Magyar Nemzet, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-26 / 121. szám

2 téseit, hogy küzdjön a kam­bodzsai nép halálos ellenségei, az amerikai imperialisták, sai­­goni és bangkoki lakásaik, va­lamint a hazaáruló Lan Nol, Sirik Matak-klikk ellen. Az államfő emlékezetetett ar­ra, hogy a kambodzsai, a viet­nami és a laoszi nép közös harci frontot létesített, minden lehetséges módon támogatja egymást és mindent megtesz annak érdekében, hogy végleg kiűzze az amerikai imperialis­tákat Indokína földjéről. A há­rom indokínai nép — folytat­ta — harcában nem áll egye­dül. Támogatják őket a szo­cialista és más haladó orszá­gok, amelyek ily módon hoz­zájárulnak a három ország függetlenségének és szuvere­nitásának helyreállításához. „A szabadságért harcolunk” Érdekes interjút készített Kambodzsában Robert Miller, a UPI tudósítója. Az újságíró ellátogatott Takeo tartomány felszabadított körzeteibe és ott találkozott a felszabadító had­sereg egyik vezetőjével. A parancsnok a tudósítóval folytatott beszélgetése során a többi között kijelentette: „A szabadságért harcolunk, az egyenlőségért és a korrupció ellen”.­­ Kambodzsában hétmillió ember él, és valamennyien No­­rodom Szihanuk herceg visz­­szatérését várják. A lakóházak falain még most is ott van Szi­hanuk arcképe és a lakosok csak akkor rejtik el, ha Lón Nol katonáit látják. Azért har­colunk, hogy Szihanuk kormá­nya ismét elfoglalhassa helyét és elűzzük a korrupt Lón Nol­­rezsimet. — Mit mondhatnék az ame­rikaiakról? Évek óta a világ különböző térségeiben okoz­nak nehézségeket. Most ide jöttek, hogy segítsék a Lón Nol-kormányt, pedig ez a kor­mány annyira gyenge, hogy alig talál kambodzsait, aki haj­landó lenne harcolni érte. — Hasonlítson össze ben­nünket a Lón Nol-katonákkal, vagy a saigoni hadsereg ka­tonáival! Látta-e ön, hogy a lakosok elrejtőznének előlünk? És mit látott Tram Khnarban, miután a várost a kormány­csapatok foglalták el? A la­kosság elrejtőzött. Kezdetben gyengék voltunk, de napról napra erősebbek vagyunk. Az újságíró megkérdezte a partizánparancsnoktól, hogy tudott-e előre az amerikai in­tervenció megindításáról. „Igen — hangzott a válasz —, még­hozzá a saigoni hadseregtől”. A partizánparancsnok a kö­vetkezőkben vázolta a harc céljait: „Azt akarjuk, hogy Kambodzsa szabad legyen, sza­bad a gazdagok uralmától, akik sohasem törődtek a sze­gényekkel, azt akarjuk, hogy a kambodzsaiak elegendő éte­lemmel, megfelelő ruházattal rendelkezzenek és békében él­hessenek. Erre törekedett Szi­hanuk herceg is.” Arra a kérdésre, hogy véle­ménye szerint Szihanuk mikor tér vissza hazájába, a parancs­nok így válaszolt: „Hamaro­san”. Washingtonból jelenti az AFP. A Fehér Ház szóvivője kijelentette: Nixon elnöknek továbbra is az a szándéka, hogy június 30-ig kivonja az amerikai csapatokat Kambod­zsából. Ziegler szóvivő hozzá­tette még, hogy az amerikai csapatok kambodzsai tartóz­kodásának meghosszabbítá­sára nem érkezett hivatalos kérés Phnom Penhből, de ha érkezne is, „el fogják utasí­tani”. Rogen nyilatkozata Megérkeztek Rómába a N­ATO-tagállamok k­ül­ügy­miniszterei Ma kezdődik Rómában a NATO miniszteri tanácsá­nak kétnapos ülése. Az olasz fővárosban tartózkodnak a NATO-országok külügymi­niszterei. Stewart, Nagy-Bri­­tannia külügyminisztere va­sárnap kijelentette: a nyu­gati hatalmak arról is ta­nácskoznak, hogy álláspont­juk szerint milyen formában kezdődjenek tárgyalások a NATO és a Varsói Szerző­dés tagállamai között az európai békéről és