Magyar Nemzet, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

Ármi 80 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szerda 1970. szeptember 10 XXVI. évfolyam­, 217. szám Egy ti­roli fogadóban A szabadságáról hazatérő magyar utast a tiroli hegyek között egy szeptemberi dél­után olyan felhőszakadás kapta el, amelyet a cserép­­pipás tehenesgazdák is fej­csóválva szemléltek. Ez az alpesi özönvíz útjának meg­szakítására kényszerítette a magyar utast, egyszerűen beverte az első fagerendás tiroli fogadóba, amelynek udvarán már két tucat autó sorakozott, míg az utasok az ivóban szárítkoztak, ahol a gazda sietve begyújtott a cserépkályhába. Keletről ha­zatérő nyugatiak, s — nem kis számban — Nyugat fe­lől Keletre vonuló csehszlo­vákok, lengyelek és bolgá­rok töltötték meg a fabur­kolatú Gastzimmert. A sors úgy intézte, hogy ebben a vihar szülte nemzetközi utasközösségben a magyar utas volt az egyetlen ma­gyar, a többiek viszont ki­vétel nélkül nyaraltak, vagy átutaztak már Magyaror­szágon, s felfedezve a ma­gyar utas nemzeti hovatar­tozását, nyomban megkez­dődött s kialakult egy zajo­san eleven kerekasztal be­szélgetés Magyarország üdü­lési és turisztikai lehetősé­geiről. Az alaphangot egy kövér­kés nürnbergi hölgy ütötte meg „Ach, der Plattensee...” felkiáltással, amelyhez né­hány elragadtatott jelzőt fűzött. Az utas ebből a ked­vező nyilatkozatból és a folytatásból azt a következ­tetést merészelte levonni — talán nem is egészen alap­talanul —, hogy hazája rangját és helyét a nemzet­közi turizmus területén nem lehet teljes tárgyilagosság­gal kizárólag hazai néző­pontról szemlélni és meg­ítélni ; örömmel kapcsoló­dott be tehát a társalgásba, amely semleges területen zajlott, s egyébként is nél­külözött mindenféle politi­kai megnyilatkozást. Hazatérve és úti jegyze­teit böngészve bukkant rá az utas ennek a délutánnak az emlékére, s úgy érzi, kö­telessége közreadni az elis­merő és bíráló megjegyzé­sek néhány tanulságát. E spontán konferenciában ter­mészetesen eleinte az ud­varias közhelyek játszották a vezérszólamot, a Balaton, Budapest és a puszta szen­vedélyes magasztalásával, majd az elrévedező arcokon másfajta emlékek nyoma is kiütközött. Az első panaszt — talán csak enyhe kifo­gást? — egy müncheni mér­nök mondta ki, aki jó előre lefoglalt siófoki szállodaszo­báját csak hosszas huzavona után kapta meg, egy éjsza­kára kénytelen volt szükség­­szállással megelégedni. Ilyesfajta élménye több utasnak volt, alátámasztva a magyar utasnak azt a ha­zai tapasztalatát, hogy ide­genforgalmi bázisainkat ha­marabb megteremtettük, mint e bázisok kihasználá­sának fürge és zökkenőmen­tes megoldását. Az eltúlzott hivatalnokszemlélet szülte a kapkodást, vagy fordít­va? — ezt most még nem lehet megállapítani, de ér­demes följegyezni tenniva­lóink közé. Az üdülésre uta­zó, fáradt utas semmit sem gyűlöl jobban, mint a tét­len ácsorgást egy szálló por­táspultja előtt, egész nyarát tönkreteheti egy ügyetlen al­kalmazott Unott és tehetet­len kotorászása az előjegy­zések papírtengerében. A legtöbb szó esett álta­lában a Magyarországra ér­kező utasok irányításáról, kezdve a közúti táblarend­szerrel, amely néhány főút­vonalat