Magyar Nemzet, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-03 / 128. szám
ff*« r ff a, I9W. Jfinfus S. MaaarNemzet Még többet a legjobbak a Kongresszusi versenyben a 14. AKOV dolgozói A gépkocsivezető magányosságai fogalmaztuk meg félórás robogás után az első benyomásunkat. A szürke út egyhangúan fut a kerekek alá. A fiatal gépkocsivezető mesél, mesél egyhuzamban, mint aki hosszú idő után most kapott rá lehetőséget, hogy egy kicsit kibeszélje magát. Gyöngédséggel vall a kis házról, amelyet nemrég építettek, egy szoba, konyhás. Egyelőre megfelel nekik, mivel család még nincs, de lesz, mert ők is öten vannak testvérek. Aztán a kertbe ültetett szőlőtőkék, eperbokrok várható termését latolgatja, majd a munkatársakra, a brigádok versenyére terelődik a szó. Időnként hasonló billenős teherautókkal találkozunk, azok is sódert, homokot, követ szállítanak. A vezetők kézfelemeléssel üdvözlik egymást. Többségük egyedül ül a fülkében, nincs vele utas, rakodómunkás. A 14-es Autóközlekedési Vállalatnak ezeket a teherautóit gépek, markolók rakják meg a bányákban és önműködően borítják le terhüket. Magányosan róják ezek az emberek az országutakat — naponta 400—600 kilométert megtéve —, és ha néhány percre valakit az ülésre melléjük sodor a sors, kérés nélkül vallanak örömükről, bánatukról. — Tőlünk 52 kocsi ment el az árvízhez — mondja Párés István. — Én csak azért nem mentem, mert szabadnapos voltam, és a távirattal a postás nem talált meg. Akik megkapták, azonnal indultak. Soknak még arra sem volt ideje, hogy hazamenjen tiszta ruhát, élelmet vegyen magához. Nem tudom, mi kaptuk-e az értesítést előbb, vagy fürgébbek voltunk, de a haverok azt írták: „Székesfehérvárról órákkal előbb ott voltak Tokajban a jelzett helyen, mint a közelebbi alföldi megyékből odairányított kocsik.” Mi sem tudjuk, hogy ez a szorgalom, szervezettség más AKÖV-nél is megvan-e, de itt, a 14-esnél feltűnt az a nagy igyekezet, ahogy minden percet szeretnének kihasználni. Adonyban a sóderhegy tövében a rakodógép állandóan munkában volt, és ha valamelyik kocsinak egy percig várakoznia kellett, a vezető már idegeskedett. Ilyenkor jött a „Miklós bácsi”, Toldi Miklós menetirányító és olajjal, benzinnel szolgálta ki a kocsit, hogy ezek a percek se menjenek veszendőbe. Mérhető vállalások — Nem lehet korszakalkotó újításnak nevezni, hogy ide a rakodótelepre kaptunk egy tartálykocsit. Egy-két hónap alatt mégis több ezer forintot jelent megtakarításban, hogy a teherautóinknak nem kell a központban vagy az útirányból kieső ÁFOR-állomásokon tankolni. Kellenek is ezek az észszerűsítések, mert különben a brigádok kongresszusi vállalásai nem lesznek meg. Ezen a telepen most a Zalka Máté és a Bem József szocialista brigádok tagjai dolgoznak. Sorolhatnám az emberek jó tulajdonságait, de talán az is mond valamit: húsz gépkocsivezető van jelenleg ide beosztva, és kettő kivételével a Kiváló dolgozó cím tulajdonosai. Versenyvállalásaik kézzel foghatóak, mérhetők. Az üzemanyag-megtakarítást célozzák, az állásidőcsökkentést, az egy ledolgozott órára eső bevétel növelését. A termelékenységi mutatót a bázishoz viszonyítva öt százalékkal kívánják emelni. A tartalékokat már nehéz felszínre hozni, de az irányítók, közöttük Streng Ferenc szolgálatvezető odafigyelnek az emberek igényeire, a jelentkező problémákra. — Dolgozóink nagy része Székesfehérvár