Magyar Nemzet, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-26 / 121. szám
2 téseit, hogy küzdjön a kambodzsai nép halálos ellenségei, az amerikai imperialisták, saigoni és bangkoki lakásaik, valamint a hazaáruló Lan Nol, Sirik Matak-klikk ellen. Az államfő emlékezetetett arra, hogy a kambodzsai, a vietnami és a laoszi nép közös harci frontot létesített, minden lehetséges módon támogatja egymást és mindent megtesz annak érdekében, hogy végleg kiűzze az amerikai imperialistákat Indokína földjéről. A három indokínai nép — folytatta — harcában nem áll egyedül. Támogatják őket a szocialista és más haladó országok, amelyek ily módon hozzájárulnak a három ország függetlenségének és szuverenitásának helyreállításához. „A szabadságért harcolunk” Érdekes interjút készített Kambodzsában Robert Miller, a UPI tudósítója. Az újságíró ellátogatott Takeo tartomány felszabadított körzeteibe és ott találkozott a felszabadító hadsereg egyik vezetőjével. A parancsnok a tudósítóval folytatott beszélgetése során a többi között kijelentette: „A szabadságért harcolunk, az egyenlőségért és a korrupció ellen”. Kambodzsában hétmillió ember él, és valamennyien Norodom Szihanuk herceg viszszatérését várják. A lakóházak falain még most is ott van Szihanuk arcképe és a lakosok csak akkor rejtik el, ha Lón Nol katonáit látják. Azért harcolunk, hogy Szihanuk kormánya ismét elfoglalhassa helyét és elűzzük a korrupt Lón Nolrezsimet. — Mit mondhatnék az amerikaiakról? Évek óta a világ különböző térségeiben okoznak nehézségeket. Most ide jöttek, hogy segítsék a Lón Nol-kormányt, pedig ez a kormány annyira gyenge, hogy alig talál kambodzsait, aki hajlandó lenne harcolni érte. — Hasonlítson össze bennünket a Lón Nol-katonákkal, vagy a saigoni hadsereg katonáival! Látta-e ön, hogy a lakosok elrejtőznének előlünk? És mit látott Tram Khnarban, miután a várost a kormánycsapatok foglalták el? A lakosság elrejtőzött. Kezdetben gyengék voltunk, de napról napra erősebbek vagyunk. Az újságíró megkérdezte a partizánparancsnoktól, hogy tudott-e előre az amerikai intervenció megindításáról. „Igen — hangzott a válasz —, méghozzá a saigoni hadseregtől”. A partizánparancsnok a következőkben vázolta a harc céljait: „Azt akarjuk, hogy Kambodzsa szabad legyen, szabad a gazdagok uralmától, akik sohasem törődtek a szegényekkel, azt akarjuk, hogy a kambodzsaiak elegendő ételemmel, megfelelő ruházattal rendelkezzenek és békében élhessenek. Erre törekedett Szihanuk herceg is.” Arra a kérdésre, hogy véleménye szerint Szihanuk mikor tér vissza hazájába, a parancsnok így válaszolt: „Hamarosan”. Washingtonból jelenti az AFP. A Fehér Ház szóvivője kijelentette: Nixon elnöknek továbbra is az a szándéka, hogy június 30-ig kivonja az amerikai csapatokat Kambodzsából. Ziegler szóvivő hozzátette még, hogy az amerikai csapatok kambodzsai tartózkodásának meghosszabbítására nem érkezett hivatalos kérés Phnom Penhből, de ha érkezne is, „el fogják utasítani”. Rogen nyilatkozata Megérkeztek Rómába a NATO-tagállamok külügyminiszterei Ma kezdődik Rómában a NATO miniszteri tanácsának kétnapos ülése. Az olasz fővárosban tartózkodnak a NATO-országok külügyminiszterei. Stewart, Nagy-Britannia külügyminisztere vasárnap kijelentette: a nyugati hatalmak arról is tanácskoznak, hogy álláspontjuk szerint milyen formában kezdődjenek tárgyalások a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai között az európai békéről