Magyar Nemzet, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-21 / 247. szám
Szerda, 1970. október 21., CSAK ÍGY ÉRDEMES Egy munkás felszólalása nyomán kíváncsi voltam az emberre. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén felszólalt. Világosan, egyértelműen mondta el véleményét a XIII. kerületi munkások képviseletében, a X. pártkongresszus irányelveivel kapcsolatos vitában, fel kellett figyelni rá. Még akkor is, ha az elmúlt években — a jó politikai légkör, a szocialista demokrácia, a következetes és egyenes vonalú vezetés eredményeként — privát vagy félhivatalos beszélgetések, újságírói munkám gyakorlása közben újra ,meg újra tanúja lehettem a felelősségteljes szókimondás reneszánszának. Az emberformáló munka Adyt idéző októberi délelőtt, a Váci útra „beszökött az ősz’’. A portára beszéltük meg a randevút. Óriás szabású munkásfigurát képzelek magam elé, amíg a 3-as villamos végigzakatol a szürke gyárak, a Ling, a Csavar, az Elzett, az Akkumulátor mellett. A gyárudvaron trappolunk keresztül. A mellettem lépkedő zömök, fekete ember a Duna-partra, magasan felfelé mutat: — Ott voltam, amikor tegnap telefonált. A daru — még piros teste, gémje és kacsacsőre — élesen kiválik az általános szürkeségből. A daru az óriás — fedezem fék De ez a „kis” ember naponta felmászik rá, ott van a csúcsán, ő nem nőtt magasra: a munkája, tanult mestersége emeli naponta — jó néhány órára — a város fölé. Felülről látja a gyárat, a magasból szemléli az eseményeket. Az összefüggéseket, következtetéseket azonban ott, a rengő-ringó daru szerelése közben, a tűző napon vagy szakadó esőben, kánikulában vagy dermesztő fagyban nincs ideje-módja megtalálni és rögzíteni. Kemény, embert próbáló munka a daruszerelőké. Szabó Lászlót kerek húsz éve próbálja. És formálja. Mert emberformáló is ez a munka. Négyéves korában került Szentgotthárdról — ahol született — ide, a gyár tőszomszédságába, Angyalföldre. Tizenhét éves volt, amikor géplakatosként oda állt ahhoz a satupadhoz, amelyet azóta is csak akkor hagy el, ha a munka a 16 vagy 100 tonnás darura szólítja. Van egy kislánya, tizenhárom éves. A felesége kilenc éve — raktárkezelőként — egy műhelyben dolgozik vele. Amikor a kislánya született, leszokott a dohányzásról. A felesége Fecskét szív. Ennyi az ellentét köztük. Nem Üres formaság Nyolc éve tagja a kerület népfrontbizottságának. Még akkor beválasztották az elnökségbe is. Tizenhétből ő az egyetlen fizikai munkás. A bizottságban már jobb az arány — mondja —, ott huszonhét százalékot képviselnek. Nem tekinti üres formaságnak ezt a szerepét sem. A beszélgetés közben ez jut eszembe: tartalmas élet. És ez jó, hogy ilyen embereink, ilyen munkásaink vannak. A beszélgetés után olyan érzésem van, mintha jó, langyos fürdőben felüdültem volna. Pedig a szavai nem simogatnak. Kemények, mint a munkája. Szenvedélytől fűtöttek vagy csípnek, mint a jeges szél a Duna fölött, a darun, így mondta el véleményét az országos tanácsülésen is. A következőkkel kezdte: „Úgy gondolom, hogy az irányelvek minden megállapítása, amely a munkásokra, a munkásosztályra vonatkozik, helytálló. Nem is az elvekkel, a leírtakkal, hanem sajnos, nagyon sok esetben a gyakorlattal van a baj. Azért kívánom ezeket, ezen a tekintélyes fórumon elmondani, mert munkatársaim is elvárják