Magyar Nemzet, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-31 / 126. szám
2 ga szombaton közzétett jelentésében igen kedvező színben tünteti fel a hadihelyzetet. A közlemény ugyanis azt állítja, hogy „az elmúlt 24 órában a normális kerékvágásba való visszatérés jellemezte az általános helyzetet Kambodzsában”. E rózsás helyzetképre azonban élesen rácáfolnak azok az „utasítások”, amelyeket a Phnom Penh-i katonai körzet főparancsnoksága a szombat reggeli kambodzsai sajtóban tett közzé, hangsúlyozva, hogy azokat „riadó esetén szigorúan be kell tartani” a főváros védelme érdekében. A részletekig menő utasítások értelmében a cölöpökre épült faházak lakóit ki kell telepíteni, a kőépületek lakóinak azonban „megengedtetik”, hogy otthonukban maradjanak. Ha azonban az „ellenség” (azaz a felszabadító egységek) befészkeli magát valamely épületbe és onnan lő a kambodzsai katonákra, akkor „a ház tulajdonosát vonják felelősségre”. A kambodzsai főváros katonai köreiben arra a kérdésre, hogy vajon ezek az utasítások azt jelzik-e, hogy Phnom Penh-t közvetlen és konkrét veszély fenyegeti, azt válaszolták, hogy semmi baj nincs, egyszerűen csak arról van szó, hogy „minden eshetőségre” felkészülnek ... A kambodzsai fegyveres erők főparancsnokságának szóvivője szerint a kormánycsapatok visszafoglalták a Phnom Penh és a dél-vietnami határ között mintegy félúton levő Prey Veng városát, amelyet a népi felszabadító erők pénteken ellenőrzésük alá vettek. A dél-vietnami szabadságharcosok benyomultak Dalat városába Saigonból jelenti az AP és az AFP. A dél-vietnami Dalat városában — a hírügynökségek szombat déli jelentései szerint — heves harcok folynak. Saigoni katonai forrásból megerősítették, hogy a népi felszabadító erők pénteken éjjel benyomultak a városba és 15 órával később elfoglalták a város kulcspontjait. A Saigontól 230 kilométerrel északkeletre levő város rádióadó-állomását megsemmisítették. A felszabadító egységek aknavető és ágyúlövedékei eltalálták a dalati katonai akadémia épületét is. A Saigonból érkezett első jelentések szerint a Dalatba bevonult népi erő mintegy két századra becsülhető. A szombat reggeli órákban lezárták a repülőteret. A Dalatba induló polgári légijáratokat leállították és 24 órás kijárási tilalmat rendeltek el. A 60 000 lakost számláló várossal megszűnt a telefonöszszeköttetés is. A felszabadító egységek sikeres támadása során megrongálódott a dalati repülőtér, valamint a város több katonai létesítménye és számos épülete is. Az AP saigoni tudósítója szerint a népi erők 1968 óta szombaton, Dalat városa ellen intézték a leghevesebb rohamot. Az AFP jelentése szerint szombaton a hajnali órákban egyidejűleg tizenhárom katonai célpontot támadtak. Nyolc dél-vietnami katona életét vesztette, 24 megsebesült. B—52-es típusú amerikai óriásbombázók pénteken este négy hullámban támadták a VDK és a Dél-Vietnam közzötti demilitarizált övezettől közvetlenül délre levő térséget. Saigoni katonai szóvivők szerint e támadások a Quang Tri tartományban levő állítólagos gerillaállások ellen irányultak. Az An Quang dél-vietnami pagoda hitterjesztő intézete szombaton reggel felhívással fordult az országon belüli és kívüli vallási tömörülésekhez, a béke ügyét szolgáló nemzetközi szervezetekhez, hogy vessenek véget a vietnami háborúnak. Vank Ju-ping, a Kínai Népköztársaság hanoi nagykövete pénteken felkereste a baráti látogatáson a VDK-ban tartózkodó Norodom Szihanuk kambodzsai államfőt, a