Magyar Nemzet, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-22 / 274. szám

2 Csillagvizsgáló a Holdon Vaszilij Feszenkov akadé­mikus nyilatkozott az APN munkatársának arról, hogy létesíthető-e csillagvizsgáló a Holdon és mi a jelentősége egy ilyen megfigyelő állomás­nak. Az akadémikus elmondotta, hogy a világmindenség tanul­mányozásához rendkívül elő­nyös, ha a földi atmoszféra határán kívül kerülve vizs­gálhatjuk a különböző koz­mikus testeket. Nemrégiben például a kozmoszból figyel­ve, a Nap korongjának egyes részein rövidhullámú fellob­­banásokkal kísért kisugárzást észleltek. Ennek a kisugárzás­nak jelenleg még ismeretlen az eredete és a természete. Mégis, ennek a folyamatnak a tanulmányozása jelentősen megkönnyítheti'"a Nap, vagy a többi csillag különböző, ed­dig ismeretlen jellemzőinek vizsgálatát Ugyancsak jelentős volt a Kozmosz megismerése szem­pontjából az a „hidrogén­palást”, amelyet egy idősza­konként felbukkanó üstökös körül figyeltek meg. Ezt a „hidrogénpalástot”, amely va­lószínűleg a napsugárzás kö­vetkeztében az üstökös mag­jából válik ki, körülbelül egymillió kilométer távolság­ra fedezték fel. A jelenség arra enged következtetni, hogy az üstökösök csillagközi környezetben születnek, to­vábbi tanulmányozása pedig elősegítheti annak megállapí­tását, hogyan jönnek létre a bolygók, meteorok, sőt köz­vetve az élet keletkezésére is választ adhat. Az akadémikus azt is hang­súlyozta, hogy a Holdnak ilyen viszonylatban különö­sen nagy a jelentősége. A Lunohod kutatásai ilyen szempontból is sok értékes tapasztalatot nyújtanak. A Hold talajáról már most megállapítható: alkalmas ar­ra, hogy csillagászati megfi­gyelőállomásokat létesítsenek rajta. Tekintettel arra, hogy a Hold talajának igen cse­kély a hővezetőképessége, máh­rtagyoni kis mélységben a felszín alatt elhelyezhetők azok az érzékeny műszerek és egyéb berendezések, amelye­ket a nagy hőmérsékletinga­dozásoktól és a kozmikus su­garaktól óvni kell. A Lunohod teleszkópjai oda is „betekinthetnek”, ahová a földi teleszkópok a nagy tá­volság miatt nem látnak el és lehet, hogy a csillagrendsze­reken és más égitesteken kí­vül eddig ismeretlen civilizá­ciókra is fényt derítenek, fel­fedezésüket is előmozdíthat­ják. .Magyar Nemzet Manőverezik a holdkocsi Előkészületek a Hold-éjszakára Centiméterről centiméterre ismerik meg a Hold felületét a szovjet tudósok A Lunohod—1 folytatja munkáját. Szombaton regge­lig a holdkocsi száz órát töl­tött a Holdon. Az újabb rádió- és televí­ziós kapcsolat során egyórás és 55 perces tudományos és műszaki kutatásokat és kísér­leteket végeztek az előirány­zott program értelmében. Többek között folytatták a holdfelszín mechanikai és fi­zikai sajátosságainak megha­tározását. A Lunohod—1, miközben képeket továbbított a Hold­ról, mozgást és manőverezést hajtott végre, hogy kiválaszt­hassák azt a helyzet, ahol a holdkocsi állni fog a holdéj­szaka idején. A Holdon az éj­szaka november 24-én kezdő­dik és 14 és fél napig tart. A legutóbbi és a pénteki rá­diókapcsolat idején ellenőriz­ték a Lunohod—1 fedélzeti rendszereinek munkáját és ér­tékelték a holdkocsi állapotát. A beérkezett adatok szerint összes rendszere kifogástala­nul működik. A légmentesen elzárt konténerben