Magyar Nemzet, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-07 / 80. szám
4 Ünnepi megemlékezések külföldön Hazánk negyedszázados évfordulója alkalmából a baráti országok fővárosaiban ünnepségeket tartottak. Rapai Gyula, a moszkvai magyar nagykövet hazánk felszabadulásának nagy ünnepén elhelyezte a nagykövetség koszorúját a Lenin-mauzóleumon. A moszkvai televízió szombat este Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának nyilatkozatát sugározta. Az esti hírperiódusban a szovjet tévénézők tízmilliói hallgatták Kádár Jánosnak a felszabadulás történelmi jelentőségét és a magyar—szovjet barátságot méltató szavait. Aczél György, a KB titkára művészeti, irodalmi életünkről, a magyar—szovjet kulturális kapcsolatokról nyilatkozott a moszkvai televízióban. A Lengyel Szépművészeti Társaság és a varsói Magyar Kulturális Intézet szervezésében magyar iparművészeti kiállítás nyílt meg Varsóban. A kiállítást hazánk felszabadulása jubileumi évfordulójának tiszteletére rendezik meg. Poznanban, a nagy lengyel városban magyar kulturális hét kezdődött. Április 4. tiszteletére magyar kulturális rendezvényekre került sor Katowicében, Gdanskban, Jelenia Gorában és Lodzban. Phenjanban ünnepi ülést tartottak, ünnepi beszédet Dzong Dzun Thek, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnök-helyettese mondott. A bolgár lapok a budapesti ünnepségekről közölt részletes tudósításokon kívül vezércikkekben méltatták negyedszázad szocialista építőmunkájának magyarországi eredményeit. A jugoszláv sajtó jelentős terjedelemben, a Magyarország 25 éves fejlődése iránti elismerését hangoztatva foglalkozott hazánk jubileumi ünnepségeivel. A belgrádi rádió magyar énekművészek programjából összeállított műsort sugárzott. A román központi lapok egy teljes oldalukat a magyar nép nagy nemzeti ünnepének szentelték. Kurján Sándor bécsi nagykövet fogadást rendezett felszabadulásunk 25. évfordulója alkalmából. A fogadáson megjelent Franz Jónás, az Osztrák Köztársaság szövetségi elnöke. Szarka Károly kairói magyar nagykövet fogadást adott az ünnepi évforduló alkalmából. Adél Murád elnökségi kamarás április 4-én felkereste Szarka Károly kairói magyar nagykövetet és tolmácsolta Nasszer egyiptomi elnök üdvözletét és jókívánságait. A MUOSZ választmányának ünnepi ülése Hétfőn a Magyar Sajtó Házában a MUOSZ választmánya ünnepi ülésen emlékezett meg Lenin születésének 100. évfordulójáról. Pethő Tibor, a MUOSZ alelnöke üdvözölte az ülés részvevőit, köztük Jirzi Kubiát, a Nemzetközi Újságíró Szövetség főtitkárát, Pozsgai Imrét, az MSZMP KB sajtóalosztály vezetőjét, és a hazánkban tartózkodó külföldi újságírókat, akik a Szovjetunióból, Bulgáriából, Csehszlovákiából, Lengyelországból, az NDK-ból, Romániából és az Egyesült Arab Köztársaságból érkeztek hazánkba. Hornját Irén, a MÚOSZ alelnöke ünnepi beszédében megemlékezett Lenin politikusi, filozófiai és emberi nagyságáról, hangsúlyozva, hogy eszméi ma is töretlen erővel élnek, hatnak. Kitért arra is, hogy most, a Lenin-centenárium idején új lendületet vett a Lenin-kutatás, az elméleti és szakfolyóiratok, valamint a napilapok hasábjain megjelenő, Leninről szóló cikkek tanúskodnak az általános szellemi mozgósításról. Az ünnepi beszéd után Medvegyev, a szovjet újságíró-küldöttség vezetője üdvözölte a szocialista országok újságírói nevében az ünnepi ülést és átnyújtotta a szovjet újságírószövetség ajándékát: egy albumot és egy filmet Leninről, továbbá lemezeket, amelyekre Lenin kedvenc dalait vették fel. Az ünnepség után műsor következett, amelyen Básti Lajos, Béres Ilona, Csernus Mariann és Kohut Magda lépett fel. Magyar Nemzet Beregovoj érdekes nyilatkozata a szovjet űrkutatási programról Újságírók