Magyar Nemzet, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-23 / 119. szám

2 esetre bizonyos következtetéseket fog levonni az incidensekről a jövőre nézve. A lényeges kérdéssel, az NDK nemzetközi jogi elismerésével kapcsolatban Brandt továbbra is azt az álláspontot képviselte, hogy erre nem hajlandó. Ezzel kapcsolatban hivatkozott „a négy nagyhatalom jogaira” is. Ami az NDK nemzetközi kapcsolatait illeti, kifejtette: Bonn csak akkor hajlandó ebben pozitív módon megváltoztatni álláspontját, ha az NDK részéről „valamiféle közeledést” lát. A kancellár bejelentette: a kasseli találkozótól függetlenül felülvizsgálják, hogy az NSZK törvényeiben hol van „összeütközés” az ndk törvényeivel és igyekeznek ezeket az ütközéseket megszüntetni. Újabb provokáció Kasselban Kasselből jelenti az ADN: Újabb fasiszta provokáció történt Kasselban. Az elmúlt éjszaka eltávolították a két szalagot arról a szegfűkoszorúról, amelyet Willi Sterph, az NDK minisztertanácsának elnöke csütörtökön este helyezett el a fasizmus áldozatainak kasseli emlékművénél. A DPA a rendőrség közlésére hivatkozva jelentette, hogy „ismeretlen tettesek átmásztak az emlékművet övező falon és ellopták a szalagokat”. A szalagokon a következő felirat állt: „A fasizmus halhatatlan áldozatainak, akik életüket adták a békéért és a haladásért — Willi Stoph, az NDK minisztertanácsának elnöke.. A kasseli sajtóhivatal pénteken megerősítette, hogy szabadon bocsátották azt a három provokátort, akik csütörtökön a Schlosshotel előtt a nyugatnémet biztonsági erők szemeláttára letépték a zászlórúdról az NDK állami lobogóját. Carl-Joachim Heidenreich vezető főállamügyész a düsseldorfi államügyészség képviseletében pénteken délután a sajtó képviselői előtt kijelentette: az „Európai Felszabadítási Froszt” elnevezésű nyugatnémet fasiszta szervezet tervbe vette, hogy Willi Stoph miniszterelnök és Willy Brandt kancellár kasseli találkozója idején terrorcselekményeket követ el Az „Európai Felszabadítási Front” tagjai az eddigi nyomozási eredmények szerint a több tartományi parlamentben is képviselt neonáci NPD tagjai. Egy részük a Bundeswehrben is szolgált. Tizennégy terroristát szerdán őrizetbe vettek. Négy terrorista ellen elfogatási parancsot adtak ki. A banditáknál tartott házkutatások során a bűnügyi rendőrség jelentős mennyiségű kézifegyvert és lőszert foglalt le. A faiszták megállapodtak abban, hogy „válság esetén” meggyilkolják Nyugat-Németország vezető politikai személyiségeit, akik — szerintük — „a bolsevizmus kezére játszanak”. Gromiko és Bahr egyórás eszmecseréje Befejeződött a megbeszéléssorozat harmadik szakasza Hável József, az MTI moszkvai tudósítója jelenti. Péntek délután Andrej Gromiko külügyminiszter és Egon Bahr államtitkár a szovjet külügyminisztériumban egyórás eszmecserét tartott. Ezzel befejeződött az erőszakról való kölcsönös lemondás ügyében kezdett szovjet MNSZK megbeszéléssoorozat május 12-én kezdődött harmadik szakasza. Bahr államtitkár szombaton hazautazik, s a jövő héten jelentést tesz Willy Brandt kancellárnak a moszkvai megbeszélések eredményéről. Egon Bahr a pénteki eszmecsere után — moszkvai nyugatnémet újságírók szerint — rendkívül derűlátó hangnemben nyilatkozott a szovjetnyugatnémet párbeszédről. Egyrészt hangsúlyozta az elért haladást, másrészt rámutatott, hogy a véleménycsere folytatódik. Az államtitkár