a hőmér­séklet plusz 18 Celsius fok, a nyomás 730 higanymilliméter. Az eltelt három munkanap során a holdjármű nemcsak tudományos tevékenységből, hanem terepjárásból is kitű­nőre vizsgázott. Sikeresen megmászta az emelkedőket, ügyesen kikerülte a krátere­ket, az egész berendezés va­lamennyi alkatrésze kifogás­talanul működött, nem volt szükség arra, hogy a földi irányító központ munkába ál­lítsa a szerkezet valamelyik tartalék berendezését. A Lunohod—1 tervezői ugyanis gondoskodtak arról, hogy a holdjármű minden egyes fontos alkatrészének meglegyen a maga alteregója. A tudósok nem kockáztathat­ták azt, hogy valamely alkat­rész meghibásodása miatt a holdautó „defektet kapjon”, s a világraszóló kísérlet kudarc­ba fulladjon. Mind ez ideig a rendszer igénybevételére nem került sor, csak ellenőrzéskép­pen kapcsolták be. Magától értetődően, a Luno­hoda 1. kitűnő útieredményei­ben a földi irányító központ­ban tevékenykedő „holdsofő­rök” jó munkája is benne van. A terepet tv-képernyőn figye­lő irányítóknak rendkívül pontosan kell felmérniük a váratlanul előbukkanó emel­kedők, vagy lejtők százalékos arányát, ha az irányító köz­pont munkatársa tévesen ítél­né meg a jelentkező akadályt, ez azt jelentené, hogy felesle­gesen megnövelné a holdkocsi manőverezéseit, s ennek meg­felelően indokolatlanul emel­né a Lunohoda 1 mozgásához szükséges idő- és energiará­fordítást. A holdkocsi sofőrjeinek kü­lönösen ügyelniük kell a kö­vekre, kráterekre és repedé­sekre. A számítások azt mu­tatják, hogy ezek minden tíz­harminc méteren belül ve­széllyel fenyegetik az önjáró robotlaboratóriumot. Az akadályok és veszélyek ellenére azonban óráról órára növekszik a holdfelület, ame­lyet a szovjet tudósok immár behatóan, centiméterről centi­méterre ismernek. Expedíciók a Holdon A Lunohodok jövőjével foglalkozik kommentárjában J. Pszkovszkij, a TASZSZ tudományos szemleírója. Az első szovjet Lunohod tu­lajdonképpen előhírnöke a jövőbeni több automatikából álló holdexpedícióknak. Ezeket az expedíciókat mindenekelőtt a változatos felszínű, szakadékokkal, krá­terekkel tarkított körzetekbe küldik. A geológusokat ugyan­is elsősorban az a vitás kér­dés érdekli, hogy mikor kelet­keztek a Hold-hegyek és a Hold-tengerek. A szelenofizikusok a Luno­hodok segítségével szeizmikus (földrengési) jelenségeket ta­nulmányozhatnak a Holdon. A fizikusok nagyarányú — nagy vákuumot követelő — kísérleteik színterévé változ­tathatják a Holdat, ahol nincs légkör. Nehéz megjósolni a Luno­hodok segítségével végzett kutatások valamennyi ered­ményét, de kétségtelen, hogy az önmozgó holdjárművek előtt nagy jövő áll — szögezi le végezetül a TASZSZ szem­leírója. Nyugat-európai váltóin­fok Vajon valóban egyértelműen kedvezőek az európai e­nyhülés kilátásai, egyenesen halad-e a megvalósulás felé a kontinentális biztonsági ér­tekezlet? Ha Európa mai helyzetét vizsgáljuk, kétség­telenül sok a biztató jel, kü­lönösen az utóbbi időben. Az „újarcú Európa” felé muta­tott az augusztus 12-i szovjet —nyugatnémet szerződés, a minap parafált Varsó—Bonn megállapodás, és ezt az irány­zatot erősíti az is, hogy a Brandt-kormány a következő lépéseket minden bizonnyal könnyebben teszi majd meg a többi szocialista országgal. Alátámasztani