Magyar Nemzet, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-03 / 128. szám
2 déseit, valamint néhány mindkét országot érintő nemzetközi problémát. A megbeszélés igen hasznos volt — jelentette ki Gromiko. A szovjet kormány nevében Gromiko megelégedését juttatta kifejezésre azzal összefüggésben, hogy Pompidou francia köztársasági elnök látogatást tesz a Szovjetunióban. SALT-tárgyalás Bécsijén Bécsből jelenti a TASZSZ: Bécsben kedden megtartották a stratégiai fegyverkezési verseny megfékezésével foglalkozó szovjet-amerikai tárgyalások soron levő találkozóját A két küldöttség munkatalálkozóit felváltva tartja a szovjet és az amerikai nagykövetségen. Kedden a Szovjetunió nagykövetségének helyiségében tartották meg a találkozót A bonni minisztertanács csütörtökön foglalkozik Bahr moszkvai eszmecseréjével Az FDP cáfolja a CDU zavart keltő híreszteléseit Bonnból jelenti az MTI. A Szabad Demokrata Párt elnöksége kedden nyilatkozatot tett közzé, s ebben határozottan szembeszállt azokkal a híresztelésekkel, amelyek szerint az FDP és az SPD között nézeteltérés lenne a Moszkvával folytatandó tárgyalások kérdésében. A nyilatkozat hangoztatja, hogy az átmenet a moszkvai előzetes eszmecseréből a hivatalos tárgyalásokba „a kormány és a két koalíciós párt közötti teljes egyetértéssel fog megtörténni”. Az FDP elnöksége köszönetet mondott Egon Bahr államtitkárnak, amiért moszkvai tárgyalásait „az ilyen fontos döntéseknél szükséges alapossággal” folytatta. A kormánykoalíció két pártja közötti nézeteltérések hírét a CDU—CSU terjesztette, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a június 14-i tartományi választások előtt zavart keltsen a kormánytáborban. Egon Bahr moszkvai eszmecseréjének eredményével csütörtökön foglalkozik a bonni minisztertanács. Brandt a szovjet-NSZK tárgyalásokról Bonnból jelenti az AFP és a DPA: Willy Brandt bonni kancellár kedden beszédet mondott a nyugatnémet nagy- és külkereskedelmi szövetség országos gyűlésén. Kijelentette: meggyőződése szerint a Szovjetunió és az NSZK kormánya „hamarosan abban a helyzetben lesz, hogy hozzájárulhat az erőszak alkalmazását kölcsönösen kizáró szerződés megkötésével kapcsolatos tárgyalások felvételéhez”. Mint mondotta, ilyen szerződés megkötése „egyik féltől sem követeli meg, hogy lemondjon elveiről és meggyőződéséről”. A kancellár a továbbiakban annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a „kelet- és nyugat-európai országok szoros kétoldalú kapcsolatai kiépítésének a lehető legnagyobb jelentősége van a kontinens békéjének megőrzése szempontjából”. A bonni kancellár szavai szerint a nyugatnémet kormány „kivételes jelentőséget” tulajdonít a Lengyelországgal megindult párbeszédnek. A két ország közötti tárgyalások június 8-án Bonnban kezdődő újabb szakaszával kapcsolatban remé nyének adott hangot, hogy „a két nép kibékülésének útján sikerül előrehaladást elérni”. ( (Belgrád, Tanjug) Jean Rey, az európai közösségek bizottságának elnöke, kétnapos hivatalos jugoszláviai látogatása után kedden délután elutazott Belgrádból . (Varsó, MTI) Hartelmayer nagykövet vezetésével osztrák kormányküldöttség érkezett Varsóba kártalanítási kérdésekről folytatandó tárgyalásokra. (Prága, CTK) Hétfőn a csehszlovák újságírókat két furgonsofőr tájékoztatta az NSZK hatóságainak provokatív tevékenységéről. Az NSZK-ból hazatérőben a két csehszlovák sofőrt a határon feltartóztatták és a közeli községben a rendőrőrsön kihallgatták. A