Magyar Nemzet, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-09 / 288. szám
Szerda, 1970. december 9. Könyv az MSZMP X. kongresszusáról A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa című könyv, amely most jelent meg a Kossuth Könyvkiadónál, tartalmazza a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának előzetes jelentését a X. kongresszus küldötteinek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának beszámolóját, a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését, Kádár János vitazáró beszédét, a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának határozatát a párt munkájáról és a további feladatokról, a Magyar Szocialista Munkáspárt szervezeti szabályzatát, valamint a párt új központi vezető szervei tagjainak névsorát. A Komárom megyei képviselőcsoport ülése Az országgyűlési képviselők Komárom megyei csoportja kedden a Komáromi Kőolajipari Vállalatnál tartotta ülését. Az 1,3 milliárd forintos fejlesztési program eredménye, hogy ma már több mint 2 millió tonna kőolajat dolgoz fel a komáromi vállalat, és 200-féle terméket állít elő. A termékek minősége eléri a világszínvonalat, s ez biztosítja a piacot nemcsak a környező szocialista országokban, hanem Nyugat- és Délkelet-Európában, sőt a tengeren túl is. A képviselők elismeréssel nyilatkoztak a komáromi vállalat 2000 dolgozójának munkájáról, akik évenként 2,5 milliárd forint termelési értéket állítanak elő. Több képviselő javasolta, hogy az iparág fordítson nagyobb gondot az új termékek propagálására, népszerűsítésére. Nagyobb reklámot érdemelne például a multiszuper olaj, amely ugyanolyan jó minőségű termék, mint a Shell-cég motorolaja. A képviselők tanácskozása gyárlátogatással fejeződött be. Szerdán megkezdődik a karácsonyfa-árusítás A karácsonyi ünnepek „kellékei”, az illatos fenyőfák első szállítmánya kedden megérkezett a Tolbuhin körúti Nagyvásárcsarnokba is. 4468 folyóméter fenyőből válogathatnak már szerdán reggel a vásárlók. Az árusítást — a korábbi évekhez hasonlóan — a Sörház utcában bonyolítják le. Nívódíjas műszaki könyvek Solt Sándor, a Műszaki Könyvkiadó igazgatója ünnepélyes keretek között nyújtotta át a múlt esztendőben megjelent, a termelés és a tudomány területén kiváló műszaki alkotások szerzőinek a nívódíjakat. Dr. Kolozs Ede Vegyszervizsgálat, Merényi Ferenc A magyar építészet 1867—1967, Bozsó István—Halmos Imre Regisztráló és adatrögzítő készülékek, Felföldi László Anyagmozgatási folyamatok tervezése, Bonkáló Tamás szerkesztésében Textilkikészítő ipari műveletek és berendezések, valamint Réthelyi— Szakács—Török—Zinner Acélok és fémötvözetek spektroszkópos elemzése című művéért részesült az idén nívódíjban. Bútorok -- lakásméretre A Kossuth Lajos utca 12 alatti lakberendezési üzletben a jövőben NDK gyártmányú különleges bútorokat mutatnak be és árusítanak. Az első bemutatóra most került sor és ennek keretében az eisenbergi és a helleraui bútorgyártó kombinátok legújabb gyártmányait állították ki. Hétféle szobaberendezés sorakozik a teremben és ezeknek az a jellemzőjük, hogy elemenként összecsomagolva szállítják és a vevő lakásán szerelik össze az egyes bútordarabokat. A bútorok úgy vannak szerkesztve, hogy a vevő tetszése, illetve a lakás mérete szerint több vagy kevesebb darabot állítanak fel. Az NDK-ból szakemberek érkeznek, akik magyar kollégáikat