Magyar Nemzet, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-26 / 72. szám

4 Munkatársunk telefon jelentése­: ünnepélyesen megkezdődtek Moszkvában a magyar kultúra napjai Megnyílt a Ferenczy család kiállítása Moszkva, március 25. Szerdán délután megnyílt a ferenczy -család gyűjteményes kiállítása a magyar kulturális napok alkalmából Moszkvá­ban. A Szovjetunió Művészeti Akadémiájának Kropotkin ut­cai székházán és annak kör­nyékén plakátok, magyar és szovjet zászlók, az utca felett átívelő feliratok hívják fel a moszkvaiak figyelmét a kiállí­tásra. Az ünnepélyes megnyitón megjelent Furceva szovjet és Ilku Pál magyar művelődés­ügyi miniszter, Rapai Gyula, hazánk moszkvai nagykövete, valamint Ferenczy Béni özve­gye. Megnyitó beszédet mon­dott V. I. Popov szovjet és Sí­m­a Jenő magyar művelődés­­ügyi miniszterhelyettes. A szovjet művelődésügyi mi­niszterhelyettes hangsúlyozta beszédében, hogy a két ország kulturális kapcsolatai a messzi múltba nyúlnak vissza. Ugyan­akkor rámutatott arra, hogy kulturális kapcsolataink külö­nösen megerősödtek és elmé­lyültek a Magyarország felsza­badulását követő negyedszázad folyamán. A magyar művelődésügyi miniszterhelyettes kiemelte: a Ferenczy -család művészetét bemutató kiállítás a magyar képzőművészet élő hagyomá­nyaiból ad áttekintést. Aktua­litása olyan, mintha művésze­tünk rövid életrajzának né­hány összefüggő, fontos adatát mondhatnánk el felszabadulá­sunk negyedszázados évfordu­lóján. Kemenov, a Szovjet Képző­­művészeti Akadémia alelnöke azt a gondolatot húzta alá, hogy a Ferenczy család realis­ta ihletésű nemzeti jellegtől át­hatott művészete ■ humanista értékekkel gazdagítja a szocia­lista kultúrát. A magyar kultúra napja­ ün­nepélyes megnyitóját szerda este rendezték meg a Kreml kongresszusi palotájában. A hatalmas teremben hatezer né­ző foglalt helyet. A kormánypáholyban az ün­nepi est vendégei között fog­lalt helyet Pjotr Cyemicsev, az SZKP PB póttagja, a KB titkára és Konsztantyin Ka­tusen, az SZKP KB titkára. A szovjet—magyar barátsá­got lelkesen ünneplő moszkvai közönség tapsviharának elülte után Jekatyerina Furceva művelődésügyi miniszter me­leg szavakkal köszöntötte a magyar delegáció vezetőjét és tagjait, valamint a kulturális napokon fellépő magyar mű­vészeket. Furceva miniszter­asszony hangsúlyozta a ma­gyar művészeti eseménysoro­zatnak azt a jelentőségét, hogy a szovjet nép a magyar nép­pel együtt ünnepli meg, méltó­képpen Magyarország felsza­badulásának negyedszázados évfordulóját. A jubileum ün­nepi fényét csak növeli, hogy időben egybeesik az egész emberiség nagy ünnepével, a Lenin-centenáriummal. Külön rámutatott arra, hogy a szov­jet nép ismeri és nagyra ér­tékeli a magyar kultúra alko­tásait. A miniszterasszony bevezető Szavait követően Ilku Pál mondott beszédet. —­ A magyar nép hálás a szovjet népnek és a Szovjet­unió Kommunista Pártjának azért, mert a szocializmus felé tartó útján politikailag és gaz­daságilag mindenben segítőnk és támogatónk ■volt, s reá tá­maszkodhattunk függetlensé­günk védelmében, építő mun­kánk zavartalanságának bizto­sításában is — mondotta a többi között Ilku Pál, majd a kulturális kérdésekre rátérve így folytatta: — A szovjet mű­vészet a munka és a harc, az építés és az ember felszabadu­lása, a kiteljesedés művészete, a dolgozó milliók érzés- és tu­datvilágának, az új típusú em­ber kialakulásának a művésze­te. Ez a magyarázata, hogy