kambodzsai nemzeti egységfront elnökét, s szívélyes és baráti beszélgetést folytatott vele. Pénteken Saigonban több ezer diák tüntetett a bábkormány ellen. Kormányellenes jelszavakat hangoztattak és röpcédulákat osztogattak, amelyekben diktátornak nevezték Nguyen Van Thieu dél-vietnami elnököt és azzal vádolták őt, hogy 1967-ben csalással választották meg jelenlegi tisztségére. Az Új Kína jelentése szerint Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke üzenetet kapott Szufanuvong hercegtől, a Laoszi Hazafias Front Központi Bizottságának elnökétől. Szufanuvong az általa vezetett hazafias front és a laoszi nép nevében támogatja Mao elnök 1970. május 20-i nyilatkozatát. A Novoje Vremja cikke Kína kereskedelme A Novoje Vremja legújabb száma Peking külkereskedelmi politikáját elemzi. Mint a szovjet hetilap felhívja a figyelmet, számos jel mutat arra, hogy Peking igyekszik aktivizálni külkereskedelmi kapcsolatait. A „kulturális forradalom” következményeivel összefüggő hanyatlás és pangás után Kína külkereskedelmi forgalma tavaly megnövekedett és értéke elérte a 3872 millió dollárt. Idén, az előrejelzések szerint, a kínai külkereskedelmi forgalom összege 4400 millió dollárra rúg majd. A szovjet külpolitikai hetilap rámutat, hogy a kínai külkereskedelem mennyiségi módosulásával párhuzamosan az áruszerkezet és a partnerek kiválasztása szempontjából is változásról lehet beszélni. A szovjet lap cikke emlékeztet arra, hogy az európai szocialista országok közül, az egy Albánián kívül, amely külkereskedelmének több mint a felét Kínával bonyolítja le, csupán Románia Kínával folytatott külkereskedelmi forgalma mozog viszonylag magas szinten. Az utóbbi időben a javulás jelei mutatkoznak kínai—jugoszláv viszonylatban is. Mint a Nin című jugoszláv hetilap közölte: 1968 végén 10 évig tartó szüneteltetés után Kína javasolta Jugoszláviának az árucsere-forgalom felújítását. 1968-tól fogva Peking igyekszik bővíteni külkereskedelmi kapcsolatait egyes, más szocialista országokkal is. De — amint a szovjet cikk rámutat — ennek a kereskedelemnek nincs stabil jellege és volumene rendkívül kicsiny. Miközben a szocialista országok Kína élénkülő külke a tőkésországok kül reskedelmében 1968—69 során mindössze 24—25 százalék arányban vettek részt, addig a kínai külkereskedelemben szilárd vezető pozícióra tett szert Japán, amely 1969-ben 14 százalékkal növelte Kínával folytatott kereskedelmi forgalmát az előző évhez képest, s eljutott a 625 millió dolláros forgalomhoz. Ez kétszerese annak az összegnek, amelyet a szocialista országok érnek el Kínával lebonyolított árucsereforgalmukban. A nyugat-európai országok közül az NSZK tölti be az első helyet a kínai kereskedelmi forgalomban. 1967-ben a kölcsönös áruforgalom értéke 283 millió dollár volt. Ez hatszorosa a Kínai NDK árucsereforgalom összegének. Az NSZK-t Anglia követi a ranglistán, amely 1969-ben 124,3 milliós forgalmat bonyolított le. Ez angol—kínai viszonylatban rekordteljesítményt jelent. Szüntelenül növekszik a kínai —olasz árucsere-forgalom volumene. Bővülnek Kína kereskedelmi kapcsolatai más tőkésországokkal is. Peking egyébként a tőkés Nyugat felé végrehajtott külkereskedelmi fordulatát a „közbeeső övezetek” teóriájával álcázza. E koncepció szerint az Egyesült Államok és a szocializmus világa között van egy úgynevezett első „közbeeső övezet” — Ázsia, Afrika és Latin-Amerika felszabadult országai —, valamint egy második „közbeeső övezet” is — a