és bizton ságról Az olasz fővárosba érkezett Caglayangil török, Pipinelisz görög, Patricio portugál külügyminiszter. Sharp kanadai külügyminiszter hétfőn hajnalban indult el Rómába. Megérkezett a NATO minisztertanácsi ülésére Luns holland és Stray norvég külügyminiszter. Hírügynökségi jelentések szerint vasárnap éjjel 16 tagú küldöttség élén Rómába érkezett William Rogers amerikai külügyminiszter is. Megérkezésekor az olasz főváros repülőterén adott nyilatkozatában egyebek között kijelentette: „Az 1970-ben kezdődő tíz esztendőben a NATO egyik fő célja az lesz, hogy felszámolja a hidegháború örökségét, a Kelet és a Nyugat közötti megosztottságot.” A Bécsben folyó amerikai— szovjet tárgyalásokra és a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos nagyhatalmi tanácskozásokra utalva azt mondotta: „Mi magunk és szövetségeseink máris tárgyalásokba bocsátkoztunk ennek érdekében, s reméljük, ezek hozzájárulnak célunk eléréséhez. Támogatjuk a nyugatnémetek erőfeszítéseit, amelyek a Kelet-Európával való kibékülésre irányulnak, s támogatjuk az NSZK-nak a Szovjetunióval, az NDK-val és Lengyelországgal folyó tanácskozásait.” NATO-beli szövetségeseinkkel együtt ismételten kijelentettük — mondotta az amerikai diplomácia vezetője —, hogy érdekünk fűződik az Európában állomásozó fegyveres erők kölcsönös és arányos csökkentéséhez. Úgy vélem, e fokozatos közeledés a legjobb reményekkel kecsegtet a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatok javítását, a tartós békerendezést, s a bizalmatlanságnak az együttműködés szellemével való felváltását illetően. Nyugati hírügynökségek a NATO miniszteri tanácsának kedden Rómában kezdődő kétnapos ülésszakához fűzött előzetes kommentárjaikban megállapítják, hogy a NATO külügyminiszterek a kelet-nyugati feszültség csökkentése érdekében „fontolóra veszik majd a fokozatos közeledést a Varsói Szerződés tagországaihoz”. Mint a Reuter írta, az Észak-atlanti Szerződés szervezetének 15 tagországa tervbe vette: megújítja két évvel ezelőtt tett ajánlatát, hogy a Közép-Európában állomásozó fegyveres erők kölcsönös és arányos csökkentése érdekében bocsátkozzanak tárgyalásokba a Varsói Szerződés tagországaival. A NATO római minisztertanácsi ülésének előestéjén megkezdődtek a nem hivatalos konferenciák. Az egyik ilyen megbeszélés Rogers amerikai és Moro olasz külügyminiszter között zajlott le. Wladyslaw Domulka: A vállalatoknak jobban kell gazdálkodniuk az új ösztönzési rendszerben Varsóból jelenti a TASZSZ. Wladyslaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottságának első titkára mondott záróbeszédet a KB május 20—21-én megtartott plénumán, amely az anyagi ösztönzési rendszer tökéletesítésének fő problémáival és irányaival foglalkozott. A jelenlegi plénum bizonyos értelemben lezárja az új anyagi ösztönzési rendszer kialakításának első szakaszát és ezzel egyidejűleg megnyitja a második szakaszt, e rendszer szervezeti előkészítésének szakaszát. 