Magyar Nemzet, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-10 / 58. szám
Kedd, 1970. március 10.. AZ ORVOSTUDOMÁNY kutatómunkájának célja: az egészség megóvása, az életkorhatár meghosszabbítása! AZ ÉPÍTÉSTUDOMÁNY kutatómunkájának célja: egészséges munkahelyek és otthonok megvalósítása, az épületek elöregedésének megelőzése! A CHEMICAL ÉPÍTŐ VEGYIANYAGOKAT GYÁRTÓ VÁLLALAT CÉLJA: AZ ÉPÍTŐIPART OLYAN KORSZERŰ, ÚJ ANYAGOKKAL ELLÁTNI, MELYEKKEL A KUTATÁSOK EREDMÉNYEI ÉRVÉNYESÍTHETŐK! KÉT FONTOS EREDMÉNY: 1. MŰANYAGALAPÚ HOMLOKZATKÉPZŐK: nemcsak az épület állagát óvják meg az időjárási ártalmak ellen, hanem tetszetősebb városképet biztosítanak. 2. BELSŐ BETONFALAK MŰANYAGALAPÚ BEVONÓANYAGA (glettanyag) a belső tér nedvesedését kizárja, vakolat alkalmazását feleslegessé teszi, színezett kivitelben a festést pótolja. Tapadószilárdsága alapján tapétázásra kiválóan alkalmas. „CHEMICAL” ÉPÍTŐVEGYI ANYAGOKAT GYÁRTÓ VÁLLALAT Budapest, IX., / Soroksári út 106. info-s szaktanácsadás — ~ VEVŐSZOLGÁLAT, Budapest, VII., / Kazinczy utca 9. Telefon: 221—004. Magyar Nemzet MEGHÍVÓ rendes évi küldöttközgyűlésre Az ECCLESIA SZÖVETKEZET 1970. március 18-án, szerda délelőtt 11 órakor Budapest, I., Dezső utca 3. szám alatt évi rendes küldöttközgyűlést tart TÁRGYSOROZAT: 1. Az igazgatóság évi jelentése 2. A felügyelő bizottságnak az évi mérlegre és eredménykimutatásra vonatkozó jelentése 3. Az évi mérleg és eredménykimutatás jóváhagyása 4. Határozathozatal a mérleg szerinti évi felesleg felosztásáról 5. A szövetkezeti alapszabály 62. paragrafusának módosítása az eredmény felosztása tárgyában 6. Indítványok (Az ülés előtt 5 nappal benyújtandók) Az üzletév mérlegét és az eredménykimutatást, az igazgatóság évi jelentését, a felügyelő bizottságnak a mérlegre és az eredménykimutatásra vonatkozó jelentését, az alapszabály-módosítás teljes szövegét 1970. március 18-ig, a küldöttközgyűlés napjáig a szövetkezet hivatalos helyiségében (Budapest, V., Károlyi utca 4—8.) reggel 10 órától délután 5 óráig lehet megtekinteni. AZ IGAZGATÓSÁG 6. A liga MAMID MJfiSKAWlTiS MARKA MA ^ ^ ^ A szénre épült város Időnként végigdöcög a városon a tanács költségvetési üzemének kocsija. Az idősebb bányászok közül többen a poroszkáló lovak után fordulnak. Emléket idézhet a szekér, a tovatűnő eredet. Azt a három évtizeddel ezelőtti állapotot, amikor még csak annyi szenet termeltek itt, hogy tíz parasztszekér napi kétszeri fuvarral beszállította a környei vasúthoz. Oroszlány pedig kis falucska volt a Vértes alján. A negyvenes évek végén jelentek meg a tájon a gépek, az építőmunkások barakkjai. A tempó gyors volt a lakóházak emelésében, az aknák mélyítésében. Néhány év múlva, 1954- ben már várossá nyilvánították Oroszlányt. Az „ország legfiatalabb városa” jelző azóta is megilleti. A gyerekek száma például 1968-ban hét százalékkal volt magasabb, az idősebb korúaké pedig kilenc százalékkal alacsonyabb, mint az országos átlag. Az alapítók A város a szénre épült, abból él ma is, az jelenti a jövőjét is. Az egyik tőzsgyökeres oroszlányi család sarja Mokri Pál, a Komárom megyei pártbizottság titkára. Apja bányagépész volt, nagyapja a falu kőművesmestere. Hosszú évekig volt a város tanácselnöke, most pedig mint képviselő vállal részt a