Magyar Nemzet, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-14 / 86. szám

Kedd, 197­0. április 14. Ennyit várhattunk ! Kemény, sportszerű küzdelem után értékes döntetlen Belgrádban Néha még csetlett-botlott csapatunk Vasárnap arról írtam, hogy legjobban egy döntetlennek örülnék a belgrádi mérkőzé­sen , mondván, hogy ez az eredmény meghozná a továb­bi előbbrelépéshez szükséges önbizalmat és bátorságot, vi­szont egy győzelem esetleg túlzott magabiztosságot kelte­ne a fiatal csapatban, úgy gondolnák a játékosok, hogy nekik már nincs sok tanul­­nivalójuk. Persze, ahogy megkezdő­dött a játék, majd pedig ami­kor Fazekas labdája bekerült a jugoszlávok kapujába, elfe­ledtem minden pedagógiai és pszichológiai meggondolást és úgy szurkoltam a győzele­mért, ahogyan csak lehet. Utólag azonban mégsem bánom, hogy nem sikerült nyerni , mert egyszerűen nem érdemeltünk volna győ­zelmet. Belgrádban nem vív­tunk díjmérkőzést, a szerzett egy, vagy két pontnak nincs jelentősége, tehát jobb, ha az eredmény is többé kevésbé a reális képet tükrözi. Az „autogól” Úgy látszik, Páncsics is in­kább döntetlen-párti volt, mert olyan gólt fejelt Tamás­nak, hogy azt senki se véd­­hette volna. Balról ívelődött egy szabadrúgás a kapu elé. Csak magyarok álltak az ötös táján. Dunai felugrott, de a labda átszállt a feje fölött. (Persze, nem lett volna baj, ha Tamás kifut.) A Dunai mögött álló Páncsics a földön állva „bebólintott” és laposan, élesen fejelt a hosszú sarokba . Reflexmozdulat volt — magyarázta Páncsics. — Nem is értem, hogyan történt, ösz­­tönszerűen fejeltem a labdába és döbbenten láttam, hogy az bevágódik a kapuba. Hát az biztos, hogy nem akart gólt fejelni és utána mindent meg is tett, hogy fe­ledtesse ezt a hibát. (Ebben segítettek neki a többiek is, akik egy rossz szót sem szól­tak, sőt bátorították.) Páncsics aztán remekül játszott, de szükség is volt erre, mert az ajándékgól — vagy ahogyan az belgrádi eredményhirdető táblára kiírták, az autogól — meghozta a jugoszlávok önbi­zalmát. Egyre jobban bele­lendültek és a félidő végén, de különösen a második ele­jén valóban jól is játszottak. Rutintalanság Egy szakember ebben az időszakban a csapatok előze­tes ismerete nélkül is azonnal észrevette volna, mennyire ta­pasztalatlan a magyar játé­kosok jó része. Páncsics min­dig érezte, mikor kell kilép­nie, mikor próbálkozhat meg­előző szereléssel, mikor kell gondolkodás nélkül elrúgni a labdát és mikor lehet cse­lezni. A többiek technikailag nagyjából képesek ugyanezek­re a megoldásokra, de Vellai, Vidáts és Fejes mégis sok-­ szor a rosszabb megoldást választotta. Valljuk be, ebben az idő­szakban nemcsak egyetlen gólt rúghattak volna a jugo­szlávok. A küzdőszellem azonban átsegítette csapatunkat a kí­nos negyedórákon. Közreját­szott a szerencse is, a hajrá­ban pedig az egyenlítő gól után újítani is tudott az együttes, volt tehát még sok erő a csapatban. Válasz két kérdésre Vasárnap két kérdésre vár­tunk választ: az egyik az volt, vajon valóban van-e újszel­lemű csapatunk, amely bár­milyen meccshelyzetben, bár­milyen körülmények között képes minden energiáját lat­ba vetve, mai módon, kemé­nyen küzdeni. Ha ezt nem látjuk — írtuk —, akkor nem kérünk a csapatból. Egyértel­mű választ vártunk és ezt meg is kaptuk. Valóban je­lentkeztek új vonások a já­tékban. Határtalan akarással