Magyar Nemzet, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-17 / 218. szám

Ára: 80 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Csütörtök 1970. szeptember 17 XXVI. évfolyam, 218. szám Sokoldalú együttműködés Nagy horderejű megálla­podásról adott hírt a Ma­gyar Nemzet szerdai száma. A szovjet fővárosban befeje­ződtek az 1971—1975-ös idő­szakra vonatkozó magyar— szovjet népgazdasági terv­egyeztetési tárgyalások és az erről szóló jegyzőkönyvet Párai Imre, az Országos Tervhivatal elnöke és Nyi­­kolaj Bajbakov miniszterel­nök-helyettes, a szovjet Ál­lami Tervbizottság elnöke írta alá. Mi a jelentősége a moszk­vai tanácskozásoknak ? Számvetésre készül az or­szág, a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszu­sára, amely felméri a jövő feladatait, a lehetőségeket, számba veszi az ország ere­jét annak érdekében, hogy a következő öt esztendőben a szocializmus teljes felépí­tésében előbbre jussunk, tízmillió-háromszázezer ma­gyar jóléte tovább emelked­jék. A párt X. kongresszu­sának irányelveiben szere­pel a haza felvirágoztatásá­ról egy fontos megállapítás: a szocializmus továbbfejlő­désének útja egyben azt is szolgálja, hogy hazánk a gazdaságilag közepesen fej­lett országok sorából minél előbb az iparilag fejlett or­szágok közé emelkedjék. Dolgozó népünkben — a kommunisták és a párton­­kívüliek széles táborában is — nagy a várakozás, érdek­lődés, a negyedik ötéves terv iránt. Általánosan tárgyal­ják a kongresszusi irányel­veket és a pezsgő vitákban itt-ott felcsendülnek a kérdé­sek: elég erőnk lesz-e az életszínvonal-politika mara­déktalan megvalósításához, felépül-e vajon a négyszáz­­ezer lakás, lesz-e elég bátor az új hajlékokba, a szociá­lis és kulturális feladatokat el tudjuk-e végezni? Van buzgóság népünkben, a kongresszusi munkaver­seny sok példáját idézhet­nénk. Van hit, bizalom a párt és a kormány iránt; mindannyian látjuk, a be­vált úton haladunk, gazda­ságpolitikánk töretlen. Van erőnk is, de ezt megsokszo­rozza a jövőben, az ország fejlődését még dinamikusab­­bá teszi, a következő öt esz­tendő munkájának szilárd bázisául szolgál a Moszkvá­ban most aláírt magyar— szovjet megállapodás. A szovjet miniszterelnök­helyettes, Nyikolaj Bajba­kov, a jegyzőkönyv aláírása alkalmával, egyebek között, hangsúlyozta: „A szocialis­ta országokkal való együtt­működés kérdéseinek mi kü­lönös jelentőséget tulajdoní­tunk és irányadónak tekint­ve pártunk határozatait, azt a jövőben is fejleszteni és mélyíteni fogjuk.” A szov­jet államférfi mindjárt pél­dákat is említett a kapcso­latok kiterjesztésére: megál­lapodást írtak alá a karton, az aszbeszt, a foszfortartal­mú nyersanyagok és műtrá­gyák gyártásának fejleszté­sében megvalósuló együtt­működésről, valamint a tíz évre szóló olefin-kémiai ko­operációról. A magyar—szovjet gazda­sági kapcsolatok eddigi ne­gyedszázados története után most az együttműködésben újabb fejezet kezdődik, új alapanyagok, berendezések kerülnek fel a szovjet áru­­szállítási listára. A szovjet azbesztimporttal az eternit tetőfedő- és nyomócsőgyár­tást tudjuk fejleszteni, a be­hozott szovjet kartonleme­zekkel a csomagolási felada­tokat oldjuk meg. Az eddig csupán vegyészek körében ismert olefin fogalom bevo­nul a mindennapi szóhasz­nálatba, hiszen