Magyar Nemzet, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-03 / 128. szám

2 déseit, valamint néhány mind­két országot érintő nemzetközi problémát. A megbeszélés igen hasznos volt — jelentette ki Gromiko. A szovjet kormány nevében Gromiko megelégedését jut­tatta kifejezésre azzal össze­függésben, hogy Pompidou francia köztársasági elnök lá­togatást tesz a Szovjetunió­ban. SALT-tárgyalás Bécsijén Bécsből jelenti a TASZSZ: Bécsben kedden megtartották a stratégiai fegyverkezési verseny megfékezésével fog­lalkozó szovjet-amerikai tár­gyalások soron levő találko­zóját A két küldöttség munkata­lálkozóit felváltva tartja a szovjet és az amerikai nagy­­követségen. Kedden a Szov­jetunió nagykövetségének he­lyiségében tartották meg a találkozót A bonni minisztertanács csütörtökön foglalkozik Bahr moszkvai eszmecseréjével Az FDP cáfolja a CDU zavart keltő híreszteléseit Bonnból jelenti az MTI. A Szabad Demokrata Párt el­nöksége kedden nyilatkozatot tett közzé, s ebben határozot­tan szembeszállt azokkal a híresztelésekkel, amelyek sze­rint az FDP és az SPD között nézeteltérés lenne a Moszkvá­val folytatandó tárgyalások kérdésében. A nyilatkozat hangoztatja, hogy az átmenet a moszkvai előzetes eszmecseréből a hiva­talos tárgyalásokba „a kor­mány és a két koalíciós párt közötti teljes egyetértéssel fog megtörténni”. Az FDP elnök­sége köszönetet mondott Egon Bahr államtitkárnak, amiért moszkvai tárgyalásait „az ilyen fontos döntéseknél szük­séges alapossággal” folytatta. A kormánykoalíció két párt­ja közötti nézeteltérések hírét a CDU—CSU terjesztette, az­zal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a június 14-i tartományi választások előtt zavart kelt­sen a kormánytáborban. Egon Bahr moszkvai eszme­cseréjének eredményével csü­törtökön foglalkozik a bonni minisztertanács. Brandt a szovjet-NSZK tárgyalásokról Bonnból jelenti az AFP és a DPA: Willy Brandt bonni kancellár kedden beszédet mondott a nyugatnémet nagy- és külkereskedelmi szövetség országos gyűlésén. Kijelentet­te: meggyőződése szerint a Szovjetunió és az NSZK kor­mánya „hamarosan abban a helyzetben lesz, hogy hozzájá­rulhat az erőszak alkalmazá­sát kölcsönösen kizáró szerző­dés megkötésével kapcsolatos tárgyalások felvételéhez”. Mint mondotta, ilyen szerződés megkötése „egyik féltől sem követeli meg, hogy lemondjon elveiről és meggyőződéséről”. A kancellár a továbbiakban annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a „kelet- és nyugat-európai országok szoros kétoldalú kapcsolatai kiépítésének a lehető legna­gyobb jelentősége van a kon­tinens békéjének megőrzése szempontjából”. A bonni kan­cellár szavai szerint a nyugat­német kormány „kivételes je­lentőséget” tulajdonít a Len­gyelországgal megindult pár­beszédnek. A két ország kö­zötti tárgyalások június 8-án Bonnban kezdődő újabb sza­kaszával kapcsolatban remé­ nyének adott hangot, hogy „a két nép kibékülésének útján sikerül előrehaladást elérni”. (­ (Belgrád, Tanjug) Jean Rey, az európai közösségek bi­zottságának elnöke, kétnapos hivatalos jugoszláviai látogatá­sa után kedden délután eluta­zott Belgrádból . (Varsó, MTI) Hartelma­yer nagykövet vezetésével osztrák kormányküldöttség ér­kezett Varsóba kártalanítási kérdésekről folytatandó tár­gyalásokra.