küzdöttek labdarúgóink, ke­mények voltak és tűrték is az ellenfél keménységét. Egyetlen futballistánk sem volt, aki akár másodpercekre is „kife­szült” volna a füvön. (Nem sérülés az a sérülés, ami fél­perces tetszhalottsággal jár, egy labdarúgó csak akkor ma­rad mozdulatlanul fekve, ha eszméletét veszti. Ha fáj va­lamije, fogja, dörzsöli, gör­csösen markolássza.) A mieink vasárnap azonnal fel­pattantak a földről, hogy to­vább küzdhessenek, hogy ne kerüljön előnyös helyzetbe az ellenfél. A kisebb rúgások fáj­dalmát egy felszisszenéssel vették tudomásul, súlyosabb sérülés pedig szerencsére nem történt. A­ másik kérdés az volt, va­jon tud-e nemzetközi szinten is futballozni az új együttes. Azt mondtuk vasárnap, hogy erre egyértelmű választ még nem kaphatunk. Lámpalázas lesz a csapat és meglátszik majd rajta, hogy nem volt idő a csapatrészek összedol­gozására, a játékosok össze­­szoktatására. A válasz egyelőre várat magára. Az biztos, hogy va­sárnap még nem futballozott jól a magyar válogatott. Nagy elszántsággal kergette minden játékos a labdát, de ha nagy nehezen megszerezte, akkor nagyon sokszor rossz helyre adta. Folyamatos összjátékról, szellemes, váratlan megoldá­sokról, kidolgozott akciókról még alig-alig lehet beszélni. Csetlett-botlott még az új csapat, de az is kétségtelen, hogy ezek a játékosok többre képesek. Tudnak jobban is! Pusztai például szinte sem­mit sem produkált, úgy pat­tantak el tőle a labdák, mint egy kezdőtől. De vajon Pusz­tai nem tud jobban játszani? A Honvédban más képe van a játékának. Karsai ügyeske­dett, de valahogyan nem ta­lálta a helyét. Máté talán be­lelendült volna, ha hamarább kerül rá a sor, mert bátran, magabiztosan futballozott. Vellai, Fejes és Vidáts sem szokott úgy elbizonytalanodni, mint ez történt most a belg­rádi meccs egy-egy szakaszá­ban. Nem arról van szó, hogy ez a három védő csődöt mon­dott volna, csupán arról, hogy ezúttal még nem nyújtották igazi tudásukat. Mindez azonban néhány idősebb játékosra is vonatko­zik. Dunai az első negyed­óra után alaposan visszaesett, ám akarását bizonyítandó, sokszor próbált hátul segíte­ni. (Dunai és Pusztai védel­mében azért el kell monda­ni, hogy egyiküket sem ke­resték labdával. Elszoktak labdarúgóink attól, hogy a szélekre játsszanak.) Benét sem tartanák a legjobb magyar csatárnak, ha mindig csak annyit nyújtana, mint va­sárnap. Gyakran elbújt a vé­dők közt, cselei ritkán sike­rültek. Viszont mindkét gól­ban nagyok az érdemei. Az elsőnél villámszerű kiugrás után, fordulásból, kapásból tette Fazekas elé a labdát, a másodikat ő maga vágta a hálóba — szabadrúgásból, vagy 26—28 m-re. Mintha minden keservét beleadta vol­na ebbe az iszonyatos erejű lövésbe. Szédületes gól volt! Páncsics, Halmosi, Fazekas Igazán jól csak Páncsics, Halmosi, és kisebb időszako­kat kivéve, Fazekas futbal­lozott. Páncsics játékáról már szó volt Halmosiról el lehet mondani, hogy mindenütt ott volt: védekezett támadott, kapura lőtt, szerelt, osztoga­tott , de ez utóbbit tehette volna pontosabban is. Fazekas ragyogó labdákat adott társai­nak, küzdött, gólt szerzett és a második magyar gól előtt is ő harcolta ki a szabadrú­gást. Volt egy óriási lövése is. Időnként azonban kikapcso­lódott a játékból. Sokan So­mogyit nyilvánították az első félideji magyar együttes leg­jobbjának. Nekem ellenvéle­ményem van — ennyire