a vegyipar új ágát teremtjük meg. Új téma a magyar—szovjet együttműködésben az elekt­ronikus számítástechnikai eszközök egységes rendsze­rének létrehozása. Világosan kitűnnek a ma­gyar—szovjet megállapodás adataiból, hogy a hazai ipart és mezőgazdaságot a szovjet alapanyaglelőhelyek, gyárak ellátják nyersanyaggal, gép­pel, berendezéssel és ezek ellenében könnyűipari, élel­miszeripari, mezőgazdasági, gyógyszeripari, gépipari ter­mékeket szállítunk és nö­vekvő mértékben Ikarus autóbuszokat. Jelentősen fejlődik majd az együttmű­ködés a gépiparban, első­sorban annak leghaladot­­tabb ágaiban és ez a kölcsö­nösen előnyös együttműkö­dés mind nagyobb mérték­ben alapul a termelési■ ko­operáció és a szakosítás to­vábbi elmélyítésén, a mű­szaki haladás meggyorsítá­sán. A következő öt évben a Szovjetunióból Magyaror­szágra előirányzott villa­mosenergia-, tüzelő- és anyagszállítások jelentős mértékben mozdítják elő a kongresszusi irányelvekben szereplő célkitűzések meg­valósítását, az energiastruk­túra további javítását; szé­lesítik a feldolgozóbázist, le­hetővé teszik számos új szintetikus anyag és termék gyártásának bevezetését. A dinamikus fejlődés a magyar—szovjet árucsere­forgalomban tovább tart, mert az előző öt esztendő­höz képest, 1971—1975 kö­zött, több mint ötven száza­lékkal emelkedik. Az összeg meghaladja majd a kilenc­­milliárd rubelt. Növekszenek a közszükségleti cikkek köl­csönös szállításai is. Van a megállapodásnak egy olyan fejezete, amely a távolabbi jövőt bontakoztat­ja ki: ez a szocialista gaz­dasági integráció. Ezzel kapcsolatban Párdi Imre, egyebek között, megállapí­totta: „Ezeknek a kormány­­szintű egyezményeknek a megkötésével jelentős lépé­seket teszünk az országaink közötti gazdasági integráció kibontakoztatása irányába, a KGST 23. és 24. üléssza­kán elfogadott határozatok szellemében.” A gazdasági, műszaki és tudományos együttműködés a szocialista országokkal, el­sősorban a Szovjetunióval, elválaszthatatlan alkotórésze a nemzetközi együttműködés új típusának, a szocialista gazdasági integrációnak. Víg István Ostromállapot Jordániában Katonai kormányzók a tartományok élén A külpolitikai helyzet A JORDÁNIAI VÁLSÁG ismételt kiéleződésével az ananani hírek kerültek a nemzetközi krónika középpontjába. A palesz­tin ellenállók és a kormányhatóságok ellentéte robbanásig feszült helyzetet teremtett, s a szinte pillanatról pillanatra változó körülmények között nehéz megjósolni, hogy a fejle­mények hová vezetnek. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy Husszein király szeretné „az erős kéz politikáját” alkal­mazni a gerillákkal szemben, akik elvetik a közel-keleti vál­ság politikai rendezését. Rifai miniszterelnök annak idején abban a reményben vette át a kormányfői tisztséget, hogy sikerül megegyezni a partizánokkal, s Ammanban azért láttak erre némi esélyt, mert a volt kormányfőnek kapcsolatai voltak a gerillákkal. A jelek szerint az újonnan megalakult katonai kormánynak nincs szándékában az egyezkedés útjait keresni, a másik oldal pedig erre harckészültséggel válaszolt. Arafat, az összes palesztin ellenálló csapat vezetője azt mon­dotta, hogy a kommandók „elszántan védik magukat”, de még ebben a mondatban hozzáfűzte, hogy meg akarják dönteni a katonai