vámvizsgálat során is szokatlan bánásmódban részesítették őket . (Varsó, PAP) Spychalski, a Lengyel Államtanács elnöke fogadta a Lengyelországban tartózkodó Sven Andersson svéd hadügyminisztert -Magyar Nemzet- Izraeli légitámadások a Szuezi-csatorna mentén Folytatódik a palesztinai szervezetek tanácskozása Izraeli vadászbombázók másfél napja több alkalommal is támadást hajtottak végre a Szuezi-csatorna mentén. Ennek fényében veszélyes következményekkel járhat, ha az amerikai kormányzat valóban felújítaná a repülőgépszállítást Izraelnek, amelynek valószínűségéről az MTI tudósítója számolt be. Nyugati hírügynökségek jelentették, hogy az izraeli vadászbombázók kedden folytatták a hétfőn megkezdett légitámadásokat. A nap folyamán két hullámban támadták az egyiptomiak állásait a Szuezicsatorna övezetében. A hírügynökségek szerint a támadásoknak az volt a célja, hogy akadályozzák az újabb rakétatámaszpontok építését az egyiptomi frontszakasz mentén. Egyiptomi katonai szóvivő közlése szerint az EAK vadászgépei és a légelhárítás visszatérésre kényszerítette a támadókat. Amint szíriai katonai szóvivők közölték, kedden délután csaknem egyórás tüzérségi párbaj folyt az izraeli és szíriai fegyveres erők között. Ammani jelentés szerint izraeli ütegek jordániai körzeteket is lőttek. Az arab országok vezetői között kedden folytatódott a különböző szintű diplomáciai eszmecsere. Talhuni jordániai miniszterelnök rövid látogatásra az EAK-ba érkezett Jordániában tartózkodik egyébként Zahedi iráni külügyminiszter és Kadhafi, a líbiai forradalmi tanács elnöke is. Buszaii líbiai külügyminiszter befejezve egynapos kuvaiti látogatását, Adenbe repült. Az UPI jelentése szerint Ahmed Larahi marokkói miniszterelnök az Egyesült Államokba utazott ahol átadja 11. Hasszán király személyes üzenetét Nixon elnöknek. Kis Csaba, az MTI washingtoni tudósítójának jelentése szerint Rogers külügyminiszter kedden délután találkozott Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövettel, hogy a közel-keleti helyzetről folytasson vele megbeszéléseket. Előzetes hírek szerint a külügyminiszter „felvilágosításokat kívánt kapni” az EAK-ban levő szovjet katonai tanácsadók szerepéről. Az amerikai sajtó és egyes politikai csoportok az elmúlt napokban felújították a lármás kampányt a Szovjetunió tanácsadóinak szerepéről, és azt hangoztatták, hogy a szovjet jelenlét „felborítja az erőegyensúly” a Közel-Keleten. Rogers külügyminiszter hétfőn megnyugtató választ adott azoknak a szenátoroknak, akik az Izraelnek nyújtandó repülőgépszállítások engedélyezését követelő memorandumot juttattak el hozzá. A CBS TV kommentárja kedden rámutatott: a Nixon-kormány egyenesen örömmel üdvözölte a memorandumot, amely megkönnyíti számára a döntés megindoklását, és alkalmat ad arra, hogy a szenátusra hivatkozzék. Az MTI kairói jelentése szerint hétfőn két bizottságot alakított a Palesztina Nemzeti Tanács, s kedden e bizottságokban folytatta munkáját az ellenállási mozgalom kairói kongresszusa. Az egyik bizottság azt kapta feladatul, hogy tanulmányozza a központi bizottság megválasztásának részletkérdéseit, a másik pedig a Palesztinai katonai egység témájával foglalkozik az ellenállási szervezetek által benyújtott tervezetek alapján. A Palesztinai Nemzeti Tanács elfogadta a Palesztinai nemzeti egység formuláját. Ennek lényege, hogy létre kell hozni az ellenállási mozgalom központi bizottságát, amelyben megvalósul az összes ellenállási szervezet