­­ (Prága, CTK) Hétfőn a csehszlovák újságírókat két furgonsofőr tájékoztatta az NSZK hatóságainak provoka­tív tevékenységéről. Az NSZK-ból hazatérőben a két csehszlovák sofőrt a határon feltartóztatták és a közeli köz­ségben a rendőrőrsön kihall­gatták. A vámvizsgálat során is szokatlan bánásmódban ré­szesítették őket . (Varsó, PAP) Spychalski, a Lengyel Államtanács elnöke fogadta a Lengyelországban tartózkodó Sven Andersson svéd hadügyminisztert -Magyar Nemzet- Izraeli légitámadások a Szuezi-csatorna mentén Folytatódik a palesztinai szervezetek tanácskozása Izraeli vadászbombázók másfél napja több alkalom­mal is támadást hajtottak végre a Szuezi-csatorna mentén. Ennek fényében ve­szélyes következményekkel járhat, ha az amerikai kor­mányzat valóban felújítaná a repülőgépszállítást Izrael­nek, amelynek valószínűsé­géről az MTI tudósítója szá­molt be. Nyugati hírügynökségek je­lentették, hogy az izraeli va­dászbombázók kedden folytat­ták a hétfőn megkezdett légi­támadásokat. A nap folyamán két hullámban támadták az egyiptomiak állásait a Szuezi­­csatorna övezetében. A hírügy­nökségek szerint a támadások­nak az volt a célja, hogy aka­dályozzák az újabb rakétatá­maszpontok építését az egyip­tomi frontszakasz mentén. Egyiptomi katonai szóvivő köz­lése szerint az EAK vadászgé­pei és a légelhárítás visszaté­résre kényszerítette a támadó­kat. Amint szíriai katonai szóvi­vők közölték, kedden délután csaknem egyórás tüzérségi párbaj folyt az izraeli és szí­riai fegyveres erők között. Ammani jelentés szerint iz­raeli ütegek jordániai körzete­ket is lőttek. Az arab országok vezetői kö­zött kedden folytatódott a kü­lönböző szintű diplomáciai esz­mecsere. Talhuni jordániai mi­niszterelnök rövid látogatásra az EAK-ba érkezett Jordániá­ban tartózkodik egyébként Za­­hedi iráni külügyminiszter és Kadhafi, a líbiai forradalmi tanács elnöke is. Buszai­i lí­biai külügyminiszter befejezve egynapos kuvaiti látogatását, Adenbe repült. Az UPI jelentése szerint Ahmed Larahi marokkói mi­niszterelnök az Egyesült Ál­lamokba utazott ahol átadja 11. Hasszán király személyes üzenetét Nixon elnöknek. Kis Csaba, az MTI washing­toni tudósítójának jelentése szerint Rogers külügyminiszter kedden délután találkozott Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövettel, hogy a közel-ke­leti helyzetről folytasson vele megbeszéléseket. Előzetes hí­rek szerint a külügyminiszter „felvilágosításokat kívánt kap­ni” az EAK-ban levő szovjet katonai tanácsadók szerepéről. Az amerikai sajtó­ és egyes politikai csoportok az elmúlt napokban felújították a lár­más kampányt a Szovjetunió tanácsadóinak szerepéről, és azt hangoztatták, hogy a szov­jet jelenlét „felborítja az erő­­egyensúly” a Közel-Keleten. Rogers külügyminiszter hétfőn megnyugtató választ adott azoknak a szenátoroknak, akik az Izraelnek nyújtandó repü­lőgépszállítások engedélyezését követelő memorandumot jut­tattak el hozzá. A CBS TV kommentárja kedden rámuta­tott: a Nixon-kormány egye­nesen örömmel üdvözölte a memorandumot, amely meg­könnyíti számára a döntés megindoklását, és alkalmat ad arra, hogy a szenátusra hivat­kozzék. Az MTI kairói jelentése sze­rint hétfőn két bizottságot ala­kított a Palesztina­ Nemzeti Ta­nács, s kedden e bizottságok­ban folytatta munkáját az el­lenállási mozgalom kairói kongresszusa. Az egyik bizott­ság azt kapta feladatul, hogy tanulmányozza a központi bi­zottság megválasztásának rész­letkérdéseit, a másik pedig a Palesztinai katonai egység té­májával foglalkozik az ellenál­lási szervezetek által benyúj­tott tervezetek alapján. A Pa­lesztinai Nemzeti Tanács elfo­gadta a Palesztinai nemzeti egység formuláját. Ennek lé­nyege, hogy létre kell hozni az ellenállási mozgalom központi bizottságát, amelyben megva­lósul az összes ellenállási