uralmat. Jordániában Husszein ostromállapotot hir­detett ki. Ilyen körülmények között nem sok bizakodással tekinthetünk a három hónapon belül immár negyedszer meg­kötött egyezmény elé, amelyben az ellenállók és a jordán hatóságok a harcok beszüntetésére tettek ígéretet. Ami a közel-keleti helyzet egyéb vonatkozásait illeti, Riad egyiptomi külügyminiszter ismét azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy „képtelen betölteni az igazságos közvetítő sze­repét, s máris visszatért Izrael politikai, katonai és gazdasági támogatásához”. Golda Meir izraeli miniszterelnök Washing­tonba indulása előtt — az MTI kairói tudósítójának jelentése szerint — két feltételt szabott a Jarring-misszió felújításához: egyfelől követelte, vonják vissza a Szuezi-csatornától az állí­tólagosan oda telepített egyiptomi rakétákat, másfelől kösse­nek egy új, határidő nélküli tűzszüneti megállapodást. A New York Times értesülése szerint Izrael megsértette a fegyver­­nyugvási megállapodást, mert izraeli repülőgépek többször „mélyen berepültek a tűzszüneti övezet egyiptomi oldala fölé”. A Pravda a nemzetközi helyzetről közölt elemzésében támadta Washington „militarista köreit, amelyek mindenképpen párt­fogolják Tel Avivot”. Moszkvai TASZSZ-jelentés szerint Tolsztyikov személyében kinevezték a Szovjetunió új pekingi nagykövetét. A szocialista országok diplomáciájához tartozik, hogy Budapesten folytatód­tak a magyar—csehszlovák külügyminiszteri tárgyalások. Ugyancsak magyar vonatkozású esemény, hogy Bonnban para­­fálták a hosszú lejáratú, öt évre szóló magyar—nyugatnémet kereskedelmi megállapodást. A Rajna-parti fővárosban az európai biztonsági értekezletről tárgyalt hosszasan a finn kormány rendkívüli megbízottja. Az MTI bonni tudósítója szerint Bonnban az a felfogás, hogy az NSZK érdekelt az értekezlet összehívásában, de azt alaposan elő kell készíteni. Brandt kancellár ismét tanácskozott az el­lenzéki vezetőkkel, s a megbeszélésen szóba került — nyugat­német szóhasználattal — „a berlini kérdéskomplexum”. A Reu­ter értesülése szerint a közelgő négyhatalmi értekezleten fel­tehetően mind a négy nagyhatalom fokozott erőfeszítéseket tesz a nyugat-berlini kérdések megoldására. Bonnban úgy tudják, hogy a nagykövetek szeptember végén ülnek össze újabb megbeszélésre. Folytatódtak a magyar—csehszlovák külügyminiszteri tárgyalások Az MTI jelenti: Jan Marko, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság külügyminisztere — aki Péter János külügyminisz­ter meghívására hivatalos ba­ráti látogatást tesz hazánkban — szerdán megkoszorúzta a Hősök terén a Magyar Hősök Emlékművét. A koszorúzási ünnepségen magyar részről jelen volt Péter János külügyminiszter, Vince József, hazánk prágai nagykö­vete, Barity Miklós, a Kül­ügyminisztérium csoportfőnö­ke, Perczel László, a Külügy­minisztérium főosztályvezető­je, Pesti Endre vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancs­noka, dr. Katona Géza, a fő­városi tanács főosztályvezető­je, csehszlovák részről részt vett Frantisek Dvorsky, Cseh­szlovákia budapesti nagykö­vete, Mecislav Jablonsky, a miniszter titkárságának veze­tője, Zdenek Litasky, a kül­ügyminisztérium titkárságá­nak munkatársa, Peter Brud­­nak, a külügyminisztérium osztályvezető-helyettese, dr. Oldrich