városfejlesztő, szépítő feladatokból, gondokból. Nehezen lendül bele Oroszlány jellemzésébe. Nem azért, mintha nem ismerné a húszezer lakosú város életét. Az emberek többségét nevén szólítja meg, ott bábáskodott a házak, az utcák, az üzletek születésénél. Inkább azért akadoznak az első szavak, mert attól félhet: túl nagy szeretettel, őszinteséggel talál vallani róla. Az új városok általában az ország minden tájáról érkező emberekkel töltődnek fel. A képviselő azonban ennél a feltételezésünknél már korrigál. — Ez nem mindenütt érvényes. Nálunk sem így volt. A negyvenes években Oroszlányban négy bányász mag alakult ki. Azok jelentették a kovászt. Az egyik csoportot a tatabányai bányászok alkották, a másodikat az Erdélyből idetelepült bányászok, a harmadikat a salgótarjániak, a negyediket a brennbergbányaiak. A többi letelepülő túlnyomó többségét Békés, Szabolcs és Somogy megye adta. Ezenkívül jelentős volt és maradt is a környékről bejáró dolgozók száma. A város bölcsőjét a szénbányászat ringatta. Az igazgatóság gondoskodott arról, hogy a lakosságnak legyen elegendő ivóvize, járdák épüljenek, új üzletek, s hogy a szemetet is összegyűjtsék. A város lassan állt a saját lábára. Nehezen boldogult, mint a kezdő fizetésű diplomás. Lakosságának az igényei viszont egyre nőttek. Az óvodák, általános iskolák után középiskolát sürgettek, a vegyes üzletek helyett szakboltokat, orvosi rendelőket és természetesen egyre több és több új lakást. Nyereséges bánya — Az elmúlt tizenöt év alatt mintegy 3500 lakás épült Oroszlányban, mégis nagy a lakáshiány. Amíg országosan száz lakásra 315 lakos jut, ebben a városban 437. Ezért a megye a lakásépítésre fordítható összeg felét Oroszlányban használja fel az idén is. A városban működik egy vájárképző iskola. Megtöltése fiatalokkal gondot okoz az utóbbi években. A közhangulat is szerepet játszik ebben, a szén jövőjéről szóló megalapozatlan jóslatok, vélemények is, pedig itt fejlesztés van és nem viszszafejlesztés. Az országban Oroszlányban a leggépesítettebb a szén bányászása, és ennek következtében a legolcsóbb is. A szén kalóriaértéke 2200—5000 között változik: a gyenge minőségűt az 1964-ben épült hőerőmű használja fel. Az oroszlányi bánya nyereséges. Ez főleg annak köszönhető, hogy a műszaki fejlesztésre mindig nagy gondot fordítottak. Most például két olyan nagy termelőhelyet alakítanak ki, ahonnan napi 250 vagon szenet küldenek a felszínre. Ezeken a részeken a szénfal vastagsága négy-öt méter, de húzódik benne l—1,5 méteres közkő, meddő is. — A napokban ismét leszálltam az egyik aknán. Az ilyen látogatások nekem mindig erőt, ösztönzést adnak, hogy még következetesebben képviseljem az oroszlányi bányászok érdekeit. Mert a gépesítettség ellenére ez a munka olyan, amelyről ma is csak elismeréssel lehet szólni. Nem csupán fizikumot követel, de tudást is, sokoldalú embert. Olyan vájárt, aki gépészeti, villamossági ismeretekkel is rendelkezik. Az egyik brigád vezetője, Lajtai Ferenc frontmester például fizikai állományban van, pedig technikumi végzettséggel rendelkezik. Bár jelenleg nincsenek olyan kiugróan magas keresetek, mint hajdan, a bányászokat azért ma is jól fizetik. Ebben a brigádban például egy-egy bányász napi keresete eléri a 170—180 forintot. Nem