azért nem tetszett Somogyi teljesít­ménye. Tényleg rengeteget dolgozott, sokat segített a vé­dőknek, de a játék szervezése — ami egy középpályás fő feladata — ezúttal elmaradt a repertoárjából. Kicsit kap­kodott, nem volt elég körülte­kintő, inkább Vidátsékkal együtt rangsorolnám őt. Bizo­nyára sérülése is zavarta — ezért is cserélték le. A 2:2-es eredménnyel vég­ződött meccs után összeölel­keztek a magyar játékosok, örültek a döntetlennek. Az eredménynek mi is fenntar­tás nélkül örülünk. 1963-ban és 1966-ban kikapott Jugo­szláviában a magyar váloga­tott, tehát a mostani 2:2 előbbrelépést jelent. Megmaradt a bizalom Azt ígértük vasárnap, hogy­ha becsülettel küzd a magyar együttes, akkor nem kap tő­lünk egy rossz szót sem. Szi­dást, elmarasztalást nem is ér­demel a csapat, de a hely­zet reális értékeléséhez tar­tozik annak leszögezése is, hogy a jugoszlávoknak nincs ma jó csapatuk. Az osztrákok szerdán Szarajevóban döntet­lent harcoltak ki ellenük, az­tán Bécsben 3:1-re kikaptak a csehszlovákoktól, úgyhogy az első félórában Csehszlová­kia már 3:0-ra vezetett. Ezzel a középszerű jugoszláv csa­pattal szemben a mi váloga­tottunk nem elsősorban fut­­balltudásával, hanem inkább lelkesedésével, küzdőképessé­­gével csikarta ki a döntetlent. Most két hazai válogatott mérkőzés következik — Len­gyelország és Svédország el­len. Az első tűzpróbán túlju­tott a válogatott és hazai kör­nyezetben remélhetőleg már nemcsak vérbeli küzdőszelle­met, hanem jobb futballt is látunk tőlük. A bizalmat továbbra is megszavazzuk a válogatottnak és a kapitánynak. Zsolt Róbert A magyar labdarúgó-váloga­tott tagjai hétfőn délben részt vettek Marjai József belgrádi magyar nagykövet fogadásán, majd hazarepültek Buda­pestre. Ifisiker Belgrádban Szombaton Belgrád váloga­tottjától 3:1-es vereséget szenvedett a magyar ifjúsági válogatott és Budapest csapata is alulmaradt Jugoszlávia if­júsági együttesével szemben. Vasárnap Magyarország és Ju­goszlávia legjobb fiatal labda­rúgói kerültek szembe egy­mással és végre a mieink győztek 2:1 (2:0) arányban. Kunszt és Mucha szerezte a magyar csapat góljait. A Belgrád—Budapest ifjúsági mérkőzés eredménye 2:0 volt. Magyar Nemzet S­PORT Gulyás legyőzte Mustasét Remek magyar teniszsiker­ről érkezett hír: Gulyás nyer­te a palermói nemzetközi te­niszversenyt. A sokszoros magyar bajnok az elődöntőben 3:6, 6:2, 6:3 arányban nyert a román Ti­­riac ellen. A másik ágon az ugyancsak román Nastase 6:8, 6:4, 6:3-ra verte az olasz szí­nekben játszó Mulligant. A döntőben Gulyásnak nem sok esélyt adtak Nastasével szemben, hiszen a román te­niszező idén Amerikában sor­ra verte a profi világnagysá­gokat. Gulyás azonban régi nagy napjait idézve, 6:1, 6:4, 6:4-re győzte le Nastasét. A férfi párosban a Tiriac—Nas­tase kettős lett az első. SZEZONNYITÓ BÁL A BALATONFÜREDI MARINA SZÁLLÓBAN Április 30-án Fellépnek: Payer András Bárdi György Magay Klementina Angyal János Fenyvesi Gabi Zentei Anna Mezei Anikó Zongoránál: Gyarmati István Konferál: Halmi Gábor Személyenként 270,0 Ft. Április 30-án vacsorá­tól, május 2-án ebédig teljes penzióval, április 30-án műsor, tánc reggelig! Helyfoglalás: április 13-tól 9—16 óráig a INFORMÁCIÓS IRODÁBAN Budapest, V., Petőfi Sándor utca 16. Telefon: 383—117, vagy 186—642 év a Hotel Marina portáján Szombaton: V. Dózsa—HITK A héten folytatódik