Magyar Nemzet, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

Tudományos Figyelő A szovjet űrkutatás A moszkvai Politechnikai Múzeum vendégkiállítása a Közlekedési Múzeumban A modellek megkapóan szemléletesek, aprólékosan kidolgozottak. De hol vannak az eredetiek? A világűr végtelen térségein vándorolnak, a naprendszer törvényeinek engedelmeskedve, vagy a Hold, illetőleg a Vénusz felszínén hevernek, hivatásukat betöltve. Modell és eredeti viszonyát, a látogatóra tett hatását kutatva vissza kell nyúlnom a moszkvai népgazdasági kiállításon tavaly tett látogatásomra. Ott fogalmat alkothattam arról, hogy mi a monumentális. A világűrkutatás csarnoka előtt az égbe törő Vosztok rakéta — húszmillió lóerővel röpítette föl annak idején Gagarint — szinte felemelkedni látszott és nemcsak méreteiben nyűgözte le az embert, hanem diadalának tudatával is. Hasonló benyomást gyakorolt az űrkutatási csarnok. Roppant boltozatával távlatot adott az űrmonstrumoknak. Hogyan lehet a monumetálisat nagyságrenddel kisebb kiállítási teremben, szinte mikrovilágban úgy bemutatni, hogy az arányok ne torzuljanak el, és az emberben most is a hatalmasság érzése kerekedjék? Úgy, ahogyan a moszkvai Politechnikai Múzeum vendégkiállításán oldották meg, azaz 1:10 méretarányú modellek fölé alumíniumfóliából kupolát vontak. A tér ilyen körülhatárolása, kicsinyítése, meghitt közelségbe hozta az űrkutatás modelljeit. Tamara Volkovickaja, a moszkvai Politechnikai Múzeum űrhajózási osztályának vezetője kíséretében járjuk körül a kiállítást. — Egy kiállítási teremben éppen olyan helyszűke van — ahhoz tudniillik, hogy a világegyetem különböző tájaira indított szerkezeteket, automatákat be lehessen mutatni —, mint az űrhajó belsejében, ahol érthető okokból a legracionálisabban rendeznek be mindent — hangsúlyozta. Tablósorozat indítja útjára a látogatót. A sorozat a világűrkutatás története. Az elmúlt évek során többször visszaidéztük már, amikor egy-egy új siker fényében visszapillantottunk a kezdetre. Az űrkutatás hajnala 13 évvel ezelőtt köszöntött ránk, amikor az első mesterséges égitest legyőzte a nehézkedés erőit. A nyitány óta eltelt évek sok újat hoztak. Az ember kilépett a világűrbe — Ciolkovszkij, a rakétatechnika atyja látnoki szavakkal jósolta meg — és lassan „meghódítja az egész teret a Nap körül”. Méltán vonja magára a látogatók figyelmét a holdgömb. A túlsó, láthatatlan oldalt lefényképező automaták jóvoltából sikerült elkészíteni. Sok „fehér foltja” van még a holdgömbnek, de elévülhetetlen a szovjet tudomány érdeme abban, hogy feltérképezte. A Hold mellett megcélozták már a Mars meg a Vénusz bolygót is. A szovjet tudósok elsősorban a Vénusz kutatására összpontosították figyelmüket. Három berendezés is leszállt már a Vénuszon, belemerült felhőibe, megmérte légkörének sűrűségét és hőfokát. A tudomány azóta sokkal többet tud az Esthajnalcsillagról, mint történelmünk kezdete óta. És ezek még csak az automata berendezések segítségével elért első eredmények. Bizonyosra vehetjük, hogy talán már az elkövetkezendő évben olyan űrállomások szelik át a Marshoz vezető útvonalat, amelyek képesek lesznek az eddiginél több információt küldeni, esetleg talajmintát venni és a földre továbbítani. Szeptemberben indult útjára a Vénusz—7, decemberben éri el célját. Az első ember, Gagarin