Magyar Nemzet, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

z lesztésében a Szovjetunióval. Koszigin felvázolta a gazda­sági kapcsolatok fejlődésének széles lehetőségeit és egy sor, a lehetőségek realizálásával összefüggő gyakorlati problé­mát vetett fel. A legnagyobb francia tár­sa­­ságok és bankok vezetői moszkvai tárgyalásaik idején meggyőződhettek arról, hogy számos, kölcsönösen hasznos tervet valósíthatnak meg a szovjet féllel együttműködve, ha alaposabban tanulmányoz­zák a szovjet piac lehetőségeit és sajátosságait. Megbizonyo­sodhattak afelől, hogy még na­gyobb lendületet érhetne el a Szovjetunióval folytatott fran­cia kereskedelem, ha egyen­súlyba jutna a külkereskedel­mi mérleg, ha még szélesebb körben valósulna meg a gaz­dasági kooperáció és a terme­lési együttműködés, s ha tudo­mányos alapon szerveznék meg a két ország közötti gaz­dasági együttműködés távlati tervezését — írja Zsukov. Az, I­l­li parti és kormányküldöttség csehszlovákiai látogatása Győrfty Tibor, az MTI ber­lini tudósítója jelenti: Ber­linben nagyjelentőségűnek te­kintik az NDK párt- és kor­mányküldöttségének küszö­bönálló csehszlovákiai láto­gatását. Az a magasszintű delegáció, amely Walter Ulb­­richt vezetésével rövidesen Csehszlovákiába utazik, a Varsói Szerződéshez és a KGST-hez tartozó két szocia­lista ország közvetlen politi­kai és gazdasági kapcsolatai­nak továbbfejlődéséről, a két állam vezetése közötti mun­kakapcsolatok­ további erősö­déséről tanúskodik. A Német Demokratikus Köztársaságban nagyra érté­kelik a Csehszlovák Kommu­nista Párt vezetésével meg­valósított konszolidációt, s ebben — mint ezt különböző formában több ízben kifeje­zésre is juttatták — személy szerint igen fontos szerepet tulajdonítanak Gustav Husák­­nak, a párt első titkárának. A két ország külpolitikájá­nak alapelvei, híven az 1967- ben megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződéshez, teljes mértékben megegyez­nek egymással. A Varsói Szerződés határozatainak meg­felelően mindkét ország je­lentős részt vállal az európai biztonság megteremtésére és szilárd európai békerendszer kialakítására irányuló erőfe­szítésekből. Brandt, Barzel és Strauss a kormány helyzetéről Bonnból jelenti az MTI. Szombaton mind Brandt kancellár, mind az ellenzék két vezetője, Barzel és Strauss nyilatkozott az NSZK belpolitikai helyzetéről. Brandt magabiztosan ítélte meg a kormánykoalíció helyzetét. A két ellenzéki vezető támadta ugyan a kormányt, de sza­vaikból kitűnt, hogy az el­lenzék jelenleg nem kívánja átvenni a kormányzást. Strauss új választásokban látja a kivezető utat. A Stutt­garter Zeitung szombati szá­mában megjelent interjúban kijelentette: nagyon tartóz­kodó álláspontot foglal el a kancellár elleni konstruktív bizalmatlansági indítvány fel­vetése ügyében. Ennek csak akkor lenne értelme, ha egy másik kancellárnak cselekvő­képes­­ többsége lenne — han­goztatta. Strauss azt mon­dotta: egyetlen uniópárti po­litikus számára sem hajlan­dó „biankó-csekket” kiállítani a kancellárjelöltség kérdésé­ben. Ez vonatkozik Barzelra is. Barzel, a CDU CSU parla­menti frakciójénak elnöke egy­ kölni gyűlésen kijelen­tette: ha az ellenzék iránti bizalom tovább növekszik, adott időben azt mondaná barátainak: az idő elérke­zett. A jelenlegi időszakban azonban az unióban senki sem törekszik a hatalom át­vételére Nem lenne valami „vidám érzés” — fűzte hozzá — egy olyan alapvető kérdés miatt, mint a szovjet—nyu­gatnémet szerződés, esetleg megbuktatni