Magyar Nemzet, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-07 / 184. szám

Prátek, 1970. augusztu­s 1­. Közel-Kelet Tűzszünetre várva Tripoliból ezúttal két haladó arab ország küldöttei hiányoztak, s így elegendő egybevetni a mostani és a jú­nius végi tanácskozás részve­vőinek listáját, hogy felmér­hessük a közel-keleti helyzet­ben bekövetkezett változáso­kat. S az összevetésből még in­kább látható Nasszer moszk­vai tárgyalásainak szerepe a helyzet megváltoztatásában. Nasszer Tripoli után ment a szovjet fővárosba, s a június végi „kiscsúcson” még tárgyalt az iraki elnökkel és Algéria megbízottjával is. E két állam tüntetett most távolmaradásá­val a moszkvai tárgyalások nyomán tett EAK-békekezde­­ményezés ellen. S ez a tény közvetve magyarázza is a jú­lius javát kitöltő moszkvai megbeszélések elhúzódását: Tripoliból érkezve, Nasszer előre felmérhette a békekez­­de­ményezésének hatását az arab világban, s ekként a hosszú tárgyalások egyaránt utalnak a Szovjetunió támo­gatta kairói lépés megalapo­zottságára és a sajnos, két­pontossá vált politikai harc pontos programjának kidolgo­zására. A líbiai fővárosban ezúttal nem a kairói lépés volt vita tárgya, hanem a felkészülés erre a kétfrontos politikai küz­delemre, amely mindkét irányban keménynek ígérke­­zik, gondoljunk akár az izrae­li kormány fenntartásokkal megtűzdelt és kibúvók után kutató válaszára Washington­nak, akár a szélsőséges arab körök Kairó elleni kirohaná­saira, s legújabban az esetle­ges tűzszünet jó előre való megkérdőjelezésére. Ultimátumot kapott Kairó a második tripoli talál­kozó előtt Bagdadtól és Algír­tól, megtárgyalni sem hajlan­dók a kialakult helyzetet, amíg az EAK vissza nem vonja az amerikai tervre adott válaszában megtestesült békekezdeményezését. Amel­lett, hogy ez sajátosan jelzi az iraki és algériai álláspont tarthatatlanságát, valójában kedvező propagandalégkört te­remtett Tel Aviv nehéz szülé­séhez és megnehezíti az el­következő szakaszban az arab tárgyalási helyzetet. Amint e hasábokon többször kimutat­tuk, Izrael és amerikai támo­gatói nem tettek le a haladó arab országok politikai meg­­zsarolásának tervéről, a „kü­lönállóik” erőltetéséről. Kairó szélsőséges ellenzéke voltakép­pen segítene valami „külön­­alkura” szorítani az EAK-ot és Jordániát, hogy aztán a „mi­nél rosszabb, annál jobb” hír­hedt elvével vigasztalva ma­gát, a realista erőkre hárítsa az esetleges politikai kompro­misszum ódiumát. Képtelen megérteni ez az ellenzék, hogy az elkövetkező szakasz a nehéz politikai csa­ták időszaka lesz, s a rendezés mérlegét nagyban meghatá­rozzák a két fél lehetőségei e küzdelmekben, az arab szélső­ség ezeket a lehetőségeket kor­látozza saját tábora számára. Hiszen indokolttá teszi az iz­raeli vezető körök kibúvó­keresését. Ennél is elgondol­­koztatóbb a tűzszünet megaka­dályozására való készülődés. A döntő természetesen a Szuezi-csatorna mentén húzó­dó frontszakasz, hiszen sú­lyukban és gyakoriságukban az ottani összecsapások jelen­tik a közel-keleti harctevé­kenység nagyját. Hogy a Pa­lesztinai gerillaszervezetek a megszállt területeken folytat­ják az ellenállást, az termé­szetes mindaddig, amíg Tel Aviv nem hajlandó a palesztin nép jogainak elismerésére és az elűzöttek helyzetének vala­milyen rendezésére. A héten azonban napvilágot látott a jordániai kommunisták és két ellenállási szervezet nyilatko­zata­­ a megszállt területek­ről. S ezek elfogadják a poli­tikai rendezés lehetőségének megpróbálását, nem látván ellentmondást a saját harcuk és a politikai