óta, sok űrhajós keringett már a Föld körül. Volt idő, amikor több Szojuz mintájú űrhajó kötelékrepülést végzett, egymással összekapcsolódott, gyakorolta azokat a műveleteket, amelyek egy későbbi űrállomás összeszereléséhez elengedhetetlenek. A szovjet űrhajósok portréi sorában láthatjuk Nyikolajev és Szevasztyjanov képét, akik 424 órán át tartózkodtak a világűrben, megdöntve az űrrepülés időtartam világcsúcsát. Három hete, hogy leszállt a Holdon a Luna—16, az ember karját végtelen hosszúra kinyújtva, beletúrt a Hold talajába, és a mintát a Földre hozta. A szovjet laboratóriumokban őrzött holdtalajminták vizsgálata még nem fejeződött be. És az automatikának ez a diadala időben még oly közel van, hogy érthető, ha a Luna— 16 modellje még nem kapott helyet a kiállításon. A Kozmosz-családnak már 372-ik tagját bocsátották fel, mire e sorok megjelennek. A sorozat kiterjedt, sokoldalú vizsgálatai rengeteg új adattal gazdagították a tudományt. A kocsikerék nagyságú Molnyija modellje mellett az elektron, a kozmosz kicsinyített mását is megszemlélheti a látogató. Ugyancsak napjainkban folyik az Interkozmosz-vállalkozás negyedik tagjának útja, amely a szocialista országok közös vállalkozása. A tablósorozat befejező része arról ad számot, mit ér az űrkutatás. Sokan hajlanak arra, hogy lebecsüljék, vagy egyenesen pazarlásnak minősítsék az olyan vállalkozásokat, amelyek milliókat emésztenek fel, s nem hajtanak látványos hasznot. Az űrkutatás eddig eltelt 13 esztendeje arra bizonyság, hogy talán nincs olyan területe a tudománynak, amely ne jutott volna előbbre éppen a világűrkutatás gyümölcseként. Azok a vívmányok, melyek elsőként űrszerkezetekben nyertek alkalmazást, idővel bevonulnak a mindennapi életbe, kényelmünket szolgálva. Legbeszédesebb példái ennek az anyagszerkezeti kutatásokban elért sikerek, amelyek mind azzal függnek öszsze, hogy igen nagy hő- vagy nyomásálló anyagok után kezdtek kutatni, miután az űrkutatás ilyenekre támasztott követelményeket. Ezeket megtalálva, vagy előállítva aztán az ipar is fellépett igényeivel és használatba vette az új anyagokat. A moszkvai Politechnikai Múzeum egyedülálló gyűjteményét végignézve igen szemléletes képet kaptunk az 1957 óta eltelt évek űrkrónikájáról. A kiállítás rendezői még olyan specialitások bemutatását sem mulasztották el, mint az űrhajósok számára készített űrételek. Összefoglalva: ezen a kiállításon láthatjuk mindazt, ami a világűrkutatásban esemény, az automatika és a legtökéletesebb automata, az ember diadala. Nagy István : Az űrhajózás témája nemcsak a tudósokat, mérnököket és műszaki szakembereket foglalkoztatja, hanem sok ötletet ad a képzőművészeknek is. A kiállítás külön helyet szentel azoknak a karikatúráknak, amelyeket kitűnő rajzolóink készítettek a magasba emelkedés első próbálkozásaitól, a különféle szárnyas szerkezetektől, a léggömbön át az űrhajóig, karikírozva a nehézkedési törvényt és a súlytalanság állapotát, vagy kifigurázva a göncöl szekerét, mint öreg, rozoga alkotmányt. A karikatúrákon kívül nagy sikerük volt a magyar űrhajózási bélyegeknek is. A kozmoszba jutás történelmének szinte minden eseményét rögzítették bélyegtervezőink. A tablók legrangosabb példánya az ember első űrútját ábrázoló bélyeg Gagarin képmásával és az őt szállító űrhajóval. Itt látható még Tyitov szovjet és Glenn amerikai űrhajós is. Az első űrutaspárt is megörökítették bélyegtervezőink: Tyereskovát és V. F. Bikovszkijt, a Tyereskovát külön, mint az első női űrhajóst. A Luna, a Vénusz, a Szojuz stb. sorozatok felbocsátását is felhasználták arra, hogy bélyegeken népszerűsítsék az űrkutatást. * Szombaton a Közlekedési Múzeum Széchenyi-csarnokában ünnepélyesen megnyílt a szovjet űrkutatás eredményeit bemutató kiállítás. Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a szovjet űrkutatás eredményei az emberiség egyetemes érdekeit szolgálják. A sikeres űrkutatások legszebb példáját adták annak, miként kell a tudományos kutatóknak és ipari szakembereknek összefogni a közös cél érdekében. Az űrkutatás eredményei olyan ismeretekkel ajándékozták meg az emberiséget, amelyek az élet más területein is felhasználhatók. Ezt követően F. J. Tyitov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete üdvözölte a megjelenteket. Elmondotta: a lenini jubileum évét a szovjet űrkutatás kimagasló sikerekkel tette emlékezetessé. Tanúi lehettünk — mondotta — a Szojuz—9 leghosszabb ideig tartó űrrepülésének, a Vénusz—7-es állomás elindult bolygóközi útjára, az Interkozmosz—3 és 4 műholdak sikeres felbocsátásában a szocialista országok szakértői működtek közre. A Luna—16 robotgép éppen három hete tért vissza, s elvileg új utakat nyitott meg a világűr kutatásában. A most megnyíló kiállítás jól tükrözi a világűr meghódításának eseményeit. Jelentőségét növeli, hogy a szovjet kultúra magyarországi eseménysorozatának előestéjén nyithatjuk meg. A kiállítás előreláthatólag egy hónapig lesz nyitva. Elsüllyeszthetetlen csónakokat gyártanak a Szovjetunió bakui hajógyárában. A halászoknak, vadászoknak és turistáknak szánt kis vízijármű súlya mindössze 24—28 kilogramm, és motorral is felszerelhető. A Control Tecnology amerikai gyár tanulóvezetők számára különleges autókat készített. A tanulók kocsijaikat zárt gyakorlóterületen vezetik, amelyet az oktató televíziós kamerák segítségével ellenőriz. Abban a pillanatban, amidőn a kocsikon valaki hibát követ el, az oktató átveheti a kormánykerék irányítását, anélkül, hogy szobáját elhagyná. Mivel rádió-összeköttetésben is van a tanulóval, megmagyarázhatja, milyen hibát követett el, hogyan folytassa útját. A kocsik maximálisan 40 kilométeres sebességgel haladhatnak és természetesen az utcára nem mehetnek kísérő nélkül. Az USA kutatóintézeteinek számítása szerint egy gépkocsi évente fél tonnányi szennyező gázt, egyebek között szénmonoxidot bocsát ki. A Lewis kutatóintézet most olyan hőreaktort akar konstruálni, amely majdnem teljesen elégeti azokat az anyagokat, amelyek a levegőt beszennyezhetnék. Ennek a reaktornak óriási hőt kell kiállni, s ellenállónak kell lennie minden mechanikai rezgéssel szemben. A svéd autópályák mentén, már szerelik a vadriasztó kerítéseket. Igen nagy azoknak a baleseteknek a száma, amelyet az utakra tévedt állatok idéznek elő. Az olyan kerítés, amelyet a vad nem tud átugrani, meglehetősen drága. Éppen ezért villamostöltésű kerítéseket szerelnek fel. Ha a vad megérinti testével a kerítést, elektromos sokkot kap, s ez elveszi kedvét attól, hogy az Út felé tovább menjen. Ebben az évben az NSZK-ban is próbálkoznak ilyen kerítéssel és tíz helyen már nem szögesdrót, vagy rács tartja vissza a vadakat, hanem áramlökés. Az