Magyar Nemzet, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

14 — Van itt egy-két nagyon komoly dolog — mondta Apó, miközben előhúzta a leveleket. — És az a helyzet, ha eltekin­tünk a közben tovatűnt időtől, az egyik levél itt bizony ko­moly fenyegetést tartalmaz számunkra. — Olvasd már — szólt köz­be K., aki felettébb szerette, ha fenyegetik. _-r- De hogyan történhet ez, hiszen senkit sem bántottunk meg személy szerint? — Na, jó — mondta Apó —, de egyik ingünket valaki ma­gára vette. És hozzákezdett az első levél olvasásához. „Lapjuk 1970. szeptember 20-i számában megjelent egy cikk Isteni tekintély címmel, X. nagyközség legtekintélye­sebb emberéről. A cikk gú­nyos, rágalmazó és nem létező dolgokat közöl. A cikk alatt ott van, hogy folytatása követ­kezik. A cikk megjelenése már idáig is a község lakossága ré­széről nagy felháborodást mu­tat, ezért kérem, hogy az eddig leírtakat a lap igazgató elv­társa vizsgáltassa felül, és a folytatást­­ hagyják abba, amennyiben az továbbra is rá­galmazó. De mindenfélekép­pen a főhatóságokhoz fordulok panasszal levélben vagy sze­mélyesen. Ezt a cikket vagy börtöntöltelék, vagy közösen azok adták, akiknek a demok­ráciában nem volt sikerük reakciós magatartásuk miatt." — Hm — szólalt meg K. —, tán a levél írója mireánk gon­dol? Csupaszőr, te börtöntöl­telék vagy? — Félre a tréfát — reccsent Apó a karosszékben. — Hon­nan tudja a mi emberünk, hogy pontosan őróla van szó, honnan jött rá, hogy kicsoda X. nagyközség legtekintélye­sebb embere? Arról ismert volna magára, hogy bizonyos telkekkel üzérkedett? — Ha meg valóban üzérke­dett, akkor mért reklamált? — kérdezte K. — Vagy csinált valamit, vagy nem csinált? — Bizony, keményen meg­fenyegettek bennünket — szó­lalt meg Galamb. — Kicsit fél­hetnénk is, hogy esetleg leál­lítják a Malibut,­ habár e levél érkezése óta már több mint egy hónap telt el. — Még a végén leváltanak bennünket — dörmögte Macs­kabajusz —, és akkor mi lesz? Kit váltanak le Macskabajusz néven? — Hát az a helyzet — emel­te fel a hangját Apó —, hogy valakit tényleg leváltottak. Van egy olyan érzésem, hogy X. nagyközség legtekintélye­sebb emberét. Mert hát kap­tunk egy másik levelet is. Ez így hangzik: „Tisztelt szerkesztőség! Szep­tember 20-án, vasárnap már korán reggel bementem a fa­luba, hogy megkeressem a só­gort egy kis eszmecserére. Ahogy a templom felé köze­­ledtem, látom ám, hogy nagy a sokadalom azon, a részen. Már azt hittem, hogy ég vala­mi, mikor közelebb érek, lá­tom ám, hogy az újságokat kapkodja a nép onnan a bó­déba­. Mire én odáig toltam magam, már nem volt újság húsz forintért sem, mert hát elkapkodták, hogy valami nagyszerű van benne. Nem tudtam elgondolni, mi lehet benne az a nagyszerű, hát kapkodtam a lábam, oszt ha­marosan odaértem a sógorhoz, akinek a fia Pestre járt dol­gozni, az hozott az óccakai vo­nattal egy újságot. Hát, uram fia! Ilyet még nem pipáltam, lefényképezték benne a mi legtekintélyesebb emberünket. Olvastuk a sógorral, csak úgy emelkedett alattunk a szék a csodálattal, meg attól, hogy hát ilyen is lehetséges. Ráis­mertünk egyből a mi szeretett emberünkre, csak annyi hibát találtunk benne, hogy hama­rább kellett volna ezeket meg­­írni, nem fajult volna idáig a dolog. S óva’, az újság mög­­tü*'? a ;~;i - ’-i re­­­kelt újság nál a- .a