Magyar Nemzet, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-03 / 128. szám
8 TAVASZ A SÁRRÉTEN Kacsapecsenye Biharugrára menet mindenik falusi könyvtárban megálltunk. Egyik csinosabb, mint a másik, valamennyi a békéscsabai kiváló könyvtáros, Lipták Pál tervezése és hatása. A vésztől például kívül ütöttkopott polgárház (a tanács arra nem áldoz, mert magántulajdonostól bérli), de belül aranyos, derűs, tágas lakás, könyvpolcokkal, ülőgarnitúrákkal és rengeteg gyönyörű parasztcseréppel. Okány, Zsadány — ki tud róla az ország távoli tájain?, és ha igen, a múlt fekete színeit juttatja eszébe. Most is sok még erre a nádfedeles, földhözragadt vályogház, de az új világ is gyorsan bontakozik s annak lakói — legalábbis iskoláskorukban, szinte mind könyvtárba járnak. És mindenütt hiányzik már a művelődés háza, ifjak s idősebbek klubja, mert a néhol előtalálható hodály nem pótolja jobbra-balra végtelen vetések, s még tágasabb szikes-gazos rétek. Víz áll rajtuk, sás, káka hajladozik a szélben. Előttünk a betonúton barna fogolycsapat sétál, most felrebben. Így szoktak, családostul kószálnak, mondják fiatal útitársaim. Fácán, túzok, őz, nyúl, rengeteg vadkacsa — megszépítik a vidéket. Hatalmas nyájak legelnek, még innen nem szorultak ki e modern világban. Találkoztunk magán juhászokkal. Nyája-juhász? barbárok még mindig? Nevetnek a könyvtáros lányok, az a szép, nagy, kövér ember kétszáz birkájával alighanem zsebre vág bennünket. Ma már nem foglalkozik az ember ilyennel, csak ha nagyon megéri. Tömzsi református templomok, ezüstösen csillogó vízgolyók. Állami gazdaság, tsz... Tsz-központ előtt futunk. — Itt tartottam előadást Sánta Ferencről — mondja Szidi, a könyvtáros. — Harminc fiatal hallgatott, húsz részt vett a vitában is... Kis kultúrkombinátjuk van és el nem tudod képzelni, milyen modern gondolkodásúak! Messziről ide látszik a Biharugrai Halgazdaság hűtőháza és egész kis falunyi új telepe. Errefelé búvik a Szabó Pali bácsi tanyája, vajon megvan-e még körülötte a megénekelt erdő? Kilométereken át csak legelő, rét, néhol tehéncsorda, birkanyáj... a tszházak közt jókora garázs. Biharugra szép széles főutcáján új házak, pompás vaskerítések, ápolt, sűrű, metszett rózsabokorszegély között szaladunk s megállunk a tanácsháza előtt. Éppen ott áll előtte, biciklire támaszkodva, a fiatal elnök. Megörült nekünk, betessékelt a nagy házba, melynek nagy szobái közül az átjáróban elegáns titkárnő éppen modern sokszorosítógépen dolgozott. Az elnök irodájában új bútor, óriás szobanövények és Szabó Pali bácsi képe. De jó az olyanokat hallani, amit az elnök mond. Az ablakán gólyafészekre látni. Életemben összesen nem láttam annyi gólyafészket, mint ezen a héten. Az elnök nevet pedig már sokan leverik, mert lám, szörnyen öszszepiszkítja a cseréptetőt. — A Halgazdaság tisztviselőnői megmentettek egy fészket, jöttek teherautóval, emberekkel, leszedték a nem kívánt hajlékot, és otthon, az irodatelepen felrakták egy alkalmas tetőre. Már bele is költöztek a gólyák! Nevettünk, meghatódtunk. Nézem ezt a fészket a tanácsháza udvarán, három gólya áll a cseréptető élén. — Az a