Magyar Nemzet, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

2 Ellentmondó jelentések a túszok sorsáról A Tliant nemzetközi bíróság elé állíttatná a repülőgéprablókat Egyelőre ellentmondó jelen­tések érkeznek a túsz-üggyel kapcsolatos fejleményekről. A Palesztinai Népi Felsza­badítási Front hétfőn este el­zárkózott minden további tár­gyalás elől az általa fogva tartott amerikai, izraeli, brit és nyugatnémet túszok ügyé­ben. A PNFF szóvivője ezzel kapcsolatban kijelentette: „kö­veteléseink világosak, nincs értelme megismételni őket. Éppen ezért elhatároztuk, hogy becsapjuk az ajtót min­denféle tárgyalási, vagy köz­vetítő kísérlet előtt.” A mintegy 50 túszért cse­rébe a Palesztinai Népi Fel­­szabadítási Front hét Nyugat- Németországban, Svájcban és Nagy-Britanniában fogva tar­tott harcosának, valamint az Izraelben őrzött PNFF-geril­­lák közül „többeknek” a szabadon bocsátását követeli. A VPI ammani jelentése szerint a PNFF egyik szóvi­vője kedden kereken tagadta, hogy „becsapták volna az aj­­tót a tárgyalások előtt”. Egy­szerűen arról van szó — ma­gyarázta a szóvivő —, hogy „mi már világosan kifejtet­tük követeléseinket. Részlete­ket akarunk embereink szaba­don bocsátásának idejére és helyére vonatkozóan, de az (illetékes) kormányok ebbe nem mentek bele.” A front különálló feltétele­ket szabott az illetékes kor­mányoknak: Svájc bocsássa szabadon azokat a gerillákat, akiket fogva tart, szállítsa őket biztonságos helyre, s cserébe megkapja a túszként őrzött svájci állampolgárokat; Nyugat-Németországgal kap­csolatban ugyanaz érvényes, mint Svájccal; Nagy-Britan­­nia bocsássa szabadon a re­pülőgéprabló Leila Khaledet, adja vissza a megölt géprabló holttestét, s cserébe megkap­ja a nyolc brit állampolgár­ságú túszt; az amerikai és izraeli túszok fejében Izrael­nek egyet kell érteni négy pontban: szabadon bocsátja a Haifában őrizetbe vett svájci illetőségű gerillát; szabadon bocsátja a Tel Avivban jú­liusban őrizetbe vett két al­gériai kormánytisztviselőt; szabadon bocsátja a január­ban, Dél-Libanonból elrabolt 10 libanoni katonát; szaba­don bocsát izraeli börtönök­ben őrzött gerillákat. Arra a kérdésre, miért kö­tik össze az amerikai túszok ügyét az izraeliekével, a szó­vivő így válaszolt: „az Egye­sült Államok kormányát el­lenségnek tekintjük, és az iz­raeli nép részeként kezeljük azokat az amerikaiakat, aki­ket foglyul ejtettük”. Ziegler, a Fehér Ház sajtó­titkára hétfőn közleményt olvasott fel, amely szerint „amerikai állampolgárok túsz­ként való fogva tartása az Egyesült Államok kormánya számára teljességgel elfogad­hatatlan”. Ziegler annál is el­­ítélendőbbnek minősítette az esetet, mivel „olyan viszály­ról” van szó, amely „egy má­sik országot érint”. Nyilatkozott hétfőn U Thant ENSZ-főtitkár is. Véleménye szerint „a repülőgéprablókat nemzetközi bíróság elé kelle­ne állítani, tekintet nélkül nemzetiségi hovatartozásukra és politikai felfogásukra”. Rendkívüli állapot Sierra Leonéban Free Townból jelenti a Reu­ter. Sierra Leonéban kihir­dették a rendkívüli állapotot a politikai feszültség növeke­dése miatt. Sinka Stevens mi­niszterelnök a rendeletet hét­fő este adta ki, azt követően, hogy a kormány két volt mi­nisztere tömeggyűlésen fejtet­te ki a kormányból való kivá­lásának okait. A nagygyűlés véres vereke­déssel végződött. A miniszterelnök hétfő esti rádióbeszédében kijelentette, hogy a rendkívüli állapot ki­hirdetésével az ország lakosai­nak „személyi biztonságát és vagyonát” kívánják védelmez­ni. Szavai szerint egy kisebb csoport kísérletet tett a „hata­lom megszerzésére” és „min­dent elkövettek a belső béke és a szilárdság aláásására”.