Magyar Nemzet, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-16 / 294. szám

Magyar tanúvallomások „a Halál váltóőre” bűnperében Bécs, december Lapunk olvasóit 1961 óta, amikor SS-Hauptsturm£ührer Franz Novak,ot, Adolf Eich­­mann egykori főmunkatársát — másfél évtizedes bujkálás után — végre letartóztatták, több alkalommal tájékoztatták bűnperének fejleményeiről. A „Halál váltóőrét”, ahogy a vi­lágsajtó hasábjain sűrűn em­legették, szörnyű náci múlt­jáért első ízben 1964-ben von­ta a bíróság felelősségre. Ek­kor a tömeggyilkosság vádja alól ugyan az esküdtek egy­hangú verdiktjükkel felmen­tették, de 5:3 arányban bű­nösnek mondották ki egy, im­máron 150 éves osztrák BTK- beli paragrafus alapján, mert „a magyarországi deportálta­kat oly módon zsúfolta össze a vagonokban, hogy már ezáltal is sokuk halálát idézte elő. Transzportálta őket az ausch­witzi megsemmisítő táborba annak ellenére, hogy tudomás­sal bírt a rájuk váró tragikus sorsról, a gázhalálról”. A 87. § szerint A hivatkozott 87. § szerint „bűnös nyilvános erőszakos­kodásban az, aki gyűlöletből oly cselekedeteket hajt vég­re, amelyek az emberek biz­tonságát és egészségét veszé­lyeztetik”. A bíróság ezért el­ső fokon mindössze 8 évi elzá­rásra ítélte azt a vádlottat, aki főtárgyalási vallomása si­került legalább egymillió em­ber Auschwitzba való depor­tálását irányította, s juttatta ezzel őket a gázhalálba. Általános volt az osztrák jogászvilág vélekedése, hogy az alkalmazott büntetőtörvény­könyvi 87. § kétségtelenül ki­zárólag azt a célt szolgálta, hogy felelősségre vonható le­gyen az a vasutas, akinek szolgálati kötelességmulasztá­sa folytán bekövetkezett bal­eset utasok életét veszélyez­tette. Az „Oberste Gerichts­­hof", a legfelsőbb bíróság is erre hivatkozva az esküdtszé­ki ítéletet megsemmisítette, s újabb főtárgyalás tartását ren­delte el. A második főtárgyaláson azután az esküdtek még cif­rább verdiktet hoztak. Mind­össze tíz napig tartó tárgya­lás után Novakot egyhangú verdikttel ismét bűnösnek mondották ki. Ennek ellenére 4:4-es szavazataránnyal — miután szavazategyenlőség ese­tén a vádlott javára kell dön­teni — felmentették. A máso­dik szavazás arra a kérdésre szólt, hogy „a vádlott tettét parancskényszer hatása alatt követte-e el?” A laikus esküdtbírák ítéle­téről általában joggal vélik, hogy abban a közvélemény tükröződik vissza. Pregnáns megnyilvánulása volt ennek a vélekedésnek Bécs herceg­érsekének, dr. Franz König bíborosnak 1966 karácsonyán, az ítélet elhangzása után, az osztrák televízióban tett nyi­latkozata is: — Ha bizonyos bírósági íté­letek a legutóbbi időben vi­lágszerte Ausztria tekintélyé­nek ártottak, úgy az nem egyedül az esküdteket terheli. Ők csak hordozói és áldozatai annak a veszélyes osztrák mentalitásnak, amely saját múltjáért nem akar felelőssé­get vállalni és amelyik saját bűnei alól a mások bűneire való utalással vél magának felmentést adhatni...”