találkozása az SZMBT küldöttségével Zsúfolásig megtelt a Magyar Újságírók Szövetségének Rózsa Ferenc-terme, mint minden olyan alkalommal, ha kedves vendégekkel találkoznak a sajtó képviselői. Hétfőn délelőtt a Szovjet—Magyar Baráti Társaság felszabadulásunk 25. évfordulója alkalmából hazánkba érkezett öttagú küldöttsége számolt be csaknem egyhetes magyarországi tartózkodásáról és válaszolt az újságírók kérdéseire. A tájékoztatót Mihályfi Ernő, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke nyitotta meg. Üdvözölve a megjelenteket és bemutatva a szovjet küldöttség tagjait, Nyina Popovát, az SZKP Központi Bizottsága tagját, az SZMBT Szövetsége elnökét, G. T. Beregovoj repülő vezérőrnagy-űrhajóst, a Szovjetunió kétszeres hősét, L. Sz. Bezenkovát, aki a háború alatt felderítőként Székesfehérvárott működött és akit Martiscsenko néven ismerünk, valamint Kumszkov ezredest, aki szintén a Szovjetunió hőse és Gerbszt elvtársat, az SZMBT központi vezetőségének titkárát. Nyina Popova vázolta a Szovjet—Magyar Baráti Társaságok munkáját, amelybe kollektív tagság alapján a kolhozok, a gyárüzemek, kutatóintézetek és más intézmények is bekapcsolódnak. Elmondotta, hogy országunkban mindenütt pezsgő életet, rohamos fejlődést tapasztaltak és delegációjukat mindenütt őszinte szeretettel fogadták. Popova hosszan beszélt a nők szerepéről a társadalomban, idézve a költőt, aki a béke legkövetkezetesebb őrzőinek nevezte őket, hiszen ők adják az életet és talán éppen ezért, ők védelmezik azt a legszenvedélyesebben. Lelkesen méltatta hazánk családvédelmi törvényeit, amelyek nemzetközi viszonylatban is egyedülállóak és kifejezik azt a felfogást, hogy az anyaság funkciója társadalmilag szükséges, fontos funkció, és ennek betöltéséhez az asszonyoknak minden támogatást meg kell adni. Ligyija Bezenkova — az Alba Regia hősnője — a kérdésekre válaszolva elmondotta, hogy hamarosan megjelenik a Szovjetunióban egy — a székesfehérvári harcokról szóló — könyv, amelyben részletesen elmondja háborús emlékeit. De — mint szerényen megjegyezte — az egész történetben nem az ő, hanem magyar barátainak szerepe a fontos, akiknek áldozatkész segítsége egész életére szóló élménye marad. Beregovoj kérdéseinkre válaszolva részletesen foglalkozott a szovjet űrkutatás küszöbönálló problémáinak megoldásával, a huzamosabb, hoszszabb ideig tartó űrrepülések megszervezése céljából szükséges kísérletek elvégzésével. Elmondotta, hogy ezek a repülések olyan megpróbáltatásokat jelentenek az emberi szervezet számára, hogy azokra nőket egyelőre nem készítenek fel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az űrtechnika tökéletesedésével a megerőltetések nem csökkennek és hogy a jövőben a nők nem vehetik ki az űr meghódításából is részüket. A szovjet űrkutatás programjában elsősorban az űrlaboratóriumok létesítése, azonkívül a Nap, valamint a Vénusz és a Mars felszínének tanulmányozása szerepel. A naptevékenységnek, mint beigazolódott, komoly szerepe van a Föld és lakóinak életében. A napfoltok, a kitörések és más változások erősen befolyásolják a Föld termékenységét, az időjárás alakulását, a születések és halálozások számát, azonkívül hatással vannak a szív- és érrendszeri megbetegedések keletkezésére és későbbi kifejlődésére, ismétlődésére is. Az űrhajós-vezérőrnagy példákkal igazolta, hány szervezési, táplálkozástudományi, pszichológiai és egyéb kérdés vár megválaszolásra a hosszú időtartamú űrrepülés legénységének összeállításánál, a munka és pihenés feltételeinek megteremtésére. Jellemzésül a többi között megemlítette az életritmus teljes felborulását, hiszen az évezredes életritmussal szemben — a nagy sebesség következtében egy huszonnégy óra alatt 14—15-ször