a kormányt. Brandt a Fuldner Zeitung­nak adott interjúban hangoz­tatta: a nagy­koalíció felélesz­tése nem kerülhet szóba. Ez nemcsak az adott szó megsze­gését jelentené a Szabad De­mokrata Párttal szemben, ha­nem a CDU CSU politikai irányvonala miatt is lehetet­len. A kancellár aláhúzta: az FDP át fogja vészelni jelen­legi kritikus helyzetét és a kormánykoalíció tartani fogja magát az 1973-as új válasz­tásokig. Éppen az SPD-vel kötött szövetség fogja vég­eredményben megsegíteni az FDP-t nehézségeinek leküz­désében. Strauss egyébként kényel­metlen helyzetbe került. Az Egyesült Államokból vissza­térve ugyanis egy müncheni esti lapnak arról nyilatkozott, hogy Nixon teljesen egyet­ért vele a szovjet—nyugat­német egyezmény kérdésé­ben. Ezt a kijelentését egy szombati sajtókonferencián visszavonta. A szociáldemok­rata párt szóvivője erre ki­jelentette: Strauss megelőzött egy Washingtonból várható cáfolatot. Nixonnal való ta­lálkozását Strauss saját maga arra redukálta, ami történt: egy kézfogásra. Az­­­ USA, küldöttsége nyugati körúton Londonból jelenti a Reuter. Ha fegyvert szállít Dél-Afri­­kának, előfordulhat, hogy Nagy-Britanniát kizárják az általa alapított nemzetközös­­ségből — jelentette be egy londoni sajtóértekezleten Ken­­neth Kaunda zambiai elnök, illetve Kofi Busia­ ghánai mi­niszterelnök. A két afrikai vezető az Afri­kai Egységszervezet megbízá­sából jár el a nyugat-európai kormányoknál, támogatást kérve a Dél-Afrikába irányuló brit fegyverszállítások meg­akadályozásához. Busia újságírók előtt kijelen­­tette: megbeszélésükből azt a következtetést vonta le, hogy Heath-nek feltett szándéka a fegyverszállítás. Mindazonáltal — tette hozzá — az a benyo­mása, hogy döntés még nem született az ügyben. Az A­ESZ küldöttsége Lon­donból New Yorkba, majd Párizsba utazik. Trudeau elutasította az emberrablók követelését Ottawából jelenti a Reuter. Pierre Trudeau kanadai mi­niszterelnök péntek este rádió- és televízióbeszédet, mondott. Mint ismeretes, péntek reggel a miniszterelnök az egész ország területére életbe léptette a katonai szükségállapotról szóló törvényt. Ezzel felfüggesztette a polgári jogokat, és törvényen kívül helyezte a Québeci Fel­­szabadítási Front nevű szélső­séges szeparatista szervezetet, amely fogságban tartja James Cross brit diplomatát és Pierre L­aporte québeci munkaügyi minisztert. Trudeau hangoztatta, hogy a québeci szélsőségesek nagy mennyiségű dinamitot és más robbanóanyagot tárolnak, s emiatt is számuknál jóval na­gyobb veszélyt jelentenek Ka­nada számára. A miniszterelnök a katonai szükségállapotról szóló törvény alkalmazását azzal indokolta, hogy a büntető törvénykezés önmagában nem képes leküz­deni, a rendszeressé vált terro­rizmust. Trudeau együttérzését fejez­te ki az emberrablók áldoza­tainak családtagjai iránt, majd a következőket mondotta: az emberrablók követeléseinek teljesítése nemcsak a felelősség feladása lenne, hanem Que­­becben a terrorizmus növeke­déséhez vezetne. A szeparatis­­ták követeléseinek elutasítása nemcsak fontos elvek védelme, hanem egyúttal a kanadaiak személyi biztonságát is védel­mezi újabb veszélyekkel szem­ben.