Magyar Nemzet, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-20 / 246. szám
2 gek alig találtak szavakat felháborodásuk kifejezésére. A rádió- és televízióállomások műsorukat megszakítva jelentették be a hírt. Minden adó ezután gyászzenét, vagy himnuszt sugárzott. Regina városban egy riporter utcai interjúkat készített. Botrány tört ki, mert egy fiatalember mentegetni próbálta a gyilkosságot, s ekkor a mellette álló férfi leütötte. A kanadai alsóház hétfőn 190 szavattal 16 ellenében elfogadta a Trudeau miniszterelnök által múlt pénteken előterjesztett indítványt, amely 1971. április 30-ig terjeszti ki a háborús szükségállapot-törvény és a kapcsolódó rendeletek hatályát. Elítélte a történteket a Vatikán, a Francia Szocialista Párt és Genfben a Nemzetközi Vöröskereszt. Egy csoport viszont Párizsban elfoglalta, a „Kanada-házat’’ és bejelentette, hogy Laporte haláláért a kanadai szövetségi hatóságokat teszi felelőssé. A csoport tagjai Párizsban tanuló, francia anyanyelvű diákok voltak. Pierre Trudeau miniszterelnök vasárnap reggel rövid nyilatkozatot adott a kanadai rádiónak és televíziónak. A miniszterelnök hangoztatta: „Valamennyi kanadai megdöbbenéssel értesült Pierre Laporte haláláról, akit gyilkosok bandája gyáva módon ölt meg.” Trudeau a gyilkosságot hidegvérrel elkövetett kegyetlen és értelmetlen tettnek minősítette, majd felszólította az ország lakosságát, hogy „tartson össze ebben a szomorú időszakban”. A kanadai kormány a szeparatisták által elrabolt Laporte munkaügyi miniszter meggyilkolása után is fenntartja azt az ajánlatát, hogy az emberrablók James Cross brit diplomata szabadon bocsátása ellenében sértetlenül elhagyhatják az országot—jelentette be vasárnap reggel a szövetségi kormány szóvivője. Cross levele Ismeretessé vált annak a levélnek a teljes szövege is, amelyet Cross juttatott el a hatóságokhoz vasárnap, miután halálhírét költötték. Megírja, hogy vasárnap reggel maga is tanúja volt a haláláról szóló televíziós közleménynek, s a bejelentés rettenetesen megrázta, mert arra gondolt, mit érezhet felesége, haláláról értesülve. A továbbiakban Cross közli, hogy a hatóságok soha nem találhatják meg a helyet, ahol fogva tartják. Életét nem fenyegeti veszély — írja —, csupán abban az esetben, ha folytatják a kutatást utána és őrzői után. Végül Cross ismét azt tanácsolja, hogy teljesítsék a szeparatisták követeléseit. A csere lebonyolításában Cross a Vöröskeresztet vagy a kubai konzulátust nevezte meg lehetséges közvetítőként. Bár a szeparatista szervezet legutóbbi megnyilatkozásai arra mutatnak, hogy Laporte, illetve Cross elrablásáért a szervezet két külön csoportja felelős, ennek ellentmondani látszik a tartományi rendőrség vasárnap kiadott körözése. Az elfogatási parancs szerint Laporte és Cross elrablását egyaránt egy Marc Carbonnel nevű taxisofőr és egy Paul Rose nevű tanár hajtotta végre. Mindketten montreali lakosok. Az elfogatási parancs a két gyanúsított részletes személyleírását is tartalmazza. Biztonsági Intézkedések Egyébként Montreálban és környékén a város történetében példátlanul szigorú biztonsági intézkedéseket foganatosítottak. Az AP jelentése szerint hétfőn úttorlaszokat emeltek a montreali szigetet a Szent Lőrinc folyó déli partjával összekötő összes hidak feljáratánál. A megerősített rendőrségi alakulatok immáron 15 napja szüntelenül ellenőrzik az Ontarióba, a tengerparti megyékbe és az Egyesült Államokba vezető főútvonalakat, sőt a tartományi határon a mellékutakat is. A gépkocsivezetőket