Magyar Nemzet, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
Vasárnap, 1970. november 22. — Magyar Nemzet — Kedvező mérleg kilenc hónapról Budapesti vasutasok próbatétele „A magyar kereskedelem és ipar gyálpontja Budapest, ez az ország szíve, melynek irányában úgy lehet tekinteni az egyes közlekedési vonalakat, mint megannyi főeret, mely a szívből a vérforgást az ország négy határáig eszközli.” Széchenyi István állapította meg ezeket több mint egy évszázada, amikor a magyar közlekedés megvalósítására híveket toborzott és Budapest kiemelkedő gazdaságpolitikai szerepére irányította a figyelmet. Ma is időszerűek ezek a megállapítások és szükséges a budapesti vasúti szállítások jelentőségét az egész ország fejlődése oldaláról hangsúlyozni. Kilenc hónappal ezelőtt a Magyar Nemzet Vasutasok gondjai című vezércikke a budapesti vasutasok, a MÁV Budapesti Igazgatóságához tartozó vasutas dolgozók nehéz szerepét emelte ki a rendkívüli téli megpróbáltatásokkal kapcsolatban. „Most mindenki azt várja — írtuk akkor —, hogy a legnagyobb igazgatóság, amelynek meghatározó szerepe van a Magyar Államvasutak egész munkájában, új lendülettel, fegyelmezettebben, odaadóbban végzi munkáját, példát mutat a többi MÁV igazgatóságnak.” Ki a kátyúból Háromnegyed évvel ezelőtt hatalmas mennyiségű áru torlódott össze a budapesti MÁV- raktárakban. Akadozott a szállítás, nehézségek ütötték fel a fejüket mindenfelé. Rossz volt a hangulat, nem ment semmit simán. Születtek intézkedések a nehézségek megszüntetésére, újbóli ismétlődések megelőzésére, de utána még sok helyen meddő vitákat folytattak, megbeszéléseket tartottak. Javasoltuk: ne vitázzanak tovább, fogják meg a munka mindkét végét, fogjanak öszsze, dolgozzanak hagyományos vasutas becsülettel. Ezt várja tőlük társadalmunk, amely megbecsüléssel tekint rájuk. „A tettek időszaka érkezett el” — írtuk március derekán. Bőven volt tennivaló, de ezt tetézte a késői kitavaszodás, utána a Tisza-völgyi nagy árvíz utáni többletszállítás, az emelkedő export- és import-, valamint tranzitszállítás. Hónapokon át figyelemmel kísértük a MÁV Budapesti Igazgatóságához tartozó 38 000 dolgozó együttes erőfeszítéseit. Az együttes kifejezést ezúttal nyomatékkal kell hangsúlyozni. Mert a tél elmúltával öszszefogtak, együtt küzdötték le a nehézségeket, megbirkóztak a többletfeladatokkal, közösen számolták fel a téli-tavaszi adósságokat vezetők és beosztottak. Az elmúlt kilenc hónap próbatétel volt és most a vizsga következik. Tiszta lappal állhatnak a széles nyilvánosság és a holnap kezdődő X. pártkongresszus elé. Teljesítették feladataikat háromnegyed év alatt, sőt az októberi munkát is jól fejezték be. Csupán két számadatot említek: a tervhez képest szeptember végéig 1,5 millió utassal szállítottak többet, az idei tervhez képest áruszállításukat 1,4 millió tonna áruval növelték. Hogyan kerültek ki a kátyúból, miként sikerült a többletet elérni? Két tényező A sok közül két tényezőt emelnék ki. Mindkettőnek kiemelkedő szerep jutott az eredményekben. Az első a vezetés színvonalának emelésével együtt járó szemléletváltozás. A második a szocialista ösztönző bérezés alkalmazása. Nincsenek csodák, az eredmények mögött átgondolt, helyes intézkedések, szervezési módszerek sora húzódik. Nagyobb határozottságot követeltek a munka végzésében és szervezésében. Korábban egyesek a laza munkafegyelemért a „körülményeket” tették felelőssé. Maximális munkafegyelmet követeltek mindenütt. A