tőlem, és most már bízunk abban, hogy a X. kongresszus után gyors és jelentős változások állnak be.” De nyomban utána így folytatta. ..Mostanában egyre inkább úgy tűnik, hogy társadalmunk vezető osztálya, a munkásosztály, bérezés, fizetés tekintetében háttérbe szorul az állami üzemekben. Nincs rend ezen a területen. Nem elég differenciált a munkások bérezése. Nincs elég perspektíva arra, hogy a szakmáját jól értő, szerető, üzeméhez hű munkás az évek múlásával arányban több keresethez jusson. Magyarul tehát a törzsgárda megbecsülését fokozni kell, mert ez válthat ki jó hatást a fiatalabb munkásgenerációban is, növelheti a fizikai munka tekintélyét, megszeretését. Sajnos, ma nem túl nagy becsülete van a fizikai munkának. A gazdasági reform sem adott még kellő lehetőségeket a fizikai munka nagyobb megbecsülésére, az állami vállalatoknál nagyobb kereset elérésére. Ezzel szemben az ügyeskedők, spekulálók megtalálják számításaikat, kisiparosoknál, ktszben, tszben nemegyszer kétszer anynyi fizetéshez jutnak, mint amennyit az állami vállalatoknál kerestek. Többet kell juttatni a nehéz fizikai munkát végzőknek, a fontos területen dolgozóknak.” A nyugtalanság okai A többi között még háromnégy nagyon érzékeny pontot érintett felszólalásában. „Nyugtalanítja a munkásokat az egyes területeken jelentkező áremelkedés is. Egyik kollégám éppen a napokban panaszkodott, hogy 1969 júliusában 36 forintot fizetett egy pámaanginért, ezért most, 1970 augusztusában 56 forint 50 fillért kértek. Szükséges, hogy ilyen nagy aránytalanságokra, amely más árucikknél is tapasztalható, felfigyeljenek és változást hozzanak létre, mert ez jelentős életszínvonal-csökkentő tényező. Nyugtalanítja a munkásokat az adminisztratív és műszaki létszám nagyarányú növekedése. Értjük mi azt, hogy a technika fejlődésével több műszaki emberre van szükség a termelésben. Azt viszont nem értjük, hogy munkaidejük sokszor még 50 százalékban sincs kihasználva. Ezt saját munkahelyemen is tapasztalom. Nem tartjuk egészséges tendenciának a jelenleg végbemenő polarizációt. Széles rétegeknek igen alacsony a jövedelme, mondhatnám úgyis, hogy a létminimum alatt van. Itt csak közbevetőleg jegyezném meg, hogy a 800 forintos létminimum ma már nem elegendő, ez is felülvizsgálatra szorul. Ugyanakkor van egy réteg, amely túl magas jövedelmekkel rendelkezik. Ha ezt becsületes eszközökkel szerezte, nem sajnáljuk tőle. De azt elvárjuk, hogy a néptől ne szakadjon el. Ne az számítson „valakinek” hazánkban, akinek telke, autója, nyaralója van. A „valaki” az legyen, aki tisztességgel dolgozik, meggyőződéssel vesz részt a szocializmus építésében, önzetlenül végez társadalmi munkát.” A darányi magasságból látott és leszűrt tapasztalatokkal fejezte be: „Következetesebben kellene fellépni a szervezetlenség, lazaság, fegyelmezetlenség ellen. Ma majdnem mindenki azt figyeli, mit csinál a másik. Jó lenne már saját portánk előtt söpörni. Ezt úgy értem, hogy a minisztériumok több segítséget adjanak a vállalatoknak de, hiba esetén legyen felelősségre vonás is. Ez érvényesüljön az üzemekben az igazgatóktól lefelé a munkásokig. A fegyelmezett munka elengedhetetlen kelléke a felelősségre vonás, minden szinten. Saját tapasztalatomból tudom, hogy az utóbbi években semmilyen elkövetett hibát nem kértek tőlem