igazoltatják A kanadai—amerikai határállomásokon különösen szigorú az ellenőrzés. A Bel-Oeil-i és a St. Hubert-i polgári repülőtér változatlanul zárva van Korlátozták a magánrepülőgépek forgalmát Montreal, a St Hubert-i katonai támaszpont és a dorvai nemzetközi repülőtér légi terében. Montreal légiterében szünet nélkül cirkálnak a rendőrség és a fegyveres erők helikopterei. Hírügynökségi jelentések szerint hétfő reggelig 326 személyt vettek őrizetbe a szeparatista front elleni hajszában. Az amerikai rendőrség a kanadai szövetségi rendőri szervek felkérésére hajtóvadászatot kezdett három autó után, amelyeknek hét-kilenc utasát Montrálban azzal gyanúsítják, hogy közük van az emberrablásokhoz. Gyász Québecben A québeci tartományi kormány háromnapos gyászt rendelt el Laporte emlékére. Magát a gyászszertartást kedden délután tartják a montreali Miasszonyunk székesegyházban. A kormány szóvivője szerint a meggyilkolt, miniszter felesége kérte, hogy a szertartás a lehető legszerényebb legyen. Azt is Laporte asszony kérte, hogy az elhunyt miniszter holtteste maradjon Montreálban. Eredetileg azt tervezték, hogy Quebecben temetik el. Trudeau miniszterelnök vasárnap délután Ottawából Montreálba érkezett, hogy lerója kegyeletét a ravatalnál, hogy a rendkívül súlyos helyzetről megbeszéléseket folytasson Robert Bourassa québeci miniszterelnökkel. Este rádió- és televíziós beszédben figyelmeztetett arra, hogy a következő napokban újabb erőszakos cselekményekre lehet számítani, de mint mondotta, a kormány a továbbiakban is erélyesen szembeszáll minden ilyen jellegű kísérlettel. Trudeau azután visszautazott Ottawába. Douglas Home brit külügyminiszter vasárnap este felhívást intézett az emberrablásokért felelős Québeci Felszabadítási Fronthoz, amelyben követeli James Cross szabadon bocsátását. Párizsban Maurice Schumann külügyminiszter táviratban fejezte ki részvétét Laporte halála felett Bourassa québeci miniszterelnöknek. Egy lány elrablása Montreali jelentések szerint Kuba még az utolsó pillanatban megkísérelte, hogy közvetítsen a kanadai kormány és a québeci szeparatisták között. Bourassa, a québeci tartományi kormány miniszterelnöke a kubai megbízottakkal folytatott tanácskozás után felajánlotta az emberrablóknak, hogy meghatározott időben vezessék a túszokat Montreal egyik hiújához. Ezt a területet a kubai konzulátus részének tekintették volna. A tartományi kormány felszólította az emberrablókat, hogy ott adják át a foglyokat a kanadai hatóságoknak. A túszok átadása után a repülőtérre utazhattak és bontatlanul távozhattak volna az emberrablók. Vasárnapra virradó éjjel a szeparatisták újabb emberrablást követtek el. A québeci tartomány Hull nevű városában autóbatuszkoltak és ismeretlen helyre szállítottak egy fiatal lányt. Jelentések szerint a fiatal lány kezét-lábát megkötözték és testére késsel a felszabadítási front kezdőbetűit vésték. A lányt később szabadon bocsátották. A 27 éves nőre rendőrök a város egyik utcájában eszméletlen állapotban bukkantak. (Kairó, UPI) Jahja Khan pakisztáni elnök, az EAK fővárosába érkezett és tárgyalt Anvar Szadat elnökkel. 0 (Bamberg, AON) NATO- hadgyakorlat kezdődött az NDK államhatára közvetlen közelében 27 ezer amerikai és 3000 nyugatnémet katona részvételével. 