áram feszültsége 3000—5000 volt, szárazelemből állítják elő, impulzusai elegendők ahhoz, hogy átüssenek az állati prémen, ahhoz viszont gyengék, hogy emberben, állatban kárt tegyenek. Természetesen a kerítést állandóan karban kell tartani. A szauna elvein készült el Svédországban az elektronikus szabályozással működő zuhany, amely nem csapokkal működik, hanem gombokkal. Ezek nemcsak a sok irányból lövellő vízsugarak időtartamát és hőfokát szabályozzák, hanem a keverés változatának fokozatait. A váltakozó hideg és meleg vízsugár masszíroz is egyben és a vérkeringést serkenti és felfrissít. Az ENSZ megrendelésére rövidesen elkészül a Száva szabályozásáról és rendezéséről szóló tanulmány. A terv kidolgozását egy csehszlovák és egy olasz tervezőirodára bízták. A terv előirányozza az árvízvédelmet, a lecsapolást, a csatornázást és a vízierőművek építését. Az amerikai Wake Charles városkában található a világ legmagasabb madárháza. A madárház, amely majdnem harminchét méter magas, 5300 fecskének ad lakóhelyet, komfortos madárlakosztályokban. Az autótolvajriasztó készülékek általában úgy működnek, hogy a gépkocsin kívül elhelyezett kapcsoló szakítja meg a működést. A tolvaj, ha ügyes, ezt hamarosan megtalálhatja és kikapcsolhatja a riasztókészüléket. Az angol autóiparban újfajta berendezés készült. Ezt a kocsi belsejében levő vezérlőkészülék működteti, amelyet a tulajdonos zsebben hordható adóval működtet. Ennek a készüléknek a frekvenciáját a tulajdonos időről iőre megváltoztathatja. Így bármilyen hozzáértő is nyúl a kocsihoz, vagy próbálkozik felnyitásával, a riasztó hang megszólal.A Halkórház is van Japánban, ahol különböző sérüléseket szenvedett halakat gyógyítanak, teknősbékákat és delfineket kezelnek. A halkórházban kutatóintézet is működik, de rendelkezésére áll magánosoknak is, akik kedvenc halaikat akarják gyógyíttatni. A rendelőintézetben altatásos műtéteket is végeznek. Az irányelvek és a gazdaságirányítás figyelemreméltó fejlődést tett lehetővé a kutatóintézetekben: a társadalmi és népgazdasági szükséglet termékenyítő hatása rugalmasabbá tette az intézetek kutatási tervét. Több intézetben megnőtt az alkalmazott kutatások terjedelme, anélkül, hogy az alapkutatások kárt szenvedtek volna. A kémiai, a műszaki-fizikai, a fizikai kutatásokkal foglalkozó intézetekben minőségi változást is hoztak a gazdasági hatásfokban az alkalmazott kutatások. A Központi Fizikai Kutató Intézetben például a kutatómunka gazdasági eredménye ma már meghaladja azokat a költségeket, amelyeket a népgazdaság az intézet fenntartására fordít. Ugyanez a helyzet az Akadémia martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézetében is. A pozitív példák sorában kell említeni az Akadémia Központi Kémiai Kutató Intézetét is. A tudománypolitikai irányelvekre alapozott pénzügyminiszteri utasítás lehetővé tette, hogy az intézet meghatározott témákban kutatásra szerződjön ipari tárcákkal és termelőüzemekkel. Ily módon sikerült az intézet költségvetését 10—15 százalékkal emelni. A pénzügyminiszteri utasítás nyomán több lehetőség is kínálkozik, többek között arra, hogy nemcsak szerződés keretében, hanem azon kívül is realizálhassák a gyakorlatban az intézetek az alapkutatások során korábban jelentkező egyes eredményeiket. A felsorolt példák nemcsak az említett három