a szovjet művészet és irodalom befogadásának a vágya miért jelentkezett oly elemei erővel a felszabadított és a szocializ­mus útját választó magyar nép körében. A magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után a Ma­gyar Állami Népi Együttes mutatta be nagy sikerű műso­rát a moszkvai közönségnek. A szovjet fővárosban zajló ünnepséggel egyidőben tar­totta meg első előadását Le­­ningrádban a Nemzeti Színház együttese. Ma a magyar kulturális na­­­pokra érkezett magyar kül­döttség tiszteletére fogadást ad a szovjet művelődésügyi mi­niszter, este pedig a szovjet Filmművészek Szövetsége ren­dez baráti találkozót a magyar filmművészekkel. A találkozó keretében magyar filmplakát kiállítás nyílik meg és bemu­tatják a Szemtől szembe című új magyar filmet, amelynek írója, Dobozy Imre is Moszk­vában tartózkodik. A magyar filmfesztivál meg­nyitására március 31-én kerül sor az Udárnyik moziban. Eb­ből az alkalomból több magyar rendező és filmszínész is Moszkvába érkezik: Máriássy Félix, Révész Miklós, valamint Hintsch György, Törőcsik Ma­ri, Sztankay István és mások. A fesztiválon a nyitófilm a Budapesti tavasz lesz, majd ezt követi tucatnyi film: az Apa, a Tizedes meg a többiek, a Fa­lak, Egy szerelem három éj­szakája, így jöttem. Első ízben kerül a szovjet közönség elé az Egri csillagok, a Koppányi aga testamentuma, a Kártyavár, az Isten hozta, őrnagy úr, az Im­­posztorok. A kulturális napok alatt a moszkvai Illúzión mozi­ban — amely a régi és külön­leges filmek mozija — vetítik majd a Talpalatnyi földet, a Hideg napokat, a Húsz órát és a Ház a sziklák alatt című fil­met. Április elsején magyar iro­dalmi est lesz az írók Házá­ban, amelyen a ma Budapest­ről elindult magyar írókül­­döttség is részt vesz: Simon István, Hidas Antal, Urbán Ernő, Fodor András, Somogyi Tóth Sándor, és a már Moszk­vában tartózkodó Dobozi Imre. A külföldi irodalom könyvtárában magyar könyv­kiállítást rendeznek, a Gorkij utca egyik bemutató termé­ben pedig a következő na­pokban magyar képzőművé­szek mutatják be legjobb al­kotásaikat. A Csajkovszkij­­hangversenyteremben magyar zeneszerzők — Bartók, Tardos, Szabó és Ránki — műveiből rendeznek koncertet április másodikán. A koncerten Tat­jána Nyikolajevna játssza majd Bartók Harmadik zon­gorahangversenyét, a Szovjet Rádió és Televízió szimfoni­kus zenekarát pedig Jurij Ara­­movics vezényli. Már hétfőn megkezdődött és ma befejeződött a magyar és a szovjet történészek több­napos konferenciája, amelyen felszabadulásunk körülmé­nyeit, az eltelt huszonöt esz­tendőt elemző előadások hangzottak el. A konferencián magyar részről felszólalt már Berend T. Iván történész, tan­székvezető, dr. Ságvári Ág­nes, a Fővárosi Levéltár igaz­gatója és Kárpáti Sándor fi­lozófus, a Pártfőiskola tanára. Az MSZMP politikájáról és a magyar gazdaságirányítási re­formról érdekes, magas szín­vonalú előadást tartott J. V. Bromley történész, aki a ta­valy alakult szovjet—magyar történelmi vegyesbizottság el­nöke. A történészek vitájának értékelésére még visszaté­rünk. A magyar kulturális napok hivatalos programján kívül mind Moszkvában, mind a Szovjetunió más városaiban megemlékezésekre, kiállítá­sokra kerül sor. Sok testvér­­vállalat cserél küldöttségeket és több magyar barátság-vo­nat utasai is a Szovjetunió­ban tartózkodnak ezekben a napokban. Szerdán délután a Vörös téren és környékén, a gyenge márciusi fényben