bizton­­­ ságról Az olasz fővárosba érkezett Caglayangil török, Pipinelisz görög, Patricio portugál kül­ügyminiszter. Sharp kanadai külügyminiszter hétfőn haj­nalban indult el Rómába. Megérkezett a NATO mi­nisztertanácsi ülésére Luns holland és Stray norvég kül­ügyminiszter. Hírügynökségi jelentések szerint vasárnap éjjel 16 tagú küldöttség élén Rómába érke­zett William Rogers amerikai külügyminiszter is. Megérke­zésekor az olasz főváros re­pülőterén adott nyilatkozatá­ban egyebek között kijelentet­te: „Az 1970-ben kezdődő tíz esztendőben a NATO egyik fő célja az lesz, hogy felszámolja a hidegháború örökségét, a Kelet és a Nyugat közötti megosztottságot.” A Bécsben folyó amerikai— szovjet tárgyalásokra és a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos nagyhatalmi tanácskozásokra utalva azt mondotta: „Mi ma­gunk és szövetségeseink máris tárgyalásokba bocsátkoztunk ennek érdekében, s reméljük, ezek hozzájárulnak célunk eléréséhez. Támogatjuk a nyugatnémetek erőfeszítéseit, amelyek a Kelet-Európával való kibékülésre irányulnak, s támogatjuk az NSZK-nak a Szovjetunióval, az NDK-val és Lengyelországgal folyó tanács­­kozásait.” NATO-beli szövetségeseink­kel együtt ismételten kijelen­tettük — mondotta az ameri­kai diplomácia vezetője —, hogy érdekünk fűződik az Európában állomásozó fegyve­res erők kölcsönös és arányos csökkentéséhez. Úgy vélem, e fokozatos közeledés a legjobb reményekkel kecsegtet a Ke­let és a Nyugat közötti kap­csolatok javítását, a tartós békerendezést, s a bizalmat­lanságnak az együttműködés szellemével való felváltását il­letően. Nyugati hírügynökségek a NATO miniszteri tanácsának kedden Rómában kezdődő két­napos ülésszakához fűzött elő­zetes kommentárjaikban meg­állapítják, hogy a NATO­ kül­­ügyminiszterek a kelet-nyu­gati feszültség csökkentése ér­dekében „fontolóra veszik majd a fokozatos közeledést a Varsói Szerződés tagorszá­gaihoz”. Mint a Reuter írta, az Észak-atlanti Szerződés szerve­zetének 15 tagországa tervbe vette: megújítja két évvel ez­előtt tett ajánlatát, hogy a Közép-Európában állomásozó fegyveres erők kölcsönös és arányos csökkentése érdeké­ben bocsátkozzanak tárgyalá­sokba a Varsói Szerződés tag­országaival. A NATO római miniszter­tanácsi ülésének előestéjén megkezdődtek a nem hivata­los konferenciák. Az egyik ilyen megbeszélés Rogers amerikai és Moro olasz kül­ügyminiszter között zajlott le. W­ladyslaw Domulka: A vállalatoknak jobban kell gazdálkodniuk az új ösztönzési rendszerben Varsóból jelenti a TASZSZ. Wladyslaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottságának első titkára mondott záróbeszédet a KB május 20—21-én megtar­tott plénumán, amely az anya­gi ösztönzési rendszer tökéle­tesítésének fő problémáival és irányaival foglalkozott. A jelenlegi plénum bizonyos értelemben lezárja az új anya­gi ösztönzési rendszer kialakí­tásának első szakaszát és ezzel egyidejűleg megnyitja a máso­dik szakaszt, e rendszer szer­vezeti előkészítésének szaka­szát. 1971 januárjától — amely egyben az új ötéves terv kez­dete — kezdődik a harmadik szakasz, az új gazdasági ösz­tönzési rendszernek a vállala­toknál való gyakorlati alkal­mazása. Gomulka megjegyezte, hogy az új ösztönzési rendszer alap­ja: a vállalatok termelési tar­talékainak kiaknázása. Minde­nekelőtt arról van szó, hogy minden vállalatnak nagyobb mértékben ki kell használnia a termelési alapokat, főképpen pedig a gépeket és gépi beren­dezéseket, jobban kell gazdál­kodni a nyersanyagokkal, job­ban