intézetre vonatkoznak országunkban. Kevés kivételtől eltekintve valamennyi példázza: a tudománypolitikai irányelvek és a megvalósulásukra eddig megtett állami intézkedések lehetőséget kínálnak az intézeteknek elszigeteltségük feloldására. Ha élnek a lehetőséggel, elérhetik, hogy a kutatási eredmények gyorsabban és nagyobb hatásfokkal hasznosulnak népgazdasági szinten s ily módon — és nem is utolsósorban — nő az intézeti kutatómunkák színvonala. A tudománypolitikai irányelvek hatnak tudományos életünk köztudatában. Ezt tükrözik az intézetekben folyó alkotó viták, amelyeket így öszszegezhetünk: akkor lesz a leghasznosabb egy-egy kutatóintézet munkája a magyar tudomány és népgazdaság számára, ha az egyes tudományterületek nem egymástól függetlenül és elszigetelten tevékenykednek, hanem az integráció irányában haladnak. Szinte elengedhetetlen, hogy az intézetek ne fáradozzanak meglevő kapcsolataik kiszélesítésén és azon, hogy ezek is, az ezután megteremtendők is szoros kapcsolatban legyenek a gyakorlattal, hogy mielőbb érvényesülhessen a nagyon is igényelt kölcsönös hatékonyság. Hangsúlyozni kell, hogy a vonatkozó utasítások csak lehetőségeket kínálnak. Realizálásukhoz elsősorban az intézetek vezetőinek és kutatóinak fokozottabb tevékenysége szükséges. Hadd idézzük ezzel kapcsolatban Nagy Ferenc akadémiai levelező tagnak azt a kijelentését — egyik beszélgetésünk során hangzott el —, hogy meg kell keresni azokat a termelőhelyeket, amelyek hajlandók együttműködésre és az alapkutatások gyakorlati alkalmazására. A közeledésnek kölcsönösnek kell lennie, de ha nem megy másként, akkor a kutatónak kell megtennie az első lépést, hogy bemutassa „készletét”. Napjaink specializáltsága mellett sajnos, gyakran külön nyelven beszélnek az alap- és alkalmazott kutatással foglalkozó szakemberek. Egyre több kutató megnyilatkozása utal azonban arra, hogy igyekeznek megtalálni a közös nyelvet. R. Farkas Klári Az integráció irányában Alig több mint egy éve láttak napvilágot a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága által megfogalmazott tudománypolitikai irányelvek. Vitájukból — javaslataikkal, észrevételeikkel — az ország tudósai, kutatói kivették részüket. Azóta az irányelvek átmentek a köztudatba, mércéi lettek a hazai kutatások céljának mind az alap-, mind az alkalmazott kutatásokban. Befejezéshez közeledik azoknak az állami intézkedéseknek a meghozatala, amelyek az irányelvek szellemében gazdasági és tudományszervezési vonalon egyaránt megteremtik az elgondolások realizálásához szükséges feltételeket. Hiba lenne azonban az eddigi állami intézkedésektől máris teljességet sürgetni, kifogásolni, hogy miért nem terjednek ki egy sor olyan feladatra, amelyeket a távlati tudományos kutatási tervek tartalmaznak, s például majd csak tíz-tizenöt év múlva realizálódhatnak. Az egészséges türelmetlenség azonban hasznos is lehet, ha az az érthető kívánság élteti, hogy lépjünk határozottabban előre a legközelebbi teendőink megvalósításában, a kutatóbázisok fejlesztésében, a hatékonyabb tudományos-nemzetközi együttműködésben, a kutatási tervek összehangolásában, amelyben nagy szerep jutott a Magyar Tudományos Akadémián működő koordináló bizottságnak. Az elmondottakból következik, hogy az állami irányítás és a tudománypolitikai irányelvek haragonikus összecsengéséhez