­­ A második főtárgyalás előtti időben átnyújtották a „Náciz­mus Üldözötteinek Bizottsága” által összegyűjtött, budapesti közjegyzők előtt tett tíz tanú­­vallomást, amelyek igazolták, hogy Novak, aki az Európa­­szerte folytatott deportálások­ban irányító szerepet játszott, Magyarországról közel félmil­lió ember elhurcolását a hely­színen személyesen szervezte meg. Ezenkívül Magyarország vidéki városaiban, s azután Budapesten személyesen is el­követett különböző, rendkívül súlyos bűncselekményeket. Vádolnak a jegyzőkönyvek Dr. Schmieger főügyész — aki egyébként a későbbi fő­tárgyalásokon erőteljesen kép­viselte a vádhatóságot — ak­kor még kitért a magyar ta­núk meghallgatása elől: — Nem sokkal e főtárgyalás megkezdése előtt kaptam csak kézhez a magyar tanúk ottho­ni kihallgatásáról szóló jegy­zőkönyveket — mondotta. — Negyedévre lett volna szüksé­günk, hogy a valóban súlyos tartalmú vádakat ellenőrizhes­sük, s ezért a magyar tanúk meghallgatását, sajnos, mel­lőzni voltunk kénytelenek. Ez az ügyészi álláspont nem volt helyesnek tekinthető. Módjában állott volna ugyan­is a főügyésznek arra az idő­re, míg a nyilatkozatában jel­zett „vizsgálatot’­ lefolytathat­ta volna, a főtárgyalás elha­lasztását indítványozni. Nyil­ván ez volt azután, a világsaj­tóban is súlyosan kárhoztatott felmentéses ítéletet felülvizs­gáló „Oberlandesgericht Wien” álláspontja is. Ugyanis az el­ső fokú ítéletet — immár má­sodszor — ismét megsemmi­sítette, s elrendelte egy har­madik esküdtszéki főtárgyalás megtartását. Ez egy évvel ezelőtt, 1969 karácsonya előtt zajlott le. A főügyészség nem­­használta ki azt a több mint három évet, amely a magyar tanúk beje­lentése és az új főtárgyalás megkezdése között eltelt. Bár módjában állott volna — az Ausztriával fennálló jogsegély­egyezményünk igénybevételé­vel — a magyar tanúk ki­­hallgattatása, ezt elmulasztotta. Annyit tett meg, hogy e sorok íróját szakértő-tanúként a fő­tárgyalásra megidézte, s hoz­zájárult ahhoz is, hogy az ál­talam külön nyomatékkal megjelölt Eperjessy-Stöhr An­talt is utólagosan a főtárgya­láson való kihallgatásra meg­hívják. A tíz másik magyar tanút ezúttal sem idézték meg. ítélet és indokolása kiváló jogász, Oberlandes­­gerichtsrat­er. Josef Scheday vezette ezt a főtárgyalást, s ami osztrák bíróságok részé­ről náciperekben addig soha­sem történt, az úgynevezett parancskényszer fennállására is külön szakértőt hívtak meg. Ennek, valamint a két ma­gyar tanúnak vallomása alap­ján az esküdtek ezúttal már bűnösnek mondották ki ver­diktjükben Novakot, akit az­után a bíróság kilencévi szi­gorított börtönnel sújtott. Az ítélet indokolása kiemel­te, hogy a vádlott — tagadá­sával ellentétben — kétségte­lenül tudomással bírt arról, hogy az általa Auschwitzba transzportáltakra gázzal való megsemmisítés vár. Igazolták ezt a kihallgatott tanúk. Min­denekelőtt különítménybeli társa, Franz Sprinz, SS-Haupt­­sturmführer, aki elmondotta, hogy egy szolgálati megbeszélés folyamán, ahol a kommandó összes tagjai jelen voltak, pa­rancsnokuk, Adolf Eichmann tudomásukra adta: — Hitler a magyar zsidó­ság biológiai megsemmisítése céljából küldi Einsatzkom­­mandómat Magyarországra. Ugyanezt igazolta a főtár­gyaláson kihallgatott Erika Scholz is, aki Berlinben No­vak mellett titkárnőként dol­gozott: — Az Eichmann-komman­­dóban mindenki tudta, hogy miről van szó. Novak maga diktálta nekem gépbe „a ma­gyarországi zsidókérdés végle­ges megoldásánál követendő irányelveket”. Ezt a tervezetét Eichmann felülbírálta, helyes­bítette, s általam küldte vissza Novaknak a végrehajtásra. Elnök: — Szorgalmas volt-e Novak hivatali ügyeinek vég­rehajtásában? Erika Scholz: — Mi mind nagyon igyekeztünk, ő is, én is. A mi szolgálatunkat pa­rancsnokunk igen szigorúan irányította és ellenőrizte. Az ítélet indokolása ezt a két vallomást külön kiemel­ten idézi. Nem fogadják el Novak védekezését, hogy ő va­lójában egy „kis kifutófiú” volt csak. Az okmányok, ame­lyeken aláírásával intézkedett, bizonyítják, hogy „a mintegy félmilliónyi magyar zsidó de­portálása csak azért sikerült oly hihetetlenül rövid idő, hat hét alatt, mert Novak perc­nyi pontossággal kidolgozott, s általa részletekben is ellen­őrzött és végrehajtatott menet­rendje ezt lehetővé tette”. Emlékeztet az indokolás ar­ra is, hogy Novak „nagy ér­demeit” parancsnoka, Adolf Eichmann is külön kiemelte. Idézik perében, Jeruzsálemben tett vallomását: — Európai feladatomat csak azért tudtam végrehajtani, mert kitűnő munkatársaim vol­tak. Egész Európában folyta­tott deportálásunknak kivá­lóan pontos és igen szorgal­mas irányítója volt Franz No­vak ... A transzportálás módjára vonatkozóan az indokolás ki­emeli a főtárgyaláson ismer­tetett magyarországi deportá­­lási utasítás egyik legsúlyo­sabb pontját: „Szükség esetén száz személyt is lehet egy-egy tehervagonban elhelyezni. Még akkor is, ha az emberek szardíniák módjára lennének összepréselendők. Aki nem tart ki, az elpusztulhat...” Jellemzőnek idézi az indo­kolás azt a beszélgetési rész­letet is, amelyről egyik tanú vallott. Július közepén a kom­mandó vidéki deportálásának állandó helyszíni irányítója, Dieter Wisliccny, SS-Haupt­­sturmführer Budapestre érke­zett. A pályaudvaron össze­találkozott Novak kollégájá­val. Wisliceny: — Mi újság Bu­dapesten? Novak: — A budapesti pá­lyaudvarokon már egy kerék sem forog. Nyilvánvaló, hogy a magyarok ezzel a deportálá­­si üggyel tovább már nem akarnak foglalkozni. Bebizonyultan ezután kap­ta Novak azt a feladatot, hogy a magyar csendőrség mellőzé­sével, a kommandó tagjaival kisebb, rajtaütésszerű német egyéni deportálásokat hajtson végre. Szavahihető tanúk val­lották — mondja az indokolás —, hogy Novak vezette a júliu­si kistarcsai és sárvári inter­nálótáborokban összpontosított magyar zsidók deportálását is. Ugyancsak ő intézkedett a „hegyeshalmi halálmars” út­vonalán is. Fellebbezés után ■ Dr. Schmieger főügyész az ítélet kihirdetésekor azonnal fellebbezett életfogytiglani el­zárás büntetés kiszabása céljá­ból, dr. Rudolf Pippan védő és vádlott pedig a felmentésért, leg­rosszabb esetben pedig enyhí­tésért. A legfelsőbb bíróság végzése felől Bécsben, a ka­rácsonyi szünet miatt, hiteles­­■ értesülést szerezni nem lehe­tett Volt olyan nem hiva­talos közlés, amely szerint az „Oberlandesgericht” immár harmadszor megsemmisítette volna ezt az első fokú ítéletet is és negyedik főtárgyalást rendelt volna el Kaptunk azonban olyan, ugyancsak nem hivatalos információt is, amely szerint a legfelsőbb bíróság ezúttal még nem hozott dön­tést, hanem annak meghoza­tala előtt néhány újabb tanú­nak a Landesgericht által való pótlólagos kihallgatását ren­delte volna el. Ez utóbbi verzió látszik va­lószínűbbnek. Ilyen pótlólagos tanúkihallgatást igyekszik le­hetővé tenni az a megkeresés, amely a magyar igazságügyi hatóságokhoz érkezett. Igaz, hogy