Magyar Nemzet, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-16 / 217. szám
Szerda, 1910. szeptemberUS. Újszeged — a tudományos központ A kép,amely Szegedről a metszetek idejétől napjainkig bennünk él, egyoldalas. A Tisza jobb partján a város, bal partján a liget. Itt palotasorok a rakpart szegélyén, odaát nyárfasorok a gát mentében. A hatalmas fehérnyárak, tölgyek, platánok lombtengerében rejtőző Ú Újszeged negyedszázaddal ezelőtt még valóban egyetlen liget volt, parkszerű nagy kertek mélyén megbúvó családi házakkal s régi híres rózsa- meg zöldségkertészetekkel. A városfejlesztés szakemberei azonban régóta látják az Újszegedben rejlő nagyszerű lehetőségeket Szeged két partmenti várossá alakítása tekintetében. Újszegeden komolyabb méretű szanálások nélkül alakíthatók ki komplex településszerkezeti egységek, a város egyik legmodernebb negyede máris itt van kibontakozóban. A Tisza-parton ötszintes sávházak követik a gát vonalát, beljebb magas szintű lakótelepi beépítés váltakozik társasházak laza csoportjaival s meghitt hangulatú kertes családi házakkal, míg a szélső övezetben a hagyományos kertészeti telepek sorakoznak. A Tisza—Maros szögében fekvő Újszeged termékeny öntéstalaja magas fejlettségű kertkultúrát tesz lehetővé az ország talán legmelegebb, legnapsütöttebb pontján. Alacsony fekvése miatt a Tiszából kivett öntözővízzel korlátlanul és olcsón ellátható, ugyanakkor e terület mélységi hévíztartaléka gyakorlatilag kimeríthetetlen, ami az üvegházi primőrkertészet nagymérvű kiterjesztését teszi lehetővé. Újszeged lakótelepén különben már mintegy ezer lakást fűt hévízzel az ország első geotermikus hőközpontja. Ennyi lehetőség mellé Újszeged most tudományos központ szerephez is jut. Ahogy áthaladunk a közúti hídon, széles sugárútba érünk, amely kettészeli az egész balparti városrészt. Amikor a pompás kettős platánsorral szegett út kifut a nagyszerű ősfákkal teli, Margitszigetszerű Népligetből, jobbról felmagaslik a Magyar Tudományos Akadémia biológiai kutatótelepének nyolcszintes főépülete, Tarnai Istvánnak, a Szegedi Tervező Intézet munkatársának korszerű szépségű alkotása. Az akadémiai kutatótelep négy intézetének — a biofizikai, a biokémiai, a genetikai és a növényélettani intézetnek — fő feladata lesz alapkutatások folytatása az orvostudományi, a mezőgazdasági, az élelmiszeripari és a gyógyszeripari problémákhoz kapcsolódva. Az akadémiai kutatótelep szomszédságában augusztus 19-én helyezték el a József Attila Tudományegyetem kilenc biológiai tanszékének helyet adó épülettömb alapkövét. A szegedi egyetem ötven esztendő óta ideiglenes elhelyezésben, más célokra létesült épületekben, rendkívül összezsúfoltan működik. A helyhiány miatt olyan alapvető jelentőségű biológiai tanszékek, mint a mikrobiológiai, a genetikai vagy a biokémiai, mindmáig nem szerveződhettek meg, tanszéki csoportként működhettek csak. Az egyetemi oktatási reform a kiscsoportos foglalkozásra helyezi a fősúlyt, a jelenlegi helyzetben azonban, amikor egymás hegyén-hátán vannak a tanszékek s a tanulócsoportok meg a kutatók nem egy helyen a folyosókra szorultak, ez sem valósulhat meg. A szegedi egyetem fejlesztésének első része a biológiai központ megépítése a sokban hasonló szerepkörű akadémiai kutatótelep szomszédságában, hogy a majdani együttműködést a közelség is elősegítse. Ugyanitt épül meg — a már elkészült korszerű Móra Ferenc Kollégium mellett —még két nagy diákotthon és egy kétezer adagos menza, amely az akadémiai telepet is kiszolgálja. Az egyetemi