­­ (Belgrád, MTI) Szomba­ton hazautazott Belgrádból a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak küldöttsége. Madar Nemzet Anvar Szadat letette a­, esküt Kairóból jelenti a Reuter. Szombat este rendkívüli ülést tartott az egyiptomi nemzet­gyűlés. Anvar Szadat, az Egye­sült Arab Köztársaság új el­nöke ünnepélyes aktus kereté­ben tette le az esküt a parla­ment előtt. Szadat, akinek elnöksége mellett elsöprő többséggel döntött az egyiptomi nép, pén­teken már megkezdte tárgya­lásait az új — minden bizony­nyal kollektív — vezetés ösz­­szetételéről. Az elnök első nagyobb be­szédére vasárnap délután ke­rül sor. A jelek szerint Anvar Szadat­ ekkor vázolja majd részletesebben bel- és külpoli­tikájának fő elemeit. Közel-Keleti Az új libanoni kormány programja Szalai­, az új libanoni mi­niszterelnök meghirdette kormánya programját. A Pravda Ammanban járt tu­dósítója helyzetképet adott a városról. Eban izraeli kül­ügyminiszter ismét elutasí­totta a Jarring-misszió ter­vét. Bejrútból jelenti a Reuter. Szaeb Szalam, Libanon új mi­niszterelnöke szombaton dél­előtt ismertette a parlament­ben kormánya programját. A program támogatást ígér a Palesztinai gerilláknak azzal a kikötéssel, hogy tiszteletben tartják az ország szuverenitá­sát és biztonsági érdekeit. — Vilátárilra helyezi a had­sereg megerősítését, moderni­zálását, s az izraeli támadások célpontjául szolgáló déli tele­pülések védelmének fokozá­sát; — a katonapolitika célját egyszersmind abban jelöli meg, hogy a hadsereg kizárólag sa­ját ügyeivel foglalkozzék, s ne avatkozzék be a politika és az igazgatás dolgaiba,­­ gazdasági reformokat ígér. Szaeb Szalam a kormány­­programról bizalmi szavazást kért. Moszkvából jelenti a TASZSZ. Vasziljev, a Pravda Amman­ban járt különtudósítója a lap szombati számában mondja el az olvasóknak, mit látott a jordánai fővárosban. ..Amman nem tűnt el a föld színéről, amint azt a nyugati polgári sajtó állította. A jordá­niai főváros pusztulásáról szóló szenzációkat nyugati tu­dósítók találtál? ki. Öl? tűzdel­ték meg tudósításaikat kárör­vendő kommentárokkal is. Hát persze: arab fő arabra, Palesz­tinát a király katonájára” — írja Vasziljev, majd így foly­tatja: „A jordániai főváros súlyos sebeket kapott. Az ország ezernyi halottal és sebesülttel fizetett a tíznapos polgárhábo­rúért. Vajon ki nyert ezen a testvérharcon?” Ezt a kérdést, tette fel a Pravda tudósítója számos ara­­mani, lakosnak, s a válasz egypptetté vált: . Izrael,az ame­rikai imperializmus. Tel Avivból jelenti az AFP. Abba F­ban az izraeli rádiónak adott interjújában szokott stí­lusában megismételte elutasí­tó álláspontját a Jarring­­tárgyalásokkal kapcsolatban. Riadnak az­­ ENSZ-közgyűlés előtt elhangzott pénteki beszé­dére utalva kijelentette: „Ha Egyiptom álláspontja a jövő­ben ugyanaz lesz, amelyet Riad hangoztatott legutóbbi beszédében, a békét célzó erő­feszítések terén nem lesz elő­rehaladás, és nem lesznek tár­gyalások.” Washingtonból jelenti a TASZSZ. A nemzetközi újjá­építési és fejlesztési bank kö­zölte, hogy 20 millió dollár összegű kölcsönt folyósít Iz­raelnek. Losonczi Pál távirata Anvar Szadatnak Losonczi Pál, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke a következő táviratot küldte Anvar Szadatnak, az Egyesült Arab Köztársaság megválasztott új elnökének, Excellenciádnak, az Egyesült Arab Köztársaság elnökévé történt megválasztása alkalmá­ból a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar nép és a magam nevében őszinte örömömet és jókívánságaimat fejezem ki. Meggyőződésem, hogy az egyiptomi nép, egységben az Arab Szocialista Unióval és az Egyesült Arab Köztársaság kormányával, folytatja a Gá­tnál Abdel Nasszer által meg­jelölt­ utat, eltökélten tovább kívánja szilárdítani és fejlesz­teni az országa politikai, tár­sadalmi és gazdasági