is el­fogy az utolsó darabig, várja a nép a folytatást. Csuda jó­szág az a fekete valami, ami így közlekedik, több időt is tölthetett volna minálunk. Szó­val, még a sógorral is beszél­je' azt az ú’-'got írni. Jö­z c ah látszatja, mint ennek is, mert hát hallottuk ám, hogy leváltották a mi­ em­börünket, annak rendje és T. Malibu­ módja szerint, kiment az egyik szövetkezetet boldogítani. Hát biz’ vannak, akik olyan urakat játszanak, hogy mink ilyent még nem láttunk soha, pedig már megértünk hatvan, het­ven esztendőt. Legalább azt játszanak meg, hogy ők is épí­tik a szocializmust, de még csak azt se teszik, nagy a bá­torságuk. Még azt is beszélget­tük a sógorral, hogy mennyi­vel jobb nekünk most, mint vöt a balettás világba, meg is mondhatják a szerkesztő urak a legfőbb vezetőségnek, hogy ott állunk mellettük mindany­­nyian az utolsó szálig, miben­­nünk bízhatnak, csak azokat az embereket, akik hasonlóak a föntihöz, valamely falu élén, cserélnék már mind ki. No, de mink reméljük is ezeket a dolgokat, éppen azért nagyon megköszönjük azt a cikket, aztán gyűljenek lefelé minél hamarább, hogy olvashassuk a folytatást. Tiszteli magukat a tanyai paraszt." — El van intézve — mondta K. — X. községben leváltották a falu legtekintélyesebb embe­rét, aminek örül a tanyai pa­raszt. Csak azt tudnám, hol ez az X. község. — Megvan az — mondta Apó — ami abból is kitűnik, hogy fölismerték az emberün­ket. Bár még egy néhány he­lyen fölismernék! Persze, van egyéb is. Nem mindenki ért egyet a tevékenységünkkel. Ezúttal két levél akadt, ame­lyik csepüli a Malibut, most mindjárt föl is olvasom a má­sodikat. „Tisztelt Szerkesztőség! Ol­vastam azokat a leveleket, amelyeket önök azért közöl­tek, hogy önmagukat dicsérve, sőt dicsőítve igazolják Malibu cikksorozatuk »kelendőségét«. Az a néhány levél, amely er­ről áradozik, semmit sem mond, ha tudjuk, mi olvasók, akik együtt élünk, hogy tíz­ezer olyan levelet is írhatnánk, amelyek tiltakoznak ennek a kényszeredett, végeérhetetlen, unalmas, émelyítő hatásában és terjedelmében a pántlika­gilisztához hasonló elme-torz­­szülöttnek ránk tukmálása el­len. Értelmes olvasónak épp úgy utálatos ez az írásmű, mint a régebben közölt Epepe. Merem állítani, hogy mond­juk, hogy százezer Magyar Nemzet olvasó közül 99 ezer osztja az én fenti véleménye­met, s azt is, hogy sok csepülő levél is érkezett önökhöz, hi­szen éppen ezért tartották szükségesnek a dicsérő levelek leközlését. Bármibe fogadok, hogy ezt a levelet önök nem közlik le. Tisztelettel. Kovács Sándor, Szeged, Bartók Béla utca 21.” — Na, hát ezt megkaptuk — mondta Galamb. — Én csak annyit üzenek Kovács úrnak, hogy szavamra, eddig az ösz­­szes csepülő levelet leközöl­tük. — Én is üzenek valamit — mondta K. — Te csak ne üzenj — ré­mült meg Apó. — Mégis üzenek! — ma­­kacskodott az ifjú hírlapíró. — Azt akarom üzenni, hogy Kovács úr nyugodtan elküld­­het az én címemre, mondjuk, ötezer forintot, annyiba fogad­tunk, hogy leközöljük a leve­let. — Félre a tréfával — dör­­rent rá Apó. — Ötezer forint nem tréfa! — mondta K. — És a pántlika­giliszta sem! — Ezek után restellem felol­vasni a dicsérő leveleket — mondta Apó —, hátha néme­lyek azt hiszik, hogy azokat meg mi írjuk. — De azért röviden, csak úgy, magunk között azért di­csérhetsz bennünket — mond­ta Galamb. — Hiszen mi is emberek vagyunk. — Nos, akkor röviden — mondta Apó. „Kellemes, derűs, ironikus írásaik nélkül már el sem tud­juk képzelni a Magyar Nem­zetet. Alig várjuk. Akinek nem jár a lap, kéri, tegyük el szá­mára. Az »utazások« nem­csak élvezetesek, de nagy örö­met jelentenek mindenki szá­mára, hogy na hát, valaki meg merte mondani. Amit ír­nak, nemcsak riport, hanem bátor kiállás a becsületesség és a humanizmus szellemében. Isten éltesse hát sokáig Apót, Galambot, K.