Mohelsky nagykövet­ségi tanácsos és Vladimír Tro­ján magyar előadó, Jan Marko és felesége, va­lamint a magyar—csehszlovák tárgyalásokon részt vevő cseh­szlovák küldöttség tagjai — Péter János külügyminiszter, hazánk prágai nagykövete, va­lamint a Külügyminisztérium több vezető beosztású munka­társa társaságában — szerdán délelőtt Budapest nevezetes­ségeivel ismerkedtek. Elkísér­te őket Frantisek Dvorsky, Csehszlovákia budapesti nagy­követe is. Ezt követően felkeresték a mezőgazdasági kiállítást, ahol dr. Gergely István mező­­gazdasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes és Szőke Má­tyás, a kiállítás igazgatója üd­vözölte a vendégeket. A házi­gazdák társaságában megte­kintették a kiállítás főpavilon­ját, s ellátogattak a csehszlo­vák pavilonba is. Itt Andrej Golan köszöntötte a látogató­kat. Az ezt követő körséta be­fejeztével a bemutató tribün­jéről megtekintették a felvo­nultatott nagy teljesítményű, korszerű mezőgazdasági gépe­ket és a lovas bemutatót. Jan Marko nagy elismerés­sel nyilatkozott a kiállításon látottakról az MTI munkatár­sának. Egyebek között hang­súlyozta, hogy nagyszerűen szemlélteti azokat az eredmé­nyeket, amelyeket a magyar mezőgazdaság az eltelt 25 év alatt elért. Dicsérettel szólott a bemutatón látott korszerű mezőgazdasági gépekről, s a lovasbemutatóról, amely — mint mondotta — méltán sze­rez nemzetközi elismerést a világhírű magyar lótenyész­tésnek. Szerdán délután a Külügy­minisztériumban folytatódtak a magyar—csehszlovák kül­ügyminiszteri tárgyalások. A Magyar Távirati Iroda tu­dósítója úgy értesült, hogy a tárgyalások második napján a két külügyminiszter főként a nemzetközi helyzet elemzésé­vel, a Magyar Népköztársaság, valamint a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság nemzet­közi kapcsolatainak alakulásá­val foglalkozott. A világhely­zet általános áttekintése során megelégedéssel állapították meg, hogy a javulás, az eny­hülés bizonyos jelei észlelhe­tők a világban. Ehhez a folya­mathoz hozzájárul a Csehszlo­vákiában sikeresen előrehala­dó konszolidáció. A béke, a haladás, a szocializmus szem­pontjából pozitív nemzetközi tendenciák azonban igen bo­nyolult körülmények között törnek utat maguknak. A vi­lághelyzet javulása mindenek­előtt a szocialista országok megnövekedett erejének, a fejlődő országok mind követ­kezetesebb antiimperialista, antikolonn­alista harcának, a békéért harcoló százmilliók­nak köszönhető. Az imperializ­mus erői azonban bizonyos te­kintetben még agresszívabbá váltak. A két külügyminiszter nagy figyelmet szentelt az európai országok közötti együttműkö­dés kibővítésének, az európai biztonsági konferencia előké­szítésének, a nemzetközi szer­vezetekben, mindenekelőtt az ENSZ-ben folytatott tevékeny­ségnek. Péter János és felesége szer­dán este a Külügyminiszté­rium Dísz téri vendégházában vacsorát adott Jan Marko és felesége tiszteletére. Elutazott az ENSZ-közgyűlésre a magyar küldöttség első csoportja Az ENSZ-közgyűlés 25. ülés­szakán részt vevő magyar kül­döttség első csoportja Rácz Pál külügyminiszter-helyettes vezetésével szerdán New Yorkba utazott. Búcsúztatá­sára a Ferihegyi repülőtéren megjelent Böjti János külügy­miniszter-helyettes. A Pravda a magyar—szovjet tervegyeztetési