jobb oldali, az vendég. Szeretik meglátogatni egymást. Még ajándékot is hoznak, előbb a fészekrakáshoz, később a kis fiókáknak. Órák hosszatt érdemes elnézni őket. Nagyon tetszik nekem Szabó Pál faluja. De jó volna, ha itt őt meglátogatnánk! — Nincs most itthon, de a házát megmutathatom. Damjanich utca 46. A főúttal párhuzamosan kanyarog, kis kertek, apró, de szépen tatarozott házak közt Pali bácsi szomszédasszonya hozza a kulcsot — az ő kertjén át betörünk s már itt az oszlopos-tornácos, kedves kis épület. Odabent hűvös, télies tisztaság, kicsit megmodernizált konyha, fürdőszoba, három pici szoba s az üveges verandából alakított munkahely: itt szokott, itt szeret Pali bácsi írni, jól kirekesztve a családi zsivalyból. A díványon nagy halom vasalt ágyruha várja a nyaralókat Örülök, hogy láttam ezt a kedves házat A Halgazdasághoz lezárt sorompós út vezet, portás ereszt be bennüket és már meg is csap a nagyüzem szele. Azt mondják, éppen próbahalászás folyik, siessünk. — Szép ez nyáron — magyaráz a tanácselnök —, nád meg káka, s ameddig a szem lát, egymás után nagy tó. A Kis-Sárrét tájegységben vagyunk. — Hát az mi a csuda, az a sárga szőnyeg? — Kacsa. Felnő hatszázezer kacsa a tavakon. Nincs még elég mesterséges sziget, kiömlenek a partra is, pedig ez nem helyük. — Enni jönnek? — Dehogy. Nézze, végig a vízen hosszú sorokban állnak a bádog etetők. 25 mázsa takarmányt eszik ez a tó naponta. — Előbb megeszi a kacsa, azután a halak? — kérdem fintorogva. — Világért sem! — tiltakoznak, már a halásztanyán, agronómusok, halászmesterek, mindenki. — Előítélet, tévedés, rosszakarat. Míg nem neveltünk kacsát a tavakon, sertéstrágyát kellett és rengeteget, a vízbe beszórni. A halaknak növényi világra van szükségük, a trágyát nem eszik, de a plankton keletkezéséhez és szaporodásához szerves trágya kell. Hogy ez a hal kacsa párosítás milyen hasznos? Ha minden jól megy, az idén elérjük holdanként a 10 mázsás hal és az 5 mázsás kacsahozamot. Számítsa ki, mennyit ér az? Van 3333 katasztrális hold tófelületünk... És a halastavon nevelt kacsa 95 százaléka I. osztályú. Kiváló exportminőség, korlátlanul van is rá piac. — Persze van ám vele munka bőven... Mi a legnehezebb? Az őszi halászás. Hideg szélben, meg esőben. A halakat mély halágyba húzzuk öszsze, onnan nagy hálókkal kiemeljük. 600 mázsa hal is van egy nagy hálóban, hat ember húzza ki. Nehéz, hideg, vizes munka. De nyáron szép... Lapos ladikba szállunk. Nem mély a víz, rúddal tolják befelé az emberek, állva, mint a gondolások. Elúszunk egy etetőt jelző cölöp mellett, ott megmerítik a hálót és egy pillanat alatt kiemelnek tíz-tizenöt darab, pontosan egyforma, 60 dekás tükörpontyot. Ott csapkodnak a ladik fenekén néhány percig, míg gusztálják őket, aztán a halászmester egyenként visszahajigálja. Képzelem, hogy megkönnyebbültek! Megmenekültek a haláltól. Egyelőre. Augusztusra 120 dekásak lesznek és akkor végük ... — Mennyi ideig él a hal halastóban ? — Három évig. Már van termálkútunk, most építünk melegvizes tórendszert, akkor az anyahalak előmelegítésével és mesterséges megtermékenyítéssel az ikrák zugerüveges