Magyar Nemzet, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-07 / 80. szám

4 Ünnepi megemlékezések külföldön Hazánk negyedszázados év­fordulója alkalmából a baráti országok fővárosaiban ünnep­ségeket tartottak. Rapai Gyu­la, a moszkvai magyar nagy­követ hazánk felszabadulásá­nak nagy ünnepén elhelyezte a nagykövetség koszorúját a Lenin-mauzóleumon. A moszk­vai televízió szombat este Ká­dár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának nyilatkozatát sugározta. Az esti hírperiódus­ban a szovjet tévénézők tíz­milliói hallgatták Kádár Já­nosnak a felszabadulás törté­nelmi jelentőségét és a ma­gyar—szovjet barátságot mél­tató szavait. Aczél György, a KB titkára művészeti, irodal­mi életünkről, a magyar—szov­jet kulturális kapcsolatokról nyilatkozott a moszkvai tele­vízióban. A Lengyel Szépművészeti Társaság és a varsói Magyar Kulturális Intézet szervezésé­ben magyar iparművészeti ki­állítás nyílt meg Varsóban. A kiállítást hazánk felszabadulá­sa jubileumi évfordulójának tiszteletére rendezik meg. Poznanban, a nagy lengyel városban magyar kulturális hét kezdődött. Április 4. tisz­teletére magyar kulturális ren­dezvényekre került sor Kato­wicében, Gdanskban, Jelenia Gorában és Lodzban. Phenjanban ünnepi ülést tartottak, ünnepi beszédet Dzong Dzun Thek, a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság miniszterelnök-helyettese mondott. A bolgár lapok a budapesti ünnepségekről közölt részletes tudósításokon kívül vezércik­kekben méltatták negyedszá­zad szocialista építőmunkájá­nak magyarországi eredmé­nyeit. A jugoszláv sajtó jelentős terjedelemben, a Magyaror­szág 25 éves fejlődése iránti elismerését hangoztatva fog­lalkozott hazánk jubileumi ünnepségeivel. A belgrádi rá­dió magyar énekművészek programjából összeállított mű­sort sugárzott. A román központi lapok egy teljes oldalukat a magyar nép nagy nemzeti ünnepének szen­telték. Kurján Sándor bécsi nagy­követ fogadást rendezett fel­­szabadulásunk 25. évfordulója alkalmából. A fogadáson meg­jelent Franz Jónás, az Osztrák Köztársaság szövetségi elnöke. Szarka Károly kairói magyar nagykövet fogadást adott az ünnepi évforduló alkalmából. Adél Murád elnökségi kama­rás április 4-én felkereste Szarka Károly kairói magyar nagykövetet és tolmácsolta Nasszer egyiptomi elnök üd­vözletét és jókívánságait. A MUOSZ választmányának ünnepi ülése Hétfőn a Magyar Sajtó Há­zában a MUOSZ választmánya ünnepi ülésen emlékezett meg Lenin születésének 100. évfor­dulójáról. Pethő Tibor, a MUOSZ alelnöke üdvözölte az ülés részvevőit, köztük Jirzi Kubiát, a Nemzetközi Újság­író Szövetség főtitkárát, Pozs­­gai Imrét, az MSZMP KB saj­tóalosztály vezetőjét, és a ha­zánkban tartózkodó külföldi újságírókat, akik a Szovjet­unióból, Bulgáriából, Csehszlo­vákiából, Lengyelországból, az NDK-ból, Romániából és az Egyesült Arab Köztársaságból érkeztek hazánkba. Hornját Irén, a MÚOSZ al­elnöke ünnepi beszédében megemlékezett Lenin politi­kusi, filozófiai és emberi nagy­ságáról, hangsúlyozva, hogy eszméi ma is töretlen erővel élnek, hatnak. Kitért arra is, hogy most, a Lenin-centená­­rium idején új lendületet vett a Lenin-kutatás, az elméleti és