Magyar Nemzet, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-28 / 123. szám

2 ne a józansággal szemben szó­lítson fel ellenállásra, hanem a nacionalizmus ellen foglal­jon állást. Brandt ismételten leszögez­te, hogy az NSZK hű marad a NATO-szövetséghez, „De nem akarunk okosabbak lenni szö­vetségeseinknél”. Hivatkozott arra, hogy a római NATO-mi­­niszteri értekezlet „éppen most tesz javaslatot” a Varsói Szer­ződés tagállamainak. A kancellár tagadta, hogy a bonni kormány — mint az el­lenzék állítja — jogtalanságot akar szentesíteni. „Egyszerűen arról van szó, hogy a tények talajára kell állnunk” — mon­dotta. A kancellár úgy foglal­ta össze kasseli tanácskozásá­nak eredményét, hogy a két fél kölcsönösen megismerte egymás álláspontját és meg­gondolásait s ez megadja az alapot a párbeszédnek konkré­tabb formában való folytatá­sára. „Az a tény, hogy két íz­ben érveltünk egymással, ha­ladást jelent a múlthoz képest, amikor­­háttal álltunk** egy­másnak.” Ami az ellenzéknek azt a kö­vetelését illeti, hogy ismertes­se a kormány a folyamatban levő tárgyalások anyagát , ezzel a kormány nemcsak a nemzetközi szabályokat szegné meg, hanem lehetetlenné ten­né az ország érdekeinek kép­viseletét. Szerda délután Willy Brandt elnökletével összeült a bonni kormány. Az ülés fő napirendi pontja annak a javaslatnak a megvitatása, amelyet Egon Bohr államtitkár terjesztett elő. Bahr indítványozta, hogy a nyugatnémet kormány kezdjen hivatalos tárgyaláso­kat a Szovjetunióval az erő­szakról való lemondást tartal­mazó egyezmény megkötésé­ről. A világ népeihez intézendő felhívást készít a khartoumi „kiscsúcs” Az EAK, Líbia és Szudán vezetői szerdán Khartoumban egyórás megbeszélést tartottak. Az izraeliek által megszállt arab területek felszabadítását célzó katonai és politikai lépé­seket vitatták meg. A hármas csúcs szerdai, má­sodik napján megvizsgálták azt a felhívást is, amelyet a­­három államfő Numeiri szu­­dáni elnök indítványára intéz­ne a világ népeihez. Ebben Nasszer elnök, Kadhafi ezre­des és Numeiri tábornok lé­nyegében az EAK elnökének korábban megfogalmazott ál­láspontja támogatására szólí­taná fel a világközvéleményt. Nasszer, mint ismeretes, sür­gette Nixont, hogy szüntesse be Izrael katonai támogatását és bírja rá a megszállt terüle­tekről való kivonulásra. A líbiai hírügynökség Tripo­­liból keltezett jelentése szerint Kadhafi ezredes pénteken Khartoumból Bagdadba utazik, Al-Bakr iraki elnök meghívá­sára. Ezt követően a líbiai ve­zető Szíriába, Libanonba és Jordániába látogat el . Közel háromhetes szünet után a négy nagyhatalom ál­landó ENSZ-képviselői kedd este ismét tanácskozásra ültek össze a közel-keleti válság ügyében. Nyugati hírügynökségek je­lentései szerint ismeretessé vált, hogy az ENSZ-nagyköve­­tek helyetteseinek mindmáig nem sikerült összeállítani azt az emlékiratot, amely a „négy nagy” magánjellegű tanácsko­zásainak eddigi eredményeit foglalná össze. Buunedi­n—II. Hasszán találkozó Flemcen algériai városban, a marokkói határ közelében ke­rült sor szerdán Bumediennek, az algériai forradalmi tanács elnökének és II. Hasszán ma­rokkói királynak találkozójá­ra. Gerillae­lenes Intézkedéseket hozott a libanoni kormány A libanoni kormány szer­dán háromórás ülést tartott, s azon a „menekültekkel kap­csolatos válságra” hivatkozva gerillaellenes határozatokat fogadott el. A kabinetülés után kiadott hivatalos nyilatkozat megtilt­ja a palesztinai partizánoknak, hogy Libanon területéről ra­kétákkal lőjék