szer­vezet részvétele és képviselete. Arafat, az El Fatah szerve­zet vezetője 9 pontos tervezetet terjesztett a nemzeti tanács elé, s ebben javasolta, hogy hozzák létre az ellenállási mozgalom egyesített katonai parancsnokságát , s ennek rendeljék alá az ellenállás ösz­­szes fegyveres erőit, valamint egységesítsék a kiképzést, a felfegyverzést és az élelmezést. A parancsnokság határoza­tai minden szervezetre kötele­zőek, s egyik sem vonhatja vissza a parancsnokság rendel­kezésére bocsátott fegyveres erőket. Az egyesített parancs­nokság alkalmazkodik a Pa­lesztinai Felszabadítási Szer­vezet parancsaihoz és utasítá­saihoz.­­ (Moszkva, TASZSZ) Az oroszországi föderáció minisz­tertanácsa hétfőn megvitatta a köztársaság 1971—1975. évi népgazdaság-fejlesztésének fő irányait. Az ülésen beszédet mondott Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára. .Szerda, 1970. Június 3. Amerikai ténymegállapító küldöttség utazik Délkelet-Ázsiába Washingtonból jelenti az MTI. Nixon elnök hétfő éjjel visszaérkezett Washingtonba, s a keddi napot részben a kambodzsai hadműveletekkel foglalkozó beszéde előkészíté­sére fordította. Nixon szerda este, magyar idő szerint csü­törtökre virradóan, mondja el rövid, 15 percre tervezett rá­dió- és tévébeszédét, amelyet a Fehér Ház „időközi beszá­molónak” minősített. A UPI kedden hivatalos for­rásra hivatkozva közölte, hogy szerdán magas szintű, úgyne­vezett „ténymegállapító” kül­döttség utazik az Egyesült Ál­lamokból Délkelet-Ázsiába. A küldöttséget Herbert G. Klein, Nixon elnök sajtófőnöke és Bryce N. Harlow, az amerikai elnök tanácsadója vezeti. A csoport pontos útján még nem rögzítették, de jól érte­sült körökben úgy tudják, hogy ellátogatnak Kambodzsá­ba, Dél-Vietnamba és esetleg Thaiföldre is. A Fehér Ház sajtóhivatalának szóvivője szerint a csoport június 9-én tér vissza Washingtonba és tapasztalatairól jelentést ter­jeszt Nixon elnök elé. Washington egyelőre nem nyilatkozott a thaiföldi „ön­kéntesek” kiküldéséről, de a külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy az Egyesült Államok „bátorítja” azokat a törekvéseket, amelyekkel „az ázsiai államok kölcsönös együttműködése elősegíti biz­tonságuk megszilárdítását”. A thaiföldi kormány szóvi­vője kedden a minisztertanács ülése után sajtóértekezletet tartott és ezen azt állította, hogy csak azokat a Thaiföldön élő „kambodzsai állampolgár­ságú vagy kambodzsai szár­mazású” állampolgárokat kül­dik Kambodzsába, akik „ön­ként jelentkeznek”. A Reuter stockholmi jelen­tése szerint Gunnar Myrdal professzor, a Vietnammal fog­lalkozó svéd bizottság elnöke kedden közölte, hogy a Phnom Penh-i puccsista kormány el­kobzott egy nagyobb gyógy­szerküldeményt, amelyet több segélyszervezet küldött a dél­vietnami partizánoknak. Myr­dal professzor felszólította a svéd kormányt, hogy az ügy­ben erélyesen tiltakozzék a Lon Nol-kormánynál Saigoni jelentés szerint a dél-vietnami sajtó kedden — három napilap kivételével —, általános sztrájkot kezdett. A sztrájkhatározatot szombaton két szakszervezet, az újság­írók és a lapszerkesztők szak­­szervezete egyhangúlag hagy­ta jóvá. A lapokban megjelent közleményből kitűnik, azért lépnek sztrájkba, hogy támo­­gassák a diákok harcát. Scheel beszámolója a Nyugat-európai Unió közgyűlésén Lehel Miklós, az MTI pá­rizsi tudósítója jelenti: Ked­den délelőtt Párizsban meg­nyílt a­ Nyugat-európai Unió közgyűlésének 16. ülésszaka. A Közös Piac hat tagorszá­ga és Nagy-Britannia parla­menti képviselőiből álló köz­gyűlésén a Nyugat-európai Unió