­ A politikai feszültség azt kö­vetően növekedett, hogy a kor­mány pénzügyminisztere és fejlesztési minisztere a múlt héten, miközben Stevens mi­niszterelnök Lusakában tar­tózkodott, kivált a kabinetből. Az országban kialakult hely­zet miatt a miniszterelnök fél­beszakította lusakai tartózko­dását. OECD-bizottság ülésszaka Tokióban Meddő vita a fejlesztési segélyek jellegéről Tokióból jelenti a Reuter. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) fejlesztési segélybizottságának IX. ülésszaka (közép-európai idő szerint) kedden a hajnali órákig folytatta tanácskozását. A résztvevők igyekeztek ösz­­szeegyeztetni a fejlődő orszá­goknak nyújtandó feltételektől mentes segéllyel kapcsolatos különböző nézeteket, s olyan dokumentumokat kidolgozni, amely a fejlesztési segélybi­zottságnak mind a 17 tagjára kötelező lenne. A bizottság azonban — a legfrissebb hírügynökségi je­lentések szerint — mind ez ideig nem érte el célját: nem sikerült megállapodásra jutni abban a kérdésben, hogy meg­szüntessék a feltételekhez kö­tött kétoldalú hivatalos segély gyakorlatát. A Gazdasági Együttműkö­dési és Fejlesztési Szervezet azt akarja, hogy alárendelt szerve, a fejlesztési segélybi­zottság maga foglaljon állást a feltételektől mentes segély­­nyújtás elve mellett. Becslések szerint ugyanis a világ vezető ipari országai feltételekhez kö­tik a fejlődő országoknak nyújtott kétoldalú hivatalos segély 80 százalékát. Gyakor­latban ez azt jelenti, hogy a fejlődő országoktól megköve­telik: a kapott kölcsönökből vásároljanak árukat a segély­nyújtó országoktól, illetve fi­zessék meg a szolgáltatásokat. A Chilei EP értékelése Kedvező a helyzet az oligarchia megdöntésére Santiagóból jelenti a TASZSZ. Hétfőn Santiago­ban megkezd­te munkáját a Chilei Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának plénuma. A napirend fő pontja a szeptember 4-i elnök­­választások, Salvatore Allende győzelme nyomán előállott helyzet. A részt vevők meghallgat­ták Orlando Millasnak, a Chil­­ei EP KB Politikai Bizottsága tagjának beszámolóját. „ Az ország teljes független­ségének eléréséhez —­ hangoz­tatta a szónok —, meg kell dönteni az imperialista mono­póliumok, a nagy földbirtokok, az oligarchia uralmát. A chi­lei nép most megvalósíthatja ezt a feladatot, hiszen a szep­tember 4-i választások után változások történtek a politi­kai erőviszonyokban, a Népi Egységfront jelöltjét a lakos­ság egyre szélesebb rétegei tá­mogatják. A reakció azonban nem tet­te le a fegyvert — figyelmez­tetett Millas —, s az amerikai monopóliumok és a CIA pén­zén összeesküvést sző. 0 (Madrid, TASZSZ) A szovjet TASZSZ hírügynökség, valamint a spanyol EFE (Edi­­torial Falange Espanola) hír­­ügynökség vezérigazgatójának megállapodása értelmében a két hírügynökség rövidesen irodát nyit Madridban, illetve Moszkvában. 