-t, nem különben Csupaszőrt és Macskabajuszt (nem bánom, erre koccintsa­nak!). Szerető olvasójuk, dr. Kirschner Frigyesné. VIII., Karácsony Sándor u. 21.” „Üdvözlöm a kedves fekete Malibu utasait, helyesebben a kedves író-triót, mert hiszem, a fekete Malibu nélkülük ugyanolyan sablonos taliga lenne, mint a többi. Élvezete­sen világít a Malibu reflekto­ra, teljes kivilágítást kapnak a nagyon is létező alakok, él­vezhetjük az önök egészséges és mélyen járó humorát, mely a boncolókés élességével dolgo­zik és felszínre hozza, kiope­rálja a társadalom beteges ki­növéseit, fekélyeit. Szép és jó harc ez, és azonkívül még szó­rakoztató is. Úgy általában egyre jobban örülök annak, hogy itt maradtam ebben az országban, hogy nem mentem el férjemmel 1948-ban, mert egyre jobban érzem, hogy ne­kem volt igazam: egy egészsé­ges társadalom fejlődésének tanúja vagyok, ahol rá lehet világítani a kinövésekre és a bonckést is lehet használni, ott már jó úton haladunk. Bár most lennék fiatal, az olyan szép dolog. Tisztelettel s sze­retettel üdvözlöm a Malibu utasait. Macskabajusz, vigyáz­zon önökre. F. Szilágyi Kata­lin.” — Egészen elérzékenyültem — mondta K. közönyös arcot vágva. — És egy vallomással tartozom. Nemrégiben itt járt egy öreg néni és egy üveg italt hozott nekünk. Azt mondta, nincs hozzátartozója, nincs senkije, azért hozta el nekünk, mert minket szeret a legjob­ban. Eddig azért nem beszél­tem róla, mert féltem, akkor túlságosan elérzékenyülök. — Hm — krákogott Apó és megtörölte a szemét. Aztán ki­egyenesedett és férfias hangon tette hozzá: — És hol az az ital? Szemetes erdők A közelmúltban a budai he­gyekben jártam. Megdöbbentett az erdei utak mentén elszórt sok szemét: zsíros uzsonnapapír, to­jáshéj, csokoládépapír stb. Hiába szép az erdő, ezt lehetetlen nem észrevenni. Szemétgyűjtő készség csak ritkán található (néhol csak dróttal összerótt ágakból), de hi­szen nem is ezen múlik, pár lé­péssel a szemétgyűjtőtől is a föl­dön hever a szemét. Mondhatná valaki: ez tavaszi téma, nemsoká­ra itt a tél és a hó majd úgyis szépen beborít erdőt, szemetet. Nagy tévedés. A rendre, tisztaság­ra nevelés évszakoktól független feladata és kötelessége mindenki­nek. Szülő, tanár, műhelyvezető, hivatalfőnök, stb. Sajnos, nem mindenkinek van érzéke ehhez, ugyan ki ne látott volna szeme­tes osztálytermet, iskolaudvart, műhelyt, irodát, iskolai kirándu­lás után otthagyott, szétszórt sze­metet? Ha tehát azt szeretnők, hogy szép erdeinket ne lúzítsa el az elszórt szemét, következetesen kell rendre, tisztaságra nevelni, szoktatni mindenkit. Különben — hiába van akár húszméterenként egy-egy szemétgyűjtő kosár — nem abba fogják dobni a szeme­tet a kedves kirándulók ... Velősy Béla, Budapest A szolgáltató vállalatok és a létszámkérdés A szolgáltató vállalatok ál­talánosságban az asszonyok