Magyar Nemzet, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
Magyar Nemzet • A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • A nemzeti egység alapján Az MSZMP X. kongreszszusát nem vezeti be semmiféle harsány külsődleges megnyilvánulás. Semmi sem tereli el a figyelmet a lényegről, hogy mind több ember megismerje a kongresszusi irányelveket és elmondja róluk a véleményét párton belül és kívül. A téziseket megvitatták a taggyűlések, a politikai szervezetek és a tömegmozgalmak vezető testületei — így a Hazafias Népfront is —, a sajtó, a rádió, a tévé és a folyóiratok tudósok, politikusok és publicisták kommentárjait közlik. Az irányelvek beszédtéma a szellemi élet alkotó műhelyeiben napirenden kívül is és foglalkoznak velük azok, akiket egy-egy fejezet hivatásuknál, vagy érdeklődésüknél fogva különösképpen érint. Ám nemcsak szóval, hanem tettekkel is hozzászólnak a tézisekhez: a szocialista munkaverseny szép eredményeivel, városon és falun. Számolva közönyösséggel és tudatlansággal is, az irányelvek ott élnek a közvéleményben. Hivatkoznak rájuk közérdekű kérdésekben és személyes ügyekben. Egyik bizonyítéka ennek, hogy olvasóink panaszaiknak a tézisekből vett idézetekkel adnak nyomatékot, ha bürokratikusan intézik ügyeiket, ha elégedetlenek egyes fogyasztási cikkek árával. Igaz, ezeket az idézeteket tekintély érvként használják. Ám nem egy személyre hivatkoznak, hanem az ország vezető erejére, a pártra. És feltétlenül a demokratizmus erősödését jelzi, hogy az érvelés nem felülről érkezik utasításként, hanem alulról egy bírálat, vagy egy igény alátámasztásaként. A párt hangja és az ország képe szinkronban van. Most nem rugaszkodnak el a szavak a tettektől, a helyzet elemzése a tényektől; ma a program a jelen valóságára, annak megváltoztatására épül, a lehetőségekre, nem pedig az ábrándokra. A párt és a nép egysége talán leginkább abban mutatkozik, hogy megszűnt a kétnyelvűség. Nem rekesztették ki a kongresszusról az egyes osztályokat, rétegeket foglalkoztató problémákat és gondokat. Azokat, amelyeket régebben „magánfórumokon” beszéltek meg. Természetesen nem mindenki ért egyet az irányelvek minden részletével. Éppen ezért hozta nyilvánosságra őket az MSZMP Központi Bizottsága, hogy bárki megtehesse észrevételeit, hiszen egész népünk társadalmi programját határozza majd meg a kongresszus. Volt idő, amikor a pártvezetést jellemezte a türelmetlenség és a realitásokkal inkább a nép számolt, most viszont a téziseket és az ellenvéleményeket egybevetve, az ellenkezője mutatkozik meg. Ám ezek az ellenvélemények sem „téziseken kívüliek”, csupán egyes feladatok megoldásának kívánnak elsőbbséget. A nehéz életviszonyok között élők, a kis nyugdíjasok, a nagy családosok, a lakásnélküliek türelmetlensége emberileg megérthető. S ami biztató, éppen a kongresszusi előkészületek szellemében erre a türelmetlenségre szocialista reagálást látunk. Társadalmi összefogást az öregek helyzetének megjavításáért, gyermekintézmények létesítéséért, a lakástermelés növeléséért. Ami pedig a magasabb életszint iránti igényeket illeti, arra újításokkal, ésszerűsítésekkel, műszaki fejlesztéssel, a munka hatékonyságának növelésével adnak választ az ipari és mezőgazdasági üzemek, a kutatóintézetek. A gazdasági reform óta sokat beszélünk az anyagi érdekeltségről. Türelmetlen kritikát az is kiváltott, hogy ezt a szocialista törekvést olykor a kispolgári életszemlélet transzformálja. Ám e türelmetlenségre is válaszoltak tudósok, művészek, közéleti emberek, magukévá téve a tézisek realizmusát, helyeselve és vállalva a marxista szellemű politikai és kulturális orientálás feladatát, művekben és ismeretterjesztésben egyaránt. A szocialista demokratizmus növelése, amelyet a tézisek felvázoltak, igen nagy egyetértéssel találkozott. Azokkal is egyet lehet érteni, akik a demokratikus elveket megpróbálják munkahelyükre, a kisebb közösségekre is alkalmazni és a formák helyett a