e tanúk közül már néhá­­nyan időközben elhunytak, a még életben levők azonban kö­telességüknek tartották volna, hogy idézés esetén a Budapes­ten évekkel ezelőtt eskü alatt tett vallomásukat a bécsi es­küdtszék előtt is megismétel­jék. Helyettük csak egyetlen­egy magyar tanú fog tehát most vallhatni. Elmondhatja majd, hogy Franz Novak mi­lyen kegyetlen módon végzett a szolnoki cukorgyári gettóban bevagonírozás előtt öngyilkos­ságot megkísérelt vagy járó­­képtelen súlyos betegekkel. Megcáfolhatja Novak hazug védekezését, aki a legutóbbi főtárgyaláson ezt vallotta: — Én a magyarországi de­portálás során a vidéken soha­­­sem jártam. Budapesten pedig csupán a kommandók tagjai­nak lakáselhelyezése volt a feladatom. Ekkor elnöki engedéllyel azt a kérdést intéztem Novakhoz, hogy miután „lakáselhelyezési foglalkozása” legfeljebb né­hány napig tarthatott, mivel töltötte azután idejét? Novák válasza, mosolygós arccal így hangzott: — Egész időmet bajtársaim­mal való pingpongozással és a szép Margitszigeten való sétá­­lással töltöttem el... Ezek után okmányszerűen és saját tapasztalataim alapján rábizonyítottam. A nácik bejövetelekor előbb 30 prominens németellenes po­litikus és gazdag zsidó össze­­fogdosását, deportálásukat Mauthausenbe és Auschwitzba ő irányította. Általában az így elfogottak nagy és gazdagon bútorozott lakásaiba helyezte el a kommandókat és azok tag­jait. Részt vett a magyar belügy­minisztériumban Baky és End­re vezetése alatt létesített „de­­portálási különítmény” eligazí­tásában, majd pedig számos vi­déki vasúti csomópontban sze­mélyesen is irányította a beva­­gonírozást. Később az imént már említett egyéni, német de­portálásokban vett részt. Bizo­nyításképpen a többi között felajánlottam a kistarcsai egykori táborparancsnokkal, Vasdényei István rendőrfel­ügyelővel felvett jegyzőkönyvi és magnószalagon is megőrzött, Novákot súlyosan terhelő val­lomását is. (Vasdényei időköz­ben Amerikában elhunyt.) Be­bizonyítottam, hogy az egykori Andrássy úton (ma Népköztár­saság útja) a MÁV igazgatósá­gán működött „Eisenbahn­­transport-abteilung” (ETRA) helyiségében személyesen in­tézte a deportálás céljából igénybe vett, kereken 200 teher­vonat percnyi pontosságú beál­lítását. Ezt az igazságszolgálta­tási rémregényt megnyugtató módon lezárni nem lehet anél­kül, hogy a magyar tanúkat meghallgassák. Ezek vallomá­sa ugyanis bizonyítja: Szolnokon Novák „szelektá­lást” rendelt el. A haldoklókat és az öngyilkosságot megkísér­lőket gyógyítás helyett egy sze­neskamrába vitette és ott in­jekciókkal ölette meg. (Ez a második tanúvallomás megerő­sítené a most beidézett tanú hasonló vallomását.) Kaposvárott is Novák irá­nyította a deportálás művele­tét. Durván gyömöszöltette a közel százfőnyi csoportokat az egyes vagonokba. Ugyanúgy ő intézkedett Be­regszászon Kecskési-Tollas Ti­bor csendőr főhadnagy segít­ségével a bevagonírozásról és ellenőrizte személyesen a te­hervagonoknak lánccal és la­kattal való hermetikus lezá­rást. Egy tanúvallomás szól No­váknak Debrecenben elköve­tett gyilkosságáról. Lelőtt egy leányt, akinél személyi moto­zás során­­ megtalálták kis aranyóráját. E tanúk ez ideig nem kaptak idézést. Lévai Jenő REZGÉS­CSILLAPÍTÓ GÉPALAPOK RAKTÁRBÓL kaphatók, ILLETVE MEGRENDELHETŐK A KOM, MUTI, PRODINFORM­A BEMUTATÓTERMÉBEN Budapest, V„ Arany János utca 22. MOST RENDELJE MEG 1971. ÉVI “15S? SZÜKSÉGLETÉT! 