Magyar Nemzet, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-01 / 230. szám

2 melés fejlődését szolgálja az a nagy jelentőségű program, amelyet a KGST-országok öszszefogásával a számítástechnikai eszközök termelésének és felhasználásának területén végrehajtunk. Figyelembe véve a részt vevő vállalatok fejlesztési alapjait és a költségvetésből előirányzott összeget is, 9 milliárd forintra tehető a program teljes beruházási előirányzata. Lehetővé válik, hogy a jelenlegi 80 számítógéppel szemben 1975-re mintegy 400 elektronikus számítógépet üzemeltessünk. A mi viszonyaink között ez már minőségi változást fog jelenteni a számítástechnika széles körben történő alkalmazásában a tudományos kutatás és a gazdaságirányítás területén. Korszerű építési módok, épületszerkezetek — jelentősége miatt megérdemli, hogy megemlítsem a korszerű építési módok és épületszerkezetek nagyobb mértékű alkalmazását, valamint az e cél érdekében az ipar több más ágában is végrehajtandó fejlesztéseket. Azt várjuk, hogy ezeknek a fejlesztéseknek a megvalósulásával jelentősen bővülnek az építési kapacitások, csökkenni fog az átlagos kivitelezési idő és javulni fog az építkezések minősége. Az építőipari teljesítőképesség növelése érdekében az építőiparban, az építőanyagiparban, valamint az építési technikát szolgáló egyéb fejlesztésekre 34 milliárd forint beruházási forrás áll rendelkezésre, amely kétharmaddal nagyobb, mint amit hasonló célra a III. ötéves terv időszakában felhasználtunk. — Ugyancsak kiemelkedő jelentőségű lesz a könnyűiparban a ruházati termékek termelő kapacitás bővítésének és korszerűsítésének programja, valamint a papír-cellulózipari fejlesztés. — A termelés hatékonyságát javító szerkezeti fejlesztések a mezőgazdaságban is jelentősek. Fő célunk a hústermelés fellendítése oly módon, hogy a takarmány-felhasználás hatékonysága, is növekedjék, s a termelési idő is csökkenjen. Ezért a nagyüzemi állattenyésztés további fejlesztésének több milliárdos programját indítjuk mega tervidőszakban. A tervet megalapozó gazdasági elemzések során kialakult az a meggyőződésünk, a társadalmi munka hatékonyságának növelése szükségszerűvé teszi, hogy a továbbiakban is nagy figyelmet fordítsunk gazdaságunk infrastrukturális bázisának fejlesztésére » Közlekedés- és úthálózat-fejlesztés — Az infrastruktúra egyes területein az előrehaladás ütemével elégedettek lehetünk. Az energetikai fejlesztésről már szólottam. Jelentős ütemben folytatjuk — távlati terveink irányvonalának megfelelően — a közlekedés fejlesztését is. A közlekedéspolitika távlati koncepcióját az országgyűlés 1908-ban jóváhagyta. A közlekedés fejlesztése e koncepciónak megfelelő formákban és ütemben folyik. Ezzel összefüggésben, jelentőségénél fogva szeretném aláhúzni az úthálózat fejlesztését. Nem az úthálózat sűrűségéről van szó, hanem minőségéről, átbocsátó képességéről. Eddig is sokat költöttünk az utak fejlesztésére, de a jelenlegi útviszonyok az országban még nem kielégítőért, mert úthálózatunk a gyorsan növekvő igényekhez képest el volt maradva és útépítéseink minőségileg is kifogásolhatók. A IV. ötéves tervben útépítésre, korszerűsítésre és fenntartásra 36 milliárd forinttal számolunk. A közlekedési ágazattal összefüggésben a terv számol azokkal a feladatokkal is, amelyek a gépjárművek gyorsan növekvő mennyiségéből adódóan a javító- és szervizhálózat az alkatrészellátás és az üzemanyag töltőállomások hálózatának bővítése terén jelentkeznek. Ezekre a célokra a terv a vállalati pénzeszközök kiegészítésére 3,3 milliárd forintot irányoz elő. Az infrastruktúra fejlesztése terén világszerte, az egyik legnagyobb gondot a megfelelő mennyiségű és minőségű víz