTNI, MELYEKKEL A KUTATÁSOK EREDMÉNYEI ÉRVÉNYESÍTHETŐK! KÉT FONTOS EREDMÉNY: 1. MŰANYAGALAPÚ HOMLOKZATKÉPZŐK: nemcsak az épület állagát óvják meg az időjárási ártalmak ellen, hanem tetszetősebb városképet biztosítanak. 2. BELSŐ BETONFALAK MŰANYAGALAPÚ BEVONÓANYAGA (glettanyag) a belső tér nedvesedését kizárja, vakolat alkalmazását feleslegessé teszi, színezett kivitelben a festést pótolja. Tapadószilárdsága alapján tapétázásra kiválóan alkalmas. „CHEMICAL” ÉPÍTŐVEGYI ANYAGOK­AT GYÁRTÓ VÁLLALAT Budapest, IX., / Soroksári út 106. info-s szaktanácsadás — ~ VEVŐSZOLGÁLAT, Budapest, VII.,­ / Kazinczy utca 9. Telefon: 221—004. Magyar Nemzet MEGHÍVÓ rendes évi küldöttközgyűlésre Az ECCLESIA SZÖVETKEZET 1970. március 18-án, szerda délelőtt 11 órakor Budapest, I., Dezső utca 3. szám alatt évi rendes küldöttközgyűlést tart TÁRGYSOROZAT: 1. Az igazgatóság évi jelentése 2. A felügyelő bizottságnak az évi mérlegre és eredménykimutatásra vonatkozó jelentése 3. Az évi mérleg és eredménykimutatás jóváha­gyása 4. Határozathozatal a mérleg szerinti évi felesleg felosztásáról 5. A szövetkezeti alapszabály 62. paragrafusának módosítása az eredmény felosztása tárgyában 6. Indítványok (Az ülés előtt 5 nappal benyújtandók) Az üzletév mérlegét és az eredménykimutatást, az igaz­gatóság évi jelentését, a felügyelő bizottságnak a mér­legre és az eredménykimutatásra vonatkozó jelentését, az alapszabály-módosítás teljes szövegét 1970. március 18-ig, a küldöttközgyűlés napjáig a szövetkezet hivatalos helyi­ségében (Budapest, V., Károlyi utca 4—8.) reggel 10 órá­tól délután 5 óráig lehet megtekinteni. AZ IGAZGATÓSÁG 6. A liga MAMID MJfiSKAWlTiS MARKA MA ^ ^ ^ ­ A szénre épült város Időnként végigdöcög a váro­son a tanács költségvetési üze­mének kocsija. Az idősebb bá­nyászok közül többen a po­roszkáló lovak után fordulnak. Emléket idézhet a szekér, a tovatűnő eredet. Azt a három évtizeddel ezelőtti állapotot, amikor még csak annyi szenet termeltek itt, hogy tíz paraszt­szekér napi kétszeri fuvarral beszállította a környei vasút­hoz. Oroszlány pedig kis fa­lucska volt a Vértes alján. A negyvenes évek végén je­lentek meg a tájon a gépek, az építőmunkások barakkjai. A tempó gyors volt a lakóházak emelésében, az aknák mélyíté­sében. Néhány év múlva, 1954- ben már várossá nyilvánítot­ták Oroszlányt. Az „ország leg­fiatalabb városa” jelző azóta is megilleti. A gyerekek száma például 1968-ban hét százalék­kal volt magasabb, az idősebb korúaké pedig kilenc százalék­kal alacsonyabb, mint az or­szágos átlag. Az alapítók A város a szénre épült, ab­ból él ma is, az jelenti a jövő­jét is. Az egyik tőzsgyökeres orosz­lányi család sarja Mokri Pál, a Komárom megyei pártbizottság titkára. Apja bányagépész volt, nagyapja a falu kőművesmes­tere. Hosszú évekig volt a vá­ros tanácselnöke, most pedig mint képviselő vállal részt a városfejlesztő, szépítő felada­tokból, gondokból. Nehezen lendül bele Orosz­lány jellemzésébe. Nem azért, mintha nem ismerné a húsz­ezer lakosú város életét. Az emberek többségét nevén szó­lítja meg, ott bábáskodott a házak, az utcák, az üzletek születésénél. Inkább azért aka­doznak az első szavak, mert attól félhet: túl nagy szeretet­tel, őszinteséggel talál vallani