küzdelem között. A buktatók a mostani sza­kaszban tehát, kettős erede­tűek. A közel-keleti rendezés­nek kulcskérdése a megszállt területek visszaadása és a pa­lesztin menekültek sorsának rendezése. A tűzszünet idején e tekintetben kell döntő előre­haladást elérni; valójában er­re adott keretet a nevezetes BT-határozat, s a Jarring köz­vetítésével folytatandó tárgya­lásokon erről lesz szó. Jarring küldetése semmiképpen sem értelmezhe­tő a többször értékelt „külön­­alku” elősegítéseként. Kairó álláspontja ebben a kérdésben határozott: az ENSZ-megbízott a BT-határozat végrehajtásá­ról folytat a két féllel tárgya­lásokat, ebben közvetítő. Ha a Jarrin-­-missziónak ezt az ér­demi részét tekintjük, meddő­vé válnak a formulázgatások a tárgyalások körülményeiről, a „rhodoszi jellegről”. Nem vé­letlenül helyezték a hangsúlyt az arabok arra, hogy a Tel Aviv-i kormány tegyen ígére­tet a megszállt területek visz­­szaadására. A tárgyalások mi­kéntje csak akkor válik lénye­gessé, ha Izrael újfent megkí­sérelné a politikai alkudozást a hódító pozíciójából. Sajnála­tos, hogy az izraeli válasz ép­pen e kérdésben felemás, aminthogy a Nasszer emlegette borulására ösztönöz az a tény, hogy a Rogers-féle javaslatok lehetővé teszik ezt. Egyszer már felborult a tűz­szünet a Közel-Keleten, mivel Izrael — hallgatólagos ameri­kai támogatással — semmibe vette a BT-határozatot és a nyugati politikai zsarolás esz­közévé tette a megszállást. En­nek sikertelensége a mostani amerikai lépés indítéka. Nem biztató jel, hogy izraeli körök már most „óva intik” az egyip­tomiakat és a Szovjetuniót a „tűzszünet­­ kihasználásától”. Mind az izraeli, mind az ame­rikai katonai vezetés jól tudja, hogy Tel Aviv és Washington tárgyalási magatartása bizto­sítja vagy veszélyezteti a tűz­szünetet, illetve — lévén az csak háromhónapos — kockáz­tatja a harcok felújulását. Sok­kal inkább fenyeget a veszély, hogy izraeli és amerikai körök próbálják kihasználni a tűz­szünetet a politikai zsarolás­ra. A párizsi példa jelzi, hogy egy tárgyalás sikere vagy kudarca a résztvevők ama készségétől függ, hogy tudo­másul vegyék a térség reális helyzetét és erőviszonyait; a vietnami rendezést lehetetlen­né tette eddig az amerikaiak reménytelen ragaszkodása tarthatatlan délkelet-ázsiai el­képzeléseikhez. A közel-keleti rendezéshez elengedhetetlen, hogy a hódító ne kaphasson jutalmat támadó háborújáért, ellenben Izrael állam népe a megszállt területek visszaadá­sával a hódításnál megalapo­zottabb biztonságot kaphat — létjogosultsága arab elismeré­sét. Ennek a kompromisszum­nak az egyik feltételét tennék lehetetlenné a hódításhoz ra­gaszkodó izraeli politikusok, a másikat pedig az arab szélső­ségesek. Komor árnyékok ezek a vár­hatóan hamarosan beálló tűz­szünet felett. A szerdai négy­hatalmi megbízatás Jarringnak egyúttal nyomatékosan felveti a nagyhatalmi felelősséget azért, hogy a tűzszünet meg­hozza a világ népei várta ered­ményt. Bevezetőben a moszk­vai tárgyalásokra utaltunk. Azok jól jelzik, hogy a Szov­jetunió komoly és őszinte erő­feszítéseket tesz a világnak a közel-keleti rendezéshez fűzött reményei valóra váltására. Clausewitz híres mondása szerint a háború a politika folytatása más eszközökkel; mindenesetre bíztató, hogy ez­úttal a politika folytatná a há­borút. A világ reméli, hogy nemcsak kilencven napra. Avar János Mafflar Nemzet Kádár János látogatása a VI. kerületi pártbizottságon Kádár János, az MSZMP KB első titkára csütörtökön láto­gatást tett az MSZMP VIII. kerületi bizottságán. A látoga­táson