munkáját hivatottak meg­könnyíteni — elsősorban ter­mészetesen a Patyolat. Nemré­gen megszokott Patyolat-fió­komnál jártam, ahol mindig szolgálatkészek, előzékenyek és így legtöbbször gyorsan végzek is. Ezúttal azonban kö­zel félórás várakozás után vette át dolgozójuk a ruhát. Megtudtam, hogy csökkentet­ték a létszámot, délelőtt csak egy személy, délután ketten tevékenykednek a boltban. Nehéz lenne kiszámítani, hogy ez a létszámcsökkentés hogyan csökkenti a dolgozó asszonyok — vagy a fehérneműk hordá­sára, hozására vállalkozó csa­ládtagok — szabad idejét. E témába tartozó másik él­ményem forrása a fodrász­­szövetkezet, ahol éppen ellen­kezőleg, szaporították a haj­­mosók létszámát. Indokolás: egy dolgozó (aki a dolog ter­mészetéből folyóan nem is szakmunkás, hanem segéd­munkás) ne keressen olyan so­kat. Persze, az se rossz, ha a fodrásznál kevesebbet kell vá­rakozni, de a hajmosatás ed­dig sem képezte nálunk — legalábbis tudtommal — a leg­szűkebb keresztmetszetet... Horváth Andrásné A kérelem a MÁV-hoz A szakszervezetek tagsága részére a Magyar Állam­vasutak évi egyszeri utazásra szóló 50 százalékos kedvez­ményes utazást biztosít. Ezt a kedvezményt a szakszerve­zetek által az erre a célra szolgáló „Szakszervezeti utal­vány félárujegy váltására” cí­mű nyomtatvány alapján le­­het igénybe venni azoknak a tagoknak, akik a tagsági dí­jukat rendesen fizetik. Újabban az igényjogosult­ság igazolására nem elég a tagsági könyv, hanem a fény­képes személyazonossági iga­zolvány is szükséges. Ezáltal mindennemű visszaélés eleve ki van zárva. A mai gyakorlat szerint úgy lehet az utalványt megsze­rezni, hogy be kell menni a szakszervezetbe (hivatalos óra hetente három napon át, de akkor is csak 10—13 óra kö­zött) és be kell jelenteni, hogy az illető mikor és hova akar utazni, mely adatokat egy házi készítésű füzetbe előjegyzik, nem tudom mi célból. Mivel a szakszervezetben csak kötött időben lehet át­venni az utalványt, szükség esetén azonnal igénybe ven­ni nem lehet, ezáltal legfőbb célját elveszti, hogy segítsen a nyugdíjason. Jó­magam is temetésre szóló táviratot kap­tam, azonnal kellett Szabolcs megyébe utaznom, az utal­ványhoz nem juthattam hoz­zá, és így tetemes költségbe került az utazásom. Kérjük a MÁV-ot , tegye lehetővé, hogy az utalványhoz már az év elején hozzájuthassunk, ki­fizetjük a tagsági díjat előre és tekintsen el attól, hogy be kelljen jelenteni mikor, hova akarunk utazni és ezeket az adatokat induláskor magunk írhassuk be. O. L. postafőellenőr Budapest Maaar Nemzet MELYIK NAGYOBB? Orson Welles világhírű amerikai filmrendezőnek és -színésznek tet­te egy alkalommal Roosevelt el­nök a rejtvény vízszintes 1. és a függőleges 17. számú soraiban le­vő szellemes megállapítást. VÍZSZINTESEN: (kétbetűsök: NA, ML, DO, HB). 17. Rajt: rajt­hely. 18. Egyre nagyobb lesz. 19. Fegyveres küzdelem, vagy sport­­esemény. 20. Szén­a, rendkívül gyúlékony folyadék. Ipari célokra és növényvédőszerül használják. 21. Szobrász (György), a neoba­rokk reprezentatív emlékműszob­rászat jellegzetes képviselője. 22. A Föld legnagyobb kiterjedésű magasföldje Belső-Ázsiában. 23. Kossuth-díjas operaénekes (kán­tom). 24. GIE. 26. Rossz kívánság. 27. Illetőleg, illetve, rövidítése. 