róla. Az új városok általában az ország minden tájáról érkező emberekkel töltődnek fel. A képviselő azonban ennél a fel­­tételezésünknél már korrigál. — Ez nem mindenütt érvé­nyes. Nálunk sem így volt. A negyvenes években Oroszlány­ban négy bányász mag alakult ki. Azok jelentették a kovászt. Az egyik csoportot a tatabá­nyai bányászok alkották, a másodikat az Erdélyből idete­lepült bányászok, a harmadi­kat a salgótarjániak, a negye­diket a brennbergbányaiak. A többi letelepülő túlnyomó többségét Békés, Szabolcs és Somogy megye adta. Ezenkívül jelentős volt és maradt is a környékről bejáró dolgozók száma. A város bölcsőjét a szénbá­nyászat ringatta. Az igazgató­ság gondoskodott arról, hogy a lakosságnak legyen elegendő ivóvize, járdák épüljenek, új üzletek, s hogy a szemetet is összegyűjtsék.­­ A város lassan állt a saját lábára. Nehezen boldogult, mint a kezdő fizetésű diplo­más. Lakosságának az igényei viszont egyre nőttek. Az óvo­dák, általános iskolák után középiskolát sürgettek, a ve­gyes üzletek helyett szakbolto­kat, orvosi rendelőket és ter­mészetesen egyre több és több új lakást. Nyereséges bánya — Az elmúlt tizenöt év alatt mintegy 3500 lakás épült Oroszlányban, mégis nagy a lakáshiány. Amíg országosan száz lakásra 315 lakos jut, eb­ben a városban 437. Ezért a megye a lakásépítésre fordít­ható összeg felét Oroszlány­ban használja fel az idén is. A városban működik egy vá­járképző iskola. Megtöltése fia­talokkal gondot okoz az utóbbi években. A közhangulat is sze­repet játszik ebben, a szén jö­vőjéről szóló megalapozatlan jóslatok, vélemények is, pedig itt fejlesztés van és nem visz­­szafejlesztés. Az országban Oroszlányban a leggépesítet­­tebb a szén bányászása, és en­nek következtében a legol­csóbb is. A szén kalóriaértéke 2200—5000 között változik: a gyenge minőségűt az 1964-ben épült hőerőmű használja fel. Az oroszlányi bánya nyere­séges. Ez főleg annak köszön­hető, hogy a műszaki fejlesz­tésre mindig nagy gondot for­dítottak. Most például két olyan nagy termelőhelyet ala­kítanak ki, ahonnan napi 250 vagon szenet küldenek a fel­színre. Ezeken a részeken a szénfal vastagsága négy-öt méter, de húzódik benne l—1,5 méteres közkő, meddő is. — A napokban ismét leszáll­tam az egyik aknán. Az ilyen látogatások nekem mindig erőt, ösztönzést adnak, hogy még következetesebben képviseljem az oroszlányi bányászok érde­keit. Mert a gépesítettség el­lenére ez a munka olyan, amelyről ma is csak elismerés­sel lehet szólni. Nem csupán fizikumot követel, de tudást is, sokoldalú embert. Olyan vá­járt, aki gépészeti, villamos­­sági ismeretekkel is rendelke­zik. Az egyik brigád vezetője, Lajtai Ferenc frontmester pél­dául fizikai állományban van, pedig technikumi végzettséggel rendelkezik. Bár jelenleg nin­csenek olyan kiugróan magas keresetek, mint hajdan, a bá­nyászokat azért ma is jól fize­tik. Ebben a brigádban pél­dául egy-egy bányász napi ke­resete eléri a 170—180 forintot. Nem lebecsülendő az ezen fe­lül kapott hűségpénz és nyere­ségrészesedés sem. Ahogy ta­pasztalom, senki nem irigyli tőlük. Tonnákban, százalékok­ban kifejezhető szorgalom, erőfeszítés van mögötte. P Új munkaalkalmak A szénbányászat férfi mun­kaerőt igényel. Ebből az egy­oldalúságból eredő gondok mindjobban ránehezedtek a város vezetőire. Jöttek az asz­­szonyok és munkát követel­tek. A bányászat is visszaad évente néhány tucat csökkent munkaképességű embert.