vánosztisz, amely így Újszegeden lépésről lépésre kialakul, a biológiai tanszékek épületét uralja majd. A külső és belső megoldásában egyformán újszerű Y alakú épület, amely a Művelődésügyi Beruházási Vállalat tervezőirodáján Drávai Tamásnak a tervei szerint jön létre, remekül megfogalmazott építészeti koncepció. Az „Y” mindhárom szárnyában három-három tanszék kap helyet s arányos elosztásban az egész egységet kiszolgáló laboratóriumok, tanműhelyek, könyvtárak és egyéb közös funkciójú létesítmények. Az „Y” középső pontján van a főlépcsőház, körülötte erkélyekkel megnyitott tér, a zsibongó. Az „Y” szárainak a főlépcsőház felőli első harmadában bonyolódik le a hallgatói forgalom, itt vannak az előadótermek, a szárnyak végében kapnak helyet a tanszékek, bennük folyik — nyugalmas légkörben, szeparáltan — a kutatói munka. Ebben a környezetben, ezzel a felszereltséggel lehetővé válik az egyetemi oktató- és nevelőmunka színvonalának emelése, a tudományos irányelvek kívánalmai szerint. A három szárnyú ötemeletes épület szép feltárulkozással fogadja majd a sugárúton feléje közelítőt. Csillagszerűségében egyik oldalról sem mutat nehéz tömeget, nem zavarja a sugárút levegősségét. A szárnyak vége nem ragad a földhöz, mivel árkádosítva van. Ezekben az üvegfalú árkádokban kap helyet az egyetem és a Móra Ferenc Múzeum együttműködésének eredményeként az állandó növénytani, állattani és embertani kiállítás, amely nemcsak az oktatást, de a népművelést is szolgálja. Ez a kis tárlat külön szívügye Horváth Imre professzornak, a biológiai szakbizottság elnökének. Az Akadémia és az Egyetem hasonló szerepkörű intézményei természetesen szoros együttműködésben lesznek egymással. Az Akadémia épp azért Szegeden hívta életre biológiai kutatótelepét, mivel az egyetemi városok közül itt alakult ki a legtöbb biológiai tanszék. A két szomszédos intézmény révén a biológiai kutatások végzéséhez szükséges szellemi és anyagi eszközöknek olyan koncentrációja jön létre Újszegeden, ami nemzetközi vonatkozásban is igen figyelemre méltó. A tudományos létesítmények megtelepedése nagy léptekkel viszi előre Újszegedet a fejlődés útján. Ezzel a felnövéssel azonban lépést kellene tartania a közművesítésnek és a közlekedés kiépítésének. Újszeged utcái jórészt még burkolatlanok, hiányos a csatornázás, gyatra a közvilágítás, a közlekedés pedig valósággal nyomorúságos. Az egyetlen túlterhelt közúti híd nehezen bírja lebonyolítani az egyre növekvő forgalmat. A hídon átvezető villamosközlekedést megszüntették, s ezt nem pótolják a jóval drágább tarifájú és ritkábban járó autóbuszok. Egyáltalán nincs megoldva a közlekedés Újszeged egyik részéből a másikba. Az 1944-ben felrobbantott s mindmáig újjáépítetlen vasúti híd hiánya miatt a Makó felé tovább utazóknak a nagyállomástól villamoson, majd autóbuszon hosszú utat kell megtenniük az újszegedi kisállomásig. A közlekedéshálózat fejlesztési terve kijelölte az új vasúti híd helyét, a Nagykörút folytatásába tervezett második közúti Tiszahíd pedig a folyó két partján elterülő városrészek szervesebb összekapcsolódását segíti majd elő — megvalósításukra azonban még csak határidő sincs kitűzve. Az új közúti híd megépítése egyik előfeltétele a város „féloldalas” jellege megszüntetésének. A nagy építő, tervező Pálfy-Budinszky Endre, a város negyven éven át volt főmérnöke s a munkáját folytató Füle Lajos, Szeged fejlesztési tervének kimunkálója, egyaránt döntő hangsúlyt szánt a városfejlesztési koncepcióban a két Tisza-part egyenrangú kiépítésének, hogy Szegedet