Magyar Nemzet, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-01 / 76. szám
kr (O.. ." ^ ■■ Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉP FRONT LAPJA • ••Ünnepi hét Vannak hétköznapok, amelyek nyílt vagy rejtett módon, de mindenképpen magukban hordozzák az elkövetkező ünnep ígéretét. Ilyen ünnepi várakozástól lütött hétköznapokból tevődik össze ez a rövid hét, amelynek napjait a hét végén beköszöntő negyedszázados évforduló táplálja, mint egy szellemi távfűtő központ, minden becsületes érzésű magyar ember otthonába, gondolat- és érzelemvilágába eljuttatva a felszabadulás 25. évfordulójának szívet és lelket egyféleképpen melegítő tiszta hevületét Az ünnepi hét közrendű, munkára való napjait nem elsősorban a sokasodó külső jelek emelik ki a kalendárium szürke rubrikáiból, nem pusztán az ünnepi események kibontakozó látványossága, hanem a nemzet belső tartásának szembetűnő megnyilatkozásai. Az országot és a fővárost járva ezekben a napokban, a figyelmes szemlélődőnek sokkal többet árulnak el kortársaink ünnepi szemléletéről a köznapi párbeszédekbe szőtt félmondatok, az egyszerű és nem túl jelentős mondatokon átütő emlékek, valami csodálatosan szép újjászületése annak az ujjongásnak, a tavaszi levegő mámorának, amely huszonöt évvel ezelőtt az életben maradott magyarok tüdejét átjárta, vérét friss oxigénnel pezsdítette, érzéseit a legmagasabb hőfokra hevítette azokban a napokban, amikor az ország utolsó falva is szabaddá vált, az emberi élet, a szorongás és megaláztatás évei után visszakapta legértékesebb rangját, a méltóságot. 1945. április 4-én befejeződött Magyarország felszabadítása, de a keleti és a nyugati országrészek, egyes városok között az átvészelés óriási különbségei mutatkoztak. Debrecenben és a Tiszántúl már az első békés tavasz hagyományos munkálatait kezdték a parasztok, bár merőben más körülmények között, mint egy esztendővel korábban. Voltak városok, amelyek szerencsés módon, úgyszólván puskalövés nélkül felszabadultak, és voltak, amelyek romokban hevertek. Miképpen a veszteség sem volt egységes, a teljes felszabadulás lelki vetülete sem volt az, amit egészen természetes jelenségnek kell felfognunk, mert hiszen, akinek a kertjéből egy órával korábban verték ki az utolsó szürkeruhás ellenséget, az egészen másfajta megilletődöttséget érzett, mint az, aki már hónapok óta szabadon élt s nem a másnapi kenyér, hanem messzi távlatok lebegtek a szeme előtt. Az ünnepi hét hátralevő napjainak hangulatát vizsgálva és elemezve, a szemlélődő figyelmét az ünnepi készülődésben összeforrott nemzeti egység ragadja meg, a közös emlékezés és örvendezés, a negyed évszázad alatt lehiggadt magyar nekibuzdulás, amely a felszabadulás hónapjaiban annyi regényes elképzeléssel s valljuk be: fellengzős tervvel töltötte meg a koponyákat, fűtötte fel a szíveket. Mi mindent terveztünk és akartunk azokban a lobogó hónapokban s még hosszú évekig, milyen nagyratörő s megalapozatlan elgondolások parázslottak azokban az időkben országos tanácskozásokon és falusi összejöveteleken, egyszerű manufaktúrákban és romjaikból éledő üzemekben. Ezeknek az ünnep előtti napoknak a hangulatát az is jellemzi: gondolkodásunkban sok minden megváltozott, lehámlott a magyar ember természetéről sok régi sallang, amint viseletéről is lekopott sokféle régi szalmi dísz. Egyszerűbb, bensőségesebb, tárgyilagosabb, higgadtabb és megfontoltabb lett a magyar természet huszonöt év alatt, s úgy kell vélekednünk, hogy ez az emberi természetben bekövetkezett változás legalább akkora jelentőséggel bír jövőnket illetőleg, mint a földosztás és az államosítás volt. Mennyi csalóka délibábot kergetett ez a nemzet azokban az évszázadokban, amelyekben a délibáb hazugsága volt az egyetlen vigasztaló tünemény, mennyi szélmalomharcot vívtak kiművelt fők és lelkes honfiak azokban