Magyar Nemzet, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-04 / 181. szám

2 nai szóvivő hétfői közlése sze­rint a kambodzsai kormány­csapatok visszafoglalták a fő­várostól körülbelül 60—70 kilométernyire északra fekvő Skou­ városát, ahonnan a ha­zafias erők a vasárnapi nap folyamán részben kivonultak. Heves harcok folynak to­vábbra is a Phnom Penhtől mintegy 130 kilométernyire fekvő Kompong Thomban, amelyet a szabadságharcosok — egy szóvivő szóhasználata szerint — „fanatikus erővel” támadnak. A kambodzsai pa­rancsnokság jelentése szerint a kormánycsapatok az említett két harctéren legalább 45 ha­lottat vesztettek és 137 kato­nájuk megsebesült. Saigonból jelenti a UPI. Az amerikai légierő és a tüzérség vasárnap Dél-Vietnam északi tartományai ellen intézett tá­madásokat Szufanuvong levele Vientianéből jelenti az AFP. Souvanna Phouma laoszi mi­niszterelnök hétfőn délelőtt fogadta Soukvongsak herceget, Szufanuvongnak, a Laoszi Ha­zafias Front Pártja elnökének személyes megbízottját, aki péntek este érkezett Vientia­­néba. Soukvongsak a találkozó alkalmából átnyújtotta a mi­niszterelnöknek Szufanuvong levelét. Az üzenet tartalmát még nem hozták nyilvános­ságra. Savang Vathana király hét­fő délelőtt Luang Prabangból, a királyi székhelyről Vientia­­néba érkezett és ott tölt né­hány napot, mielőtt tovább­utazik Japánba, hogy jelen le­gyen az osakai világkiállítás „laoszi napján". Bangkokból jelenti az AFP: Csaruszathien tábornok, thai­földi belügyminiszter egy bangkoki lapnak adott interjú­jában közölte, hogy Thaiföld és Kambodzsa között „félhiva­talos szóbeli megállapodás” jött létre, amelynek értelmé­ben a thaiföldi fegyveres erők behatolhatnak Kambodzsa te­rületére abban az esetben, ha a szabadságharcosok „közvet­len veszéllyel fenyegetik Thai­föld biztonságát”. Hozzátette, hogy Thaiföld közvetlen ve­szélynek tekintené azt is, ha „fokozódnék az ellenséges te­vékenység” az országgal szom­szédos kambodzsai tartomá­nyokban. A tábornok rámutatott, hogy a megállapodás Lan Nol kam­bodzsai miniszterelnök és thai­földi kollégája, Thanom Kitti­­kacsom között jött létre, Lón Nol legutóbbi bangkoki láto­gatása alkalmával Hanoiból jelenti a TASZSZ. A Nhan Dán hétfői számában Nixon elnök július 30-i sajtó­­értekezletét kommentálva alá­húzza, hogy az Egyesült Álla­mok elnöke két fő kérdésben — a csapatkivonások és a dél­vietnami nép önrendelkezési jogának kérdésében — tovább­ra is ragaszkodik makacs ál­láspontjához. A Vietnami Demokratikus Köztársaság légvédelme va­sárnap Thanh Hoa tartomány légterében megsemmisített egy pilóta nélküli amerikai felde­rítő repülőgépet — jelentette be hétfőn a VNA hírügynök­ség. A vasárnapival 3358-ra emelkedett azoknak az ameri­kai repülőgépeknek a száma, amelyeket a vietnami háború kezdete óta a VDK légterében lőttek le. Kennedy ki akart vonulni New Yorkból jelenti az AFP. Kennedy elnök 1965-re tervez­te az összes amerikai csapatok kivonását Dél-Vietnamból — írja legutóbbi számában a Life című amerikai folyóirat. A cikkben az elnök egy volt tanácsadója, Kenneth O’Con­­nel számol be arról, hogy Kennedy elnök Douglas McAr­­thur tábornok és Mike Mans­­field szenátor javaslatára ha­tározta el röviddel dallasi látogatása előtt, hogy 1964-ben esedékes újraválasztása után véget vet az abban az időben még kisszámú és főleg „tanács­adókból" álló