biztosítása okozza. Azok az országok, amelyek időben nem készültek fel megoldására, komoly nehézségekkel küzdenek. Kormányunk a IV. ötéves tervben is fokozott figyelmet fordít erre a területre és a tervidőszakban 25 milliárd forint beruházást biztosít árvízvédelmi berendezésekre, regionális vízművekre, víztisztító berendezésekre, csatorna- és közműépítésekre. Számottevő a fejlődés az egészségügy területén is. Ezt jelzi a 8600 darab gyógyintézeti ágyfejlesztés, a szakorvosi órák napi 6900-zal való növelése és 550 új orvosi körzet létesítése. A tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés céljait öt év alatt mintegy 16 milliárd forint szolgálja, ami több mint másfélszerese a III. ötéves terv időszakában felhasznált összegnek. Ezáltal a nemzeti jövedelemből a tudományos kutatásra és műszaki fejlesztésre fordított részarány az előző ötéves tervidőszakhoz képest 2,4 százalékról 2,8 százalékra emelkedik. Újszerű elemek a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban — A korszerű termelési szerkezet kialakítására irányuló törekvésünk szorosan összefügg nemzetközi gazdasági kapcsolataink fejlődésével. Népgazdaságunk viszonylag kis mérete és hazai nyersanyagbázisunk korlátozottsága mellett erőfeszítéseinket szükségszerűen koncentrálnunk kell, ami az esetek többségében csak jelentős exportra orientálva tesz lehetővé hatékony gazdasági fejlesztést. Ezért szorosabban kell bekapcsolódnunk a nemzetközi gazdasági életbe, tovább erősítve együttműködésünket a szocialista országokkal, de bővíteni törekszünk áruforgalmunkat a nem szocialista országokkal is. A tervidőszakban a szocialista országokkal folyó gazdasági együttműködésünkben egyre erőteljesebben jelennek meg újszerű elemek. Például új együttműködési formák a nyersanyagellátás egyes területein, az eddiginél hatékonyabb és sokrétűbb termelési kapcsolatok a gyártásszakosításban és a termelési kooperációban; a szocialista országokkal összehangolt kapacitásbővítés; a műszaki-tudományos együttműködés erőteljes fejlődése a legkorszerűbb ágazatokban; a termelő vállalatok közvetlen együttműködésének bővülése. A gazdasági együttműködésnek ezek a formái a szocialista országok közös érdekeltségén és a kölcsönös előnyök érvényesülése alapján jönnek létre. Kormánymegállapodások a KGST-országokkal — A KGST országaival folytatott tervkonzultációk során nagy jelentőségű kormányszintű megállapodások születtek, amelyek elősegítik, hogy nyersanyagellátásunk több problémáját hosszabb távlatokra is megoldjuk. Ilyen például a Szovjetunióval egyes fontos nyersanyagok kitermelésében való együttműködésünk, a Bolgár Népköztársasággal a szódagyári beruházásban való részvétel, a Lengyel Népköztársasággal a hoszszú távú kénszállításokra vonatkozó megállapodás. Népgazdaságfejlesztési tervünk sokrétű, hatékony nemzetközi koordinálása lehetővé tette, hogy a már említett struktúraátalakító beruházásokat főleg a gépiparban, a vegyiparban, a kohászatban és az élelmiszeriparban nemzetközileg is megalapozzuk. Ezeket az eredményeket is figyelembe vettük a terv előirányzatainak kialakításakor. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy itt nem lezárt folyamatról van szó, hanem állandó és most különösen fejlődő folyamatról. A KGST XXIII. és XXIV. ülésszaka nagy jelentőségű határozatokat hozott a KGST-országok közötti gazdasági integráció továbbfejlesztéséről. Pártunk és kormányunk többször kinyilatkoztatta, hogy a gazdasági integráció fokozatos kialakítását objektív szükségszerűségnek tekinti és érdekelt megvalósításában. Ebben a munkában továbbra is alkotóan részt kívánunk venni, mivel úgy véljük, hogy a szocialista országok közötti gazdasági együttműködés