sétálva, mi­közben a futó felhőkből hó szállingózott, gyakran ütötte meg a fülünket magyar be­széd. És azon sem lepődtünk meg, amikor a Gyetszkij Mir közelében megpillantottuk azt a plakátot, amelyen a TESCO Vállalat — szintén programon kívül — a magyar technikai­­műszaki fejlődést, szemléltető kiállításra invitálja a moszk­vaiakat — hasznosan gyü­­mölcsöztetve azt a fokozott érdeklődést, amelyet most az ünnepre készülő hazánk iránt e napokban csaknem minde­nütt tapasztalhatunk. A szovjet sajtó bő teret szentel a magyar kulturális napok eseménysorozatának. A Szovjetszkaja Kultúra leg­újabb száma szinte teljes ol­dalon közli Ilku Pál nyilat­kozatát szellemi és művészeti életünkről, a szüntelenül erő­södő szovjet—magyar kultu­rális kapcsolatokról és együtt­működésről. Keserű Ernő Madar Nerazet A HÉT FILMJEI NAPLÓ] Március 26 Az esőcsepp is úgy fúródott a homlokomba, mint az ólom — ír­ta a maga érzékenységéről, a szo­rongásairól, s mint utóbb kide­rült: baljós előérzetéről a költő. Mert kevéssel ezután az iszonyú költői hasonlat után Fenyő László sorsában betelt az iszonyú való­ság: puskagolyók álma szaggatta szét a homlokát. Ma huszonöt éve ennek. Feltűnően sápadt, űzött homloka mögött megszűnt a gon­dolatok gyönyörű élete, a képeké, a rímeké, a hasonlatoké. Azé a saját törvényű költői világé, amelyben egy életen, rövid negy­venhárom évig tartó életen át mindig esős, óh­ao­s esős évszak volt az uralkodó éghajlat. Gond, szegénység, félelem, kitaszítottság volt a klímája Fenyő László életé­nek, s a kegyetlen kor elöl töré­keny menedék a költészet, fenye­getést záporozó ítéletidőben kes­keny eresz a szépség. Pedig Fenyő Lászlónak nem volt más hajléka, mint az a néhány kiszolgáltatott, nagyon is szemmel tartott búvó­hely, ahová a szép és igaz költői gondolat elhúzódhatott: néhány irodalmi folyóirat, a Nyugat, a Válasz, a Szép Szó, a Toll, a Ma­gyar Csillag — és néhány liberá­lis napilap, a Pesti Napló, az Új­­ság, meg a Népszava szerkesztő­sége. De még ezekre a búvóhe­lyekre is milyen félszegen, milyen ritkán kéredzkedett be! Félelme az emberektől — még a barátoktól is — egyre inkább a magányt vá­lasztotta vele, a szomorúságot, mint életformát, a szomorúságot — milyen tragikus is ez! — mint egyetlen és utolsó vigasztalást. Surranva járt még a saját gondo­latai között is, olyan surranva, mint abban a nagy, zsivajgó egye­düllétben, amit egy közönyös nagyváros, Budapest, jelent egy végtelenül érzékeny, csupa seb bo­rított ember, egy védekezésre kép­telen költő számára. „E városnak költője vagyok’* — írta magáról, s ez a város, ha akkor kíméletlenül kitaszította is őt, ma, későn, a múltat többé jóvá nem tehetően, bár melegen befogadja őt azzal az emlékező ünnepséggel, amelyet az egykori lakóházát jelölő márvány­­táblánál tart a Lenin körút 91. alatt ma délelőtt 11 órakor. Véd­telen volt élete hosszán Fenyő László, mert csak a homlokát tud­ta maga elé tartani pajzsul a gon­dolatra ellenségesen támadó kor ellenében,­­a homlokát, amelybe még az esőcsepp is ólomként fú­ródott. De ugyanemögött a sápadt boltozat mögött született meg a tragikus előérzet mellett egy biza­kodó látomás is a jövőről, melyet sem ő, sem a kor többi, „befeje­zetlen múltú” költője, művésze, gondolkodója nem tudott megérni: „. .. a kor, midőn a tiszta hom­lok a népek békés jelvénye le­szen .. .