Magyar Nemzet, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-07 / 184. szám
Prátek, 1970. augusztus 1. Közel-Kelet Tűzszünetre várva Tripoliból ezúttal két haladó arab ország küldöttei hiányoztak, s így elegendő egybevetni a mostani és a június végi tanácskozás részvevőinek listáját, hogy felmérhessük a közel-keleti helyzetben bekövetkezett változásokat. S az összevetésből még inkább látható Nasszer moszkvai tárgyalásainak szerepe a helyzet megváltoztatásában. Nasszer Tripoli után ment a szovjet fővárosba, s a június végi „kiscsúcson” még tárgyalt az iraki elnökkel és Algéria megbízottjával is. E két állam tüntetett most távolmaradásával a moszkvai tárgyalások nyomán tett EAK-békekezdeményezés ellen. S ez a tény közvetve magyarázza is a július javát kitöltő moszkvai megbeszélések elhúzódását: Tripoliból érkezve, Nasszer előre felmérhette a békekezdeményezésének hatását az arab világban, s ekként a hosszú tárgyalások egyaránt utalnak a Szovjetunió támogatta kairói lépés megalapozottságára és a sajnos, kétpontossá vált politikai harc pontos programjának kidolgozására. A líbiai fővárosban ezúttal nem a kairói lépés volt vita tárgya, hanem a felkészülés erre a kétfrontos politikai küzdelemre, amely mindkét irányban keménynek ígérkezik, gondoljunk akár az izraeli kormány fenntartásokkal megtűzdelt és kibúvók után kutató válaszára Washingtonnak, akár a szélsőséges arab körök Kairó elleni kirohanásaira, s legújabban az esetleges tűzszünet jó előre való megkérdőjelezésére. Ultimátumot kapott Kairó a második tripoli találkozó előtt Bagdadtól és Algírtól, megtárgyalni sem hajlandók a kialakult helyzetet, amíg az EAK vissza nem vonja az amerikai tervre adott válaszában megtestesült békekezdeményezését. Amellett, hogy ez sajátosan jelzi az iraki és algériai álláspont tarthatatlanságát, valójában kedvező propagandalégkört teremtett Tel Aviv nehéz szüléséhez és megnehezíti az elkövetkező szakaszban az arab tárgyalási helyzetet. Amint e hasábokon többször kimutattuk, Izrael és amerikai támogatói nem tettek le a haladó arab országok politikai megzsarolásának tervéről, a „különállóik” erőltetéséről. Kairó szélsőséges ellenzéke voltaképpen segítene valami „különalkura” szorítani az EAK-ot és Jordániát, hogy aztán a „minél rosszabb, annál jobb” hírhedt elvével vigasztalva magát, a realista erőkre hárítsa az esetleges politikai kompromisszum ódiumát. Képtelen megérteni ez az ellenzék, hogy az elkövetkező szakasz a nehéz politikai csaták időszaka lesz, s a rendezés mérlegét nagyban meghatározzák a két fél lehetőségei e küzdelmekben, az arab szélsőség ezeket a lehetőségeket korlátozza saját tábora számára. Hiszen indokolttá teszi az izraeli vezető körök kibúvókeresését. Ennél is elgondolkoztatóbb a tűzszünet megakadályozására való készülődés. A döntő természetesen a Szuezi-csatorna mentén húzódó frontszakasz, hiszen súlyukban és gyakoriságukban az ottani összecsapások jelentik a közel-keleti harctevékenység nagyját. Hogy a Palesztinai gerillaszervezetek a megszállt területeken folytatják az ellenállást, az természetes mindaddig, amíg Tel Aviv nem hajlandó a palesztin nép jogainak elismerésére és az elűzöttek helyzetének valamilyen rendezésére. A héten azonban napvilágot látott a jordániai kommunisták és két ellenállási szervezet nyilatkozata a megszállt területekről. S ezek elfogadják a politikai rendezés lehetőségének megpróbálását, nem látván ellentmondást a saját harcuk és a politikai küzdelem