környéki falvakban lakik. A munkabeosztásoknál ügyelünk arra, hogy mindenki, lehetőleg mindennap haza tudjon menni. Most például futárszolgálatot szerveztünk a központ és az árvízhez vezényelt dolgozók munkahelye között, így rendszeresen eljuttatjuk hozzájuk a hazulról küldött csomagokat, fehérneműt, leveleket. A fehérvári új központban korszerű szociális létesítmények találhatók. De nem mindig és nem mindegyik gépkocsivezető tudja élvezni. Néha napokat, heteket az ország távoli részében töltenek, és adódnak olyan körülmények, hogy éjszakára a vezetőfülkében ágyaznak meg maguknak. Gyakran kapnak soronkívüli megoldást követelő feladatokat — mint most az árvíz idején is —, amikor kell az a plusz, amit a szocialista brigádmozgalom ad az emberek jellemformálásában, a közösségért érzett felelősség kiteljesedésében. Minden évben kitüntetés Az országban 23 autóközlekedési vállalat dolgozik és a 14-es hosszú évek óta mind a gazdálkodási mutatókat, mind a munkaverseny eredményeit tekintve az ötödik helynél lejjebb nem került a ranglistán. A jubileumi munkaversenyben a harmadikok lettek. Amikor Gergely János igazgatóhelyettestől az eddig elnyert kitüntetések után érdeklődtünk, az adminisztrátort kérte meg, hogy pontos kimutatást készítsen róluk. Mert van belőlük jó néhány, 1960 óta minden évben kiérdemeltek egy vagy két kitüntetést. Az Élüzem címet hatszor, a Kiváló vállalat címet háromszor, a SZOT vándorzászlót kétszer, a Szocialista munka vállalata címet szintén kétszer kapták meg. Talán felesleges is mondanom: emögött ott van, hogy mi, vezetők is viszonylag sok energiát fordítunk az emberekkel, a szocialista brigádokkal való törődésre. Vigyázunk arra, hogy a munkaverseny állandóan lendületben legyen. Megéri a fáradságot. Vállalatunk egyenletes fejlődésének egyik záloga van ebben. A különböző részlegvezetőknek is feladatként adtuk, hogy támogassák, karolják fel a brigádok kezdeményezéseit. A legjobb brigádok, a versenyben élenjárók a nyereségből is többet kapnak — mondja az igazgatóhelyettes. A tömegfuvarozási részleg, a billenősök a vállalaton belül kétszer lettek elsők a versenyben. Mindig ráadással „hozzák a tervet” — mondják róluk. Nemcsak pénzben, de önképzésben, művelődésben is. A jubileumi versenyben azonban csak a harmadikok lettek. Mert amint az Topos Istvánné versenyügyi előadó füzetéből kiderült, a vállalaton belül bőven vannak konkurrenseik. Mintegy 188 brigád versenyez, közöttük olyan nevezetesek is, mint a „nyolcszoros” Villanyszerelő brigád. Nehéz a központi karbantartó üzemen is túltenni: értékes és rendszeres társadalmi munkáikkal mindig sok pontot szereznek. Az adminisztrációs területeken alakult brigádok — így például a Szorgalom, a Szabadság brigád — a fizikai állományú brigádok patronálásában jeleskednek. A vezetésen is múlik . A kongresszusi vállalások igen sok irányúak, de lényegében a legfontosabb vállalati célok elérését szolgálják. Így például azt, hogy a múlt évhez viszonyítva egy dolgozóra jutó termelési értéket, illetve részesedési alapot egy-egy százalékkal növelhessék. Ez az egy százalék is erőfeszítést, nagy munkafegyelmet igényel — mondja a versenyfelelős. S kell hozzá vezetői találékonyság, magas fokú szervezőkészség is. Mert a felszabadulási verseny jó eredményeiben ez a tény is benne volt. Ebben az időszakban például a termelékenységi mutató 15 százalékkal