amerikai erők vietnami tartózkodásának. Mike Mansfield szenátor a Washington Post című lapban megerősítette a Life cikkét és kijelentette, hogy Kennedy el­nök arra vonatkozó döntése, hogy kivonja az amerikai csa­patokat Dél-Vietnamból, „ha­tározott és végleges volt". Bruce Párizsban Párizsból jelenti az AP. Hétfőn megérkezett Párizsba David Bruce, a vietnami tár­gyalásokon részt vevő ameri­kai küldöttség nemrég kine­vezett új vezetője. Mint meg­érkezésekor közölte, a csütör­tökön esedékes legközelebbi ülésen már részt fog venni. Ezzel véget ért az a nyolc­­hónapos időszak, mialatt az amerikai küldöttség munkáját csak megbízott vezető irányí­totta, amit a VDK és a DIFK a párizsi értekezlet szintje le­fokozásának minősített Bruce megerősítette, hogy Nixon elnök nagyarányú cse­lekvési szabadságot biztosított neki a tárgyalások vitelében. A kambodzsai kormányka­tonaság öt zászlóalja, hétfőn a tengerparti Kompong Speuból kiindulva, ismét kísérletet tett a kikötőt a fővárossal össze­kötő létfontosságú 4-es számú országút megtisztítására. A né­pi erők az elmúlt napokban fel­robbantották az országút négy hídj­át és mesterlövészeik ismé­telten megbénítják a közleke­dést. A Phnom Penh-i hatósá­gok többszöri sürgetésére az amerikai légierő gépeit vetet­ték be a feltételezések szerint az országút két oldalán kiépí­tett partizánállások ellen. Az amerikai repülőgépek robba­nó és napalmbombákat szór­tak le, fedélzeti fegyvereikkel pásztázták a szóban forgó te­rületet. A kambodzsai szabadsághar­cosok „visszaszivárogtak” az úgynevezett Kacsacsőrbe, az Egyesült Államok májusban megindított kambodzsai inter­venciójának első felvonulási területére, valamint az ország északi részében fekvő Chup és Mimot körül elterülő ültetvé­nyekre — jelenti az AFP, a Kambodzsában állomásozó sai­­goni kormánycsapatok pa­rancsnokát, Do Cao Tri tábor­nokot idézve. Észak -írországi Folytatódnak az összecsapások Belfastból jelenti a Reuter. Vasárnap éjjel és hétfőn foly­tatódtak a szórványos össze­csapások az angol katonaság és a tüntetők között Belfast katolikus negyedében. A tüntetők szétoszlatására a múlt hét óta a katonaság első ízben használt gumi­lövedéke­ket. Az összecsapásokban — mint az AP hírügynökség je­lenti — két katona megsérült és a rendőrség húsz személyt őrizetbe vett. Robert Porter észak-ír bel­ügyminiszter vasárnap este bejelentette, hogy 10 000 font helyett 50 000 fonttal jutal­mazzák azokat, akik az utób­bi időben elszaporodott bom­bamerényletek tetteseinek nyomára vezetik a hatóságo­kat. Negyedik hetében az olasz kormányválság Rómából jelenti az AFP. Az olasz kormányválság ne­gyedik hetébe lépett­ Emilio Colombo kijelölt olasz minisz­terelnök a kereszténydemok­rata vezetőkkel folytatott va­sárnapi megbeszélésein be­számolt nehéz megbízatásának eddigi eredményeiről. Az új kormány megalakításával kapcsolatban Colombo „mér­sékelt optimizmusának” adott hangot. Megfigyelők ezzel szemben még mindig kétlik, vajon si­­kerül-e politikai modus viven­­dit találni szocialisták és szo­ciáldemokraták között, min­denekelőtt a kommunistákhoz való viszonyt illetően. Colombo közvetítői szerepe igen nehéz — mutat rá az AFP — és nem valószínű, hogy az Olasz Szocialista Párt és az Egységes Szocialista Párt (szociáldemokraták) ked­di vezetőségi ülése előtt sike­rült megoldást találnia. Közös közlemény