megtanítják a bútorok szerelésére. Magyar Nemzet Mennyire hatékony a műszaki munka Kohók metallurgusok, hengerművek hengerészek nélkül A Lenin Kohászati Művek szakemberigény-prognózisa A tudomány és a technika fejlődésének a felgyorsulása mélyrehatóan érintette a vaskohászatot is. A korszerűsödés üteme a jövőben sem csökken, ami újabb és újabb feladatok elé állítja a kohászati üzemeket. Ennek tudatában a Lenin Kohászati Művekben örömmel vették az MTESZ szervezési és vezetési tudományos társaságának felkérését, hogy készítsenek egy mikroökonómiai módszereken alapuló tanulmányt, amelyben a műszaki fejlődés és a szakemberigény összefüggéseit elemzik. Körvonalazzák, mivel számolhatnak a két soron következő ötéves tervidőszakban, vagyis 1980-ig. A felmérő munka sokkal több időt, fáradságot kíván, mint gondolták, közvetve vagy közvetlenül részt vett benne a gyár majdnem minden szervezeti egysége. A vizsgálatnál Tymowski lengyel professzor munkacsoportja által kidolgozott kérdőíves módszert alkalmazták. A gyáron belül a felmérés egyik szervezője és irányítója Simon Béla kohómérnök, műszaki tanácsadó volt, aki nemrég összefoglalta a munka legfontosabb tanulságait, következtetéseit. Az ilyen jellegű elemzések szükségességét meggyőzően bizonyítja a kohászat gyors ütemű fejlődése az utóbbi évtizedben, amely kihatott a munkaerő mennyiségére és minőségi összetételére. Nagy változást hozott például az oxigénes acélgyártás térhódítása, a folyamatos öntés megjelenése, a hengersoroknál alkalmazott új gépek, az automatizálás, a számológépes folyamatvezérlés. A korszerű ércelőkészítési eljárások eredményeképpen azonos kohótérfogattal kétszer akkora termelés érhető el. Az oxigénes acélgyártással a hagyományos eljáráshoz képest a termelékenység hétszeresére nőtt és a munkaerőszükséglet egyharmadára csökkent Két és félszeres elmaradás A kohászati kombinátok esetében az egyik legtöbbet mondó mutató az ezer tonna nyersacél előállításához szükséges fizikai dolgozók száma. Az USA kis- és középüzemeiben ez a munkásszám 1962- ben 7,18 volt, az NSZK-ban 1969-ben viszont már csak 6. Az angol acéliparban 1968-ban 7,7 munkás jutott ezer tonna acéltermelésre, műszaki fejlesztéssel azonban 1980-ra ezt a munkásszámot átlagosan 2,5-re kívánják javítani. Anglia esetében ez a fejlesztés azt jelenti, hogy a következő tíz év alatt mintegy százezer kohászati dolgozó elhelyezése, átcsoportosítása válik szükségessé. A magyar vaskohászatban az 1964-es adatok szerint 17,8 fizikai dolgozó jutott ezer tonna acéltermelésre, vagyis hat évvel ezelőtt az akkori világszínvonalhoz képest ez amutató azt jelzi, hogy a műszaki elmaradottságunk akkor két és félszeres volt. Mivel a műszaki fejlődés üteme a kohászatunkban az átlagosnál nem vált erőteljesebbé az utóbbi években, ezért ez a színvonalkülönbség a jelek szerint ma is fennáll. A következő két ötéves tervben azonban igen erőteljes fejlesztés várható a magyar kohászatban is. Ennek eredményeképpen például az LKM- ben a prognózisok szerint 1980-ra az ezer tonna acéltermeléshez szükséges munkáslétszám 8-ra csökken. Ez ugyanakkor már nem lesz világszínvonal, de ha az üzem sajátos körülményeit nézzük — például az üzemnagyságot, vagy azt, hogy százéves műről van szó, amelyet csak részleteiben korszerűsítettek —, akkor ez az eredmény már igen kedvező. A kitűzött