szakfolyóiratok, valamint a napilapok hasábjain megjele­nő, Leninről szóló cikkek ta­núskodnak az általános szel­lemi mozgósításról. Az ünnepi beszéd után Med­­vegyev, a szovjet újságíró-kül­döttség vezetője üdvözölte a szocialista országok újságírói nevében az ünnepi ülést és át­nyújtotta a szovjet újságíró­szövetség ajándékát: egy al­bumot és egy filmet Leninről, továbbá lemezeket, amelyekre Lenin kedvenc dalait vették fel. Az ünnepség után műsor következett, amelyen Básti Lajos, Béres Ilona, Csernus Mariann és Kohut Magda lé­pett fel. Magyar Nemzet Beregovoj érdekes nyilatkozata a szovjet űrkutatási programról Újságírók találkozása az SZMBT küldöttségével Zsúfolásig megtelt a Magyar Újságírók Szövetségének Rózsa Ferenc-terme, mint minden olyan alkalommal, ha kedves vendégekkel találkoznak a saj­tó képviselői. Hétfőn délelőtt a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság felszabadulásunk 25. év­fordulója alkalmából hazánk­ba érkezett öttagú küldöttsége számolt be csaknem egyhetes magyarországi tartózkodásáról és válaszolt az újságírók kér­déseire. A tájékoztatót Mihályfi Er­nő, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke nyitotta meg. Üdvözölve a megjelenteket és bemutatva a szovjet küldött­ség tagjait, Nyina Popovát, az SZKP Központi Bizottsága tagját, az SZMBT Szövetsége elnökét, G. T. Beregovoj re­pülő vezérőrnagy-űrhajóst, a Szovjetunió kétszeres hősét, L. Sz. Bezenkovát, aki a háború alatt felderítőként Székesfe­hérvárott működött és akit Martiscsenko néven ismerünk, valamint Kumszkov ezredest, aki szintén a Szovjetunió hő­se és Gerbszt elvtársat, az SZMBT központi vezetőségé­nek titkárát. Nyina Popova vázolta a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saságok munkáját, amelybe kollektív tagság alapján a kol­hozok, a gyárüzemek, kutató­­intézetek és más intézmények is bekapcsolódnak. Elmondot­ta, hogy országunkban minde­nütt pezsgő életet, rohamos fejlődést tapasztaltak és dele­gációjukat mindenütt őszinte szeretettel fogadták. Popova hosszan beszélt a nők szerepé­ről a társadalomban, idézve a költőt, aki a béke legkövetke­zetesebb őrzőinek nevezte őket, hiszen ők adják az éle­tet és talán éppen ezért, ők védelmezik azt a legszenvedé­lyesebben. Lelkesen méltatta hazánk családvédelmi törvé­nyeit, amelyek nemzetközi vi­szonylatban is egyedülállóak és kifejezik azt a felfogást, hogy az anyaság funkciója tár­sadalmilag szükséges, fontos funkció, és ennek betöltéséhez az asszonyoknak minden tá­mogatást meg kell adni. Ligyija Bezenkova — az Al­ba Regia hősnője — a kérdé­sekre válaszolva elmondotta, hogy hamarosan megjelenik a Szovjetunióban egy — a szé­kesfehérvári harcokról szóló — könyv, amelyben részletesen elmondja háborús emlékeit. De — mint szerényen megjegyez­te — az egész történetben nem az ő, hanem magyar barátai­nak szerepe a fontos, akiknek áldozatkész segítsége egész életére szóló élménye marad. Beregovoj kérdéseinkre vá­laszolva részletesen foglalko­zott a szovjet űrkutatás küszö­bönálló problémáinak megol­dásával, a huzamosabb, hosz­­szabb ideig tartó űrrepülések megszervezése céljából szük­séges kísérletek elvégzésével. Elmondotta, hogy ezek a repü­lések olyan megpróbáltatáso­kat jelentenek az emberi szer­vezet számára, hogy azokra nőket egyelőre nem készíte­nek fel. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy az űrtechnika tökéletesedésével a megerőlte­tések nem csökkennek és hogy a jövőben a nők nem vehetik ki az űr meghódításából is ré­szüket. A szovjet űrkutatás prog­ramjában elsősorban az űr­la­boratóriumok létesítése, azon­kívül a Nap, valamint a Vé­nusz és a Mars felszínének ta­nulmányozása szerepel. A nap­­tevékenységnek, mint beigazo­lódott, komoly szerepe van a Föld és lakóinak életében. A napfoltok, a kitörések és más változások erősen befolyásol­ják a Föld termékenységét, az időjárás alakulását, a születé­sek és halálozások számát, azonkívül hatással vannak a szív- és érrendszeri megbete­gedések keletkezésére és ké­sőbbi kifejlődésére, ismétlődé­sére is. Az űrhajós-vezérőrnagy pél­dákkal igazolta, hány szerve­zési, táplálkozástudományi, pszichológiai és egyéb kérdés vár megválaszolásra a hosszú időtartamú űrrepülés legény­ségének összeállításánál, a munka és pihenés feltételeinek megteremtésére. Jellemzésül a többi között megemlítette az életritmus teljes felborulását, hiszen az évezredes életritmus­sal szemben — a nagy sebes­ség következtében egy huszon­négy óra alatt 14—15-ször vál­takozik a nappal és az éjsza­ka. Folynak a kísérletek pél­dául egy több hónapos tartam­ra tervezett űrutazás feltéte­leinek megállapítására is. Ilyen hosszú időre igen nagy mennyiségű táplálékra volna szükség, felmerül a problé­ma: hogyan lehet kis mennyi­ségű élelmiszerrel — esetleg tablettákkal — mind a kaló­ria, mind a mennyiségi szük­ségletet fedezni, azonkívül a szervezet nagyarányú folya­dékveszteségét is pótolni. Beregovoj költői szavakkal idézte fel az űrrepülés alkal­mával tapasztalt rendkívül ér­dekes jelenségeket, azt a cso­dálatos színskálát, amelyet a festő ecsete sem tud utánozni vagy túlszárnyalni, majd befe­jezésül a vendégek a szovjet emberek jókívánságait, testvé­ri üdvözletét tolmácsolták az egész ünneplő magyar nép­nek.* A Szovjet—Magyar Baráti Társaság hazánkban tartózko­dó küldöttsége hétfőn a Barát­ság Házában találkozott a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság vezetőivel. A baráti beszélge­tésen részt vett dr. Mihályfi Ernő, az MSZBT elnöke, to­vábbá a társaság ügyvezető elnökségének és országos el­nökségének több tagja. Nagy Mária, az MSZBT főtitkára és Nyina Popova kölcsönösen tá­jékoztatót adott a két társa­ság tevékenységéről, majd is­mertette a közelgő Lenin­­centenáriummal kapcsolatos terveket, előkészületeket. Uljanovszk, április Hegynek beillő, meredek partfalak között folyik itt a Volga. Felszínét még jégtáblák borítják. Az Uljanovszk-Szim­­birszk városközpontjának má­sik szélén kanyargó kis folyón, a Szlágon azonban már megin­dult a zajlás. E folyócska észak felé siet, míg a tőle másfél kilométerre levő Volga délnek szállítja hatalmas víztömegét. Metsző szél fúj az Ural fe­lől. A széllökések itt, fenn a dombtetőn néha olyan erősek, hogy a járókelőknek meg kell fogózkodniuk a kerítésekben, a lámpaoszlopokban. Ilyen időben járjuk az ünnepre ké­szülődő város