szorosabbra fűzése, formáinak és módszereinek továbbfejlesztése gazdasági fejlődésünk számára újabb erőforrásokat tárnak fel, elősegíthetik IV. ötéves tervünk kedvező megvalósítását és megalapozzák az 1975 utáni évek dinamikusabb fejlődését. Mindezen tényezőket figyelembe véve, azt tervezzük, hogy az 1971—1975-ös időszakban külkereskedelmi áruforgalmunk a szocialista országokkal mintegy 50 százalékkal bővül, ezen belül a forgalom fejlődése a KGST-országokkal valamelyest gyorsabb lesz. Fejleszteni kívánjuk gazdasági kapcsolatainkat a fejlődő országokkal és a fejlett tőkés országokkal is. A kapcsolatok bővítésének előfeltétele itt is a kölcsönös előnyök biztosítása. Az áruforgalom bővítése mellett fokozottabban törekszünk a vállalatok közötti termelési kooperációk létrehozására és a műszaki-tudományos együttműködés fejlesztésére. 480-500 milliárd forint beruházásokra . Az ötéves terv előirányozza mindazokat a beruházási erőforrásokat, amelyek gazdaságpolitikai céljaink megvalósításához szükségesek. A tervidőszakban mintegy 480 —500 milliárd forint értékben határoztuk meg népgazdaságunk beruházási teljesítőképességét. Ez körülbelül 150 milliárd forinttal, mintegy 30 százalékkal több, mint amenynyit a III. ötéves tervidőszakban beruháztunk. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy népgazdaságunknak milyen nagy érdeke fűződik ahhoz — és gazdaságfejlesztési céljaink megvalósulása szempontjából is döntő jelentőségű —, hogy a beruházási tevékenység valamennyi fázisában megjavítsuk munkánkat. Különösen három irányban kell erőfeszítéseinket fokozni : — A beruházási tevékenységben a tervek alakulását a kivitelező képesség növekedésével összhangban kell szabályoznunk, ugyanakkor a kivitelezői kapacitás tervezett bővítését maradéktalanul végre kell hajtanunk. A beruházások előkészítését és a kivitelezés szervezettségét magasabb színvonalra kell emelnünk. — A beruházási erőforrások megoszlásában a tervezett arányváltoztatásokat következetesen kell érvényesítenünk. — Annak érdekében, hogy a kívánt eredményeket minél előbb elérjük, a kormány az operatív irányító munkában is intézkedéseket kíván tenni. Az intézkedések alapvonása, hogy a jövőben — szigorúbban bíráljuk el mindazok munkáját, akika költségvetést terven felül terhelik. Mindennemű terven felüli költségvetési kiadást csak alapos elemzés után fogadhatunk el — a felelősségre vonás és a gazdasági következmények visszahárításának módszerét is alkalmazva, — következetesebben szerezzünk érvényt a kormányszintű beruházások színvonalas és felelősségteljes előkészítésére vonatkozó előírásainknak, — koncentráljuk erőinket, hogy a kivitelezési kapacitások gyorsabban fejlődjenek. Az életszínvonal-politika célkitűzései — A benyújtott törvényjavaslat és az indokolás a gazdaságfejlesztés konkrét feladatai mellett összefoglalóan tartalmazza az életszínvonalra vonatkozó előirányzatokat és az ezzel kapcsolatos tennivalókat. — Az életszínvonal, az életkörülmények változását természetesen nem lehet csak a tervszámok körében megítélni, hiszen számos olyan cél megvalósítására is törekszünk, amelyek a terv számsoraiból közvetlenül nem olvashatók ki. — A IV. ötéves tervben életszínvonal-politikánk fő törekvése, hogy a társadalom javára végzett munkával összhangban, a nagyobb teljesítményekkel arányosan növekedjék a dolgozók jövedelme, tovább javuljon a szociálisegészségügyi ellátás és tovább javuljanak a feltételek a széles tömegek számára a művelődéshez szükséges ismeretek elsajátítására és a pihenésre. — A nemzeti jövedelem fogyasztást szolgáló részét 30 százalékkal tervezzük növelni. A közvetlen áruellátás fejlődését kifejező, kiskereskedelmi forgalom pedig 