felelősségáthárítást megszüntették. A zavartalan személy- és áruforgalom lebonyolítására megfelelő intézkedéseket hoztak, az ellenőrzést kiterjesztették az egész igazgatóság területén. „Mindenütt érvényesült a központi akarat” — így fogalmazta meg az egyik vezető. Sokszor éri bírálat a vasutat: merev hivatali módszereket alkalmaz, nem tud velük szakítani. Bizonyos mértékig „kiléptek” ebből a körből. Sorra felkeresték a legnagyobb szállíttatókat. A Csepel Vas- és Fémműveket, a Budapesti Vegyiműveket, a Szabadkikötőben a MAHART illetékeseit, a Ferroglobust, összehangolták a közös munkát és a kapcsolat most jó. Egy példa: ha a Csepel Vas- és Fémművekbe alapanyagot szállító vagonok kerülnek, néhány óra múlva gépekkel, alkatrészekkel, alapanyagokkal megrakva jönnek vissza. A Tatabányai Szénbányászat vezetőivel megállapodtak: segítséget adnak a negyedik ötéves tervben építendő 7000 bányászlakáshoz. .Pilisvörösvárról dolomitot szállítanak vagonokban Dunaújvárosba, onnan a Dunai Vasmű kohósalakját továbbítják Tatabányára a bányászépítkezésekhez. A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatnak Délegyházáról kavicsot továbbítanak. Rugalmasabb a vasút munkája — vallják a partnerek. Kevesebben többet Elhangzik természetesen rosszallás is. A MÁV-nak nincsen elég tehervagonja. Hiába futkos a nemzetközi piacon, nem kap. Most újból amellett kardoskodnak: térjünk vissza a hazai vagongyártásra, hogy legyen. Különösen most az őszi idényben szaladgál mindenki, hogy üres vagonhoz jusson. Láttam a MÁV Budapesti Igazgatóságán egy kimutatást. A kevés tehervagon-parkkal, amely rendelkezésükre áll, úgy gazdálkodnak, hogy az elosztásban maximális eredményeket érjek el. Ehhez az is hozzájárult, hogy a helyzetfelmérést: hol, milyen, mennyi tehervagon tartózkodik rakottan vagy üresen — eddig csak reggel végezték. Amióta este is elvégzik a kocsiszámlálást, sokat javult a munka színvonala. Olykor azért még akadnak szállíttatók, akik bosszankodnak, panaszkodnak: az üres vagonokat elhúzzák az orruk elől, pedig néhány óra múlva ők is megraknák áruval. A vasút azonban hajthatatlan: elviszi, mert kell az exporthoz, az importhoz és ami napjainkban döntő: a tüzelőszállításokhoz, hogy az üzemeknek legyen szenük, a fővárosi lakások megkapják tüzelőjüket Kormányhatározat alapján március 1-től 150 millió forinttal emelték a vasutasok bérszínvonalát és ehhez jött még a MÁV saját alapjából kihasított összeg és a bérjavítás 323 millió forintot jelentett csaknem százezer vasutas dolgozónak. Váltóőröknek, kocsirendezőknek, mozdonyvezetőknek, vonatkísérőknek, pályamunkásoknak és más beosztású, nehéz munkát végzőknek a bérszínvonala emelkedett. Kedvező hatása volt annak az intézkedésnek is, amellyel a Budapesti Igazgatóság területén 51 szolgálati helynek nagyobb hatáskört adtak, önálló bérgazdálkodásra kaptak jogot. Ez azt jelenti, maguk dönthetnek a munkában kiemelkedő eredményeket elérők jutalmazásáról. Érvényesül tehát a gazdasági reform elve: aki többet tesz a népgazdaság javára, többet kap. És ilyen vasutasok sokan vannak a MÁV Budapesti Igazgatósága területén. A bevezetőben említett magasabb teljesítményeket kevesebb létszámmal érték el. Jelenleg 1700 dolgos kéz hiányzik az igazgatóságnál. Ezt a hiányt csak némileg enyhíti a többi igazgatóságtól átmenetileg kölcsön adott 180 vasutas. Újabb vizsga Sokat javult a hangulat, jobb a vasutasok közérzete. Többet várt társadalmunk tőlük és többet is adtak eddig. Még további gondok