javult, az egy dolgozóra eső termelési érték pedig 15 százalékkal nőtt. A vezetők, Both Vilmos igazgató, Varga Sándor gazdasági igazgató, Gergely János igazgatóhelyettes, Szatmári Sándor párttitkár és még néhányan egyik legfontosabb feladatnak tartják, hogy a reformmal kapott lehetőségekkel éljenek, kamatoztassák a vállalat javára. Nagy rugalmasság jellemzi például az irányító emberek munkáját a fuvardíjak megállapításánál. Az egyik jelentős újításuk a TEFU-taxik önelszámoltatása: az első hónap után úgy ítélik, hogy bevált. , Az idén nyolcszázalékos bérfejlesztést irányoztak elő. Azt tervezik, hogy elsősorban a fizikai munkások — a gépkocsivezetők, kalauzok, rakodók — fizetését rendezik belőle. A múlt évben több mint félmillió forintot fizettek ki a legjobb brigádoknak, versenyzőknek. Az idén ez az összeg is inkább nő, mint csökken , ha a dolgozók teljesítik vállalásaikat, megfelelnek a velük szemben támasztott nagyobb követelményeknek. A dolgozókkal beszélgetve úgy éreztük: a 14-es AKÖV- nél ez az esztendő sem lehet más, mint a többi. Ez az esztendő is hoz majd valamilyen kitüntetést. Annál is inkább, mivel a jobb eredmények eléréséhez a kulcsot is megtalálták. A jövőben a legjobbakat, a legszorgalmasabbakat anyagilag és erkölcsileg még inkább megbecsülik. Keserű Ernő oht Női koromcipő, fehér 144,— Ft Férfiszandál, bőrtalpú 225,— Ft Modern női bőrsaru 133,— Ft 7 Műemlékvédelem Pannonhalmán Félszáz szakembert mozgósítottak az ezeréves épületcsoport kárainak elhárítására Hazánk legrégibb műemlékegyüttese a pannonhalmi monostor épületcsoportja. A honfoglalást követő első évszázadokban Pannonhalma volt az ország szellemi központja. Híres monostorát még Géza fejedelem alapította 996-ban, de az építkezést I. István király fejezte be. Az 1001-ben kibocsátott alapítólevél gazdag kiváltságokkal tüntette ki a Pannonhalmára idegenből telepített bencéseket, hogy földművelésre, építkezésre tanítsák az akkor még jórészt nomád magyar népet. Az időközben elpusztult templom helyén 1137-ben új templomot emeltek román stílusban. A ma is álló templom alapjának az 1225-ben befejezett csúcsíves templomot tekintik, melyhez az idők folyamán barokk részeket építettek. A templom kettős tagolódású: alsó és felső templomból áll. Pannónia ősrégi várának múltja, monostorával és templomépületével maga az ezeréves magyar történelem és művelődéstörténet egy része. Riasztó észlelések A mintegy háromszáz méter magas dombról, a Győrtől húsz kilométernyire fekvő Pannonhalmáról az utóbbi években egyre gyakrabban érkeztek olyan észlelésekről levelek az Országos Műemléki Felügyelőséghez, hogy talajmozgások következtében repedések, épületkárok keletkeztek a monostor épületein. A műemlékek birtokosait és használóit törvényerejű rendelet kötelezi a műemlék megóvására, karbantartására és helyreállítására. A pannonhalmi apátság az állam segítségét kérte az épületek további romlásának megszüntetésére. Ma már az Országos Műemléki Felügyelőség összefogó koordinálásával több tudományos intézmény s vállalat kapcsolódott be ebbe a munkába, hogy megóvják a magyarság egyik legősibb helyén ezt az épületcsoportot, ahol holt kövek idézik a történelmet és ahol a monostor gyűjteményeiben — könyvtárában, levéltárában, képtárában, éremtárában — a magyar művelődéstörténet felbecsülhetetlen értékű kincseit őrzik. A jelenleg háromszázezer kötetes