0 (Tokió, Reuter) Szato japán miniszterelnök elutazott az Egyesült Államokba, ahol Washingtonban Nixonnal tárgyal és New Yorkban az ENSZ-közgyűlés ülésszakán szólal fel. (Prága, MTI) A hét végén megtartotta kétnapos alakuló konferenciáját a csehszlovák fővárosban a Csehországi Szocialista Ifjúsági Szövetség . (Tripoli, Reuter) Líbiában a szombaton három társával együtt összeesküvésért halálra ítélt Mússza Ahmed volt belügyminiszter büntetését életfogytiglani börtönre változtatták, mivel vallomása nagyban hozzájárult a puccskísérlet felgöngyölítéséhez. Madar Nemzet Felhívás a kormányokhoz: Delhiben befejeződött a BVT elnökségének illése Új Delhiből jelenti a TASZSZ. A Béke-világtanács elnökségének ülésszaka, amely október 16-án Delhiben nyílt meg, vasárnap befejezte munkáját. Az ülésszakon elfogadták a világ országainak kormányaihoz szóló felhívást. Az ülésszak fő dokumentuma arra hívja fel a kormányokat, hogy „állítsák meg az agresszív és háborús erőiket, folytassanak fáradhatatlan harcot az általános és teljes leszerelésért, a nukleáris, kémiai és biológiai fegyverek, minden tömegpusztító eszköz betiltásáért.''. „Komoly felelősség hárul az országok kormányaira a béke sorsáért” — áll a nyilatkozatban. Egy új háború meghiúsítása érdekében még szorosabbra kell fűzniük együttműködésüket a világ békéjéért, a nemzeti függetlenségért,, az emberi jogokért és igazságosságért küzdő békemozgalmakkal. Az európai biztonsággal foglalkozó határozat megállapítja, hogy a szovjet—nyugatnémet szerződés új szakaszt jelent az Európa politikai életében és megteremti minden európai állam normális kapcsolatainak feltételeit. Az ülésszak felhívással fordul a békeszerető erőkhöz, hogy szálljanak síkra az NDK teljes diplomáciai elismerése mellett. A határozat hangsúlyozza: a Béke-világtanács elnöksége támogat minden olyan lépést, amely az összeurópai biztonsági értekezlet mielőbbi összehívását célozza. Az indokínai helyzettel foglalkozó határozatban a BVT elnöksége megállapítja: Nixon javaslatai arra vallanak, hogy az amerikai kormány folytatni akarja az agresszív háborút Indokínában. A Béke-világtanács elnöksége felhívással fordul minden demokratikus szervezethez és a békeszerető erőkhöz, hogy ítéljék el az Egyesült Államok agresszív vietnami, laoszi és kambodzsai háborúját. A közel-keleti helyzettel foglalkozó határozatban az elnökség nagy elismeréssel nyilatkozik arról a hatékony segítségről, amelyet, a Szovjetunió és a Közel-Kelet igazságos és tartós békéjét követelő más szocialista országok nyújtanak az arab népnek. A béke erői képesek megakadályozni az események veszélyes alakulását, ebben a térségben, — mutat rá a határozat. Az ülésszak biztosította az arab népeket, hogy támogatja az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért vívott küzdelmüket és felhívással fordul minden békeharcos szervezethez, hogy egyesítsék erőfeszítéseiket a közel-keleti békekonferencia megtartásának előkészítéséért. Asz SZKP november 7-i jelszavai Moszkvában közzétették az SZKP Központi Bizottságának jelmondatait a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 51. évfordulójára. Az SZKP Központi Bizottságának jelszavai éltetik a szovjet munkásosztályt, kolhozparasztságot, népi értelmiséget, a kommunizmus aktív építőit a Szovjetunióban. Az SZKP Központi Bizottsága felszólítja a szovjet dolgozókat, hogy méltóképpen fogadják a XXIV. pártkongresszust, emeljék még magasabbra az évi terv és az ötéves terv határidő előtti teljesítéséért a kongresszus tiszteletére folyó szocialista verseny zászlaját. A jelszavak megállapítják, hogy a Szovjetunió lenini külpolitikája, a béke és a népek barátságának politikája, az imperializmus, a reakció és a háború ellen küzdő erők öszszefogásának