látszik ez azt a derűlátást, amely enyhülési korszakot vél fölfedezni kontinensünk jövőjében. A problémák viszont akkor jelentkeznek, ha fölvetődik a kérdés: Európa sorsa csak európai erőktől függ-e, és Nyugaton egyértelműen üze­­netelnek-e a kölcsönös meg­állapodások rendszere felé ? Nixon hatalomrajutásakor már volt olyan feltételezés, hogy az amerikai republiká­nusok hagyományaik szerint többet foglalkoznak Európá­val, mint általában a de­mokraták, következésképpen az új washingtoni adminiszt­ráció Európa-politikája dina­mikusabb lesz. Az eddig eltelt két évben úgy tűnt, hogy ez a nixoni elképzelés vágyálom marad csupán, hiszen az Egyesült Államoknak nem volt „érkezése” a délkelet­ázsiai és a közel-keleti ügye­ken kívül egyébbel foglalkoz­nia. Részben igaz ez, részben nem. Nagyon valószínűtlen, hogy Kissinger, aki az ame­rikai elnök politikai „agy­trösztje”, ne dolgozott volna ki a Fehér Ház számára európai politikát is, mikép­pen az is valószínűtlen, hogy Brzezinski elmélkedései a szocialista világ helyzetéről ne vezettek volna valamiféle következtetésekre. Most lát­szik ez igazán, hogy néhány hét múlva, december elején a NATO-nak valamilyen vá­laszt kell adnia a szocialista országok európai biztonsági javaslatára. Az igazság sze­rint ez a válasz már tavaly decemberben esedékes volt, és miután akkor adósak ma­radtak vele, elhúzódott az idén májusra, Rómában pe­dig elodázták Brüsszelre. Az előjelek arra mutatnak, hogy világos és egyértelmű igen nem lesz most sem. A kérdés behelyettesítéséül azt a prob­lémát firtatják, hogy marad­janak-e az amerikai csapatok Nyugat-Európában és milyen erőkkel; ennek megfelelően meg kell-e szilárdítani a nyu­gat-európai katonai készenlé­tet, vagy anyagi hozzájárulá­sokkal enyhíteni a tengeren­túli terheken. Mint minden egyéb do­logban, itt is alternatív elképzelések vannak. Az ed­digi jelek szerint a NATO- országok többsége azt vallja, hogy hajlandók megadni az amerikai katonai jelenlét ma­gasabb árát, mert ez még mindig olcsóbb számukra, mint a teljes militarista gé­pezet kiépítése. Igaz, a költ­ségvetésekből nagy darabokat kell kihasítani improduktív célokra, de miután a kapita­lista gazdaságban a termelés végeredményben a magán­tőke aktivitásától függ, ez kevésbé érinti a versenyké­pességet. Az Egyesült Álla­mok szívesen látja ezt a föl­fogást, mert puszta európai jelenléte is beleszólást bizto­sít számára a kontinentális ügyekbe, kérdés viszont, hogy mindig ez lesz-e az állás­pontja, miután a nyugat­európai versenyképesség nö­vekedése hátrányosan érinti befolyását. Máris tapasztalhatók bizo­nyos aggodalmak a tengeren­túlon a Közös Piac kiszélesí­tése miatt. Az Egyesült Álla­mok magatartását a „tízek” irányában nem lehet leegy­szerűsíteni. Politikailag két­ségtelenül vannak kedvező vonások az amerikaiak szá­mára abban, hogy a Közös Piac Angliával és esetleg más országokkal terebélyese­dik, de csaknem ugyanannyi a nyugtalanító tényező is. A kitágult „kis Európa” veszé­lyes versenytárs lehet — és nem csupán gazdasági érte­lemben —, miként a törek­vések arra mutatnak, hogy az új Európai Gazdasági Kö­zösségből igyekeztek „harma­dik szuperhatalmat” terem­teni. Ha ezt a Közös Piacot elsőrendűen a Szovjetunióval