fejlődé­sében eddig elért kimagasló eredményeket. Ebben a szán­dékában, kitartó törekvéseiben az általános emberi haladásért ugyanúgy, mint az izraeli ag­resszió felszámolásáért folyta­tott küzdelmében az egyiptomi nép mindig számíthat a ma­gyar nép támogatására és szo­lidar­tására. Népeinket és országainkat a baráti kapcsolatok szoros szá­lai fűzik egymáshoz. A Magyar Népköztársaság a jövőben is arra törekszik, hogy baráti kapcsolatait tovább mélyítse az Egyesült Arab Köztársasággal. A nemzetközi imperializmus ellen és a béke biztosításáért folytatott közös harcunk a két ország népének és az egész vi­lág haladó erőinek javát szol­gálja. Az Egyesült Arab Köztársa­ság népének országépítő mun­kájához, függetlenségét védel­mező antiimperialista harcához további nagy sikereket, Excel­­leniádnak felelősségteljes kül­detése ellátásához jó egészséget kívánok. A külpolitika hírei­ ­­ (Róma, MTI) A helyzet továbbra is feszült Galabriá­­ban. A hatóságok katonai egy­ségeket vontak össze Batti­­paglia és Villa San Giovanni körül, hogy biztosítsák­ a vas­úti forgalmat, valamint a San Giovanni kikötő működését.­­ (Belgrád, MTI) Szomba­ton befejezte egyhetes hivata­los jugoszláviai látogatását Robert Mc­Namara, a Világ­bank elnöke. 0 (Ottawa, UPI) Golda Meir miniszterelnök november 2-án egynapos hivatalos láto­gatást tesz Kanadában — je­lentette be az ottawai kor­mány. 0 (Varsó, PAP) Jahja Khan pakisztáni elnök meghívására a közeljövőben hivatalos pa­kisztáni látogatásra utazik Marian Spychalski, a Lengyel Államtanács elnöke. Emberrablás (rnaleiuulabtiii Guatemalából jelenti a Reuter. A lázadó fegyveres erők elnevezésű guatemalai gerillaszervezet elrabolta Ri­­cardo Echeverria kávéült­etvé­­nyest, az ország egyik leg­gazdagabb emberét. Szabadon bocsájtásáért a rendőrség sze­rint igen nagy összeget köve­telnek.­­ (Kairó, AFP) A líbiai ka­tonai bíróság az elmúlt év decemberében végrehajtott ál­lamcsínykísérletben való rész­vétel vádjával szombaton go­lyó általi halálra ítélte Adam Havaz volt hadügyminisztert és Mussza Ahmed volt bel­ügyminisztert.­­ (Prága, CTK) Tárgyalás­­ok folytak e héten Rómában Csehszlovákia és a Vatikán képviselői között.. A felek vé­leményt cseréltek a csehszlo­vák állam és a katolikus egy­ház viszonyáról. Indi­la l­adia védelmében New Yorkból jelenti a TASZSZ. Pénteken tiltakozó gyűlést tartottak Rockefeller New York-i kormányzó rezi­denciája előtt az Egyesült Államok Kommunista Pártjá­nak és más haladó szerveze­teknek a képviselői. Követel­ték, hogy a hatóságok azon­nal hagyjanak fel a kommu­nista Angéla Davis üldözésé­vel. A gyűlésen felszólalt Gus Hall, a KP főtitkára, és hangsúlyozta, hogy a tiltakozó gyűlés országos kampány kez­dete a törvénytelenül bebör­tönözött Angéla Davis védel­mében. i Tai­raap, 1910. október 18. Négy kérdés, egy válasz a Magyar Szocialista Mun­­­­káspárt Központi Bizottsá­gának a X. kongresszusra el­fogadott és közzétett irány­elveit immár hosszú hetek óta mélyrehatóan tanulmányozza az egész magyar közvélemény: párttagok és pártonkívüliek egyaránt nagy figyelmet szen­telnek a dokumentum első fe­jezetének, amely a nemzetközi helyzettel és külpolitikánkkal foglalkozik. Tömör és világos megfogalmazásban itt kapha­tunk választ korunk sorskér­déseire, a világpolitikai össze­függésekre, a nemzetközi erő­viszonyok alakulására, a Ma­gyar Népköztársaság külpoli­tikájának alapvető céljára. Nemzetközi tevékenységünk középpontjában a társadalmi haladás segítése, a­ világháború