az izraelieket, vagy robbanóanyagot tele­pítsenek a határ mentén. Meg­tiltották az engedély nélküli fegyverviselést is és a rende­let megsértőit június 15-től kezdve bíróság elé állítják. A minisztertanácsi határozat fel­hatalmazza a hadsereg kato­náit, hogy tüzeljenek az arab kommandókra, ha tettenérik őket, amint libanoni területen fegyverüket használják. Szihanuk hanoi tárgyalásai A VDK vezetői és a Hanoi­ban tartózkodó kambodzsai küldöttség között kedden meg­kezdődtek a hivatalos tárgya­lások — jelenti a VNA hír­­ügynökség. A tárgyalásokon vietnami részről Tan Dúc Thang, a VDK elnöke, Pham Van Dong miniszterelnök, Vo Nguyen Giap hadseregtábor­nok min­iszterelnök-helyettes, nemzetvédelmi miniszter, Nguyen Duy Trinh miniszter­elnök-helyettes, külügyminisz­ter, kambodzsai részről Noro­­dom Szihanuk államfő, Penn Nouth miniszterelnök és há­rom miniszter vett részt Kedd este ünnepi fogadás volt Hanoiban Norodom Szi­hanuk és kísérete tiszteletére. Tan Dúc Thang erélyesen el­ítélte pohárköszöntőjében az amerikai imperialistákat a kambodzsai reakciós állam­csíny ösztönzéséért, és azért, mert katonai beavatkozást hajtottak végre az országban. A VDK népe és kormánya minden erejével támogatja a kambodzsai nép igazságos ügyét, és készen áll az együtt­működés és a kölcsönös se­gélynyújtás fokozására — hangsúlyozta a VDK elnöke. Norodom Szihanuk kijelentet­te, hogy „a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság az indo­kínai ellenállás hazája”. A VDK külügyminisztériu­ma szerdán közleményben ítél­te el az Egyesült Államok lao­szi légi háborúját, különösen a felszabadított területek ellen intézett szőnyegbombázásokat Thieu bejelenséget A saigoni csapatok Kambodzsában maradnak A Phnom Penh-i rezsim marasztalja az amerikaiakat Saigonból jelenti az AP. A saigoni kormánycsapatok a Ni­­xon által kitűzött június 30-i határidő után is Kambodzsá­ban maradnak — mondotta Thieu, a saigoni rezsim elnöke. Amerikai újságíróknak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy Kambodzsában maradó csapatai június 30-a után is igénylik az amerikai katonai és utánpótlási támogatást, de erről az ügyről még nem ta­nácskozott Nixonnal. Dicstelen huzavona és cir­kuszi marakodások után Sai­gonban szerdán végre bejelen­tették, hogy a dél-vietnami bábrezsim és a Phnom Penh­­ben hatalomra került kormány diplomáciai kapcsolatokat lé­tesít egymással. A diplomá­ciai kapcsolatok felvételéről Yem Sambaur Phnom Penh-i külügyminiszter sajtóértekez­leten számolt be, miután saj­tóértekezletének időpontját előzőleg két ízben elhalasz­tották. Mint ahogyan várható volt, a külügyminiszter azt is kije­lentette: amennyiben június 30-ig egész Kambodzsa terüle­tén nem sikerül felszámolni az ellenállási mozgalmat, akkor a Phnom Penh-i kormány arra kéri az Egyesült Államokat, hogy az amerikai csapatok to­vábbra is Kambodzsa terüle­tén maradjanak. New Yorkból jelenti az AFP. U Thant ENSZ-főtitkár június­ban hivatalos látogatásra Moszkvába utazik — közölték szerdán a világszervezet köz­pontjában. U Thant megvitatja a többi közt az indokínai béke helyreállításának módozatait. Az ENSZ-főtitkár Londonban és Hágában megszakítja útját. U Thant szovjetunióbeli uta­zására június közepe táján ke­rül sor. Az ENSZ főtitkára lá­togatást tesz a Mongol Nép­­köztársaságban is. -Magyar Nemzet- Ratifikálás előtt Gromiko és Ponomarjov a szovjet—csehszlovák szerződésről Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió Legfelső Taná­csa szövetségi