keltetésével, aztán a zsenge ivadék temperált vizű, planktonban gazdag medencékben történő előnevelésével 12—20 dekás halacskákat nevelünk az első évben. Azok aztán, kétéves korukra, árukész méretűre nőnek. — Csak ősszel halásznak? — Dehogy is! Ütemezve neveljük a halat, minden szezonban másik generáció kerül hálóba. Majdnem úgy, mint a kacsákat. — Hát a kacsa meddig él? — 50 napot. Átautózunk kacsaországba látom az elegáns keltető páncélszekrényeket, melyekben óránként ide vagy oda billen egyszerre nyolc- vagy hányezer tojás. Látom a kicsi újszülötteket, amint a lányok nagy vesszőkosárba szedik és viszik az üvegházba, 13 000 testvérük közé. Nézem azt a sárga, lármás társaságot, aztán a hosszú medencés kifutóban véges végig 16 000 kéthetes, már fehér sereget. Azóta azok már kint úsznak a tóban, elterülnek a víz színén, mint a lótuszvirág ... Széle-hossza nincs a víznek, megint gáton járunk. Az első halastavakat még az első háború előtt, Dobus Zoltán mérnök és tulajdonos testvérei teremtették. Azokat és azok mai utódait, folytatását egészen a közelmúltig a Sebes- Körös romániai részével táplálták, s a rengeteg vízért súlyos árat kellett fizetni a román államnak. — Kozma Lajos igazgatónk fundálta ki, hogy duzzasztót kell itt építeni. Azóta abból emeljük ki a vizet... Az igazgató Toldi Miklós termetű, szépségű, akaratú agrármérnök doktor. Mindenki csak lelkendezve beszélt róla, én abból, meg külsőségekből ítélhetek: az egész gazdaság, de kivált a központ, lakótelep, s az irodák olyan elegánsak, az egész gazdaság ott az ország keleti határán olyan szép, hogy azt Európa nyugati szélén is megirigyelhetnék. Ezt a tanácselnök jobban fogalmazta: — Aki Ugrán meg nem él, az elmehet a világból. — Mi kell az ilyen csodához? — kérdem Kozma doktort. — Lelkesedés. Nagy akarat. Korszerű technológia. Egymást kiegészítő termelési ág. Kitartás. Türelem. Móricz virág A KIVÁLÓ ARUK FÓRUMA 1970 TAVASZI PÁLYÁZATÁN KIEMELKEDŐEN JÓ MINŐSÉGI ÉS ESZTÉTIKAI TULAJDONSÁGAIK ELISMERÉSÉÜL MEGKÜLÖNBÖZTETŐ MINŐSÍTŐ JELET KAPOTT FOGYASZTÁSI CIKKEK KIÁLLÍTÁSA 1970. JÚNIUS 4-ÉN, 12 ÓRAKOR NYÍLIK AZ ORSZÁGOS PIACKUTATÓ INTÉZET Budapest, VI., Nagymező utca 20. szám alatti bemutatótermében MEGTEKINTHETŐ JÚNIUS 12-IG, MINDENNAP 10—19 ÓRA KÖZÖTT . Masar Nerazet Matisse magyar kapcsolatai Párizsban most zárult a fauvizmus vezéralakjának, Henri Matisse-nak, századik születésnapja alkalmából rendezett nagy emlékkiállítása. A nagyra becsült francia mester századik születésnapja alkalom a Matisse-fogalom tisztázására. Ebben segítséget jelent Brassai Picasso könyve. A Corvina kiadásában Réz Ádám fordításában, kiváló jegyzeteivel megjelent Brassai-opusz nemcsak Picasso bonyolult, látszólag ellentmondásos, roppant egyéniségét világítja meg, tárja fel elbájoló szerénységgel, bölcs közvetlenséggel, hanem többször és tömör jellemzéssel említi Matisse-t is. Brassai céloz arra, hogy Matisse Picassoval homlokegyenest ellenkező egyéniség, mégis megpróbálkozott Picasso híres behunyt szemű rajzolási módszerével is. Brassai párbeszédet közöl könyvében Matisse Marguerite nevű leányával, Dubhuiinéval, aki kétségbeesve