40 százalékkal nő. — A nemzeti jövedelem felhasználásakor azonban nemcsak a fogyasztási alap adta lehetőségek keretein belül kívánjuk a lakosság életkörülményeit javítani, hanem a beruházásokban is megnöveljük az életkörülményeket javító fejlesztéseket, így a nemzeti jövedelemnek nagyobb hányadát használjuk fel az életszínvonal emelése érdekében, mint korábban. Különösen jelentős a tervnek az a célkitűzése, hogy a lakásellátás javítására és a kapcsolódó kommunális fejlesztésekre szolgáló állami beruházásokat kétszeresére növeli a 111. ötéves tervidőszakhoz képest. A következő öt évben összesen mintegy 400 ezer, ebből állami erőforrásból 180—200 000 lakás épül fel. A lakások több mint 60 százaléka városokban létesül. Ennek a fontos követelménynek az érvényesítése mellett életszínvonal-politikánknak továbbra is fontos elve marad az eltartottak számától függő családi jövedelemszóródás mérséklése. Ezért gazdasági lehetőségeinkkel összhangban az öregek, gyermekek, betegek eltartásához az állami hozzájárulás növelésével számolunk. Egyes kategóriákban nyugdíjkorrekciót hajtunk végre és tovább növeljük a családi pótlék összegét. Emellett a bér- és árpolitika útján — feltételezve a munka hatékonyságának előirányzott javulását — garantáltan biztosítani kívánjuk, hogy a reálbérek és reáljövedelmek a tervezett mértékben emelkedjenek. — Gazdaságpolitikánknak továbbra is fontos vonása marad a teljes foglalkoztatás biztosítása. Szükséges azonban hangsúlyozni, hogy a munkaerővel való gazdálkodás területén magasabb színvonalú és a társadalom érdekeivel jobban összhangban álló gyakorlatot kell megvalósítanunk. Azzal számolunk, hogy a tervidőszakban folytatódni fog az áttérés a 44 órás munkahétre a népgazdaság mindazon területein, ahol ehhez a feltételek megteremthetők. Ezt fontos politikai és társadalmi kérdésnek tekintjük, értve ezalatt azt is, hogy ennek a folyamatnak a termelés, a forgalom és a jövedelmezőség sérelme nélkül kell végbemennie, ezért csak fokozatos lehet. — Ami a fogyasztói árpolitikát illeti: alapvető követelménynek az árstabilitás biztosítását tartjuk., Már nincsenek „fehér foltokat” jelző országrészek — A tervgazdálkodás bevezetése óta sokat tettünk azért, hogy országunk egyes területeinek a gazdasági fejlettségben és az életkörülmények tekintetében meglevő elmaradottságát csökkentsük. Bár az egyes országrészek fejlettségi színvonalában még mindig mutatkoznak különbségek, mégis elmondhatjuk, hogy már nincsenek „fehér foltokat” jelző országrészek. Az életviszonyokban, a kultúrában forradalmi változások történtek. — A területfejlesztési célok megvalósításában nagy a jelentősége azelőirányzott területfejlesztési alapnak. Ezzel elősegítjük a gazdálkodó egységeknél képződő fejlesztési alapok olyan területi áramlását, amely megfelel a területfejlesztési politika követelményeinek. Az iparilag fejletlenebb területeken preferált fejlesztési zónákat jelöltünk ki. Ezek az előnyben részesített területek mintegy 1,4 milliárd forint beruházásitámogatást kapnak a költségvetésből és további 800 millió forintot fordítunk budapesti üzemek vidéken történő kapacitásfejlesztésnek támogatására. Ezen túlmenően a kormány közel 1 milliárd forinttal támogatja — ahol az indokolt — a bányászkörzetek termelési szerkezetének átalakítását. Öt-hat milliárd a Balatonvidék fejlesztésére . A tervidőszakban a gazdasági-társadalmi fejlődés eredményeként tovább folytatódik az urbanizáció és a városok lélekszáma, számításaink szerint, mintegy 260—280 ezer fővel nő. Legdinamikusabban az a 9 vidéki város fejlődik — Miskolc, Debrecen, Pécs, Szeged, Győr, Székesfehérvár, Nyíregyháza, Szombathely, Szolnok —, amelyek egyben az