28. Befásított városi utca. 29. Az el­ső magyar keresztrejtvényszer­kesztők egyike (Hilda), a Ke­resztrejtvény Könyvtár szerkesz­tője. 30. Lesz, régies alakja. 32. Néném közepe. 33. Falusi női név. 33. A levélnek van. 35. Plafon. 36. Szabvány, minta, idegen szóval. 38. Becézett női név. 39. Masíro­zó. 41. Kutyaféle ragadozó. 42. Ide­gen női név. 43. Szövetkezeti atom. 45. Becézett idegen női név ez is. 46. Német tea. 46. Fontos tápanyag. 48. Koldus bal fele. 50. Nyárfaféleség. 52. Végtelenül ke­rít. 53. Polgári rövidebben. 54. Napszak. 55. Átvészeli a telet. 57. Angol—amerikai asszonyok neve előtt álló rövidítés. 58. Hajító- és szúrófegyver. 59. Délkelet-ázsiai népcsoport. 69. Idegen női név. 61. Osztrák író (Ottó). Kossuth-regé­­nyével vált nálunk ismertté. 62. Nyugat-afrikai város a Niger partján. 63. Igazán tökéletesen mindegy. 65. Suta. 66. Sárga ás­vány. 68. Angol női név. 69. A salétrom: fontos műtrágya. 10. Hosszúra nőtt. 71. Nyomatékosan követel. 72. A déli Bakony legma­gasabb hegye. 73. Skandináv fér­finév. 75. Becézett női név. 76. Idegen férfinév. 77. Hízik, gömböö­­lyödik. 78. A magyar—osztrák had­sereg ezredese, akit kémkedésen értek tetten, s ezért főbe lőtte magát. 80. Kikötőváros Rómától délre. 81. Folyó és tartomány a Dél-afrikai Köztársaságban. 82. A Kaszpi-tenger körül elterülő vi­dék régies neve. 33. Tőzeg. FÜGGŐLEGESEN (kétbetűsök: MT, VD, NA, AK, ME, NE, DK, VY, AK, RA, TB, TZ). 2. Ritka női név. 3. Francia. 4. Jegyes nő. 5. Amerikai feltaláló (Thomas Al­va). 6. Afrikai Köztársaság a Gui­­neai-öböl mellett fekvő vidéken. 7. Főleg vizek partján, nedves he­lyeken élő fafajta. 8. Naturális, rö­viden. 9. Olasz buzdító szó: elő­re! 10. Középkorban a vallási, tár­sadalmi, majd politikai egyesüle­tek elnevezése. Elsősorban a ke­reskedő céheket hívták így. 11. Az USA egyik legrégibb egyeteme. 12. Idegen férfinév. 13. Az orvosok ál­landó magánbetegeinek összessé­ge. 14. VEA. 15. A főtisztnél ma­gasabb rendfokozatban levő vas­úti tisztviselő. 16. Sierre —, afri­kai állam. 22. Pusztít. 23. Vitamin­­hiány okozta bőrbetegség. 24. De —, valamely nemzetségből szár­mazó. 25. Hires kollégium volt (röv.). 28. A forgalmi áron felül felszámított különbözet. 29. Tet­szést, vonzalmat ébresztő kedves­ség, báj. 30. Alul. 31. Délceg. 33. Kápráztat. 34. — menj! 37. A kö­zépkor kiemelkedő költője. Fő műve: A megszabadított Jeruzsá­lem. 39. Város Észak-Burmában, mely 1865-ig az ország fővárosa volt. 40. Mafla, bamba. 42. Festői szépségű olasz hegyvidék (legis­mertebb központja: Cortina d'Am­­pezzo). 43. Kétszer, jó húsban le­vő. 44. A tőkés osztály tagja. 46. Törtet. 48. Balatoni fürdőhely. 49. Békafajta. 51. A falevél jelzője." 53. Magas hegyvidék a Szovjet­unió, Afganisztán és Kína hatá­rán. M. Az alaphang és a harma­dik hang közötti hangköz (vagy három egymás után következő kártyalap). 56. A levegőben levő. 59. A behajlított tenyér. 60. -diás­ hegyközség a Balaton mellett. 61. Jugoszláviai város. 62. Korallszi­­getek a Csendes-óceánban, szá­mos amerikai atom- és hidrogén­­bombakísérlet színhelye, de mint női ruhadarab is veszélyes. 64. A malomszerkezet egy része. 65. Hosszú nyakú pengető hangszer. 66. Kedvelt keleti étel, rizses ürü­­hús. 67. Katona, régies szóval. 70. Távozz! 71. Zeneszerző és kriti­kus (Aurél). 72. Kisebb park. 74. Győri sportegylet. 76. Horgász­zsákmány. 