számon, pedig őszintén mondom, nagyon vártam.” Hogy komolyan gondolja mindazt, amit elmondott, az életével példázza. Négy évig volt művezető, azután kérte, hogy mentsék fel; úgy gondolta, a munkájával több és jobb példát mutat, öt éve kérte felvételét a pártba. Most beválasztották az alapszerv vezetőségébe is. A darukezelők szocialista brigádjának helyettes vezetője. Búcsúzóul — mintegy summázva mindazt, amit a tanácsülésen is elmondott, amiért él (hiszen ez a szép az egészben!) — ezt adja útravalóul: — Nem győzöm hangsúlyozni, hogy vissza kellene szerezni a munka becsületét. Tegnap is tízen léptek ki, köztük egy olyan barátunk, aki huszonöt éve itt dolgozott. Csak azért, mert azon a másik helyen négy forinttal többet kap. Lehet, hogy gyerekesnek, elemista fogalmazásnak hat, de úgy igaz, hogy a satut senki nem irigyli tőlem. A darura való mászkálást sem. Ez lett az életem, itt a Váci úton. Itt is akarom befejezni. De közben mindig kimondom, ki fogom mondani, amit gondolok. Mert csak így érdemes. Jó, hogy kimondhatja. Mert csak így érdemes. Csillag István Madar Nemzet Automatizálási feladatok hidraulikával történő megoldásának feltételeit különböző gépeknél és berendezéseknél biztosítja DANUVIA HIDRAULIKUS TÍPUSTÁPEGYSÉGEK SZÉLES VÁLASZTÉKA Raktárról szállíthatók Gyártja: DANUVIA Forgalmazza: Szerszám- és Kisgépértékesítő V. Különleges igénnyel forduljon közvetlenül a gyártóműhöz. DANUVIA Hidraulika Iroda Budapest, XIV., Angol u. 10—20. Telefon: 831-1583. A Telefongyár javított, de a MÁV még nem elégedett Miért késett egy délután 13 vonat Martonvásár és Tárnok között? Negyedévvel ezelőtt megírtuk: a vasút gyorsabb tempót kér a Telefongyártól. Pontosabban, a gyár késve szállít vasútbiztosító berendezéseket a MÁV-nak. Nem kevesebbről van szó, mint a közlekedéspolitikai koncepció megvalósításáról, a vasút korszerűsítéséről, a kényelmes, gyors, biztonságos közlekedésről és a népgazdaság növekvő szállítási igényeinek kielégítéséről. A magyar vasút mostani helyzetében kétszeresen is sürgős a vasútbiztonsági berendezések használata: egyrészt, mert az első térközbiztosító berendezéseket az ötvenes években szerelték fel, de még mindig nem tartunk ott, hogy ez vasútvonalaink túlnyomó részére vonatkozzék. Másrészt, a vasút fő vonalainak villamosítása, dieselesítése nagy ütemben folyik. Mindkét tény megkívánja a korszerű biztosító berendezések felszerelését. Van fejlődés Negyedévvel ezelőtt nem érkezett meg időben a térközbiztosító berendezések nagy része a Karcag—Szajol vonalra, a dél-balatoni vonalra, a Székesfehérvár—Veszprém szakaszra és a Füzesabony— Nyékládháza vonalra. Ezek a berendezések teszik lehetővé, hogy az adott pályaszakaszon maximális sebességgel, biztonságosan követhetik egymást a szerelvények. Negyedévvel ezelőtt a vonatbefolyásoló berendezésekkel is késett a Telefongyár. A vonatbefolyásoló „kikapcsolja” az emberi figyelmetlenséget: a sínbe elektromos jeleket vezetnek, a mozdony elejére pedig vevőkészüléket helyeznek. A készülék ilyen módon kapja az információt: szabad, vagy tilos az út, s ha a mozdonyvezető nem veszi észre a tilos jelzést, a készülék hangjelzést ad, később automatikusan megállítja a vonatot. Negyedévvel ezelőtt a Telefongyár vezetősége elismerte a MÁV igényeinek jogosságát. Technológiát