iparfejlesztés nagyobb vonzási centrumai is. De ezen túl számos más városunk is szép fejlődés elé néz. A távlati településhálózat fejlesztési koncepciónak megfelelően, a településhálózatot arányosabban, egyenletesebben kívánjuk fejleszteni. Mintegy 30 település városiasodását gyorsítjuk, arányosan elhelyezett kis- és középvárosok hálózatát kifejlesztve. A több községet ellátó alapfokú intézmények fejlesztésével folytatódni fog a falukörzet-központok kialakítása, a külterületi népesség csökkenése, a tanyarendszer fokozatos visszafejlődése. A tervidőszakban tovább folytatjuk az egyes kiemelt idegenforgalmi és üdülőterületek — adottságuknak és funkciójuknak megfelelő fejlesztését. Ezeken a területeken jelentős központi erőforrásokat is biztosítunk a növekvő igények fokozottabb kielégítésére. Különösen a Balaton és a Velencei-tó környékének fejlődése gyorsul meg. Ezek fejlesztésre a kormány már jóváhagyott programokkal is rendelkezik, amelyek azzal számolnak, hogy az elkövetkező öt évben a Balatonvidék fejlesztésére mintegy 5 ,6 milliárd forint, a velencei üdülőövezet fejlesztésére pedig körülbelül 1 milliárd forint értékű beruházás valósul meg. Reálisan megítélt gazdasági valóságra építünk . Meggyőződésünk, hogy a tervjavaslat reálisan megítélt gazdasági valóságra épül, amelyben megfelelően jut kifejezésre népgazdaságunk jelen fejlődési szakaszának lényege és sajátosságai. Az elmúlt évek gazdasági fejlődésének eredményei, a nemzeti jövedelem tervezett felosztási arányai, a körültekintően és nemtúlzott számban kiválasztott struktúrafejlesztési programok alapján meggyőződéssel állíthatjuk, hogy a népgazdasági terv előirányzatai reálisan teljesíthető, sőt jó munkával túlteljesíthető feladatokat tartalmaznak. — Ötéves tervünk realitása szempontjából kiemelkedő jelentősége van annak, hogy kölcsönösen egyeztetjük és egyre magasabb színvonalon hangoljuk össze gazdaságfejlesztési terveinket a KGST országaival. — Jelenthetem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy tervkonzultációs tárgyalásaink az országok többségével befejeződtek, vagy közvetlen befejezés előtt állnak. Különösen jelentős ebből a szempontból a Szovjetunióval közelmúltban lefolytatott tárgyalásunk, amelynek eredményeit igen nagyra értékeljük. A Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való gazdasági kapcsolataink erősítése ötéves tervünk realitásának legfontosabb biztosítéka. — A terv realitásának hangsúlyozása mellett, szeretném aláhúzni, hogy a terv céljainak valóra váltása mind a termelés, mind az elosztás szféráiban energikus és az eddiginél színvonalasabb egyéni és társadalmi munkát igényel. Fő törekvésünk a gazdasági egyensúly megteremtése . Gazdaságirányítási rendszerünkben gazdaságpolitikai céljaink megvalósulását nagymértékben tervszerű pénzgazdálkodással segítjük elő, és ebben fő szerepe az állami költségvetésnek van. Tervünk fő vonásai, mindenekelőtt a gazdaság belső egyensúlya, ezért a költségvetés bevételeinek és kiadásainak szerkezetében és költségvetés egyensúlyiban jut kifejezésre. Szeretném már most az 1971. évi költségvetés országgyűlési tárgyalása előtt hangsúlyozni, hogy költségvetési kiadásaink növelésével következetesen kell számba vennünk a bevételek növelésének reális lehetőségeit. Költségvetésünk jelenleg nincs egyensúlyban. Az egyensúlyt a következő öt év folyamán kell megteremtenünk. A IV. ötéves tervről szóló törvényjavaslat új vonása, hogy nemcsak a terv célkitűzéseit, a megvalósítandó feladatokat tartlamazza, hanem a terv végrehajtását megalapozó szabályozó rendszer lényeges alapelveit is. A tervtörvény elfogadásával tehát a legmagasabb szintű jogszabály fogja az irányítás közvetlen és