részt vett Németh Ká­roly, az MSZMP PB póttagja, a budapesti pártbizottság első titkára. Kádár János a pártbizottság Baross utcai új székházában találkozott a végrehajtó bizott­ság tagjaival. Nagy Richárd, a kerületi pártbizottság első tit­kára, Suhajda Ferenc, a kerü­leti pártbizottság tagja, a ke­rületi tanács vb-elnöke tájé­koztatást adott a kerület hely­zetéről, a gazdaságpolitikai munkáról, a kerület fejleszté­sének terveiről, a párt X. kong­resszusára való készülődésről. A tájékoztatót több órás esz­mecsere követte, amelyben a végrehajtó bizottság tagjain kívül részt vett és felszólalt Kádár János is, majd megte­kintette a kerület ipari üze­meinek, vállalatainak jellegze­tes termékeiből összeállított ki­állítást, valamint a kerület fej­lesztési tervének néhány ma­kettjét Elutazott az ENSZ lakásépítési központjának igazgatója Rövid budapesti tartózkodás után csütörtökön elutazott ha­zánkból R. J. Crooks, az ENSZ lakásépítési és városrendezési központjának igazgatója. R. J. Crooksot fogadta Bon­­dor József építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter is. Az igazgató tárgyalt Szilágyi La­jos építésügyi és városfejlesz­tési miniszterhelyettessel ar­ról, hogy hazánk milyen mó­don vegye ki részét az ENSZ lakásépítési és városrendezési programjából. A megállapodá­sok alapján magyar szakembe­rek tanulmányt dolgoznak ki a területfejlesztés és városfej­lesztés metodikájának kérdé­seiről. A lakásépítés iparosítá­sának módszereiről pedig ké­szek vagyunk továbbképző tanfolyamot tartani a fejlődő országok s szakemberei szá­mára. A Felső-Tisza mentén 82 új ház már beköltözhető Szabolcs-Szatmár megye ár- és belvíz sújtotta területén ed­dig 6400-an kértek és 5554-en kaptak engedélyt új lakóház építésére, illetve megrongáló­dott épületek felújítására. Az Országos Takarékpénztár ki­­rendeltségeihez 4500-an for­dultak építési kölcsönért, s közülük 4216 személynek meg­nyitották a hitelszámlát. A területen levő építőipari vállalatok és szervek 3818 lakóházra kötötték meg a ki­vitelezési szerződést és 2726 lakáson már dolgoznak. 82 lakás beköltözhető állapotban van, 320 lakás tetőszerkezete elkészült, s néhány híján 800 lakás falát felhúzták. A leg­újabb egyeztetések szerint azonban 163 lakás építésére még nincs kivitelezői kapaci­tás. Az anyagellátás — kisebb hiányoktól eltekintve — to­vábbra is kielégítő. Hirosima évfordulóján Ne következzék be az ember utáni korszak Az Országos Béketanács emlékülése „A világháború kitöréséig a sugarak felhasználása csak korlátozott volt. Az emberiség­re zúdult nagy katasztrófa, amely félelmetesen sok áldo­zatot szedett, szülte meg reak­cióképpen a vágyat, hogy mentsük, ami menthető és használjunk fel minden esz­közt az emberi élet kímélésére és védelmére.” Maria Curie­­nek, a második világháború után megjelent A radiológia és a háború című könyvéből idéz­te ezeket az emberiséghez inté­zett sorokat dr. Zsebők Zoltán radiológus professzor, az Or­szágos Béketanácsnak és az OBT Tudományos Bizottságá­nak csütörtökön a Hirosimát ért atomtámadás huszonötödik évfordulója alkalmából meg­rendezett emlékülésén.­­ 1945-ben éppen fél évszá­zad telt el azóta, hogy felfe­dezték a Röntgen-sugarat, hogy a Curie-házaspár beszá­molt a polónium és a rádium felfedezéséről, hírt adott arról, hogy először sikerült az em­bernek olyan anyagot elkülö­níteni, amely szakadatlan su­­gárzást bocsát ki magából — mondta Zsebők professzor. — Már ekkor sejtették, tudták a kutatók, hogy valami rejtélyes és rettenetes anyagról van szó, amely sugárzás kibocsátása közben képes egy másik elem­mé átalakulni. A tudományos felfedezések áttekintésével az előadó ismer­tette a tudósoknak azt a felis­merését, hogy milyen pusztító­vá válhat az az energia, ame­lyet felszabadítottak.