utcáit és emlék­helyeit. A magunk elé tűzött programból azonban mégsem engedünk, mert annyi az ér­dekes látnivaló. Egy város újjászületésének legfontosabb szakasza zajlik a szemünk előtt. Vendégvárás lázában Az utcák még havasak, de néhol a parkokban már zöldell a fű és nyílnak a virágok. Fólia és papírtakaró, fűrészpor védi őket a fagytól , és a vendégvárás lázában égő hely­beliek szerető gondoskodása, féltő babusgatása. A város minden pontján találkozni az erőfeszítés jeleivel, hogy szép­pé varázsolják a várost a nagy napra, április 22-ére. Tataroz­zák a házakat, építik az uta­kat, festik a kerítéseket. Nyolc-tíz olyan modern, im­pozáns középület készült el a napokban, illetve áll befejezés előtt, amely hasonló nagyságú szovjet városok átlaga fölé emeli a 360 ezer lakosú Ulja­­novszkot is. A Lenin emlék­központot, a szakszervezeti és a pionírpalotát sok európai fő­város megirigyelhetné. Az em­lékközpontnak — amely szinte átöleli a nagy proletárvezér egykori fából készült szülőhá­zát — fő építőanyaga a már­vány és az üveg volt. Közelé­ben a magasba nyúló új hu­szonöt emeletes Venyec szállo­da az egész tájat uralja. Étter­meiben egyszerre ezerszáz sze­mély étkezhet és a szállodai szobák többségéhez a fürdő­szobán kívül teakonyha is tar­tozik. A belső városrészben lépten­­nyomon építkezésbe ütközni: emitt az új nagyáruház épül, amott a központi könyvtár, ar­rébb a pedagógiai főiskola, autóbuszpályaudvar, stadion. Amíg a várost jártuk — amelynek utcáin több vonalon még az Ikarus autóbuszok szállítják az utasokat —, jó volt arra gondolni, hogy ebből az építő, szépítő munkából a magyarok is kiveszik részüket. Először a Lenin emlékköz­pontban kerestük a magyar szerelőket március 31-én. An­nak ellenére, hogy tudtunk ar­ról: az Elektroakusztikai Gyár munkásai a jubileumi verseny­vállalásukban azt ígérték, hogy március 30-ra befejezik az épület termeinek felszerelését. Arra számítottunk: bizonyára maradt még valami utómunka, simítanivaló és az emlékköz­pontban találjuk őket. Téved­tünk. Az építésvezető dicsérte munkájukat, s azt, hogy száz százalékig eleget tettek az ütemtervben előírtaknak és sa­ját vállalásuknak. Hogy hol találhatók, azt nem tudta, le­het, hogy már hazautaztak, lehet, hogy új munkát kaptak. A legjobbak között Ezután a magyar kiszista kőművesbrigád munkahelyére indultunk. Az új, tízosztályos Lenin-iskolán dolgoznak. Ebbe költözik majd át az az iskola, amelynek falán emléktábla hirdeti, hogy valamikor Lenin is tanulója volt. Ez az iskola is, akárcsak a többi középület, nem csupán a jelennek, hanem a jövőnek is épül: a speciális tantermek mellett például 25 méteres, plafonig csempézett uszodája is lesz. A brigád huszonegy kőmű­ves fiatalból ál, akik a szakma legjobbjai. Hasonlóan erős bri­gádokat, munkacsapatokat küldtek a többi szocialista or­szágok is az építőipar külön­böző szakmáiban, az ácsoktól a hegesztőkig. Vajon hogyan állnak helyt a magyarok eb­ben az „erős nemzetközi me­zőnyben’’? — A lelkesedéssel nincs baj — mondja Hanyec István épí­tészmérnök, a brigád vezetője. A fiúk a normákat általában 130—140 százalékra teljesítik. Néha olyan ütemet diktálnak, hogy a gépek, a szállítószala­gok sem győzik ellátni őket malterral, betonnal. Természe­tesen ennek megfelelően jól fizetnek is bennünket: egy-egy fiatal a 9—11 rubelt is megke­resi naponta. Hivatalos ver­seny nincs ugyan a tíz baráti országból érkezett ifjúsági bri­gádok között, de a teljesítmé­nyek, az értékelések alapján mi jelenleg a második helyen állunk, az NDK-beli fiatalok mögött.