0 (San Francisco, AP) Si­kertelen repülőgép-eltérítési kísérletre került sor kedden a TWA amerikai repülőtársaság New York—Chicago—Los An­geles—San Francisco útvona­lon közlekedő Boeing 707 tí­pusú gépén. Madar Nemzet Schiller moszkvai látogatásának előkészületei Bonnból jelenti az MTI. Schiller bonni gazdaságügyi miniszter küszöbönálló moszk­vai látogatásával kapcsolatban kedden B­randt kancellár megbeszélést hívott össze. A megbeszélésen a kancelláron és Schiller miniszteren kívül részt vett Möller pénzügymi­niszter, valamint Fritz Berg, a Gyáriparosok Szövetségének elnöke és Otto Wolff von Amerongen, a kölni kereske­delmi és iparkamara elnöke. A kiadott kommüniké hangoz­tatja: a kelet-nyugati kereske­delem problémáinak megvita­tásánál egyetértés alakult ki abban, hogy az európai közös­ség intézményeinek kiépítését és bővítését változatlanul foly­tatni kell. A hivatalos kommünikének ez a mondata válasz kíván lenni a bonni ellenzék egyik állítására, amely szerint a szo­cialista országokkal, különö­sen pedig a Szovjetunióval folytatott kereskedelem nagy­mértékű kiszélesítése, amely most az NSZK-ban napiren­den van, „veszélyezteti” a Kö­zös Piac további kiépítését. Schröder befejezte washingtoni látogatását Washingtonból jelenti az AP. Schröder volt nyugatné­met külügyminiszter, a bonni parlament külügyi bizottságá­nak elnöke hétfőn éjjel, egy­hetes washingtoni látogatásá­nak befejeztével tájékoztatta a nyugatnémet újságírókat ame­rikai benyomásairól. Nyugat-Berlin „a feszültség enyhülésének döntő, de nem egyetlen próbaköve” — mon­dotta. Reményének adott han­got, hogy az Egyesült Álla­mok égető belpolitikai problé­mái „nem vonják el a Nixon­­adminisztráció figyelmét a nemzetközi kérdésekről”. Az Európában állomásozó amerikai csapatok fenntartási költségeivel kapcsolatban úgy vélekedett, hogy a „leghaté­konyabb megoldás egy hosszú lejáratú megállapodás lenne”. (Az NSZK-val kötött, érvény­ben levő megállapodás ugyan­is 1971. június 30-án lejár.) Schröderhez közelálló forrá­sokból származó értesülés sze­rint, a bonni ellenzéki politi­kus amerikai látogatása során k­özölte Rogers külügyminisz­terrel: szilárdan hiszi, hogy a Branát-kormánynak és a ke­reszténydemokrata ellenzék­nek még a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos négyhatalmi tár­gyalások szeptember végén kezdődő újabb szakasza előtt sikerül „közös álláspontot ki­alakítania Berlin kérdésében”. A CGT és a CGII, javaslata A Közös Piac-országok szakszervezetei működjenek együtt Párizsból jelenti az MTI. A CGT küldöttsége Georges Sé­­guy főtitkár vezetésével az el­múlt napokban Olaszország­ban tárgyalásokat folytatott a CGIL, a legnagyobb olasz szakszervezet, továbbá más olasz szakszervezet, így a CISL és az UIL vezetőivel. A CGIL és a CGT tárgya­lásairól kiadott közlemény hangsúlyozza, a két szakszer­vezet egyetért abban, hogy a Közös Piachoz tartozó orszá­gok szakszervezeteinek szoro­san együtt kell működniük, és egyeztetett akciókkal kell ki­fejezésre juttatniuk a szerve­zett dolgozók erejét a Közös Piac határain belül. A CGIL és a CCUT továbbá felhívta a figyelmet annak sürgős szükségességére, hogy meg kell erősíteni a szakszer­vezeti kapcsolatokat Nyugat- Európában és egységes fellé­pést kell kialakítani az euró­pai szakszervezeti mozgalom minden területén. VI. Pál pápa modernizál A Vatikán szélnek ereszti hadseregét A svájci gárda marad Vatikánvár­osből jelenti a Reuter és az AP. Kedden újabb lépésre került sor az ősi vatikáni állam modernizálásá­ban. VI. Pál pápa Jean Villet bíboros-államtitkárhoz intézett személyes üzenetében közölte, hogy a svájci gárda kivételé­vel feloszlatja Vatikánváros katonai alakulatát. A rendőri feladatokat a továbbiakban egy újonnan létrehozandó hi­vatal fogja