között. A buktatók a mostani szakaszban tehát, kettős eredetűek. A közel-keleti rendezésnek kulcskérdése a megszállt területek visszaadása és a palesztin menekültek sorsának rendezése. A tűzszünet idején e tekintetben kell döntő előrehaladást elérni; valójában erre adott keretet a nevezetes BT-határozat, s a Jarring közvetítésével folytatandó tárgyalásokon erről lesz szó. Jarring küldetése semmiképpen sem értelmezhető a többször értékelt „különalku” elősegítéseként. Kairó álláspontja ebben a kérdésben határozott: az ENSZ-megbízott a BT-határozat végrehajtásáról folytat a két féllel tárgyalásokat, ebben közvetítő. Ha a Jarrin--missziónak ezt az érdemi részét tekintjük, meddővé válnak a formulázgatások a tárgyalások körülményeiről, a „rhodoszi jellegről”. Nem véletlenül helyezték a hangsúlyt az arabok arra, hogy a Tel Aviv-i kormány tegyen ígéretet a megszállt területek viszszaadására. A tárgyalások mikéntje csak akkor válik lényegessé, ha Izrael újfent megkísérelné a politikai alkudozást a hódító pozíciójából. Sajnálatos, hogy az izraeli válasz éppen e kérdésben felemás, aminthogy a Nasszer emlegette borulására ösztönöz az a tény, hogy a Rogers-féle javaslatok lehetővé teszik ezt. Egyszer már felborult a tűzszünet a Közel-Keleten, mivel Izrael — hallgatólagos amerikai támogatással — semmibe vette a BT-határozatot és a nyugati politikai zsarolás eszközévé tette a megszállást. Ennek sikertelensége a mostani amerikai lépés indítéka. Nem biztató jel, hogy izraeli körök már most „óva intik” az egyiptomiakat és a Szovjetuniót a „tűzszünet kihasználásától”. Mind az izraeli, mind az amerikai katonai vezetés jól tudja, hogy Tel Aviv és Washington tárgyalási magatartása biztosítja vagy veszélyezteti a tűzszünetet, illetve — lévén az csak háromhónapos — kockáztatja a harcok felújulását. Sokkal inkább fenyeget a veszély, hogy izraeli és amerikai körök próbálják kihasználni a tűzszünetet a politikai zsarolásra. A párizsi példa jelzi, hogy egy tárgyalás sikere vagy kudarca a résztvevők ama készségétől függ, hogy tudomásul vegyék a térség reális helyzetét és erőviszonyait; a vietnami rendezést lehetetlenné tette eddig az amerikaiak reménytelen ragaszkodása tarthatatlan délkelet-ázsiai elképzeléseikhez. A közel-keleti rendezéshez elengedhetetlen, hogy a hódító ne kaphasson jutalmat támadó háborújáért, ellenben Izrael állam népe a megszállt területek visszaadásával a hódításnál megalapozottabb biztonságot kaphat — létjogosultsága arab elismerését. Ennek a kompromisszumnak az egyik feltételét tennék lehetetlenné a hódításhoz ragaszkodó izraeli politikusok, a másikat pedig az arab szélsőségesek. Komor árnyékok ezek a várhatóan hamarosan beálló tűzszünet felett. A szerdai négyhatalmi megbízatás Jarringnak egyúttal nyomatékosan felveti a nagyhatalmi felelősséget azért, hogy a tűzszünet meghozza a világ népei várta eredményt. Bevezetőben a moszkvai tárgyalásokra utaltunk. Azok jól jelzik, hogy a Szovjetunió komoly és őszinte erőfeszítéseket tesz a világnak a közel-keleti rendezéshez fűzött reményei valóra váltására. Clausewitz híres mondása szerint a háború a politika folytatása más eszközökkel; mindenesetre bíztató, hogy ezúttal a politika folytatná a háborút. A világ reméli, hogy nemcsak kilencven napra. Avar János Mafflar Nemzet Kádár János látogatása a VI. kerületi pártbizottságon Kádár János, az MSZMP KB első titkára csütörtökön látogatást tett az MSZMP VIII. kerületi bizottságán. A látogatáson