1971. évi szállításra már rendelhetők ELBOR szerszámok is (gyorsacél, edzett acél, öntvények stb. megmunkálására) FELVILÁGOSÍTÁS! SZAKTANÁCSADÁS! Madar Nemzet Szerda, 1970. december 16. Miért zuhant le a korlát a Leányka utcában Súlyos baleset történt a Budapesti Lakásépítő Válla­lat budafoki lakótelepi építke­­zésénél A Leányka utca 3—5. szám alatt épülő házban az első és második emelet kö­zötti pihenőnél futott Mészá­ros András segédmunkás. Megbotlott, a védőkorlátra esett, a védőkorlát kiszakadt és a fiatalemberrel együtt le­zuhant. A 21 éves segédmun­kást életveszélyes állapotban szállították kórházba. A felelősség megállapításá­ra indított rendőri vizsgálat most fejeződött be. Megálla­pította, hogy Bollog Pál 43 éves művezető, valamint Molnár Vitályos 51 éves épí­tésvezető mulasztást követett el. A védőkorlát ugyanis nem felelt meg a biztonságtechni­kai követelményeknek, mert csak egysoros, és lábdeszka nélküli volt. A szót, hogy „védőkorlát”, ez esetben idé­zőjelbe tehetjük: csak egy­szerű kiékeléssel rögzített deszka volt, amely a legki­sebb nyomásra is elmozdul­hatott. Gyakorlatilag tehát nem védett senkit, hanem csupán figyelmeztetett. A művezető kötelessége lett volna megfelelő, valóban vé­dőkorlát elkészítéséről gon­doskodni, az építésvezetőnek pedig utasítást adni­­a korlát átépítésére. Mulasztásuk köz­vetlen okozati összefüggésben áll a fiatalember súlyos bal­esetével, ezért a főkapitány­ság vizsgálati osztálya vád­emelési javaslatot tett a Fő­városi Főügyészségnél Bollog Pál és Molnár Vitályos el­len, foglalkozás körében el­követett súlyos testi sértést okozó gondatlan veszélyezte­tés miatt. A másik üzemi baleset, amelynek vizsgálatát ugyan­csak most fejezte be a rend­őrség , halállal végződött. A XI., Kondorosi út 8. szám alatt levő Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyárban Geiger Vil­mos 56 éves villanyszerelő, régi, kiváló szakmunkás, a fiatalok gondos nevelője és oktatója egy teherliftet javí­tott Kajári Róbert 17 éves segédmunkással együtt. Az emeletkapcsolót állították be pontosra, mert a lift mindig egy kicsit lejjebb vagy fel­jebb állt meg a kelleténél. A javítás után többször ki­próbálták, hogy minden rend­ben van-e. A fiatal Kajári is igen precíz akart lenni és belülről a liftkosárból is meg akart győződni munká­juk pontosságáról. Kérésére az idős villanyszerelő meg­engedte, hogy a fiú szabály­­ellenesen beszálljon a lift­kosárba és figyelje meg, az emeleteknél jól vált-e a szintkapcsoló. Az automata teherlift ajtó nélküli, három oldalán is csak derékig zárt típusú volt, amelybe csak be­tolják az árut és még kísérő személynek is tilos benne utazni. Amíg a fiú az ajtó nélküli liftben figyelte a szintváltót, Geiger az emele­teken a liftpálya külső ajta­ját is kinyitotta, hogy lássa a liftkosárban a fiút és közben figyelje az emeleti jelzőkap­csolók működését is. A fiú egyszer már végigutazott a teherlifttel, ám másodszor egy pillanatra kihajolt a liftkosár­ból, a villanyszerelő abban a pillanatban pedig éppen s­em rá, hanem az emeleti jelző­kapcsolóra figyelt. Ez a pil­lanat elegendő volt