­­ Ráhajtottunk, mert állni akartuk a szavunkat, teljesíte­ni hazánk felszabadulásának tiszteletére tett vállalásunkat. Azt ígértük, hogy a Lenin­­iskola háromezer négyzetmé­ternyi aljzatbetonozásával áp­rilis 4-re végzünk. íme, már csak ez a terem van vissza: holnap már jelenthetjük az építésvezetőségnek, hogy ápri­lis 2-től új munkaterületet ké­rünk — mondja a Tolna me­gyei Föglein János. Jelen és múlt A nemzetközi brigádokban dolgozó fiatalok építő munká­jukkal sokat adnak a város­nak, de kapnak is tőle renge­teg élményt. Barátsági esteken vesznek részt, múzeumokba látogatnak el, koncertekre, sportrendezvényekre. Jut idő nagy sétákra a vá­rosban és környékén, a régi Szimbirszk levegőjét árasztó görbe utcákon, amelyekhez egyre közelebb kerülnek a dó­zerek, az építődaruk. Pedig a jellegzetes, egy-két emeletes, faházakból álló utcasorok szé­pek, hangulatosak. Némelyiken az ajtó- és ablakdíszek az orosz bognár-, ács-, asztalos­­mesterek ügyes kezét, fantá­ziáját dicsérik. Míg közöttük járunk, szinte várjuk, hogy valamelyik kapun kifordul majd egy gogoli alak, egy csengős trojka. Csak a háztető­kön a szélben imbolygó tévé­antennák és itt-ott a kapuk alatt letakart motorkerékpá­rok, autók mutatják a jelen időt Ezekre a városrészekre is gondolnak: járdákat, csatorná­kat építenek, az utcákban új üzleteket létesítenek. A fő fi­gyelem azonban a legfonto­sabb megoldásra váró felada­tokra irányul. — Nagyon sokat kapott a városunk, de ilyenkor látjuk, hogy mennyi minden kell még A színházunk még abban az épületben működik, amely már Lenin diákkorában meg­volt. Repülőtéri várócsarno­kaink kicsik és utak kellenek, utak, utak. Persze, egyszerre nem lehet minden. Mert az ú­j lakásokból is több ezret kell építenünk évente. A jelenlegi fejlődési ütem szerint váro­sunk lakosságának száma 1971 végére eléri a 400 ezret, vagyis két év alatt 40 ezerrel nő. A feladatokból, a gondokból tehát egyelőre nem fogyunk ki — mondják a városi szov­jetben. Erősebb a vasnál Pedig nem mindent felülről várnak. A magyarokra is az tette a legnagyobb hatást, hogy ezrek és ezrek vesznek részt lelkesen naponta a különböző városcsinosító társadalmi mun­kákban. Minden bizonnyal ez is közrejátszott abban, hogy a magyar kiszista kőműves bri­gád a Lenin-centenárium ide­jére száz társadalmi munkaóra vállalását jelentette be a vá­ros Komszomol-bizottságnak. Április 2-ig ezt már túl is tel­jesítették, a 180 óránál tarta­nak. Amikor a magyar fiatalok szállása felé tartottunk, ismét megfigyelhettük, hogyan szor­goskodik az egyik új parkban a társadalmi munkások nagy­ csoportja. Volt közöttük kato­natiszt, diák, pilóta és vasutas.. E látványt kommentáló ma­gyar fiatalok véleményéből ki­vettük, egyhónapos ott-tartózt­­­kodásuk alatt is megérezték, azt, hogy a Szovjetunióban az új társadalmat nemcsak téglá­ból és cementből építik, nem­csak az új technikára alapoz­zák. Más is elválaszthatatlan tartozéka ennek a folyamat­nak. Amely belül teljesedik ki az emberekben. Amely erősebb a betonnál, az acélnál. Keserű Ernő Munkatársunk telefonjelentése: Uljanovszk a nagy ünnepre készül Teljesítették vállalásukat a Lenin szülővárosában dolgozó magyarok temuim m prXy SZÍNEK! ! / MINTÁK!