tanácsának és nemzetiségi tanácsának kül­ügyi bizottságai szerdai együt­tes ülésükön indítványozták a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak, hogy ratifikálja a Prágá­ban május 6-án aláírt szov­jet—csehszlovák barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. A szovjet kormány nevében And­­rej Gromiko külügyminiszter tartott beszámolót. Az új szerződés — állapí­totta meg a szovjet külügymi­niszter — egyhangú helyeslés­re talált a testvéri szocialista országokban, elsősorban magá­ban Csehszlovákiában, és kellő megértéssel találkozott számos más ország haladó köreiben. A szerződés— további lépés a szo­cialista országok közötti kap­csolatok — mint új típusú kapcsolatok — nemzetközi­ jo­gi normáinak kialakításában. A fő meghatározó e téren az a tény, hogy a marxizmus—le­­ninizmus tanításain, a szocia­lista internacionalizmus meg­ingathatatlan elvein alapulnak ezek a kapcsolatok. A Cseh­szlovákiához fűződő szerződé­sünk olyan igen fontos doku­mentum, amely elősegíti a szo­cializmus erőinek konszolidá­lódását és nemzetközi pozíciói­nak megszilárdulását — mon­dotta a külügyminiszter. Felszólalt Borisz Ponomar­­jov is, aki hangoztatta, hogy az új szerződés figyelembe ve­szi a szovjet—csehszlovák együttműködés jelenlegi szín­vonalát. A jelenlegi viszonyok között, amikor az imperialistáknak a világ különböző térségeiben el­követett agresszív cselekmé­nyei következtében kiéleződött a nemzetközi helyzet, különös jelentőségre tesznek szert a megvitatás alatt álló doku­mentumnak azok a tételei, amelyek előirányozzák, hogy a Varsói Szerződésnek megfele­lően, minden szükséges intéz­kedést megtesznek az agresz­­szió megakadályozása és a szo­cialista vívmányok védelme ér­dekében. A szovjet—csehszlo­vák szerződés megerősíti, hogy a népeink hősi erőfeszítései és önfeláldozó munkája árán el­ért vívmányok megerősítése és védelme a szocialista országok közös internacionalista köte­lessége — mondotta Ponomar­­jov. Smolis cikke a Tribunáb­an a jobboldali opportunizmusról és a szektásságról Flesch István, az MTI tudó­sítója jelenti Prágából. A Tri­­buna, a CSKP KB Cseh Irodá­jának ideológiai és politikai hetilapja Oldrich Svestka fő­szerkesztőnek, a Cseh Iroda titkárának tollából minden ed­diginél átfogóbb elemző ta­nulmányt közöl a jobboldali opportunizmus képviselőinek tevékenységéről, az irányzat kialakulásának és hatásának okairól, valamint a szektásság megnyilvánulásairól. Svestka írásában kimutatja, hogy január után a jobboldal politikáját és gyakorlati tevé­kenységét tudatosan tervezte a párt úgynevezett második esz­mei központja. Ezzel összefüg­gésben a cikk szerzője első íz­ben hozza a párt és az ország közvéleményének tudomására, hogy nem sokkal január után, a második központ őt is meg akarta nyerni magának, még­hozzá Dubce­c-ellenes együtt­működésre. Nem véletlen — állapítja meg —, hogy a má­sodik központ egyik jelszava­ként a „Dubcekkel Dubcek el­len”, megfogalmazást használ­ta. Svestka erről annak idején tájékoztatta a CSKP KB El­nökségét, de semmi sem tör­tént. Ezek a tények minden­esetre elegendők annak meg­értéséhez, hogy a január utáni fejlődés számos oldala távol­ról sem volt olyan ártalmat­lan. Különösképpen áll ez az akkori pártvezetés naciona­lista döntéseire. A párt több vezetője a varsói találkozó után számolt a többi szocia­lista országgal való szakítás­sal, sőt a szakítás előidézésén fáradozott. Kriegel és mások az elnökségben azt a követe­lést támasztották, hogy alakít­sanak