lebecsülendő az ezen felül kapott hűségpénz és nyereségrészesedés sem. Ahogy tapasztalom, senki nem irigyli tőlük. Tonnákban, százalékokban kifejezhető szorgalom, erőfeszítés van mögötte. P Új munkaalkalmak A szénbányászat férfi munkaerőt igényel. Ebből az egyoldalúságból eredő gondok mindjobban ránehezedtek a város vezetőire. Jöttek az aszszonyok és munkát követeltek. A bányászat is visszaad évente néhány tucat csökkent munkaképességű embert. Az asszonyok foglalkoztatásában is nagyot lépett előre a város. A műanyagipari ktsz. például az erőmű felesleges épületében rendezkedett be és több száz asszonynak ad munkát. A 19-es akna helyén most a Budapesti Cipőgyár felsőrészkészítő üzeme működik. Az alkalmazott nődolgozók nagy része szakmát tanul és keresetük is elfogadható. A jelentkező munkaigényeket a bányaigazgatóság sem nézi tétlenül. Kikísérleteztek és gyártásra alkalmassá tettek egy széntüzelésű kisebb kazántípust a lakások etázsfűtéséhez. Úgy látszik, ezzel megvetik az alapját egy jelentősebb segédüzemnek, és ezzel egyidőben termékükkel a szén versenyképességét is fokozzák. Új lakótelep Gondokban azért ma sincs hiány. A lakók új rendelőintézetre várnak, jobb, olcsóbb zöldségellátásra. Az új művelődési ház tervei már elkészültek, az idén hozzáfognak az építéséhez. Mind több lehetőséget teremtenek a városban ahhoz, hogy a szabad szombatokból, a pihenő időből egyre nagyobb hányadot tölthessenek el a bányászok kulturáltabb szórakozással, és ne csak a söröskancsókat emelgessék. A sokat ivó bányász fogalma is inkább a múlthoz kapcsolódik már. Ma is megissza a bányász a sört, de nem többet, mint más iparág munkája. Hamis az a beállítás, mintha a bányamunka törvényszerű kísérő jelensége lenne a mértéktelen italozás. Az alkoholizmusba csak beteg lelkű, gyenge jellemű emberek menekülnek.— mondja Makr Pál. És azok is — tesszük hozzá —, akik rossz családi körülmények között élnek, távol az otthonuktól kénytelenek lenni hetekig, társtalanok, nincsenek céljaik. Oroszlányban ma már csak mintegy ötszáz ember lakik munkásszálláson, a hajdani két-háromezer helyett. Ennek az ötszáznak is nagy része rövidesen legyökerezik majd a városban. A Labanc-patak partján 1200 összkomfortos lakás épül a következő években a fészekrakó fiataloknak. Keserű Ernő A hetes szám minduntalan visszatér... Hetven esztendeje alapították a mai Mosonmagyaróvári Fémszerelvény gyár elődjét; hét évvel ezelőtt a Gazdasági Bizottság döntése alapján az egyesített nagyvállalat fő profiljának az épületszerelvények gyártását jelölték ki. 750 féle típusú és méretű szerelvényt, mosdó-, kádtöltő csaptelepeket, szelepeket, csapokat, berendezési szerelvényeket készít a MOFÉM. Csupa olyan termék kerül ki a gyárból, amelynek beszerzése, az apró alkatrészek utánpótlása körül gyakran merülnek fel panaszok, legsűrűbben az úgynevezett tömítőgyűrűk silánysága bosszantja a vásárlót Ipari háttér Ezekről a problémákról és a vállalat egész politikájáról háromórás vita folyt a Kohács Gépipari Minisztérium értekezletén. A tanácskozás alapjául Kócza Antal igazgató 37 oldalas átfogó, elemző beszámolója szolgált. Számomra azért volt rendkívül érdekes és tanulságos a vita, mert bő tájékoztatást adott a vállalat eredményeiről, jelenlegi problémáiról, a következő