leszámítva, megle­hetősen kezdetleges, az „el­dugott” információs irodá­kon és azok indokolatlanul korai záróráján keresztül a tájékoztató propaganda mennyiségi és minőségi színvonaláig. Az elhelyezke­dési gondok gyakori emle­getése előkészítette az utast arra az itthon olvasott je­lentésre, amely szerint az elmúlóban levő rendhagyó nyáron 15—25 százalékkal nőtt az idegenforgalmunk, ami önmagában örvendetes, de korántsem törvényszerű, hogy az utaslétszám növe­kedése megfelelő arányban szaporítsa az utasbosszúsá­gok sehol sem regisztrált mennyiségét. Nem hiányzott a mérleg két serpenyőjéből — elis­merés és kifogás — egyik fontos idegenforgalmi von­zóerőnk, a magyar konyha sem. A magyar ízek, sza­kácsművészeink mesterfogá­sai, nem vesztették el­ te­kintélyüket, de számos ki­fogást jegyzett fel az utas egyazon vendéglátó kategó­riákon belül mutatkozó mi­nőségi eltérésekkel kapcso­latban. A vendég — főleg a nyugati — szigorúan kate­gorizál. Elvárja, hogy a „csárda” sajátosan magyar hangulatú, konyhai specia­litásokban gazdag, tiszta és kellemes vendéglátó hely legyen, s ingerülten csóvál­ja a fejét, ha az első, min­den tekintetben kifogásta­lan csárda után másikban teszi tiszteletét, ahol piszok, elhanyagoltság, közömbös­ség, ízetlen és jellegtelen konyhai termékek rombol­ják össze kedvét és hangu­latát. A tiroli fogadó alkalmi utasainak mintegy fele kem­pingről kempingre vándorol, megszállott híve a XX. szá­zad nomád életmódjának. Hazai táborainkról általá­ban csak elismerés hangzott el, bár a melegvíz hiánya némi fejcsóválást okozott, annál erélyesebben bírálták volt vendégeink a táborok, s általában az üdülőhelyek üzlethálózatát, a vásárlás nehézkességét, az áruválasz­ték egyhangúságát, amely megállapításokkal az utas, mint gyakorló hazai vándor, kénytelen volt egyetérteni. Éjféltájban a zuhatag el­állt, az utasok pihenőre tér­tek, a magyar utas azonban még sokáig tűnődött afölött — mérlegelve a beszélgetés fontosabb mozzanatait —, hogy, ha idegenek ennyire értékelik és kedvelik Ma­gyarországot, mint a turiz­mus egyre népszerűbb cél­pontját, miért nem értékel­jük egy kissé jobban — mi magunk^­­*~Baráti Géza Magyar—csehszlovák külügyminiszteri tárgyalások Budapesten A külpolitikai helyzet A DIPLOMATÁKÉ A SZÓ a keddi nap világpolitikai kró­nikájában. Budapestre érkezett és megkezdte Péter Jánossal hivatalos tárgyalásait Jan Marka csehszlovák külügyminiszter. New Yorkban megnyílt az ENSZ jubileumi ülésszaka, amelyen legkevesebb 60 állam- és kormányfő részvételére számítanak, köztük Koszigin szovjet és Heath angol miniszterelnök, Pompi­­dou és Nixon elnök megjelenése látszik valószínűnek. A világ­­szervezet székhelyén a hét elején hosszabb szünet után ismét összeült a négy nagyhatalom ENSZ-megbízottja, hogy a közel­­keleti helyzetről tárgyaljon. Az eszmecsere főként a Jarring­­misszió útjában álló akadályokkal foglalkozott és azzal, miként lehetne eltávolítani ezeket az akadályokat. Szó esett a repülő­gép-rablásokról és a túszszedésről, de — a hírügynökségek tanúsága szerint — ezeknél sokkal nagyobb hangsúllyal szere­pel Izrael magatartása. Mint az MTI washingtoni tudósítója írja, amerikai kormány­körökben erősödik