kell megszervezni és ki­használni a munkaidőt, javí­tani kell a termékek minősé­gét, az anyagellátást. Kedd, 1970. május 26. Magyar Nemzet Gromiko és Jedrychowski eszmecseréje Moszkvában az európai biztonságról Moszkvából jelenti a TASZSZ. Gromiko szovjet külügyminisz­ter és a Moszkvába érkezett Jedrychowski lengyel külügy­miniszter hétfőn eszmecserét folytatott a két felet érdeklő kérdésekről, így a többi között az európai biztonságról. A megbeszélés a barátság és a teljes egyetértés légkörében folyt le. Stefan Jedrychowski hétfőn hazautazott Moszkvából. A Legfelső Tanács optimális megoldásokat keres Mihail Georgadze a szocialista népi hatalomról Moszkvából jelenti a TASZSZ. Mihail Georgadze, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa elnök­ségének titkára, a Pravda­ hétfői számában nyilatkozott a szocialista népi hatalomról, a szovjet demokrácia további fejlődéséről. Elmondotta: a szovjet vá­lasztási törvény nemcsak arra jogosítja fel az állampolgáro­kat, hogy részt vegyenek a szavazásban, hanem a válasz­tások lebonyolítására, vala­mint a választási törvények betartásának ellenőrzésére is. A szovjet képviseleti de­mokrácia — jelentette ki Georgadze — nem a lakos­ság egyes csoportjainak érde­keit, hanem az egész nép va­lódi érdekeit tükrözi. A Szov­jetunió Legfelső Tanácsa, amelynek aktusai az egész nép akaratának kifejezői, olyan optimális megoldásokat keres, amelyek megfelelnek valamennyi szövetséges köz­társaság és valamennyi szov­jet ember közös állami érde­keinek. A Legfelső Tanács — hang­súlyozta Mihail Georgadze — a kommunista párt politikája alapján megvizsgálja a nem­zetközi kapcsolatok minden alapvető problémáját és egy­ben ellenőrzi azt is, hogy a szovjet állam külpolitikája hogyan ölt testet, hogyan va­lósul meg. Az NDK minisztertanácsának közleménye Berlinből jelenti az ADN. Az NDK minisztertanácsa hétfői üléséről nyilvánosság­ra hozott közleményében készségét fejezte ki az NDK és az NSZK kormányfői esz­mecseréjének folytatására, „mihelyt a szövetségi kor­mány reális magatartást tanú­sít a két német állam viszo­nyának alapkérdésében, azaz az egyenlő, nemzetközi jogi kapcsolatok felvételének kér­désében”. A minisztertanács egyúttal síkraszállt azért, hogy a két német államot egyenlő jogú tagállamokként minél hama­rabb felvegyék a világszerve­zetbe. Az NDK minisztertanácsa elvárja a Német Szövetségi Köztársaságtól, hogy a jö­vőben tartózkodjék a NDK- val és annak polgáraival szembeni bármiféle megkü­lönböztető intézkedéstől, to­vábbá az NDK belügyeibe való beavatkozástól. A mi­nisztertanács elvárja azt is, hogy az NSZK haladéktalanul és feltétel nélkül hatálytala­nítsa azokat a törvényeit és egyéb jogszabályait, amelyek az NDK jelenlegi rendszere, valamint az NDK polgárai el­len irányulnak és ellentmon­danak a nemzetközi jognak — hangsúlyozza a közle­mény. Willi Stoph, az NDK mi­niszterelnöke hétfőn az NDK Minisztertanácsában beszá­molt a Brandt kancellárral Kasselben folytatott eszme­cseréjéről. Az ADN szerint a Minisz­tertanács sajnálkozását fejez­te ki amiatt, hogy az NSZK kormánya Kasselben sem mu­tatott készséget a két német állam nemzetközi jogi kap­csolatainak rendezésére. A szövetségi kormánynak ez a realitást nélkülöző magatar­tása ellentmond az NDK és az NSZK népei érdekeinek. Szöges ellentétben áll a né­pek azon törekvésével, hogy Európa szívében béke és biz­tonság uralkodjék. A kasseli találkozó lefolyása megmu­tatta, az NSZK kormányának még időre van szüksége