Magyar Nemzet, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-23 / 119. szám

2 esetre bizonyos következteté­seket fog levonni az inciden­sekről a jövőre nézve. A lényeges kérdéssel, az NDK nemzetközi jogi elisme­résével kapcsolatban Brandt továbbra is azt az álláspontot képviselte, hogy erre nem haj­landó. Ezzel kapcsolatban hi­vatkozott „a négy nagyhata­lom jogaira” is. Ami az NDK nemzetközi kapcsolatait illeti, kifejtette: Bonn csak akkor hajlandó ebben pozitív módon megváltoztatni álláspontját, ha az NDK részéről „valamiféle közeledést” lát. A kancellár bejelentette: a kasseli találkozótól függetlenül felülvizsgálják, hogy az NSZK törvényeiben hol van „össze­ütközés” az ndk törvényeivel és igyekeznek ezeket az ütkö­zéseket megszüntetni. Újabb provokáció Kasselban Kasselből jelenti az ADN: Újabb fasiszta provokáció tör­tént Kasselban. Az elmúlt éj­szaka eltávolították a két sza­lagot arról a szegfűkoszorúról, amelyet Willi Sterph, az NDK minisztertanácsának elnöke csütörtökön este helyezett el a fasizmus áldozatainak kasseli emlékművénél. A DPA a rendőrség közlé­sére hivatkozva jelentette, hogy „ismeretlen tettesek át­másztak az emlékművet övező falon és ellopták a szalago­kat”. A szalagokon a következő felirat állt: „A fasizmus hal­hatatlan áldozatainak, akik életüket adták a békéért és a haladásért — Willi Stoph, az NDK minisztertanácsának el­nöke.. A kasseli sajtóhivatal pénte­ken megerősítette, hogy szaba­don bocsátották azt a három provokátort, akik csütörtökön a Schlosshotel előtt a nyugat­német biztonsági erők szeme­­láttára letépték a zászlórúdról az NDK állami lobogóját. Carl-Joachim Heidenreich vezető főállamügyész a düssel­dorfi államügyészség képvise­letében pénteken délután a sajtó képviselői előtt kijelen­tette: az „Európai Felszabadí­­tási Froszt” elnevezésű nyugat­német fasiszta szervezet terv­be vette, hogy Willi Stoph mi­niszterelnök és Willy Brandt kancellár kasseli találkozója idején terrorcselekményeket követ el Az „Európai Felszabadítási Front” tagjai az eddigi nyo­mozási eredmények szerint a több tartományi parlamentben is képviselt neonáci NPD tag­jai. Egy részük a Bundes­­wehrben is szolgált. Tizennégy terroristát szerdán őrizetbe vettek. Négy terrorista ellen elfogatási parancsot adtak ki. A banditáknál tartott ház­kutatások során a bűnügyi rendőrség jelentős mennyiségű kézifegyvert és lőszert foglalt le. A faiszták megállapodtak abban, hogy „válság esetén” meggyilkolják Nyugat-Német­­ország vezető politikai szemé­lyiségeit, akik — szerintük — „a bolsevizmus kezére játsza­nak”. Gromiko és Bahr egyórás eszmecseréje Befejeződött a megbeszéléssorozat harmadik szakasza Hável József, az MTI moszk­vai tudósítója jelenti. Péntek délután Andrej Gromiko kül­ügyminiszter és Egon Bahr ál­lamtitkár a szovjet külügymi­nisztériumban egyórás eszme­cserét tartott. Ezzel befejező­dött az erőszakról való kölcsö­nös lemondás ügyében kezdett szovjet MNSZK megbeszélésso­o­rozat május 12-én kezdődött harmadik szakasza. Bahr államtitkár szombaton hazautazik, s a jövő héten je­lentést tesz Willy Brandt kan­cellárnak a moszkvai megbe­szélések eredményéről. Egon Bahr a pénteki eszme­csere után — moszkvai nyu­gatnémet újságírók szerint — rendkívül derűlátó hangnem­ben nyilatkozott a szovjet­­nyugatnémet párbeszédről. Egyrészt hangsúlyozta az elért haladást, másrészt rámutatott, hogy a véleménycsere folyta­tódik. Az államtitkár utalt