pannonhalmi könyvtár az ország ötödik legnagyobb könyvtára, a másoló szerzetesek egykoron itt készítették a Pray-kódexet, benne a híres Halotti Beszéddel, levéltára pedig történelmünk legrégibb emlékeit őrzi, köztük egyik legrégibb nyelvemlékünket, az 1055-ben kiadott Tihanyi Alapítólevelet. Megbomlott az egyensúly A Magyarhoni Földtani Társulat mérnökgeológiai és építésföldtani szakosztálya most tanulmányutat rendezett Pannonhalmára, az épületkároknak helyszínen való tanulmányozására, s ez az út meggyőzően bizonyította, hogy az állam milyen áldozatkészen nyújt segítséget a monostor épületcsoportjának rendbehozatalához. Ezért is fejezte ki első szavaiban köszönetét kormányunknak dr. Monsberger Ulrik kormányzó perjel, amikor a monostor lakói nevében üdvözölte a több mint félszáz részvevőt — tudósokat, geológusokat, mérnököket és más szakembereket —, akik a gimnázium Teleki-termében gyűltek egybe, hogy megvitassák a kártételek okait és a további károsodások megszüntetésének lehetőségeit. A problémákat minden vonatkozásukban vizsgáló előadásokat dr. Schmidt Eligius Róbert műegyetemi tanár vezette be a Pannonhalmi hármas dombság földtani viszonyainak ismertetésével. Eddig egyensúlyban élt a hegy és a monostor, a negyvenes években azonban ez az egyensúly a természet és az emberi beavatkozás között megbomlott. A gimnázium és a kollégium épületének létesítésével, az idegenforgalom növekedésével, továbbá a monostorban kialakított járási szociális otthon létesítésével a lakók és látogatók száma megsokszorozódott a dombon, sokkal nagyobb lett a vízfogyasztás és a szennyvíz mennyisége is. A túlterhelt és rosszul elkészített közművek csövei eltörtek, a talajt átáztatták és így a vízzel és szennyvízzel átitatott rétegek megmozdultak. Ez okozza az épületrongálódásokat. Az épületmozgások okai Dr. Levárdy Ferenc, az Országos Műemléki Felügyelőség művészettörténésze az épületmozgás okait kutatva megállapította, hogy a monostor mai állapotában — az e századi épületeken kívül — nem ismerjük sem az alapozási mélységet, sem az alapozási módot. A monostor épületcsoportjáról tehát pontosan nem tudjuk, hogy min és hogyan áll. Mányoki János főmérnök, a Győr-Sopron megyei Tanácsi Tervező Vállalat igazgatóhelyettese a pannahalmi épületkárosodásokra vonatkozóan két okot jelölt meg. Az okok egyik csoportját az épületanyagok romlásában látja, így a gimnázium építésében felhasznált bauxitbeton tönkremenetelében. A másik ok összetettebb: a domb megváltozott növényvilága megváltoztatta a csapadék beszivárgását. Ehhez járult a vízvezeték és a csatornahálózat meghibásodásából elszivárgó víz. Ez okozta a talajmozgásokat, az épületmozgásokat. Az eddigi vizsgálatok és mérések alapján megállapította, hogy legsürgősebb a beavatkozás a harmincas évek elején épült főbejáratnál, amelyet részben a törökkori vizesárok laza feltöltésére alapoztak. Súlyos károk keletkeztek a monostor épületében is, különösen az értékes — 1780- ban készített és eredeti állapotában megmaradt — freskókkal díszített ebédlő falain. A monostor alatt helyenként elázottak a rétegek a szennyvizek kiszivárgása folytán. Az elázott rétegek összenyomódása következtében repednek meg a falak, aminek további következménye azután az általános épületromlás. A további károsodások megakadályozása Az épületkárok, további romlások megakadályozása érdekében legfontosabb a vizes