1971 januárjától — amely egyben az új ötéves terv kezdete — kezdődik a harmadik szakasz, az új gazdasági ösztönzési rendszernek a vállalatoknál való gyakorlati alkalmazása. Gomulka megjegyezte, hogy az új ösztönzési rendszer alapja: a vállalatok termelési tartalékainak kiaknázása. Mindenekelőtt arról van szó, hogy minden vállalatnak nagyobb mértékben ki kell használnia a termelési alapokat, főképpen pedig a gépeket és gépi berendezéseket, jobban kell gazdálkodni a nyersanyagokkal, jobban kell megszervezni és kihasználni a munkaidőt, javítani kell a termékek minőségét, az anyagellátást. Kedd, 1970. május 26. Magyar Nemzet Gromiko és Jedrychowski eszmecseréje Moszkvában az európai biztonságról Moszkvából jelenti a TASZSZ. Gromiko szovjet külügyminiszter és a Moszkvába érkezett Jedrychowski lengyel külügyminiszter hétfőn eszmecserét folytatott a két felet érdeklő kérdésekről, így a többi között az európai biztonságról. A megbeszélés a barátság és a teljes egyetértés légkörében folyt le. Stefan Jedrychowski hétfőn hazautazott Moszkvából. A Legfelső Tanács optimális megoldásokat keres Mihail Georgadze a szocialista népi hatalomról Moszkvából jelenti a TASZSZ. Mihail Georgadze, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének titkára, a Pravda hétfői számában nyilatkozott a szocialista népi hatalomról, a szovjet demokrácia további fejlődéséről. Elmondotta: a szovjet választási törvény nemcsak arra jogosítja fel az állampolgárokat, hogy részt vegyenek a szavazásban, hanem a választások lebonyolítására, valamint a választási törvények betartásának ellenőrzésére is. A szovjet képviseleti demokrácia — jelentette ki Georgadze — nem a lakosság egyes csoportjainak érdekeit, hanem az egész nép valódi érdekeit tükrözi. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa, amelynek aktusai az egész nép akaratának kifejezői, olyan optimális megoldásokat keres, amelyek megfelelnek valamennyi szövetséges köztársaság és valamennyi szovjet ember közös állami érdekeinek. A Legfelső Tanács — hangsúlyozta Mihail Georgadze — a kommunista párt politikája alapján megvizsgálja a nemzetközi kapcsolatok minden alapvető problémáját és egyben ellenőrzi azt is, hogy a szovjet állam külpolitikája hogyan ölt testet, hogyan valósul meg. Az NDK minisztertanácsának közleménye Berlinből jelenti az ADN. Az NDK minisztertanácsa hétfői üléséről nyilvánosságra hozott közleményében készségét fejezte ki az NDK és az NSZK kormányfői eszmecseréjének folytatására, „mihelyt a szövetségi kormány reális magatartást tanúsít a két német állam viszonyának alapkérdésében, azaz az egyenlő, nemzetközi jogi kapcsolatok felvételének kérdésében”. A minisztertanács egyúttal síkraszállt azért, hogy a két német államot egyenlő jogú tagállamokként minél hamarabb felvegyék a világszervezetbe. Az NDK minisztertanácsa elvárja a Német Szövetségi Köztársaságtól, hogy a jövőben tartózkodjék a NDK- val és annak polgáraival szembeni bármiféle megkülönböztető intézkedéstől, továbbá az NDK belügyeibe való beavatkozástól. A minisztertanács elvárja azt is, hogy az NSZK haladéktalanul és feltétel nélkül hatálytalanítsa azokat a törvényeit és egyéb jogszabályait, amelyek az NDK jelenlegi rendszere, valamint az NDK polgárai ellen irányulnak és ellentmondanak a nemzetközi jognak — hangsúlyozza a közlemény. Willi Stoph, az NDK miniszterelnöke hétfőn az NDK Minisztertanácsában beszámolt a Brandt kancellárral Kasselben folytatott eszmecseréjéről. Az ADN szerint a Minisztertanács sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy az NSZK kormánya Kasselben sem mutatott készséget a két német állam nemzetközi jogi kapcsolatainak rendezésére. A szövetségi kormánynak ez a realitást nélkülöző magatartása ellentmond az NDK és az NSZK népei érdekeinek. Szöges ellentétben áll a népek azon törekvésével, hogy Európa szívében béke és biztonság uralkodjék. A kasseli találkozó lefolyása megmutatta, az