ah­hoz, hogy magatartását átér­tékelje és realistikus állás­pontra jusson. Willy Brand­t A feszültség megszüntetése tartós rendezésre vezet­het Európában Bonni találgatások Scheel esetleges moszkvai átjárót Saarbrückenből jelenti a DPA. Willy Brandt bonni kancellár hétfőn Saarbrücken­­ben felszólalt a Háború Káro­sultjai Szövetsége VI. kong­resszusának záróülésén. A többi között kijelentette: to­vábbra is arra törekszik, hogy megállapodásra jusson a Ke­lettel, mert véleménye sze­rint csak a Kelet és a Nyu­gat közötti feszültség meg­szüntetése vezethet tartós rendezésre Európában. E cél elérése azonban — fűzte hoz­zá — kitartást és szívósságot követel. A kancellár a továbbiak­ban az NDK-val folytatott tárgyalásokkal foglalkozott. Mint mondotta, ezeket „teljes összefüggésükben” kell nézni. A kasseli találkozóról kijelen­tette: kötelessége minden le­hetséges módon hozzájárulni a feszültség enyhítéséhez, és ugyanakkor képviselni az NSZK érdekeit is. Az AFP bonni jelentése szerint Egon Bahr nyugatné­met államtitkár vasárnap be­számolt Willy Brandt kancel­lárnak és Walter Scheel kül­ügyminiszternek Moszkvában folytatott tárgyalásai eredmé­nyéről. Bonni politikai körökben úgy vélik, hogy a szövetségi kormány még ezen a héten elkészíti a Bahr által Moszk­vában végzett szondázás első mérlegét. Polgár Dénes, az MTI bonni tudósítója jelenti: Adlers szó­vivő hétfőn sajtóértekezletén mondotta, Bahr javasolta, hogy az NSZK kormánya kezdjen hivatalos tárgyaláso­kat a szovjet kormánnyal szerződés kötéséről, amelynek tárgya az erőszakról való le­mondás lenne. Ahlers szerint Bahr értékeléséből azt tűnik ki, hogy a szovjet kormány kész ilyen tárgyalások felvé­telére. A szerdai miniszterta­nácson — Ahlers szerint — már a tárgyalások megkezdé­sének időpontjáról is szó len­ne. Bonnban egyébként olyan híresztelések terjedtek el, me­lyek szerint Scheel külügymi­niszter személyesen utazna Moszkvába a szovjet—nyugat­német tárgyalások megkezdé­sére. Ahlers szóvivő nem erő­sítette meg ezeket a híreszte­léseket. Scheel, aki Párizsba uta­zott, majd onnan Rómába, ki­jelentette: nem lehetetlen, hogy a közeljövőben a szovjet fővárosba utazik, de erről egyelőre még nincs szó. 6 (Moszkva, TASZSZ) Ko­szigin szovjet kormányfő a Kremlben fogadta Rém The Dunt, a Koreai NDK nagykö­vetét. Ugyancsak fogadta Ko­szigin Dzsamsid Marker pa­kisztáni nagykövetet. Ő (Bukarest, Agerpres) Maurer, román miniszterelnök hétfőn fogadta Boszovot, a Szovjetunió bukaresti nagykö­vetét. A diplomata kérésére létrejött találkozón részt vett Vasile Gliga román külügymi­niszter-helyettes. 0 (Szófia, MTI) Jónás oszt­rák köztársasági elnök június 10-től 15-ig hivatalos látoga­tást tesz Bulgáriában. 0 (Havanna, TASZSZ) A szovjet hadihajóraj Kubában vendégeskedő két torpedórom­bolója, a havannai kikötőbe érkezett A többi hajó Cien­­fuegosban maradt.­­ (Prága, CTK) Egon Em­­mel nagykövet vezetésével nyugatnémet kereskedelmi küldöttség érkezett Prágába, hogy tárgyalásokat folytasson Csehszlovákia és az NSZK hosszú lejáratú árucsere-for­galmi egyezményéről. Antiba hitok mögött van PERU: EGY KÍSÉRLET MÉRLEGE A magyar pénzügyminiszter és a perui külügyminiszter alá­írása egy hároméves szerződés alatt­i világpolitikai tünet is. Egy olyan érdeklődést jelez, amelynek jelentősége túlmu­tat mindkét ország határain. Ez a megállapodás egy folya­mat egyik láncszeme. Ez a fo­lyamat akkor kezdődött el, amikor 1968 októberében Li­mában egy katonai puccs Ve­­lasco tábornok