részt vett Németh Károly, az MSZMP PB póttagja, a budapesti pártbizottság első titkára. Kádár János a pártbizottság Baross utcai új székházában találkozott a végrehajtó bizottság tagjaival. Nagy Richárd, a kerületi pártbizottság első titkára, Suhajda Ferenc, a kerületi pártbizottság tagja, a kerületi tanács vb-elnöke tájékoztatást adott a kerület helyzetéről, a gazdaságpolitikai munkáról, a kerület fejlesztésének terveiről, a párt X. kongresszusára való készülődésről. A tájékoztatót több órás eszmecsere követte, amelyben a végrehajtó bizottság tagjain kívül részt vett és felszólalt Kádár János is, majd megtekintette a kerület ipari üzemeinek, vállalatainak jellegzetes termékeiből összeállított kiállítást, valamint a kerület fejlesztési tervének néhány makettjét Elutazott az ENSZ lakásépítési központjának igazgatója Rövid budapesti tartózkodás után csütörtökön elutazott hazánkból R. J. Crooks, az ENSZ lakásépítési és városrendezési központjának igazgatója. R. J. Crooksot fogadta Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter is. Az igazgató tárgyalt Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettessel arról, hogy hazánk milyen módon vegye ki részét az ENSZ lakásépítési és városrendezési programjából. A megállapodások alapján magyar szakemberek tanulmányt dolgoznak ki a területfejlesztés és városfejlesztés metodikájának kérdéseiről. A lakásépítés iparosításának módszereiről pedig készek vagyunk továbbképző tanfolyamot tartani a fejlődő országok s szakemberei számára. A Felső-Tisza mentén 82 új ház már beköltözhető Szabolcs-Szatmár megye ár- és belvíz sújtotta területén eddig 6400-an kértek és 5554-en kaptak engedélyt új lakóház építésére, illetve megrongálódott épületek felújítására. Az Országos Takarékpénztár kirendeltségeihez 4500-an fordultak építési kölcsönért, s közülük 4216 személynek megnyitották a hitelszámlát. A területen levő építőipari vállalatok és szervek 3818 lakóházra kötötték meg a kivitelezési szerződést és 2726 lakáson már dolgoznak. 82 lakás beköltözhető állapotban van, 320 lakás tetőszerkezete elkészült, s néhány híján 800 lakás falát felhúzták. A legújabb egyeztetések szerint azonban 163 lakás építésére még nincs kivitelezői kapacitás. Az anyagellátás — kisebb hiányoktól eltekintve — továbbra is kielégítő. Hirosima évfordulóján Ne következzék be az ember utáni korszak Az Országos Béketanács emlékülése „A világháború kitöréséig a sugarak felhasználása csak korlátozott volt. Az emberiségre zúdult nagy katasztrófa, amely félelmetesen sok áldozatot szedett, szülte meg reakcióképpen a vágyat, hogy mentsük, ami menthető és használjunk fel minden eszközt az emberi élet kímélésére és védelmére.” Maria Curienek, a második világháború után megjelent A radiológia és a háború című könyvéből idézte ezeket az emberiséghez intézett sorokat dr. Zsebők Zoltán radiológus professzor, az Országos Béketanácsnak és az OBT Tudományos Bizottságának csütörtökön a Hirosimát ért atomtámadás huszonötödik évfordulója alkalmából megrendezett emlékülésén. 