** Sándor Frigyesné Dénes Vera gordonkaművészt, zene­­akadémiai tanárt kedden bú­csúztatták a Farkasréti teme­tőben. A Zeneművészeti Főiskola két műsorral emlékezik meg hazánk felszabadulásának hu­szonötödik évfordulójáról. Március 27-én este hét órakor és március 28-án délután négy órakor rendeznek ünnepi hangversenyt. Dunszt Mária és Szellő Ka­jon operaénekes, Perényi Esz­ter hegedűművész és Pertis Péter zongoraművész Szófiá­ba utazott; a Lenin-centená­­rium alkalmából március 26-án és 27-én rendezett ün­nepségeken vesznek részt A szovjet filmművész szö­vetség főtitkára, Karaganov, szerdán hazánkba érkezett. Ma délután Leninről tart elő­adást a filmművész klubban. Megbeszéléseket is folytat a magyar művészekkel, a kul­turális élet vezetőivel és tár­gyal a két szövetség együtt­működéséről.­­ A csodálatos mandarint is bemutatják az idei Prágai Ta­vaszon — közölte a többi kö­zött dr. Vilém Pospisil, a ren­dezőség titkára, szerdán, a budapesti Csehszlovák Kultú­rában. Bartók emléke előtt a fesztivál egy fotó- és doku­mentumkiállítással, valamint a tárlaton megrendezendő hangversennyel is tiszteleg. Ezen Sándor Judit és Antal Imre is vendégszerepel. A Prágai Tavaszt május 12 és június 4 között rendezik meg. Jean Perrot professzor, a párizsi Sorbonne finnugor tanszékének vezetője a KKI meghívására két hetet tölt hazánkban. Ma az ELTE böl­csészkarán előadást tart álta­lános nyelvészeti kérdésekről és a gyakorlati nyelvoktatás­ról. Maja Pliszevkájáról film készült Moszkvában Ballerina címmel Gyerbenyev rendezé­sében. A fiatal Törtess A regény, Robert Musil műve, a Törtess iskolaévei magyarul is megjelent. A fil­met e regény nyomán 1966- ban írta és rendezte Volker Schlöndorff, a nyugatnémet „új film” tehetséges művésze. A Filmmúzeum, amely nálunk jelenleg kettős feladatot tel­jesít, a múzeum mellett az úgynevezett artkino szerepét is betölti, ismét érdekes be­mutatóval bizonyítja, milyen nagy szükség lenne nálunk a művészmozik hálózatára. A fiatal Törtess a haladó nyugatnémet művészetben az elmúlt években megkezdődött szenvedélyes önvizsgálat je­gyében készült. Schlöndorff láthatóan azok közé tartozik, akiket izgat a német nép, ki­vált a német értelmiség tra­gikus eltévelyedésének, a fa­sizmus kialakulásának előtör­ténete. Az ifjú Törless ser­dülőkori tapasztalataiban, egy rendkívül intelligens ifjú hát­­borzongató lelki kalandjaiban, jóllehet a filmben szó szerint nem mondják ki, a fasizmus pszichikai burjánzásának okai bukkannak fel. Hősével együtt a rendező azt a határvonalat keresi, ahol a teljesen normá­lis emberből fasiszta, szadista zsarnok, illetve öntudatát fel­adó, kiszolgáltatott áldozat válik. Nyugtalanító kalando­zás ez a film a tudatban és a tudat alatt. Cselekménye, ha­gyományos értelemben, nem mozgalmas, mégis lenyűgöz, nyugtalanít. Az ember lealja­­sodásának, a hatalomvágy és a hatalomtudat már-már ér­zéki gyönyörűségének, a ki­szolgáltatottság jellempusztító sodrásának története játszódik le Törless jelenlétében. Négy fiatalemberről szól a történet. A film a század ele­jén játszódik, egy távoli kis­városban, egy szigorú és igen jó hírű intézetben. A hallga­tók zord fegyelemben élnek és tanulnak a falak között. Katonatisztek lesznek, vagy állami tisztviselők, esetleg ál­lamférfiak. A szigorú rendben a mindennapok egyhangúsá­gában az ember — a diák — lehangolódik, elfárad. Törless nehezen viseli el ezt az álla­potot. Társai izgalmat keres­nek, feszültséget visznek a