változtattak, kooperációs partnereket kerestek és másféle erőfeszítéseket is tettek azért, hogy többet termelhessenek. Az eredmény nem is maradt el. Többet termel a gyár, egymás után szállítja a berendezéseket a MÁV-nak, felülmúlva a legoptimistább várakozást is. Akkor mi a probléma a MÁV-nál? E berendezések egy részét — nagy részét — nem lehet üzembe helyezni. A MÁV információja szerint a karcag -szajoli vonalra megérkeztek ugyan a térközszekrények, de hiányzik belőlük a tápegység: villamosenergia nélkül e szekrények, illetve a térközbiztosító berendezés nem működik. Nyár derekán a Telefongyár szakemberei felkeresték a MÁV szakembereit, és megígérték, hogy a hiányzó tápegységeket néhány héten belül szállítják. A MÁV elvégezte a szerelőmunkát, már csak az említett tápegységek hiányoznak az üzembehelyezéshez. Sürget a határidő Az átadás hivatalos határideje október 31. Szeptemberben a MÁV szakemberei keresték fel a Telefongyár szakembereit. A telefongyáriak megértették, hogy a vasút nem várhat, vállalták, erejükhöz mérten igyekeznek eleget tenni a feladatnak. A MÁV ez évi terve szerint 267 kilométeren helyezik üzembe a korszerű térközbiztosító berendezéseket. Mindeddig 40 kilométeren ez sikerült is. Ugyancsak a terv szerint 281 állomási villamosváltó állító berendezést is üzembe helyeznek. Huszonháromból hét állomáson „már” üzembe is helyezték. Ezek az állomási berendezések megakadályozzák, hogy „foglalt” vágányra egy másik szerelvény kerülhessen. Kilencven vonatbefolyásoló berendezésből eddig harminchármat kapott meg a MÁV. A MÁV szakembere szerint nemcsak a karcagi vonalon, hanem másutt is akadályozzák a késések az üzembe helyezést. Viszonylag kis értékű alkatrész, a már említett tápegység, azután jelfogó, generátor hiánya miatt nem működtethetik a berendezéseket. A Telefongyár teljesítette a kilenc havi tervét, mennyiségileg, pontosabban forint értékben. A 70 millió forint értékű, leszállított berendezésekből azonban 20 millió forint értékű berendezést tudtak eddig üzembe helyezni. A nagyon várt, reklamált tápegységek, a berendezések „lelkei” például miért késnek? A tápegység, a Telefongyár konstrukciója, a Telefongyár laboratóriumában jól működik, a vasút tagadhatatlanul mostoha üzemi körülményeit azonban nem tudja elviselni, például egy adott tényt, a feszültség időnkénti ingadozását. Nagyobb gondot a minőségre A MÁV szakemberei szerint a Telefongyárnak az elkövetkezőkben a minőségre kell a nagyobb energiát, több figyelmet fordítania, hogy a berendezések ütemesen, az utolsó „srófig” kompletten érkezzenek a rendelőhöz. Vajon csupán ennyiről van szó? A prototípusról elvileg a bíráló bizottságnak kell kimondania, megfelel-e a célnak, természetesen, nem csupán a laboratóriumban. Az idő mindenkit sürgethetett, de ennyire talán mégsem kellett volna sietni! A szervezéstudomány módszerei nem tesznek csodát, de legalábbis a rend megteremtésére ösztönöznek. Amögött, hogy egy vállalat forgóeszközei hosszú időre lekötődnek —, hiszen a MÁV csak a komplett berendezésekért fizet — amögött, hogy ígéret és teljesítés között rés támad, hogy a Telefongyár tagadhatatlan erőfeszítései ellenére védekezni is kényszerül, emögött a szervezőmunka hiányosságai is meghúzódhatnak. E hiányosságokat akárhol, akárki miatt fordulnak elő, pótolni kell. A