tartalmat kérik számon. Sokan kérdezik: ha egy országos programot a nép elé lehet terjeszteni, mint ezt az MSZMP Központi Bizottsága tette, ha ez a program úgy készült, hogy előzőleg a párt jelentős társadalmi kérdéseket megvizsgált, mint amilyen a tudomány helyzete, vagy az ifjúság és a nők körülményei, akkor kisebb egységekben miért nem lehet az érdekeltek meghallgatásával elemzéseket végezni és velük együtt megjelölni a feladatokat. Egyik kitűnő filozófusunk egy folyóiratban azt fejtegette, hogy az emberek jórésze nem él demokratikus jogaival. Úgy gondolom, majd megtanul élni velük, ha olyasmikben dönthet, amihez érdeke fűződik, ami kihat életkörülményeire. Ez pedig nemcsak a demokratává nevelést, hanem az adott közösség fejlődését is szolgálja, sőt a társadalomét is. A tézisek négy esztendőre tekintenek vissza és négy esztendővel előre. Ám ahogy olvasgatjuk őket, messzebbre látunk a múltba és a jövőbe is. Egy olyan pártvezetést méltathatunk, amely képes volt a stabilitás és változás összhangjának megteremtésére, biztonságot és távlatot adott az embernek. A biztonság sok elemből tevődik össze. Az együttműködésből a szocialista népekkel, a békés együttélésre való törekvésből, amely együtt jár az imperialista és a militarista körök elleni szakadatlan küzdelemmel. Eleme a létbiztonság és a törvényesség is. Ennek a politikának köszönhető, hogy megnövekedett a különböző társadalmi osztályok és rétegek érdekeltsége a szocializmus felépítésében. Ez a közös érdek az alapja a nemzeti egységnek, amelyet a X. kongresszus kifejezés határozataival megerősít. Kovács Judit Csabidra főtitkári beszámolója a Béke-világtanács elnökségének ülésén Új-Delhiben A külpolitikai helyzet AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSÉN folytatódik az egyes országok küldöttségvezetőinek felszólalása, közben azonban hivatalos és félhivatalos megbeszélésekre is sor kerül a tanácskozótermen kívül, hiszen a jubileumi ülésszakon magas szintű delegációk vesznek részt és ez alkalmat nyújt az élénk diplomáciai tevékenységre. Az elmúlt napon felszólaló külügyminiszterek ugyancsak a legfontosabb nemzetközi problémákról fejtették ki kormányuk álláspontját. Szinte kivétel nélkül elítélték az amerikaiak indokínai agresszióját, sürgették a közel-keleti válság politikai rendezését és — különösen a leginkább érdekelt államok — határozottan tiltakoztak a nyugati országok dél-afrikai fegyverszállításai ellen. A diplomáciai megbeszélések előterében a Gromikov Rogers találkozó állt. A szovjet külügyminiszter estebéden látta vendégül amerikai kollégáját, s maga az a tény, hogy a találkozó több mint négy óra hosszat tartott, valamint a vacsorán részt vevő küldöttségek összetétele arra utal, hogy a nemzetközi problémák széles skálája megvitatásra került. A találkozón részt vett személyek következtetni engednek arra, hogy a közel-keleti válság, Indokína, s ezen belül Vietnam, Nyugat-Berlin és a stratégiai fegyverkorlátozás szerepelt a megbeszélésen. A két külügyminiszter minden valószínűség szerint hétfőn ismét találkozik. Ami a világ egyéb térségeiben történő eseményeket illeti, Anvar Szadat, az Egyesült Arab Köztársaság újonnan megválasztott elnöke szombat este a parlament előtt letette az esküt. Szadat hírügynökségi jelentések szerint vasárnap délután hirdeti meg programját. Szólam, az új libanoni miniszterelnök szombaton tette közzé kormánynyilatkozatát, amelyben támogatásáról biztosítja a palesztinai ellenálló szervezeteket, a hadsereg megerősítését, valamint gazdasági reformokat helyezett kilátásba. Az indokínai térséggel kapcsolatban a nemzetközi hírügynökségek beszámolnak arról, hogy az Egyesült Államok megkezdte a már régen beígért, újabb negyvenezer katonájának kivonását Dél-Vietnamból. A halogatásnak nyilván az volt az oka, hogy a dél-vietnami bábhadsereg — a „vietnamizálási program” ellenére — egyre nehezebb helyzetbe került. Kiszivárgott egy hír egy bizalmas katonai