fejlett tőkésállamok. Függetlenül osztálytermészetüktől, ezeket az erőket a maoisták szövetségesüknek tüntetik fel, s készek akár a nyugatnémet revansistákat is besorolni az imperialistaellenes, Amerika-ellenes frontba. Brandt: Az NSZK szerződést köt a Szovjetunióval az erőszakról való lemondásról Stevansista találkozó Bonnban Bonnból jelenti az MTI. Willy Brandt kancellár szombaton egy saarbrückeni választási gyűlésen aláhúzta kormányának azt az elhatározását, hogy hamarosan szerződést köt a szovjet kormánnyal az erőszakról való lemondásról. Brandt cáfolta, hogy a szerződés megszövegezésének kérdésében ellentétek lennének közte és az FDP egyes politikusai között. Azok a híresztelések, amelyek ilyesmit tartalmaznak, a hidegháborúhoz tartoznak, amelyet a CDU—CSU most a kormány ellen folytat — hangoztatta. * A kitelepítettek országos szövetsége szombatra nagygyűlést hívott össze Bonnba. A szövetség tagjait az ország minden részéből autóbuszokon szállították a fővárosba. A kitelepítettek szövetsége elnökének Herbert Czaja CDU-képviselőnek a beszédét szavalókórusok szakították meg. „Brandt távozzék”, „Brandt menjen Lengyelországba” — kiáltozta több csoport. Czaja beszédében kijelentette: a bonni kormánynak nincs felhatalmazása a határkérdések rendezésére. Felszólította a Bundestag képviselőit, tagadják meg a többséget a kormánytól az Odera—Neissehatár elismerésére. Azt a véleményét fejezte ki, hogy a Szovjetunió „semmit sem adna” az Odera—Neisse-határ elismeréséért. A gyűlés fő szónokát, Franz Josef Strausst a részvevők ünnepelték, de az éljenzésbe füttyszó is vegyült. A CSU elnöke hangoztatta: azért jött ide, hogy megnyissa az utat „a józanság és az igazi realitások elismerésének politikája előtt”. Brandt — folytatta — jogtalanul igényli politikája számára a józanság kritériumát. A CSU-elnök azzal fejezte be beszédét, hogy felszólította a kancellárt: vagy távozzék, vagy forduljon vissza a megkezdett útról, amíg nem késő. Magyar Nemzet Az Osztrák KP kongresszusa Bécsből jelenti a TASZSZ. Az Osztrák Kommunista Párt Bécsben folyó XXI. kongreszszusán az elmúlt két napban a küldöttek Franz Muhrinak, a párt elnökének beszámolójával kapcsolatban fejtették ki véleményüket. A felszólalók többsége határozottan támogatta a beszámoló tételeit, mint a párt további tevékenységének alapját. Hangsúlyozták, hogy nagy jelentőségű a baráti kapcsolatok erősítése a szocialista országok kommunista és munkáspártjaival, elsősorban a Szovjetunió Kommunista Pártjával. A kongresszus folytatja munkáját. A volt argentin elnök elrablása Ellentéten hírek Arámimra sorsáról Buenos Airesből jelenti a Reuter. Szombat hajnali jelentések szerint egyelőre eredménytelenül folyik a kutatás az elrabolt Pedro Eugenio Aramburu nyugalmazott altábornagy, volt argentin elnök után, pedig Ongaria elnök mozgósította mind a három haderő titkosszolgálatát az elnök és elrablói kézrekerítésére. Pénteken este a főváros több pontján kézírásos közleményeket találtak, amelyekben az önmagát Juan José Vallé kommandónak nevező csoport bejelenti, hogy az elrabolt Aramburut rövidesen forradalmi törvényszék elé állítják, mint árulót, aki felelős 27 peronista vezető haláláért. Juan José Vallé tábornok volt, aki peronista híveivel együtt 1956-ban ellenpuccsal próbálta visszajuttatni a hatalomba a megbuktatott Peront, de zendülését elfojtották és harminckilenc társával együtt kivégezték, vö . » Időközben megszólalt egy titkos rádióadó is, amely a