Telefongyárban is tudják ezt. Az újságírónak mégis más érveket sorolnak. A MÁV igényei hirtelen növekedtek, 1969-től kezdve az addiginak a három-négyszeresére. A termelés ilyen mértékű felfutásához a Telefongyárnak időre van szüksége. A termelés bővítését célzó beruházások megvalósítása, új üzemrészek építése, az építőipar ismert nehézségei folytán, lassan halad. Számításuk szerint 1973—74-ben tud majd a gyár a MÁV összes igényeinek eleget tenni. A vasútbiztosító berendezések hazai fejlődése strukturális átalakítást kívánt a gyártásban: az elektronikus berendezések aránya 5-ről 30 százalékra emelkedett a Telefongyárban. A vasútbiztosító berendezések gyáregységében létszámhiány, szakemberhiány van. Az új gyártástechnológia bevezetése emiatt csak fokozatosan valósítható meg. „Égetően” szükséges elsősorban az elektronikus szakemberek létszámát növelni. A gyár egyik vezetője szerint, előreláthatólag 1971 végére tudják majd a MÁV részére kompletten, késés nélkül szállítani az elektronikus berendezéseket. A gyáregység létszámhiánya jelenleg már olyan méreteket öltött, hogy a vasútfejlesztő laboratórium mérnökeit és technikusait átmenetileg a gyártással kapcsolatos tennivalókkal bízták meg, hogy év végéig szállíthassák a MÁV-nak a kért készülékeket... Műszaki fogyatékosságok Az említett gyári szakember szerint a reklamált térközszekrény tápegységek esetében olyan műszaki hiányosságok is adódtak, amelyeket a saját üzemi körülményeiket ismerő MÁV szakemberek időben elháríthattak volna, ha az üzemi próbákat hamarabb „kiértékelik”. Mi történt tulajdonképpen? A MÁV nem a saját üzemi körülményeinek megfelelően rendelte a tápegységet. A mintapéldányt kipróbálhatták, jóvá is hagyták. Csak a sorozatgyártás idején közölte a MÁV a gyárral, hogy a túlságosan alacsony feszültség miatt a készülékek nem működtek megfelelően. Ez különösen Martonvásár és Tárnok között okozott problémát: a nyári balatoni forgalom idején előfordult, hogy egy délután 13 vonat késett. (A két állomás között a távolság 8 kilométer. A szerk.) A MÁV a készülékben változtatást kért, ez visszavetette a sorozatgyártást, a többi között ez is okozza a késést. A Telefongyár a MÁV kéréseit menetközben igyekszik kielégíteni. Megállapodtak abban, hogy a MÁV amár leszállított berendezéseket megjavítja, ezeket a megoldásokat ezután „beépítik” a gyártásba. A reklamált berendezésekből legfeljebb a vonatbefolyásoló berendezések egy része „csúszik” át a jövő év első hónapjaira ... Tóth Erzsébet 7 A 43. SZ. ÁÉV. HÁZGYÁRA ÁTKÉPZŐS TANFOLYAMOT INDÍT HÁZGYÁRI ELEMGYÁRTÓ HÁZGYÁRI SABLONSZERELŐ HÁZGYÁRI KŐMŰVES HÁZGYÁRI VASBETONSZERELŐ HÁZGYÁRI GÉPKEZELŐ SZAKMÁKBAN A tanfolyam 1970. november 1-én kezdődik, időtartama 3 hónap. , A tanfolyamon részt vehet minden 18. évét betöltött férfi vagy nő, aki legalább 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezik. A tanfolyam idejére átlagosan 1700.0 Ft alapkeresetet, üzemi étkezést, vidékieknek munkásszállást biztosítunk. A tanfolyam elvégzéséről bizonyítványt adunk. A tanfolyam elvégzése után a részt vevők teljesítménybérben, kiemelt bérezéssel dolgoznak tovább. Kereseti lehetőség 2200—3200 Ft. Jelentkezés személyesen a 43. sz. ÁEV 2. sz. Házgyárában, Budapest, IX., Gyáli út 37. Megközelíthető: 51, 13-as villamossal, vagy az 54-es autóbusszal.