együttműködő Franciaország és a Német Szövetségi Köztár­saság befolyásolja, akkor va­lóban erősödhet az európai biztonsági rendszer kialakí­tásának irányzata, de ebben az esetben is csupán egy fel­­tételezésként. Minden azon múlik, hogyan alakulnak az erőviszonyok a közösségen be­lül. Erre az Európa számára kedvezőbb esetben érvénye­sülhet az alternatíva második része, amely az amerikai el­képzeléseknek megfelelően Angliát igyekszik a döntő erővé megtenni, és hozzá csatlakoztatni vagy a konzer­vatív Franciaországot a szo­ciáldemokrata kormányzású NSZK-val szemben, vagy a belső válsággal ismét konzer­vatívvá változtatott NSZK-t a de gaulle-ista Franciaország­gal szemben. Esetleg mind­kettőt az általános európai enyhülési irányzattal szem­ben. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy London Washing­tonnal egyetértésben a francia kártyát játssza meg. Az an­gol politika „európai embere”, Geoffrey Rippon az elmúlt napokban különösen aktív volt. A Nyugat-európai Unió párizsi ülésén fölvázolta kor­mányának azt a tervét, hogy a Közös Piac kiszélesítését kapcsolják össze egy „kollek­tív védelmi rendszer” kiala­kításával, ami „kis NATO-t” jelentene, és így Franciaor­szágot vissza lehetne csábí­tani az egyszer elhagyott ka­tonai közösségbe. Ezt követ­­ően Rippon Chaban-Delmas francia miniszterelnökkel tár­gyalt kifejezetten a Közös Piac kérdéseiről, és igyekezett minél kedvezőbb hangulatot kialakítani. A brit csábítás tehát megsokszorozott ener­giával szemelte ki Párizst Ahhoz, hogy ennek hatása legyen, az angol konzervatí­vok magatartásában taktikai változásokat kellett végrehaj­tani. Heath konzervatív kor­mánya a de gaulle-ista kön­töst öltötte magára, sziget­­országi szemmel valósággal renegát politikát követ. A Nyugat-európai Unióban Rip­pon nem riadt vissza attól, hogy bizonyos amerikaelle­­nességet megengedjen magá­nak. A kiszélesített Közös Piac — ez volt az értelme szavainak — kemény ver­senytársa lehet gazdaságilag, akárcsak a tudományos-mű­szaki forradalomban az Egye­sült Államoknak, politikailag viszont Washington partnere maradna kommunistaellenes harcában. Végeredményben nem meglepő ez az angol tak­tika, hiszen hasonló módsze­rekkel élt annak idején a Rajna túlsó partján Franz Josef Strauss is, áld a nyu­gatnémet hatalmi célokért de gaulle-istább akart lenni az elhunyt tábornoknál. Minden­esetre az új angol taktikát alátámasztani látszik, hogy Pompidou tavalyi válasz­tási hadjáratában békejobbot nyújtott Londonnak, és ezt a gesztust egyik első elnöki külpolitikai ténykedéseként fokozta is, amikor a Közös Piac hágai csúcsértekezletén elejtette a degaulle-i vétót a brit felvételi kérelemmel szemben. Igaz, akkor Brandt szorította erre, és Londonban abban az időben még mun­káspárti kormány volt Wil­­son vezetésével. A­z új angol taktikából a jövőre nézve több követ­keztetés is adódhat. Ameny­­nyiben Bonnban a szociálde­mokrata—liberális koalíció megerősödik, elkerülhetetlen a szövetségi köztársaság szem­beszállása az angol foganta­­tású London—Párizs hegemó­nia tervvel szemben, mert a jelenlegi nyugatnémet gazda­sági fölényt kérdésessé te­heti. De éppen ezért az is nagyon valószínű, hogy az angolok — a Nixon-admi­­nisztrációval egyetértésben — maguk