Magyar Nemzet, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-28 / 123. szám
2 ne a józansággal szemben szólítson fel ellenállásra, hanem a nacionalizmus ellen foglaljon állást. Brandt ismételten leszögezte, hogy az NSZK hű marad a NATO-szövetséghez, „De nem akarunk okosabbak lenni szövetségeseinknél”. Hivatkozott arra, hogy a római NATO-miniszteri értekezlet „éppen most tesz javaslatot” a Varsói Szerződés tagállamainak. A kancellár tagadta, hogy a bonni kormány — mint az ellenzék állítja — jogtalanságot akar szentesíteni. „Egyszerűen arról van szó, hogy a tények talajára kell állnunk” — mondotta. A kancellár úgy foglalta össze kasseli tanácskozásának eredményét, hogy a két fél kölcsönösen megismerte egymás álláspontját és meggondolásait s ez megadja az alapot a párbeszédnek konkrétabb formában való folytatására. „Az a tény, hogy két ízben érveltünk egymással, haladást jelent a múlthoz képest, amikorháttal álltunk** egymásnak.” Ami az ellenzéknek azt a követelését illeti, hogy ismertesse a kormány a folyamatban levő tárgyalások anyagát , ezzel a kormány nemcsak a nemzetközi szabályokat szegné meg, hanem lehetetlenné tenné az ország érdekeinek képviseletét. Szerda délután Willy Brandt elnökletével összeült a bonni kormány. Az ülés fő napirendi pontja annak a javaslatnak a megvitatása, amelyet Egon Bohr államtitkár terjesztett elő. Bahr indítványozta, hogy a nyugatnémet kormány kezdjen hivatalos tárgyalásokat a Szovjetunióval az erőszakról való lemondást tartalmazó egyezmény megkötéséről. A világ népeihez intézendő felhívást készít a khartoumi „kiscsúcs” Az EAK, Líbia és Szudán vezetői szerdán Khartoumban egyórás megbeszélést tartottak. Az izraeliek által megszállt arab területek felszabadítását célzó katonai és politikai lépéseket vitatták meg. A hármas csúcs szerdai, második napján megvizsgálták azt a felhívást is, amelyet ahárom államfő Numeiri szudáni elnök indítványára intézne a világ népeihez. Ebben Nasszer elnök, Kadhafi ezredes és Numeiri tábornok lényegében az EAK elnökének korábban megfogalmazott álláspontja támogatására szólítaná fel a világközvéleményt. Nasszer, mint ismeretes, sürgette Nixont, hogy szüntesse be Izrael katonai támogatását és bírja rá a megszállt területekről való kivonulásra. A líbiai hírügynökség Tripoliból keltezett jelentése szerint Kadhafi ezredes pénteken Khartoumból Bagdadba utazik, Al-Bakr iraki elnök meghívására. Ezt követően a líbiai vezető Szíriába, Libanonba és Jordániába látogat el . Közel háromhetes szünet után a négy nagyhatalom állandó ENSZ-képviselői kedd este ismét tanácskozásra ültek össze a közel-keleti válság ügyében. Nyugati hírügynökségek jelentései szerint ismeretessé vált, hogy az ENSZ-nagykövetek helyetteseinek mindmáig nem sikerült összeállítani azt az emlékiratot, amely a „négy nagy” magánjellegű tanácskozásainak eddigi eredményeit foglalná össze. Buunedin—II. Hasszán találkozó Flemcen algériai városban, a marokkói határ közelében került sor szerdán Bumediennek, az algériai forradalmi tanács elnökének és II. Hasszán marokkói királynak találkozójára. Gerillaelenes Intézkedéseket hozott a libanoni kormány A libanoni kormány szerdán háromórás ülést tartott, s azon a „menekültekkel kapcsolatos válságra” hivatkozva gerillaellenes határozatokat fogadott el. A kabinetülés után kiadott hivatalos nyilatkozat megtiltja a palesztinai partizánoknak, hogy Libanon területéről rakétákkal