1945-ben éppen fél évszázad telt el azóta, hogy felfedezték a Röntgen-sugarat, hogy a Curie-házaspár beszámolt a polónium és a rádium felfedezéséről, hírt adott arról, hogy először sikerült az embernek olyan anyagot elkülöníteni, amely szakadatlan sugárzást bocsát ki magából — mondta Zsebők professzor. — Már ekkor sejtették, tudták a kutatók, hogy valami rejtélyes és rettenetes anyagról van szó, amely sugárzás kibocsátása közben képes egy másik elemmé átalakulni. A tudományos felfedezések áttekintésével az előadó ismertette a tudósoknak azt a felismerését, hogy milyen pusztítóvá válhat az az energia, amelyet felszabadítottak. A legmegdöbbentőbb felfedezés az volt, hogy az életet nem veszélyeztető sugárdózis is komoly károsodásokat okozhat az ember átöröklési anyagán, s így súlyos fejlődési rendellenességeket, torzókat lehet előidézni. Állatkísérletek igazolták, hogy ha például aránylag kis sugáradaggal terheljük a kromoszómákat, a kromoszómatörés, és ami ezzel egyértelmű, az egyén és az utódok sugárkárosodása az alkalmazott sugáradag függvénye. Ez alól a vastörvény alól nincs kivétel, ezt bizonyítja a Hirosimát követő két évtizedre kiterjedő gondos orvosi észlelés, és ezt bizonyítja a hidrogénbomba-robbanástól száz kilométer távolságra dolgozó japán halászok sugárkárosodásának esete is. Az atombomba veszélye és kockázata azonban sokkal összetettebb, semmint hogy ennek minden részletéről szólhatnék, mégis annyit, hogy például a csontvelő, a lép nagy fokban sugárérzékeny és sugárhatásra vérképzési zavarok, halálos, gyógyíthatatlan vérszegénység keletkezhet. Az élő szervezetben sugárzással előidézett változásoknak bizonyos fokig láncreakció jellegük van. Nagyobb sugármennyiség hatására a bél felmondja működését, hányás, hasmenés, gyógyíthatatlan vízveszteség, majd a bélhuzamból a vérbe kerülő baktériumok útján szepszis alakul ki. A hajzat kihull, a nyálkahártyákon vérzés keletkezik, az ember bőre lefoszlik, mintha leforrázták volna. Pokoli kép, kínos halál, szinte teljesen gyógyíthatatlan állapot. Egy bizonyos sugáradag után órákon belül bekövetkezik a halál. Ez Hirosima, az atombomba portréja. Ezt zúdították sok százezer emberre és a túlélők utódaira. Tudományos leírás ez az atombombának az élő szervezetben okozott pusztításairól. — A kérdést rideg, tudományos szempontból exponáltam, de a kép így is elrémítő. Jogos feltenni ezután a kérdést, mit kell tenni, hogy meg tudjuk oltalmazni az emberiséget egy újabb hirosimai pusztítástól. Úgy vélem, minden cselekedetünknek támadásnak kell lenni a jövő ismert és ismeretlen veszélyei ellen. Meg kell érttetni az emberekkel — és ez a felvilágosító feladatunk —, milyen veszéllyel járhat egy újabb világháború. Meg kell szervezni, hogy egységesen álljon szemben minden békét szerető ember a háborúból hasznot húzók csoportjával. A békemozgalom erkölcsi tisztasága éppen abban áll, hogy válogatás nélkül minden ember számára meg akarja teremteni a békés élet feltételeit a földön. Mi minden ember számára azt akarjuk, hogy földünk történetében ne következzék be az ember utáni korszak, amikor a világ nem állna egyébből, mint temetőkből. FESTÉSI KAPACITÁST KERES KALAPÁCSLAKKOS BEÉGETŐS FESTÉSRE BUDAPESTEN, VAGY ATTÓL MAXIMUM 50 KILOMÉTERES KÖRZETEN BELÜL, TÖBB ÉVES MUNKÁRA A VEKM GANZ KAPCSOLÓK ÉS KÉSZÜLÉKEK GYÁRA Budapest, X., Kőbányai út 41/c Kooperációs osztály Mindenkinek joga van anyanyelvéhez . A debreceni konferencia csütörtöki eseményei Csütörtökön is gazdag programja volt a debreceni anyanyelvi konferenciának. Délelőtt dr. Kálmán Béla, a Kossuth Lajos Tudományegyetem professzora, a nyári egyetem igazgatója tartott előadást A nyelvek együttélése címmel. — Természetes és helyes, hogy anyanyelvét mindenki a saját szempontjából szebbnek, kifejezőbbnek tartja, mint más, általa kevésbé ismert nyelveket — mondta a többi között. — Az viszont határozottan káros és nagy kulturálatlanságra