vezetésével megdöntötte Belaunde Terry elnök hatalmát. A politikai ér­tékelés alapja a politikai cse­lekvés. Peruban szinte hóna­pok alatt kibontakozott és mindmáig tart egy olyan cse­lekvéssorozat, amely bebizo­nyította, hogy 1968 októberé­ben e távoli latin-amerikai or­szágban új helyzet keletkezett, amely történelmi távlatokat tekintve, különböző politikai áttételekkel rendkívül komoly hatással lehet az egész föld­rész sorsára. Az új hatalom — anélkül, hogy bármit is ve­szített volna katonai jellegé­ből — a belpolitikában a ha­ladó társadalmi, gazdasági re­formok, a külpolitikában pe­dig egy nacionalista, független irányvonal kezdeményezőjé­nek bizonyult. Ennek egyik összetevője volt a kapuk ki­nyitása a szocialista országok­kal létesített egyenrangú poli­tikai és gazdasági kapcsolatok felé. Mindez egyben azt is jelen­tette, hogy félreérthetetlenül felülvizsgálatra szorult a la­tin-amerikai katonai államcsí­nyek mechanikus megítélésé­nek, a hadsereg egyoldalúan negatív értékelésének gyakor­lata. Világossá vált, hogy a hadsereg szerepét a latin-ame­rikai országokban differenciál­tan, az egyes országok tényle­ges helyzetét figyelembe véve kell elemezni. Peru utóbbi másfél esztendejének történe­te bebizonyította, hogy adott esetben a hadsereg a feltö­rekvő nemzeti polgárság, sőt, részben a plebejus rétegek képviseletében léphet fel, és egy adott történelmi időszak­ban a haladás hordozója lehet. Másfél esztendő cselekedetei és bizonyítékai elsősorban gaz­dasági jellegűek. Hiszen a többi latin-amerikai ország­hoz hasonlóan Perunak az Egyesült Államoktól való füg­gése gazdasági alapokon nyu­godott. Ezért a politikai konf­liktusok kezdettől fogva gaz­dasági formában jelentkeztek. Emlékeztetni kell mindenek­előtt arra, hogy Peru világgaz­dasági helyzetét a halászat, a réz-, ezüst- és ólombányászat, valamint a cukortermelés ha­tározza meg. Ugyanakkor az utóbbi másfél évtizedben az olaj fokozatosan döntő szerep­hez jutott a szükséges energia biztosításában és általában az ország gazdasági életében. Az olaj volt emlékezetes módon az a terület, ahol az összecsa­pás annak idején kirobbant. A katonai hatalomátvétel közvet­len oka is az az újabb olaj­szerződés volt, amelyben szá­mos konfliktus után is Be­launde Terry újabb kiváltsá­gokat biztosított az Interna­tional Petroleum Co ameri­kai olajtröszt számára. Ennek következtében nyomban a hadsereg akciója után bejelentették az IPC te­lepeinek államosítását, bele­értve a Talara kikötőjében le­vő finomító-komplexumot is. Az amerikai kormány erre az akcióra megtorló intézke­désekkel válaszolt, noha a pe­rui fél minden lehetőséget megadott az államosítással kapcsolatos pénzügyi problé­mák jogszerű megoldására. Az amerikai akció nemcsak poli­tikai természetű ultimátumok­ban nyilvánult meg, hanem a külföldi, mindenekelőtt ameri­kai tőke szervezett menekülé­sében, a perui cukorexport kvótáinak felfüggesztésével való fenyegetőzésben — és a halászati konfliktusok soroza­tában is. Ez utóbbiak lényege, hogy Peru számára a halászat — és a halliszt exportja — létkér­dés. A perui kormány hivata­losan a parttól 200 mérföldnyi távolságra szabta meg a parti vizek határát. Az amerikaiak ezt hivatalosan sohasem is­merték el — az IPC konflik­tus után azonban a gyakor­latban is megsértették. Ame­rikai halászhajók hatoltak be a perui kormány által parti vizeknek nyilvánított halász­területekre. Ennek során inci­densek is történtek: a perui őrhajók egy halászhajót feltar­tóztattak, egy