még türelmi időre van szükség. Nem áll ezzel ellentétben az a megállapítás, hogy az egészséges türelmetlenség hasznos lehet. Megtételére az a pozitív jelenség indított bennünket, hogy az ország tudományos intézményeiben forrásban van egy új, jobb — a tudománypolitikai irányelveknek megfelelő — kutatási irányzat, amely az alapkutatások figyelembevétele mellett igyekszik kielégíteni azokat a társadalmi igényeket, amelynek termelőerő a neve. Tudományos érdekességek Könyvszemle Kádár Géza Rádió és televízió vevőkészülékek 1967-1969 Három év rádió és televízió vevőkészülék-termését mutatja be — kapcsolási rajzokban, műszaki leírással, paraméterekkel — Kádár Géza gépészmérnök. Az 1967—69 között gyártott hazai és nálunk forgalomban levő külföldi készülékek javításához, kapcsolásának, szerkezetének megértéséhez nyújt segítséget ez a könyv, szakkörökben nélkülözhetetlenné téve a szerzőnek eddig megjelent köteteit, (Műszaki Könyvkiadó). Elagen Jakubaschk Magnósok, figyelem! A mágneses hangrögzítésnek a magnetofon készülékekben megvalósított technikája immár hozzáférhetővé vált a mindennapi életben, s a legtöbb lakásba is bevonult, a szórakoztató zene konzerválását biztosítva, növeli e készülék népszerűségét. Hagen Jakubaschknak az NDK-ban megjelent művével ismerkedhet meg a magyar közönség. A szerző a hangtechnika e területét szinte a legkisebb részletekbe menően megtárgyalja, sok-sok hasznos tanácsot ad az amatőröknek. Nem az elméletre helyezi a hangsúlyt, hanem a gyakorlatra, a könnyű megértésre. Az amatőr nemcsak jó felvételek készítéséhez kap indítást ebben a könyvben, hanem sok olyan részletkérdésben is otthonossá válik, amely műszaki műveltségét gyarapítja. (Műszaki Könyvkiadó). Jürg Jecklik Hangszórók A természethű hangközlés követelménye egyre szélesebb területen jelentkezik az információ-átviteli berendezések fejlődésével. Az utóbbi időben nagy figyelem fordult a hangszórók felé, tekintettel arra, hogy e szerkezetek az átviteli berendezések leggyengébb láncszemei. Jürg Jecklin, a könyv szerzője nemcsak a hangsugárzás elméleti alapjairól és a használati fogalmakról ad áttekintést, hanem részletesen tárgyalja a különböző hangszóró rendszereket és minőségi jellemzőiket. (Műszaki Könyvkiadó). Griffin—Ramshaw A tirisztor és alkalmazásai A Magyari Béla elektromérnök szerkesztésében megjelenő Félvezetők sorozat legújabb kötete a tirisztorról szóló. A tirisztorok — vezérelt félvezetők — alig több mint egy évtizede jelentek meg és immár kereskedelmi cikké váltak. Szerepük egyre nő, a fordulatszám-szabályozásban éppúgy használhatók, mint a háztartásokban világításszabályozóként. A szerzők gazdag példatár kíséretében bemutatják a tirisztor különböző működési területeit. (Műszaki Könyvkiadó). Dániel Mihály—Rózsa György Ezt kell tudni a motorosvizsgán A motorkerékpár vezetése nemcsak örömet nyújt és felelősséget jelent, hanem sokszor okozhat bosszúságot is, ha valamilyen okból elromlik. A szerzők — Dániel Mihály és Rózsa György — arra vállalkoztak, hogy megismertessék az olvasóval a motorkerékpár szerkezetét, működési elvét és vezetését. Kimerítő tanácsokat adnak a kulturált közlekedésre, javításra, karbantartásra, a különböző terepnehézségek leküzdésére — hegynek fel, hegyről le — és az egész anyagot tesztkérdésekben foglalják össze. (Műszaki Könyvkiadó)