várnak rájuk. Jön a tél, a hideg, a hó, a köd. A budapesti pályaudvarokra naponta 1500 személy- és tehervonat érkezik, halad át. A környékről 150 000 utas jön kora reggel és ugyanennyi tér vissza este. A karácsonyi és újévi forgalom is nagyobb megterhelést, szervezést kíván. Nagyobb figyelemmel és fokozottabb fegyelemmel és balesetmentesen kell ellátni a munkát. Ha ez sikerül, jó alappal kezdhetik el a negyedik ötéves tervet. Bizakodó várakozással és egészséges optimizmussal tekintenek a vasutasok is a X. pártkongresszus elé. A kongresszusi irányelveket párttagok és pártonkívüliek megtanácskozták és olyan vélemény alakult ki: az irányelvekben megfogalmazott teendők maradéktalan elvégzésével, még hatékonyabb munkával jobb eredményeket tudnak elérni és ezek az anyagi jólét növelését mozdítják elő. Víg István Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat, Pécs MEGVÁSÁRLÁSRA FELAJÁNL: építőipari gépalkatrészeket, járműalkatrészeket, csapágyakat NAGY ÁRENGEDMÉNNYEL Megrendeléseket beérkezési sorrendben elégítjük ki. Időközbeni értékesítés jogát fenntartjuk. Szállítást vasúton és postán a megrendelő terhére eszközöljük. Érdeklődés: A PÉCS, RÁKÓCZI ÚT 56. ügyintéző: Kopáryné. TELEFON: PÉCS, 10-39/169. A vezetés iskolája Félelmetes dolgokat olvashatunk a vezetésről, már-már azt hihetjük, hogy a tudományok tudománya. A vezető pedig afféle modern polihisztor, aki a társadalom és természettudományok minden ágában magas szinten járatos. Egy szerényebb megfogalmazás a vezetésről szóló egyik vaskos könyvből: „Minden tudománynak van vezetéselméleti affinitása.” Az ember elolvas néhány ilyen cikket, esetleg egy könyvet is, s aztán kimegy egyik nagyüzemünkbe, s ott a legprimitívebb szervezési hibával találkozik. Nevezetesen van egy koordinációs és kooperációs alosztály két főosztály kebelében. Az alosztályvezetőknek pedig nincs hatásköre. Az egyiknek nincs semmilyen eszköze ahhoz, hogy a vállalaton belül összhangot teremtsen, a másiknak pedig nincs joga, hogy a vállalaton kívül kooperációs tárgyalásokat folytasson. Arról nem is szólva, hogy saját vezérigazgatójukhoz sem bejáratosak. Aztán olvasunk a vezetés gépesítéséről, amely sok rutindöntéstől megszabadítja az irányítással foglalkozókat — az „okos gépek” importjára igen nagy is a törekvés —, és látunk igazgatókat, akik aprócseprő ügyekkel foglalkoznak, mert ragaszkodnak hozzá, vagy mert más nem végzi el helyettük. A vezetésről szóló irodalom és a mi követelményeink között olykor azért olyan nagy a távolság, mert a könyvek, cikkek amerikai mammutvállalatok tapasztalatairól szólnak és azokat alkalmazzák mechanikusan a mi körülményeinkre. A komputer-mítosz Nemrégiben Nyugaton azért aratott sikert Robert C. Townsend Éljen a szervezet című könyve, mert kigúnyolja a túlszervezettséget, a tömegével készülő és felesleges szervezési terveket, és a vezetés emberi oldalát hangsúlyozza. Ismét fölfedez néhány régi közhelyt, íme: a dolgozókkal bánjunk emberségesen és részeltessük őket a nyereségből. Emberségesnek tartja azt is, ha a „korhadt fát kivágják”, vagyis a felesleges munkaerőt elbocsátják, majd csak elhelyezkednek valahogy. Saját menedzseri tapasztalatait ismertetve — egyebek között elmondja —, hogy egy osztály huszonegy munkatársából nyolcat szélnek eresztett és fizetésüket elosztotta a megmaradó tizenhárom között. Kevesebb dolgozóval több pénzért az osztály többet produkált. Ám szerzőnket a munkafegyelem megszilárdításán kívül más erkölcsi