Castro Bulgáriába látogat Nagy Károly, az MTI szó­fiai tudósítója jelenti: Fidel Castro Bulgáriába látogat, „mihelyt jelenlegi elfoglaltsá­ga ezt lehetővé teszi” — han­goztatja a közlemény, amelyet a Todor Zsivkov vezette bol­gár párt- és kormányküldött­ség hivatalos kubai látogatá­sáról kiadtak. E látogatás jú­lius 25-től augusztus 1-ig tar­tott, s a két fél egybehangzó megállapítása szerint nagyban hozzájárult a bolgár és a ku­bai párt, a bolgár és a ku­bai nép, valamint a két or­szág barátságának és együtt­­működésének erősítéséhez. A delegáció vasárnap visszatért hazájába. Todor Zsivkov és Fidel Castro megbeszélésein kölcsö­nösen tájékoztatták egymást a felek az országaikban folyó szocialista építésről, megvitat­ták a bolgár—kubai együtt­működés fejlesztésének kérdé­seit, továbbá a nemzetközi helyzet és a nemzetközi kom­munista- és munkásmozgalom időszerű problémáit. A nemzetközi helyzetet ér­tékelve a felek különleges fi­gyelmet szenteltek a népek antiimperialista és nemzeti felszabadító harcának. Hang­súlyozták, hogy a béke és a haladás fő ellensége az észak­amerikai imperializmus. Ma­radéktalan támogatásukról biztosították a vietnami né­pet, megbélyegezve az ame­rikai agressziót. Elítélték a Kambodzsában és Laoszban folyó amerikai intervenciót. Az izraeli agresszióról szólva rámutattak, hogy a csapatok kivonása a megszállt arab te­rületekről, valamint a Palesz­tinai nép törvényes jogainak visszaállítása — a közel-kele­ti válság megoldásának felté­tele, enélkül nem lehetséges a rendezés. Magyar Nemzet Bocsássák szabadon az összes politikai foglyot követelik az uruguayi gerillák, cserében a két elrabolt diplomatáért Montevideóból jelenti a Reuter. A „Tupamaros” ne­vű uruguayi gerillacsoport vasárnap — az elrabolt brazil és amerikai diplomata kézírá­sos levelével együtt — újabb üzenetet juttatott el az egyik montevideói rádióállomáshoz. A gerillák üzenetükben leszö­gezték: csak akkor hajlandók szabadon bocsátani az elrabolt Dias Gomides brazil konzult és Daniel Mitrione amerikai nagykövetségi titkárt, ha a montevideói kormány kiszol­gáltatja az Uruguayban fogva tartott összes politikai fog­lyokat. A „Tupamaros"-gerillák to­vábbá azt követelték a kor­mánytól, hogy a szabadon bo­csátott politikai foglyokat szállítsa el Mexikóba, Peruba vagy Algériába. Az uruguayi kormány hét­főn közölte, hogy nem hajlan­dó tárgyalásokba bocsátkozni a gerillákkal az elrabolt két külföldi diplomata szabadon­­bocsátásáról. Kijelentette, hogy egyetlen politikai foglyot sem hajlandó kiengedni cse­rébe az elrabolt brazil és ame­rikai diplomatákért. Washingtonból jelenti az AFP. Az amerikai kormány hétfőn felhívást intézett az uruguay-i gerillákhoz, hogy emberiességi okokból engedjék szabadon Mitrionét, az ameri­kai diplomáciai képviselet pénteken elrabolt tagját. A külügyminisztérium szó­vivője közölte, hogy Mitrione, aki a gerillaakció során lövést kapott, és súlyosan megsebe­sült, sürgős kórházi kezelés­re szorul. Bettencourt: Kína kapcsolatodra törekszik Nyugat-Európával Párizsból jelenti a TAN­­JUG. Andre Bettencourt, Franciaország terület­tervezé­si és fejlesztési ügyeinek minisztere kijelentette, hogy Kína új kapcsolatokat kíván létrehozni néhány nyugat­európai országgal,, beleértve Franciaországot. Az Express folyóiratnak adott nyilatkoza­tában hangoztatta, hogy Kína rendkívül