vall, ha valaki más nyelvekről elítélő véleményt alkot. Hogy valamely nyelv „szép” vagy „csúnya”, „gazdag” vagy szegény” — ez teljesen szubjektív és tudománytalan megállapítás. Az angol, a spanyol, az orosz, a kínai és a francia nyelv nem azért terjedt el olyan széles területen, mert különb, szebb, gazdagabb, mint a bolgár, a svéd vagy a magyar. Történelmi, gazdasági és egyéb tényezők játszottak közre elterjedésükben. Mindegyik nyelv szép, gazdag és hasznos, mindegyik betölti funkcióját, a gondolatok közlését és az érzelmek kifejezését. Ezért mindenkinek elidegeníthetetlen joga, hogy anyanyelvét használhassa. Az előadáshoz hozzászólt dr. Rácz László újságíró (Mexikó) és Koródy Tibor újságíró (Argentína). Ezt követően dr. Durkó Mátyás egyetemi docens a klubélet népművelési lehetőségeiről és módszereiről tájékoztatta a konferencia részvevőit. Délután közös népdaltanulás és éneklés következett, majd dr. Béres András muzeológus A néptánc, mint a közösségformálás eszköze címmel tartott előadást. Megreformálják a polgári védelmi oktatást A lakosságnak a polgári védelemmel összefüggő korszerű felkészítését biztosító oktató munkáról, az ezzel kapcsolatos további tervekről adott tájékoztatást dr. Sajnovics János vezérőrnagy, a polgári védelem országos törzsparancsnoka. Elmondotta, hogy a jelenlegi oktatási rendszer 1970. december végéig marad érvényben. A lakosság további polgári védelmi felkészítését 1971-től új módon oldják meg: a honvédelmi törvény rendelkezéseinek megfelelően kötelező lesz a részvétel a polgári védelmi oktatásban minden polgári védelmi kötelezettség alatt álló lakos részére, férfiaknál 14-től 65, nőknél 14-től 60 éves korig. Mindenkit arra képeznek ki, amit esetleges háborús körülmények között ismernie kell, ami munkája végzéséhez nélkülözhetetlen. Mivel ez a felkészítés az egyéni érdeken túl egyértelműen állami érdek is, ezért kötelező jellegű lesz az összesen 10—30 órás kiképzés. Az a terv, hogy 1975. végéig befejezik a lakosság polgári védelmi felkészítését. Az ezt követő időkben nem tartják már szükségesnek, hogy a lakosság szervezett polgári védelmi oktatásban részesüljön. Úgy tervezik, hogy a felkészítési időszak után, tehát 1976- tól a televízió, a rádió, a film, továbbá különböző kiadványok segítségével elevenítik fel a mindenkor aktuális ismeretanyagot. Lényegében — és ez az állampolgárok számára nyilván megnyugtató — befejezik a vég nélküli oktatást. 3 Helyi záporok, zivatarok akadályozzák az aratást A hét közepéig a 3,1 millió holdas gabonatermő területnek csaknem kétharmadán betakarították a termést. Az elmúlt két-három napban némileg visszavetette a munkát, hogy a Dunántúlon és az alföldi megyék nagy kiterjedésű területein helyi záporok és zivatarok alakultak ki. A felhőszakadások után sokfelé 20 —40 órán át nem tudtak a gépekkel rámenni a talajra és ezért az idén amúgy is túlságosan elhúzódó aratás újabb késedelmet szenvedett. A gabona levágása idén korántsem jelenti azt, hogy a termést rövidesen átveszik a raktárak. A búza ugyanis túlságosan gyomos ahhoz, hogy tisztítás nélkül át lehessen venni, ezért az aratás és az átvétel között az átlagosnál jóval több idő telik el. A gabonatröszt és a mezőgazdasági nagyüzemek valamennyi tisztító berendezésüket munkába állították, hogy a lehetőségekhez képest gyorsuljon a raktározás. i f if NYÁRI VÁSÁR A ifefrjj A CENTRUM ÁRUHÁZAKBAN AJLJÉK NYÁRI VÁSÁR augusztus 3-tól 17-ig 20—40 százalék engedmény tamuáUfUÜV