­­ / MINŐSÉGEK! / SZÉLES VÁLASZTÉK ! A CENTHUM ÁRUHÁZAKBAN! ittatavasz ÖLTÖZZÖN SELYEMBE! .Kedd, 1970. április 7." Felszabadító szovjet katonák leveleiből A hadosztály klubjának parancsnoka voltam A 40. lövészhadosztály egy­ségeinél — mielőtt még át­lépték volna az országhatárt — a politikai munkatársak előadásokat tartottak Magyar­­ország történelméről. Beszél­tek az 1919-es Tanácsköztár­saság jelentőségéről, a szovjet hadsereg internacionalista el­kötelezettségéről, felszabadító szerepéről. Ebben az időben a hadosz­tály klubjának vezetője vol­tam, mivel 1941-ben kapott sérüléseim alkalmatlanná tet­tek a frontszolgálatra. Klu­bunk agitációs-propaganda munkát végzett a harcosok és a felszabadított területek lakossága között. Alig egy-két héttel a határ átlépése után — nagy nehéz­ségek árán — már 250—300 magyar szót tudtunk. Szinte minden lakott helységben ta­lálkoztunk magyarokkal, akik tudtak oroszul. Naponta — reggel 8 órakor — jöttek hoz­zánk a magyarok meghall­gatni a moszkvai rádiót. Min­den érdekelte őket. Mi lesz Magyarországgal a háború után? Kié lesz a hatalom? Bezárják-e a templomokat? Mindnyájan igyekeztünk megmagyarázni a Szovjet Hadsereg felszabadító szere­pét, és azt, hogy nem felej­tettük el, miként segítettek a magyar internacionalisták a polgárháború és az interven­ció éveiben. A beszélgetések után rendszerint zenés-táncos műsort adtunk. A műsorba rendszerint felvettük magyar zeneszerzők műveit, népdalo­kat, népi táncokat. Ezekkel a számokkal mindig forró sikert arattunk. Esténként szovjet doku­mentum-és játékfilmeket mu­tattunk be, rendszerint vala­melyik nagyobb téren, vagy alkalmas utcán. Az érdeklődés rendkívüli volt, a különböző korú magyarok ezeken a fil­meken keresztül akarták meg-, ismerni a Szovjetunió életét. Előfordult az is, hogy meg kellett ismételnünk az elő­adást az érdeklődők nagy számára való tekintettel. Egy alkalommal — úgy emlékszem Kalocsán történt — előadás után meghívtak minket ven­dégségbe. Egy kis étterembe vittek, ahol új bort ittunk. Ké­sőbb csodálatos szibériai pel­­meniket — húsos tésztát — tálaltak fel legnagyobb meg­lepetésünkre. A házigazda el­­­mondta, hogy az első világhá­borúban szibériai hadifogoly volt, ott tanulta meg ennek a finom ételnek a készítését Vidám hangulat kerekedett felváltva énekeltünk — zene­kari kísérettel — magyar és orosz nótákat. Mi, akik szerencsésen vé­gigjártuk a háború útját rendszeresen találkoztunk má­jus 9-én. Visszaemlékezünk a nehéz csatákra és elvtársaink­ra, akik életüket áldozták Ma­gyarország felszabadításáért folytatott harcokban. Harcostársaim nevében üd­vözletemet küldöm a magyar népnek felszabadulása 25. év­fordulója alkalmából. A. Szergejev tartalékos gárdaszázadod

Next