cél elérése minden vonatkozásban nagy erőfeszítéseket követel, többek között azt is igényli, hogy a változások hatását előre lássák a szakemberállományra, a dolgozók képzettségi struktúrájára. Az ilyen előrelátás szükségességét csak aláhúzza az a tény, hogy az LKM a szokványos kohászati üzemtípusoktól sokban eltér: szerteágazó mély vertikum jellemzi az olvasztástól a csavargyártásig, az öntéstől a kovácsoló munkáig. A felmérésnél a lengyelek által alkalmazott szintmérő skálával dolgoztak. Ennek a lényege: a termelő berendezések és üzemek műszaki szintjét tizenegy fokozatba sorolják. Az első fokozatba tartozik a kézi erővel, kézi szerszámmal végzett munkafolyamat, míg a legutolsóba a magas fokon automatizált, az embert is helyettesítő termelő folyamat Cél: a világszínvonal A tervek szerint a műszaki fejlesztés hatására az LKM műszaki szintje a következő két ötéves terv alatt a mai 5,2-es fokozatról 7,5 fokozatra emelkedik. Az automatizált műveletek aránya például az 1960-as évi 0,5 százalékkól 40 százalékra nő. Amíg tíz évvel ezelőtt a gyártmányaik összességének csak 41 százaléka közelítette meg a világszínvonalat, addig 1980-ban a gyár termékeinek túlnyomó többségétől ezt várják. Ez a fejlesztés a gyárvezetéstől megköveteli, hogy nagy gondot fordítsanak a műszakiak és munkások továbbképzésére, a kutatásnál, a gyártmányfejlesztésnél dolgozók munkája hatékonyságának növelésére, a termelésirányítás javítására. Ez idő alatt például a műszerészek és az automatikával foglalkozó szakemberek száma háromszorosára nő a gyárban. A felméréssel és az annak alapján készült elemzéssel a gyár vezetése megfelelő támpontot kapott ahhoz, hogy milyen átcsoportosítások, átképzések válnak majd szükségessé, például a fizikai állománynál azért, mert a tevékenységi körök intellektuális tartalma bővül. Erre már az új munkások felvételénél is figyelnek. A betanítást nem igénylő segédmunkási munkakörök 1960. évi 47 százalékos aránya például 16 százalékra csökkent. A betanítást, illetve részben hagyományos szakmunkási ismereteket igénylő, a régi termelő berendezéseket kiszolgáló munkakörök aránya ez idő alatt 50 százalékról 67 százalékra nő. Az automatizált, részben elektronikus folyamatszabályozással történő termelésben — ez 6—11-es műszaki szint — az új vagy nagyrészt új tartalmú szakmák aránya pedig 3 százalékról 17 százalékra emelkedik. Az új szakmákra különösen nagy figyelmet kell fordítani. Külföldi szakcikkek, prognózisok ma már arról beszélnek, hogy a kohászati kemencéktől rövidesen eltűnnek a metallurgusok, a hengersoroktól pedig a hengerészek. Amennyi túlzás, annyi igazság is van ebben. Az LKM-ben végzett felmérésből is egyértelműen kitűnik az az egyre erőteljesebben érvényesülő tendencia, hogy állandóan csökken az olvasztárok, a hengerészek, az öntők, a segédmunkások száma. Megszűnő és új munkakörök Az LKM nagyolvasztóműjénél például — amely a jelenlegi 4,6-os szintű besorolásról tíz év múlva 7-es szintre fejlődik — időközben mintegy 76 munkakör szűnik meg. Ugyanakkor 70 új munkakör keletkezik is: például elektrikus, automatikával dolgozó technológus, járatirányító és más képzettséget igénylő beosztás. Az 1972-ben üzembe kerülő, teljesen automatizált nemesacél-hengerműnél például a hengerész szakmunkások aránya 18 százalék lesz, ami a jelenlegi nemesacélfinomhengersornál az arányuk