lőjék az izraelieket, vagy robbanóanyagot telepítsenek a határ mentén. Megtiltották az engedély nélküli fegyverviselést is és a rendelet megsértőit június 15-től kezdve bíróság elé állítják. A minisztertanácsi határozat felhatalmazza a hadsereg katonáit, hogy tüzeljenek az arab kommandókra, ha tettenérik őket, amint libanoni területen fegyverüket használják. Szihanuk hanoi tárgyalásai A VDK vezetői és a Hanoiban tartózkodó kambodzsai küldöttség között kedden megkezdődtek a hivatalos tárgyalások — jelenti a VNA hírügynökség. A tárgyalásokon vietnami részről Tan Dúc Thang, a VDK elnöke, Pham Van Dong miniszterelnök, Vo Nguyen Giap hadseregtábornok miniszterelnök-helyettes, nemzetvédelmi miniszter, Nguyen Duy Trinh miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter, kambodzsai részről Norodom Szihanuk államfő, Penn Nouth miniszterelnök és három miniszter vett részt Kedd este ünnepi fogadás volt Hanoiban Norodom Szihanuk és kísérete tiszteletére. Tan Dúc Thang erélyesen elítélte pohárköszöntőjében az amerikai imperialistákat a kambodzsai reakciós államcsíny ösztönzéséért, és azért, mert katonai beavatkozást hajtottak végre az országban. A VDK népe és kormánya minden erejével támogatja a kambodzsai nép igazságos ügyét, és készen áll az együttműködés és a kölcsönös segélynyújtás fokozására — hangsúlyozta a VDK elnöke. Norodom Szihanuk kijelentette, hogy „a Vietnami Demokratikus Köztársaság az indokínai ellenállás hazája”. A VDK külügyminisztériuma szerdán közleményben ítélte el az Egyesült Államok laoszi légi háborúját, különösen a felszabadított területek ellen intézett szőnyegbombázásokat Thieu bejelenséget A saigoni csapatok Kambodzsában maradnak A Phnom Penh-i rezsim marasztalja az amerikaiakat Saigonból jelenti az AP. A saigoni kormánycsapatok a Nixon által kitűzött június 30-i határidő után is Kambodzsában maradnak — mondotta Thieu, a saigoni rezsim elnöke. Amerikai újságíróknak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy Kambodzsában maradó csapatai június 30-a után is igénylik az amerikai katonai és utánpótlási támogatást, de erről az ügyről még nem tanácskozott Nixonnal. Dicstelen huzavona és cirkuszi marakodások után Saigonban szerdán végre bejelentették, hogy a dél-vietnami bábrezsim és a Phnom Penhben hatalomra került kormány diplomáciai kapcsolatokat létesít egymással. A diplomáciai kapcsolatok felvételéről Yem Sambaur Phnom Penh-i külügyminiszter sajtóértekezleten számolt be, miután sajtóértekezletének időpontját előzőleg két ízben elhalasztották. Mint ahogyan várható volt, a külügyminiszter azt is kijelentette: amennyiben június 30-ig egész Kambodzsa területén nem sikerül felszámolni az ellenállási mozgalmat, akkor a Phnom Penh-i kormány arra kéri az Egyesült Államokat, hogy az amerikai csapatok továbbra is Kambodzsa területén maradjanak. New Yorkból jelenti az AFP. U Thant ENSZ-főtitkár júniusban hivatalos látogatásra Moszkvába utazik — közölték szerdán a világszervezet központjában. U Thant megvitatja a többi közt az indokínai béke helyreállításának módozatait. Az ENSZ-főtitkár Londonban és Hágában megszakítja útját. U Thant szovjetunióbeli utazására június közepe táján kerül sor. Az ENSZ főtitkára látogatást tesz a Mongol Népköztársaságban is. -Magyar Nemzet- Ratifikálás előtt Gromiko és Ponomarjov a szovjet—csehszlovák szerződésről Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa szövetségi