nagy érdeklődéssel követi az európai eseménye­ket és ezekről az események­ről „jó adag realizmussal” be­szél. Bettencourt nemrég Pom­­pidou elnök személyes kül­dötteként járt Kínában. Sza­vai szerint a kínaiak meg­különböztetett figyelmet tanú­sítanak az európai biztonság problémái, valamint az NSZK és a Szovjetunió kapcsolatai iránt. A külpolitika hírei és (Moszkva, MTI) A Pravda vasárnapi számában terjedel­mes szerkesztőségi recenzióban méltatta Leonyid Brezsnyev beszédeinek és cikkeinek nem­rég megjelent kétkötetes gyűj­teményét. (­ (Új-Delhi, MTI) Szvaran Szingh indiai külügyminiszter hétfőn hivatalosan bejelentet­te, hogy India konzuli kapcso­latokat létesít a Német De­mokratikus Köztársasággal.­­ (Prága, MTI) Gustáv Hu­­sáknak, a CSKP KB első tit­kárának 1969 áprilisa és 1970 januárja között mondott be­szédeit és újságcikkeit gyűjte­ményes kötetben jelentette meg a Svoboda könyvkiadó. 0 (Peking, Új Kína) Csou En-laj kínai miniszterelnök vasárnap fogadta a hivatalos látogatáson Pekingben tartóz­kodó Szelim Ali Rabiát, a Dél­jemeni Népi Köztársaság elnö­ki tanácsának elnökét. 0 (Genf, UPI) A Nemzetkö­zi Jogász Szövetség hétfőn be­jelentette: nem fogadja el a brazil kormánynak azt a nyi­latkozatát, hogy nincsenek po­litikai foglyok Brazíliában, és hogy a börtönökben nem al­kalmaznak kínzást. Winzer beszéde Berlinből jelenti az MTI. Otto Winzer, az NDK külügy­minisztere a potsdami Ceci­­lienhof-kastélyban hétfőn el­mondott beszédében emlékezett meg arról, hogy a Hitler-elle­­nes koalíció három vezető ha­talmának képviselői 1945. augusztus 2-án a német trón­örökös egykori kastélyában ír­ták alá a második világhábo­rú európai szakaszát lezáró történelmi jelentőségű doku­mentumát.­­ (Varsó, MTI) A hétfői lengyel lapok közlik, hogy Adam Willmann külügymi­niszter-helyettes augusztus 1-én fogadta Heinz Kühnt, Észak-Raj­na-Vesztfália nyu­gatnémet tartomány miniszter­­elnökét és a kíséretében levő Friedrich Halstengberg állam­titkárt. Csehszlovák Legfelső Bíróság Prágából jelenti a CTK. Vojtech Prichystal, a Cseh­szlovák Legfelső Bíróság el­nöke hétfőn a Mladá Fronta című lapnak adott nyilatkoza­tában megjegyezte, hogy a Legfelső Bíróság apparátusá­ban még nem ért véget a konszolidációs folyamat. A fo­lyamattal kapcsolatban — mint mondotta — bizonyos in­tézkedések foganatosítására van szükség az igazságszolgál­tatás gépezetében. Hozzáfűz­te, hogy ezek az intézkedések nem lesznek népszerűek és könnyűek. Fulbright bírát Washingtonból jelenti az MTI. Az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke, William Fulbright szenátor újabb támadást intézett a Nix­on-kormány ellen, amely, mint mondotta, ismét a kong­resszus megkerülésével tesz lépéseket az Egyesült Államok külföldi katonai kötelezettsé­geinek kiterjesztésére. Ful­bright élesen kikelt a Spa­nyolországban levő amerikai támaszpontokkal kapcsolatos új ötéves spanyol—amerikai egyezmény tervezete ellen. .Kedd, 1970. augusztus 4. Gordon Schaffer londoni levele Vihar a dél-afrikai fegyverszállítás ügyében Edward Heath-nek és az új konzervatív kormánynak az a bejelentése, hogy esetleg fel­újítják a fegyverszállítást a Dél-afrikai Köztársaságba, ha­talmas vihart kavart nemcsak Londonban, hanem számos or­szágban, így különösen az afrikai államokban. A Brit Nemzetközösség­­több országá­nak vezetője a kilépéssel