szempontok is vezérlik. Véleménye szerint el kell távolítani a talpnyalókat és azokat a vezetőket, akik másra hárítják a hibájukat. (Vajon megvalósítható ez az óhaj?) Kimondja: a vezetőtől nem szabad csalhatatlanságot várni. Neki átlag Három döntéséből kettő hibás lett volna, ha nem hallgatja meg munkatársait. Végezetül megtagadja Computer istenséget. Mítoszát, úgymond, papjai a technikusok terjesztik egzisztenciális okokból. Az a cikk, amelyben e könyvismertetést olvastam, elmondja azt is, hogy a szerző most túlbonyolult szervezetek leépítésével foglalkozik, gordiuszi csomókat vág el és „pofonegyszerű” megoldásokkal ér el eredményeket. Minderről célzatosan számoltam be, bár a túlszervezettség még nem fenyeget bennünket (a bonyolultságot egyebek között a párhuzamosság okozza), de nemegyszer a gazdasági vezető személyétől többet várunk, mint amennyit a műszaki fejlesztés, üzem- és munkaszervezés, termelési kultúra szintje, valamint az ő tapasztalatai és ismeretei alapján adni képes. Fölösleges terveket mi is gyártunk és féljük Computer istent, vagy csodát várunk tőle. Felnagyított kérdőjelek A gazdasági reform óta évente két-háromezer vállalati felső irányító vesz részt vezetőképző tanfolyamon. Óhatatlan a kérdés: meglátszik-e már ennek valamelyes hatása a vállalatok életében? Ellenpropagandaként egy történetet hallottam. Egy vezérigazgatónkat a tanfolyam olyannyira fellelkesítette, hogy hazatérve egyik reformot léptette életbe a másik után. Ez számtalan konfliktust okozott. Meglehet, a tempó túl gyors volt, vagy a reformokra még nem érett meg a helyzet, tény, hogy a vezetőgárda nem tudta és nem akarta követni. Végül annyira kiéleződött a helyzet, hogy a vezérnek mennie kellett. Meitner Tamástól, a vezetőképzési koordinációs bizottság titkárától kérdem, hogy mutatkozik-e már a tanfolyamok hatékonysága? A válasz: ilyen vizsgálatokat nem végeztek. Az bizonyos, hogy a vezetők jó részén fogott a tanfolyam. Rádöbbennek, hogy mit tudnak, mit kellene tudniuk. Vannak azonban tanfolyamok, amelyek nem képesek megbirkózni a vezetői csalhatatlanság érzetével. Ennek többnyire korszerűtlenségük, a vezetők igényeinél és ismereteinél alacsonyabb színvonaluk az oka. Gondoljuk csak el, a mai gazdasági vezető gárdánk 60 —70 százaléka egyetemet, főiskolát végzett és átlag több mint tízéves vezetői gyakorlattal rendelkezik. Hogy a vezetői csalhatatlansággal megküzdjenek, az nemcsak a magasabb színvonal, hanem a pszichológia dolga is. A kezdet kezdetén fel kell nagyítani a kérdőjeleket! Az önvizsgálat kérdőjeleit. Az egyik tanfolyamon például megbeszélést tartottak a termelékenységről. Volt olyan vállalati vezető ember, aki a téma hallatán vállat vont és kijelentette, hogy a termelékenység alakulása nem rajta múlik. A megbeszélés megrendítette hitében. A tanfolyamokon a vezetők általában tájékozottabbá válnak, megismerkednek egyebek között a számítástechnikával, az információ-elmélettel, a vezetés emberi tényezőivel, a gazdaságpolitikával, a gazdálkodással, s a döntések előkészítésének módszereivel. Információt kapnak a nemzetközi piacról, sőt minisztériumi vezetők révén egyes ágazatok munkájáról, terveiről is. A tanfolyamokon „fedezték fel”, hogy milyen elégtelen az ágazati tájékoztatás, amely pedig egyik feltétele a központi irányításnak. Hézagpótló az is, hogy az előadások a gyakran befelé forduló, a vállalat belső ügyeivel törődő vezetőket a központi koncepciókkal, munkájuk népgazdasági összefüggéseivel