ar­ra, hogy a megbeszélések kö­vetkező szakaszában, amely­nek időpontjáról nem beszélt, eszmecsere helyett már tárgya­lások folyhatnak a tulajdon­képpeni témáról, az erőszak­ról való lemondás ügyében kö­tendő kétoldalú megállapodás­ról, ugyanis erre — mint kö­zölte — minden előkészület megtörtént. Ezzel összefüggés­ben nyugatnémet körökben ki­emelik az eddigi véleménycse­rékről készített, s a kormá­nyok elé kerülő jegyzőköny­vek eredményes egyeztetésének jelentőségét. Moszkvai nyugatnémet kö­rökben elismerően nyilatkoz­nak a szovjet fél tárgyalási készségének komolyságáról. Nem csinálnak titkot belőle, hogy nem a szovjet partneren múlik a lényegi tárgyalások megkezdése. Ezzel csak alátá­masztják azt a diplomáciai kö­rökben kialakult véleményt, amely szerint a nyugatnémet tárgyaló személyiség ellátása kellő felhatalmazással és a vi­tatott kérdésekben a megálla­podás elsősorban attól függ, hogy mennyire tud és akar a Brandt-kormány a keresztény­­demokrata konzervatív ellen­zék kíméletlen nyomása elle­nére a politikai realizmus szel­lemében cselekedni. Olasz Iftifici a k­özel-k­eleti vendégeire Moro és Riad megkezdte tanácskozásait Kairóból jelenti a MENA. Aldo Moro olasz külügyminisz­ter pénteken háromórás ta­­nácskozsst tartott egyiptomi kollégájával, Mahmud R­iad­dal. Moro külügyminiszter kife­jezésre juttatta aggodalmát a közel-keleti helyzet miatt és állást foglalt a válság békés rendezése mellett. Hangsúlyoz­ta annak szükségességét, hogy ismmét megnyissák a Szuezi­­csatornát és a Földközi-tenger térségében nyugodt viszonyok uralkodjanak. Értesülések szerint Olaszor­szág a következő hárompontos tervet terjeszti elő a közel­­keleti viszály rendezésére: 1. fegyverszünet; 2. tíz nemzet képviselőiből álló nemzetközi bizottság felállítása, amely ki­dolgozná bizonyos fajta fegy­verek embargóját a közel-ke­­leti országokba; 3. mindkét fél kötelezettségvállalása a tekin­tetben, hogy érintetlenül hagy­ják a hatnapos háború folya­mán Izr­ael által megszállt te­rületek jogi státusát. Olaszország a következő tíz országot javasolta az embargó­bizottság tagjaiként: a Szov­jetunió, az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britan­­­i­ia, Olaszország, Belgium, Svédország, Lengyelország, Csehszlovákia és Magyaror­szág. A UPI kairói jelentése sze­rint Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke pénteken meglátogatta a Szuezi-csatorna menti frontvonalat. Az elnök az egész napot a frontvonalon töltötte. Washingtonból jelenti az UPI. Abba Eban izraeli kül­ügyminiszter pénteken Wa­shingtonban 50 perces tanács­kozást tartott Nixon amerikai elnökkel. Eban a találkozót ar­ra használta fel, hogy Nixont újabb harci repülőgépek szál­lítására sürgesse. Jól értesült források szerint Eban azzal érvelt, hogy „az Egyiptomban tartózkodó szov­jet katonai tanácsadók és mű­szaki személyzet” révén a Kö­zel-Keleten „alapvetően meg­változott a katonai egyensúly” és ez „újabb fenyegetés” Izrael ellen. Pénteken reggel ismét fel­lángoltak a harcok a libanoni határvidéken: az izraeli tüzér­ség magyar idő szerint 7.30 órakor tüzet nyitott két liba­noni határfalura. Izraeli köz­lés szerint az akciót megtorlás­nak szánták azért, mert péntek reggel a libanoni határ közelé­ben egy izraeli iskolásgyerme­keket szállító autóbuszt táma­dás ért. A Tel Aviv-i közlés szerint az iskolásgyermekek közül tizen életüket vesztették, huszonhárman megsebesültek. Az El Fatah szóvivője elha­tárolta magát az akciótól, ame­ly­et a szakadár Palesztinai Né­pi Felszabadító­­ Front vállalt magára. -----------Madar Nemzet----------­ A Magyar Szolidaritási Bizottság elnökének nyilatkozata a kairói konferenciáról Kairóból jelenti az MTI. Csütörtök este fejeződött be Kairóban az a háromnapos szolidaritási értekezlet, amely­nek részvevői azért gyűltek össze a világ minden tájáról, hogy támogatásukról biztosít­sák az amerikai imperialista agresszió ellen harcoló laoszi népet. Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke, az Országos Béketanács alel­­nöke, a magyar delegáció ve­zetője a konferenciát köve­tően nyilatkozatot adott az MTI tudósítójának. Elmon­dotta: " A felszólalók egységesen elítélték az Egyesült Államok Laosz ellen viselt agressziós háborúját és követelték, hogy haladéktalanul vessen véget az indokínai népek ellen in­dított agressziójának, s vonja ki csapatait ebből a térségből. A magyar küldöttség veze­tője a konferencián elhang­zott felszólalásában a magyar nép őszinte együttérzéséről és támogatásáról biztosította a laoszi népet és az amerikai imperialista agresszió ellen küzdő indokínai népeket. Kül­döttségünk fél-fél millió fo­rint értékű gyógyszert aján­lott fel a laoszi és a kam­bodzsai nép támogatására. Pénteken a Magyar Szolidari­tási Bizottság küldöttsége a kairói magyar nagykövetsé­gen találkozott a laoszi dele­gációval. A találkozón jelen volt Szarka Károly, hazánk kairói nagykövete. Szófiában befejeződött a Varsói Szerződés tagállamainak katonai tanácskozása Szófiából jelenti az MTI. Egy korábban hozott határo­zat értelmében 1970. május 21—22-én Szófiában megtar­tották a Varsói Szerződéshez tartozó államok honvédelmi miniszteri bizottságának ülés­szakát. Az ülésszakon részt vettek a Varsói Szerződéshez tartozó országok honvédelmi miniszterei bizottságának tag­jai, a Varsói Szerződés tagál­lamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka és törzsfőnöke, valamint a Ro­mán Szocialista Köztársaság fegyveres erői miniszterének első helyettese, a román fegy­veres erők vezérkari főnöke. A honvédelmi miniszterek bizottsága megvizsgálta a Var­sói Szerződéshez tartozó orszá­gok hadseregeinek harcké­szültségével kapcsolatos napi­renden levő kérdéseket. Az ülésszak valamennyi részvevő teljes és kölcsönös egyetértésének és nézetazonos­ságának jegyében zajlott le. Az ülésszakon Dobri Dzsu­­rov hadseregtábornok, a Bol­gár Népköztársaság nemzetvé­delmi minisztere elnökölt. Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter — aki részt vett a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi minisz­teri bizottságának ülésszakán­­ pénteken hazaérkezett Szó­fiából. A Rudé Právo cikke a Dubcek—Rocket megbeszélésekről Prágából jelenti az MTI. A Rudé Právo pénteki szá­mában a lap főszerkesztő­helyettese az Humanité alap­ján ismertette a Dubcek— Rochet megbeszélések leg­lényegesebb mozzanatait. „Ér­deklődésünket mindenekelőtt az keltheti fel — állapítja meg, — amit nálunk 1968 augusztusa előtt oly csökö­nyösen elhallgattak. Neveze­tesen az, hogy sok valódi barátunk és elvtársunk kül­földön súlyos aggodalmának adott hangot a szocialista­ellenes veszély növekedése láttán.” „Egyébként — mutat rá a főszerkesztő-helyettes — Dub­cek és a többi augusztus előtti vezető opportunizmu­sáról sok egyéb tény és adat alapján már korábban tanú­­bizonyságot szerezhettünk. Ebben a tekintetben a fel­jegyzés, amely körül az állí­tólagos Dubcek-perről szóló dajkameséivel Garaudy bot­rányt akart kavarni, semmi újat nem hozott. Dubcek op­portunizmusáról a kelleténél is több bizonyítékkal rendel­kezünk. De felejthetetlen ma­rad a dokumentumnak az a része, amelyben a testvéri Francia Kommunista Párt bölcs és intő szavakat inté­zett hozzánk. Sajnos Dubcek­­nál az ilyen hangok süket fülekre találtak. A való té­nyekkel szemben frázisokkal vértezte fel magát. Ezt azon­ban — mint ismeretes — nem lehetett a végtelenségig csinálni” — írta a Rudé Právo főszerkesztő-helyettese. Kedden folytatódik a SALT A szovjet—amerikai tárgyalások tizedik ülése Bécsben Bécsből jelenti a DPI. A bécsi amerikai nagykövetség épületében pénteken délelőtt megtartották a stratégiai fegy­verkezés korlátozásáról foly­tatott szovjet—amerikai tár­gyalások tizedik ülését. A hivatalos ülés időtartama egy óra húsz perc volt. Ezt nem hivatalos kötetlen be­szélgetés követte. A találko­zót az amerikai szóvivő új­fent „szakszerűnek” minősí­tette. A legközelebbi ülést jövő kedden 15 órára tűzték ki. Kambodzsában beköszöntött a monszun Do Cao Tri altábornagy, a Kambodzsában hadművelete­ket folytató dél-vietnami egy­ségek egyik parancsnoka pén­teken Tay Ninh dél-vietnami városban kijelentette, hogy „a beköszöntött erős monszun­esőzés akadályozza páncélosai­nak előrenyomulását kambod­zsai területen”. Ennek ellené­re az ország belseje felé tartó előőrsök már öt kilométer­re megközelítették Phnom Penh-et Washingtonban iroda nyílt az indokínai háború ellen küz­dő amerikai katonák és a tör­vényhozás közötti kapcsolat biztosítására. Az iroda meg­alakulását Jane Fonda film­színésznő és Mark Lane New York-i ügyvéd, a Kennedy­­gyilkosságról szóló „Elsietett ítélet” című könyv szerzője jelentette be egy Washington­ban megtartott sajtóértekezle­ten. Jane Fonda és Mark Lane a sajtóértekezleten beszámolt arról, hogy mintegy tíz hét fo­lyamán számtalan amerikai tá­maszpontot kerestek fel. Meg­bizonyosodtak arról, hogy a közkatonák között alig akad híve a háborúnak. A külpolitika hírei 0 (Moszkva, TASZSZ) Ko­­szigin szovjet kormányfő pén­teken a Kremlben fogadta Marinescu román nagyköve­tet. A találkozón baráti lég­körben megbeszélést folytat­tak. 0 (Moszkva, TASZSZ) Gro­­miko szovjet külügyminiszter pénteken fogadta D­avingont, a belga külügyminisztérium politikai főigazgatóját, For­­thom­me belga utazó nagykö­vetét és Dechampst, Belgium moszkvai nagykövetét és ba­ráti megbeszélést folytatott velük.­­ (Bécs, UPS) Josef Klaus volt osztrák kancellár pénte­ken lemondott az Osztrák Néppárt elnöki tisztségéről és visszavonult a politikai élet­ből.­­ (Stockholm, TASZSZ) Be­fejeződtek az új hosszú lejá­ratú kereskedelmi egyezmény megkötéséről folytatott szov­jet—svéd tárgyalások. Az új megállapodást parafálták. ›› (Róm­a, AP) A három nagy olasz szakszervezet úgy határozott, hogy a küszöbön­­álló helyi választásokra való tekintettel ideiglenesen leál­lítja a sztrájkmozgalmat. Szombat, 1970. május 23. Indonézia, egy évfordulón Sohasem felejtem el azt a trópusi vihart, amely — az európai szem káprázatára — hihetetlen víztömeget zúdított a repülőtérre, kerek három órán át. Felszállásról szó sem lehetett. S ezt a három órát végigvitatkoztam a medani kommunisták párttitkárával 1965 márciusát írtunk. Ültünk a repülőtér éttermében, be­szélgettünk, s ő néha a leg­­vaskosabb „kínai” vádakat sorakoztatta fel, ám ha volt egy