szürkeségbe. Az egyik fiú, bi­zonyos Basini, pénzzavarba kerül. Kínos helyzetében fel­feszíti osztálytársa fiókját. Egy másik fiú meglesi, majd a bűn ismeretében megzsa­rolja. Diáktársának Basini „szolgája” lesz, teljesíteni kö­teles annak minden kívánsá­gát. E kívánságok nem éppen természetesek. A meglopott fiú és barátja, Törless tudomást szerez a különös kapcsolatról. A zsaroló megosztja velük a titkot. Ezentúl hárman ural­kodnak Basini felett. A har­madik: Törless. Ő aktívan nem vesz részt Basini meg­alázásában, de jelen van, min­dent lát, hall, tud. Basini megalázása kínzássá fokozó ■fik. Rafinált szalfizikussá, ocsmány, természetellenes szenvedéllyé. A zsarnokok folyton „büntetik” a tolvajt, aki „elszemtelenedett” az utóbbi időben. Mennyi a mélylélektani elemzés és mennyi a társa­dalmi lelkiismeret e nyomasz­tó folyamatban? A kettőt ne­héz szétválasztani. A fám kegyetlenül következetes, a robbanásig vezeti a homo­szexuális vonzalommal és gyű­lölettel teli kapcsolatot. Zsar­nok és áldozat egyaránt vét­kes. A szemlélődő és valójá­ban korántsem ártatlan Tör­less, aki a „vétkesek közt cin­kos néma” szerepét tölti be, megdöbben, miért nem szól, miért nem védekezik a szinte halálra kínozott Basini. Ha esetleg az eddigiekből úgy látszanék, a fiatal Törless élményei mindenekfölött és kizárólag kamaszkori lelki válságot illusztrálnak, a film záró jelenetsora meggyőz Schlöndorff társadalmi tuda­tosságáról. A Basini-ügy ki­robban. A kis csoport kegyet­lensége kollektív kegyetlen­kedéssé, az egész osztály ke­gyetlen játékává szélesedik. A tanári kar kénytelen beavat­kozni. Vizsgálat indul. A fe­gyelmi bizottság a zsarnokok­nak kedvez. Basinit kicsap­ják. A kínzásokat elfogadják, mint a megtévedt bűnös meg­javítását célzó kísérleteket. Ez már a nyílt, a kész fa­sizmus. Törless elhagyja az intézetet. A rendezés szigorú és cél­ratörő. Sivár, vigasztalan vi­lág, nyomasztó atmoszféra árad szét a képeken. Kemé­nyek a portrék, félelmetesen pontosak és könyörtelenek a jellemzések a szövegben, az arcokon, a háttereken, a kör­nyezet komor szürkeségében. A nyugatnémet „új filmeket” gyakran jellemző, már-már naturalista, könyörtelen tár­­gyiasság uralkodik a film stí­lusán. A rendező belekénysze­­rít a kegyetlenség, az ocs­mányság megtekintésébe. Nem kíméli a közönség idegeit. Nem finomkodik. A fiatal Törless nehéz film. De figye­lemre érdemes, elgondolkoz­tató film is. a vígszínház április havi BÉRLETI ELŐADÁSAI: 1-én Kombinált bérlet, 2. sorozat, 6. előadása­­ 3-án Bemutató bérlet, 4. előadása 4- én Kombinált bérlet, 5. sorozat, 6. előadása 5- én este G. bérlet, 4. előadása 9-én D. bérlet, 4. előadása 10- én Z. bérlet, 4. előadása 11- én F. bérlet, 4. előadása 12- én du. Kombinált bérlet, 13. sorozat, 7. előadása 12- én este R. bérlet, 4. előadása 13- án H. bérlet, 4. előadása 14- én K. bérlet, 4. előadása 15- én Kombinált bérlet 2. sorozat, 7. előadása 22- én L. bérlet, 4. előadása 23- én M. bérlet, 4. előadása 25- én P. bérlet, 4. előadása 26- án du. I. bérlet, 4. előadása A PESTI SZÍNHÁZ ÁPRILIS HAVI BÉRLETI ELŐADÁSAI: 10- én Bemutató bérlet, 3. előadása 11- én VI. bérlet, 3. előadása 12- én este VII. bérlet, 3. előadása 13- án I. bérlet, 3. előadása 14- én II. bérlet, 3. előadása 17-én V. bérlet, 3. előadása * 22- én III. bérlet, 3. előadása 23- án IV. bérlet, 3. előadása 25- én XIV. bérlet, 3. előadása 26- án du. VIII. bérlet, 