a labdarú­­gó-bajnokság. Szombat este 6-kor Újpesten az MTK, Csepelen pedig a Dunaújváros vendégszerepel. A vasárnapi műsor. A-csoport: Tatabánya—Komló, Videoton—Va­sas, Diósgyőr—Rába ETO. B-cso­­port: Szeged—Szombathely, Pécs —Ferencváros (délelőtt), Bp. Hon­véd—Salgótarján. Döntöttek arról, hogy az A- és B-csoport győztese június 7-én és 27-én mérkőzik egymással. Szerdán EK-mérkőzés lesz Bu­dapesten, a Vasas együttese a bé­csi Admirát látja vendégül. Moszkva kosárlabdázói nyerték a nemzetközi tornát Három magyar városban rendezték a nemzetközi kosár­labdatorna mérkőzéseit. A szombati soproni bemutatko­zás után vasárnap Veszprém­ben Moszkva csapata 79:70-re nyert Ausztria ellen, a ma­gyar A-válogatott 91:57-re győzött a magyar B-csapat el­len. Hétfőn a Sportcsarnokban került sor a döntőkre a telt ház előtt. Először az osztrá­kok játszottak és 94:74 arány­ban nyertek a magyar máso­dik csapat ellen. Ezután kö­vetkezett a döntő: Moszkva— Magyar A-válogatott 66:57 (35:26). Jó, látványos és gyors volt a játék. A tornát Moszk­va együttese nyerte a magyar A-csapat és Ausztria előtt SPORTNAPLÓ Labdarúgó NB I/B. A-csoport: Oroszlány—Ganz-MÁVAG 2:1, Za­laegerszeg—Pécsi Bányász 2:0. Az oroszlányiak 9 ponttal vezetnek, a pécsieknek és a székesfehérvá­riaknak 8—8 pontjuk van. B-cso­port: Ózd—Békéscsaba 1:0, BVSC— Egri Dózsa 3:1. Vezet az Egri Dó­zsa 8 ponttal, a Debreceni VSC- nek és a Szállítóknak 7—7 pontja van. Az MTK labdarúgócsapata Bécs­ben 2:1 (1:0) arányban győzött a Wacker ellen. Oborzil és Koritár szerezte a gólokat. Labdarúgó világbajnoki előké­születi mérkőzések: Bécs: Cseh­szlovákia—Ausztria 3:1 (3:0), Rio de Janeiro: Brazília—Paraguay 0:0, Montevideo: Uruguay—Porto Alegre (Brazília) 1:0. A Standard Liege ötéves szünet után ismét megnyerte Belgium labdarúgó-bajnokságát. A Cagliari csapata nyerte az olasz, labdarúgó-bajnokságot. Két forduló ugyan még hátra van, de a Cagliari előnye már 5 pont. A 2. helyért a pillanatnyilag holt­versenyben álló Juventus és In­­ternazionale, esetleg a két pontos hátrányban levő Fiorentina vetél­kedik. Kiesett Brescia, Palermo és Bari csapata. Az autósok felszabadulási em­lékversenyén Strobeck (NDK) sze­rezte meg az abszolút elsőséget Késmárki előtt. A verseny kitű­nően sikerült, hibátlan volt a ren­dezés, csak az időjárás nem se­gített, mert a Mátrában hóesés gátolta a jó időeredmények el­érését. A női kosárlabda Európa-baj­­nokság anconai selejtező csoport­jából Csehszlovákia és Olaszor­szág válogatottja jutott tovább, Anglia és Dánia nem lesz ott az EB döntőjében. A varsói nemzetközi cselgáncs­­versenyen Szabó a 63 kilósok súlycsoportjában első lett, Keserű a 2., Pullai a 4. helyen végzett. Pennel 518 cm-t ugrott rúddal a New Yorkban rendezett szabadté­ri versenyen, Murro 86,94 m-t do­bott gerellyel. Radamel Trevino, a mexikóiak legjobb országúti kerékpárosa, aki 46 993 km-rel tartja az egyórás vi­lágcsúcsot, vasárnap edzés köz­ben kerékpárjával egy gépkocsi­nak ütközött és a helyszínen meg­halt. Csehszlovákia—Magyarország asz­talitenisz Európa Liga mérkőzés­re kerül sor csütörtökön Ostravá­­ban. Börzsei, Jónyer, Klampár és Kisházi képviseli Magyarországot az Európa Liga 3. helyét eldöntő mérkőzésen. A berlini nemzetközi vívóverse­nyen Czakkel nyerte a férfi tőr­vívást a román Haukler és a ma­gyar Szlovenszky előtt. Női