­­ Az asszonyok foglalkoz­tatásában is nagyot lépett elő­re a város. A műanyagipari ktsz. például az erőmű felesle­ges épületében rendezkedett be és több száz asszonynak ad munkát. A 19-es akna helyén most a Budapesti Cipőgyár felsőrészkészítő üzeme műkö­dik. Az alkalmazott nődolgo­zók nagy része szakmát tanul és keresetük is elfogadható. A jelentkező munkaigényeket a bányaigazgatóság sem nézi tét­lenül. Kikísérleteztek és gyár­tásra alkalmassá tettek egy széntüzelésű kisebb kazántí­pust a lakások etázsfűtéséhez. Úgy látszik, ezzel megvetik az alapját egy jelentősebb segéd­üzemnek, és ezzel egyidőben termékükkel a szén verseny­­képességét is fokozzák. Új lakótelep Gondokban azért ma sincs hiány. A lakók új rendelőinté­zetre várnak, jobb, olcsóbb zöldségellátásra. Az új műve­lődési ház tervei már elkészül­tek, az idén hozzáfognak az építéséhez. Mind több lehető­séget teremtenek a városban ahhoz, hogy a szabad szomba­tokból, a pihenő időből egyre nagyobb hányadot tölthesse­nek el a bányászok kulturál­tabb szórakozással, és ne csak a söröskancsókat emelgessék.­­ A sokat ivó bányász fo­galma is inkább a múlthoz kapcsolódik már. Ma is meg­issza a bányász a sört, de nem többet, mint más iparág mun­kája. Hamis az a beállítás, mintha a bányamunka tör­vényszerű kísérő jelensége lenne a mértéktelen italozás. Az alkoholizmusba csak beteg lelkű, gyenge jellemű emberek menekülnek.­— mondja Makr­ Pál. És azok is — tesszük hozzá —, akik rossz családi körül­mények között élnek, távol az otthonuktól kénytelenek lenni hetekig, társtalanok, nincsenek céljaik. Oroszlányban ma már csak mintegy ötszáz ember la­kik munkásszálláson, a hajda­ni két-háromezer helyett. En­nek az ötszáznak is nagy része rövidesen legyökerezik majd a városban. A Labanc-patak partján 1200 összkomfortos lakás épül a kö­vetkező években a fészekrakó fiataloknak. Keserű Ernő A hetes szám minduntalan visszatér... Hetven esztendeje alapítot­ták a mai Mosonmagyaróvári Fémszerelvény gyár elődjét; hét évvel ezelőtt a Gazdasági Bizottság döntése alapján az egyesített nagyvállalat fő pro­filjának az épületszerelvények gyártását jelölték ki. 750 féle típusú és méretű szerelvényt, mosdó-, kádtöltő csaptelepe­ket, szelepeket, csapokat, be­rendezési szerelvényeket ké­szít a MOFÉM. Csupa olyan termék kerül ki a gyárból, amelynek be­szerzése, az apró alkatrészek utánpótlása körül gyakran merülnek fel panaszok, legsű­rűbben az úgynevezett tömítő­gyűrűk silánysága bosszantja a vásárlót Ipari háttér Ezekről a problémákról és a vállalat egész politikájáról háromórás vita folyt a Kohá­­cs Gépipari Minisztérium ér­tekezletén. A tanácskozás alapjául Kócza Antal igazgató 37 oldalas átfogó, elemző be­számolója szolgált. Számomra azért volt rendkívül érdekes és tanulságos a vita, mert bő tájékoztatást adott a vállalat eredményeiről, jelenlegi prob­lémáiról, a következő terv­időszak lakásépítési program­jával együttjáró lakás-szerel­­vénygyártási teendőkről. Ma már a komfortigényekhez tar­tozik a fürdőszoba, amelynek fémszerelvényeit — nem