az érzés, hogy a Stopers-tervben körvona­lazott közel-keleti kezdeményezés zsákutcába jutott. A New York Times úgy tudja, hogy pillanatnyilag a tűzszünet életben tartása és meghosszabbítása a cél, de jó néhány jel mutat arra, hogy még ezt is nehéz lesz elérni. Abba Eban izraeli külügy­miniszter hétfői sajtóértekezletét úgy értékelik az amerikai fővárosban, mint Meir miniszterelnök-asszony előreküldött, előzetes ultimátumát, amely három pontot tartalmaz: 1. Tel Aviv a jövőben saját elhatározása szerint kíván cselekedni; 2. A mostani tűzszünet érvénytelen, hacsak az amerikaiak nem tudják rákényszeríteni az EAK-ot, hogy a Szuezi-csatorna mentén telepített légvédelmi rakétáit eltávolítsa. 3. Az egyip­tomi légierő kapacitásának növekedését az Egyesült Államok köteles újabb fegyverszállítmányokkal ellensúlyozni. Kairóban — az MTI ottani tudósítójának jelentése szerint —úgy látják, hogy maguk az amerikaiak fagyasztották be sa­ját rendezési kezdeményezésüket, de az EAK továbbra is kap­csolatban marad Jarringgal, noha missziója kritikus ponthoz érkezett és megmentése sürgős nemzetközi intézkedéseket kö­vetel. Az egyiptomi diplomácia bizonyítékokat nyújtott át az amerikaiaknak arra nézve, hogy a tűzszünetet az izraeliek sértik meg, amikor folyamatosan helyreállítják a lerombolt Bar Len-vonalat és erődrendszert építenek ki a Szuezi-csatorna keleti partján. Az Al Ahram ezzel párhuzamosan cáfolja azo­kat a nyugati állításokat, melyek szerint Kairó sérti meg a tűz­szünetet. Mint közli, Riad külügyminiszter hivatalosan tájé­koztatta az Egyesült Államokat, hogy új rakétaállásokat nem telepítettek a tűzszünet életbe léptetése óta és csapatokat sem irányítottak a tűzszüneti zónába. Kedden egyébként New Yorkba érkezett a jordániai külügy­miniszter és azonnal kapcsolatba lépett a világszervezet közel­­keleti rendezéssel foglalkozó vezetőivel. Husszein király inter­jút adott a párizsi Figarónak, ebben a repülőgéprablásokat „az arab világ szégyenének” minősítette. U Thant is nyilatkozott e kérdésről, s kijelentette, hogy véleménye szerint a repülőgép­­rablókat nemzetközi bíróság elé kellene állítani. A jordániai uralkodó a gerillák állandó békétlenkedéseivel kapcsolatban a párizsi lap tudósítójának kijelentette, hogy „a dolgok így nem mehetnek tovább”. A király helyzetét ellentmondóan értékelte. A Jerusalem Post olyan értesülést közöl, hogy a ki­rály lemondási tervekkel foglalkozik. A Figaróban megjelent nyilatkozat és egy bejrúti lap jelentése viszont arra mutat, hogy az uralkodó a gerillákkal való döntő leszámolásra hatá­rozta el magát. A libanoni fővárosban megjelenő Daily Star úgy tudja, hogy miután a beduin törzsek vezetői feltétlen támogatásukról biztosították Husszeint, a jordániai kormány­csapatok az ország déli részét megtisztították a gerilláktól. A lap szerint a jordán hatóságok azt tervezik, hogy Akabától Irbidig fokozatosan felszámolják a palesztinai egységeket. Megnyílt az ENSZ-közgyűlés jubileumi ülésszaka Legalább hatvan állam- és kormányfő részvételére számítanak Kedden New Yorkban meg­kezdődött az Egyesült Nemze­tek Szervezete közgyűlésének 25. ülésszaka. A Reuter szerint legalább hatvan és legfeljebb kilencven