utalt arra, hogy a megbeszélések következő szakaszában, amelynek időpontjáról nem beszélt, eszmecsere helyett már tárgyalások folyhatnak a tulajdonképpeni témáról, az erőszakról való lemondás ügyében kötendő kétoldalú megállapodásról, ugyanis erre — mint közölte — minden előkészület megtörtént. Ezzel összefüggésben nyugatnémet körökben kiemelik az eddigi véleménycserékről készített, s a kormányok elé kerülő jegyzőkönyvek eredményes egyeztetésének jelentőségét. Moszkvai nyugatnémet körökben elismerően nyilatkoznak a szovjet fél tárgyalási készségének komolyságáról. Nem csinálnak titkot belőle, hogy nem a szovjet partneren múlik a lényegi tárgyalások megkezdése. Ezzel csak alátámasztják azt a diplomáciai körökben kialakult véleményt, amely szerint a nyugatnémet tárgyaló személyiség ellátása kellő felhatalmazással és a vitatott kérdésekben a megállapodás elsősorban attól függ, hogy mennyire tud és akar a Brandt-kormány a kereszténydemokrata konzervatív ellenzék kíméletlen nyomása ellenére a politikai realizmus szellemében cselekedni. Olasz Iftifici a közel-keleti vendégeire Moro és Riad megkezdte tanácskozásait Kairóból jelenti a MENA. Aldo Moro olasz külügyminiszter pénteken háromórás tanácskozsst tartott egyiptomi kollégájával, Mahmud Riaddal. Moro külügyminiszter kifejezésre juttatta aggodalmát a közel-keleti helyzet miatt és állást foglalt a válság békés rendezése mellett. Hangsúlyozta annak szükségességét, hogy ismmét megnyissák a Szuezicsatornát és a Földközi-tenger térségében nyugodt viszonyok uralkodjanak. Értesülések szerint Olaszország a következő hárompontos tervet terjeszti elő a közelkeleti viszály rendezésére: 1. fegyverszünet; 2. tíz nemzet képviselőiből álló nemzetközi bizottság felállítása, amely kidolgozná bizonyos fajta fegyverek embargóját a közel-keleti országokba; 3. mindkét fél kötelezettségvállalása a tekintetben, hogy érintetlenül hagyják a hatnapos háború folyamán Izrael által megszállt területek jogi státusát. Olaszország a következő tíz országot javasolta az embargóbizottság tagjaiként: a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britaniia, Olaszország, Belgium, Svédország, Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország. A UPI kairói jelentése szerint Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke pénteken meglátogatta a Szuezi-csatorna menti frontvonalat. Az elnök az egész napot a frontvonalon töltötte. Washingtonból jelenti az UPI. Abba Eban izraeli külügyminiszter pénteken Washingtonban 50 perces tanácskozást tartott Nixon amerikai elnökkel. Eban a találkozót arra használta fel, hogy Nixont újabb harci repülőgépek szállítására sürgesse. Jól értesült források szerint Eban azzal érvelt, hogy „az Egyiptomban tartózkodó szovjet katonai tanácsadók és műszaki személyzet” révén a Közel-Keleten „alapvetően megváltozott a katonai egyensúly” és ez „újabb fenyegetés” Izrael ellen. Pénteken reggel ismét fellángoltak a harcok a libanoni határvidéken: az izraeli tüzérség magyar idő szerint 7.30 órakor tüzet nyitott két libanoni határfalura. Izraeli közlés szerint az akciót megtorlásnak szánták azért, mert péntek reggel a libanoni határ közelében egy izraeli iskolásgyermekeket szállító autóbuszt támadás ért. A Tel Aviv-i közlés szerint az iskolásgyermekek közül tizen életüket vesztették, huszonhárman megsebesültek. Az El Fatah szóvivője elhatárolta magát az akciótól, amelyet a szakadár Palesztinai Népi Felszabadító Front vállalt magára. -----------Madar Nemzet---------- A Magyar Szolidaritási Bizottság elnökének nyilatkozata a kairói konferenciáról Kairóból jelenti az MTI. Csütörtök este fejeződött be Kairóban az a háromnapos szolidaritási értekezlet, amelynek részvevői azért gyűltek össze a világ minden tájáról, hogy támogatásukról biztosítsák az amerikai imperialista agresszió ellen harcoló laoszi népet. Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke, az Országos Béketanács alelnöke, a magyar delegáció vezetője a konferenciát követően nyilatkozatot adott az MTI tudósítójának. Elmondotta: " A felszólalók egységesen elítélték az Egyesült Államok Laosz ellen viselt agressziós háborúját és követelték, hogy haladéktalanul vessen véget az indokínai népek ellen indított agressziójának, s vonja ki csapatait ebből a térségből. A magyar küldöttség vezetője a konferencián elhangzott felszólalásában a magyar nép őszinte együttérzéséről és támogatásáról biztosította a laoszi népet és az amerikai imperialista agresszió ellen küzdő indokínai népeket. Küldöttségünk fél-fél millió forint értékű gyógyszert ajánlott fel a laoszi és a kambodzsai nép támogatására. Pénteken a Magyar Szolidaritási Bizottság küldöttsége a kairói magyar nagykövetségen találkozott a laoszi delegációval. A találkozón jelen volt Szarka Károly, hazánk kairói nagykövete. Szófiában befejeződött a Varsói Szerződés tagállamainak katonai tanácskozása Szófiából jelenti az MTI. Egy korábban hozott határozat értelmében 1970. május 21—22-én Szófiában megtartották a Varsói Szerződéshez tartozó államok honvédelmi miniszteri bizottságának ülésszakát. Az ülésszakon részt vettek a Varsói Szerződéshez tartozó országok honvédelmi miniszterei bizottságának tagjai, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka és törzsfőnöke, valamint a Román Szocialista Köztársaság fegyveres erői miniszterének első helyettese, a román fegyveres erők vezérkari főnöke. A honvédelmi miniszterek bizottsága megvizsgálta a Varsói Szerződéshez tartozó országok hadseregeinek harckészültségével kapcsolatos napirenden levő kérdéseket. Az ülésszak valamennyi részvevő teljes és kölcsönös egyetértésének és nézetazonosságának jegyében zajlott le. Az ülésszakon Dobri Dzsurov hadseregtábornok, a Bolgár Népköztársaság nemzetvédelmi minisztere elnökölt. Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter — aki részt vett a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi miniszteri bizottságának ülésszakán pénteken hazaérkezett Szófiából. A Rudé Právo cikke a Dubcek—Rocket megbeszélésekről Prágából jelenti az MTI. A Rudé Právo pénteki számában a lap főszerkesztőhelyettese az Humanité alapján ismertette a Dubcek— Rochet megbeszélések leglényegesebb mozzanatait. „Érdeklődésünket mindenekelőtt az keltheti fel — állapítja meg, — amit nálunk 1968 augusztusa előtt oly csökönyösen elhallgattak. Nevezetesen az, hogy sok valódi barátunk és elvtársunk külföldön súlyos aggodalmának adott hangot a szocialistaellenes veszély növekedése láttán.” „Egyébként — mutat rá a főszerkesztő-helyettes — Dubcek és a többi augusztus előtti vezető opportunizmusáról sok egyéb tény és adat alapján már korábban tanúbizonyságot szerezhettünk. Ebben a tekintetben a feljegyzés, amely körül az állítólagos