váltakozik a nappal és az éjszaka. Folynak a kísérletek például egy több hónapos tartamra tervezett űrutazás feltételeinek megállapítására is. Ilyen hosszú időre igen nagy mennyiségű táplálékra volna szükség, felmerül a probléma: hogyan lehet kis mennyiségű élelmiszerrel — esetleg tablettákkal — mind a kalória, mind a mennyiségi szükségletet fedezni, azonkívül a szervezet nagyarányú folyadékveszteségét is pótolni. Beregovoj költői szavakkal idézte fel az űrrepülés alkalmával tapasztalt rendkívül érdekes jelenségeket, azt a csodálatos színskálát, amelyet a festő ecsete sem tud utánozni vagy túlszárnyalni, majd befejezésül a vendégek a szovjet emberek jókívánságait, testvéri üdvözletét tolmácsolták az egész ünneplő magyar népnek.* A Szovjet—Magyar Baráti Társaság hazánkban tartózkodó küldöttsége hétfőn a Barátság Házában találkozott a Magyar—Szovjet Baráti Társaság vezetőivel. A baráti beszélgetésen részt vett dr. Mihályfi Ernő, az MSZBT elnöke, továbbá a társaság ügyvezető elnökségének és országos elnökségének több tagja. Nagy Mária, az MSZBT főtitkára és Nyina Popova kölcsönösen tájékoztatót adott a két társaság tevékenységéről, majd ismertette a közelgő Lenincentenáriummal kapcsolatos terveket, előkészületeket. Uljanovszk, április Hegynek beillő, meredek partfalak között folyik itt a Volga. Felszínét még jégtáblák borítják. Az Uljanovszk-Szimbirszk városközpontjának másik szélén kanyargó kis folyón, a Szlágon azonban már megindult a zajlás. E folyócska észak felé siet, míg a tőle másfél kilométerre levő Volga délnek szállítja hatalmas víztömegét. Metsző szél fúj az Ural felől. A széllökések itt, fenn a dombtetőn néha olyan erősek, hogy a járókelőknek meg kell fogózkodniuk a kerítésekben, a lámpaoszlopokban. Ilyen időben járjuk az ünnepre készülődő város utcáit és emlékhelyeit. A magunk elé tűzött programból azonban mégsem engedünk, mert annyi az érdekes látnivaló. Egy város újjászületésének legfontosabb szakasza zajlik a szemünk előtt. Vendégvárás lázában Az utcák még havasak, de néhol a parkokban már zöldell a fű és nyílnak a virágok. Fólia és papírtakaró, fűrészpor védi őket a fagytól , és a vendégvárás lázában égő helybeliek szerető gondoskodása, féltő babusgatása. A város minden pontján találkozni az erőfeszítés jeleivel, hogy széppé varázsolják a várost a nagy napra, április 22-ére. Tatarozzák a házakat, építik az utakat, festik a kerítéseket. Nyolc-tíz olyan modern, impozáns középület készült el a napokban, illetve áll befejezés előtt, amely hasonló nagyságú szovjet városok átlaga fölé emeli a 360 ezer lakosú Uljanovszkot is. A Lenin emlékközpontot, a szakszervezeti és a pionírpalotát sok európai főváros megirigyelhetné. Az emlékközpontnak — amely szinte átöleli a nagy proletárvezér egykori fából készült szülőházát — fő építőanyaga a márvány és az üveg volt. Közelében a magasba nyúló új huszonöt emeletes Venyec szálloda az egész tájat uralja. Éttermeiben egyszerre ezerszáz személy étkezhet és a szállodai szobák többségéhez a fürdőszobán kívül teakonyha is tartozik. A belső városrészben léptennyomon építkezésbe ütközni: emitt az új nagyáruház épül, amott a központi könyvtár, arrébb a pedagógiai főiskola, autóbuszpályaudvar, stadion. Amíg a várost jártuk — amelynek utcáin több vonalon még az Ikarus autóbuszok szállítják az utasokat —, jó volt arra gondolni, hogy ebből az építő, szépítő munkából a magyarok is kiveszik részüket. Először a Lenin emlékközpontban kerestük a magyar szerelőket március 31-én. Annak ellenére, hogy tudtunk arról: az Elektroakusztikai Gyár munkásai a jubileumi versenyvállalásukban azt ígérték, hogy március 30-ra befejezik az épület termeinek felszerelését. Arra számítottunk: bizonyára