miniszteri tanácsának soros elnöke, Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter tartott beszámolót. Az NSZK külügyminisztere eléggé álta­lánosságban mozgó beszédé­ben üdvözölte azt a tényt, hogy a Nyugat-európai Unió miniszteri tanácsának e héten kezdődő bonni ülésszakán már minden kormány részt vesz, s ezzel véget ér a szer­vezet másfél éve tartó boj­kottja. Emlékeztetett arra, hogy a hágai közös piaci csúcsértekezlet kimozdította a holtpontról az európai integ­ráció ügyét, végül mint az NSZK külügyminisztere meg­elégedését fejezte ki, hogy a nyugat-európai intézmények­ben fokozódott a politikai konzultáció a tagországok kö­zött, különösen a kelet-nyu­gati kapcsolatok és a lesze­relés vonatkozásában. Hang­súlyozta, hogy a nyugatnémet kormány „különösen a keleti kapcsolatokat illetően tartja rendkívül fontosnak a politi­kai koordinációt”. A nyugatnémet külügymi­niszter előterjesztette az unió miniszteri tanácsának évi je­lentését, majd válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. Ki­jelentette, hogy az unióban a politikai tanácskozások az EGK-ban folytatott vitával párhuzamosan folynak.­­ (Leningrád, TASZSZ) Le­ningrádban 98 ország ifjúságá­nak küldöttei gyűltek össze konferenciára, hogy tanulmá­nyozzák a leninizmus hatását az ifjúság forradalmi nevelé­sére. Az értekezleten Tyazsel­­nyikov, a Komszomol KB első titkára tartott beszámolót. Zsukov emlékiratai A győzelem krónikája Az ünnepi könyvhét politikai irodalmának egyik nagy ese­ménye kétségtelenül Zsukov marsall „Emlékek, gondola­tok” című memoárjainak meg­jelenése magyar nyelven. A kötet illő a jubileumi esemé­nyek sorozatához; negyedszá­zaddal hazánk felszabadulása és a második világháború be­fejezése után az a szovjet had­vezér vall életéről, katonai pá­lyafutásáról és a náci Német­ország ellen vívott háborúban betöltött szerepéről, aki a száz évvel ezelőtt született Lenin új korszakot nyitó tanításainak szellemében vezette győzelem­re a Vörös Hadsereget. A második világháború ese­ményeiről számos emlékirat jelent meg az elmúlt két és fél évtizedben a szocialista és a tőkés országokban egyaránt. A Nagy Honvédő Háború tör­ténetét tudományosan is fel­dolgozták a Szovjetunióban; a hatkötetes mű azóta a magyar olvasók rendelkezésére áll. En­nek ellenére fontos tanúságté­tel és új adalék az újkori tör­ténelemírás számára a Szov­jetunió volt vezérkari főnöké­nek emlékirata, személyes meglátásai és gondolatai jól kiegészítik mindazt, amit ed­dig a szovjet hadsereg kiala­kulásáról, felépítéséről és tet­teiről tudtunk. Egyszersmind személyes vallomás ez a fény­képekkel illusztrált 550 oldalas könyv. A szerző, anélkül, hogy a maga személyét előtérbe ál­lítaná, őszinte, egyszerű sza­vakkal számol be életéről, amely egy kis orosz falu pa­­rasztháza és a nagy hadvezéri sikerek között telt el, egészen a potsdami értekezletig (ne­gyedszázados évfordulójára ugyancsak ez évben kerül sor), amely a háború utáni rende­zés és Európa új arculatának kialakítását volt hivatva szer­ződésibe foglalni. A könyv külön nagy értéke ezenkívül, hogy Zsukov válto­zatos katonai pályafutása alatt nem csupán egyik straté­gája, tervezője és irányítója volt a Nagy Honvédő Háború­nak, hanem részvevője és szemtanúja is a harcoknak, a szovjet haza védelme mindig oda szólította, ahol a legna­gyobb szükség volt képessé­geire. A második világháború­ban a nyugati szövetségesek­nek is akadtak kiváló parancs­nokai, Eisenhower, Montgo­­mery tábornok, vagy a Távol- Keleten MacArthur, de vala­mennyiüknek