kirobbantásának elhárítása, a béke megszilárdítása áll. Ezzel egyaránt szolgáljuk legsajá­­tabb nemzeti érdekeinket és a szocialista világrendszer, a béke és a haladás nemzetközi érdekeit — olvashatjuk az irányelvekben, s tegyük hozzá nyomban: tapasztalhatjuk a gyakorlatban, a magyar diplo­mácia munkájában. Az MSZMP csaknem tizennégy esztendős tevékenységét kül­politikai téren is éppen az jel­lemezte, hogy az elvek és a gyakorlat teljes egységet alko­tott, a nemes eszmék mara­déktalanul valóra váltak a mindennapi életben, az elmé­leti elgondolások hiánytalanul realizálódtak a kormány nem­zetközi kezdeményezéseiben, fáradhatatlan, békeszerető erő­feszítéseiben, diplomáciánk aktív hozzájárulásában a vi­tás problémák tárgyalások út­ján történő rendezésében. A világszervezet jelenlegi jubileumi ülésszakán újabb meggyőző bizonyítékot kapha­tott a nemzetközi közvéle­mény, a politikai megfigyelők, a diplomáciai szemleírók se­­rege, mindenekelőtt pedig az ENSZ-ben képviselt vala­mennyi ország delegációja az­ 161. miként értelmezzük mi az ENSZ fennállásának negyed­­százados ünnepén az egész emberiségre — köztük né­pünkre — váró teendőket a harmadik világháború kirob­bantása lehetőségének meg­akadályozásában, a fegyver­kezési verseny csökkentésében és megszüntetésében, a konf­liktusok, válságok, feszültsé­gek felszámolásában, a koeg­­zisztencia biztosításában, a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés együttműködé­sének elmélyítésében, az álta­lános nemzetközi légkör meg­javításában. Péter János beszédét meg­különböztetett érdeklődés kísérte, hiszen az elmúlt évek közgyűlési tapasztalataiból már régen megszokták a kül­döttek és a tudósítók, hogy a magyar külügyminiszternek mindig van fontos mondani­valója, nem rutinjellegű fel­szólalásra, hanem konstruktív elképzelések ismertetésére, a viták és viszályok kiküszöbö­lésnek elősegítésére használja fel a világszervezet nyújtotta, öt földrészre kiterjedő nagy nyilvánosságot. A jubileumon sem csalódtak, akik várako­zással tekintettek a magyar álláspont kifejtése elé: ezúttal is a magasszintű képviselőink­nél meghonosodott és egészsé­ges hazai közéleti szellemről tanúskodó nyíltszívűséggel, egyenes szókimondással, félre­érthetetlen formában hangzott el a magyar diplomácia veze­tőjének értékelése a nemzet­közi helyzetről és a soron kö­vetkező feladatokról. A kül­ügyminiszter elöljáróban maga is hangsúlyozta, hogy négy kérdésre szeretne egyszerű és világos feleletet adni. E kérdé­sek logikusan vetődnek fel és szervesen összetartoznak. Ter­mészetes, hogy először a világ egészének alakulásával kell foglalkozniuk mindazoknál­, akik felelősséget vállaltak és viselnek értünk. Huszonöt esz­tendő áttekintése — még a legfőbb vonásokban is —, rendkívüli elemzőkészséget igényel, de enélkül aligha le­het választ keresni a második kérdésre: az ENSZ szerepének felvázolására alapítása óta. A párt kongresszusára ké­szülve, közvéleményünket, mindennél inkább érdekli és egészen közelről érinti — a beszédben nyomatékos hang­súllyal kifejtett harmadik kér­dés — milyenné fejlődött Ma­gyarország az elmúlt negyed­században. Nem a valóságtól elvonatkoztatott eszmefutta­tást elemezhetnek ezzel kap­csolatban barátaink és ellen­feleink, hanem a tények soka­ságán, a végzett munkán ala­puló szinte „kézzelfogható” át­tekintést, olyan beszámolót, amely a célok tisztaságáról, a szándék őszinteségéről, a szö­vetségi hűségről és egyetemes segítőkészségről győzte meg a világ elsőszámú fórumának részvevőit. Véleményünk szerint nap­jainkban igen helyes ará­nyok alakultak ki a magyar közvélemény érdeklődésében és tájékoztatásában, s ezeket tükrözi vissza külügyminiszte­rünk nemzetközi expozéja is. Voltak idők másfél évtizeddel ezelőtt, amikor a belső építé­s nehézségeit a tömegtájékozta­tási eszközök azzal igyekezt­ ellensúlyozni, hogy mestersé­gesen „átirányították” a figyel­met a külföldön lejátszó­ eseményekre. Újságírók köré­ben, baráti beszélgetések.., nem egyszer megjegyezte: úgy tűnik, mintha jobban fog­lalkoztatna bennünket, milyen fordulatok következnek be a legtávolabbi országokban, mintsem saját feladatainknak a megvilágítására fordítanánk nagyobb gondot. Külpolitikai sikerekkel vigasztalódtunk a honi bajok láttán. Mióta a szo­cializmus építése népünk egé­szének támogatásával és oda­adó munkájával eredményesen halad, senkinek sem jutna eszébe valamiféle „egyensúlyo­zó műveletekbe” fogni: a kül­politika elfoglalta az őt mél­tán megillető helyet, s belső fejlődésünkkel párhuzamosan erőteljesen hallatjuk szavun­kat minden nemzetközi testü­letben, intézményben, ahol a béke megvédése forog kockán. Előterjesztjük javaslatainkat — és itt már Péter János ne­gyedik pontjánál tartunk —, a békés és boldog jövő keresé­sénél, józanul leszűrve huszon­öt év tapasztalataiból azokat az útmutatásokat, amelyek megóvhatják az emberiséget, Európát és bennünket az újabb háborús megpróbáltatá­soktól. Négy kérdést fogalmazott meg a külügyminiszter és va­lamennyire részletesen vála­szolt, nem hagyva­­senkiben sem kétséget aziránt, hogy mi­ben foglalható össze a magyar álláspont. A világban negyed­század alatt bekövetkezett tör­ténelmi változásokat érintve, a nemzetközi erőviszonyoknak a béke, a haladás, a szocializmus javára történt eltolódását ele­mezve, az ENSZ hivatásáról és szerepéről szólva, a konkrét világpolitikai válsággócokról — mindenekelőtt Indokínáról és a Közel-Keletről — néze­teinket és a megoldási lehető­ségeket ismertetve, s a jövő perspektíváit kutatva, úgy érezzük, a beszédben egy kö­zös feleletet kaptunk, még ak­kor is, ha időben és térben nem mindenütt illeszkednek egybe a nemzetközi élet lát­hatatlan fogaskerekei. Egy a válasz, mert az igazi összefüggések, a világ sor­sát formáló nagy történelmi folyamat legapróbb részletei elválaszthatatlanok a nagy egésztől, ami a felszólalás zá­róakkordjaként hangzott el. „Az emberiség előtt álló alter­natíva: termonukleáris háború, vagy békés egymás mellett élés, azaz a vitás kérdés rendezése viszonylag béké­s utakon.” Népünk akaratát, el­­képzeléseit, törekvéseit és vá­gyait ismerve, mindenki pon­tosan tudja, miként szavaz eb­ben a döntő kérdésben. Dip­lomáciai sikereink, nemzetközi tekintélyünk állandó növek­e­dése, kezdeményező erőnk gya­rapodása, javaslataink meg­hallgatásra találása, terveink megalapozottsága közös tőből fakadnak, az elvi politika szi­lárdságának, barátainkkal és szövetségeseinkkel való törek­sen együttműködésünknek, a belső építőmunkának realizá­lódásaként jutnak kifejezésre. Az ENSZ-ben, 125 állam ve­zető diplomatái előtt ismét hi­tet tettünk arról — amit az irányelvek nemzetközi vonat­kozású fejezetének befejező soraiban olvashatunk —: az MSZMP a Magyar Népköztár­saság külpolitikájának alapve­tő célját a jövőben is abban látja, hogy szövetségeseinkkel, a világ haladó erőivel szoros összefogásban biztosítsuk szo­cialista építőmunkánk kedve­ző nemzetközi feltételeit, a bé­két. Matolcsy Károly

Next