maradt még valami utómunka, simítanivaló és az emlékközpontban találjuk őket. Tévedtünk. Az építésvezető dicsérte munkájukat, s azt, hogy száz százalékig eleget tettek az ütemtervben előírtaknak és saját vállalásuknak. Hogy hol találhatók, azt nem tudta, lehet, hogy már hazautaztak, lehet, hogy új munkát kaptak. A legjobbak között Ezután a magyar kiszista kőművesbrigád munkahelyére indultunk. Az új, tízosztályos Lenin-iskolán dolgoznak. Ebbe költözik majd át az az iskola, amelynek falán emléktábla hirdeti, hogy valamikor Lenin is tanulója volt. Ez az iskola is, akárcsak a többi középület, nem csupán a jelennek, hanem a jövőnek is épül: a speciális tantermek mellett például 25 méteres, plafonig csempézett uszodája is lesz. A brigád huszonegy kőműves fiatalból ál, akik a szakma legjobbjai. Hasonlóan erős brigádokat, munkacsapatokat küldtek a többi szocialista országok is az építőipar különböző szakmáiban, az ácsoktól a hegesztőkig. Vajon hogyan állnak helyt a magyarok ebben az „erős nemzetközi mezőnyben’’? — A lelkesedéssel nincs baj — mondja Hanyec István építészmérnök, a brigád vezetője. A fiúk a normákat általában 130—140 százalékra teljesítik. Néha olyan ütemet diktálnak, hogy a gépek, a szállítószalagok sem győzik ellátni őket malterral, betonnal. Természetesen ennek megfelelően jól fizetnek is bennünket: egy-egy fiatal a 9—11 rubelt is megkeresi naponta. Hivatalos verseny nincs ugyan a tíz baráti országból érkezett ifjúsági brigádok között, de a teljesítmények, az értékelések alapján mi jelenleg a második helyen állunk, az NDK-beli fiatalok mögött. Ráhajtottunk, mert állni akartuk a szavunkat, teljesíteni hazánk felszabadulásának tiszteletére tett vállalásunkat. Azt ígértük, hogy a Leniniskola háromezer négyzetméternyi aljzatbetonozásával április 4-re végzünk. íme, már csak ez a terem van vissza: holnap már jelenthetjük az építésvezetőségnek, hogy április 2-től új munkaterületet kérünk — mondja a Tolna megyei Föglein János. Jelen és múlt A nemzetközi brigádokban dolgozó fiatalok építő munkájukkal sokat adnak a városnak, de kapnak is tőle rengeteg élményt. Barátsági esteken vesznek részt, múzeumokba látogatnak el, koncertekre, sportrendezvényekre. Jut idő nagy sétákra a városban és környékén, a régi Szimbirszk levegőjét árasztó görbe utcákon, amelyekhez egyre közelebb kerülnek a dózerek, az építődaruk. Pedig a jellegzetes, egy-két emeletes, faházakból álló utcasorok szépek, hangulatosak. Némelyiken az ajtó- és ablakdíszek az orosz bognár-, ács-, asztalosmesterek ügyes kezét, fantáziáját dicsérik. Míg közöttük járunk, szinte várjuk, hogy valamelyik kapun kifordul majd egy gogoli alak, egy csengős trojka. Csak a háztetőkön a szélben imbolygó tévéantennák és itt-ott a kapuk alatt letakart motorkerékpárok, autók mutatják a jelen időt Ezekre a városrészekre is gondolnak: járdákat, csatornákat építenek, az utcákban új üzleteket létesítenek. A fő figyelem azonban a legfontosabb megoldásra váró feladatokra irányul. — Nagyon sokat kapott a városunk, de ilyenkor látjuk, hogy mennyi minden kell még A színházunk még abban az épületben működik, amely már Lenin diákkorában megvolt. Repülőtéri várócsarnokaink kicsik és utak kellenek, utak, utak. Persze, egyszerre nem lehet minden. Mert az új lakásokból is több ezret kell építenünk évente. A jelenlegi fejlődési ütem szerint városunk lakosságának száma 1971 végére eléri a 400 ezret, vagyis két év alatt 40 ezerrel nő. A feladatokból, a gondokból tehát egyelőre nem fogyunk ki — mondják a városi szovjetben. Erősebb a vasnál Pedig nem mindent felülről várnak. A magyarokra is az tette a legnagyobb hatást, hogy ezrek és ezrek vesznek részt lelkesen naponta a különböző városcsinosító