tanácsának és nemzetiségi tanácsának külügyi bizottságai szerdai együttes ülésükön indítványozták a Szovjetunió Legfelső Tanácsának, hogy ratifikálja a Prágában május 6-án aláírt szovjet—csehszlovák barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. A szovjet kormány nevében Andrej Gromiko külügyminiszter tartott beszámolót. Az új szerződés — állapította meg a szovjet külügyminiszter — egyhangú helyeslésre talált a testvéri szocialista országokban, elsősorban magában Csehszlovákiában, és kellő megértéssel találkozott számos más ország haladó köreiben. A szerződés— további lépés a szocialista országok közötti kapcsolatok — mint új típusú kapcsolatok — nemzetközi jogi normáinak kialakításában. A fő meghatározó e téren az a tény, hogy a marxizmus—leninizmus tanításain, a szocialista internacionalizmus megingathatatlan elvein alapulnak ezek a kapcsolatok. A Csehszlovákiához fűződő szerződésünk olyan igen fontos dokumentum, amely elősegíti a szocializmus erőinek konszolidálódását és nemzetközi pozícióinak megszilárdulását — mondotta a külügyminiszter. Felszólalt Borisz Ponomarjov is, aki hangoztatta, hogy az új szerződés figyelembe veszi a szovjet—csehszlovák együttműködés jelenlegi színvonalát. A jelenlegi viszonyok között, amikor az imperialistáknak a világ különböző térségeiben elkövetett agresszív cselekményei következtében kiéleződött a nemzetközi helyzet, különös jelentőségre tesznek szert a megvitatás alatt álló dokumentumnak azok a tételei, amelyek előirányozzák, hogy a Varsói Szerződésnek megfelelően, minden szükséges intézkedést megtesznek az agreszszió megakadályozása és a szocialista vívmányok védelme érdekében. A szovjet—csehszlovák szerződés megerősíti, hogy a népeink hősi erőfeszítései és önfeláldozó munkája árán elért vívmányok megerősítése és védelme a szocialista országok közös internacionalista kötelessége — mondotta Ponomarjov. Smolis cikke a Tribunában a jobboldali opportunizmusról és a szektásságról Flesch István, az MTI tudósítója jelenti Prágából. A Tribuna, a CSKP KB Cseh Irodájának ideológiai és politikai hetilapja Oldrich Svestka főszerkesztőnek, a Cseh Iroda titkárának tollából minden eddiginél átfogóbb elemző tanulmányt közöl a jobboldali opportunizmus képviselőinek tevékenységéről, az irányzat kialakulásának és hatásának okairól, valamint a szektásság megnyilvánulásairól. Svestka írásában kimutatja, hogy január után a jobboldal politikáját és gyakorlati tevékenységét tudatosan tervezte a párt úgynevezett második eszmei központja. Ezzel összefüggésben a cikk szerzője első ízben hozza a párt és az ország közvéleményének tudomására, hogy nem sokkal január után, a második központ őt is meg akarta nyerni magának, méghozzá Dubcec-ellenes együttműködésre. Nem véletlen — állapítja meg —, hogy a második központ egyik jelszavaként a „Dubcekkel Dubcek ellen”, megfogalmazást használta. Svestka erről annak idején tájékoztatta a CSKP KB Elnökségét, de semmi sem történt. Ezek a tények mindenesetre elegendők annak megértéséhez, hogy a január utáni fejlődés számos oldala távolról sem volt olyan ártalmatlan. Különösképpen áll ez az akkori pártvezetés nacionalista döntéseire. A párt több vezetője a varsói találkozó után számolt a többi szocialista országgal való szakítással, sőt a szakítás előidézésén fáradozott. Kriegel és mások az elnökségben azt a követelést támasztották, hogy alakítsanak ki új nemzeti kommunista