a korokban, amikor minden jobbra való törekvés, minden előbbre mozdulás egyet jelentett a szélmalom ellen vívott tragikus harccal. Az ünnep a világ minden országában és minden népénél egyben vigasságot is jelent s az évforduló minden bizonnyal olyan kora tavaszi vigalommal jár, amelyhez foghatót még nem ült ez a nép. De a vigasságra készülő országot megfontolt méltóság jellemzi, nemcsak óborokat őriz e napra hűs pincékben, de mérlegel is a készülődés lázas napjaiban. Felméri a huszonöt év haladását s összevetve 1945 tavaszával, megvonja saját sorsában az egyenleget. A realizmus, korunk iránytűje, nemcsak a művészetben és a művészi alkotásban jelent pontos útmutatást, hanem az egyszerű állampolgár életében is. Az ünnepig még elpereg néhány nap, de már a zászlók kinn lebegnek s Budapest új fényekben ragyog fel esténként. A külső díszek mögött azonban feltűnik a nép egészséges büszkesége, ami azt hirdeti, hogy ez a negyedszázad megérlelte, egységbe kovácsolta és az alkotó élet szilárd belső nyugalmával telítette meg a magyar népet. Ez a huszonöt éves folyamat lezárt és elkezdett valamit s bármily rövid is a történelemben két és fél évtized, azzal a nagy megnyugvással készülhetünk az ünnepi hetet befejező nagy napra, hogy ez a nap olyan dátum, amely nemzeti történelmünk pirosbetűs napjai közt az első helyre került. Baráti Géza Feszült helyzet Szudánban, megegyezés Libanonban Élénk diplomáciai tevékenység a Közel-Keleten A külpolitikai helyzet DÉLKELET-ÁZSIA és A KÖZEL-KELET jelenleg a nemzetközi politika legsúlyosabb feszültséggóca. Ami Délkelet- Ázsiát illeti, a térség egyébként is bonyolult viszonyait a változatlanul robbanékony kambodzsai helyzet tovább élezte. Az elmúlt napokban Kambodzsa több városában és a falvak tucatjaiban kezdődtek tüntetések, több helyütt összecsapások robbantak ki. A hírügynökségi jelentések továbbra is bizonytalanok, illetve ellentmondanak egymásnak azzal összefüggésben, hogy Szihanuk herceget a hadsereg és az ország lakossága milyen mértékben támogatja. A puccsista rendszer miniszterelnöke, Lon Nol tábornok bejelentette: kormánya diplomáciai támogatást kér Franciaországtól ahhoz, hogy az országban felújítsák a nemzetközi ellenőrző bizottság munkáját, kérte, hogy ENSZ-megfigyelőket küldjenek Kambodzsába. E javaslatok mögött az a szándék rejlik, hogy a megfigyelők a dél-vietnami hazafiak — úgymond — „kambodzsai jelenlétét” vizsgálják meg. Lan Nol azt fejtegette, hogy az ország továbbra is semleges politikát kíván folytatni, s a VDK-val, illetve a DIFK- val nem szakadtak meg a diplomáciai kapcsolatok, csupán felfüggesztették azokat. Az MTI pekingi tudósítója szerint Szihanuk herceg a kínai fővárosban élénk diplomáciai és propagandatevékenységet fejt ki. A kambodzsai válság könnyen veszélyeztetheti az egész indokínai térség békéjét, erre a veszélyre utal például az az indonéz állásfoglalás, amely szerint a djakartai kormány „kedvezően fogadna” egy kambodzsai segélykérést. A Washington Fost szerint az amerikai katonai vezetés azt javasolja Nixon elnöknek, hogy hat hónapra függessze fel az amerikai csapatok kivonását Dél-Vietnamból. Az indítvány nyilvánvaló kapcsolatban áll az egész indokínai térség helyzetével. A New York Times figyelmeztet arra, hogy az Egyesült Államok még jobban belekeveredhet a délkelet-ázsiai konfliktusokba, s ez nagyon könnyen Saigon célja lehet. A tekintélyes lap szerint „Washingtonnak most határozott irányvonalat kell követnie”, s a „kambodzsai határ mentén tanúsítandó önuralom most életbevágóbb fontosságú, mint valaha is volt". Thieu, a délvietnami rezsim vezetője ismételten határozottan elvetette az ország semlegesítésének gondolatát. Valószínű, hogy a rendszer belső gondjait szaporítja az a párizsi bejelentés, amely szerint a párizsi négyes tanácskozáson részt vevő saigoni