haditengerészet adójának hullámhosszán időnként bejelentette, hogy Aramburut hajlandók politikai foglyokért cserébe szabadon bocsátani. A külpolitika hírei 0 (Szófia, TASZSZ) Pénteken este hazaérkezett Szófiába Todor Zsivkov bolgár miniszterelnök, aki hivatalos látogatást tett Japánban, majd hazafelé három szovjet várost — Vlagyivosztokot, Habarovszkot, Moszkvát — keresett fel. 0 (Düsseldorf, UPI) A treblinkai náci tömeggyilkos Franz Stangl düsseldorfi perében vallomást tett a vádlott felesége, aki erre az alkalomra érkezett Brazíliából az NSZK-ba. Elmondotta a bíróság előtt, hogy Brazíliában „nagyon sok német van, s mindegyiküknek a Vatikán segített annak idején a menekülésben”. 0 (Lisszabon, TASZSZ) Rogers, az Egyesült Államok külügyminisztere, aki hivatalos látogatáson van Lisszabonban, szombaton találkozott Madeiros D’Espinay Partricio portugál külügyminiszterrel, majd másfélórás megbeszélést folytatott Marcello Caetano miniszterelnökkel. (San Clemente, UPI) Nixon amerikai elnök a kaliforniai San Clementében levő nyaralójában pénteken nemzetbiztonsági tanácsadójával, Henry A. Kissingerrel tanácskozott. Minden valószínűség szerint azt a beszédet készítik elő, amelyet az elnök háromnégy héten belül kíván intézni az ország lakosságához „a kambodzsai hadműveletek eredményeinek” ismertetésére. Szelasszié Genfben Moszkvából jelenti a TASZSZ. Hailé Szelasszié etiópiai császár szombaton elutazott Moszkvából. Az etiópiai császár a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány vendégeként rövid hivatalos baráti látogatást tett a szovjet fővárosban. Hailé Szelasszié szombaton Genfbe érkezett és négynapos magánlátogatást tesz Svájcban. (Róma, AFP) Konstantin görög király péntek este ismét fogadta Panajotisz Pipinelisz görög külügyminisztert, akivel a ciprusi kérdésről és esetleges hazatéréséről tárgyalt. A tárgyalások egyelőre nem vezettek eredményre. (Belfast, UPI) Szombaton a kora hajnali órákban heves összecsapásokra került sor Belfastban, északír protestánsok és katolikusok között. A brit katonaság több személyt őrizetbe vett. 0 (Cordoba, Reuter) Utcai harcokkal végződött pénteken este az argentínai Cordobában az a békés felvonulás, amelynek részvevői megemlékeztek a tavalyi kormányellenes tüntetések 14 áldozatáról. 0 (Vancouver, UPI) Trudeau kanadai miniszterelnök hat országban tett csendesóceáni körútja befejeztével pénteken este hazaérkezett Kanadába. Kijelentette, hogy országa nem hajlandó katonai szövetségre lépni a SEATO- val. 0 (Bukarest, TASZSZ) Ion Gheorghe Maurer román miniszterelnök pénteken Moszkvából hazaérkezett Bukarestbe. Maurer a szovjet fővárosban Koszigin miniszterelnökkel találkozott. Volt náci miniszter Bécsből jelenti a TASZSZ. Csak nemrég mondott le „betegség” címén Ollinger osztrák földművelésügyi miniszter, miután a demokratikus sajtó leleplezte, hogy az SS tagja volt. Most a kormány újabb tagjának, Otto Rösch belügyminiszternek derült fény náci múltjára. Az osztrák demokratikus sajtó közölte, hogy Rösch a hitleri fasizmus idején az SA rohamosztagaiban szolgált, tagja volt a náci pártnak, a második világháború után pedig részt vett egy titkos újnáci szervezet tevékenységében. .Vasárnap, 1970. május 31. Érvek és személyek Nagy-Britanniában hivatalosan is megkezdődött az alsóház feloszlatásával a választási hadjárat. A június 18-án sorra kerülő országos szavazást megelőző hetekben a szigetország lakosságát az egymással vetélkedő pártok elárasztják