csupán részlet­­munka jutott, s a szovjet ve­zérkarban is Zsukov az egyet­len, aki az egész hadihelyzetet áttekinthette. Ő védte kezdet­ben Leningrádot, aztán Moszk­va védelmére rendelték, ha­marosan Sztálingrádban, a mai Volgográdban irányította a hadműveleteket, az ő nevéhez fűződik a kurszki csata, majd Ukrajna felszabadítása, s az ő parancsnoksága alatt indult meg a Vörös Hadsereg Berlin irányába. Végül, amikor a fel­tétel nélküli kapitulációra ke­rült sor, az ő jelenlétében lát­ta el kézjegyével Keitel tábor­nagy a fegyverletételről szóló okmányt A háború ütőerén tartotta tehát mindvégig a kezét, emlé­kezéseinek ez külön rangot biztosít. Mondottuk, hogy soha nem vágyott személyes siker­re. Zsukov pályafutása kato­nailag ama közösségi társada­lomnak a kifejeződése, amely a külső veszedelem láttán szi­lárd egységbe kovácsolta a Szovjetunió népeit és megve­tette alapját a náci Németor­szág felett aratott győzelem­nek. Ez nem is történhetett másként; hogyan kerülhetett volna egyébként az 1896. no­vember 19-én született paraszt­fiú, a Kaluzskij kormányzó­ság Sztrelkovka nevű falujából a vezérkari főnök tisztségébe?! A cári Oroszországban legfel­jebb az altisztségig vihette. („Biztos vagyok benne, hogy jó altiszt leszel” — mondotta sza­kaszparancsnoka, amikor az első világháború idején — alig szabadulván a szűcsinasságból — behívták katonának.) He­lyét az októberi forradalomban találta meg, egy ezred, majd dandár élére került, mert több­ször kitüntették az ellenforra­dalmárok és a külföldi inter­venciós csapatok ellen vívott harcokban. Ettől kezdve élete összefonódott a forradalom­mal. 1930-ban már Bugyonnij helyettese a lovassági szemlé­­lőségen, és érdekes módon — körülbelül egyidőben, mint, de Gaulle Franciaországban — az elsők közé tartozott, aki felis­merte a páncélos technika jö­vőjét a korszerű hadászatban, és sürgette e fegyvernemek fejlesztését. 1941. január 31-én nevezték ki a Vörös Hadsereg vezérkari főnökévé. És ekkor kezdődött Zsukov életének új, nagy fejezete. Alig néhány hónap állt rendelkezésére; tudta, hogy a fegyveres erők harckészültségében hiányossá­gok mutatkoznak, visszaemlé­kezvén, most magát is hibáz­tatja? „A veszélyes háborús helyzet érlelődésének idősza­kában mi, katonák, nem kö­vettünk el mindent annak ér­dekében, hogy Sztálint meg­győzzük: a legközelebbi jövő­ben elkerülhetetlen a háború Németországgal, és nem bizo­nyítottuk be, hogy meg kell valósítani a hadműveleti és mozgósítási tervekben előírt sürgős intézkedéseket.” Így következett el 1941. jú­lius 22. A náci Németország megtámadta a Szovjetuniót. Zsukov könyvének ez talán a legfontosabb és legérdekesebb része, hiszen csak kevesen le­hettek tanúi mindannak, ami ekkor a Szovjetunió legfőbb politikai és katonai vezetősé­gében történt. A színhely Sztálin dolgozószobája. Meg­alakul a Főparancsnokság Fő­hadiszállása. Jogilag Tyimo­­senko, ténylegesen Sztálin lesz a hadsereg főparancsnoka. Zsukov kommentárja: „Ez bo­nyolultabbá tette a hadsereg vezetésének munkáját, és elke­rülhetetlenül azt eredményez­te, hogy fölöslegesen töltöttük az időt határozatok kidolgozá­sával és intézkedések kiadásá­val.” De nem az emlékirat tar­talmát akarjuk ismertetni, ha­nem olyan dolgokra szeretnénk felhívni a figyelmet, amelyek ugyancsak fontos adalékok a második világháború történe­tében. Zsukov nem híve ama legendaképzésnek, amely a személyi kultusz idején alakult ki, de szembeszáll a másik véglet, a bírálat túlzásaival is. Az ő személyes tapasztalata szerint a