eléri a 65 százalékot. A legkorszerűbb hengersoroknál olyan nagy a műveleti gyorsaság, az ütemesség, amelynek már csak az automatika tud megfelelni. A kormánypadi automatika kezelőinek nem kell például szakmunkásoknak lenniük, annál fontosabb azonban, hogy üzempszichológiai vizsgálatokkal ellenőrizzék reflexeiket, rátermettségüket. A műszaki fejlődés velejárója a műszaki dolgozók számának a növekedése, s ez a világjelenség az LKM-ben is érvényesül. Arányuk az 1960. évi 7,7 százalékról 1980-ig 10,3 százalékra emelkedik. Az új feladatok a jelenlegi szakmunkásgárdán belül is jelentős átcsoportosításokat igényelnek. A munkás kategóriában például több középfokú szakképzettséggel rendelkező dolgozóra lesz szükség. Ezenkívül több forgácsolóra, villanyszerelőre, lakatosra, forrasztóra. A szakképzettség nélküli, úgynevezett „gyakorlati szakemberek” arányát — jelenleg a műszaki állomány húsz százalékát teszik ki — tervszerűen kell majd csökkenteni. Feltétlenül megerősítésre szorul a gyártmányfejlesztő és a kutatómérnökgárda. Az LKM 1980-ra ugyanis a fejlesztések során nemesacélt előállító gyárrá válik, s ez a profil igen kutatásigényes. A villamosmérnökök száma is ugrásszerűen nő: 1960. évinél háromszorta-négyszerte több munkakör igényli majd tevékenységüket. Az LKM-nél eddig is látták, érezték sok vonatkozásban a műszaki fejlesztésből adódó feladatokat és hatását a munkaerőre, illetve a képzettségi struktúrára. Az MTESZ által ösztönzött felmérés azonban világosabbá tett sok összefüggést és így — további elemzések készítésével — határozottabban, céltudatosabban tudnak majd előrelépni. Kamarosan térülhet meg a felmérésbe, az elemzésekbe fektetett fáradság, energia. Keserű Ernő Ki fizet vízkészlethasználati díjat Január elsejével országszerte életbe lép a vízkészlethasználati díj, amelynek bevezetéséről és tarifájáról az Országos Vízügyi Hivatal elnöke intézkedett. Vízkészlethasználati díjat kötelesek fizetni a közüzemi víz- és csatornamű vállalatok az általuk szolgáltatott ivóvízminőségű és nem ivóvízminőségű víz után; az állami vállalatok és egyéb állami gazdálkodási szervek, szövetkezetek, vállalatok, továbbá ipari és kereskedelmi tevékenységük körében felhasznált víz után az állami gazdaságok és mezőgazdasági termelőszövetkezetek, a vízszint káros megváltoztatását előidéző bányavállalatok. A vízkészlethasználati díj alól mentes a mezőgazdasági célokra — öntözésre, haltenyésztésre stb. —, valamint a bányavállalatok saját üzemében felhasznált vízmennyiség. A közüzemi víz- és csatornamű vállalatok által fizetendő vízkészlethasználati díj köbméterenként tizenöt fillér. Ezt a díjat a vállalat által beszedett vízdíj magában foglalja. Más felhasználók különböző kategóriába sorolva köbméterenként 2—18 fillér között változó vízkészlethasználati díjat fizetnek. Amennyiben a felhasználó a vízjogi engedélyben meghatározott mennyiségnél több vizet fogyaszt, a többletmenynyiség után százszázalékos pótdíjat, kisebb fogyasztás esetén pedig a fel nem használt vízmennyiség után ötven százalékos vízkészlethasználati díjat köteles fizetni. Nem kell a százszázalékos pótdíjat fizetni, ha az eltérés nem haladja meg a tíz százalékot, illetve, ha a kisebb mértékű fogyasztást olyan átmeneti termeléscsökkenés okozza, amely a vízjogi engedély módosítását nem teszi szükségessé. A vízkészlethasznáálati