jajdult fel 1960 szeptemberében a Matisse-hamisítványok és a hamisítók „minden képzeletet felülmúló, ördögi ügyessége” miatt. Ebből származik Matisse értékének devalvációja és Matisse-fogalmunk tisztázatlansága is. Nagyrészt a hamisítványok elterjesztésének, reprodukálásának tulajdonítható a párizsi Matisse-emlékkiállítás lanyha visszhangja. Dubuinné szerint „Picassónak és Matisse-nak nem volt sok közös vonása. A hírnevük hozta össze őket. Szerették egymást, mint két vetélytárs, aki szövetkezik, és közben figyeli, mit csinál a másik.” Ugyancsak Matisse leánya hallotta apjától sokszor: „Az életben választani kell, vagy festünk, vagy társaságba járunk. Mind a kettőt nem lehet egyszerre.” Picasso rendhagyó, kivétel, egyszerre tud sokfélét csinálni. Tihanyi Lajossal és Gál László Sorbonne-on doktorált műtörténésszel ültem a Dóm teraszán, mint kezdő újságíró, aki lapja megbízásából a párizsi világkiállításra utazott, ők hívták fel a figyelmemet egy este, egy hatalmas termetű, baszk sapkás jelenségre. A kutyáját sétáltatta. Azt mondták áhítattal: nézze, Matisse! Sok-sok évvel e találkozás után Vácott felkerestem Bornemisza Gézát, hogy 1960-as Ernst múzeumi kiállításának katalógus-előszavát megbeszéljük. Akkor mondta el részletesen, hogy Leó Stein — aki a szellemes műtörténész író Gertrud testvérével együtt dajkálta — pártfogolta az avantgardizmust — mutatta be őt századunk első évtizedében Matisse-nak. Perlrot Csaba Vilmos és Bornemisza elválaszthatatlan barátok voltak és szegények. Matisse maga mellé vette a két ifjú magyar tehetséget, két évig foglalkozott velük ingyen. Matisse leánya a Brassaikönyvben elmondja azt is, hogy apja Vollardtól megvett egy Cézanne-képet, felesége gyűrűit zálogosította el S bármily nélkülözések között is élt családjával, s bármenynyire is rá akarták bírni barátai, a Cézanne-képtől nem vált meg. Élete alkonyán, amikor már „Matisse” lett, a Petite Palais-nek ajándékozta. Matisse egyik életelve volt: művésznek egy hallal és egy darab kenyérrel be kell érnie naponta. Itt lenne az ideje, hogy a magyar képzőművészet újkori történetírása és elsősorban a Magyar Nemzeti Galéria új várbeli otthona Perlrot Csaba Vilmos mellett — aki jelentőséghez mérten, bár szétszórtan van képviselve — helyet keressen és juttasson Bornemisza Gézának is. Nemcsak azért, mert ő is Matisse tanítványa volt. Hiszen Matisse, a cézannei jellemű, puritán, csökönyös francia, a művészi erkölcs egyik megtestesítője, éppen azért karolta fel a két magyar tehetséget, tanította őket ingyen (pedig még akkor ő is vizen és kenyéren élt), mert felismerte bennük a művészfaj gerinceseit. Dutka Mária A füredi színház oszlopai A Magyar Nemzet „Füred várossá érik” című cikkében szereplő Krúdy-idézet félreértésre adhat okot a hajdani kőszínház és oszlopai történetére vonatkozólag. Valóság az, hogy a színházat létrehozó mozgalmat Kisfaludy Sándor indította el és vitte győzelemre az ellenzéki köznemesség szavazatai segítségével Zala vármegye közgyűlésén. „A szépen faragott kövek” azonban nem az ő, hanem a színháztervezőjének, Fülöp József veszprémi mérnöknek és az oszlopokat