politikája. Az SZKP Központi Bizottsága testvéri üdvözletét küldi a kommunista és munkáspártoknak, a szocialista országok népieinek. A szocialista világrendszer erősítése és a szocializmus ellenségeinek fondorlataival szembeni éberség e népek nagy feladata. A SZÉP Központi Bizottsága felszólítja a világ dolgozóit, hogy küzdjenek aktívabban az imperializmus agreszszív politikája ellen, a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért. Az SZKP testvéri üdvözletét küldi Vietnam, Laosz és Kambodzsa népieinek, s a KB felhívással fordul a világ népeihez: „Követeljétek határozottan az Egyesült Államoktól, hogy szüntesse be indokínai barbár háborúját, vonják ki teljesen és feltétel nélkül az Egyesült Államok és csatlósaik valamennyi csapatát Dél-Vietnamból, Laoszból és Kambodzsából.” Felhívják a jelszavak a népeket, hogy követeljék Izrael közel-keleti agressziójának beszüntetését, az izraeli csapatok kivonását a megszállt arab területekről. Az SZKP Központi Bizottsága felszólítja az arab országok népeit, hogy erősítsék az egységet és az összefogást az imperialista agresszió elleni harcban. Az európai országok népieihez a Központi Bizottság azzal a felhívással fordul, hogy tevékenyebben szálljanak síkra azért, hogy Európa a tartós békének és az államok békés együttműködésének kontinensévé váljék, legyenek éberek a reakciós és revansista erőknek, a feszültség enyhülése ellenségeinek fondorlataival szemben. két szovjet űrhajós amerikai látogatása New Yorkból jelenti a TASZSZ és az AP. Andrian Nyikolajev és Vitalij Szevasztyjanov szovjet űrhajósok vasárnap este tíznapos látogatásra az Egyesült Államokba érkeztek. A New York-i Kennedy repülőteren a szovjet űrhajós-pilótákat amerikai kollégáik, Neil Armstrong és Edwin Aldrin fogadták. A szovjet vendégek New Yorkba érkezésük után nyomban folytatták útjukat Washingtonba. A szovjet vendégek amerikai körutazásának programjában szerepel egy-egy látogatás a Kennedy-fokon levő űrrepülőtéren, a houstoni űrközpontban, továbbá Los Angelesben, San Franciscóban és más amerikai nagyvárosokban. A NASA, az amerikai űrhajózási hivatal szóvivője kijelentette, hogy a két szovjet kozmonauta látogatásának célja az Egyesült Államok és a Szovjetunió világűrkutatási együttműködésének fejlesztése. A 'Tietnnmititái’' mérlegének elkészítése régett titokban Saigonban járt a CIA főnöke Saigonból jelenti az UPI. Richard Helms, az amerikai Központi Hírszerző Hivatal (CIA) igazgatója titokban Dél- Vietnamban tartózkodott és tárgyalt Thieuval, a saigoni rezsim elnökével, valamint Bunker amerikai nagykövettel. A hírt vasárnap este az UPI hírügynökség „szövetséges hírforrásokra" hivatkozva jelentette be. Helms, aki állítólag pénteken érkezett Saigonba, Bunker társaságában szombaton egyórás megbeszélést folytatott Thieuval- Ezeknek a megbeszéléseknek a hírét amerikai részről nem kommentálják. Az UPI értesülése szerint a a Thedur Helms értekezleten az Indokínában előre jelzett „kommunista” lépésekkel kapcsolatos kémjelentéseket, valamint azokat az elemzéseket tekintették át, amelyek a CIA eddigi műveleteinek „vietnamizálásáról” készültek. A CIA legutóbb a szigorú rezsimnek adta át az úgynevezett Phoenix-akció több területét. Ennek az akciónak a célja — mint Mitchell őrmesternek, a My Lai-i vérengzésben való közreműködéssel vádolt amerikai katonának perén mondotta az ügyvéd néhány nappal ezelőtt — az úgynevezett Vietpong-tevékenységben való részvétellel gyanúsított személyek módszeres kiirtása. Redd, 1979. október 