díj a Vízügyi Alapot isML Városrendezés a Duna és az Adria tájain Dr. Gerő László a közép-európai kulturális találkozóról A közelmúltban tartották meg az olaszországi Goriziában az UNESCO védnöksége alatt az ötödik közép-európai kulturális találkozót, amelyen Ausztria, Csehszlovákia, az NSZK, Olaszország, Jugoszlávia és Magyarország küldöttei vettek részt. A nyolctagú magyar küldöttséget Deák Sándor, a Műszaki Egyetem urbanisztikai tanszékének docense vezette, aki egyike volt a magyar előadóknak. Előadást tartott dr. Gerő László egyetemi tanár, és dr. Korompay György professzor, a Városépítési Tudományos Intézet főmunkatársa is. Dr. Gerő Lászlót, aki a magyar műemléki városok védelmével foglalkozik, arra kértük, summázza a jelentős tudományos megbeszélés célját, eredményeit. — Az idei goriziai találkozó a közép-európai városrendezés eredményeivel foglalkozott. Ezek a találkozók közvetítő szerepet töltenek be a részt vevő országok között, keresik a közeledés, együttműködés további lehetőségeit. Az első középeurópai kulturális találkozó 1966-ban a költészet jegyében zajlott le, a következő évben is irodalmi témát ölelt fel. A hagyományban rejlő kultúra értékeivel, a mítosz és valóság szerepével foglalkozott a további kettő, míg az idén a hat részt vevő ország azt taglalta, hogy az Adria és a Duna között a városrendezés terén milyen hatások és irányzatok érvényesültek. Több olasz előadó hangsúlyozta, hogy a történelmi városrészeken átvezető új utakat a városmag körül helyes kiépíteni. Szó esett a városi gyermekek mozgásigény lehetőségének fontosságáról, a magasépületek, modern beépítések esztétikai veszélyeiről a régi, kis házakból álló városrészekben. Milyen városrendezési dokumentumokkal illusztrálták az új elképzeléseket? — Gazdag urbanisztikai kiállítást láthattunk, amely bemutatta Grado rendezési tervét, ismertetett egy olasz általános urbanisztikai elképzelést a hat országot érintő térre. Dokumentációk ismertették a bécsi műegyetem építésztörténeti tanszékének városfelméréseit; a feltárt hibák közül ennek hatására többnek a kijavítása máris folyamatban van. Élénk érdeklődés nyilvánult meg a magyar történeti városokat, így a Budát, Egert, Kőszeget, Sopront bemutató színes képek iránt, számos hasonlóságot mutattak az olasz elnök által példaképpen felhozott csehszlovák rezervátumok, így Tábor, Tele védett történelmi városképei. De több eredeti helyszínt is alkalma volt megtekinteni a kongreszszus vendégeinek, így a kis Cividale városkát, a VIII. századi palotakápolnával, az Isonzó kanyargó sziklás portfoka fölött álló magaslatot uralja a „tempietto” páratlan épületecskéje, kitűnően restaurált állapotban. A magyar küldöttség megtekintette a magyarországi kihatásaiban is igen jelentős egykori központ, Aquileia V. századi települését is. A jövő évi találkozóra hárul majd az idein ismertetett problematika tisztázása és a gyakorlati teendők megbeszélése, amely valamennyi részt vevő ország szakembere számára hasznosnak ígérkezik. F. R. A koraszülések nagy száma intézkedéseket sürget Hazánkban rendkívül magas a koraszülések aránya, csaknem kétszerte több csecsemő születik 2500 grammnál kisebb súllyal, mint más európai országokban. Erről a fontos kérdésről, okairól és következményeiről tanácskoztak a demográfusok és az orvosok kedden Pécsett. Dr. Szabady Egon, az MTA