Magyar Nemzet, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-26 / 72. szám
- alanyik Nemzet : ___________________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA___________________ _ A társadalom ereje 1963 óta első ízben hirdetett közkegyelmet a Magyar Népköztársaság, a szocialista humanizmus szellemében enyhítve vagy teljes egészében elengedve azoknak a törvénysértőknek a büntetését, akik nem követtek el főbenjáró vétséget az állam és a társadalom ellen. A társadalom bizalmat előlegezett több ezer olyan embernek, aki szándékosan, vagy gondatlanul vétett az állam és a dolgozó nép alapvető érdekei ellen, kárt okozott a társadalmi és magántulajdonban, embertársai testi épségében. Az amnesztiarendelet, amely szerdán nyilvánosságra került és azonnal életbe is lépett, részletesen felsorolja mindazokat a büntetési kategóriákat, amelyek teljes egészükben közkegyelem alá esnek vagy felére csökkennek. Sok ezer embert és családot érint ez a humánus intézkedés, amely a közvélemény széles körű helyeslésével találkozott, szükségszerűen kettészakított családokat egyesít ismét és lehetővé teszi, hogy a megtévedt emberek fehér lappal lépjék át a dolgozó társadalom nyitott kapuját, hátrányos következmények nélkül illeszkedhessenek be a tisztességes emberek közé. Nagy dolog, határtalan megkönnyebbülés a már kirótt, de még le nem töltött büntetéstől, évekkel, vagy hónapokkal hamarabb szabadulni a büntetésvégrehajtó intézetekből, de a lelki megenyhülés, a tiszta prius tudata ennél is többet jelent, hiszen a szocialista humanizmus elvben mindenki számára lehetővé tette a sima visszatérést, aki büntetését letudta, a gyakorlatban azonban — mint tudjuk — ez nem történt minden esetben a törvények szelleme szerint. Az egyéni gyanakvás és bizalmatlanság nagyon sok esetben elreteszelte a visszavezető kaput a büntetett előéletű ember előtt, s ez újabb elkeseredett lépésre ösztönözte a „megperzselt” embereket, gyarapította a visszaesők számát. A legutóbbi országgyűlésen a magyar igazságszolgáltatás legmagasabb rangú vezetői számot adtak az ország szilárd jogrendjéről, az állampolgárok nyugalmának forrásáról, a teljes jogbiztonságról és a törvényességről. A társadalom erejéről alkotott képet a közkegyelem teszi teljessé, amely kormányzatunk következetes elvi politikáját igazolja, s lehetőséget nyújt a tetteiket őszintén megbánó vétkeseknek, hogy hasznos tagjai legyenek annak a társadalomnak, amelynek érdekei ellen így vagy úgy, de bűnt követtek el. Megnyugtató módon tesz különbséget a közkegyelmi rendelet bűn és bűn között, eleve kizárva a kedvezményből azokat, akik súlyosan vétkeztek az állam politikai és gazdasági érdekei ellen, akik notórius bűnözőknek minősülnek. A megátalkodottakkal szemben a törvény ezután is teljes szigorával védi a társadalom rendjét és nyugalmát, s nem tűri semmiféle bűncselekmény elharapózását, indokolatlan terjedését, nem engedi a „divatos” cselekmények szaporodását. Józan gondolkodású ember egy pillanatig sem hihet abban, hogy a közkegyelem meghirdetése valamiféle változást jelent a jogszolgáltatásban. A példák éppen az ellenkezőről vallanak. Az elmúlt hónapokban sorozatosan adtunk hírt a Legfőbb Ügyészség törvényességi óvásairól, a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásairól, amelyek hideg zuhanyként hatottak azokra, akik azt hitték, hogy bizonyos cselekményeket viszonylag szárazon meg lehet úszni. Megrögzött áruházi tolvajok büntetését öt évről tíz évre súlyosbította a végső fokon kimondott ítélet, emberölések tetteseire mondották ki a törvénybe foglalt legsúlyosabb ítéletet. De azok sem jártak jobban, akiknek életeleme és legfőbb szórakozása a garázdálkodás volt, mert a bíróságok a legmagasabb fokú szigort alkalmazták. Úgy tűnik, lejárt a végső türelmi idő, s aki konokan ellenszegül az ország rendjét és nyugalmát biztosító törvényeknek, az súlyos leckét kap a törvény és a társadalom erejéből. Könynyű kiszámítani, hogy az eljárások gyorsasága, a büntetés szigora milyen mértékben fogja oldani az eddig tapasztalt óvatosságot és tartózkodást a beavatkozástól. A társadalom ellenségei megtanulják, hogy Magyarországon nem lehet a társadalmon kívül élni, a sértettek és félénk szemtanúk pedig megértik, hogy védelmükről kemény törvények gondoskodnak. A felszabadulás negyedszázados évfordulója alkalmából kibocsátott emberséges közkegyelmi rendelet azokhoz is eljut és azokat is érinti, akik hátat fordítottak az országnak, s idegenben élnek. Hányan vannak, akik százszor is megbánták meggondolatlan cselekedetüket, de a hazavezető lépéstől visszariasztotta őket az ellenséges propaganda, a büntetéstől való félelem, s hiába küszködtek szorongásukkal, a honvággyal, az idegenség nyomasztó érzéseivel, nem merték átlépni a Magyar Népköztársaság külképviseleteinek küszöbét. Sok köztük a hamis ábrándképeket kergető, megtévesztett ember, aki már szívesen hazatért volna, de félt. A közkegyelem kiterjed azokra is, akik megszegték fontos állampolgári kötelezettségüket, s megnyitja előttük a haza kapuit. A társadalom ereje az elmúlt huszonöt évben gyökeresen megváltoztatta az ország arcát, életmódját, politikai és gazdasági szerkezetét, most pedig lehetőséget nyújt megtévedt polgárainak ahhoz, hogy helyüket ismét elfoglalják a dolgozó emberek soraiban. Baróti Géza Négyhatalmi tanácskozás kezdődik ma Nyugat-Berlinben A külpolitikai helyzet A MAGYAR KÜLÜGYMINISZTER berlini tárgyalásairól első oldalán számolt be szerdán a Neues Deutschland, a NSZEP központi lapja. Péter János szerdán megtekintette a potsdami Cecilienhof kastélyt, ahol a történelmi jelentőségű potsdami megállapodást aláírták. Egy másik cikkében a Neues Deutschland sürgette és ezzel egyidejűleg „elengedhetetlennek” minősítette az NDK nemzetközi jogú elismerését. A kommentátor úgy véli, hogy az NDK-nak nem presztízsokokból, vagy elvont jogi okoskodásból van szüksége az elismerésre, hanem a béke biztosítása érdekében. A lengyel Zyczie Warszawy kommentárjában visszatér az erfurti találkozóra. A cikkíró szerint „bizonyos időnek kell eltelnie ahhoz, esetleg több évnek is, hogy megállapíthassuk: történelmi esemény volt-e az erfurti eszmecsere, vagy csupán átmeneti mozzanat abban a bonyolult és még mindig homályos harcban, amely a német kérdés körül változatlanul folyik. A hírmagyarázó hangsúlyozottan említi, hogy „feltétlenül meg kell látni azokat a változásokat, amelyen a Rajna partján végbe mentek a szocialista német állam iránt tanúsított magatartásban, azóta, hogy a szociáldemokraták állnak a bonni kormány élén. Elismeréssel szólt a cikk szerzője Brandt kancellárnak arról a kijelentéséről, amely szerint Németország egyik része sem képviselheti a másikat. Nyugat-Berlinben ma kezdődnek az egykori szövetséges ellenőrző tanács épületében a négy nagyhatalom képviselőinek tanácskozásai. Az MTI tudósítójának értesülése szerint a tárgyalások előreláthatóan egy napig tartanak, s csak arra szolgálnak, hogy a felek kifejtsék álláspontjukat. A nemzetközi politika kétoldalú tárgyalásai közül kiemeljük Podgornij szovjet államfő iráni megbeszéléseit. Moszkvai politikai körökben, mint az MTI tudósítója jelentette, hangsúlyozzák, hogy az elmúlt esztendők folyamán kedvezően alakultak a szovjet-iráni kapcsolatok. A megbeszélések egyik fontos témája a két ország gazdasági együttműködésének továbbfejlesztése lesz. A közel-keleti válság szempontjából mondható fontosnak Rogers amerikai külügyminiszter és Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövet szerdai találkozója. A szovjet-amerikai tárgyalások novemberben szakadtak meg, s a mostani folytatásnak bizonyos fontosságot kölcsönöz az a tény, hogy Rogers egy-két nappal ezelőtt jelentette be: elhalasztják az Izraelnek szánt repülőgépek szállítását. A döntést természetesen továbbra is élénken kommentálják a kairói lapok, az Al Ahram szerint