Dubcek-perről szóló dajkameséivel Garaudy botrányt akart kavarni, semmi újat nem hozott. Dubcek opportunizmusáról a kelleténél is több bizonyítékkal rendelkezünk. De felejthetetlen marad a dokumentumnak az a része, amelyben a testvéri Francia Kommunista Párt bölcs és intő szavakat intézett hozzánk. Sajnos Dubceknál az ilyen hangok süket fülekre találtak. A való tényekkel szemben frázisokkal vértezte fel magát. Ezt azonban — mint ismeretes — nem lehetett a végtelenségig csinálni” — írta a Rudé Právo főszerkesztő-helyettese. Kedden folytatódik a SALT A szovjet—amerikai tárgyalások tizedik ülése Bécsben Bécsből jelenti a DPI. A bécsi amerikai nagykövetség épületében pénteken délelőtt megtartották a stratégiai fegyverkezés korlátozásáról folytatott szovjet—amerikai tárgyalások tizedik ülését. A hivatalos ülés időtartama egy óra húsz perc volt. Ezt nem hivatalos kötetlen beszélgetés követte. A találkozót az amerikai szóvivő újfent „szakszerűnek” minősítette. A legközelebbi ülést jövő kedden 15 órára tűzték ki. Kambodzsában beköszöntött a monszun Do Cao Tri altábornagy, a Kambodzsában hadműveleteket folytató dél-vietnami egységek egyik parancsnoka pénteken Tay Ninh dél-vietnami városban kijelentette, hogy „a beköszöntött erős monszunesőzés akadályozza páncélosainak előrenyomulását kambodzsai területen”. Ennek ellenére az ország belseje felé tartó előőrsök már öt kilométerre megközelítették Phnom Penh-et Washingtonban iroda nyílt az indokínai háború ellen küzdő amerikai katonák és a törvényhozás közötti kapcsolat biztosítására. Az iroda megalakulását Jane Fonda filmszínésznő és Mark Lane New York-i ügyvéd, a Kennedygyilkosságról szóló „Elsietett ítélet” című könyv szerzője jelentette be egy Washingtonban megtartott sajtóértekezleten. Jane Fonda és Mark Lane a sajtóértekezleten beszámolt arról, hogy mintegy tíz hét folyamán számtalan amerikai támaszpontot kerestek fel. Megbizonyosodtak arról, hogy a közkatonák között alig akad híve a háborúnak. A külpolitika hírei 0 (Moszkva, TASZSZ) Koszigin szovjet kormányfő pénteken a Kremlben fogadta Marinescu román nagykövetet. A találkozón baráti légkörben megbeszélést folytattak. 0 (Moszkva, TASZSZ) Gromiko szovjet külügyminiszter pénteken fogadta Davingont, a belga külügyminisztérium politikai főigazgatóját, Forthomme belga utazó nagykövetét és Dechampst, Belgium moszkvai nagykövetét és baráti megbeszélést folytatott velük. (Bécs, UPS) Josef Klaus volt osztrák kancellár pénteken lemondott az Osztrák Néppárt elnöki tisztségéről és visszavonult a politikai életből. (Stockholm, TASZSZ) Befejeződtek az új hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény megkötéséről folytatott szovjet—svéd tárgyalások. Az új megállapodást parafálták. ›› (Róma, AP) A három nagy olasz szakszervezet úgy határozott, hogy a küszöbönálló helyi választásokra való tekintettel ideiglenesen leállítja a sztrájkmozgalmat. Szombat, 1970. május 23. Indonézia, egy évfordulón Sohasem felejtem el azt a trópusi vihart, amely — az európai szem káprázatára — hihetetlen víztömeget zúdított a repülőtérre, kerek három órán át. Felszállásról szó sem lehetett. S ezt a három órát végigvitatkoztam a medani kommunisták párttitkárával 1965 márciusát írtunk. Ültünk a repülőtér éttermében, beszélgettünk, s ő néha a legvaskosabb „kínai” vádakat sorakoztatta fel, ám ha volt egy találó