közművek megfelelő rekonstrukciója. Dr. Lazányi István, a Budapesti Műszaki Egyetem geotechnikai tanszékének adjunktusa szerint is átázás okozta az épületmozgást, ezért közvetlen orvoslásként a káros vizek beszivárgásának okait kell megszüntetni. Mindenekelőtt a belső vezetékrendszert kell megjavítani. Dr. Scheuer Gyula szakosztályvezető és Tóth Imréné irányító tervező, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat munkatársai elmondották, hogy a laboratóriumi vizsgálatok a szivárgó vízszennyvíz eredetét mutatták ki. Zorkóczy Zoltánná, a Győr-Sopron megyei Tanácsi Tervező Vállalat osztályvezető mérnöke megállapította, hogy napi húsz köbméter szennyvíz ment a talajba a csőrepedések miatt, a szennyvízcsatorna megjavítását azonnal meg kell kezdeni. A hosszú vita tanulságait dr. Juhász József kandidátus, egyetemi docens, a Magyarhoni Földtani Társulat mérnökgeológiai és építésföldtani szakosztályának elnöke foglalta össze. A teendők között az első a vezetékek szivárgásának megszüntetése. A lejtőket az erózió ellen meg kell védeni, fásítani kell. Nagyon fontos, hogy az épületcsoport esetleges további mozgásának regisztrálására rendszeres méréseket végezzenek a jövőben. Az ismeretlen alapozási mélységek felderítésére geoelektromos vizsgálatot kell végezni. Pannonhalma, legrégibb műemlékegyüttesünk sok problémával terhes, a kibontakozás mégis megnyugtatóan folyamatban van. Erről beszélt a tanulmányút részvevőitől elbúcsúzva dr. Tihanyi Bánk házgondnok, aki a monostor lakói nevében köszönetet mondott az illetékeseknek az értékes támogatásért, hogy ezeket a problémákat meglátták és segítségükre siettek. Környei Elek Június 8-án végződik a tanév A Művelődésügyi Minisztériumban kedden tanácskozások kezdődtek meg az idei tanév eredményeiről és a következő oktatási év előkészítéséről. A megbeszéléseken szaktárgyanként elemzik a tanév tapasztalatait, a pedagógusok munkáját, és meghatározzák a további feladatokat. Az első napon az óvodai felügyelők, valamint a dolgozók általános iskoláinak szakelőadói értekeztek. A Művelődésügyi Minisztériumban megvizsgálták, hogy milyen az iskolák tanszerellátottsága. Megállapították, hogy a tanszerszükséglet megközelíti a hárommilliárd forintot, és a jelenlegi ellátottság szintje nem éri el az ötven százalékot. Különösen sok a hiány az általános iskolák alsó tagozatainak felszereléseiben, továbbá a felső tagozaton a fizika, a kémia, az élővilág, a magyar nyelv és irodalom tantárgyaknál. Hiányosságok mutatkoznak a középiskolai felszerelésben is. A jövőben tervszerűbben kívánják biztosítani az iskolák tanszerellátását, ezért a minisztériumban irányelveket állítottak össze az iskolák felügyeletét ellátó tanácsi szakigazgatási szervek számára. Az idei tanévből egyébként már csak öt nap van hátra. Az általános és középiskolákban hétfőn, június 8-án fejeződik be a tanítás, majd az igazgató által megjelölt időpontban — a 8-ával kezdődő hét végén — tartják meg a tanévzáró ünnepséget és osztják ki a bizonyítványt. Az új első osztályosokat június 15-én és 16-án írják be. KERESÜNK NAGY-BUDAPEST TERÜLETÉN 2 ÁGYAS LAKÓSZOBÁKAT FOLYAMATOS, HOSSZABB IDŐRE SZÓLÓ BÉRLEMÉNYKÉNT, VIDÉKI MUNKAVÁLLALÓINK (HÁZASPÁROK) ELHELYEZÉSE VÉGETT „NAGYVÁLLALAT 535” jeligés levelek a Magyar Hirdetőbe (Budapest, V., Felszabadulás tér 1.) címre küldendők LEVELÜK ALAPJÁN VÁLLALATUNK MEGKERESI