ki új nemzeti kommu­nista pártot. Ez a követelés különösképpen 1968. augusztus 21-e után kapott hangot. Svestka megállapítja: „Ha következetesen küzdünk a jobboldali opportunista erők ellen a pártirányítás minden szintjén és a társadalomban, úgy hatékonyan szembeszáll­hatunk a balos, dogmatikus és szektás nézetekkel is. Ha azonban a fő veszélyt alkotó jobboldali opportunista néze­tekkel vívott harcunk követ­­kezetlen, akkor logikus módon nem lehet következetes küz­delmünk a szélsőségesen balos megnyilvánulások ellen sem, amelyek megnehezíthetik je­lenlegi politikánk valóra vál­tását.” Svestka tanulmányában kü­lön fejezetet szentel a szektás­­ságnak. Megállapítja, hogy né­hány szónok különféle alkal­makkor, továbbá egy illegális röplap szerzője elutasítottak mindenfajta említést arról, hogy léteznek szektás meg­nyilvánulások. Bírálják a Tri­­bunát és e cikk szerzőjét, amiért egyáltalán ilyesmit ál­lítani merészel. „Tudniuk kell azonban — fűzi hozzá Svestka —, hogy a szektás jegyek bí­rálata egyáltalán nem jelenti a pártegység megbontását, s azt, hogy a jobboldal kezére játszunk. Éppen ellenkezőleg: a szektásság idejében történő megelőzése a marxista—leni­nista párt egységének megszi­lárdítását szolgálja, és kiüti a jobboldal kezéből azokat az érveket, amelyekkel igyekszik megzavarni a becsületes em­bereket és elvonni őket a párt jelenlegi politikájának támo­gatásától. Még hosszú ideig az első számú feladat a jobb­oldali opportunista veszély el­leni küzdelem. Ez azonban nem vezethet bennünket arra, hogy szemet hunyjunk más egészségtelen megnyilatkozá­sok felett, s ne orvosoljuk őket.” „Mindaz, amit a szektásság­­ról elmondottunk — állapítja meg befejezésül Svestka —, jelzi egyúttal bizonyos frakciós csoportok kialakulásának le­hetőségét. Ettől azonban min­den kommunistának tartóz­kodnia kell. A szektás csopor­tosulás ugyanis a párt egysé­ge ellen irányuló támadás. A legmagasabb fokú szektásság gyakran nagyon közel áll a kí­nai kulturális forradalom megnyilvánulásaihoz.” A csehszlovák törvényhozás ülése kedden a prágai várban külön-külön megtartotta ta­vaszi plenáris ülését a par­lament mindkét háza, a népi gyűlés és a nemzetek gyű­lése. A népi gyűlés a Cseh­szlovák Nemzeti Front köz­ponti bizottsága elnökségének javaslatára káros politikai magatartásuk miatt meg­fosztott mandátumától két képviselőt, visszahívta további funkciójából a legfelső bíró­ság hat bíróját és Otomar Boceket, a legfelső bíróság elnökét. Helyére Vojtech Pric­­nystalt választotta. Tanácskozik a Komszomol kongresszusa Hável József, az MTI tudósí­tója jelenti Moszkvából. A szovjet belpolitikai élet első számú eseménye változatlanul a lenini Komszomol XVI. kongresszusa. Szerdán, a szov­jet ifjúság képviselői nagy ta­nácskozásának második nap­ján is a küldöttek felszólalá­saiban egységesen fogalmazó­dott meg a szovjet fiatalok ál­lásfoglalása: hűség a lenini ta­nításokhoz, hűség a párthoz. A szovjet ifjúság iránti bi­zalom jeleként értékelte szá­mos küldött azt a tényt, hogy a Koszomolra bízták sok, or­szágos jelentőségű létesítmény védnökségét. A kongresszusi küldöttek elismerően nyilatkoztak azok­ról a szocialista országbeli fia­talokról, akik a komszomolis­­tákkal vállvetve dolgoznak a nagy építkezéseken. A kongresszuson szerdán felszólalt dr. Horváth István, a KISZ központi bizottságának első titkára. Csütörtök, 1910. május 28. imita ti­rok mögött van AZ ARAB EGYSÉG VÁLTOZATAI A khartoumi hármak har­madszor tanácskoznak