is igyekeznek hozzá­járulni Brandt megbuktatá­sához, mert az ő terveiket csak erősítené az Egyesült Államokkal mindenben egyet­értő erősen konzervatív bon­ni kormányzat. Végső soron tehát a Heath-kormány nyu­gat-európai offenzívája nem csupán a sajátosan Közös Piacot és nem is csak a NATO-problémákat érinti, hanem az egész kialakulóban levő európai biztonsági rend­szert. Nem lenne meglepő, ha kiderülne: az angol elkép­zelés minden részletét Wa­shingtonnal közösen dolgoz­ták ki. Ez lenne a nixoni Európa-politika, amely annyi ideig váratott magára jelent­kezésével, és amiről egyetlen percig sem lehetett vitás: a tömbök közelítése helyett a NATO megszilárdítását te­kinti fő céljának, ahogyan annak idején azt Dulles meg­alapozta. Várkonyi Tibor A külügyminiszter fogadása Péter János külügyminiszter szombaton fogadást adott a Külügyminisztérium vendég­házában Rácz Pál külügymi­niszter-helyettesnek e tisztsé­ge alól történt felmentése, va­lamint Heltai Imrének kül­ügyminiszter-helyettessé való kinevezése alkalmából. Meghalt Fehér Ferenc vezérőrnagy Fehér Ferenc, a magyar néphadsereg mérnök-vezér­őrnagya, a Szocialista hazáért érdemrend kitüntetettje rövid betegség után, 47 éves korá­ban elhunyt. Temetése — ka­tonai díszpompával — novem­ber 26-án, csütörtökön fél egy órakor lesz a Farkasréti te­metőben.* Fehér Ferenc mint diósgyő­ri munkás a felszabadulás előtt már fiatalon részt vett a párt munkájában, az ellen­állási mozgalomban. Példás életű kommunista, a párt hű­séges és szerény harcosa, évek óta tagja volt az MSZMP nép­­hadseregi végrehajtó bizottsá­gának. Mint kiemelkedő, te­hetséges katonai vezető jelen­­tős érdemeket szerzett a had­sereg fejlesztésében. Halálával súlyos veszteség érte a magyar néphadsereget. Elbúcsúztatták Bíró Lászlót Mély részvéttel búcsúztat­ták szombaton a Rákoske­resztúri temetőben Biró Lászlót, a IV. kerületi párt­­bizottság 56 éves korában el­hunyt tagját, a Pamutnyo­móipari Vállalat újpesti gyára pártbizottságának titkárát. A budapesti, valamint a kerületi pártbizottság és a Partizánszövetség nevében dr. Csendes Károly, a budapesti pártbizottság tagja, a legfőbb ügyész helyettese vett búcsút az elhunyttól. Hangoztatta, hogy Biró László, aki még középiskolás korában terem­tett kapcsolatot a munkás­­mozgalommal, s a felszabadu­lás után fontos posztokon — pártfunkcionáriusként, főszer­kesztőként­­— dolgozott, min­denütt közmegbecsülésnek ör­vendett. Párthűsége, önzetlen segíteni akarása példaként áll mindenki előtt, aki is­merte. A Pamutnyomóipari Válla­lat és a volt VIII. kerületi ifik nevében Hanák­ Imre és Pataki Lászlóné búcsúzott az elhunyttól. A végtisztesség­­adáson lerótta kegyeletét Biró László sok egykori har­costársa, munkatársa, barát­ja, társadalmi és politikai életünk több ismert személyi­sége. Vasárnap, 1910. november 2 311 ezerrel több a nő A népszámlálás újabb adatai Az 1970. január 1-i nép­­számlálás teljes anyagából, százezer lakosra kiterjedő adatgyűjtés alapján, részletes feldolgozást készít a Közpon­ti Statisztikai Hivatal. A kö­tet az év végére készül el. A fontosabb, főleg a népesség demográfiai és foglalkozási összetételére, a lakáshelyzetre vonatkozó adatokat most kü­lön közzétették. A jelentés szerint