társadalmi munkákban. Minden bizonnyal ez is közrejátszott abban, hogy a magyar kiszista kőműves brigád a Lenin-centenárium idejére száz társadalmi munkaóra vállalását jelentette be a város Komszomol-bizottságnak. Április 2-ig ezt már túl is teljesítették, a 180 óránál tartanak. Amikor a magyar fiatalok szállása felé tartottunk, ismét megfigyelhettük, hogyan szorgoskodik az egyik új parkban a társadalmi munkások nagy csoportja. Volt közöttük katonatiszt, diák, pilóta és vasutas.. E látványt kommentáló magyar fiatalok véleményéből kivettük, egyhónapos ott-tartóztkodásuk alatt is megérezték, azt, hogy a Szovjetunióban az új társadalmat nemcsak téglából és cementből építik, nemcsak az új technikára alapozzák. Más is elválaszthatatlan tartozéka ennek a folyamatnak. Amely belül teljesedik ki az emberekben. Amely erősebb a betonnál, az acélnál. Keserű Ernő Munkatársunk telefonjelentése: Uljanovszk a nagy ünnepre készül Teljesítették vállalásukat a Lenin szülővárosában dolgozó magyarok temuim m prXy SZÍNEK! ! / MINTÁK! / MINŐSÉGEK! / SZÉLES VÁLASZTÉK ! A CENTHUM ÁRUHÁZAKBAN! ittatavasz ÖLTÖZZÖN SELYEMBE! .Kedd, 1970. április 7." Felszabadító szovjet katonák leveleiből A hadosztály klubjának parancsnoka voltam A 40. lövészhadosztály egységeinél — mielőtt még átlépték volna az országhatárt — a politikai munkatársak előadásokat tartottak Magyarország történelméről. Beszéltek az 1919-es Tanácsköztársaság jelentőségéről, a szovjet hadsereg internacionalista elkötelezettségéről, felszabadító szerepéről. Ebben az időben a hadosztály klubjának vezetője voltam, mivel 1941-ben kapott sérüléseim alkalmatlanná tettek a frontszolgálatra. Klubunk agitációs-propaganda munkát végzett a harcosok és a felszabadított területek lakossága között. Alig egy-két héttel a határ átlépése után — nagy nehézségek árán — már 250—300 magyar szót tudtunk. Szinte minden lakott helységben találkoztunk magyarokkal, akik tudtak oroszul. Naponta — reggel 8 órakor — jöttek hozzánk a magyarok meghallgatni a moszkvai rádiót. Minden érdekelte őket. Mi lesz Magyarországgal a háború után? Kié lesz a hatalom? Bezárják-e a templomokat? Mindnyájan igyekeztünk megmagyarázni a Szovjet Hadsereg felszabadító szerepét, és azt, hogy nem felejtettük el, miként segítettek a magyar internacionalisták a polgárháború és az intervenció éveiben. A beszélgetések után rendszerint zenés-táncos műsort adtunk. A műsorba rendszerint felvettük magyar zeneszerzők műveit, népdalokat, népi táncokat. Ezekkel a számokkal mindig forró sikert arattunk. Esténként szovjet dokumentum-és játékfilmeket mutattunk be, rendszerint valamelyik nagyobb téren, vagy alkalmas utcán. Az érdeklődés rendkívüli volt, a különböző korú magyarok ezeken a filmeken keresztül akarták meg-, ismerni a Szovjetunió életét. Előfordult az is, hogy meg kellett ismételnünk az előadást az érdeklődők nagy számára való tekintettel. Egy alkalommal — úgy emlékszem Kalocsán történt — előadás után meghívtak minket vendégségbe. Egy kis étterembe vittek, ahol új bort ittunk. Később csodálatos szibériai pelmeniket — húsos tésztát — tálaltak fel legnagyobb meglepetésünkre. A házigazda elmondta, hogy az első világháborúban szibériai hadifogoly volt, ott tanulta meg ennek a finom ételnek a készítését Vidám hangulat kerekedett felváltva énekeltünk — zenekari kísérettel — magyar és orosz nótákat. Mi, akik szerencsésen végigjártuk a háború útját rendszeresen találkoztunk május 9-én. Visszaemlékezünk a nehéz csatákra és elvtársainkra, akik életüket áldozták Magyarország felszabadításáért folytatott harcokban. Harcostársaim nevében üdvözletemet küldöm a magyar népnek felszabadulása 25. évfordulója alkalmából. A. Szergejev tartalékos gárdaszázadod