77. TUA. 78. Francia utca. 79. Házikó. Beküldendő a vízszintes 1. és a függőleges 17. számú sorok meg­fejtése. Határidő: október 28. Valló Emil* Az október 4-i számunkban megjelent keresztrejtvény megfej­tése : Kérem, hogy ebédeljen meg nálam ,­ mielőtt mindketten éhenhalunk. Tíz-tíz lottószelvényt nyertek. Budapestiek: Balogh János, Be­­szeda, Erzsébet, Farkas Jutka, Föl­di György, Gedővári Lajos, Ne­mes Zoltánné, Rókás Lajosné, Tóth Ernő, Veress Aladárné, Vi­­da István. Vidékiek: Ambrusits Lajos, Rác­almás, Hensch Dezsőné, Keszt­hely, Klópusz Ferenc, Solt, Lajos Ilona, Orosháza, dr. Lénárd Lász­ló, Szeged, Mészáros Ferenc, Ka­zincbarcika, Ragány Lászlóné Nyíregyháza, Rakssányi Márta, Zamárdi, Schmoll János, Ózd, Zsí­ros Ágnes, Kunszentm­árton. A nyerteseknek a lottószelvé­nyeket postán küldjük el. Kérjük kedves megfejtőinket, hogy rejtvénymegfejtéseiket kizá­rólag nyílt levelezőlapon küldjék be, a levelezőlapra írják rá. „Kp­RESZTREJTVÉNY­! .Vasárnap, 1970. október 18. Divatbemutató a Fészek­ klubban Két iparművész — divat­­tervező, a Munkácsy-díjas Szilvitzky Margit és Záhonyi Lujza őszi—téli új modell­jeit láttuk, a művészekhez méltó környezetben, a Fészek­klubban. Rajtunkra azt a két mo­dellt választottuk, amelyet ők is mellékeltek a meghívóhoz. Szilvitzky Margit terve az első rajz, a mélykék gyapjúzsor­zsett ruha, puffos ujjal, a kis állógalléron és övön kék gyöngyhímzéssel. Záhonyi Lujza terve a tress-szalaggal szegett, fekete maxi esti szok­nya, puffos ujjú aranylurex blúzzal. S most idézzünk a meghí­vóból: „Kollekciónkkal iga­zolni szeretnénk, hogy a ru­hatervezés komplex művé­szet: ruhatervezők, anyag­tervezők, kötszövő iparművé­szek, közös alkotása a bemu­tatott kollekció.” S mindjárt dicsérjük is meg az ékszertervezőket: Engels Józsefet, Barta Évát, Bokor Nellit, a textil tervezőket: Ta­kács Katalint és Hübner Arankát, s végül a különle­ges bőrövek és bőrdíszítések szellemes tervezőjét Harsai­ Ilonát. A DIVATBEMUTATÓT Kudlik Júlia, a tévé be­mondónője konferálta. El­mondotta, hogy Szilvitzky és Záhonyi elsősorban az új vo­nalú és új hosszúságú szok­nyákkal kívánják megszeret­tetni a midi­ maxi divatot. Ennek élő illusztrációja volt a bemondónő, elöl végig­gombolt barna szövet midi­szoknyája, törökös, mintás ingblúzzal. Azután „jöttek” a többi szoknyák: fekete bár­sony, szürke flanell, rozsda­barna kockás szövet, szürke­fekete tweed. Ahány szoknya annyi ötlet! A szürke flanell­­szoknya oldalt bőrbefűzéssel csukódik, a tweedszoknya alját széles fekete szőrme­pánt díszíti (ehhez a szok­nyához rojtos, bordó bőrmel­­lényke és tweed kosztüm­kabát is készült), a bársony­szoknyát oldalt gombolták. A MIDI télikabátok közül, kü­lönleges a katonás hatású kakaóbarna kabát, hátul mély szembehajtással és a derék­vonalig aranygombokkal dí­szítve. De még annál is szebb a tyúklábmintás, őszies fa­­levélbarna, redingot vonalú kabát. Pantallós midikabátos együttest barna—fehér kockás importszövetből terveztek. Al­kalmi ruhának Klári arany­­borm­ival díszített barna gyapjúzsorzsett ruháját vá­lasztanánk. A díszítésekre jellemző, amit Szilvitzky Margit a meg­hívóban mond: „Az idei di­vat a kézműves hagyományok szépségeire hívja fel a fi­gyelmet.” Mi pedig arra, hogy az iparművészek modelljei kis szériában máris készülnek, máris kaphatóak. ..­­.

Next