19. Brüsszeli beszélgetések A „kis Európa” és Európa Nyugat-Európa hivatalos fővárosában, a NATO és a Közös Piac központjában magától értetődően gyakorta kerül szóba az „európaiság’, amin persze egyelőre és jellemzően, de már korántsem kizárólagosan a nyugat-európai érdekeket értik. Kivált mostanság, amikor folynak a tárgyalások a Közös Piac kibővítéséről s legalábbis papíron kirajzolódik a többé-kevésbé egységes országok nyugat-európai képe a 70-es évek végére. S az ,,európaiság” mind hangsúlyozottabban tart igényt a világpolitikai szereplésre, noha Brüsszelben kétségtelenül tisztában vannak annak szükségességével, hogy előbb elengedhetetlen az Európa két fele közötti viszony tisztázása. A biztonsági konferencia, mint ennek eszköze, immár standard politikai fogalomként szerepel, és brüsszeli diplomáciai körökben sokat, várnak a NATO decemberi tanácsülésétől, amely után az eddigi kétoldalú előkészítő megbeszéléseket felválthatják — új szakaszként — a sokoldalú tanácskozások. Egy e körökhöz tartozó tekintélyes beszélgető partnerem abban látta a nyugati vélemények eredőjét, hogy immár nem kizárható az összeurópai konferencia megtartása a jövőre. Hangoztatta, hogy a Varsói Szerződés júniusi kiegészített napirendi javaslatait számottevő és hivatalos nyugati körökben kedvezőnek minősítették az értekezlet egybehívása szemszögéből. Nagyon is nyilvánvaló azonban, hogy a Nyugat saját ügyeinek megoldatlansága miatt is folytatta eddig az idő húzását a konferencia ügyében. Eldöntetlen kérdések halmozódtak fel, amint ez éppen Brüsszelben jól érezhető és megfigyelhető. Tanúsították ezt az elmúlt hetek különböző tanácskozásai, amelyek közös jellemzője a döntések elhalasztása volt. (Közbevetőleg sajátos módon kapcsolódik ide az „európaiság” fokozódó hangsúlyozása a földközi-tengeri és közel-keleti ügyekben két esemény, Naszszer halála és Nixon szemleútja alkalmából. Feltűnő ez az óvatosság és aláhúzott pártatlanság, amelyet — a francia politika hasznosságát felismerve — nyugat-európai körök szükségesnek vélnek — közös távlati lehetőségeik szempontjából. Úgy vélik, hogy a Nyugat esetleges közel-keleti lehetőségeit immár elsősorban az „európaiak’ realizálhatják, tekintve az amerikai politika szembekerülését az arab világgal.) A mediterrán térségben tapasztalt amerikai erőfitogtatást Brüsszelben sajátos kettősséggel figyelték. Részben aligha tartják a nyugat-európai érdekek előbbrevivőjének az amerikai flotta fejlesztését, mert az magától értetődően a közel-keleti polarizálódást fokozza, s ekként a „harmadik erő” mozgásterét szűkíti. (A nyugat-európai politikai egység hiánya pedig azt amúgy is csökkenti — mondták nosztalgiával Brüsszelben.) Másrészt viszont nyugat-európai körök ma elodáznák Washington esetleges csapatkivonásait a kontinensről, márpedig két térség e tekintetben elválaszthatatlan. Október elején tartotta megbeszélését a NATO-hadügyminiszterek nyugat-európai csoportja a belga fővárosban. Az ülés közös álláspontot kívánt előkészíteni a decemberi NATO tanácsülésre: mit tehet Nyugat-Európa az amerikaiak számára tarthatatlanná vált csapatállomásoztatási terhek csökkentése végett. S az összeurópai feszültség enyhítésének érdekei itt kétségtelenül motiválták az álláspontokat, hiszen nyilvánvaló és tapasztalható is, hogy bármi korlátozott, amerikai csapatkivonás esetén Washington és az atlantista erők a nyugat-európai katonai kiadások fokozását és a hadsereg fejlesztését sürgetnék Ezt tükrözte a brit hadügyminiszter álláspontja is, amely