megbeszélésről, ahol az egyik tábornok beismerte, hogy minden száz katonájából körülbelül hetvenöt dezertált. Súlyosabb harcokról nem érkezett jelentés sem Dél-Vietnamból, sem Kambodzsából, az amerikaiak B-52-es nehézbombázói viszont továbbra is a tömeges támadások sorozatát hajtják végre laoszi területek ellen. A Krasznaja Zvezda ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy a barbár bombatámadások fokozásával az Egyesült Államok ellensúlyozni kívánja a „vietnamizálás” keretében történő részleges csapatkivonásait. Miközben Washington nagy lármával propagálja csapatkivonását — írja a szovjet katonai lap —, voltaképpen kárpótolja magát légi ütőerejének növelésével. Ez önmagában ellentmond a Nixon-féle „rendezési” javaslatnak, amely az összes hadműveletek beszüntetését indítványozza, ideértve a bombázásokat is. A lap nyomatékosan figyelmeztet a közismert igazságra: a politikát nem a szavak, hanem a tettek akmján kell megítélni. A Béke-világtanács elnökségének ülésszaka Delhiből jelenti a TASZSZ. Pénteken Delhiben megnyílt a Béke-világtanács elnökségének ülésszaka, amelyen csaknem ötven ország több mint száz küldöttje, valamint az ázsiai és az afrikai nemzeti felszabadító mozgalmak számos képviselője vesz részt. Krisna Menen parlamenti képviselőnek, az indiai Országos Béketanács elnökének megnyitó szavai után Romes Csandra, a Béke-világtanács főtitkára megállapította, hogy az 1970-es esztendőben jelentősen bővült és erősödött a nemzetközi békemozgalom befolyása és ereje. Az imperialista erők azonban fokozzák agresszív tevékenységüket és ezzel élezik a nemzetközi helyzetet. Csandra ezzel kapcsolatban utalt az amerikai csapatok kambodzsai inváziójára, az amerikai imperialisták és az izraeli agresszorok nyílt arabellenes összeesküvésére, valamint az Egyesült Államok szakadatlan fenyegetőzéseire, hogy katonailag közvetlenül beavatkozik a közel-keleti konfliktusba. Ugyanakkor olyan pozitív események is történtek, amelyek enyhítették a nemzetközi feszültséget. Csandra megemlítette a többi között a délvietnami ideiglenes forradalmi kormány békési kezdeményezését, kitért a szovjet—nyugatnémet szerződésre, amely jelentékeny szerepet tölt be a nemzetközi feszültség enyhítésében. A Béke-világtanács főtitkára a közel-keleti helyzetet érintve megjegyezte, hogy a tűzszünet a béke és az igazság erőinek győzelme, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok imperialistái és az izraeli agresszorok szakadatlanul szabotálják ezt a megállapodást. Gromiko és Rogers négyórás megbeszélése New Yorkból jelenti a TASZSZ és a Reuter. Gromiko szovjet külügyminiszter, aki szovjet küldöttség élén részt vesz az ENSZ-közgyűlés 25., jubiláns ülésszakán, péntek este New Yorkban találkozott Rogers amerikai külügyminisz terrel. Miként a TASZSZ jelenti, a nemzetközi kérdések széles köréről cseréltek véleményt. McCloskey amerikai külügyi szóvivő szerint a megbeszélések „tárgyilagos, nem barátságtalan és igen élénk’’ légkörben zajlottak le. A munkavacsorán amerikai részről jelen volt Gerard Smith, a SALT-megbeszéléseken részt vevő amerikai delegáció vezetője, Joseph Lisco közelkeleti ügyekkel megbízott külügyi államtitkár, Martin Hillenbrand európai ügyekkel megbízott külügyi államtitkár, Kenneth Bush bonni amerikai nagykövet, Samuel Depalma, a nemzetközi szervezetekkel foglalkozó külügyi államtitkár és Charles Yest, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselője. A szovjet vendéglátók között ott volt Anatolij Dobrinyin washingtoni nagykövet, s helyettese, J. Voroncov, Pjotr Abraszimov berlini nagykövet, Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője és helyettese, Lev Mengyelejevics. Az AFP ehhez hozzáfűzi, hogy a négyórás találkozón a két külügyminiszter megvitatta a közel-keleti helyzetet, a nyugat-berlini kérdést, Indokínát, a nukleáris fegyverkezés korlátozását, valamint a tengerek mélyének békés célokra történő felhasználását. Amerikai források