találó ellenérvem, elfo­gadta és újólag barátjának nevezett, miközben törölgette a páradús hőségben szinte vizes koromfekete haját. Ok­tóber végén már hiába ke­restem, ő sem volt fellelhető, más baloldali ismerősök is eltűntek. Alighanem a me­dani párttitkár is egy, a le­gyilkolt kommunisták és ha­ladó emberek rémisztően nagy seregéből; nyugati lapok né­ha arról írnak, hogy indonéz kormányemberek, katonák a milliót megközelítő számot emlegetnek. Ha Indonézia kommunistái kerülnek szóba, valamennyi emlékem közül ez a medani a legközvetlenebb. S hogy most az Indonéz Kommunista Párt megalakulásának félév­százados jubileumán feleleve­nítettem, mintegy éreztetni szeretném azt a légkört, amely akkor, a jobboldali for­dulat előtt fennállott. Ez a párt tömegeivel és ve­zetőivel együtt keservesen megszenvedett a hibáiért, meg azért, hogy vezetőinek egy csoportja annyira hagy­ta magát befolyásolni a pe­kingi tézisektől. A nem szo­cialista világ legnagyobb pártja volt még 1965 tava­szán, s ha nem becsüli túl sa­ját lehetőségeit, s főként ha komolyabban, alaposabban veszi számba a jobboldalét, ha egy csoportja nem vá­lik tárgyává a reakció provo­kációinak, akkor semmikép­pen sem kerülhetett volna sorra az az ázsiai fordulat, amelynek hatását még nem is fogtuk fel igazán, amikor le­írjuk: indonéz tragédia. Kétségtelen sajnos, hogy Indonézia kommunistái, bal­oldala annak idején tragikus lépést tettek. Ma már azon­ban reménykedve leírhatjuk, hogy a katarzist, a megtisztu­lást nemcsak az indonéz drá­mát döbbenten és tehetetlen néző nemzetközi haladó erők érezték, hanem fokozatosan átmegy ezen a gondolatokat megtisztító folyamaton maga az indonéz baloldal, új ala­pokon újjászerveződve. Ékes bizonysága ennek a történte­ket marxista-leninista ala­possággal megvizsgáló doku­mentum, melyet tavaly is­mert meg a külvilág, s amely nemcsak a tragédia minden részletének, okának elemzése, hanem egyben tanúsága an­nak is, hogy a nagy vérvesz­teséget szenvedett indonéz kommunista mozgalom meg­indult az erőgyűjtés útján. Nehéz út áll az indonéz baloldal előtt, s nehezebbé teszik a még mindig kísértő káros befolyásolási törekvések. A marxista—leninista alapo­kon újjászerveződött mag azonban vonzó erővel hat az egész indonéz baloldalra, s — kapcsolatokat keresve ve­lük — élvezi a világ haladó erőinek támogatását; e szo­lidaritás legfontosabb meg­nyilvánulása volt a moszkvai nagy tanácskozás emlékezetes nyilatkozata. Három évtizeden belül ez volt a második nagy vérvesz­tesége az indonéz baloldal­nak. S hogy az elsőből, az 1948-asból oly hamar talpra állt, az megalapozza a haladó világ reményeit, s egyúttal érthetővé teszi a jelenlegi jobboldali katonai rezsim ag­godalmait, melyeknek telét adja minduntalan az ismétlő­dő „tisztogatási” kampányai­val, a jóformán hetente be­jelentett újabb letartóztatá­sokkal. Például most csütör­tökön közölte egy djakartai katonai szóvivő, hogy házku­tatások után elfogtak 58 kom­munistát, mivel „kommunista beszivárgás” történt. S hoz­zátette a hírt közvetítő Reu­ter, hogy a főváros középü­letein a Suharto-kormányt tá­madó illegális röpiratok je­lentek meg. A tábornokok tudják, hogy nem lehet az egész baloldalt kiirtani — írja egy riportjá­ban 1966-ban a New York Times. S felbecsülve a tö­meggyilkosságok méretét, már akkor „szörnyű örökségnek” minősítette, amit a katonai rezsim magára vet. Magának és a vállalkozós lehetetlen voltának köszönni, hogy