Rogers „nyíltan ellenséges álláspontot” fejtett ki említett beszédében. Nixon döntését mérsékeltnek nevezi a párizsi Combat, de mindjárt hozzáteszi, hogy a határozat nem nagyon csillapította le a kedélyeket a Közel- Keleten. Utal a lap az izraeli állásfoglalásokra, amelyek sürgetik a döntés mielőbbi megváltoztatását, majd pedig kifejti, hogy arab részről a Tel-Avivnak nyújtandó pénzügyi segély bejelentése váltott ki éppen olyan heves megnyilatkozásokat, mintha fegyverek szállításáról lenne szó. A lap cikkírója úgy véli, hogy a Közel-Keleten megkezdődhet a dezeszkaláció. A kambodzsai helyzetet is megvitatták az amerikai nemzetbiztonsági tanács szerdai ülésén. Nagy-Britannia továbbította a Szovjetuniónak az új kambodzsai rendszer kérését, amely a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság munkájának felújítását sürgeti. A londoni Times szerint Szihanuk hercegnek kevés esélye van a visszatérésre. Chilében sikertelen államcsíny-kísérletet hajtottak végre. Az összeesküvőket — mint a belügyminiszter bejelentette —, hadbíróság elé állítják. Feszültté vált a belső helyzet Dominikában is. Santo Domingóban, a fővárosban összecsapások robbantak ki. Kiderült egyébként, hogy egy szélsőbaloldali szervezet rabolta el a Santo Domingo-i amerikai nagykövetség légi attaséját. A szervezet ultimátumban követelte 21 politikai fogoly szabadon bocsátását. Péter János látogatása Potsdamban Berlinből jelenti az MTI. Péter János külügyminiszter, aki hivatalos látogatáson a Német Demokratikus Köztársaságban tartózkodik, szerdán délelőtt Oskar Fischer külügyminiszter-helyettes, dr. Herbert Plaschke, az NDK budapesti nagykövete és dr. Nagy Lajos berlini magyar nagykövet társaságában megtekintette a potsdami Cecilienhof-kastélyt, a történelmi jelentőségű potsdami megállapodás aláírásának színhelyét. A látogatás befejezésekor a magyar külügyminiszter az alább sorokat írta be a cecilienhofi emlékkönyvbe: „A potsdami történelmi jelentőségű megállapodások nyomán új korszak nyílott Közép-Európában. Ennek az új korszaknak a legépítőbb tényezői, a szocialista országok a Német Demokratikus Köztársasággal együtt”. Délután Berlinben városnézés szerepelt a programon. Este dr. Nagy Lajos nagykövet a magyar külügyminiszter tiszteletére fogadást adott. Előkészületek a négy nagyhatalom képviselőjének találkozója előtt Nyugat-Berlinből jelenti az MTI. Nyugat-Berlinben befejeződtek az előkészületek a négy nagyhatalom képviselőinek csütörtökön kezdődő, Nyugat-Berlin helyzetének megvitatását célzó tárgyalásaira, amelyekre az egykori szövetséges ellenőrző tanács nyugatberlini épületében kerül sor. A Szovjetunió az NDK-val megkötött 1055. évi megállapo dásában teljes mértékben biztosította a Német Demokratikus Köztársaság szuverenitását, mind az NDK területére, mind pedig Berlin volt szovjet szektorára, a Német Demokratikus Köztársaság mai fővárosára vonatkozóan. A Német Demokratikus Köztársaság a Szovjetunió javára lemondott bizonyos jogairól. Ennek értelmében a három nyugati megszálló hatalom fegyveres erői számára a Szovjetunió szavatolja a Nyugat-Berlinbe vezető összekötő utakat és ellenőrzésük is szovjet hatáskörbe tartozik. Ugyancsak szabad mozgása van mind a négy volt megszálló hatalom fegyveres erőihez tartozó személyeknek a város mindkét felében. Nyugaton gyakran utalnak arra, hogy Nyugat-Berlin problémája nem elszigetelt kérdés, hanem összefüggésbe kell hozni számos más szinten és különböző felek között folyamatban levő megbeszélésekkel (Egyesült Államok—Szovjetunió, Szovjetunió—NSZK, NDK—NSZK) stb.) és a nyugat-berlini helyzet rendezése „a szocialista országok jószándékának próbaköve”. A szocialista országok nem tekintik Nyugat-Berlint „próbakőnek”, hanem arra intenek, hogy a nyugat-berlini provokációk mellőzése, a város státusának tiszteletben tartása, s ennek mértéke, elősegítik az európai enyhülést, ellenkezője viszont élezi a helyzetet és