ellátni. Az intézke­dés a középkorból származó fegyveres erők mintegy 700 tagját érinti. A svájci gárda létszáma körülbelül 60 főt tesz ki. Makariosz athéni tárgyalásai Athénból jelenti a Reuter, az AP és az AFP. Makariosz ciprusi elnök, aki a lusakai csúcsértekezletről jövet szom­baton Athénba érkezett, meg­beszéléseket folytatott Papa­­dopulosz görög miniszterelnök­kel. Athén felé utaztában Maka­riosz elnök röviden megállt Rómában, ahol hírek szerint tájékoztatta Konstatin görög királyt a ciprusi helyzet leg­újabb fejleményeiről. Makariosz elnök egyébként egy keddi sajtóértekezleten Athénban a többi között kije­lentette, hogy helyeselné a ki­rály visszatérését Görögország­ba. Hozzátette, hogy Papado­­pulosz miniszterelnökkel meg­tartott megbeszélésén is szó­ba hozta ezt a témát. Makariosz athéni megbeszé­léseinek befejeztével közös közleményt adtak ki Athén­ban. A görög kormány és a ciprusi elnök a közlemény sze­rint megegyezett abban, hogy a ciprusi kérdés megoldásánál nem lehet szó valamilyen szö­vetségi államformáról, vagy a szigetország felosztásáról. Cip­rusnak „egységes és független államnak” kell maradnia. Magyar csapatok részvételével közös hadgyakorlat az NDK-ban Berlinből jelenti az MTI. Berlinben hivatalosan beje­lentették, hogy a Varsói Szer­ződés országai egyesített had­erői parancsnokságának ter­vei alapján ez év őszén a Né­met Demokratikus Köztársa­ság területén, a szövetséges hadsereg közös gyakorlatot tartanak.* A Honvédelmi Minisztérium illetékesei e hírrel kapcsolat­ban elmondották, hogy a gya­korlaton, amely a „Fegyver­­barátság” fedőnevet kapta, a magyar néphadsereg kijelölt csapatai is részt vesznek. Ez a gyakorlat mind a csapatok létszámát, mind a harci jár­művek és felvonultatott fegy­verek számát tekintve, felül­múlja az előzőket. A csapatok vizsgája is lesz abban a vo­natkozásban, hogy a Varsói Szerződés aláírása óta eltelt tizenöt év alatt mennyit fej­lődött a szocialista országok csapatainak együttműködése. A nagygyakorlaton lényegé­ben vizsgáznak hadvezetésből a Varsói Szerződés katonai szervei is, amelyek a katonai integrálódási folyamatban az elmúlt években bizonyos vál­tozásokon mentek át. A csa­patok kipróbálják majd a leg­korszerűbb harcmódokat, a szállítási manőverektől a de­­szantok alkalmazásáig, a har­coló és a területet védelmező csapatok együttműködésének megszervezéséig, kipróbálják a legújabb haditechnikát a modern számítógépek alkal­mazásával együtt. A magyar csapatok először vesznek részt a Német Demokratikus Köz­társaság területén hadgyakor­laton, amely a magyar tábor­noki karnak jó alkalmat kínál arra, hogy felmérje, milyen színvonalon állnak hadra­foghatóság, felszereltség te­kintetében a magyar csapatok a többi szocialista ország csa­pataihoz viszonyítva. Szerda, 1970. szeptember 16. Utazás az NDK-ban Tervek és célok Hatalmas szálloda épül Berlin központjában, az Alexander Platzon. Tetejéről bizonyára át lehet majd te­kinteni az NDK fővárosát, vé­gig lehet nézni a széles su­gárutakon, szinte madártáv­latban pillantható majd meg a főváros ezer és ezer új, job­bára előregyártott elemekből épített lakóháza. A Hotel Stadt Berlin — így nevezik a leendő szállodát —­ nyilván újabb büszkesége lesz az NDK legnagyobb és legfontosabb városának, hiszen már ma is, félig elkészülten, az építési sürgés-forgás közepette látvá­nyosságszámba megy. A szerte az országban folyó munkát