az ország 10 316 000 főnyi lakosából, a január 1-i állapot szerint 5 millió 5 ezer a férfi, és 5 mil­lió 311 ezer a nő, az ezer fér­fira jutó nők száma tehát 12- vel kevesebb, mint tíz évvel ezelőtt volt. 1960—1970 között tovább folytatódott a népesség öre­gedési folyamata: a gyer­mekkorúak száma 14 száza­lékkal csökkent, az öregko­­rúaké 28 százalékkal nőtt. A házasok aránya mindkét nemnél kisebb mértékben csökkent, az elváltak száma jelentősen növekedett. Az ál­talános iskola nyolc osztályát végzettek aránya több mint másfélszeresére emelkedett, s az érettségizettek, illetve a felsőoktatási intézményben oklevelet szerzettek száma is tovább nőtt. A száz keresőre jutó eltartottak száma e tíz év év alatt 100-ról 78-ra csök­kent. Megnyitották Budapest városrendezési terv bemutató termét Budapesten már régen fel­merült a kívánság — ezt a Magyar Nemzet többször meg­írta —, hogy mielőtt a város­­rendezési tervekből valóság lesz, mutassák be az elgondo­lásokat a nagy nyilvánosság­nak, tegyék lehetővé a vitát, hallgassák meg a javaslatokat így született meg hosszas hely­keresés után a Tanács körúton az a kiállítási ideiglenes épít­mény, amely lehetőséget nyújt a budapesti városrendezési ter­vek, pályázati anyagok nyilvá­nos bemutatására. A nemrégen lebontott Ta­nács körút 6. számú régi ház felszabadult de majd csak ké­sőbb beépítésre kerülő üres telkén, szombaton délben Bar­­tos István, az OMFB alelnöke, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának tagja avatta fel meghívott vendégek jelenlété­ben a kiállító termet, ahol 28 tabló, fotó és térkép szemlél­teti Budapest fejlődésének fá­zisait. — Ez az ideiglenes hajlék a legjobb időben nyitotta meg kapuit — mondotta Bartos Ist­ván —, elkészült ugyanis a fő­város rendezési tervének reví­ziója, amely több irányban változtat a korábbi elgondolá­sokon. A negyedik ötéves terv­ben Budapest újabb nagy léte­sítményekkel, közintézmények­kel gazdagodik. Mindenképpen helyeselhető tehát, hogy a fő­város lakossága tájékozódni akar és beleszólást igényel a fővárosunk jövőjét kialakító tervekbe. Ezentúl minden al­kalommal bemutatják az új terveket, városrendezési elgon­dolásokat, mielőtt azok végle­ges testet öltenek. Kelet-pakisztáni katasztrófa Eddig 166 000 halottat számláltak össze A ciklon és szökőár súj­totta Kelet-Pakisztánban a szombati jelentések szerint továbbra is a megfelelő szál­lítóeszközök hiánya, és a jár­ványveszély okozza a legtöbb gondot Legújabb hivatalos pakisz-­­táni adatok szerint eddig 166 000 halottat számláltak össze, de továbbra is tartják magukat azok a korábbi nem­hivatalos jelentések, amelyek feltételezik, hogy a halálos áldozatok száma ennek több­szöröse lesz. Edward Kennedy demok­rata párti szenátor az ame­rikai szenátusban éles sza­vakkal bírálta a kelet-pa­kisztáni szökőár sújtotta vi­dék lakosságának megsegíté­sére tett amerikai intézkedé­seket „Hogyan lehetséges az, hogy amikor több ezer heli­kopterünk van Délkelet- Ázsiában, mégpedig alig pár mérföldre a kelet-pakisztáni katasztrófa sújtotta vidéktől, csak két helikoptert küldünk Nepálból a segélyakciók le­bonyolítására?” — kérdezte. Hozzáfűzte: már a perui föld­rengés áldozatainak nyújtott amerikai segítség is kudarc volt.

Next