jegyzőkönyvről Moszkvából jelenti az MTI: „Egyesített erőfeszítés" cím­mel kommentálta a Pravda szerdai száma a magyar— szovjet tervegyeztetési jegyző­könyv aláírását. Vlagyimir Geraszimov kom­mentátor rámutat: a szocia­lista országok népgazdasági terveinek egyeztetése új lehe­tőségeket tár fel a gazdasá­gi együttműködés ütemének gyorsítására. A népgazdaság alapvető ágazatait felölelő koordináció elősegíti a ter­melés szakosításának és koope­rációjának továbbfejlesztését, az ipari és mezőgazdasági köl­csönös áruszállítások növelé­sét, a tudományos-műszaki kapcsolatok bővítését. A test­vérországok — a KGST tag­jai — a KGST 23. (rendkívü­li) és 24. ülésszakán közösen kidolgozott programot meg­valósítva irányt vesznek a szocialista gazdasági integrá­ció folyamatának kibontakoz­tatásához. A Pravda az 1971/75-re vo­natkozó magyar—szovjet terv­egyeztetési jegyzőkönyv alá­írásában annak tanúbizonysá­gát látja, hogy az együttesen kitűzött program gyümölcsö­zően és sikeresen válik valóra. A szovjet sajtó vezető lapja aláhúzza: a barátság és együtt­működés előző években lera­kott szilárd alapján aláírt jegyzőkönyv minden feltéte­lét megteremti annak, hogy a magyar—szovjet kapcsola­tok formái és módszerei töké­letesedjenek, méretarányai pe­dig bővüljenek. Ezután a cikkíró a magyar —szovjet együttműködés je­lenlegi színvonalára jellemző vonásként emeli ki, hogy az együttműködés munkájában nem csupán a két ország ter­vező és külkereskedelmi szer­vei vesznek részt, hanem — gyakorlati ténykedéssel is — az összes ipari minisztériu­mok. Emlékeztet arra, hogy a tervegyeztetési tárgyalások fo­lyamatában a felek egész sor megállapodást írtak alá, ame­lyek biztosítják a szakosítást és kooperációt az ipar egyes ágazataiban. Kinevezték a Szovjetunió új pekingi nagykövetét Moszkvából jelenti az MTI. A Szovjetunió Legfelső Taná­csa elnöksége Vaszilij Tolsz­­tyikovot nevezte ki a Szov­jetunió új pekingi nagyköve­tévé. Tolsztyikov az SZKP KB és a Legfelső Tar’'-*­ elnök­ségének a tagja. A Szovjetunió új pekingi nagykövete 1917-ben született és vasútmérnöki képesítéssel rendelkezik. 1946 és 1962 kö­zött fontos párt- és állami tisztségeket töltött be Lenin­­grádban. 1962 óta a leningrádi területi pártbizottság első tit­kára. Bonnban parafálták az új magyar—nyugatnémet kereskedelmi megállapodást Bonnból jelenti az MTI. A szeptember 8-tól 16-ig Bonn­ban folytatódott magyar— NSZK gazdasági tárgyalások eredményeként szeptember 16-án a két ország képvise­lői hosszú lejáratú, öt évre szóló árucsere-forgalmi és gaz­dasági-műszaki együttműkö­dési megállapodást parafál­­tak. A megállapodás az eddi­gieknél szélesebb alapokra helyezi a két ország közötti gazdasági kapcsolatokat és a kereskedelmi kapcsolatokon túl a gazdasági-műszaki ko­operációra is kiterjed. A meg­állapodás célul tűzi ki az áru­csere-forgalom mindkét irány­ban való évről évre történő bővítését és annak kiegyenlí­tett, harmonikus fejlődését. Ennek keretében előirányozza, hogy az NSZK a magyar árukra még fennálló beviteli korlátozásokat megszünteti. Mindkért fél konkrét intéz­kedésekkel segíti elő az érde­kelt vállalatok és gazdasági intézmények közötti termelés­műszaki kooperáció-ügyletek létrejöttét Ennek megfelelően a felek különféle kedvezmén

Next