következményeiben kárt okoz magának a város lakosságának is. A tárgyalások most előreláthatóan elsősorban csak arra szolgálnak, hogy a felek kifejtsék álláspontjukat. A folytatásra, a francia nagykövet személyének változása és más, terminus nehézségek miatt, valószínűleg csak április második felében kerül sor. Értesülések szerint a nyugatiak szakértői szintén szeretnének tovább tárgyalni, míg a Szovjetunió egyelőre a csütörtöki szinten szeretné tovább folytatni a megbeszéléseket Szerdán este Nyugat-Berlinbe érkeztek Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok nyugat-németországi nagykövetei, hogy részt vegyenek a csütörtökön kezdődő tárgyaláson. A nagyköveteket Klaus Schütz nyugat-berlini kormányzó polgármester, valamint a szövetséges katonai missziók magas rangú képviselői fogadták. Washingtonból jelenti az MTI. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője kijelentette: a Berlinről csütörtökön induló négyhatalmi tárgyalások „egy momentumot jelentenek a nyugati szövetségesek azon törekvésében, hogy tárgyalásokkal segítsék elő az Európát megosztó, feszültséget okozó problémák rendezését”. „Reméljük, hogy e tárgyalások olyan megállapodásokhoz vezetnek, amelyek segítik Berlin népét és egyben Európa biztonságát is” — mondotta a szóvivő, Robert McCloskey. K edvezően alakulnak a szovjet-iráni kapcsolatok Podgornij megérkezett Teheránba Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke kíséretével szerdán hivatalos látogatásra Teheránba érkezett. Szerdán délután Nirumand, a teheráni polgármester első helyettese felkereste szállásán Nyikolaj Podgornijt. Beszédében kifejezte meggyőződését, hogy Podgornij látogatása előmozdítja a jószomszédi kapcsolatok további erősödését. Podgornij válaszában rámutatott arra, hogy a Szovjetunió és Irán népei, a Moszkva és Teherán lakosai közötti kapcsolatok jelentősen fejlődtek. Döntő hatású, hogy a két ország viszonya jelenleg elvileg új alapon épül, a kapcsolatok meghatározó elve az egyenjogúság, a szuverén jogok tiszteletben tartása, a kölcsönös előnyök. Széles körű lehetőségeink vannak országaink és fővárosaink kapcsolatainak és együttműködésének további fejlesztésére — mondotta befejezésül Podgornij. Moszkvából jelenti az MTI. Moszkvai politikai körökben élénk figyelemmel kísérik Podgornij látogatását. Szovjet részről aláhúzzák, hogy a két ország vezetői közötti magas szintű találkozók és eszmecserék mindannyiszor kedvezően hatottak a szovjet —iráni kapcsolatok alakulására. Így volt ez hét évvel ezelőtt, amikor Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének minőségében járt Iránban, továbbá két esztendeje, amikor Alekszej Koszigint fogadták hangsúlyozott szívélyességgel az iráni fővárosban. Reza Pahlavi sah szovjetunióbeli tárgyalásai ugyancsak hozzájárultak a két ország közti viszony javulásához. Bahr államtitkár beszámolója a szovjet-nyugatnémet tárgyalásokról Április közepén várható újabb bonni határozat Polgár Dénes, az MTI bonni tudósítója jelenti: Egon Bahr államtitkár szerdán beszámolt a kormány tagjainak Moszkvában folytatott eszmecseréjéről. Von Wechmar, a bonni kormány helyettes szóvivője azt mondotta, Bahr minisztertanácsi beszámolója alapján az a benyomása, hogy az eddigi moszkvai megbeszéléseken „jó darabot előrehaladtak”. A bonni kormány — hangoztatta a szóvivő —, csak április közepén hoz határozatot arról, hogy milyen formában kívánja továbbfolytatni az eszmecserét a szovjet kormánnyal. Ennek oka az, hogy egyrészt Scheel külügyminiszter nem vehetett részt a szerdai minisztertanácson, másrészt a bonni kormány „meg akarja hallgatni szövetségeseinek véleményét”. Világos, hogy Brandt nem akar addig határozni, amíg Washingtonból vissza nem tért. Jóllehet a bonni szóvivő igyekezett aláhúzni, hogy Brandt csak meghallgatja az amerikai tanácsokat, és a döntés joga őt illeti, mégis kétségtelen, hogy Washington véleménye nagyon fontos szerepet fog játszani. A