kiáltványokkal, programokkal, nyilatkozatokkal. A munkáspárti, konzervatív és liberális vezető politikusok, különböző rendű és rangú képviselőjelöltek arról igyekeztek meggyőzni a szavazópolgárokat, hogy jelenjenek majd meg az urnáknál és „saját jól felfogott érdekükben” a következő öt esztendőre őket bízzák meg az ország ügyeinek vitelével. Két és fél hét múlva 630 mandátum sorsa dől el, s a legújabb közvéleménykutatások még az eddigieknél is nagyobb óvatosságra intik a megfigyelőket Nem lefutott verseny A „népszerűségi” felmérések ugyan változatlanul arról tanúskodnak, hogy a Labour Party megelőzi a torykat, de az utóbbi időben a munkáspárti előny lemorzsolódott, s ezért a szakértők egybehangzó megállapítása szerint „Wilson még nem érezheti a zsebében" a győzelmet. Nyilvánvaló, hogy a finisben csak fokozódik a fej-fej melletti versengés, s könnyen lehetséges: a választások kimenetele az utolsó pillanatokban azon fordul meg, miként szavaz néhány tízezer „makacsul határozatlan” állampolgár. Az ingadozók, a bizonytalankodók, a tépelődők megnyeréséért folyik a verseny, amelyet senki sem tekint lefutottnak. Teljesen függetlenül a kedélyeket felborzoló és a hivatásos politikusokat idegesítő közvéleménykutatási eredményektől, köztudomású a szigetország lakosságának ragaszkodása a tradíciókhoz. Márpedig a hagyománytisztelet íratlan parancsként arra kötelezi a szavazásban részt vevők döntő többségét, hogy — függetlenül a munkáspártiak, vagy a konzervatívok aktuális állásfoglalásaitól — arra a pártra adja Voksát, amelynek híve volt apja és évtizedekre visszamenően egész családja. Természetesen ezt az egyébként bevált szabályt idén könnyen felrúghatják azok a fiatalok, akik 18—21 év között most élnek először alkotmányos jogukkal, s egyáltalán nem kívánják követni a szülői tanácsokat. Ha hinni lehet a brit választási szakértőknek, az ifjúság zömét nem érdekli különösképpen a pártok és politikusok erőpróbája, hidegen hagyják őket a felhívások, bele sem néznek a bőkezű ígéretekkel teletűzdelt füzetekbe, nem szereznek tudomást a helyzetelemzésekről , legfeljebb nem csavarják le a tévékészüléket, amikor a képernyőn megjelenik egy ismerősebb arc. Ebből a szempontból pedig kétségtelenül előnyösebb a mindenkor hivatalban lévők helyzete, különösen pedig a miniszterelnöké. Harold Wilsonra még azok is odafigyelnek, akiknek eredetileg eszük ágában sem volt bekapcsolódni a kampányba. Elég-e a varázserő? Amennyiben kizárólag a „vonzerő”, a politikusok működéséhez nélkülözhetetlen személyi varázs döntene, akkor Wilsonnak nem kellene aggódnia. Míg a brit kormányfő legfőbb adottsága, megtalálja a mindig családias, baráti, a hallgatósággal együttérző, az egyszerű emberek vágyait, örömeit, elgondolásait kifejező hangot, addig ellenfeléről ez egyáltalán nem mondható el. Wilson mestere a rögtönzésnek, igyekszik minél közérthetőbben beszélni, Edward Heath viszont túlságosan komoly, merev és ünnepélyes, bár maga sem származik „kékvérű” famíliából, s vetélytársához hasonlóan munkájával küzdötte fel magát, nem tud közel férkőzni az emberekhez. A lényeges problémákat, a műszaki-tudományos forradalommal kapcsolatos kérdéseket, az iparirányítás és nemzetközi kereskedelem bonyolult összefüggéseit — a szakértők szerint — jobban és alaposabban ismeri, mint a Downing Street 10. jelenlegi lakója. Komoly és újszerűelképzelései vannak a legfelsőszintű vezetés, az ország versenyképességének hatékony megvalósítására. Papíron