3. előadása 29- én XI. bérlet, 3. előadása 30- án XII. bérlet, 3. előadása -esfi«9H»fc. IMS. mátelt Kis titkok A bolgár tengerparton a tűző napsütésben sokan nya­ralnak. Hazaiak, külföldiek egyaránt. Úgy látszik, Wolf­­gang Staudte, a kitűnő nyu­gatnémet rendező is szíve­sen időzött itt, amikor elvál­lalta a Kis titkok című bolgár —nyugatnémet film rendezé­sét. Olyan ez a film, mintha a rendező maga is nyaralt volna a forgatás alatt, köny­­nyű kézzel odavetett nyári történet. A kék égen fel-fel­­bukkanó felhőkről rövidesen kiderül: ártalmatlan bárány­felhők csupán. Egy sziklán női holttestet találnak. A néző krimit vár. A rendőrség, amelyet a ma is vonzó, kitűnő bolgár színész, Apostol Karamitev képvisel elsősorban, szerencsére körül­tekintő. Nyomoz, de óvato­san. Ki is derít számos tit­kot, de ezek, mint a film cí­me is elárulja, kis titkok csu­pán. Bűncselekmény nem tör­tént és hála a rendőrség óva­tos, de határozott működésé­nek, nem is kell félni na­gyobb veszedelemtől az Aranypart forró homokján, a Fekete-tenger hűsítő hullá­main. A filmtörténet feszült­sége elmarad tehát, de az izgalmas cselekmény hiá­nyáért kárpótol a hívogató táj felfrissítő látványa. Hétszer hét A labdarúgás és a televízió­nézés szenvedélye nemcsak Magyarországon honos. A je­lek szerint Angliában is. Oly­annyira, hogy mialatt a tele­vízió bajnoki meccset közve­tít, akár rabolni is lehet. Legalábbis a humoros olasz kalandfilm szerzője szerint. A rablók ezúttal egyenesen a börtönből szöknek ki, miköz­ben rabtársaik és őreik egy­aránt a mérkőzést nézik. A jól felszerelt bűnbanda betör egy papírgyárba, elvisz egy vízjeles papírhengert, majd a pénzverdébe hajtat az e célra zsákmányolt városi autóbu­szon, s ott... De nem mond­juk tovább Az olvasóra bíz­zuk, találja ki, mit csinálnak a gazemberek, a hétprobás bű­nözők a vízjeles papírhenger­rel a bankjegynyomdában, mi­alatt mindenki, még a rend­őrség is a mérkőzést nézi vagy hallgatja. Az alapötlet jó. A megvaló­sítás kevésbé. A vidámság forrása egyebek között az egyik öreg rab ismétlődő szív­rohama, továbbá a szemét­­gyűjtő és a szennyvízcsatorna, ízlés dolga, ki min szeret kacagni. V. A. Őfelsége, herceg elvtárs Mi kell a jó vígjátékhoz? Mindenekelőtt jó vígjátéki alaphelyzet. Ez megtalálható az Őfelsége, herceg elvtárs című NDK-filmvígjátékban. A főszereplőt negyedszázaddal ezelőtt a nagy zűrzavarban találták valahol, azóta kiváló külkereskedelmi szakemberré és ígéretes káderré csepere­dett, s most, derült égből vil­lámcsapás, egyszerre csak ki­derül: hercegi sarjadék, a ro­konai odaát élnek, Nyugat- Németországban, és mert a vé­letlen épp oda vezeti üzleti útra, rá akarják tukmálni az örökségét, de ő szilárdan to­vább akar fejlődni. A kiin­dulópont, az alapötlet tehát megvan, mi kell még? Mókás elbeszélés vidám tréfákkal fű­szerezve. Ha nincs kéznél, erőltetni kell, a film tehát erőltetett humorú. Kell még a színészi játékban eredeti ko­mikus tehetség is. Ezt, sajnos, bohóckodással cserélték fel. Ebben a filmben tehát nem­csak egy herceg veszett el, hanem egy jó vígjátéki ötlet is. ________________*■ |* A XI. miskolci filmfeszti­vált május 18 és 23 között, rendezik meg. Nyolcvankét filmet mutatnak be, közülük huszonnégy tévéfilm. A Le­­nin-centenárium alkalmából ünnepi műsort rendeznek ft fesztiválon. Miskolcon ülése­zik majd a tudományos fil­mesek nemzetközi szövetségé­nek egyik testülete.

Next