közvetett közgazdasági szabályozó eszközeinek lényegét, az ár-, pénzügyi-, hitel-, bérpolitika, valamint a külkereskedelmi szabályozás alapelveit, a területi fejlesztés fő szabályozó eszközeit rözíteni. A távlati célok jobb érvényesülése és az irányítás folyamatossága megköveteli, hogy az ötéves terv átfogóan és kellő mélységben konkretizálja a gazdaságpolitikai célokat, döntés történjék a fontosabb egyedileg meghatározható kérdésekben és kialakuljanak a szabályozás rendszerének több éves, szilárd alapelemei, figyelembe véve, hogy továbbra is fontos szerep hárul az éves tervezésre, mint a gazdaságirányítás operatív eszközére. A III. ötéves terv teljesítésének tapasztalatait vizsgálva megállapítható, hogy a gazdaságpolitikai célok megvalósítása szempontjából a teljesítés a gazdaságirányítás bevezetett módszerei mellett, s a legfontosabb összefüggéseiben eléri, sőt meghaladja a tervezett mértéket Az elmúlt két évben az éves tervek és a teljesítés egybevetése is azt mutatja, hogy népgazdaságunk tervszerűen fejlődött. A közgazdasági szabályozás hatékonynak mutatkozott a gyakorlatban és a szabályozó rendszer egészében jól szolgálta a fejlődés tervszerűségét. A törvényben a gazdasági szabályozás alapelveit és a megvalósítás fő irányait rögzítjük, figyelembe véve azt, hogy a tervidőszak folyamán a gazdasági gyakorlat által indokolt változtatásokat, tökéletesítéseket végrehajthassuk. Szükséges annak hangsúlyozása is, hogy a gazdasági folyamatok alakulását nem kizárólag szabályozási intézkedéseknek tulajdonítjuk. Úgy véljük, hogy a legjobb gazdasági szabályozórendszer sem nélkülözheti az állami szervek céltudatos irányító tevékenységét, a vezetőktől jogosan elvárt határozottságot és felelősségérzetet. Töretlenül a megkezdett úton — Tervgazdálkodásunk fő jellemzője változatlanul az, hogy gazdasági életünket a népgazdasági terv alapján, az abban rögzített gazdaságpolitikának megfelelően irányítjuk. A tervszerűséget — célok és feladatok megvalósításában — minden gazdasági egység számára kötelezőnek tekintjük. — Fontosnak tartjuk, hogy a vállalataink éstanácsaink, élve a számukra biztosított önállósággal, tervszerűen gazdálkodjanak, a vállalati és tanácsi gazdálkodás szintjén is magasabb színvonalú tervezés bontakozzék ki. A kormány ezért szükségesnek tartja, hogy a tanácsok és a vállalatok a tervtörvény elfogadását követően a terv célkitűzéseinek és a gazdasági szabályozóknak a figyelembevételével elkészítsék közép távú terveiket. A tervezőmunka elsődleges célja a népgazdasági érdekkel egybehangolt tanácsi és vállalati tevékenység észszerű megszervezése, munkájuk eredményességének gyarapítása. Ilyen értelemben a tanácsi és a vállalati tervek a népgazdasági terv megvalósításának szilárd pillérei lesznek. Szocialista társadalmunk erősítésének, a jólét további növekedésének a gazdasági fejlődés az alapja. Az ötéves terv gazdaságpolitikai céljait akkor teljesítjük sikeresen, ha töretlenül fejlesztjük gazdaságunkat a megkezdett úton. — További sikereink legfőbb záloga pártunk politikája, dolgozó népünk bizalma e politika iránt, amelyet őszintén magáénak érez. — Kormányunk azzal a meggyőződéssel terjeszti szocialista társadalmunk építésének IV. ötéves programját az országgyűlés, dolgozó népünk elé, hogy az találkozik társadalmunk egyetértésével és elnyeri támogatását. Munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, értelmiségünk annak tudatában kezdhet hozzá az alkotás újabb, nagy feladataihoz, hogy azok valóra váltásával népünk jobb és boldogabb jövőjét, a szocialista társadalom ügyét szolgálja —, fejezte be beszédét Párdi Imre, az Országos Tervhivatal elnöke. Magyar Nemzet Csütörtök, 1979. október 1