tervidőszak lakásépítési programjával együttjáró lakás-szerelvénygyártási teendőkről. Ma már a komfortigényekhez tartozik a fürdőszoba, amelynek fémszerelvényeit — nem számítva az importot — a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár készíti. Gyakran olvashatjuk, hogy az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium minduntalan sürgeti a megfelelő színvonalú ipari háttér kalakítását, a többi tárca vállalatainak hatékonyabb közreműködését a lakásépítési program megvalósításához. A negyedik ötéves tervben négyszázezer új lakás épül. Legutóbb a bútorgyárak ésszerű rekonstrukcióját sürgettük a Magyar Nemzet hasábjain annak érdekében, hogy az új hajlékok számára a szükséges mennyiségű bútor elkészüljön, ne legyen fennakadás a növekvő igények kielégítésében. A KGM miniszteri értekezlete — dr. Horgos Gyula miniszter vezetésével — a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár gyártási programját ebből a nézőpontból is igen mélyrehatóan elemezte és a vállalat gazdasági és műszaki vezetőitől választ kért: vajon kielégíti-e a vállalat a növekvő hazai igényeket? Export dotáció nélkül Hogyan dolgozik a budapesti és a mosonmagyaróvári gyár összevonása révén kialakított nagyvállalat? 1963 óta a gyár fejlődése egyenletes és folyamatos. A KGM támogatásával és saját belső tartalékainak kiaknázásával növelte a termelését. Az összevont vállalat kisebb létszámmal, a termelékenység növelésével érte el a volumen felfutást. 1963-hoz képest közel 50 százalékkal növelte a fő profiljának számító fémszerelvénygyártást. A vezetők a hazai ellátást tekintették fő feladatuknak és bár exportra is gyártottak szerelvényeket, mégis elsősorban olyanokat, amelyeket megfelelő jövedelmezőséggel — dotáció nélkül — tudnak értékesíteni. A vállalat igazgatója és vezető munkatársai kertelés nélkül válaszoltak az elhangzott bírálatokra, nem hallgatták el a vásárlók körében felmerült ismétlődő panaszokat sem. A lakosság körében sűrűn merül fel kifogás amitt, hogy a vízcsapok, mosdó- és fürdőszoba csaptelepek úgynevezett tömítőgyűrűi hamar tönkre mennek. A csöpögő csap nemcsak idegesítő, hanem népgazdaságilag nagyon káros, mert a drágán előállított ivóvíz pazarlódik. A MOFÉM elismerte, hogy a gumitömítés minősége nem megbízható, ezért az összes szerelvényeknél elrendelte a neoprén alapanyagú — magas hőmérsékletet is kibíró — tömítések alkalmazását. Mivel idehaza kifogástalan minőségű, tartós U-gyűrűket a partner gumigyár nem tud előállítani, a MOFÉM lépéseket tett az importra. A 0-tömítőgyűrű 20— 30 fillérbe kerül, a külföldi beszerzésű körülbelül 1 forintba, de mégis megéri. A lakosságnak és a vállalatnak is. A vállalat gyártmányainak hitelét rontotta a tiszavirág életű 0-gyűrű, ezért folyamodik az importmegoldáshoz. A MOFÉM vezetői kellő figyelmet fordítanak a műszaki fejlesztésre, a technológia, az anyagmozgatás korszerűsítésére, a célgépesítésre és az automatizálásra, a készítmények minőségének javítására. A lakosság javára A célgépesítés igen fontos helyet foglal el a gyár munkájában. Hét műszaki és 34 szakmunkás foglalkozik a vállalatnál célgépek előállításával. Évente 5-6 speciális gépet készítnek és ezekkel évente körülbelül 50 000 normaórát takarítanak meg. Két és fél év alatt 18 célgép