részvétele és képviselete. Arafat, az El Fatah szervezet vezetője 9 pontos tervezetet terjesztett a nemzeti tanács elé, s ebben javasolta, hogy hozzák létre az ellenállási mozgalom egyesített katonai parancsnokságát , s ennek rendeljék alá az ellenállás öszszes fegyveres erőit, valamint egységesítsék a kiképzést, a felfegyverzést és az élelmezést. A parancsnokság határozatai minden szervezetre kötelezőek, s egyik sem vonhatja vissza a parancsnokság rendelkezésére bocsátott fegyveres erőket. Az egyesített parancsnokság alkalmazkodik a Palesztinai Felszabadítási Szervezet parancsaihoz és utasításaihoz. (Moszkva, TASZSZ) Az oroszországi föderáció minisztertanácsa hétfőn megvitatta a köztársaság 1971—1975. évi népgazdaság-fejlesztésének fő irányait. Az ülésen beszédet mondott Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára. .Szerda, 1970. Június 3. Amerikai ténymegállapító küldöttség utazik Délkelet-Ázsiába Washingtonból jelenti az MTI. Nixon elnök hétfő éjjel visszaérkezett Washingtonba, s a keddi napot részben a kambodzsai hadműveletekkel foglalkozó beszéde előkészítésére fordította. Nixon szerda este, magyar idő szerint csütörtökre virradóan, mondja el rövid, 15 percre tervezett rádió- és tévébeszédét, amelyet a Fehér Ház „időközi beszámolónak” minősített. A UPI kedden hivatalos forrásra hivatkozva közölte, hogy szerdán magas szintű, úgynevezett „ténymegállapító” küldöttség utazik az Egyesült Államokból Délkelet-Ázsiába. A küldöttséget Herbert G. Klein, Nixon elnök sajtófőnöke és Bryce N. Harlow, az amerikai elnök tanácsadója vezeti. A csoport pontos útján még nem rögzítették, de jól értesült körökben úgy tudják, hogy ellátogatnak Kambodzsába, Dél-Vietnamba és esetleg Thaiföldre is. A Fehér Ház sajtóhivatalának szóvivője szerint a csoport június 9-én tér vissza Washingtonba és tapasztalatairól jelentést terjeszt Nixon elnök elé. Washington egyelőre nem nyilatkozott a thaiföldi „önkéntesek” kiküldéséről, de a külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy az Egyesült Államok „bátorítja” azokat a törekvéseket, amelyekkel „az ázsiai államok kölcsönös együttműködése elősegíti biztonságuk megszilárdítását”. A thaiföldi kormány szóvivője kedden a minisztertanács ülése után sajtóértekezletet tartott és ezen azt állította, hogy csak azokat a Thaiföldön élő „kambodzsai állampolgárságú vagy kambodzsai származású” állampolgárokat küldik Kambodzsába, akik „önként jelentkeznek”. A Reuter stockholmi jelentése szerint Gunnar Myrdal professzor, a Vietnammal foglalkozó svéd bizottság elnöke kedden közölte, hogy a Phnom Penh-i puccsista kormány elkobzott egy nagyobb gyógyszerküldeményt, amelyet több segélyszervezet küldött a délvietnami partizánoknak. Myrdal professzor felszólította a svéd kormányt, hogy az ügyben erélyesen tiltakozzék a Lon Nol-kormánynál Saigoni jelentés szerint a dél-vietnami sajtó kedden — három napilap kivételével —, általános sztrájkot kezdett. A sztrájkhatározatot szombaton két szakszervezet, az újságírók és a lapszerkesztők szakszervezete egyhangúlag hagyta jóvá. A lapokban megjelent közleményből kitűnik, azért lépnek sztrájkba, hogy támogassák a diákok harcát. Scheel beszámolója a Nyugat-európai Unió közgyűlésén Lehel Miklós, az MTI párizsi tudósítója jelenti: Kedden délelőtt Párizsban megnyílt a Nyugat-európai Unió közgyűlésének 16. ülésszaka. A Közös Piac hat tagországa és Nagy-Britannia parlamenti képviselőiből álló közgyűlésén a Nyugat-európai Unió