állam-, illetve kormányfő vesz részt a közgyűlés két hétig tartó ülésezésén. A jubileumi ülésszak fénypontja október 24-én lesz, amikor megemlé­keznek az 1945-ben aláírt ENSZ-alapokmány első ne­gyedszázados évfordulójáról. Várható, hogy a közgyűlés ülésszakán jelen lesz Koszigin szovjet és Heath brit minisz­terelnök, valamint Nixon ame­rikai elnök is. A Reuter úgy tudja, hogy esetleg Pompidou francia elnök is elutazik New Yorkba. Az azonban biztos, hogy Franciaország legalább kormányfővel képviselteti ma­gát. V Thant főtitkár hétfő este üzenetet intézett a közgyűlés­hez és ebben kifejtette: ily sok kiemelkedő államférfi találko­zója egyedülálló alkalmat kí­nál legmagasabb szintű gyü­mölcsöző kapcsolatokra és fon­tos tanácskozásokra. A csehszlovák külügyminiszter Budapesten Péter János külügyminiszter meghívására kedd délelőtt hi­vatalos látogatásra hazánkba érkezett Jan Marka csehszlo­vák külügyminiszter és fele­sége. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Péter János külügyminiszter és fele­sége, valamint Paja Frigyes, a külügyminiszter első helyette­se, Vince József hazánk prágai nagykövete, s ott volt Franti­ sek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság buda­pesti nagykövete is. Péter János külügyminiszter kedd délután hivatalában fo­gadta Jan Marko csehszlovák külügyminisztert. A szívélyes hangú találkozó után a Kül­ügyminisztériumban megkez­dődtek a magyar—csehszlovák tárgyalások. Az elvtársi lég­körben lezajlott megbeszélé­sen magyar részről részt vett Péter János, Vincze József, ha­zánk prágai nagykövete, Ba­­rity Miklós, a Külügyminisz­térium csoportfőnöke, dr. Bá­nyász Rezső, Matusek Tivadar és Perczel László, a Külügy­minisztérium főosztályvezetői, Uranovicz Imre és Szentesi Antal, a Külügyminisztérium munkatársai. Csehszlovák részről Jan Marko külügyminiszter, Fran­­tisek Dvorsky, Csehszlovákiai budapesti nagykövete, Mecis­­lav Jablonsky, a miniszter tit­kárságának vezetője, Zdenek L­itavsky, a külügyminiszté­rium titkárságának munkatár­sa, Peter Brudnak, a Külügy­minisztérium osztályvezető he­lyettese, Oldrich Mohelsky nagykövetségi tanácsos és Vla­dimír Troján magyar előadó. Négyhatal­mi megbeszélés a Közel-Keletről A nagykövetek a Jarring-misszió életrekeltésén fáradoznak A négy nagyhatalom ENSZ- nagykövetei a közel-keleti válság politikai rendezését célzó erőfeszítéseik sorában hétfőn ismét tanácskozást tar­tottak. Házigazda ezúttal Sir Colin Crowe, Nagy-Britannia újon­nan kinevezett állandó ENSZ- képviselője volt. A Jarring vezette tárgyalá­sok újrafelvételének fő aka­dálya — mint ENSZ-körökben hangoztatták — továbbra is Izrael elutasító magatartásá­ban keresendő. A Reuter for­rásai szerint a „négy nagy” megbízottai hétfőn szót ejtet­tek a legutóbbi repülőgéprab­lásokról és a túsz ügyről is. Figyelmüket azonban nem ezek a kérdések, hanem a Jar­ring számára készítendő út­mutatások kötötték le. Megállapodtak abban, hogy az amerikai Charles Y­est szálláshelyén, szeptember 30-án ismét összeülnek. He­lyetteseik a pénteki nap fo­lyamán találkoznak; megbíza­tásuk — csakúgy, mint a nagyköveteké — a Jarring­­misszió előmozdítása. A „négy nagy” tanácskozó nagyköveteitől