szerint a két fél kifejtette a különböző nemzetközi kérdésekre vonatkozó jól ismert álláspontját, de közeledés nem történt. Andrej Gromiko és William Rogers hétfőn ismét tanácskozik. San Franciscóból jelenti a UPI. Nicolae Ceausescu román államfő szombaton befejezte egyhetes kaliforniai látogatását, és Nixon elnök különgépén New Yorkba repült. Mint ismeretes, Ceausescu az ENSZ-közgyűlés 25. ülésszakának jubileumi ünnepségeire érkezett az Egyesült Államokba, és hétfőn szólal fel az ENSZ-ben. Egyhetes kaliforniai látogatása során körutat tett a Csendes-óceán menti államban. Kíséretében volt Shirley Temple Black volt filmsztár, aki jelenleg az amerikai ENSZ-küldöttség tagja. Ivan Basev bolgár külügyminiszter pénteken Párizsból New Yorkba érkezett, hogy részt vegyen az ENSZ-közgyűlés jubiláns ülésszakán. Az ENSZ-közgyűlés pénteki ülésén felszólalt Líbia, Kinshasa-Kongó és Nepál küldötte. Dr. Kikia, Líbia küldötte a közel-keleti helyzetről szólva hangoztatta, hogy a cionizmus az elmúlt húsz évben a világot már két ízben sodorta a háború szélére. Izrael igyekszik megakadályozni az ENSZ-nek minden olyan erőfeszítését, amely a konfliktus békés rendezését célozza, és terjeszkedő, hódító politikát folytat. Líbia képviselője felvetette a New Yorkban kialakult, az ENSZ munkáját zavaró abnormális légkör kérdését. Emlékeztetett arra, hogy provokátorok több ízben támadást intéztek különböző országok ENSZ-missziói ellen, leszaggatták a tagországok zászlait, és huligán elemek az ENSZ székház bejárata előtt több ízben provokációs tüntetéseket rendeztek. E. Lokki, Kinshasa Kongó képviselője kijelentette: az ENSZ eredménytelensége a nemzetközi problémák megoldásában nagymértékben magyarázható azzal, hogy „egyes nagy befolyású ENSZ-tagállamok” például Vietnamban és a Közel-Keleten a feszültség fenntartására törekednek. Élesen elítélte a nyugati államokat amiért közvetlen vagy közvetett formában támogatják a dél-afrikai és rhodesiai fajüldöző rendszert, s fegyvereket szállítanak Portugáliának. Radzsbhandari nepáli külügyminiszter a nemzetközi helyzet legutóbbi fejleményeit értékelve a Szovjetunió és az NSZK között létrejött megállapodást olyan eseménynek nevezte, amely „jelentőségét és következményeit tekintve az év minden más eseménye előtt áll”. Minden 100 dél-vietnami katonából 75 dezertál Saigonból jelenti az AFP. Az amerikai katonai parancsnokság bejelentése szerint szombaton megkezdődött a Dél-Vietnamban harcoló amerikai csapatok kivonásának ötödik szakasza, amelynek során 40 ezer katonát szállítanak haza. Jelenleg 384 ezer amerikai katona tartózkodik Dél- Vietnamban. A saigoni hadseregre nézve lesújtó adatok láttak napvilágot a minap a saigoni lapokban. Do Cao Tri tábornok, a fővárost is magában foglaló harmadik katonai körzet parancsnoka egy bizalmas jellegű tájékoztatón közölte a hadügyminisztérium képviselőivel, hogy a saigoni hadsereg minden száz katonájából átlag 75 dezertál, míg a többi 25-ből legfeljebb 10 harcol. Azt is hozzáfűzte, hogy minden elesettre 9 eltűnt jut, akiknek a többsége dezertál, Dél-Vietnam területén pénteken a harci tevékenység csaknem szünetelt. A DNFF tüzérsége szombatra virradó éjjel a saigoni és az amerikai csapatok hat állása ellen intézett támadást, míg az amerikai B-52-es légierődök immár nyolcadik napja csupán Laosz területét bombázták. A szovjet—francia gazdasági kapcsolatok nagy lehetőségei Moszkvából jelenti a TASZSZ. Jurij Zsukov, a Szovjetunió parlamenti csoportja szovjet— francia tagozatának elnöke a Pravda szombati számában Pompidou francia köztársasági elnök szovjetunióbeli tartózkodásával kapcsolatban kommentálja a legnagyobb francia ipari vállalatok és bankok vezetőinek moszkvai látogatását. Zsukov emlékeztet arra, hogy a francia üzletemberek küldöttségét fogadta Koszigin miniszterelnök,s a vele folytatott megbeszéléseken a francia vállalkozók késznek mutatkoztak aktívan részt venni a gazdasági együttműködéssel.