szá­mítva az importot — a Mo­sonmagyaróvári Fémszerel­vénygyár készíti. Gyakran olvashatjuk, hogy az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztérium mindunta­lan sürgeti a megfelelő szín­vonalú ipari háttér kalakítá­­sát, a többi tárca vállalatai­nak hatékonyabb közreműkö­dését a lakásépítési program megvalósításához. A negyedik ötéves tervben négyszázezer új lakás épül. Legutóbb a bú­torgyárak ésszerű rekonstruk­cióját sürgettük a Magyar Nemzet hasábjain annak ér­dekében, hogy az új hajlékok számára a szükséges mennyi­ségű bútor elkészüljön, ne le­gyen fennakadás a növekvő igények kielégítésében. A KGM miniszteri értekezlete — dr. Horgos Gyula minisz­ter vezetésével — a Moson­magyaróvári Fémszerelvény­gyár gyártási programját eb­ből a nézőpontból is igen mélyrehatóan elemezte és a vállalat gazdasági és műszaki vezetőitől választ kért: vajon kielégíti-e a vállalat a növek­vő hazai igényeket? Export dotáció nélkül Hogyan dolgozik a buda­pesti és a mosonmagyaróvári gyár összevonása révén kiala­kított nagyvállalat? 1963 óta a gyár fejlődése egyenletes és folyamatos. A KGM támoga­tásával és saját belső tartalé­kainak kiaknázásával növelte a termelését. Az összevont vállalat kisebb létszámmal, a termelékenység növelésével érte el a volumen felfutást. 1963-hoz képest közel 50 szá­zalékkal növelte a fő profiljá­nak számító fémszerelvény­gyártást. A vezetők a hazai ellátást tekintették fő felada­tuknak és bár exportra is gyártottak szerelvényeket, mégis elsősorban olyanokat, amelyeket megfelelő jövedel­mezőséggel — dotáció nélkül — tudnak értékesíteni. A vállalat igazgatója és ve­­zető munkatársai kertelés nél­kül válaszoltak az elhangzott bírálatokra, nem hallgatták el a vásárlók körében felmerült ismétlődő panaszokat sem. A lakosság körében sűrűn merül fel kifogás amitt, hogy a vízcsapok, mosdó- és fürdő­szoba csaptelepek úgynevezett tömítőgyűrűi hamar tönkre mennek. A csöpögő csap nem­csak idegesítő, hanem népgaz­­daságilag nagyon káros, mert a drágán előállított ivóvíz pazarlódik. A MOFÉM elis­merte, hogy a gumitömítés minősége nem megbízható, ezért az összes szerelvények­nél elrendelte a neoprén alap­anyagú — magas hőmérsék­letet is kibíró — tömítések alkalmazását. Mivel idehaza kifogástalan minőségű, tartós U-gyűrűket a partner gumi­gyár nem tud­­ előállítani, a MOFÉM lépéseket tett az im­portra. A 0-tömítőgyűrű 20— 30 fillérbe kerül, a külföldi beszerzésű körülbelül 1 forint­ba, de mégis megéri. A lakos­ságnak és a vállalatnak is. A vállalat gyártmányainak hite­lét rontotta a tiszavirág életű 0-gyűrű, ezért folyamodik az importmegol­dáshoz. A MOFÉM vezetői kellő fi­gyelmet fordítanak a mű­szaki fejlesztésre, a technoló­gia, az anyagmozgatás korsze­rűsítésére, a célgépesítésre és az automatizálásra, a készít­mények minőségének javítá­sára. A lakosság javára A célgépesítés igen fontos helyet foglal el a gyár mun­kájában. Hét műszaki és 34 szakmunkás foglalkozik a vál­lalatnál célgépek előállításá­val. Évente 5-6 speciális gé­pet készítnek és ezekkel éven­te körülbelül 50 000 normaórát takarítanak meg. Két és fél év alatt 18 célgép került ki a tehetséges műszakiak és ügyes kezű szakmunkások ke­zéből. A szerelvények külle­mére is figyelmet