­­ A legmegdöbbentőbb fel­fedezés az volt, hogy az életet nem veszélyeztető sugárdózis is komoly károsodásokat okozhat az ember átöröklési anyagán, s így súlyos fejlődési rendel­lenességeket, torzókat lehet előidézni. Állatkísérletek iga­zolták, hogy ha például arány­lag kis sugáradaggal terheljük a kromoszómákat, a kromoszó­matörés, és ami ezzel egy­értelmű, az egyén és az utódok sugárkárosodása az alkalma­zott sugáradag függvénye. Ez alól a vastörvény alól nincs ki­vétel, ezt bizonyítja a Hirosi­mát követő két évtizedre ki­terjedő gondos orvosi észlelés, és ezt bizonyítja a hidrogén­­bomba-robbanástól száz kilo­méter távolságra dolgozó ja­pán halászok sugárkárosodásá­nak esete is. Az atombomba veszélye és kockázata azonban sokkal összetettebb, semmint hogy ennek minden részleté­ről szólhatnék, mégis annyit, hogy például a csontvelő, a lép nagy fokban sugárérzékeny és sugárhatásra vérképzési zava­rok, halálos, gyógyíthatatlan vérszegénység keletkezhet. Az élő szervezetben sugárzással előidézett változásoknak bizo­nyos fokig láncreakció jellegük van.­­ Nagyobb sugármennyiség hatására a bél felmondja mű­ködését, hányás, hasmenés, gyógyíthatatlan vízveszteség, majd a bélhuzamból a vérbe kerülő baktériumok útján szepszis alakul ki. A hajzat ki­hull, a nyálkahártyákon vérzés keletkezik, az ember bőre le­foszlik, mintha leforrázták vol­na. Pokoli kép, kínos halál, szinte teljesen gyógyíthatatlan állapot. Egy bizonyos sugár­adag után órákon belül bekö­vetkezik a halál. Ez Hirosima, az atombomba portréja. Ezt zúdították sok százezer ember­re és a túlélők utódaira. Tudományos leírás ez az atombombának az élő szerve­zetben okozott pusztításairól. — A kérdést rideg, tudomá­nyos szempontból exponáltam, de a kép így is elrémítő. Jogos feltenni ezután a kérdést, mit kell tenni, hogy meg tudjuk ol­talmazni az emberiséget egy újabb hirosimai pusztítástól. Úgy vélem, minden cselekede­tünknek támadásnak kell len­ni a jövő ismert és ismeretlen veszélyei ellen. Meg kell ért­­tetni az emberekkel — és ez a felvilágosító feladatunk —, mi­lyen veszéllyel járhat egy újabb világháború. Meg kell szervezni, hogy egységesen áll­jon szemben minden békét szerető ember a háborúból hasznot húzók csoportjával. A békemozgalom erkölcsi tiszta­sága éppen abban áll, hogy vá­logatás nélkül minden ember számára meg akarja teremteni a békés élet feltételeit a föl­dön. Mi minden ember számá­ra azt akarjuk, hogy földünk történetében ne következzék be az ember utáni korszak, ami­kor a világ nem állna egyéb­ből, mint temetőkből. FESTÉSI KAPACITÁST KERES KALAPÁCSLAKKOS BEÉGETŐS FESTÉSRE BUDAPESTEN, VAGY ATTÓL MAXIMUM 50 KILOMÉTERES KÖRZETEN BELÜL, TÖBB ÉVES MUNKÁRA A VEKM GANZ KAPCSOLÓK ÉS KÉSZÜLÉKEK GYÁRA Budapest, X., Kőbányai út 41/c Kooperációs osztály Mindenkinek joga van anyanyelvéhez . A debreceni konferencia csütörtöki eseményei Csütörtökön is gazdag prog­ramja volt a debreceni anya­nyelvi konferenciának. Dél­előtt dr. Kálmán Béla, a Kossuth Lajos Tudományegye­tem professzora, a nyári egye­tem igazgatója tartott előadást A nyelvek együttélése cím­mel. — Természetes és helyes, hogy anyanyelvét mindenki a saját szempontjából szebbnek, kifejezőbbnek tartja, mint más, általa kevésbé ismert nyelveket — mondta a többi között. — Az viszont határo­zottan káros