féléven belül, s már egymagában ez a tény is jelzi, hogy az EAK, Líbia és Szudán együttműkö­dése szorosabb az arab világ­ban mostanában szokásosnál. S kairói tapasztalataim szerint ez EAK nagy reményeket fűz a két friss forradalmi rend­szerrel fejlődő kapcsolataihoz, melyek a „csúcstól” a gazda­ságig minden szinten gyorsan fejlődnek; hogy a két fiatal forradalomnak mekkora szük­sége van erre a támogatásra az ismétlődő reakciós próbál­kozásokkal szemben, aligha kell ecsetelni. Másfelől az sem közömbös, hogy Líbia hatal­mas olajkészlete valóban szol­gálja-e az arab haladás ügyét. Új eleme az arab világ bel­ső kapcsolatainak ez a hármas együttműködés, amely egyben óhatatlanul is némileg kedvezőtlen fénybe állítja a szélesebb körű — és annyit vitatott — arab egy­séget. Kivált a tavaly decem­beri rabati általános arab csúcs felemás eredménye nyo­mán. „Rabat korántsem volt ku­darc” — állította határozot­tan beszélgetésünkkor Hasz­­szuna, az Arab Liga főtitkára. „Ha a konferencia elé kitű­zött korlátozott célt tekint­jük, vagyis az erők mozgósí­tásának igényét, akkor Rabat megtette a magáét, elsősorban is a Palesztinai mozgalom tá­mogatását illetően.” S el­mondta, hogy a liga keretei között azóta még élénkebb lett az arab államok együttműkö­dése. Elővett egy vaskos kö­tetet: az új közös katonai szó­tár a rendkívül különböző meghatározások, kifejezések egységesítésére. „Naponta ta­lálkoznak ebben az épületben a katonai szakértők” — tette hozzá. Nem merő propaganda az arab egység — hangsúlyozta a főtitkár, aki egész életét ennek szolgálatába állította. Ugyan­azok a hagyományok, nyelv, kultúra, szokások találhatók bármelyik arab államban, ér­velt. „Bárhova megyek, haza érkezem” — mondta nyoma­tékosan Hasszána. Csakhogy ő kizárólag a nemzeti összetar­tozást emelte ki, s nem tekin­tette a politikai és társadalmi tényezőket. Ha arab egység­ről beszélünk, ez a kettősség elkerülhetetlen, s valóban at­tól függ, hogy felfedezzük-e avagy csupán szólamnak vél­jük, honnan, mely nézőpont­ból vizsgáljuk a témát. Az arabok számára azonban egyszerre és együtt jelentkezik ez a két megközelítés, ami ekként sajátosan bonyolítja az osztályálláspontokat is, s oly mértékben befolyásolja az ara­bokat, a különféle belső erő­ket, hogy sem a haladó or­szágok, sem az ellenzékben, vagy hatalmon levő reakció nem feledkezhet meg hatásá­ról, cselekvéseiben egyik sem hagyhatja számításon kívül. Ezért szolgált az évek során az arab egység fogalomköre annyi meglepetéssel a külvilág számára. (A közös és a fejlődési szint következ­tében nagy világi erejű vallás további bonyolító tényező.) Magától értetődő, hogy 1967 óta és a válság mélyülésével párhuzamosan nyomatékosan jelentkezik ez az egységigény, amely alól — lévén az izraeli kihívásnak nemzeti jellege is — még kevésbé vonhatja ki magát arab erő; így kerülhet sor például szaúd-arábiai tá­mogatásra a nagy ellenfélnek tekintett EAK haladó rend­szere számára, vagy arra a többször emlegetett egymást méregető, erőpróbákkal tarkí­tott kompromisszumra, mely Jordániában látható Husszein feudális rendszere és a mind haladóbb nézeteket valló ge­rillák között. Az arab egység megnyilvánulási formái szük­ségszerűen felemások, létezése és értéke nem lehet független az arab világ belső megosz­tottságától, sajátossága, hogy éppen annak ellenére is ható tényező. A khartoumi hármas viszont még nagyobb nyomatékkal veti fel az együttműködés fo­gyatékosságait a többi haladó rendszer között. Kár volna