két partmenti várossá tegyék. Az újszegedi korszerű lakónegyedek kialakítása s a nagy tudományos súlyú akadémiai és egyetemi intézmények ide telepítése jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a kedves, ligetes Tiszabalpart egyenrangú városrészszé fejlődjék, s a Tisza valóban a főutcája legyen Tömörkény, Juhász Gyula, Móra Ferenc városának. Antalffy Gyula Az egyetemi biológiai központ új szegedi épülettömbje, építész: Drávai Tamás. Magyar Nemzet Baróti-Ruffy—Kristóf: CSSZt utazaSok a fekete l/l'/Malibun £,6 mégsem gömbölyű a köd Egy riportsorozat kapcsán a Malibu utasainak néhány általános adatra lett volna szüksége, bizonyos tudományos adatokra, amelyek végső soron aprólékos rendszerező munka árán minden könyvtárban beszerezhetők. Ezek az adatok kiegészítették volna Apó, Galamb és K. személyes megfigyeléseit, általános realitásuk keretet adott volna szubjektív tapasztalataiknak. Végül úgy döntöttek, hogy az aprólékos rendszerező munka helyett az adott tudományág egyik képviselőjét keresik fel, s tőle kérnek választ a felmerülő kérdésekre. Ezt az interjút szánták riportsorozatuk befejező részének, frappáns utóhangjának. Csupaszőr javaslatára az egyik kutatóintézet fiatal munkatársát keresték fel. A fiatalember pillanatok alatt megértette miről van szó és készségesen rendelkezésünkre állt. Egyetlen kérése volt, a szükséges formaságokat a hírlapírók intézzék el, mert ő nem egészen biztos abban, hogy mint ifjú, de reményteljes szakember minden további nélkül nyilatkozhat. K. azonnal felhívta az illetékes minisztériumot és azt a felvilágosítást kapta, a nyilatkozat engedélyezésére nincs szükség, különösen ehhez hasonló esetben, amikor csak bizonyos közismert tudományos tények rendszerezéséről van szó. „Egy ilyen nyilatkozat — mondta a minisztériumi tisztviselő — csak a nyilatkozó személy beleegyezésén múlik.” Az ifjú hírlapíró erről az eredményről számolhatott be társainak. — No, lám — mondta Apó —, kezdik a sajtót nagykorúnak tekinteni. Voltak olyan idők is, amikor külön engedély nélkül egy csirkeneveldéről sem írhatott az ember hátha összetéveszti a kappant a tércével. — És mi a különbség? — kérdezte K. De Apó csak legyintett. Gy. Gábor, a kutatóintézet ifjú munkatársa ezek után válaszolt minden kérdésünkre, s úgy tűnt, az ügy ezzel sikeres elintézést nyert. A kérdések és válaszok alig-alig érintették az intézet munkáját, a fiatalember rajongással beszélt a munkahelyéről, hivatása szépségéről, lehetőségeiről, egyszóval olyan nyilatkozat volt ez, amelyben a legrosszindulatúbb szemlélő sem találhatott volna kivetnivalót. Mindezek után K.-ra várt a feladat, hogy a beszélgetés szövegét végleges formába öntse. A feladatot — saját megítélése szerint — sikerrel oldotta meg. A tudományos adatok, tények könnyed, villódzó párbeszéd mélyén rejtőzködtek, súlyt, tartalmat adva a csevegésnek. A kéziratot az ifjú hírlapíró örömmel mutatta meg Gy. Gábornak, hogy az esetleges félreértéseket, pontatlanságokat együttes munkával kiküszöböljék. A fiatal tudós ismerte a riportsorozat előző fejezeteit is, így a Malibu utasainak szándékát teljes egészében áttekinthette. Elmélyülten olvasta végig a kéziratot, aztán elégedetten bólintott. „Nincs semmi hozzáfűzni valóm — mondta —, jó úgy, ahogy van.” Tűnődve nézett maga elé, aztán azt kérdezte K.