fe­nyegetőzik, ha Anglia valóban fegyvert szállít a fajüldöző dél-afrikai rendszernek. Leg­utóbb pedig az Afrikai Egy­ségszervezet főtitkára nevezte öngyilkosságnak a brit konzer­vatív kormány szándékát, han­goztatva, hogy a közelgő Ad­­disz Abeba­i afrikai külügyminiszteri értekezleten egységesen ítélik majd el Heath kabinetjét. Ami a kérdés belpolitikai vonatkozását illeti, meglepő, hogy bár Heath még a válasz­tási győzelem előtt utalt beszé­deiben a fegyverszállítás lehe­tőségére, a munkáspárti kor­mány mégsem próbálta ki­használni ennek kedvezőtlen visszhangját a kampány ide­jén. Ugyanakkor részben ma­gyarázat erre, hogy a munkás­párti kormány sem lépett fel mindig egységesen a fegyver­­szállítás kérdésében. Wilson ugyan 1964 októberében kife­jezte hajlandóságát arra, hogy figyelembe veszi az előző év­ben hozott ENSZ-határozatot, amely kimondta a Dél-Afriká­­ba irányuló fegyverszállítások embargóját, és hivatalos fóru­mokon az angol diplomácia mindig is tartotta magát sza­vakban ehhez az állásponthoz, a gyakorlat azonban nem bi­zonyult ilyen egyértelműnek. A Wilson-kabinet egy jelentős csoportja, így Healey védelmi miniszter és George Brown külügyi államtitkár nyomást fejtett ki annak érdekében, hogy felfüggesszék az embar­gót. Feltételezhetően ennek a csoportnak és néhány angol üzleti körnek érdekében tör­tént, hogy az alsóházban több alkalommal is a képviselők hi­vatkoztak arra a „jelentős veszteségre” — körülbelül egymilliárd dollárra —, amelyet Nagy-Britannia a fegyverszállítások elmaradása miatt szenvedett. Mindezek után nem tarthatjuk meglepő­nek azokat a leleplezéseket, amelyek szerint a Munkáspárt kormányzási időszakában is ti­tokban lehetővé tették katonai helikoptereknek eladását a Dél-afrikai Köztársaságnak. A jelenlegi helyzetnek az az érdekes vonása, hogy most olyan polgárok is a konzerva­tív kormány politikája ellen foglalnak állást, akik koráb­ban helyesnek tartották volna a fegyverszállítást. A légkör­változást tulajdonképpen egy sportdiplomáciai botrány ma­gyarázza. A dél-afrikai kor­mány fajüldöző politikájának ugyanis, egy ismert brit néger sportoló esett áldozatul: D’Oli­­vierát, az angol krikettcsapat színes bőrű tagját ugyanis é­r nem engedték beutazni Dél- Afrikába. Ennek következté­ben az angol krikettcsapat le­mondta a túrát. Amikor pedig ebben az évben Dél-Afrika kí­vánt egy krikettcsapatot kül­deni Londonba, az angol szur­kolók akadályozták meg a tur­né létrejöttét. A legkülönbö­zőbb fórumokon, így a rádió­ban, újságokban, névtelen le­velekben közölt fenyegetések miatt olyan rendőri készült­ségre lett volna szükség, amelynek költségei messze meghaladták volna a dél-afri­kai krikettcsapat turnéjának üzleti bevételeit. A turné lemondásának végső okát mégsem az angol szurko­lók magatartása okozta, ha­nem az, hogy több afrikai, ázsiai és nyugat-indiai ország jelentette be: amennyiben a dél-afrikai krikettezők Lon­donba utaznak, akkor ők le­mondják részvételüket a jú­liusi nemzetközösségi játéko­kon. Ennek pedig nemcsak sportdiplomáciai és közvetve politikai, hanem súlyos anyagi következményei is lettek vol­na, hiszen Edinburghban már megtettek valamennyi előké­születet, így végül a munkás­párti kormány — különféle udvariassági manőverekkel — lemondta a dél-afrikaiak tur­néját. A Wilson-kormánynak ilyen értelmű döntése után érthetően nagy