Demográfiai Bizottságának elnöke, a KSH elnökhelyettese elmondta: 1950-ben az összes élveszületett csecsemőnek még csak hat százaléka „érkezett” korábban, 1960-ra, ez az arány már 9,6 százalékra nőtt. A legutóbbi két esztendőben 10,8—10,9 százalék volt a 2500 grammnál kisebb súlyú újszülöttek aránya. A legtöbb koraszülés az iparban — ezen belül is főleg az építőiparban és a közlekedésben — dolgozó fizikai munkás anyáknál fordul elő. A második helyen a mezőgazdasági fizikai munkát végző nők állnak és a legalacsonyabb a koraszülés aránya szellemi pályákon dolgozó anyáknál. A tanácskozáson részt vett demográfusok és orvosok egyöntetűen állást foglaltak amellett, hogy preventív gazdasági és egészségügyi intézkedéseket kell tenni a koraszülések nagy számának csökkentésére. Exportált importál a BÁV Hatalmas forgalmat bonyolít le a Bizományi Áruház Vállalat. Idei bevétele eléri majd a 820 millió forintot, ami 14,2 százalékkal lesz több mint a tavalyi. Emellett a zálogházi üzletág külön félmilliárdos forgalmat mutat majd az év végén, ez viszont csak három százalékkal több, mint az elmúlt esztendőben. Néhány év óta a BÁV élénk export-import üzletekkel is foglalkozik. Az exportban partnerei az ARTEX és a KONSUMEX Külkereskedelmi Vállalat és exportüzleteiket a Béta-szerződés alapján, közös haszonra bonyolítják le, így egyformán érdekeltek a minél jobb értékesítésben. Az idén több mint hatszázezer dollár értékben exportált a három vállalat nyugati országokba festményeket, modern ezüstöt, briliánst, régi fazonú aranytárgyakat, szobrokat, stílbútorokat, üvegárut, porcelánt, csillárt és különféle műtárgyakat. Természetesen, kizárólag olyan tárgyak kerültek exportra, amelyek műérték szempontjából nem védettek és kivitelük nem csökkenti az ország nemzeti kincseit. Ezért minden exportra szánt tárgyat múzeumi szakértőkből alakult zsűri bírál el és ellenőriz. Jövőre már külföldi aukciókon is értékesítünk műtárgyakat. Az exporthoz hasonló értékben importot is eszközöl a Bizományi Áruház Vállalat. Az import lényegesen fejlődött, amennyiben tavaly még csak százezer, az idén már hatszázezer dollár volt a behozott cikkek értéke. Iránból és Pakisztánból például mintegy hatezer darab értékes, finom perzsaszőnyeget vásárolt a BÁV. A szőnyegek iránt rendkívül nagy hazánkban a kereslet. Ugyancsak Iránból importáltunk népművészeti bőrvánkosokat, táskákat és egyéb bőrdíszműcikkeket, rézedényeket, vázákat, amelyek a lakáskultúra színvonalának emelését szolgálják. Vásárolt a BÁV ötvenezer dollárért Iránban művészi ötvösmunkájú aranyékszereket, drágakövekkel díszített brossokat, fülbevalókat, gyűrűket, karpereceket. Az aranyékszer-importot tovább is folytatják és miután az ellátás ebből a forrásból folyamatosnak ígérkezik, a Párizsi utcában rövidesen megnyitják Rubin néven a második bizományi ékszer-szaküzletet. Mongóliából legutóbb harmincezer bőraktatáskát hozott be a vállalat. Pakisztánból bőrkabátokat importáltak. Jövőre is mintegy negyvenezer darab érkezik. Olaszországban most tárgyalnak egy nagy tétel finomkötöttáru megvásárlásáról, amelyet olyan olcsó áron hoznak itthon forgalomba, hogy jelentős konkurenciát okoz majd a hazai piacnak. Egyiptomban különféle bútorokat, szobrokat, üvegvázákat vásároltak. Nagy importszerződéseket kötöttek Kanadában és Ausztriában szőrmeáruk vásárlására. G. J. 5