tőr­vívásban győzött a román Stanca —Philip, a magyar Károlyfi 3. lett. A Bp. Honvéd nemzetközi ököl­vívóversenyén az egyes súlycso­portokban a következők szerezték meg a győzelmet: Gedó (Vasas), Grabbe (NDK), Baláz (Csehszlo­vákia), Kovács (VI. Dózsa), Szen­tes (Bp. Honvéd), Peyer (NDK), Kajdi (Bp. Honvéd), Kajdi egy cseppet sem volt meggyőző! Ko­vács (PVSK), Csizmadia (Bp. Honvéd), Schlegel (NDK), Máté (Bp. Honvéd). Az V. Dózsa ünnepi kerékpáros­versenyén Wanzlik (NDK) lett az első a 100 km-es távon. A legjobb magyar: Debreceni (Csepel), a 4. helyen végzett és ezzel elnyerte a magyar bajnoki címet. A röplabdabajnokság rangadó­ján a Csepel 0:2-ről 3:2-re nyert az V. Dózsa ellen. Hét 13-1­1 találatos szelvény a to­tón. A nyeremény 143 505 forint. A 13 találatos szelvényekre 45 316, a 12 találatosakra 1255, a 11 találato­­sakra 128, a 10­ találatosakra 30 fo­rintot fizetnek. A telitalálat: x, 1, 1, X, 1, 1, X, X, 1, 1, 1, X, X -1 X. — A Bp Spartacus SC cselgáncs­szakosztálya 1970. V.­­-vel 6 hóna­pos tanfolyamot indít 10—14 éves fiúk részére. Jelentkezni lehet minden héten kedd és csütörtöki napokon 19 órától 20 óráig, az egyesület V1H, Szentkirályi u. 26. sz. alatti edzőhelyiségében. X v­­irágos sarok Rossz híre volt régen a bársonykának A jácintok, a tulipánok és a húsvéti virágnak is nevezett csup­­ros nárciszok virágzása idején kell megtenni az előkészületeket a nyári és nyár végi virágoskertek pompás növényeinek, például az immortellák, köznyelven a szalma­virágok, a verbénák, de a bár­sonyvirág vagy bársonyka külön­böző fajtáinak a virágzására is. A késő őszig dúsan és kitartóan vi­rágzó kerti virágunk, a sárga szín több árnyalatában pompázó, szeg­fűszerű virág, a bársonyka, tudo­mányos nevén a tagetes elnevezé­sén és származásán a XVI. század füvészei sokat vitatkoztak. Első névadója Leonardus Fuchs, in­­golstadti orvostudor volt, aki az 1542-ben megjelent füveskönyvé­ben használta először a távoli földrészekről származó növény ne­véül a tagetes-t, amely a növény­nevek magyarázói szerint Juppi­­ter unokájára, Tages-re emlékez­tet, aki törpe volt, hirtelen jelent meg az emberek előtt és miután megmutatta magát és bölcs taná­csokat adott, eltűnt, de, amit mon­dott, az az idők folyamán mindig megismétlődött. Ennek a növény­nek törpe alakja is hirtelenül, is­meretlen okból keletkezik és ez a törpe termet akkor is megmarad, ha a növényt magról nevelik. A növényvilágban rendkívül érdekes jelenség ez a törpévé történő vál­tozás, mert a törpe alakzat tudva­lévően szűkös táplálkozás mellett, rossz életkörülmények között ke­letkezik, de ebben az esetben ked­vező táplálkozási viszonyok és jó életkörülmények között fejlődik törpévé a növény. Első magyar nyelvű füvesköny­­vünk, Melius Juhász Péter Herbá­riuma Tages indicá­nak, indiai gyökérnek nevezte a növényt, Lippai azt írta róla, a Posoni kert­ben, hogy „a Cariophyllus indicus, a sárga rósa kinek nincs igen jó szaga, öreg tellyes virágú és van­nak apróbbak is, narancs színű, mint az bársony, mérges, ha az ember a szájába veszi”. Mérges­nek tartotta Csapó József, aki Új füves és virágos magyar kert cí­mű művében, büdös szegfűnek is nevezte, kifogásolta, hogy Páriz- Pápai Ferenc latin—magyar szótá­rában a tagetest „kassai rózsá”­­nak fordította és azt ajánlotta, hogy a kertekből ki kellene irta­ni. Nem volt róla jó