miniszteri tanácsának soros elnöke, Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter tartott beszámolót. Az NSZK külügyminisztere eléggé általánosságban mozgó beszédében üdvözölte azt a tényt, hogy a Nyugat-európai Unió miniszteri tanácsának e héten kezdődő bonni ülésszakán már minden kormány részt vesz, s ezzel véget ér a szervezet másfél éve tartó bojkottja. Emlékeztetett arra, hogy a hágai közös piaci csúcsértekezlet kimozdította a holtpontról az európai integráció ügyét, végül mint az NSZK külügyminisztere megelégedését fejezte ki, hogy a nyugat-európai intézményekben fokozódott a politikai konzultáció a tagországok között, különösen a kelet-nyugati kapcsolatok és a leszerelés vonatkozásában. Hangsúlyozta, hogy a nyugatnémet kormány „különösen a keleti kapcsolatokat illetően tartja rendkívül fontosnak a politikai koordinációt”. A nyugatnémet külügyminiszter előterjesztette az unió miniszteri tanácsának évi jelentését, majd válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. Kijelentette, hogy az unióban a politikai tanácskozások az EGK-ban folytatott vitával párhuzamosan folynak. (Leningrád, TASZSZ) Leningrádban 98 ország ifjúságának küldöttei gyűltek össze konferenciára, hogy tanulmányozzák a leninizmus hatását az ifjúság forradalmi nevelésére. Az értekezleten Tyazselnyikov, a Komszomol KB első titkára tartott beszámolót. Zsukov emlékiratai A győzelem krónikája Az ünnepi könyvhét politikai irodalmának egyik nagy eseménye kétségtelenül Zsukov marsall „Emlékek, gondolatok” című memoárjainak megjelenése magyar nyelven. A kötet illő a jubileumi események sorozatához; negyedszázaddal hazánk felszabadulása és a második világháború befejezése után az a szovjet hadvezér vall életéről, katonai pályafutásáról és a náci Németország ellen vívott háborúban betöltött szerepéről, aki a száz évvel ezelőtt született Lenin új korszakot nyitó tanításainak szellemében vezette győzelemre a Vörös Hadsereget. A második világháború eseményeiről számos emlékirat jelent meg az elmúlt két és fél évtizedben a szocialista és a tőkés országokban egyaránt. A Nagy Honvédő Háború történetét tudományosan is feldolgozták a Szovjetunióban; a hatkötetes mű azóta a magyar olvasók rendelkezésére áll. Ennek ellenére fontos tanúságtétel és új adalék az újkori történelemírás számára a Szovjetunió volt vezérkari főnökének emlékirata, személyes meglátásai és gondolatai jól kiegészítik mindazt, amit eddig a szovjet hadsereg kialakulásáról, felépítéséről és tetteiről tudtunk. Egyszersmind személyes vallomás ez a fényképekkel illusztrált 550 oldalas könyv. A szerző, anélkül, hogy a maga személyét előtérbe állítaná, őszinte, egyszerű szavakkal számol be életéről, amely egy kis orosz falu parasztháza és a nagy hadvezéri sikerek között telt el, egészen a potsdami értekezletig (negyedszázados évfordulójára ugyancsak ez évben kerül sor), amely a háború utáni rendezés és Európa új arculatának kialakítását volt hivatva szerződésibe foglalni. A könyv külön nagy értéke ezenkívül, hogy Zsukov változatos katonai pályafutása alatt nem csupán egyik stratégája, tervezője és irányítója volt a Nagy Honvédő Háborúnak, hanem részvevője és szemtanúja is a harcoknak, a szovjet haza védelme mindig oda szólította, ahol a legnagyobb szükség volt képességeire. A második világháborúban a nyugati szövetségeseknek is akadtak kiváló parancsnokai, Eisenhower, Montgomery tábornok, vagy a Távol- Keleten MacArthur, de valamennyiüknek