adományozó Festetich Lászlónak és Balaton vidéki kőfaragóinak ízlését dicsérik, kik a gróf egyik kőbányájában faragták ki azokat. Az ezreket érő oszlopok megszületésében Kisfaludyné Szegedy Rózának is érdeme van, ki serkentőleg hatott unokaöcscsére, Festetich Lászlóra. Az első magyar Nemzeti Színház létrehozói között meg kell említenünk Füred dolgos kisnemeseit és jobbágyait, kik száz igás- és ezer gyalognapszámmal járultak hozzá a nagy ügyhöz, pedig ez időben építették önkéntes munkával ma is messziről fehérlő református templomukat. A színházépítő jobbágyok sírjai a templom mögötti magaslaton a régi református temetőben porladnak. Ma már csak néhány szív alakú sírkő (miért is nincsenek védetté nyilvánítva!?) és jeltelen füves halom jelzi nyughelyüket. Az 1878-ban föld alá került oszlopokat 1943-ban a füredi ivócsarnok homlokzatába, majd a tűzvész után 1954-ben a füredi Kiserdőben gloriette formájában köríves talapzatra helyezve állították fel. Fejezetük azonban már hiányzik. Burgyán Miklós JÓ, HA ÖN IS TUDJA NEMCSAK KÉSZPÉNZÉRT, HANEM BIZOMÁNYBAN IS ÁTVESSZÜK ARANY ÉS EZÜST TÁRGYAIT V„ Kígyó utca 2. • ^ \ V., Irányi utca 1. Krisztina körút 79.» ^ VII., Lenin körút 17. "r V' 'II., Rákóczi út 56. **0gLM|NY VII., Baross tér 23. Szerda, 1970. június X. A IX. kerület rendezéséről A városrendezés és Dunapart szépítési program egyik mindinkább sürgetőbbé váló, megvalósítandó pontja, hogy a Közgazdasági Egyetem alatti, s a Műszaki Egyetemmel szemben levő partszakaszról eltüntessék az ott még mindig üzemelő , az egyetem épületével kapcsolatos összbenyomást nagyon rontó — FŰSZÉRT-raktárházakat. Helyükre, parkírozott miliőbe, megfelelő befogadó képességű, az alsórakpartról megközelíthető autóparkoló kiépítésével egy, az emeleti teraszával a Duna fölé beívelő, csupa üvegfalú, reprezentatív kivitelű új Matrózcsárda megépítésével azt hiszem nagyban hozzájárulnának a IX. kerületi Duna-part felső szakaszának hangulatkép-kialakításához. Asztalos István XI., Vásárhelyi Pál u. 7. III. 10. Utószó a „latinból elsőkhöz Szeretném közölni az összes érdekeltekkel, hogy az említett riportban megjelent fatális hibáért (Horatius nevének kihagyása) nem a kitűnő tanuló Csillik Évát terheli a felelősség, hanem kizárólag alulírottat. Fedor Ágnes „Miért nincs ablakhőmérő ?" Hivatkozással a Magyar Nemzet Tisztelt Szerkesztőség rovatában megjelent, Miért nincs ablakhőmérő című olvasólevélre, szíves tudomásukra hozzuk, hogy az ablakhőmérőket NDK-importból hozatjuk be, mivel hazai gyártása nincsen. Tekintettel arra, hogy a gyártó cégnek szállítási lemaradása van és a szállítás üteme nem folyamatos, így a ritkán küldött, kis mennyiségű ablakhőmérő nem fedezi a szükségletet. A fent leírtak szíves tudomásulvételét kérjük. OFOTERT, Kolosi Miksa főosztályvezető, Saroveczki Gyuláné kisker. o.vés. Eddig a válaszlevél. Csupán azt kérdezzük: miért kell mindezt tudomásul vennünk? Miért nem lehet több hőmérőt rendelni és esetleg máshonnan is? Hiszen egy hiánycikk marad! Ami engem illet, problémám megoldódott: egy kollégám vett nekem ablakhőmérőt Moszkvában, ahol az ilyesmi nem probléma. Sz. M.