és társadalmi hatásával ismertetik meg. Mert szemléletformálásra is szükség van. Egyik feladat a tanfolyamon például egy, nyereségre orientált vállalat tervének az elkészítése. Ezt csoportokban végzik, óriási viták közepette. Az oktatók figyelik, hogy milyen információkat kérnek a döntési változatokhoz. Ez sem csupán technikai jellegű, hanem szemléletformáló feladat is. A vezetőképzőkön az is megmutatkozik, hogy a társadalmi kapcsolatok köre igen beszűkült. A tanfolyamokon új kapcsolatrendszerek alakulnak ki, a különböző gazdasági vezetők, a vezetők és az előadók,— az irányító hatóságok emberei és a tudósok — között, akik különböző szinten, területen, különböző módszerekkel azonos problémák megoldásán fáradoznak. A tanfolyamok lényegében általános vezetési ismereteket adnak, amellett azonban jobban kell törekedni arra, hogy a vállalati belső mechanizmus kifejlesztéséhez is segítséget nyújtsanak. E tanfolyamok s a vezetők továbbképzése között nem tehetünk egyenlőségjelet, mert az utóbbi a szakmai tudás folyamatos felfrissítését is megköveteli. Színvonalasabb és tudományosabban megalapozott tanfolyamokra van szükség. A kutatás, az oktatás és a gyakorlat területén egyszerre kell áttörni. A kutatásról szólva: egyik sürgős teendő összegyűjteni a szocialista vezetési tapasztalatokat. Huszonöt esztendő alatt igen sokra tettünk szert A baráti országok is elértek már sikereket a szocialista vezetéselmélet és tudomány kidolgozásában. A szocialista országok e tekintetben már együttműködnek, programjaikat összeegyeztetik, elméleti és gyakorlati tapasztalataikat kicserélik. A nyugati eredmények kritikai feldolgozásában is vannak még tennivalóink. Vezet-e a művezető Ezenkívül horizontálisan és vertikálisan is tovább kell fejleszteni a vezetőképzést. Kiterjesztendő egyebek között az államigazgatás, a tudomány, a kultúra és az egészségügy területére és a közép-, valamint alsószintű vezetőkre is. Utóbbira azért van szükség, mert ellenük nem lehet vezetni. (Lásd a reformer vezérigazgató bukását!) Eddig már kísérleti jelleggel 14 000 közép- és alsószintű vezető számára tartottak tanfolyamot. Ezeken egyebek között kitudódott, hogy milyen kevéssé körülhatároltak a munkakörök. Különösen bizonytalannak tűnik a művezetők helyzete. Jogaikat nem ismerik, felelősséget nem éreznek. Felülről munkásnak, alulról vezetőnek tekintik őket, ám a vezetéshez nincs hatáskörük. Nemegyszer a kontraszelekció érvényesül beállításukkor. Miért is vállalná valaki ezt a posztot, ha mint szakmunkás, többet keres? A művezető helyének és szerepének tisztázása azért is fontos, mert egyik állomása, lehetősége a munkások vezetővé való nevelésének. Mindez azt bizonyítja, hogy a vezetővé nevelés és képzés jóval túlterjed a tanfolyamokon. Része az oktatási rendszernek, a gazdaságirányításnak, káderpolitikai feladatainknak és tudományos jelentősége is van. A káderpolitika a vesetájre számba jöhető embereit felkészítését is magában foglalja. Vezető garnitúránk átlag ötvennesztendős és utánpótlásra is gondolni kell. Az egyetemeken egyre több szakon tanulnak általános vezetési ismereteket. Ez a feladat sajátos, oktatási megközelítési módja. Ám nem csupán az iskolában tanul az ember, az életben is. S ott különböző munkakörökön át vezet felfelé az út A vezetés egyik iskolája tehát maga a vállalat. Kovács Judit 5 Epizódok CSEHOV életéből SZÍNES, SZÉLES VÁSZNÚ SZOVJET FILM Főszereplők: MARINA VLADY és NYIKOLAJ GRINYKO Bemutató: NOVEMbER 26