csupán részletmunka jutott, s a szovjet vezérkarban is Zsukov az egyetlen, aki az egész hadihelyzetet áttekinthette. Ő védte kezdetben Leningrádot, aztán Moszkva védelmére rendelték, hamarosan Sztálingrádban, a mai Volgográdban irányította a hadműveleteket, az ő nevéhez fűződik a kurszki csata, majd Ukrajna felszabadítása, s az ő parancsnoksága alatt indult meg a Vörös Hadsereg Berlin irányába. Végül, amikor a feltétel nélküli kapitulációra került sor, az ő jelenlétében látta el kézjegyével Keitel tábornagy a fegyverletételről szóló okmányt A háború ütőerén tartotta tehát mindvégig a kezét, emlékezéseinek ez külön rangot biztosít. Mondottuk, hogy soha nem vágyott személyes sikerre. Zsukov pályafutása katonailag ama közösségi társadalomnak a kifejeződése, amely a külső veszedelem láttán szilárd egységbe kovácsolta a Szovjetunió népeit és megvetette alapját a náci Németország felett aratott győzelemnek. Ez nem is történhetett másként; hogyan kerülhetett volna egyébként az 1896. november 19-én született parasztfiú, a Kaluzskij kormányzóság Sztrelkovka nevű falujából a vezérkari főnök tisztségébe?! A cári Oroszországban legfeljebb az altisztségig vihette. („Biztos vagyok benne, hogy jó altiszt leszel” — mondotta szakaszparancsnoka, amikor az első világháború idején — alig szabadulván a szűcsinasságból — behívták katonának.) Helyét az októberi forradalomban találta meg, egy ezred, majd dandár élére került, mert többször kitüntették az ellenforradalmárok és a külföldi intervenciós csapatok ellen vívott harcokban. Ettől kezdve élete összefonódott a forradalommal. 1930-ban már Bugyonnij helyettese a lovassági szemlélőségen, és érdekes módon — körülbelül egyidőben, mint, de Gaulle Franciaországban — az elsők közé tartozott, aki felismerte a páncélos technika jövőjét a korszerű hadászatban, és sürgette e fegyvernemek fejlesztését. 1941. január 31-én nevezték ki a Vörös Hadsereg vezérkari főnökévé. És ekkor kezdődött Zsukov életének új, nagy fejezete. Alig néhány hónap állt rendelkezésére; tudta, hogy a fegyveres erők harckészültségében hiányosságok mutatkoznak, visszaemlékezvén, most magát is hibáztatja? „A veszélyes háborús helyzet érlelődésének időszakában mi, katonák, nem követtünk el mindent annak érdekében, hogy Sztálint meggyőzzük: a legközelebbi jövőben elkerülhetetlen a háború Németországgal, és nem bizonyítottuk be, hogy meg kell valósítani a hadműveleti és mozgósítási tervekben előírt sürgős intézkedéseket.” Így következett el 1941. július 22. A náci Németország megtámadta a Szovjetuniót. Zsukov könyvének ez talán a legfontosabb és legérdekesebb része, hiszen csak kevesen lehettek tanúi mindannak, ami ekkor a Szovjetunió legfőbb politikai és katonai vezetőségében történt. A színhely Sztálin dolgozószobája. Megalakul a Főparancsnokság Főhadiszállása. Jogilag Tyimosenko, ténylegesen Sztálin lesz a hadsereg főparancsnoka. Zsukov kommentárja: „Ez bonyolultabbá tette a hadsereg vezetésének munkáját, és elkerülhetetlenül azt eredményezte, hogy fölöslegesen töltöttük az időt határozatok kidolgozásával és intézkedések kiadásával.” De nem az emlékirat tartalmát akarjuk ismertetni, hanem olyan dolgokra szeretnénk felhívni a figyelmet, amelyek ugyancsak fontos adalékok a második világháború történetében. Zsukov nem híve ama legendaképzésnek, amely a személyi kultusz idején alakult ki, de szembeszáll a másik véglet, a bírálat túlzásaival is. Az ő személyes tapasztalata szerint a