máris a NATO nyugat-európai erőfejlesztésének fokozását igényelte. A másik oldalt ezúttal Bonn képviselte, amely jelenleg elkerülni szeretné, legalábbis egyelőre a Bundeswehr nagyobb bővítését, és az amúgy is vita tárgyát képező költségvetés katonai részének eszkalációját. Bonn mostanság inkább fizetne, a jelek szerint, vállalná az amerikai költségekhez való európai hozzájárulásnak legalább a felét. A vita és a novemberre halasztott döntés azonban jelzi, amit brüsszeli megfigyelők is aláhúztak: a nyugat-európai és ezen belül közös piaci katonai fejlesztést tűztek ki célkul számottevő erők, és itt aligha feledkezhetünk meg a nyugatnémet kormány ellenzékéről. Megemlítendő, hogy Brüsszelben többen hangoztatták, a nyugati hatalmak „szeretnék helyreállítva látni a kétpárti nyugatnémet kül- politikát és efelé nyomnák a CDU Barrel—Schröder-féle szárnyát”, más kérdés, hogy ez értelemszerűen magában foglalja a Brandt—Schiel vezetés „megdolgozását is*. S biztosra vették Brüsszelben, hogy a hadügyminisi!«relr által megvitatott, összegek felső határa, az évi 590 millió dolláros színt aligha elégíti ki az amerikai kongresszus csapatkivonást követelő csoportjait; a politikai, de katonai és anyagi következményekkel terhes nyomás tehát fokozódni fog. Az európai ügyekben való brit aktivitás kétségtelenül annak arányában nő, hogy London optimista a Közös Piac-csatlakozási tárgyalások kimenetelét illetően, azt tanúsította a brüsszeli brit delegáció körében folytatott beszélgetésen. Az angolok sürgetik a Hatokat, hogy rövidítsék le a csatlakozási tárgyalások idejét. „Nem akarunk újra maratoni megbeszéléseket” — hangozhatják a brit delegációnál, alig titkoltan félve a hazai közvélemény növekvő Közös Piac-ellenes hangulatától, amelyet jelenleg és egyelőre leküzdhetőnek vélnek. Más kérdés, hogy viszont a Közös Piac székházában lehetetlennek tartották a csatlakozási tárgyalások befejezését a jövő év vége előtt. Közben a csatlakozási tárgyalással párhuzamosan a „hatok” olyan belső ügyeiben érlelődnek a döntések, amelyek viszont alapvetően érintik a belépni akarók érdekeit. S e tekintetben még heves viták várhatók, mivel a britek és társaik feltétlenül beleszólni akarnak olyan kulcskérdésekbe, mint az agrárfinanszírozás kényes ügye. Hiszen az agrár,importőr Angliának — de az egész külvilágnak is — ugyancsak nem közömbös, hogy megmarad-e, avagy mivé alakul a Közös Piac jelenlegi agrárrendszere, amely a drága termelés és a készlethalmozás támogatásának riasztó példája. A franciák viszont ragaszkodnak ahhoz, hogy a beleszólási jog arányos legyen a tagság realizálódásával, a brit delegációnál azonban egyelőre nem tudnak elképzelni „fél beleszólást". A „Kis Európa” megoldatlan ügyei tehát fékezik nagyobb, összeurópai problémák megoldását. Ottjártamkor tartotta Brüsszelben első sajtóértekezletét az új közös piaci elnök, az olasz Maffaro, aki a hágai közös piaci csúcs kifejezett „egységes politikai akaratának” fontosságát emelte ki a szervezet kibővülését illetően. Eközben kissé sajátos éllel fejezte ki ama reményét, hogy a brit közvélemény Közös Piac ellenessége nem fogja megváltoztatni a londoni kormány belépési szándékát. A különösebb szuggesztivitásról nem tanúskodó új elnök sok általánosságot mondott, a Közös Piac politikai együttműködésének szükségességéről és arról, hogy az elkövetkező években végre tető alá kell hozni az igazi gazdasági és pénzügyi uniót A kérdéseket ezen a sajtóértekezleten is csak megválaszolták , de nyitva hagyták. Avar János