persze nem lehet csupán a kiemelkedő és méreteivel le­nyűgöző szállodák, vagy eset­leg lakóházak számbavételével lemérni. Több okból sem. Nem lehet már csak azért sem, mert az óriás szálloda fölépítése mindenképpen ün­nepi esemény, viszont az élet — és a gazdaság — mégis in­kább hétköznapokból áll. Egy ilyen hétköznapi pillanatot lestem el — igaz, a naptár vasárnapot mutatott — Drez­dában. Valahol a szállodasor és a világhíres Zwinger kö­zött, egy lakóház tatarozását fejezték be. Már csak az áll­ványok lebontása maradt hát­ra. A munkások egy légtor­nász ügyességével szedték szét az állványzatot, a létrákat és az átvetett deszkákat. Módsze­resen és megfontoltan, hiszen egy rossz mozdulat — és le­zuhannak a 10—15 méteres mélységbe. Többen is megáll­tak a városban nyüzsgő turis­ták közül, hogy megnézzék, miként kisebbedik pillanatról pillanatra a gondosan felépí­tett állványzat. A városlátoga­tók aztán gyorsan továbbáll­­tak, hiszen úticéljuk nyilván a Zwinger gyűjteményeinek megtekintése vagy más mű­emlékek, templomok megláto­gatása. Az újságíró azonban eltűnődött azon, hogy a leg­egyszerűbbnek látszó kétkezi munka is mekkora szervezett­séget, figyelmet kíván. Az országépítő mun­kát már csak azért sem le­het külső szemlélőként érté­kelni, mert ezeknek a hétköz­napi pillanatoknak és óráknak se szeri se száma. Azért sem, mert az átfogó minősítés he­lyett így óhatatlanul a pilla­natnyi benyomások, a látvá­nyosságok és a részletek ke­rülnek előtérbe, javítva, vagy torzítva az összképet. Ugyan­csak nehéz például kívülről megállapítani, hogy melyik üzem teljesítette a tervet és melyik nem, vagy lehetetlen képet kapni a sikeres beruhá­zásokról és az indokolatlanul elhúzódókról. Jóval könnyebb fölmérni az áruellátást, noha a benyomások itt is felületes­ségre csábítanak, hiszen a szemlélődének megfelelhet, sőt, tetszhet a kirakat áruja, de nem biztos, hogy ugyanígy vélekedik a vásárló. Tanácsosabb tehát a köz­ponti szervek átfogó értéke­léseihez folyamodni, s így megkísérelni annak fölméré­sét, hol is tart az NDK az 1970-es népgazdasági terv tel­jesítésében. Mindenképpen fi­gyelembe kell azonban venni, hogy a Német Demokratikus Köztársaság a világ fejlett ipari államai közé tartozik. Történelmileg azért is szük­séges ezt hangsúlyozni, mert felettébb kedvezőtlen körül­mények között „startolt” az NDK gazdasága. Az egykori Németország nehézipara ép­pen az NDK jelenlegi terüle­tein volt a legkevésbé fejlett, úgyszólván semmiféle ener­giaforrás nem állt rendelke­zésre, a barnaszén kivételével. Emellett az ország közlekedé­si rendszere, úthálózata — természetszerűen — inkább a kelet—nyugati tengely mentén húzódott, így gyér volt az ösz­­szeköttetés az NDK jelenlegi északi, jobbára mezőgazdasá­gi jellegű és a déli, elsősor­ban ipari vidékei között. Nagy utat járt be tehát az NDK népgazdasága, amíg a mai szintet elérte. Ezt hűen jellemzi az az adat, amely szerint a lakosság a világ né­pességének 0,5 százalékát te­szi ki, s az ország mégis a vi­lág nemzeti jövedelmének hozzávetőlegesen 1,7 százalé­kát állítja elő. Az NDK Köz­ponti Statisztikai Hivatalának jelentése szerint az idei esz­tendő első félévében a múlt év hasonló időszakához viszonyít­va a nemzeti jövedelem öt, az ipari árutermelés hét és fél, a munka termelékenysége hat százalékkal növekedett. A je­lentős fejlődésről tanúskodó számadatok után a hivatalos okmány megállapítja: „Az