NSZK kormányának még időre van szüksége ahhoz, hogy magatartását átértékelje és realistikus álláspontra jusson. Willy Brandt A feszültség megszüntetése tartós rendezésre vezethet Európában Bonni találgatások Scheel esetleges moszkvai átjárót Saarbrückenből jelenti a DPA. Willy Brandt bonni kancellár hétfőn Saarbrückenben felszólalt a Háború Károsultjai Szövetsége VI. kongresszusának záróülésén. A többi között kijelentette: továbbra is arra törekszik, hogy megállapodásra jusson a Kelettel, mert véleménye szerint csak a Kelet és a Nyugat közötti feszültség megszüntetése vezethet tartós rendezésre Európában. E cél elérése azonban — fűzte hozzá — kitartást és szívósságot követel. A kancellár a továbbiakban az NDK-val folytatott tárgyalásokkal foglalkozott. Mint mondotta, ezeket „teljes összefüggésükben” kell nézni. A kasseli találkozóról kijelentette: kötelessége minden lehetséges módon hozzájárulni a feszültség enyhítéséhez, és ugyanakkor képviselni az NSZK érdekeit is. Az AFP bonni jelentése szerint Egon Bahr nyugatnémet államtitkár vasárnap beszámolt Willy Brandt kancellárnak és Walter Scheel külügyminiszternek Moszkvában folytatott tárgyalásai eredményéről. Bonni politikai körökben úgy vélik, hogy a szövetségi kormány még ezen a héten elkészíti a Bahr által Moszkvában végzett szondázás első mérlegét. Polgár Dénes, az MTI bonni tudósítója jelenti: Adlers szóvivő hétfőn sajtóértekezletén mondotta, Bahr javasolta, hogy az NSZK kormánya kezdjen hivatalos tárgyalásokat a szovjet kormánnyal szerződés kötéséről, amelynek tárgya az erőszakról való lemondás lenne. Ahlers szerint Bahr értékeléséből azt tűnik ki, hogy a szovjet kormány kész ilyen tárgyalások felvételére. A szerdai minisztertanácson — Ahlers szerint — már a tárgyalások megkezdésének időpontjáról is szó lenne. Bonnban egyébként olyan híresztelések terjedtek el, melyek szerint Scheel külügyminiszter személyesen utazna Moszkvába a szovjet—nyugatnémet tárgyalások megkezdésére. Ahlers szóvivő nem erősítette meg ezeket a híreszteléseket. Scheel, aki Párizsba utazott, majd onnan Rómába, kijelentette: nem lehetetlen, hogy a közeljövőben a szovjet fővárosba utazik, de erről egyelőre még nincs szó. 6 (Moszkva, TASZSZ) Koszigin szovjet kormányfő a Kremlben fogadta Rém The Dunt, a Koreai NDK nagykövetét. Ugyancsak fogadta Koszigin Dzsamsid Marker pakisztáni nagykövetet. Ő (Bukarest, Agerpres) Maurer, román miniszterelnök hétfőn fogadta Boszovot, a Szovjetunió bukaresti nagykövetét. A diplomata kérésére létrejött találkozón részt vett Vasile Gliga román külügyminiszter-helyettes. 0 (Szófia, MTI) Jónás osztrák köztársasági elnök június 10-től 15-ig hivatalos látogatást tesz Bulgáriában. 0 (Havanna, TASZSZ) A szovjet hadihajóraj Kubában vendégeskedő két torpedórombolója, a havannai kikötőbe érkezett A többi hajó Cienfuegosban maradt. (Prága, CTK) Egon Emmel nagykövet vezetésével nyugatnémet kereskedelmi küldöttség érkezett Prágába, hogy tárgyalásokat folytasson Csehszlovákia és az NSZK hosszú lejáratú árucsere-forgalmi egyezményéről. Antiba hitok mögött van PERU: EGY KÍSÉRLET MÉRLEGE A magyar pénzügyminiszter és a perui külügyminiszter aláírása egy hároméves szerződés alatti világpolitikai tünet is. Egy olyan érdeklődést jelez, amelynek jelentősége túlmutat mindkét ország határain. Ez a megállapodás egy folyamat egyik láncszeme. Ez a folyamat akkor kezdődött el, amikor 1968 októberében Limában egy