és nagy kulturá­­latlanságra vall, ha valaki más nyelvekről elítélő véleményt alkot. Hogy valamely nyelv „szép” vagy „csúnya”, „gaz­dag” vagy szegény” — ez tel­jesen szubjektív és tudomány­talan megállapítás. Az angol, a spanyol, az orosz, a kínai és a francia nyelv nem azért terjedt el olyan széles terüle­ten, mert különb, szebb, gaz­dagabb, mint a bolgár, a svéd vagy a magyar. Történelmi, gazdasági és egyéb tényezők játszottak közre elterjedésük­ben. Mindegyik nyelv szép, gazdag és hasznos, mindegyik betölti funkcióját, a gondola­tok közlését és az érzelmek kifejezését. Ezért mindenkinek elidegeníthetetlen joga, hogy anyanyelvét használhassa. Az előadáshoz hozzászólt dr. Rácz László újságíró (Mexi­kó) és Koródy Tibor újságíró (Argentína). Ezt követően dr. Durkó Mátyás egyetemi do­cens a klubélet népművelési lehetőségeiről és módszereiről tájékoztatta a konferencia részvevőit. Délután közös népdaltanulás és éneklés következett, majd dr. Béres András muzeológus A néptánc, mint a közösség­formálás eszköze címmel tar­tott előadást. Megreformálják a polgári védelmi oktatást A lakosságnak a polgári vé­delemmel összefüggő korszerű felkészítését biztosító oktató munkáról, az ezzel kapcsola­tos további tervekről adott tájékoztatást dr. Sajnovics János vezérőrnagy, a polgári védelem országos törzspa­rancsnoka. Elmondotta, hogy a jelenlegi oktatási rendszer 1970. december végéig marad érvényben. A lakosság további polgári védelmi felkészítését 1971-től új módon oldják meg: a honvédelmi törvény rendelkezéseinek megfelelően kötelező lesz a részvétel a polgári védelmi oktatásban minden polgári védelmi kö­telezettség alatt álló lakos részére, férfiaknál 14-től 65, nőknél 14-től 60 éves korig. Mindenkit arra képeznek ki, amit esetleges háborús kö­rülmények között ismernie kell, ami munkája végzéséhez nélkülözhetetlen. Mivel ez a felkészítés az egyéni érdeken túl egyértelműen állami ér­dek is, ezért kötelező jellegű lesz az összesen 10—30 órás kiképzés. Az a terv, hogy 1975. végéig befejezik a lakosság polgári védelmi felkészítését. Az ezt követő időkben nem tartják már szükségesnek, hogy a lakosság szervezett polgári vé­delmi oktatásban részesüljön. Úgy tervezik, hogy a felkészí­tési időszak után, tehát 1976- tól a televízió, a rádió, a film, továbbá különböző kiad­ványok segítségével elevení­tik fel a mindenkor aktuális ismeretanyagot. Lényegében — és ez az állampolgárok számá­ra nyilván megnyugtató — be­fejezik a vég nélküli okta­tást. 3 Helyi záporok, zivatarok akadályozzák az aratást A hét közepéig a 3,1 millió holdas gabonatermő területnek csaknem kétharmadán beta­karították a termést. Az el­múlt két-három napban né­mileg visszavetette a munkát, hogy a Dunántúlon és az al­földi megyék nagy kiterjedésű területein helyi záporok és zivatarok alakultak ki. A fel­hőszakadások után sokfelé 20 —40 órán át nem tudtak a gépekkel rámenni a talajra és ezért az idén amúgy is túl­ságosan elhúzódó aratás újabb késedelmet szenvedett. A gabona levágása idén ko­rántsem jelenti azt, hogy a termést rövidesen átveszik a raktárak. A búza ugyanis túl­ságosan gyomos ahhoz, hogy tisztítás nélkül át lehessen venni, ezért az aratás és az átvétel között az átlagosnál jóval több idő telik el. A ga­bonatröszt és a mezőgazda­­sági nagyüzemek valamennyi tisztító berendezésüket mun­kába állították, hogy a lehe­tőségekhez képest gyorsuljon a raktározás. i­ f if NYÁRI VÁSÁR A ifefrjj A CENTRUM ÁRUHÁZAKBAN AJLJÉK NYÁRI VÁSÁR augusztus 3-tól 17-ig 20—40 százalék engedmény tamuáUfUÜV

Next