főhadiszállás munkastílusa megfontolt és nyugodt volt, mindenki elmondhatta a véleményét. Sztálint korántsem az jellemezte — írja Zsukov —, hogy nem lehetett felvetni előtte kényes kérdéseket, és akivel nem lehetett vitatkozni: „Ha valaki ennek az ellenkezőjét állítja, kereken kimondom: az illető nem mond igazat.” A hadtudomány terén komoly ismeretekkel és készségekkel rendelkezett, jóváhagyása nélkül egyetlen fegyvertípust vagy egyéb harceszközt sem rendszeresítettek, s ha ez csorbította is a fegyverkezés irányítóinak kezdeményezéseit, a katonai szakemberek véleménye mindig szerepet játszott a legfelsőbb utasításokban. „Rátermett főparancsnok volt” — állapítja meg Zsukov, „kimagasló szerepe volt a fegyveres erők fejlesztésében, a szovjet hadtudomány alapjainak, a hadászat, sőt a hadműveleti művészet alaptételeinek a kidolgozásában.” A nyugati sajtó már hetekkel ezelőtt részletesen ismertette Zsukov marsalli megállapításait, és méltányolta ama törekvését, hogy — személyes tapasztalatai alapján — „helyére tegye a történelmet”. Elfogultsággal Nyugaton sem vádolták. Egyrészt azért, mert negyedszázad távolából műi sem akadályozhatná, hogy a valóságnak megfelelően rendezze írott sorba emlékeit, azonkívül nyíltan beszél Sztálinnal való ellentéteiről is. A háború kezdeti időszakában például Kijev feladását javasolta, hogy a Vörös Hadsereg megfelelő időt nyerjen a további hadműveletek folytatására. Sztálin ezt ellenezte: „Micsoda ostobaság ez? ... Hogyan gondolhatott arra, hogy az ellenségnek átadjuk Kijevet?” És e drámai megbeszélés alkalmával Zsukov nem tudta türtőztetni magát: „Ha ön úgy véli, hogy a vezérkar főnöke csak ostobaságok fecsegésére képes, akkor neki itt semmi keresnivalója. Kérem, mentsenek fel a vezérkari főnöki beosztásomból és küldjenek az arcvonalra. Ott, úgy látszik, eredményesebben szolgálhatom a hazámat.” Megtörtént Ekkor került B. M. Saposnyikov a vezérkar élére, Zsukov pedig egy óra múlva elindult a frontra. Ami ezután történt, az történelemmé vált és a szovjet hadvezér most újabb részletekkel és dokumentumokkal egészíti ki az eseményeket ő volt az, aki Sztálinnal egyetértésben a további hadműveleteket irányította, ő jelentette távbeszélőn a legfelsőbb parancsnoknak Hitler öngyilkosságát, Berlin bevételét és a fasiszta Németország összeomlását. A párt és a kormány határozata alapján ő diktálta a feltétel nélküli kapituláció szövegét, s ő fogadta Berlinben a győzelem tiszteletére rendezett díszszemlét. Azután részt vett a Szövetséges Ellenőrző Bizottság munkájában, majd a potsdami konferencia előkészítésében és irányelveinek kidolgozásában. Sohasem feledkezett meg azonban arról, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának tagja, s a párt lelkesítő és szervező erejének köszönhették a szovjet népek győzelmüket a második világháborúban. Emlékiratai zárszavának utolsó mondataként — tanulságul — Lenint idézi: „Sohasem győzhetik le azt a népet, amelynek munkásai és parasztjai többségükben megismerték, megérezték és meglátták, hogy ők azt az ügyet képviselik, amelynek győzelme számukra és gyermekeik számára biztosítja a kultúra minden gyümölcsének, az emberi munka minden vívmányának az élvezetét.” Zsukov külön előszót írt emlékiratainak magyar kiadásához, amelyben többek között sikert és boldogságot kívánt a magyar olvasóknak a szocialista haza javára végzett munkájukban. Tegyük hozzá: övé is az érdem abban, hogy ez a munka megkezdődhetett. _______Vámos Imre