ahhoz, hogy a­­lefelé jövő ellensúly­zó szétroncsolja a fiú fejét. A rendőrség foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyezte­tés miatt vádemelési javas­lattal élt az ügyészségnél Geiger Vilmos ellen. Rendőrkézen a kelenföldi lakótelep visszajáró betörője Az utóbbi két hétben a XI. kerületi rendőrkapitányságra egymás után több feljelentés futott be ismeretlen tettes el­len, aki a kelenföldi lakótelep házaiba betört és a szobákat feldúlva készpénzt, ékszere­ket, táskarádiókat, takarékbe­tétkönyvet, férfiholmikat sze­dett össze. Alig tizennégy nap alatt több mint 50 ezer forint értéket lopott el A nyomozók egyik nap, ké­sőn este, a kapuzárás előtti percekben végigkutatták a ke­lenföldi lakótelep lépcsőházait. Az egyikben meglapulva talál­tak is egy 15 éves fiút. Ő volt a lakótelep visszatérő betörő­je, H. Béla, a kerületi kapi­tányság régi ismerőse. Most is csak arra várt, hogy, mint minden este, amióta megszö­kött az aszódi intézetből , zárják be a kapukat és észre­vétlenül ott aludhassék vala­melyik ház szárító helyiségé­ben. * H. Béla minden további nél­kül bevallotta, hogy mint any­­nyiszor, ismét ő tört be a ke­lenföldi lakásokba. Amikor két héttel ezelőtt összeveszett intézeti nevelőjével és meg­szökött , egyenesen ide tar­tott. Éjszaka itt aludt, nap­közben ide tört be. A lopott ékszereket fillérekért elkótya­vetyélte az utcán. A férfihol­mik nagy részét egy-két napi viselés után bedobta a kukák­ba. A bemutatóra szóló taka­rékbetét-könyveket is eldobta, nem mert rá pénzt felvenni. A visszajáró 15 éves betörő előzetes letartóztatásban van és vádemelési javaslattal élt ellene a rendőrség a fiatalko­rúak ügyészségénél. Az eldobott tízezer forintos, bemutatóra szóló betétköny­vet egy becsületes megtaláló bevitte a kerületi kapitány­ságra és két értékes aranykar­kötő is megkerült. Rablógyilkosság Hétfőn délelőtt postai kéz­besítő kereste fel özv. Kupái József­né 82 éves nyugdíjast Kaposvárott, Dimitrov utca 17. szám alatti lakásán. Miután az ajtó nem volt kulcsra zárva, a postás a házmesterrel együtt ment be a lakásba, ahol az ágyban holtan találták az idős asszonyt. A helyszínre kiszállt rendőri bizottság megállapítot­ta, hogy özv. Kupái Józsefné bűncselekmény áldozata lett. A széles körű nyomozás ered­ményre vezetett, és kedden hajnalban a rendőrség elfogta a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható Csáki Béla 42 éves, büntetett előéle­tű, foglalkozás nélküli kapos­vári lakost. Kihallgatása során­­ beismerte, hogy december 11-én élettársával, az ugyan­csak büntetett előéletű 35 éves Hermann Gyulánéval felkeres­te özv. Kupái Józsefnét, hogy pénzt kérjen tőle kölcsön. Mi­után kérését nem teljesítette, az idős asszonyt megfojtotta, majd a lakásban talált kész­pénzt magához véve a hely­színről­ elmenekültek. A So­mogy megyei rendőrfőkapi­tányság Csáki­ Bélát és Her­mann Gyulánét előzetes letar­tóztatásba helyezte, ügyükben a vizsgálat folyamatban van. A MAGYAR TÁJAK HANGULATÁT tn fsyájSsrW? i tfoi ŐRIZHETI MEG KÜLFÖLDI ISMERŐSE, HA A BUDAI PEST, VII., LENIN KÖRÜT 5. SZÁM ALATTI ny' 'vprifc A* 6^! U it ^ r le i­­­T ll.j 4*11’ LENIN KÖRÜT 5. SZÁM ALATTI NÉPMŰVÉSZETI VALUTABOLTBAN VALAM KÜLFÖLDRE MÁR 400.— FORINTOS CSOMAGOT IS KÜLDHET!

Next