fordítanak. Arra törekednek, hogy eszté­tikailag vonzóbb, szebb kül­sejű készülékeket tudjanak adni a lakosságnak. Forma­­tervezett, szép csapok, csap­telepek előállítását tűzték fel­adatukul. — Lesz-e elég, jut-e elegen­dő fémszerelvény a lakásépí­tőknek? Többen tették fel a kérdést a vállalat vezetőinek. — 1971-ben a hazai igénye­ket mennyiségben és az előírt minőségben a vállalat kielé­gíti — ígérte Kócza igazga­tó. A MOFÉM két új­vidéki telepe — a csornai és a bá­nyákból felszabadult munka­erő foglalkoztatására létesített csolnoki — is „bedolgozik” és munkájával segíti a törekvé­seket. Az idén a tavalyinál nagyobb mennyiségű szerel­vényt állítanak elő a lakos­ságnak. A vállalat fejlesztési keres­kedelmi szervezetét és a jövő esztendőben a Lehel tér kör­nyékén üzlethelyiséget kap saját készítményei bemutatá­sára, vevőszolgálati feladatai ellátására. Az alkatrészigé­nyek jobb kielégítése és a javító-szolgáltató tevékenység fejlesztése érdekében a Fővá­rosi Javító Szerelő Vállalat­tal szervizellátási szerződést írtak alá. A partner működése csak a főváros területére ter­jed ki, ezért a miniszteri ér­tekezlet javasolta a vállalat­nak, hogy az egész ország te­rületére építse ki a fémsze­relvény szervizszolgálatot a tanácsi vállalatok, szövetke­zetek révén. Út a jövőbe Napjainkban különböző fó­rumokon élénk vita tárgya a vállalati belső mechanizmus megvalósítása, a vállalati cél és vállalati politika kialakítá­sa. A Társadalmi Szemle ja­­­nuári számában Horváth László, az Országos Gumiipari Vállalat vezérigazgatója is foglalkozik ezzel az érdekes témával. Arról ír az egyik he­lyen, hogy a felső irányító szervek sürgetik a vállalatok vezetőitől a maguk elképzelé­sének megfelelő távlati ter­veket, a vállalati stratégiát. Az igazgató azonban nem kap receptet arra, hogyan csinál­ja ezt. Ha nem is ilyen konk­rét formában, de mégis fel­merült a KGM miniszteri ér­tekezletén a MOFÉM vállalati politikája, vállalati stratégiá­ja. Az igazgató és vezető munkatársai elmondották, hogy a KGM Ipargazdasági Szervezési és Számítástechni­kai Intézettel elkészíttették a mechanizmus követelményei­nek megfelelő vállalati szer­vezeti formát és ügyrendet. Az Általános Géptervező Iro­dával kidolgoztatják a távo­labbi fejlesztési terveket 1985-ig, figyelembe véve a termelési volumen növekedé­sét, a fejlesztés irányát, a korszerű technológiák alkal­mazásának lehetőségét. Ezt a tanulmánytervet az Általános Géptervező Iroda az év végéig készíti el. A vállalat felvette a kapcsolatot a Danuvia Sza­badalmi Irodával, amelytől a különféle gyártmányokra vo­natkozó szabadalomkutatását kérte. A MOFÉM vezetői „tapos­sák” a jövőbe vezető utat, ke­resik a következő tervidőszak­kal egybevágó feladatokat. A vállalat hét év alatt tisztes eredményeket ér­t el, bizta­tóak a további lépések is. A miniszter ezen az értekezleten irányelveket adott a vállalat további munkája fejlesztésére, eredményeinek növelésére. Olyan határozatot hoztak, hogy egy év múlva a minisz­teri értekelet ismét napirend­re tűzi a MOFÉM tevékeny­ségét. a vállalat akkor újból vizsgázik, mennyit valósított meg az értekezleten elhang­zott javaslatokból Vig István HARMINCFILLÉRES BOSSZÚSÁG Nem lesz csepegő csap?

Next