pártot. Ez a követelés különösképpen 1968. augusztus 21-e után kapott hangot. Svestka megállapítja: „Ha következetesen küzdünk a jobboldali opportunista erők ellen a pártirányítás minden szintjén és a társadalomban, úgy hatékonyan szembeszállhatunk a balos, dogmatikus és szektás nézetekkel is. Ha azonban a fő veszélyt alkotó jobboldali opportunista nézetekkel vívott harcunk következetlen, akkor logikus módon nem lehet következetes küzdelmünk a szélsőségesen balos megnyilvánulások ellen sem, amelyek megnehezíthetik jelenlegi politikánk valóra váltását.” Svestka tanulmányában külön fejezetet szentel a szektásságnak. Megállapítja, hogy néhány szónok különféle alkalmakkor, továbbá egy illegális röplap szerzője elutasítottak mindenfajta említést arról, hogy léteznek szektás megnyilvánulások. Bírálják a Tribunát és e cikk szerzőjét, amiért egyáltalán ilyesmit állítani merészel. „Tudniuk kell azonban — fűzi hozzá Svestka —, hogy a szektás jegyek bírálata egyáltalán nem jelenti a pártegység megbontását, s azt, hogy a jobboldal kezére játszunk. Éppen ellenkezőleg: a szektásság idejében történő megelőzése a marxista—leninista párt egységének megszilárdítását szolgálja, és kiüti a jobboldal kezéből azokat az érveket, amelyekkel igyekszik megzavarni a becsületes embereket és elvonni őket a párt jelenlegi politikájának támogatásától. Még hosszú ideig az első számú feladat a jobboldali opportunista veszély elleni küzdelem. Ez azonban nem vezethet bennünket arra, hogy szemet hunyjunk más egészségtelen megnyilatkozások felett, s ne orvosoljuk őket.” „Mindaz, amit a szektásságról elmondottunk — állapítja meg befejezésül Svestka —, jelzi egyúttal bizonyos frakciós csoportok kialakulásának lehetőségét. Ettől azonban minden kommunistának tartózkodnia kell. A szektás csoportosulás ugyanis a párt egysége ellen irányuló támadás. A legmagasabb fokú szektásság gyakran nagyon közel áll a kínai kulturális forradalom megnyilvánulásaihoz.” A csehszlovák törvényhozás ülése kedden a prágai várban külön-külön megtartotta tavaszi plenáris ülését a parlament mindkét háza, a népi gyűlés és a nemzetek gyűlése. A népi gyűlés a Csehszlovák Nemzeti Front központi bizottsága elnökségének javaslatára káros politikai magatartásuk miatt megfosztott mandátumától két képviselőt, visszahívta további funkciójából a legfelső bíróság hat bíróját és Otomar Boceket, a legfelső bíróság elnökét. Helyére Vojtech Pricnystalt választotta. Tanácskozik a Komszomol kongresszusa Hável József, az MTI tudósítója jelenti Moszkvából. A szovjet belpolitikai élet első számú eseménye változatlanul a lenini Komszomol XVI. kongresszusa. Szerdán, a szovjet ifjúság képviselői nagy tanácskozásának második napján is a küldöttek felszólalásaiban egységesen fogalmazódott meg a szovjet fiatalok állásfoglalása: hűség a lenini tanításokhoz, hűség a párthoz. A szovjet ifjúság iránti bizalom jeleként értékelte számos küldött azt a tényt, hogy a Koszomolra bízták sok, országos jelentőségű létesítmény védnökségét. A kongresszusi küldöttek elismerően nyilatkoztak azokról a szocialista országbeli fiatalokról, akik a komszomolistákkal vállvetve dolgoznak a nagy építkezéseken. A kongresszuson szerdán felszólalt dr. Horváth István, a KISZ központi bizottságának első titkára. Csütörtök, 1910. május 28. imita tirok mögött van AZ ARAB EGYSÉG VÁLTOZATAI A khartoumi hármak harmadszor tanácskoznak féléven belül, s már