küldöttség egyik tagja benyújtotta lemondását. A délkelet-ázsiai fejleményekkel is foglalkozott Tito elnök, a jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés két háza előtt tartott külpolitikai beszámolójában. Az elnök szerint Kambodzsa is belesodródhat a vietnami tragédiába. A Közel-Keletről Tito azt mondotta, hogy ott a helyzet „napról napra veszélyesebb”. A közel-keleti haladó arab országok egyikében, Szudánban ellenforradalmi lázadást hiúsítottak meg. A Szudánnal szoros szövetségi kapcsolatokat ápoló EAK és Líbia két magas rangú politikusa — Anvar Szadat elnökhelyettes, illetve Dzsallud miniszterelnök-helyettes — Khartoumba érkezett, s látogatásuk nyilván összefüggésben áll a lázadás leverésével. Libanonban Buszaii líbiai külügyminiszter közvetített a falangisták és a palesztinai ellenállók között, akik kedden megállapodást írtak alá. Az EAK-ban a már korábban is bejelentett „polgári védelmi bizottságok” felállításáról írt alá rendeletet Nasszer elnök. A bizottságok felső szerve egy 70 tagból álló testület lesz. Bejrút: Megállapodás a kormány és a gerillaszervezetek között A PAFF kétségbe vonta a tanácskozás jogosságát Bejrútból jelenti az AFP. Kedden este Bejrútban közleményt adtak ki arról a megbeszélésről, amelyen a libanoni kormány és a Lib-... területén terfernykoti-i .viesztinai gerilla-szervezetek képviselői Buszairi líbiai kül Sikertelen ellenforradalmi lázadás Szudánban A szudáni főváros omdurmani kerületében a hadsereg és a biztonsági erők 36 tagja — közöttük négy tiszt — vesztette életét az El- Mahdi imám vezette reakciós erőkkel való összecsapások során. A lázadást a forradalmi rendszer által betiltott, egykori kormányzó Umma Párt, és a párt tömegbázisát képező anszar vallási szekta tagjai és hívei kezdeményezték. A lázadást El-Mahdi imám, az Umma Párt és az anszar szekta vezetője irányította. Keddre a szudáni kormány felszámolta a fővárosban tevékenykedő lázadókat, és megszilárdította ellenőrzését Kharoum fölött. El-Mahdi és 30 ezer híve azonban továbbra is megszállva tartja a Nílus Aba nevű szigetét, ahová titokban korszerű fegyverek egész arzenálját csempészték. A keddi kairói lapok — mint az AFP jelentésében olvasható — arról is tudtak, hogy Aba szigetén légelhárító ágyúkat is elhelyeztek. Irak kedden csatlakozott a forradalmi arab rendszerekhez, és támogatásáról biztosította Numeiri vezérőrnagyot. A legutóbbi szudáni eseményeket kommentálva az iraki forradalmi tanács egyik tagja kijelentette: „Irak nem fogja ölhetett kézzel nézni” a Szudán ellen irányuló imperialista reakciós összeesküvést. ügyminiszter jelenlétében vettek részt. A közös közlemény kiadását megelőzően a tárgyalófelek Rasid Karami miniszterelnök rezidenciáján három és fél óra hosszat tanácskoztak az újabb feszültség elsimításának lehetőségeiről. Bejelenti a közlemény, hogy mind a libanoni hatóságok, mind pedig a Palesztinai szervezetek megerősítik a Kairóban november 3-án aláírt megegyezést. A jelenlegi megállapodás szerint a tárgyalófelek teljes mértékben elkötelezik magukat a Kairóban november 3-án aláírt egyezmény szelleme és tartalma mellett. A palesztinai fél leszögezi, hogy a palesztinai forradalom alapvető és egyedüli célja az izraeli ellenség elleni akciók végrehajtása és a megszállt területek felszabadítása. A Palesztinai Népi Felszabadítási Front szóvivője bejelentette: a front a későbbiekben állást foglal a közös közleménnyel és a tanácskozással kapcsolatban. A front korábban kétségbe vonta a tanácskozás jogosságát, tekintettel arra, hogy képviselője nem volt azon jelen. Amerikai őrnagy nyilatkozata: Táplálékot és fekvőhelyet adnak a hadifoglyoknak a vietnami harcosok Hanoiból jelenti a VNA. „Ahelyett, hogy bántalmaztak volna, a vietnami harcosok táplálékot és fekvőhelyet adtak nekünk foglyoknak” — jelentette ki Raymond