nem messze, sor került az első külügymi­niszteri szintű kapcsolatte­remtésre a közel-keleti válság ügyében. A New Yorkba ér­kezett Atallah jordániai kül­ügyminiszter, s azonnal fel­kereste U Thant ENSZ-főtit­­kárt. Hogy a jordániai diplo­mácia vezetője Jarringgal is találkozott-e, arról nincs meg­bízható értesülés. Kairóban az Al Ahram ked­di száma közölte, hogy az „Egyesült Arab Köztársaság továbbra is kapcsolatban áll Gunnar Jarringgal”. A lap egyúttal ismertette Riad egyip­tomi külügyminiszter hétfőn elhangzott nyilatkozatát, amely azzal vádolja az Egye­sült Államokat, hogy „befa­gyasztotta Jarring küldetését”. Hatalmas autóipari sztrájk Munkabeszüntetés a General Motors amerikai és kanadai üzemeiben A New York Times a kormányt hibáztatja Köves Tibor, az MTI wa­shingtoni tudósítója jelenti. Kedden 0 órától kezdődően sztrájkba lépett a General Mo­tors 344 000 dolgozója, miután szakszervezetük, az UAW, az Egyesült Autóipari Dolgozók vezetőinek hétfőn éjfélig sem sikerült megegyezésre jutni a munkáltatókkal 54 napja foly­tatott bértárgyalásokon. Ezzel egyidejűleg négy ame­rikai vasu­tasszakszervezet is sztrájkfelhívást adott ki, azon­ban a vasutaknak az utolsó pillanatban megszerzett szö­vetségi bírósági végzéssel si­került a félmillió dolgozót érintő sztrájkot szeptember 23-ig elhalasztatnia. A sztrájk­­felhívás így is zavarokat oko­zott a közlekedésben, mert a tiltó rendelkezés már nem ért el időben mindenhova, s bizo­nyos vonalakon beszüntették a munkát. A vasutassztrájkot il­letően lehetségesnek tartják, hogy a bírósági halasztás le­járta előtt Nixon elnök élni fog azzal a jogával, hogy to­vábbi 60 napra betiltsa a sztrájk megkezdését. Az autóipari sztrájkfelhívás nyomán keddre leállt a Gene­ral Motors minden üzeme az Egyesült Államokban és Ka­nadában, összesen 119 üzem bénult meg 18 államban és 69 városban. A háromévenként esedékes autóipari bérmegbeszélések csaknem minden alkalommal kisebb-nagyobb munkabeszün­tetésekhez vezetnek. 1964-ben 10 napos sztrájk volt a Gene­ral Motors több üzemében, 1967-ben pedig a Ford-gyárak dolgozói sztrájkoltak maga­sabb bérekért. Arra azonban 1945 óta nem volt példa, hogy a General Motors valamennyi üzeme leállt volna. A szakszervezet az infláció­val lépést tartó magasabb bé­reket és az 1967-ben megálla­pított „bérplafon” megszünte­tését követeli, továbbá kedve­zőbb nyugdíjfeltételeket a 30 éve dolgozó idősebb munká­soknak. Az autóipar — a Ge­neral Motors, a Chrysler és a Ford — azonban hallani sem akar a bérplafon eltörléséről és a követelt béremelésnek mindössze a felét ajánlja. A csupán egy céget, a leg­nagyobb autóipari vállalkozást, a General Motorst érintő sztrájk célja, amint Leonard Woodcock, az UAW elnöke mondotta, hogy megtörjék a „három nagy” egységfrontját Az akció általános vélemény szerint beleillik abba az új szakszervezeti stratégiába, amelyet az UAW a néhai Wal­­ter Reuther vezetésével kez­deményezett, mikor kivált a sztrájkharcot „elavult és szük­ségtelen” módszernek tekintő AFLACIO szakszervezeti szö­vetségből. A keddi Washington Post hosszan elhúzódó sztrájkot jó­sol, a New York Times pedig vezércikkében a Nixon-kor­­mányzat felelősségéről ír.

Next