katonai puccs Velasco tábornok vezetésével megdöntötte Belaunde Terry elnök hatalmát. A politikai értékelés alapja a politikai cselekvés. Peruban szinte hónapok alatt kibontakozott és mindmáig tart egy olyan cselekvéssorozat, amely bebizonyította, hogy 1968 októberében e távoli latin-amerikai országban új helyzet keletkezett, amely történelmi távlatokat tekintve, különböző politikai áttételekkel rendkívül komoly hatással lehet az egész földrész sorsára. Az új hatalom — anélkül, hogy bármit is veszített volna katonai jellegéből — a belpolitikában a haladó társadalmi, gazdasági reformok, a külpolitikában pedig egy nacionalista, független irányvonal kezdeményezőjének bizonyult. Ennek egyik összetevője volt a kapuk kinyitása a szocialista országokkal létesített egyenrangú politikai és gazdasági kapcsolatok felé. Mindez egyben azt is jelentette, hogy félreérthetetlenül felülvizsgálatra szorult a latin-amerikai katonai államcsínyek mechanikus megítélésének, a hadsereg egyoldalúan negatív értékelésének gyakorlata. Világossá vált, hogy a hadsereg szerepét a latin-amerikai országokban differenciáltan, az egyes országok tényleges helyzetét figyelembe véve kell elemezni. Peru utóbbi másfél esztendejének története bebizonyította, hogy adott esetben a hadsereg a feltörekvő nemzeti polgárság, sőt, részben a plebejus rétegek képviseletében léphet fel, és egy adott történelmi időszakban a haladás hordozója lehet. Másfél esztendő cselekedetei és bizonyítékai elsősorban gazdasági jellegűek. Hiszen a többi latin-amerikai országhoz hasonlóan Perunak az Egyesült Államoktól való függése gazdasági alapokon nyugodott. Ezért a politikai konfliktusok kezdettől fogva gazdasági formában jelentkeztek. Emlékeztetni kell mindenekelőtt arra, hogy Peru világgazdasági helyzetét a halászat, a réz-, ezüst- és ólombányászat, valamint a cukortermelés határozza meg. Ugyanakkor az utóbbi másfél évtizedben az olaj fokozatosan döntő szerephez jutott a szükséges energia biztosításában és általában az ország gazdasági életében. Az olaj volt emlékezetes módon az a terület, ahol az összecsapás annak idején kirobbant. A katonai hatalomátvétel közvetlen oka is az az újabb olajszerződés volt, amelyben számos konfliktus után is Belaunde Terry újabb kiváltságokat biztosított az International Petroleum Co amerikai olajtröszt számára. Ennek következtében nyomban a hadsereg akciója után bejelentették az IPC telepeinek államosítását, beleértve a Talara kikötőjében levő finomító-komplexumot is. Az amerikai kormány erre az akcióra megtorló intézkedésekkel válaszolt, noha a perui fél minden lehetőséget megadott az államosítással kapcsolatos pénzügyi problémák jogszerű megoldására. Az amerikai akció nemcsak politikai természetű ultimátumokban nyilvánult meg, hanem a külföldi, mindenekelőtt amerikai tőke szervezett menekülésében, a perui cukorexport kvótáinak felfüggesztésével való fenyegetőzésben — és a halászati konfliktusok sorozatában is. Ez utóbbiak lényege, hogy Peru számára a halászat — és a halliszt exportja — létkérdés. A perui kormány hivatalosan a parttól 200 mérföldnyi távolságra szabta meg a parti vizek határát. Az amerikaiak ezt hivatalosan sohasem ismerték el — az IPC konfliktus után azonban a gyakorlatban is megsértették. Amerikai halászhajók hatoltak be a perui kormány által parti vizeknek nyilvánított halászterületekre. Ennek során incidensek is történtek: a perui őrhajók egy halászhajót