egymagában ez a tény is jelzi, hogy az EAK, Líbia és Szudán együttműködése szorosabb az arab világban mostanában szokásosnál. S kairói tapasztalataim szerint ez EAK nagy reményeket fűz a két friss forradalmi rendszerrel fejlődő kapcsolataihoz, melyek a „csúcstól” a gazdaságig minden szinten gyorsan fejlődnek; hogy a két fiatal forradalomnak mekkora szüksége van erre a támogatásra az ismétlődő reakciós próbálkozásokkal szemben, aligha kell ecsetelni. Másfelől az sem közömbös, hogy Líbia hatalmas olajkészlete valóban szolgálja-e az arab haladás ügyét. Új eleme az arab világ belső kapcsolatainak ez a hármas együttműködés, amely egyben óhatatlanul is némileg kedvezőtlen fénybe állítja a szélesebb körű — és annyit vitatott — arab egységet. Kivált a tavaly decemberi rabati általános arab csúcs felemás eredménye nyomán. „Rabat korántsem volt kudarc” — állította határozottan beszélgetésünkkor Haszszuna, az Arab Liga főtitkára. „Ha a konferencia elé kitűzött korlátozott célt tekintjük, vagyis az erők mozgósításának igényét, akkor Rabat megtette a magáét, elsősorban is a Palesztinai mozgalom támogatását illetően.” S elmondta, hogy a liga keretei között azóta még élénkebb lett az arab államok együttműködése. Elővett egy vaskos kötetet: az új közös katonai szótár a rendkívül különböző meghatározások, kifejezések egységesítésére. „Naponta találkoznak ebben az épületben a katonai szakértők” — tette hozzá. Nem merő propaganda az arab egység — hangsúlyozta a főtitkár, aki egész életét ennek szolgálatába állította. Ugyanazok a hagyományok, nyelv, kultúra, szokások találhatók bármelyik arab államban, érvelt. „Bárhova megyek, haza érkezem” — mondta nyomatékosan Hasszána. Csakhogy ő kizárólag a nemzeti összetartozást emelte ki, s nem tekintette a politikai és társadalmi tényezőket. Ha arab egységről beszélünk, ez a kettősség elkerülhetetlen, s valóban attól függ, hogy felfedezzük-e avagy csupán szólamnak véljük, honnan, mely nézőpontból vizsgáljuk a témát. Az arabok számára azonban egyszerre és együtt jelentkezik ez a két megközelítés, ami ekként sajátosan bonyolítja az osztályálláspontokat is, s oly mértékben befolyásolja az arabokat, a különféle belső erőket, hogy sem a haladó országok, sem az ellenzékben, vagy hatalmon levő reakció nem feledkezhet meg hatásáról, cselekvéseiben egyik sem hagyhatja számításon kívül. Ezért szolgált az évek során az arab egység fogalomköre annyi meglepetéssel a külvilág számára. (A közös és a fejlődési szint következtében nagy világi erejű vallás további bonyolító tényező.) Magától értetődő, hogy 1967 óta és a válság mélyülésével párhuzamosan nyomatékosan jelentkezik ez az egységigény, amely alól — lévén az izraeli kihívásnak nemzeti jellege is — még kevésbé vonhatja ki magát arab erő; így kerülhet sor például szaúd-arábiai támogatásra a nagy ellenfélnek tekintett EAK haladó rendszere számára, vagy arra a többször emlegetett egymást méregető, erőpróbákkal tarkított kompromisszumra, mely Jordániában látható Husszein feudális rendszere és a mind haladóbb nézeteket valló gerillák között. Az arab egység megnyilvánulási formái szükségszerűen felemások, létezése és értéke nem lehet független az arab világ belső megosztottságától, sajátossága, hogy éppen annak ellenére is ható tényező. A khartoumi hármas viszont még nagyobb nyomatékkal veti fel az együttműködés fogyatékosságait a többi haladó rendszer között. Kár volna