az­óta hasztalan szidalmazza a konszolidációt a rezsim: mé­lyek és kiterjedtek a baloldal gyökerei Indonéziában. Ennek tudatát tükrözi a hatalom folytonos idegessége; jól sej­tik a tábornokok, hogy mit ígérnek már az első röpla­pok, a kommunista mozga­lom első lépései. Pedig ötödik éve tartják táborokban a bal­oldaliak tízezreit, terveznek szigetbörtönöket őserdei kö­rülmények közé, a rabok ir­tanák a dzsungelt, s az meg a foglyokat. Reményeket fűznek mások is Indonéziához, a háromezer sziget hatalmas és feltáratlan, kiaknázatlan kincseihez: se­hol oly gyors ütemben nem növekedtek a külföldi tőke­­befektetések, mint az utóbbi években éppen ott. Ám a nemzetközi tőkét továbbra izgatja a stabilitás elégtelen­sége, s szeretné még jobban magához kötni az országot Nemrég kapta meg Djakarta a harmincéves adósságtörlesz­tési haladékot tőkés hitelezői­től. S legutóbb a rezsim sie­tett magára vállalni az ame­rikaiaknak tetsző „ázsiai” konferencia megszervezését Azon ugyan Indonézia volt az egyetlen hivatalosan nem nyugati szövetséges állam, Suharto tábornok-elnök a megnyitón a „más békeszere­tő országokkal való együtt­működést” emlegette, amivel nyilván tetszést aratott teszem azt a saigoni vagy a szöuli — ekként igazán ritkán ma­gasztalt — küldöttek között. „Az önök jelenléte is bizo­nyítja ennek az értekezletnek a fontosságát’’ — tisztelte meg az elnök az egybegyűlte­ket, talán abban a naiv hit­ben, hogy az el nem köte­lezettség oly gyakori emlege­tésével e fogalom határozza meg a konferencia jellegét, s nem a részvevők sajátos kö­re. Az amerikai terheket egyre nyíltabban megvalósító hiva­talos Indonézia ekként távla­tokban még nehezebbé teszi önnön belső helyzetét: a széle­sebb értelemben vett baloldal­nak az el nem kötelezettségnek nagy hagyományai vannak abban az országban és a nép gondolkodásában. 1965 őszén heteken át sajnos, szemtanú­ja lehettem a félév előtti In­donézia „megfordítása” kez­detének, ám egyúttal annak az óvatos fokozatosságnak és folytonos önleleplezésnek, mit a jobboldal és a hadse­reg kényszerűen megtett. Anélkül ugyanis, a terror sem látszott elegendő eszköznek, hangsúlyt a baloldal külön­böző erőinek megzavarására, szétforgácsolására kellett he­lyeznie. Mostani politikájá­val a rezsim akaratlan is megfordítja e folyamatot. Kegyetlenül nehéz félév­század áll az indonéz balol­dal mögött. De mindig tanú­ságát adta jóformán párat­lan regenerálódási képességé­nek. S a haladó emberek vi­lágszerte ezért gondolhatnak ma újra bizakodva az indo­néz baloldalra, bárha óriási még a feladat, ami a száz­milliós ország progresszív erői­re vár. Avar János ­ (Prága, MTI) A cseh szaktanács ülésén Pacovsky távozó elnök önkritikusan el­ismerte a torzulásokért ráhá­ruló felelősséget. Az ülésen elfogadták azt a javaslatot, amely indítványozza a tanács 27 tagjának és jelöltjének le­mondását. Hasonlóképpen el­fogadták az eddigi elnökség lemondását is. Megválasztot­ták az új tagokat, a titkársá­got, a titkárokat és az elnö­köt.­­ (Genf, TASZSZ) Pénte­ken befejezte munkáját az Egészségügyi Világszervezet­ (WHO) közgyűlésének 23. ülés­szaka. A záróülésen a szo­cialista országok képviselői sajnálkozásukat fejezték ki, hogy a közgyűlés egy évre elhalasztotta az NDK felvéte­lének megtárgyalását. A ma­gyar képviselő hangoztatta, hogy az NSZK-küldöttség ál­tal kikényszerített halasztás összeegyeztethetetlen a szer­vezet elveivel és céljaival.

Next