véleménye Veszelszkinek sem, akinek 1798- ban megjelent Fa és Fűszeres könyv­e szerint a növény „hasz­navehetetlen”. Diószegiék a Ma­gyar füvészkönyvben büdöskének nevezték el, mert a növény leve­lei, de maguk a virágok is nehéz, a vadkender fojtó szagához hason­ló illatot árasztanak. Hiába volt azonban kellemetlen a szaga, hiá­ba mondogatták egyesek, hogy az ablakok elé nem tanácsos ültetni, mert a lakást megtölti átható sza­gával, hiába híresztelték róla, hogy mérges, hihetetlen gyorsa­sággal terjedt el, különösen a ki­sebb kertekben, mert díszes, érde­kes, könnyen kezelhető, a kert­ben jól érvényesülő virág. A fészkes virágúak családjába tartozó tagetes Amerika melegebb tájairól származó növény. Eddig körülbelül húsz faját és számos változatát ismerik. A kertekben leginkább két faja, a Tagetes pa­­tula, a kitárult bársony­ka és a Tagetes erecta, a felegyenesedett bársonyka terjedt el. A kettő ha­sonlít egymáshoz és különbség csak a két faj virágának nagysá­gában van. A virágok vagy egy­­színűek, mégpedig aranysárga, kénsárga, narancssárga, né­ha sötétbarna színűek, vagy pe­dig világosabb, néha sötétebb sár­ga színnel, esetleg barnapirossal tarkázottak, csíkozottak, vagy futtatottak. Legkedveltebbek ter­mészetesen a telt virágú, külön­leges alakú változatok. Vannak magasabb, 70—80 cm magasra nö­vő változatok, de vannak törpe, alig 20 cm magas bársonykák, amelyek virágszőnyegként alkal­mazhatók, de kitűnően érvénye­sülnek a sziklakertben is. Gyö­nyörű virágcsoport készíthető a különböző színű tagetesekből, például égőpiros muskátlival, fe­hér és lila petúniával keverten nemcsak a kertben, de a veran­dán, az erkélyen, vagy az ablak­­párkányon is. A bársonyka nem igényes nö­vény. Megelégszik bármilyen föld­del és minden fekvéssel, de dú­­sabban virágzik érett trágyával kevert földben és napos helyen. Az egynyári virág magja kora ta­vasszal vetendő langyos meleg­ágyba, vagy pedig április folya­mán melegen tartott kerti ágyba, ahová a magokat ritkásan kell el­vetni, hogy május végén, június elején a fiatal növényeket a föld­labdával együtt lehessen kiemelni és a kijelölt helyre kiültetni. Gyakran előfordul, hogy a vegyes magról kelt növény csodálatosan szép virágokat hoz. A bársonykák közül cserepes nevelésre és téli virágoztatásra, az apró, sárga vi­rágú és ánizs illatú Tagetes lucida a legalkalmasabb. N.-N. M. 9 SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaház: A Rajna kin­cse (Kerner béri. 7.) (7) — Erkel Színház: Három a kislány (J. béri. 8.) (7) — Nemzeti Színház: Bánk bán (7) — Katona József Színház: Iván, a rettentő (7) Madách Színház: Hermelin (7) -­ Madách Kamara Színház: Vonó Ignác (7) — Vígszínház: Ványa bácsi (K. béri. 4.) (7) — Pesti Színház: Játszik a család (II. béri. 3.) (7) — Thália Színház: A magyar kérdés (7) — József At­tila Színház: Valami mindig köz­bejön (7) — Fővárosi Operettszín­ház: Négyen pizsamában (Komb. 1. béri. 7.) (7) — Kis Színpad: És mi lesz holnap? (fél 8) — Irodal­mi Színpad: Szfinx, Lélegzetvisz­­szafojtva (Babits—Vörösmarty bérl. 5.) (fél 8) — Kamara Varie­té: Mars a Marsra! (du. 6 és fél 9) — Állami Bábszínház: Népek meséi (de. 10); A pagodák herce­ge (du. 3) — Zeneakadémia: Ra­fael Orozco zongoraestje (Zongo­­rabérl. I. sor.) (fél 8) — Kamara­terem: Boross Jolán és a Ló­­rántffy Zs. Kamara kórus hangvé­­tel

Next