tagadni, beszélgessen erről Bagdadban avagy Damaszkuszban, netán Kairóban az ember, hivatalosan is kényesnek minősül, s többnyire a saját jószándék hangoztatásábannyilvánul meg a kimondatlan bírálat a partnerek irányában. S ami kétségtelen meglévő jó kapcsolat van, árnyékot vet rá a kölcsönös bizalmatlanság. Nehéz szabadulni a múlt vetélkedéseitől és nyílt ellentéteitől, legyen szó a Baath-pártok és Egyiptom viszonyáról, avagy magának a szíliai és az iraki Baathnak viszályáról. Az is jellemzője a szélesebb körű arab egységnek, hogy még mindig nem alapvető meghatározója a haladó rendszerek „belső tömbjének” jelentkezése, a körükben lévő ellentétek lappangása folytán. Igaz viszont, hogy mivel ezek a rendszerek állanak az imperialista nyomás középpontjában, a külső „összenyomó” erő szerencsés hatása érvényesül, ha korántsem az óhajtott mértékben. További sajátossága az arab államközi együttműködésnek, hogy az egyes országok belső politikai erőviszonyai elválaszthatatlanok a többiek együttesen és külön-külön kifejtett hatásától. Ha például a haladó erőket tekintjük, különböző áramlataik kooperációját és küzdelmét döntő mértékben befolyásolja az a tény, hogy melyik irányzat melyik országban van hatalmon. Ebben is jelentkezik az egy néphez való tartozás hatása. A fentebb „szerencsésnek” minősített nyomás éppen anynyiban hat, hogy a haladó rendszerek hatalmon levő vezetése egyre kevésbé hagyhatja figyelmen kívül a belső egységfront igényét, mely a külső és belső reakció összpontosított támadásai következtében a szükségszerűség erejével jelentkezik. Szíriában nagy és mély társadalmi változásokra került sor a Baath baloldali szárnyának győzelme óta. Szorosak a kapcsolatok a szocialista országokkal, szabadon terjeszthető és — ami ennél is fontosabb — szervezetten hat a marxista— leninista ideológia. Hogy mindezek ellenére tapasztalható bizonyos egy helyben topogás a szíriai társadalmi fejlődésben, s annak nyomán azonnal aktívabb a belső reakció, az nyilvánvalóan elválaszthatatlan attól, hogy nem zavartalan a szíriai kommunisták, szakszervezetek és a Baath együttműködése. Más körülmények között, s más — terhelőbb — múlttal, de csak vontatottan alakul az iraki baloldali egységfront ügye. Omar Al-Ali tájékoztatási miniszter, az ottani Baath vezetők egyike beszélgetésünkkor hangsúlyozta, hogy pártjának „nem taktikája, hanem stratégiája ez az egységfront”, viszont éppen azokban a napokban került sor számos kommunista és baloldali letartóztatására. Később sorra kiengedték őket, de egy effajta akció nyilvánvalóan nem a kölcsönös bizalmatlanság felszámolását segíti. A Baath sem egységes, s némelyek a jobbszárnyán a kurd rendezésben oly fontos közvetítő szerepet játszó kommunista párt „viszszaszorítására” törekednek, s csupán a Kurd Demokrata Párt és a Baath alkotta nemzeti egységfrontra, amely „nyitva áll más egyének előtt is”. Íme, a gyakorlatban a baloldali egység buktatói: a múlt hatása, a hegemóniatörekvés. Egészen nyilvánvaló, hogy a haladó arab államok együttműködése csak akkor szilárdulhat meg, ha létrejönnek ennek a belső feltételei az egyes országokban; minden zavaró tényező a belső egységfrontban így hat vissza a progresszív rezsimek kapcsolatának szorosságára. Avar János O (Párizs, MTI) A francia külügyminisztérium megerősítette, hogy Pompidou köztársasági elnök október 6 és 13 között hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban.