Magyar Nemzet, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-21 / 247. szám

Szerda, 1970. október 21., CSAK ÍGY ÉRDEMES Egy munkás felszólalása nyomán kíváncsi voltam az ember­re. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának ülésén fel­szólalt. Világosan, egyértel­műen mondta el véleményét a XIII. kerületi munkások képviseletében, a X. pártkong­resszus irányelveivel kapcso­latos vitában, fel kellett fi­gyelni rá. Még akkor is, ha az elmúlt években — a jó politikai légkör, a szocialista demokrácia, a következetes és egyenes vonalú vezetés ered­­ményeként — privát vagy fél­­hivatalos beszélgetések, újság­írói munkám gyakorlása köz­ben újra ,meg újra tanúja le­hettem a felelősségteljes szó­kimondás reneszánszának. Az emberformáló munka Adyt idéző októberi dél­előtt, a Váci útra „beszökött az ősz’’. A portára beszél­tük meg a randevút. Óriás szabású munkásfigurát képze­lek magam elé, amíg a 3-as villamos végigzakatol a szür­ke gyárak, a Ling, a Csavar, az Elzett, az Akkumulátor mellett. A gyárudvaron trappolunk keresztül. A mellettem lépke­dő zömök, fekete ember a Duna-partra, magasan felfe­lé mutat: — Ott voltam, amikor teg­nap telefonált. A daru — még piros teste, gémje és kacsacsőre — élesen kiválik az általános szürke­ségből. A daru az óriás — fedezem fék De ez a „kis” ember naponta felmászik rá, ott van a csúcsán, ő nem nőtt magasra: a munkája, tanult mestersége emeli naponta — jó néhány órára — a város fölé. Felülről látja a gyárat, a magasból szemléli az ese­ményeket. Az összefüggése­ket, következtetéseket azon­ban ott, a rengő-ringó daru szerelése közben, a tűző na­pon vagy szakadó esőben, kánikulában vagy dermesztő fagyban nincs ideje-módja megtalálni és rögzíteni. Kemény, embert próbáló munka a daruszerelőké. Sza­bó Lászlót kerek húsz éve próbálja. És formálja. Mert emberformáló is ez a munka. Négyéves korában került Szentgotthárdról — ahol szü­letett — ide, a gyár tőszom­szédságába, Angyalföldre. Ti­zenhét éves volt, amikor gép­lakatosként oda állt ahhoz a satupadhoz, amelyet azóta is csak akkor hagy el, ha a munka a 16 vagy 100 tonnás darura szólítja. Van egy kis­lánya, tizenhárom éves. A fe­lesége kilenc éve — raktárke­zelőként — egy műhelyben dolgozik vele. Amikor a kis­lánya született, leszokott a dohányzásról. A felesége Fecskét szív. Ennyi az ellen­tét köztük. Nem Üres formaság Nyolc éve tagja a kerület népfrontbizottságának. Még akkor beválasztották az el­nökségbe is. Tizenhétből ő az egyetlen fizikai munkás. A bizottságban már jobb az arány — mondja —, ott hu­szonhét százalékot képvisel­nek. Nem tekinti üres formaság­nak ezt a szerepét sem. A beszélgetés közben ez jut eszembe: tartalmas élet. És ez­ jó, hogy ilyen embereink, ilyen munkásaink vannak. A beszélgetés után olyan érzé­sem van, mintha jó, langyos fürdőben felüdültem volna. Pedig a szavai nem simo­gatnak. Kemények, mint a munkája. Szenvedélytől fűtöt­tek vagy csípnek, mint a je­ges szél a Duna fölött, a da­run, így mondta el vélemé­nyét az országos tanácsülé­sen is. A következőkkel kezdte: „Úgy gondolom, hogy az irányelvek minden megálla­pítása, amely a munkásokra, a munkásosztályra vonatkozik, helytálló. Nem is az elvekkel, a leírtakkal, hanem sajnos, nagyon sok esetben a gya­korlattal van a baj. Azért kívánom ezeket, ezen a tekin­télyes fórumon elmondani, mert munkatársaim is elvár­ják tőlem, és most már bízunk abban, hogy a X. kongresszus után gyors és jelentős válto­zások állnak be.” De nyomban utána így foly­tatta. ..Mostanában egyre inkább úgy tűnik, hogy társadalmunk vezető osztálya, a munkás­­osztály, bérezés, fizetés tekin­tetében háttérbe szorul az állami üzemekben. Nincs rend ezen a területen. Nem elég differenciált a munkások bé­rezése. Nincs elég perspektí­va arra, hogy a szakmáját jól értő, szerető, üzeméhez hű munkás az évek múlásával arányban több keresethez jus­son. Magyarul tehát a törzs­gárda megbecsülését fokozni kell, mert ez válthat ki jó hatást a fiatalabb munkásge­nerációban is, növelheti a fi­zikai munka tekintélyét, meg­­szeretését. Sajnos, ma nem túl nagy becsülete van a fizi­kai munkának. A gazdasági reform sem adott még kellő lehetőségeket a fizikai munka nagyobb megbecsülésére, az állami vállalatok­nál nagyobb kereset elérésére. Ezzel szem­ben az ügyeskedők, spekulá­lók megtalálják számításaikat, kisiparosoknál, ktsz­ben, tsz­­ben nemegyszer kétszer any­­nyi fizetéshez jutnak, mint amennyit az állami vállala­toknál kerestek. Többet kell juttatni a nehéz fizikai mun­kát végzőknek, a fontos terü­leten dolgozóknak.” A nyugtalanság okai A többi között még három­négy nagyon érzékeny pontot érintett felszólalásában. „Nyugtalanítja a munkáso­kat az egyes területeken je­lentkező áremelkedés is. Egyik kollégám éppen a napokban panaszkodott, hogy 1969 júliu­sában 36 forintot fizetett egy pámaanginért, ezért most, 1970 augusztusában 56 forint 50 fillért kértek. Szükséges, hogy ilyen nagy aránytalan­ságokra, amely más árucikk­nél is tapasztalható, felfigyel­jenek és változást hozzanak létre, mert ez jelentős élet­színvonal-csökkentő tényező. Nyugtalanítja a munkásokat az adminisztratív és műszaki létszám nagyarányú növeke­dése. Értjük mi azt, hogy a technika fejlődésével több műszaki emberre van szükség a termelésben. Azt viszont nem értjük, hogy munkaide­jük sokszor még 50 százalék­ban sincs kihasználva. Ezt saját munkahelyemen is ta­pasztalom. Nem tartjuk egész­séges tendenciának a jelenleg végbemenő polarizációt. Szé­les rétegeknek igen alacsony a jövedelme, mondhatnám úgy­­is, hogy a létminimum alatt van. Itt csak közbeve­­tőleg jegyezném meg, hogy a 800 forintos létminimum ma már nem elegendő, ez is felül­vizsgálatra szorul. Ugyanak­kor van egy réteg, amely túl magas jövedelmekkel rendel­kezik. Ha ezt becsületes esz­közökkel szerezte, nem saj­náljuk tőle. De azt elvárjuk, hogy a néptől ne szakadjon el. Ne az számítson „valaki­nek” hazánkban, akinek tel­­­ke, autója, nyaralója van. A „valaki” az legyen, ak­i tisz­tességgel dolgozik, meggyőző­déssel vesz részt a szocializ­­m­us építésében, önzetlenül végez társadalmi munkát.” A darányi magasságból lá­tott és leszűrt tapasztalatok­kal fejezte be: „Következetesebben kellene fellépni a szervezetlenség, la­zaság, fegyelmezetlenség ellen. Ma majdnem mindenki azt figyeli, mit csinál a másik. Jó lenne már saját portánk előtt söpörni. Ezt úgy értem, hogy a minisztériumok több segít­séget adjanak a vállalatok­nak de, hiba esetén legyen felelősségre vonás is. Ez érvé­nyesüljön az üzemekben az igazgatóktól lefelé a munká­sokig. A fegyelmezett munka elengedhetetlen kelléke a fe­lelősségre vonás, minden szin­ten. Saját tapasztalatomból tudom, hogy az utóbbi évek­ben semmilyen elkövetett hi­bát nem kértek tőlem számon, pedig őszintén mondom, na­gyon vártam.” Hogy komolyan gondolja mindazt, amit elmondott, az életével példázza. Négy évig volt művezető, azután kérte, hogy mentsék fel; úgy gondol­ta, a munkájával több és jobb példát mutat, öt éve kérte felvételét a pártba. Most be­választották az alapszerv ve­zetőségébe is. A darukezelők szocialista brigádjának helyet­tes vezetője. Búcsúzóul — mintegy sum­mázva mindazt, amit a ta­nácsülésen is elmondott, amiért él (hiszen ez a szép az egészben!) — ezt adja útra­­valóul: — Nem győzöm hangsúlyoz­ni, hogy vissza kellene szerez­ni a munka becsületét. Teg­nap is tízen léptek ki, köz­tük egy olyan barátunk, aki huszonöt éve itt dolgozott. Csak azért, mert azon a má­sik helyen négy forinttal töb­bet kap. Lehet, hogy gyere­kesnek, elemista fogalmazás­nak hat, de úgy igaz, hogy a satut senki nem irigyli tő­lem. A darura való mászká­­lást sem. Ez lett az életem, itt a Váci úton. Itt is akarom befejezni. De közben mindig kimondom, ki fogom monda­ni, amit gondolok. Mert csak így érdemes. Jó, hogy kimondhatja. Mert csak így érdemes. Csillag István Madar Nemzet Automatizálási feladatok hidraulikával történő megoldásának feltételeit különböző gépeknél és berendezéseknél biztosítja DANUVIA HIDRAULIKUS TÍPUSTÁPEGYSÉGEK SZÉLES VÁLASZTÉKA Raktárról szállíthatók Gyártja: DANUVIA Forgalmazza: Szerszám- és Kisgépértékesítő V. Különleges igénnyel forduljon közvetlenül a gyártóműhöz. DANUVIA Hidraulika Iroda Budapest, XIV., Angol u. 10—20. Telefon: 831-1583. A Telefongyár javított, de a MÁV még nem elégedett Miért késett egy délután 13 vonat Martonvásár és Tárnok között? Negyedévvel ezelőtt meg­írtuk: a vasút gyorsabb tem­pót kér a Telefongyártól. Pon­tosabban, a gyár késve szál­lít vasútbiztosító berendezé­seket a MÁV-nak. Nem ke­vesebbről van szó, mint a közlekedéspolitikai koncepció megvalósításáról, a vasút kor­szerűsítéséről, a kényelmes, gyors, biztonságos közlekedés­ről és a népgazdaság növek­vő szállítási igényeinek ki­elégítéséről. A magyar vasút mostani helyzetében kétsze­resen is sürgős a vasútbizton­­sági berendezések használata: egyrészt, mert az első térköz­biztosító berendezéseket az öt­venes években szerelték fel, de még mindig nem tartunk ott, hogy ez vasútvonalaink túlnyomó részére vonatkozzék. Másrészt, a vasút fő vonalai­nak villamosítása, dieselesíté­­se nagy ütemben folyik. Mind­két tény megkívánja a kor­szerű biztosító berendezések felszerelését. Van fejlődés Negyedévvel ezelőtt nem érkezett meg időben a térköz­­biztosító berendezések nagy része a Karcag—Szajol vo­nalra, a dél-balatoni vonalra, a Székesfehérvár—Veszprém szakaszra és a Füzesabony— Nyékládháza vonalra. Ezek a berendezések teszik lehetővé, hogy az adott pályaszakaszon maximális sebességgel, bizton­ságosan követhetik egymást a szerelvények. Negyedévvel ezelőtt a vonatbefolyásoló be­rendezésekkel is késett a Te­lefongyár. A vonatbefolyásoló „kikapcsolja” az emberi fi­gyelmetlenséget: a sínbe elektromos jeleket vezetnek, a mozdony elejére pedig vevő­­készüléket helyeznek. A ké­szülék ilyen módon kapja az információt: szabad, vagy ti­los az út, s ha a mozdony­­vezető nem veszi észre a tilos jelzést, a készülék hangjel­zést ad, később automatiku­san megállítja a vonatot. Negyedévvel ezelőtt a Te­lefongyár vezetősége elismer­te a MÁV igényeinek jogossá­gát. Technológiát változtat­tak, kooperációs partnereket kerestek és másféle erőfeszí­téseket is tettek azért, hogy többet termelhessenek. Az eredmény nem is maradt el. Többet termel a gyár, egy­más után szállítja a beren­dezéseket a MÁV-nak, felül­múlva a legoptimistább vá­rakozást is. Akkor mi a prob­léma a MÁV-nál? E berendezések egy ré­szét — nagy részét — nem le­het üzembe helyezni. A MÁV információja szerint a karcag -szajoli vonalra megérkeztek ugyan a térközszekrények, de hiányzik belőlük a tápegység: villamosenergia nélkül e szek­rények, illetve a térközbizto­sító berendezés nem műkö­dik. Nyár derekán a Tele­fongyár szakemberei felke­resték a MÁV szakembereit, és megígérték, hogy a hiány­zó tápegységeket néhány hé­ten belül szállítják. A MÁV elvégezte a szerelőmunkát, már csak az említett tápegy­ségek hiányoznak az üzembe­helyezéshez. Sürget a határidő Az átadás hivatalos határ­ideje október 31. Szeptember­ben a MÁV szakemberei ke­resték fel a Telefongyár szak­embereit. A telefongyáriak megértették, hogy a vasút nem várhat, vállalták, erejük­höz mérten igyekeznek ele­get tenni a feladatnak. A MÁV ez évi terve sze­rint 267 kilométeren helyezik üzembe a korszerű térközbiz­tosító berendezéseket. Mind­eddig 40 kilométeren ez sike­rült is. Ugyancsak a terv szerint 281 állomási villamos­­váltó állító berendezést is üzembe helyeznek. Huszonhá­romból hét állomáson „már” üzembe is helyezték. Ezek az állomási berendezések meg­akadályozzák, hogy „foglalt” vágányra egy másik szerel­vény kerülhessen. Kilencven vonatbefolyásoló berendezés­ből eddig harminchármat ka­pott meg a MÁV. A MÁV szakembere szerint nemcsak a karcagi vonalon, hanem másutt is akadályozzák a késések az üzembe helyezést. Viszonylag kis értékű alkat­rész, a már említett tápegy­ség, azután jelfogó, generátor hiánya miatt nem működtet­hetik a berendezéseket. A Te­lefongyár teljesítette a kilenc havi tervét, mennyiségileg, pontosabban forint érték­ben. A 70 millió forint érté­kű, leszállított berendezések­ből azonban 20 millió forint értékű berendezést tudtak ed­dig üzembe helyezni. A nagyon várt, reklamált tápegységek, a berendezések „lelkei” például miért kés­nek? A tápegység, a Telefon­gyár konstrukciója, a Tele­fongyár laboratóriumában jól működik, a vasút tagadhatat­lanul mostoha üzemi körül­ményeit azonban nem tudja elviselni, például egy adott tényt, a feszültség időnkénti ingadozását. Nagyobb gondot a minőségre A MÁV szakemberei szerint a Telefongyárnak az elkövet­kezőkben a minőségre kell a nagyobb energiát, több figyel­met fordítania, hogy a be­rendezések ütemesen, az utol­só „srófig” kompletten érkez­zenek a rendelőhöz. Vajon csupán ennyiről van szó? A prototípusról elvileg a bíráló bizottságnak kell ki­mondania, megfelel-e a cél­nak, természetesen, nem csu­pán a laboratóriumban. Az idő mindenkit sürgethetett, de ennyire talán mégsem kellett volna sietni! A szerve­zéstudomány módszerei nem tesznek csodát, de legalábbis a rend megteremtésére ösztö­nöznek. Amögött, hogy egy vállalat forgóeszközei hosszú időre lekötődnek —, hiszen a MÁV csak a komplett be­rendezésekért fizet — amö­gött, hogy ígéret és teljesítés között rés támad, hogy a Te­lefongyár tagadhatatlan erő­feszítései ellenére védekezni is kényszerül, emögött a szer­vezőmunka hiányosságai is meghúzódhatnak. E hiányos­ságokat akárhol, akárki miatt fordulnak elő, pótolni kell. A Telefongyárban is tudják ezt. Az újságírónak mégis más érveket sorolnak. A MÁV igényei hirtelen növe­kedtek, 1969-től kezdve az addiginak a három-négyszere­sére. A termelés ilyen mér­tékű felfutásához a Telefon­gyárnak időre van szüksége. A termelés bővítését célzó beruházások megvalósítása, új üzemrészek építése, az építő­ipar ismert nehézségei foly­tán, lassan halad. Számításuk szerint 1973—74-ben tud majd a gyár a MÁV összes igé­nyeinek eleget tenni. A vasútbiztosító berendezé­sek hazai fejlődése struktu­rális átalakítást kívánt a gyártásban: az elektronikus berendezések aránya 5-ről 30 százalékra emelkedett a Tele­fongyárban. A vasútbiztosító berendezések gyáregységében létszámhiány, szakemberhiány van. Az új gyártástechnológia bevezetése emiatt csak foko­zatosan valósítható meg. „Ége­tően” szükséges elsősorban az elektronikus szakemberek létszámát növelni. A gyár egyik vezetője szerint, előre­láthatólag 1971 végére tud­ják majd a MÁV részére kompletten, késés nélkül szál­lítani az elektronikus beren­dezéseket. A gyáregység lét­számhiánya jelenleg már olyan méreteket öltött, hogy a vasútfejlesztő laboratórium mérnökeit és technikusait át­menetileg a gyártással kapcso­latos tennivalókkal bízták meg, hogy év végéig szállít­hassák a MÁV-nak a kért készülékeket... Műszaki fogyatékosságok Az említett gyári szakem­ber szerint a reklamált tér­közszekrény tápegységek ese­tében olyan műszaki hiá­nyosságok is adódtak, ame­lyeket a saját üzemi körül­ményeiket ismerő MÁV szak­emberek időben elháríthattak volna, ha az üzemi próbákat hamarabb „kiértékelik”. Mi történt tulajdonképpen? A MÁV nem a saját üzemi kö­rülményeinek megfelelően rendelte a tápegységet. A mintapéldányt kipróbálhatták, jóvá is hagyták. Csak a so­rozatgyártás idején közölte a MÁV a gyárral, hogy a túl­ságosan alacsony feszültség miatt a készülékek nem mű­ködtek megfelelően. Ez külö­nösen Martonvásár és Tárnok között okozott problémát: a nyári balatoni forgalom ide­jén előfordult, hogy egy dél­után 13 vonat késett. (A két állomás között a távolság 8 kilométer. A szerk.) A MÁV a készülékben vál­toztatást kért, ez visszavetet­te a sorozatgyártást, a többi között ez is okozza a késést. A Telefongyár a MÁV kéré­seit menetközben igyekszik kielégíteni. Megállapodtak ab­ban, hogy a MÁV a­­már le­szállított berendezéseket meg­javítja, ezeket a megoldáso­kat ezután „beépítik” a gyár­tásba. A reklamált berende­zésekből legfeljebb a vonat­befolyásoló berendezések egy része „csúszik” át a jövő év első hónapjaira ... Tóth Erzsébet 7 A 43. SZ. ÁÉV. HÁZGYÁRA ÁTKÉPZŐS TANFOLYAMOT INDÍT HÁZGYÁRI ELEMGY­ÁRTÓ HÁZGYÁRI SABLONSZERELŐ HÁZGYÁRI KŐMŰVES HÁZGYÁRI VASBETONSZERELŐ HÁZGYÁRI GÉPKEZELŐ SZAKMÁKBAN A tanfolyam 1970. november 1-én kezdődik, időtartama 3 hónap. , A tanfolyamon részt vehet minden 18. évét be­töltött férfi vagy nő, aki legalább 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezik. A tanfolyam idejére átlagosan 1700.0 Ft alap­keresetet, üzemi étkezést, vidékieknek munkás­­szállást biztosítunk. A tanfolyam elvégzéséről bizonyítványt adunk. A tanfolyam elvégzése után a részt vevők tel­jesítménybérben, kiemelt bérezéssel dolgoznak tovább. Kereseti lehetőség 2200—3200 Ft. Jelentkezés személyesen a 43. sz. ÁEV 2. sz. Házgyárában, Budapest, IX., Gyáli út 37. Megközelíthető: 51, 13-as villamossal, vagy az 54-es autóbusszal.

Next