feltartóztattak, egy másikra pedig — miután a felszólításra nem állt meg — tüzet nyitottak. Az amerikaiak erre megtorlásképpen felfüggesztették Peru fegyvervásárlási lehetőségeit. Míg a helyzetet a Peru számára létfontosságú területeken ilyen konfliktusok jellemezték — az új katonai kormány a nagy külső nyomás ellenére képes volt arra, hogy jelentős belső reformokat kezdeményezzen és hajtson végre, s latin-amerikai viszonylatban ne csak stabilizálja, hanem meg is javítsa helyzetét. Az említett reformok között az első helyet foglalja el a földreform, amely önmagában is rendkívül komplex, bonyolult intézkedések sorozata. (A mezőgazdaság és állattenyésztés részesedése a bruttó nemzeti össztermékből csak mintegy 15 százalék, azonban a gazdaságilag aktív népesség fele mégis a mezőgazdaságtól függ.) Eközben a katonai kormánynak egy olyan gazdasági élet napi problémáival is törődnie kellett, amely az előző rezsimtől fizetési mérlegdeficitet, inflációt és külföldi adósságokat örökölt. Kedvező külső tényező volt e sokoldalú küzdelemben, hogy a halliszt, réz és más, Peru által exportált nyersanyagok világpiaci ára jelentősen emelkedett, így nőtt az exportjövedelem. S miután a katonai kormány a nem létfontosságú fogyasztási javak importját erőteljesen korlátozta, sikerült aktívvá tenni a kereskedelmi mérleget. Az infláció ütemét is jelentősen lassították. Ez 1969-ben 6 százalék volt — szemben az előző rezsim utolsó három évének 20—30 százalékos inflációs rátájával. E rendkívül puritángazdasági és pénzügyi politika arra vezetett, hogy az ország pénzügyi tartalékai másfél év alatt megkétszereződtek, s ezen az alapon Peru mintegy ötéves haladékot tudott kapni 750 millió dollár értékű külföldi adósságainak törlesztésére. Ami a külső kapcsolatokat illeti, a latin-amerikai országok többsége megértően fogadta Peru gazdaságpolitikai küzdelmét. Ez kifejezésre jutott a latin-amerikai országok gazdasági bizottságának határozataiban és mindenekelőtt abban, hogy 1969 novemberében Limában, Peru fővárosában aláírták az Andes-paktumot, amely előirányozza Peru Bolívia, Chile, Kolumbia és Ecuador fokozott gazdasági együttműködését, a vámok leszállítását és egy gazdasági integrációs folyamat megkezdését. E másfél esztendő tapasztalatai világosan megmutatták, hogy egyoldalú ítélet lenne az amerikai érdekeltségekkel vívott gazdasági csaták alapján „amerikaellenesnek” nyilvánítani Peru katonai kormányát. Valójában az Egyesült Államok volt az, amely megtorló intézkedésekkel kiélezte a gazdasági és politikai kapcsolatot egy olyan országgal, amelynek külpolitikáját egyszerűen független nemzeti irányvonalnak lehet minősíteni. A perui kísérlet során a katonai kormány nagy következetességet, arányérzéket és mértéktartást mutatott Ennek egyik bizonyítéka, hogy maguk az amerikai trösztök is hajlékonyabb magatartásra kényszerülnek. Az ITT (International Telephone and Telegraph Co) államosítása során már reális pénzügyi megállapodások születtek a tröszt és a perui kormány között, a szervezett tőkemenekülés üteme nemcsak lelassult, hanem egyes vállalatok új beruházási tervekkel is foglalkoznak. Másfél év mérlege mindenképpen az, hogy Peru az egyik legérdekesebb, határozottan haladó tendenciákat mutató latin-amerikai politikai-gazdasági kísérlet színtere lett. Ez ad áttételesen világpolitikai jelentőséget mindannak, ami a következő hónapokban és években e távoli országban történik. Gömöri Endre