került ki a tehetséges műszakiak és ügyes kezű szakmunkások kezéből. A szerelvények küllemére is figyelmet fordítanak. Arra törekednek, hogy esztétikailag vonzóbb, szebb külsejű készülékeket tudjanak adni a lakosságnak. Formatervezett, szép csapok, csaptelepek előállítását tűzték feladatukul. — Lesz-e elég, jut-e elegendő fémszerelvény a lakásépítőknek? Többen tették fel a kérdést a vállalat vezetőinek. — 1971-ben a hazai igényeket mennyiségben és az előírt minőségben a vállalat kielégíti — ígérte Kócza igazgató. A MOFÉM két újvidéki telepe — a csornai és a bányákból felszabadult munkaerő foglalkoztatására létesített csolnoki — is „bedolgozik” és munkájával segíti a törekvéseket. Az idén a tavalyinál nagyobb mennyiségű szerelvényt állítanak elő a lakosságnak. A vállalat fejlesztési kereskedelmi szervezetét és a jövő esztendőben a Lehel tér környékén üzlethelyiséget kap saját készítményei bemutatására, vevőszolgálati feladatai ellátására. Az alkatrészigények jobb kielégítése és a javító-szolgáltató tevékenység fejlesztése érdekében a Fővárosi Javító Szerelő Vállalattal szervizellátási szerződést írtak alá. A partner működése csak a főváros területére terjed ki, ezért a miniszteri értekezlet javasolta a vállalatnak, hogy az egész ország területére építse ki a fémszerelvény szervizszolgálatot a tanácsi vállalatok, szövetkezetek révén. Út a jövőbe Napjainkban különböző fórumokon élénk vita tárgya a vállalati belső mechanizmus megvalósítása, a vállalati cél és vállalati politika kialakítása. A Társadalmi Szemle januári számában Horváth László, az Országos Gumiipari Vállalat vezérigazgatója is foglalkozik ezzel az érdekes témával. Arról ír az egyik helyen, hogy a felső irányító szervek sürgetik a vállalatok vezetőitől a maguk elképzelésének megfelelő távlati terveket, a vállalati stratégiát. Az igazgató azonban nem kap receptet arra, hogyan csinálja ezt. Ha nem is ilyen konkrét formában, de mégis felmerült a KGM miniszteri értekezletén a MOFÉM vállalati politikája, vállalati stratégiája. Az igazgató és vezető munkatársai elmondották, hogy a KGM Ipargazdasági Szervezési és Számítástechnikai Intézettel elkészíttették a mechanizmus követelményeinek megfelelő vállalati szervezeti formát és ügyrendet. Az Általános Géptervező Irodával kidolgoztatják a távolabbi fejlesztési terveket 1985-ig, figyelembe véve a termelési volumen növekedését, a fejlesztés irányát, a korszerű technológiák alkalmazásának lehetőségét. Ezt a tanulmánytervet az Általános Géptervező Iroda az év végéig készíti el. A vállalat felvette a kapcsolatot a Danuvia Szabadalmi Irodával, amelytől a különféle gyártmányokra vonatkozó szabadalomkutatását kérte. A MOFÉM vezetői „tapossák” a jövőbe vezető utat, keresik a következő tervidőszakkal egybevágó feladatokat. A vállalat hét év alatt tisztes eredményeket ért el, biztatóak a további lépések is. A miniszter ezen az értekezleten irányelveket adott a vállalat további munkája fejlesztésére, eredményeinek növelésére. Olyan határozatot hoztak, hogy egy év múlva a miniszteri értekelet ismét napirendre tűzi a MOFÉM tevékenységét. a vállalat akkor újból vizsgázik, mennyit valósított meg az értekezleten elhangzott javaslatokból Vig István HARMINCFILLÉRES BOSSZÚSÁG Nem lesz csepegő csap?