Schrump, az amerikai hadsereg őrnagya a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány rádiójának. Schrump őrnagy elmondotta, hogy 1968. március 23-án csoportja harcba keveredett a DNFF egyik egységével. „A csata rövid ideig tartott. Az amerikaiak gyorsan visszavonultak, két halottat és egy sebesültet — engem — hagytak maguk után. Már fogságba esésem előtt is megsebesültem és így aggódtam életemért. Hálát adhatok az Istennek, mert a DNFF katonái nem durvák és nem gyilkolják le a hadifoglyokat, jóllehet az amerikai hadvezetőség ezt állítja”. — Igen nagy benyomást tett rám a polgári lakosok magatartása. Többször megtörtént, hogy az éjszakát valamelyik dél-vietnami faluban kellett tölteni. Az emberek egy része kénytelen kunyhókban lakni, mert lakóházaikat lerombolták az amerikai bombázók. Úgy gondoltam, hogy emiatt gyűlölnek benőnket, sőt attól tartottam, hogy megtámadnak, hiszen csak három őr vigyázott ránk. Ehelyett befogadtak otthonaikba, táplálékot adtak és fekvőhelyet biztosítottak nekünk. Meghaladja a képzeletemet, hogy azok az emberek, akik közül sokan elveszítették otthonukat és családtagjaikat, hogyan bánhatnak ilyen szívélyesen amerikai hadifoglyokkal. Egy dél-vietnami amerikai hadbíróság hosszas fontolgatás után kedden végleges ítéletet hozott James B. Duffy hadnagy ügyében, aki ellen az volt a vád, hogy katonái az ő utasítására megöltek egy délvietnami hadifoglyot. Az esküdtek csak hat hónap elzárást és 1500 dollár pénzbüntetést róttak ki rá. Ezt a büntetést azonban hat hónapon át fizetheti havi 250 dolláros részletekben. tfmntalm mint stockholmisti telefonjelentése Eredményes munkát végzett a Vietnam-értekezlet A stockholmi Vietnam-konferencia befejezése után a részvevők között általános volt a vélemény, hogy az ABF Munkásszékházban három napon keresztül valóban eredményes gyakorlati munka folyt. A légkörre talán az a szokatlannak tűnő esemény volt a legjellemzőbb, hogy a politikai akcióprogram dokumentumának végleges megszövegezésekor a küldöttek éjjel két óráig tanácskoztak. Nem a nézeteltérések okozták ezt, hanem az a szándék, hogy valóban olyan határozatot fogadjanak el, amely a leghatékonyabban tudja mozgósítani a világ haladó közvéleményét. A tömegmozgalmak fokozásának és összeegyeztetésének rendkívüli jelentősége van most, amikor az Egyesült Államok a vietnami háború kiterjesztésének útjára lépett. Érthető, hogy a konferencián nemcsak a vietnami helyzetet, hanem az egész indokínai térség kérdéscsoportjait megvitatták. A más területen meglevő politikai nézetkülönbségek ellenére a küldöttek egyetértettek abban, hogy az amerikai légierő bombatámadásai Laoszban, valamint a kambodzsai államcsíny következményei nem egyszerűen csak az indokínai térség, hanem a világ békéjét is veszélyeztetik. A politikai bizottság határozatának — amelyet a hétfői plenáris záró ülésen egyhangúlag fogadtak el — fő gondolata, hogy a világ közvéleménye aktívabban vegye ki részét a vietnami háború azonnali megszüntetéséért folyó kampányból. „A vietnami nép ügye — valamennyi nép ügye” — emelte ki a határozat. Ennek szellemében készültek a konferencia másik két bizottságának — a humanitárius segítséget koordináló és az amerikaiak vietnami háborús bűneit vizsgáló bizottsági dokumentumai is. Alarrásgyűjtés A mostani V. Vietnam-konferencián minden eddigi értekezletet meghaladó részvétel — mintegy hatvan ország és harminc nemzetközi szervezet képviseletében 326 küldött volt jelen — egyértelműen bizonyította a tanácskozást megelőző kételkedő vélemények alaptalanságát. A megbeszélések eredményességéhez nagy mértékben járultak hozzá az amerikai szolidaritási és békeszervezetek. A korábbi konferenciákat messze túlszárnyalva most több mint húsz szervezet küldötte el képviselőit. Részvételük új színt jelentett, a viták szünetében az amerikai fiata