ellenérvem, elfogadta és újólag barátjának nevezett, miközben törölgette a páradús hőségben szinte vizes koromfekete haját. Október végén már hiába kerestem, ő sem volt fellelhető, más baloldali ismerősök is eltűntek. Alighanem a medani párttitkár is egy, a legyilkolt kommunisták és haladó emberek rémisztően nagy seregéből; nyugati lapok néha arról írnak, hogy indonéz kormányemberek, katonák a milliót megközelítő számot emlegetnek. Ha Indonézia kommunistái kerülnek szóba, valamennyi emlékem közül ez a medani a legközvetlenebb. S hogy most az Indonéz Kommunista Párt megalakulásának félévszázados jubileumán felelevenítettem, mintegy éreztetni szeretném azt a légkört, amely akkor, a jobboldali fordulat előtt fennállott. Ez a párt tömegeivel és vezetőivel együtt keservesen megszenvedett a hibáiért, meg azért, hogy vezetőinek egy csoportja annyira hagyta magát befolyásolni a pekingi tézisektől. A nem szocialista világ legnagyobb pártja volt még 1965 tavaszán, s ha nem becsüli túl saját lehetőségeit, s főként ha komolyabban, alaposabban veszi számba a jobboldalét, ha egy csoportja nem válik tárgyává a reakció provokációinak, akkor semmiképpen sem kerülhetett volna sorra az az ázsiai fordulat, amelynek hatását még nem is fogtuk fel igazán, amikor leírjuk: indonéz tragédia. Kétségtelen sajnos, hogy Indonézia kommunistái, baloldala annak idején tragikus lépést tettek. Ma már azonban reménykedve leírhatjuk, hogy a katarzist, a megtisztulást nemcsak az indonéz drámát döbbenten és tehetetlen néző nemzetközi haladó erők érezték, hanem fokozatosan átmegy ezen a gondolatokat megtisztító folyamaton maga az indonéz baloldal, új alapokon újjászerveződve. Ékes bizonysága ennek a történteket marxista-leninista alapossággal megvizsgáló dokumentum, melyet tavaly ismert meg a külvilág, s amely nemcsak a tragédia minden részletének, okának elemzése, hanem egyben tanúsága annak is, hogy a nagy vérveszteséget szenvedett indonéz kommunista mozgalom megindult az erőgyűjtés útján. Nehéz út áll az indonéz baloldal előtt, s nehezebbé teszik a még mindig kísértő káros befolyásolási törekvések. A marxista—leninista alapokon újjászerveződött mag azonban vonzó erővel hat az egész indonéz baloldalra, s — kapcsolatokat keresve velük — élvezi a világ haladó erőinek támogatását; e szolidaritás legfontosabb megnyilvánulása volt a moszkvai nagy tanácskozás emlékezetes nyilatkozata. Három évtizeden belül ez volt a második nagy vérvesztesége az indonéz baloldalnak. S hogy az elsőből, az 1948-asból oly hamar talpra állt, az megalapozza a haladó világ reményeit, s egyúttal érthetővé teszi a jelenlegi jobboldali katonai rezsim aggodalmait, melyeknek telét adja minduntalan az ismétlődő „tisztogatási” kampányaival, a jóformán hetente bejelentett újabb letartóztatásokkal. Például most csütörtökön közölte egy djakartai katonai szóvivő, hogy házkutatások után elfogtak 58 kommunistát, mivel „kommunista beszivárgás” történt. S hozzátette a hírt közvetítő Reuter, hogy a főváros középületein a Suharto-kormányt támadó illegális röpiratok jelentek meg. A tábornokok tudják, hogy nem lehet az egész baloldalt kiirtani — írja egy riportjában 1966-ban a New York Times. S felbecsülve a tömeggyilkosságok méretét, már akkor „szörnyű örökségnek” minősítette, amit a katonai rezsim magára vet. Magának és a vállalkozós lehetetlen voltának