-tól: „A másolatot itt hagynád nekem? Az az érzésem, helyénvaló, ha megmutatom a főnökömnek. Mégsem akarom, hogy úgy érezze, a háta mögött ment végbe minden.” „Rendben van” — felelte K. „Csak az utolsó riport másolata kell. A többihez még nekem sincs közöm, nemhogy az intézetnek. Hiszen a saját élményeiteket, véleményeteket mondjátok el. De, tudod, ez nálunk is úgy van, mint másutt. A főnök esetleg nem szereti, ha beosztottja nyilatkozik. Még akkor sem, ha csupán közismert tények felsorolásáról van szó. Ezért jobbnak látom kikérni a véleményét. Érted, ugye?” — Értem — mondta K. — De miattam az ő nevét is beleírhatjuk. A fiatal kutató elmosolyodott, de a tekintete tűnődő maradt. „Várj meg — mondta — beszélek vele.” Rövid idő múlva visszatért. „A legfőbb főnök nincs idebent, csak a helyettese, ő holnap referál a dolgokról az igazgatónak. Mindenesetre, a nevemet már kihúztuk.” „Ejnye — gondolta K. —, mi lesz ebből? — aztán hangosan kérdezte. Mikor kapom viszsza a másolatot?” „Holnap — felelte Gy. Gábor —, addigra az öreg is elolvassa.” Egy nappal később sápadtan toppant be K. szobájába. — Nagy balhé van — mondta. — Engem az egészből ki kell hagyni. A tudományos tényeket felhasználhatjátok, de úgy, mintha nem tőlem hallottátok volna. A fene gondolta, hogy az öreg enynyire érzékeny. — Az öreg? — kérdezte K. — Az intézet igazgatója. Rendkívül nehezményezi, hogy a tudta nélkül nyilatkoztam nektek. — De hiszen ezekről a dolgokról ő sem mondhatott volna többet. A kétszer kettő mindig négy marad. — Igaz, csak hát az ilyen biztos igazságokat nálunk ő szokta kimondani. Igazán sajnálom, de az egészről nem tehetek. — Beszéljek vele? — kérdezte K. — Isten őrizz! Különben sincs az intézetben, gyengélkedik. Az igazgatóhelyettes számolt be neki az esetről. — Most mi legyen? — kérdezte K. — Hogy lehet ezt a helyzetet megoldani? Semmiképpen sem akarjuk, hogy neked kellemetlenséged legyen. — Hagyjatok ki az egészből — mondta a fiatal tudós. — Mintha sose láttatok volna. A tények maradhatnak, azokat kiírhattátok volna szakkönyvekből is. Ezek után K. szomorúan hozzálátott, hogy a kéziratból kiirtsa Gy. Gábor nevét és a személyére vonatkozó összes utalást. Ugyanez lett a sorsa a kutatóintézetre vonatkozó szavaknak is. A riport e közbeavatkozástól a lexikonok szűkszavúságát idézte ilyenformán: „A gravitáció a Föld középpontjának irányába hat, a Föld a nap bolygója, a Hold viszont a Föld körül kering, az égitestek pályája ellipszis alakú, a Föld gömbölyű ...” Rendkívül helyes és időtálló megfigyelések voltak ezek. — Na, mármost, ha nem akartok rosszat nekem — mondta a fiatal kutató —, akkor a kéziratot még egyszer ellenőriztetni kell az igazgatóhelyettessel. Hivatalosan ő viszi az ügyet, a főnök a háttérben maradt. — Ezt ellenőriztetni? — kérdezte K. — Sajnos — mondta Gy. Gábor —, az érdekeim ezt kívánják. K. átküldte a furcsa kis tömör kéziratot az igazgató helyetteséhez. Még aznap válasz érkezett. „Az anyagot holnap bemutatom intézetünk igazgatójának és az esetleges javításokkal együtt visszaküldöm .. Apó a történések láttán semmit se szólt, de tekintete egyre komorabb lett. Másnap az újság megkezdte a riportsorozat közlését. Az első részben még a kutatóintézet létezéséről sem történt említés. Közvetlenül a cikk megjelenése után expressz-ajánlott levél érkezett a szerkesztőségi Nagy Főnök címére. „Intézetünk igazgatójának kérése, hogy a főszerkesztő elvtárs a riportsorozatot azonnal állítsa le. Az első résszel szemléletileg nem értünk egyet. A többit, a befejező rész kivételével, nem ismerjük. Az utolsó riport ellen tartalmilag is kifogásunk van.” Dátum, pecsét, az igazgatóhelyettes aláírása. — Szóval, a Föld mégsem gömbölyű — szólalt meg K., amikor a Nagy Főnök a