kitűnően érvényesülnek tervei, de az ellenzéki vezér pozíciójában sem tanulta meg a mindennapi, gyakorlati politizálás módszereit, nem tud gyorsan riposztozni, megveti a humort és irtózik az ékesszólástól. Mivel pedig a brit szigeteken a verseny sokkal kevésbé dől el a kortesutakon, választási nagy-, vagy kisgyűléseken, mint a tévé előtt, Heath hátránya behozhatatlan e téren. Persze, senki sem meri megkockáztatni azt az állítást, hogy a varázserő, a beszédkészség önmagában elég-e a végső sikerhez. Mindenesetre a labouristák legfőbb reményüket éppen a miniszterelnökbe vetik és feltételezik: Harold Wilsonnak harmadszor is segít a szerencse, s ebben az esetben kivételes rekordot dönthet meg. Heath mindent elkövet, hogy népszerűvé, elfogadhatóvá tegye magát nem csupán a konzervatívok, de a haborok, az első szavazók, az apolitikus háziasszonyok között. Jól tudja: élete legnagyobb és egyben utolsó esélye, hogy ő alakíthasson kormányt. Ha a toryk kudarcot vallanának, elsősorban őt tennék felelőssé és bűnbakként vissza kellene vonulnia — legfeljebb szép csendben, esetleg mandátumát tarthatná meg. Szerepcsere A munkáspárti és a konzervatív pártvezetőség a héten nyilvánosságra hozott választási kiáltványából aligha ítélhető meg, pontosan mit is akar a két vezérkar. Szép szavak, ügyes fordulatok, semmitmondó ígéretek, üres fogadkozások tömegében ezúttal sincs hiány, de a tüzetesebb tanulmányozáskor kitűnik, milyen nagy a hasonlóság a két „középutas”, mérsékletet, óvatosságot hirdető párt között Bizonyos szerepcserére kényszerültek ugyan, hiszen most Heath és a konzervatívok ostromolják a hatalom bástyáit, ők támadják a kormányt és fejére olvassák .több esztendő „bűnlajstromának” valamenynyi tételét. A toryk — legalábbis a voksszerzés érdekében — reformokat hirdetnek, korszerűsítésről, a szociális igazságtalanságok orvoslásáról, megújhodásról, beszélnek és a „jobb holnap” képét vetítik a közvélemény elé, győzelmük esetén. Wilson — éppen a konzervatív hagyományos pozíciók meggyengítésére, a középosztálybeliek fokozottabb megnyerésére — a folyamatosságot, az ország nyugalmának, rendjének fenntartását, az elért fizetési egyensúly megőrzését állította programja középpontjába. Egyre inkább a „középhelyet” foglalta el, tartózkodik minden túlzástól, sokkal inkább hasonlít Attleere, Gaitskellre — mint eredeti, fiatalabb önmagára. Az idős, bölcs, tapasztalt, szenvedélyektől mentes államférfi szerepet alakítja — majd kitűnik, milyen eredménnyel. A külpolitikában még nagyobb az egyetértés és a hasonlóság Wilson és Heath elgondolásai között. Mindketten félreérthetetlenül arra törekednek, hogy a nemzetközi problémákat, Nagy-Britannia világpolitikai terveit kivegyék a hadjárat témái közül. Alternatíva nélkül Személyes hangú támadásokban nincs hiány — londoni körökben régóta ismeretes, hogy Heath valósággal gyűlöli ellenfelét, s még a parlamenti szokásos találkozókat is igyekezett elkerülni, Wilson sem rajong „Ted”-ért. Függetlenül azonban ettől, az egyébként meglehetősen szokatlan jelenségtől, az „ingadozó” szavazópolgár legfőbb gondja az igazi alternatíva nélkül nem tudja megfelelően teljesíteni kötelességét. Megfelelő érvek helyett ezért a választási hadjárat súlypontja a személyekre tevődik át, ily módon a „reklámhatásoknak” meghatározó szerepük lehet. Matolcsy Károly (Moszkva, MTI) Koszigin szovjet kormányfő táviratot intézett Talbuni jordániai miniszterelnökhöz, az ország nemzeti ünnepe alkalmából.-