köszönni, hogy azóta hasztalan szidalmazza a konszolidációt a rezsim: mélyek és kiterjedtek a baloldal gyökerei Indonéziában. Ennek tudatát tükrözi a hatalom folytonos idegessége; jól sejtik a tábornokok, hogy mit ígérnek már az első röplapok, a kommunista mozgalom első lépései. Pedig ötödik éve tartják táborokban a baloldaliak tízezreit, terveznek szigetbörtönöket őserdei körülmények közé, a rabok irtanák a dzsungelt, s az meg a foglyokat. Reményeket fűznek mások is Indonéziához, a háromezer sziget hatalmas és feltáratlan, kiaknázatlan kincseihez: sehol oly gyors ütemben nem növekedtek a külföldi tőkebefektetések, mint az utóbbi években éppen ott. Ám a nemzetközi tőkét továbbra izgatja a stabilitás elégtelensége, s szeretné még jobban magához kötni az országot Nemrég kapta meg Djakarta a harmincéves adósságtörlesztési haladékot tőkés hitelezőitől. S legutóbb a rezsim sietett magára vállalni az amerikaiaknak tetsző „ázsiai” konferencia megszervezését Azon ugyan Indonézia volt az egyetlen hivatalosan nem nyugati szövetséges állam, Suharto tábornok-elnök a megnyitón a „más békeszerető országokkal való együttműködést” emlegette, amivel nyilván tetszést aratott teszem azt a saigoni vagy a szöuli — ekként igazán ritkán magasztalt — küldöttek között. „Az önök jelenléte is bizonyítja ennek az értekezletnek a fontosságát’’ — tisztelte meg az elnök az egybegyűlteket, talán abban a naiv hitben, hogy az el nem kötelezettség oly gyakori emlegetésével e fogalom határozza meg a konferencia jellegét, s nem a részvevők sajátos köre. Az amerikai terheket egyre nyíltabban megvalósító hivatalos Indonézia ekként távlatokban még nehezebbé teszi önnön belső helyzetét: a szélesebb értelemben vett baloldalnak az el nem kötelezettségnek nagy hagyományai vannak abban az országban és a nép gondolkodásában. 1965 őszén heteken át sajnos, szemtanúja lehettem a félév előtti Indonézia „megfordítása” kezdetének, ám egyúttal annak az óvatos fokozatosságnak és folytonos önleleplezésnek, mit a jobboldal és a hadsereg kényszerűen megtett. Anélkül ugyanis, a terror sem látszott elegendő eszköznek, hangsúlyt a baloldal különböző erőinek megzavarására, szétforgácsolására kellett helyeznie. Mostani politikájával a rezsim akaratlan is megfordítja e folyamatot. Kegyetlenül nehéz félévszázad áll az indonéz baloldal mögött. De mindig tanúságát adta jóformán páratlan regenerálódási képességének. S a haladó emberek világszerte ezért gondolhatnak ma újra bizakodva az indonéz baloldalra, bárha óriási még a feladat, ami a százmilliós ország progresszív erőire vár. Avar János (Prága, MTI) A cseh szaktanács ülésén Pacovsky távozó elnök önkritikusan elismerte a torzulásokért ráháruló felelősséget. Az ülésen elfogadták azt a javaslatot, amely indítványozza a tanács 27 tagjának és jelöltjének lemondását. Hasonlóképpen elfogadták az eddigi elnökség lemondását is. Megválasztották az új tagokat, a titkárságot, a titkárokat és az elnököt. (Genf, TASZSZ) Pénteken befejezte munkáját az Egészségügyi Világszervezet (WHO) közgyűlésének 23. ülésszaka. A záróülésen a szocialista országok képviselői sajnálkozásukat fejezték ki, hogy a közgyűlés egy évre elhalasztotta az NDK felvételének megtárgyalását. A magyar képviselő hangoztatta, hogy az NSZK-küldöttség által kikényszerített halasztás összeegyeztethetetlen a szervezet elveivel és céljaival.