Malibu utasainak megmutatta a levelet. — A tartalom kifogásolása csak ezt jelentheti. — Ezt jól elintéztétek — ,mondta a Nagy Főnök. Apó, Galamb és K. hallgatott. — Természetesen — folytatta kegyetlen mosollyal a Nagy Főnök —, a következményeket vállalni kell. A riportsorozatot folytatjuk. Mert én a magam részéről, a szerkesztő bizottsággal egyetértésben, kitűnőnek találom. Csak gratulálni tudok hozzá. Legjobb lesz, ha a szerkesztőség véleményét Apó közli a kutatóintézettel. Az agg hírlapíró arcán farkasmosoly futott keresztül. Felemelte a telefonkagylót. Az intézet igazgatóhelyettesét kérte. — Szerkesztőségünknek az a véleménye — recsegte érces hangon —, hogy az önök levelével sem szemléletileg, sem tartalmilag nem tudunk egyetérteni. Egyszóval, ehhez a riportsorozathoz önöknek semmi köze nincs. Az intézetükről ez ideig — ha nem vették volna észre — egy szó sem esett. — Elnézést — mondta az igazgatóhelyettes —, én a levelet az igazgató utasítására írtam. Nekem a riportsorozat ellen, sőt a befejező rész, a fiatal kutató szerepeltetése ellen sem volt kifogásom. De nálunk a főnök szava a döntő. — Nálunk is — felelte Apó. — Hm — mondta az igazgatóhelyettes —, a mi főnökünk szereti, ha az ő kezében futnak össze a szálak. — A mienk is — mondta Apó. — Csak annyi a különbség, hogy ő, teszem azt, K., az ifjú hírlapíró nyilatkozatát nem tiltja le. Miatta K. azt mond, amit akar. Az ön főnöke szerint gömbölyű a Föld? — Azt hiszem, igen — mondta elfulladva az igazgatóhelyettes —, de jobb lesz, ha tőle kérdezi. (Folytatása következik.) 5 Nemzetközi tanácskozás a mérnöki előtervező munkák fejlődéséről A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat húszéves fennállása alkalmából nemzetközi tudományos ülésszakot rendez a Mérnöki előtervező és előkészítő munkák fejlődése és feladatai címmel. A vállalat eredményeiről, fejlődéséről dr. Gabos Gábor igazgató adott részletes tájékoztatást. Az FTV az ország egyetlen előtervezési vállalata és kutatási, műszaki fejlesztési, szaktanácsadási tevékenységet végez az előtervezési és mélyépítési területen. A vállalat kedden avatta fel elektronikus számítógépét, amely lehetővé teszi, hogy azonos költségért több tervváltozatot adhassanak a rendelőknek. A gép első feladatként Andocs község telkeinek pontos területszámítását fél óra alatt oldotta meg és így több hetes munkától mentesítette a szakembereket A vállalat rendezésében sorra kerülő tanácskozáson szovjet, csehszlovák, NDK-beli és svéd kutatók is részt vesznek. Megnyílt a textilipari műszaki konferencia Nyolcszáz hazai és húsz országból érkezett kétszáz külföldi szakember részvételével kedden megnyílt a Duna-Intercontinental szálló kongreszszusi termében a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület 18. konferenciája. Vég Lászlónak, az egyesület elnökének megnyitó szavai után Földi László, a könnyűipari miniszter első helyettese üdvözölte a konferencia részvevőit, majd a „Könnyűipar kiváló dolgozója” kitüntetéseket adott át. A megnyitó ünnepségen a „Textilipar fejlesztéséért” éremmel jutalmazták Csepregi Győzőt, a Pamutnyomóipari Vállalat vezérigazgató-helyettesét, Kertész Pált, a Budapesti Harisnyagyár főmérnökét, és dr. Sugár György kandidátust, a Textilipari Kutató Intézet igazgatóhelyettesét. Az egyesületben végzett tevékenységéért több szakembert tüntettek ki. Ezt követően Füsti Pál, az egyesület főtitkára, az Országos Tervhivatal főosztályvezetője tartott bevezető előadást a textilipar fejlődését befolyásoló műszaki-gazdasági tényezőkről.