ta­gadni, beszélgessen erről Bag­dadban avagy Damaszkuszban, netán Kairóban az ember, hi­vatalosan is kényesnek minő­sül, s többnyire a saját jó­szándék hangoztatásában­­nyil­vánul meg a kimondatlan bí­rálat a partnerek irányában. S ami kétségtelen meglévő jó kapcsolat van, árnyékot vet rá a kölcsönös bizalmatlanság. Nehéz szabadulni a múlt ve­télkedéseitől és nyílt ellentétei­től, legyen szó a Baath-pártok­ és Egyiptom­­ viszonyáról, avagy magának a szíliai és az iraki Baathnak viszályáról. Az is jellemzője a szélesebb körű arab egységnek, hogy még mindig nem alapvető megha­tározója a haladó rendszerek „belső tömbjének” jelentkezé­se, a körükben lévő ellentétek lappangása folytán. Igaz vi­szont, hogy mivel ezek a rend­szerek állanak az imperialista nyomás középpontjában, a külső „összenyomó” erő sze­rencsés hatása érvényesül, ha korántsem az óhajtott mérték­ben. További sajátossága az arab államközi együttműködésnek, hogy az egyes országok belső politikai erőviszonyai elvá­laszthatatlanok a többiek együttesen és külön-külön ki­fejtett hatásától. Ha például a haladó erőket tekintjük, kü­lönböző áramlataik kooperá­cióját és küzdelmét döntő mértékben befolyásolja az a tény, hogy melyik irányzat melyik országban van hatal­mon. Ebben is jelentkezik az egy néphez való tartozás ha­tása. A fentebb „szerencsésnek” minősített nyomás éppen any­­nyiban hat, hogy a haladó rendszerek hatalmon levő ve­zetése egyre kevésbé hagy­hatja figyelmen kívül a belső egységfront igényét, mely a külső és belső reakció össz­pontosított támadásai követ­keztében a szükségszerűség erejével jelentkezik. Szíriában nagy és mély tár­sadalmi változásokra került sor a Baath baloldali szárnyá­nak győzelme óta. Szorosak a kapcsolatok a szocialista országokkal, szabadon terjeszthető és — ami ennél is fontosabb — szervezetten hat a marxista— leninista ideológia. Hogy mindezek ellenére tapasztal­ható bizonyos egy helyben to­­pogás a szíriai társadalmi fej­lődésben, s annak nyomán azonnal aktívabb a belső re­akció, az nyilvánvalóan elvá­laszthatatlan attól, hogy nem zavartalan a szíriai kommu­nisták, szakszervezetek és a Baath együttműködése. Más körülmények között, s más — terhelőbb — múlttal, de csak vontatottan alakul az iraki baloldali egységfront ügye. Omar Al-Ali tájékozta­tási miniszter, az ottani Baath vezetők egyike beszélgetésünk­kor hangsúlyozta, hogy párt­jának „nem taktikája, hanem stratégiája ez az egységfront”, viszont éppen azokban a na­pokban került sor számos kommunista és baloldali le­tartóztatására. Később sorra kiengedték őket, de egy effajta akció nyilvánvalóan nem a kölcsönös bizalmatlanság fel­számolását segíti. A Baath sem egységes, s némelyek a jobb­­szárnyán a kurd rendezésben oly fontos közvetítő szerepet játszó kommunista párt „visz­­szaszorítására” törekednek, s csupán a Kurd Demokrata Párt és a Baath alkotta nem­zeti egységfrontra, amely „nyitva áll más egyének előtt is”. Íme, a gyakorlatban a baloldali egység buktatói: a múlt hatása, a hegemónia­törekvés. Egészen nyilvánvaló, hogy a haladó arab államok együtt­működése csak akkor szilár­dulhat meg, ha létrejönnek ennek a belső feltételei az egyes országokban; minden zavaró tényező a belső egység­frontban így hat vissza a prog­­resszív rezsimek kapcsolatá­nak szorosságára. Avar János O (Párizs, MTI) A francia külügyminisztérium megerősí­tette, hogy Pompidou köz­­társasági elnök október 6 és 13 között hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban.

Next