főhadiszállás munka­stílusa megfontolt és nyugodt volt, mindenki elmondhatta a véleményét. Sztálint koránt­sem az jellemezte — írja Zsukov —, hogy nem lehetett felvetni előtte kényes kérdé­seket, és akivel nem lehetett vitatkozni: „Ha valaki ennek az ellenkezőjét állítja, kereken kimondom: az illető nem mond igazat.” A hadtudomány terén komoly ismeretekkel és kész­ségekkel rendelkezett, jóváha­gyása nélkül egyetlen fegyver­típust vagy egyéb harceszközt sem rendszeresítettek, s ha ez csorbította is a fegyverkezés irányítóinak kezdeményezéseit, a katonai szakemberek véle­ménye mindig szerepet játszott a legfelsőbb utasításokban. „Rátermett főparancsnok volt” — állapítja meg Zsukov, „ki­magasló szerepe volt a fegy­veres erők fejlesztésében, a szovjet hadtudomány alapjai­nak, a hadászat, sőt a hadmű­veleti művészet alaptételeinek a kidolgozásában.” A nyugati sajtó már hetek­kel ezelőtt részletesen ismer­tette Zsukov marsall­i meg­állapításait, és méltányolta ama törekvését, hogy — sze­mélyes tapasztalatai alapján — „helyére tegye a történelmet”. Elfogultsággal Nyugaton sem vádolták. Egyrészt azért, mert negyedszázad távolából műi sem akadályozhatná, hogy a való­ságnak megfelelően rendezze írott sorba emlékeit, azonkí­vül nyíltan beszél Sztálinnal való ellentéteiről is. A háború kezdeti időszakában például Kijev feladását javasolta, hogy a Vörös Hadsereg megfelelő időt nyerjen a további hadmű­veletek folytatására. Sztálin ezt ellenezte: „Micsoda osto­baság ez? ... Hogyan gondol­hatott arra, hogy az ellenség­nek átadjuk Kijevet?” És e drámai megbeszélés alkalmá­val Zsukov nem tudta türtőz­tetni magát: „Ha ön úgy véli, hogy a vezérkar főnöke csak ostobaságok fecsegésére képes, akkor neki itt semmi keresni­valója. Kérem, mentsenek fel a vezérkari főnöki beosztá­somból és küldjenek az arc­vonalra. Ott, úgy látszik, ered­ményesebben szolgálhatom a hazámat.” Megtörtént Ekkor került B. M. Saposnyikov a vezérkar élére, Zsukov pedig egy óra múlva elindult a frontra. Ami ezután történt, az tör­ténelemmé vált és a szovjet hadvezér most újabb részle­tekkel és dokumentumokkal egészíti ki az eseményeket ő volt az, aki Sztálinnal egyet­­értésben a további hadműve­leteket irányította, ő jelentet­te távbeszélőn a legfelsőbb pa­rancsnoknak Hitler öngyilkos­ságát, Berlin bevételét és a fa­siszta Németország összeomlá­sát. A párt és a kormány ha­tározata alapján ő diktálta a feltétel nélküli kapituláció szö­vegét, s ő fogadta Berlinben a győzelem tiszteletére rende­zett díszszemlét. Azután részt vett a Szövetséges Ellenőrző Bizottság munkájában, majd a potsdami konferencia előkészí­tésében és irányelveinek kidol­gozásában. Sohasem feledke­zett meg azonban arról, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának tagja, s a párt lel­kesítő és szervező erejének kö­szönhették a szovjet népek győzelmüket a második világ­háborúban. Emlékiratai zár­szavának utolsó mondataként — tanulságul — Lenint idézi: „Sohasem győzhetik le azt a népet, amelynek munkásai és parasztjai többségükben meg­ismerték, megérezték és meg­látták, hogy ők azt az ügyet képviselik, amelynek győzelme számukra és gyermekeik szá­mára biztosítja a kultúra min­den gyümölcsének, az emberi munka minden vívmányának az élvezetét.” Zsukov külön előszót írt em­lékiratainak magyar kiadásá­hoz, amelyben többek között sikert és boldogságot kívánt a magyar olvasóknak a szocialis­ta haza javára végzett mun­kájukban. Tegyük hozzá: övé is az érdem abban, hogy ez a munka megkezdődhetett. _______Vámos Imre

Next