meglepetéssel fogadták Londonban Heath-nek azt a bejelentését, hogy lehetőséget lát a fegyverszállítások meg­kezdésére. A brit vezető körö­ket azonban a helyi visszhang­nál sokkal jobban izgatja a Brit Nemzetközösség tagjaitól érkezett rendkívül gyors és felháborodott állásfoglalás. A konzervatív üzleti köröket elsősorban nem is azok a fe­nyegetések rémisztik meg, hogy valamelyik afrikai ország kilépne a Nemzetközösségből, sokkal inkább a kereskedelmi érdekeik elveszítésétől félnek. Ez az a dilemma, amellyel még az olyan szélsőséges nézeteket valló politikusoknak is számol­niuk kell, mint Douglas Hume és a kormány további néhány szélsőjobboldali beállítottságú tagja. Hiszen terveikben a dél­afrikai fegyverszállítás csak a kísérleti léggömb szerepét ját­szotta. Azt szeretnék ugyanis, ha a Smith-rendszerrel is mi­nél hamarább kiegyezne Lon­don és elképzeléseik közé tar­tozik, hogy Afrika déli részén egységes, faji alapokon álló rendszert építsenek ki, beleért­ve Portugália gyarmatait is. A különféle gazdasági érde­keltségek természetesen jelen­tős szerepet játszanak a má­sik oldalon is. A dél-afrikai fajüldöző kormány irányában tett gesztus mögött valójában azok az erők húzódnak meg, amelyek az ENSZ embargós intézkedései ellenére is folytat­ják jól jövedelmező vállalko­zásaikat. A konzervatív Daily Mail május 25-i számában egyértel­műen utalt erre az összefüg­gésre: legalább tíz brit válla­lat szállít gépi berendezéseket Rhodesiába. Az újság szerint ez az illegális kereskedelem valójában sok millió fontra te­hető. Félhivatalos adatok sze­rint a Konzervatív Párthoz tartozó, vagy azzal szövetsé­ges 160 brit vállalatnak van érdekeltsége Dél-Afriká­­ban, 32 konzervatív párti kép­viselő tagja dél-afrikai leány­­vállalatok vezetőségének. Való­jában a pénzügyi és kereske­delmi szálak annyira szerte­ágazóak, hogy lényegében va­lamennyi nagy angol cég bizo­nyos formában kapcsolatban áll Dél-Afrikával. Az új konzervatív kormány­nak tehát a fő dilemmája, ho­gyan alakítsa viszonyát a dél­afrikai fajüldöző rendszerek­kel. Mindenesetre valamennyi haladó brit erő — az üzleti körök érdekeltségeivel szem­ben — arra törekszik, hogy minden lehetséges módon Dél- Afrika elnyomott millióinak segítsen. És ez olyan tény, amellyel valamennyi angol kormánynak számolnia kell. O (Genf, Reuter) Hétfőn megkezdődött Genfben a ten­gerfenék békés hasznosításá­nak tanulmányozására alakult ENSZ különbizottság négyhe­tes ülésszaka. A különbizottság 1968-ban alakult és 42 ország vesz részt munkájában. (Kennedy-Fok, AP) A James Madison nevű amerikai nukleáris tengeralattjáró hét­főn kilőtt egy, a tenger felszí­ne alól felbocsátható, több rob­banótöltettel ellátott rakétát. Heath válasza Kosziginnak Londonból jelenti a Reutert Heath, a brit kormány mi­niszterelnöke válaszolt Koszi­gin szovjet miniszterelnök üzenetére, amelyet az utóbbi a potsdami egyezmény aláírá­sának 25. évfordulója alkal­mából intézett az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország vezetőihez. Heath válaszában a többi között hangoztatta: „Osztom meggyőződését, hogy a na­gyobb nemzetközi megértés és együttműködés biztosítéka lehet a szilárd és tartós bé­kének. Várakozással tekintek az önnel és más, az európai kontinens biztonságában érde­kelt kormányok vezetőivel kialakítandó gyümölcsöző együttműködés korszaka elé."

Next