év­tizedek óta legkeményebb tél termeléskieséseket, s ezzel mintegy hárommilliárd már­kás kárt okozott a népgazda­ságnak.” A lemaradásokat — a jelentés szerint ■— a máso­dik negyedévben „sikerült be­hozni a legtöbb iparágban”. Ami a mezőgazdaságot illeti, ott a múlt évi aszályos nyár és az idei tavasz késése oko­zott nagy problémákat. A je­lentés szerint különösen a tej­termelés sínylette meg a ked­vezőtlen körülményeket, a ta­karmányt pedig importtal kel­lett pótolni. A száraz statisztikai adat­felsorolásnál jóval érdekesebb az az értékelés, amelyet az NDK népgazdaságáról Günter Mittag, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsá­gának titkára adott. A beszá­moló június elején hangzott el, s érdekessége abban rejlik, hogy nemcsak a népgazdaság helyzetét elemzi alaposan, ha­nem bepillantást enged a gaz­daságpolitikai módszerekbe, amelyekkel az NDK gazdasá­gát irányítják, illetve a jövő­ben irányítani fogják. Günter Mittag egy kollektí­va vezetőjeként irányította nemrégiben egy könyv össze­állítását, amelynek címe ez volt: „A szocializmus politikai gazdaságtana és alkalmazása a Német Demokratikus Köztár­saságban”. A munkáról a ma­gyar sajtóban is jelent meg is­mertetés Friss István akadé­mikus tollából. Ennek csupán egyetlen vonatkozására emlé­keztetünk itt, mégpedig azok­ra a fejtegetésekre, amelyek­ben Friss István a tervgazda­ság mibenlétét, a tervutasítá­sokat elemezte. A könyv a központi tervezés hatáskörébe vonta a termékeket és a ter­mékcsoportokat. Ezzel össze­függésben jegyezte meg Friss István: „Minden szocialista or­szágnak a saját gazdasági adottságaira és történelmi fej­lődésére támaszkodó gazdasági rendszere van. Ez a terv uta­sítások kiterjedtebb vagy kor­látoltabb alkalmazását teheti szükségessé. Ebben a tekintet­ben tehát nem állíthatók fel minden szocialista országra egyformán érvényes szabá­lyok.” Összhangban a könyv elvi fejtegetéseivel a Mittag­­beszámoló egyik alapvonása, hogy az NDK-ban napjaink­ban a tervezés és az ellenőr­zés központi jellegét állítják előtérbe. A beszámoló szerint még nem mindenütt ismerték fel: a terv jelentősége abban mutatkozik meg, hogy az „döntő politikai megbízatás az állam részéről”. Különösen azok a vezetők felelősek, akik elhanyagolják a központi ter­vet; az egyik elektromos üzemben például még május elején sem volt meg az idei terv, s operatív megoldásokkal próbálták helyettesíteni a terv előírta feladatokat. Az állami ellenőrzés elégtelenségére hi­vatkozik Günter Mittag és le­szögezi, hogy kérlelhetetlenül fel kell lépni a központi álla­mi terv megsértése ellen. A központi befolyás erősítése mutatkozik meg abban is, hogy a gyárakban és üzemek­ben növelni akarják a főköny­velő hatáskörét, akit ebben a vonatkozásban Mittag „állami ellenőrnek" nevez. Távolról sem elvi fejtegeté­sek halmaza azonban Günter Mittag beszámolója. Ellenke­zőleg, az elemzéseket a KB titkára gyakorlati példák so­kaságával támasztja alá. Mit­tag beszámolt a népgazdaság különböző területein elért eredményeiről és leszögezte, hogy az év első hónapjainak szélsőségesen nehéz körülmé­nyei között is sikerült javíta­ni a lakosság ellátását. Martin József (Washington, MTI) Ked­den a Fehér Ház bejelentette, hogy Nixon elnök hivatalos látogatásra Londonba, Mad­ridba, Rómába és Belgrádba utazik, s ellátogat a földközi­tengeri kikötőkben állomásozó amerikai 6. flotta parancsnoki hajójára is.

Next