másikra pedig — miután a felszólításra nem állt meg — tüzet nyitottak. Az amerikaiak erre megtorláskép­pen felfüggesztették Peru fegy­vervásárlási lehetőségeit. Míg a helyzetet a Peru szá­mára létfontosságú területeken ilyen konfliktusok jellemezték — az új katonai kormány a nagy külső nyomás ellenére képes volt arra, hogy jelentős belső reformokat kezdemé­nyezzen és hajtson végre, s la­tin-amerikai viszonylatban ne csak stabilizálja, hanem meg is javítsa helyzetét. Az említett reformok között az első helyet foglalja el a földreform, amely önmagában is rendkívül komp­lex, bonyolult intézkedések so­rozata. (A mezőgazdaság és ál­lattenyésztés részesedése a bruttó nemzeti össztermékből csak mintegy 15 százalék, azonban a gazdaságilag aktív népesség fele mégis a mező­­gazdaságtól függ.) E­közben a katonai kor­mánynak egy olyan gazdasági élet napi problémáival is törődnie kellett, amely az előző rezsim­től fizetési mérlegdeficitet, inf­lációt és külföldi adósságokat örökölt. Kedvező külső ténye­ző volt e sokoldalú küzdelem­ben, hogy a halliszt, réz és más, Peru által exportált nyersanyagok világpiaci ára jelentősen emelkedett, így nőtt az exportjövedelem. S miután a katonai kormány a nem lét­­fontosságú fogyasztási javak importját erőteljesen korlátoz­ta, sikerült aktívvá tenni a ke­reskedelmi mérleget. Az inf­láció ütemét is jelentősen las­sították. Ez 1969-ben 6 száza­lék volt — szemben az előző rezsim utolsó három évének 20—30 százalékos inflációs rá­tájával. E rendkívül puritán­gazdasági és pénzügyi politika arra vezetett, hogy az ország pénzügyi tartalékai másfél év alatt megkétszereződtek, s ezen az alapon Peru mintegy ötéves haladékot tudott kapni 750 millió dollár értékű kül­földi adósságainak törlesztésé­re. Ami a külső kapcsolatokat illeti, a latin-amerikai orszá­gok többsége megértően fo­gadta Peru gazdaságpolitikai küzdelmét. Ez kifejezésre ju­tott a latin-amerikai országok gazdasági bizottságának hatá­rozataiban és mindenekelőtt abban, hogy 1969 novemberé­ben Limában, Peru fővárosá­ban aláírták az Andes-paktu­­mot, amely előirányozza Peru Bolívia, Chile, Kolumbia és Ecuador fokozott gazdasági együttműködését, a vámok le­szállítását és egy gazdasági integrációs folyamat megkez­dését. E másfél esztendő tapaszta­latai világosan megmutatták, hogy egyoldalú ítélet lenne az amerikai érdekeltségekkel ví­vott gazdasági csaták alapján „amerikaellenesnek” nyilvá­nítani Peru katonai kormá­nyát. Valójában az Egyesült Államok volt az, amely meg­torló intézkedésekkel kiélezte a gazdasági és politikai kap­csolatot egy olyan országgal, amelynek külpolitikáját egy­szerűen független nemzeti irányvonalnak lehet minősíte­ni. A perui kísérlet során a katonai kormány nagy követ­kezetességet, arányérzéket és mértéktartást mutatott Ennek egyik bizonyítéka, hogy ma­guk az amerikai trösztök is hajlékonyabb magatartásra kényszerülnek. Az ITT (Inter­national Telephone and Teleg­­raph Co) államosítása során már reális pénzügyi megálla­podások születtek a tröszt és a perui kormány között, a szervezett tőkemenekülés üte­me nemcsak lelassult, hanem egyes vállalatok új beruházási tervekkel is foglalkoznak. Másfél év mérlege minden­képpen az, hogy Peru az egyik legérdekesebb, határozottan haladó tendenciákat mutató latin-amerikai politikai-gazda­sági kísérlet színtere lett. Ez ad áttételesen világpolitikai jelentőséget mindannak, ami a következő hónapokban és években e távoli országban történik. Gömöri Endre

Next