Magyar Nemzet, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

Irat 1,20 forint (* Po1y6! V[ K ü S#oi <1 Magw Nemzi A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Péntek 1971. január­­ XXVII. árfolyam, 1. szám Újéri előretekintés A megtett útra visszapil­lantani, a fordulónál meg­állni, mérleget készíteni, összegezni, értékelni, soha­sem felesleges, haszontalan időtöltés. Óév végén pedig egyenesen kötelező „házifel­adat” világszerte a nemzet­közi szemleíróknak. A kü­szöböt átlépve, új esztendő hajnalához érve azonban sokkal tanácsosabb és fonto­sabb: az előretekintés, a távlatok felmérése, az erő­források számbavétele, lehe­tőségeink határainak reális és józan alapokon történő kijelölése, külpolitikai tevé­kenységünk fő vonalainak megállapítása, mindenkor a valóság szilárd talajáról ki­indulva. Magunk és bará­taink közös erőfeszítéseit, törekvéseit, egységes elgon­dolásait figyelemmel kísérve a világhelyzet alakulásának várható lényegesebb fejle­ményeit elemezni a nemzet­közi erőviszonyok tudomá­nyos igényű vizsgálatával, a szocialista közösség megha­tározó jelentőségű diplomá­ciai kezdeményezéseinek to­vábbi hatását fürkészni, íme: ez 1971 első napján valamennyiünk közös köte­lessége. "Tizenkét hónapon át ku­tattuk — a letűnt idő nyo­mában —, merre vezet az emberiség útja, miként for­málódik sorsa, hogyan bir­kóznak meg egész népek és kontinensek az örökölt, vagy újonnan támasztott ne­hézségekkel.. Hírt adtunk si­kerekről, fejlődésről, ma­gasra törő elképzelések va­lóra váltásáról, szabadságu­kért, igazi függetlenségükért bátran harcoló milliók győ­zelmeiről. Nem hallgattuk el a kudarcokat, pillanatnyi megtorpanásokat, átmeneti jellegű, vagy hosszabb távra szóló súlyos problémákat sem, amelyek egyes orszá­gok, népek, közeli és távoli földrészek életében jelent­keztek. Hivatásunk szelle­mében, a magyar sajtó ne­mes hagyományaihoz híven beszámoltunk a béke, a ha­ladás és a reakciós, vissza­húzó erők közötti világmé­retű küzdelem minden em­lítésre méltó eseményéről. Tájékoztatunk és őszinte örömök felemelő óráiban és az aggodalom alig titkolha­tó perceiben. Volt éppen elég okunk az örömre, hi­szen bármerre is tekintet­tünk, 1970-ben a világfejlő­dés ütemét a velünk egyet­, értő, azonos eszméket valló erők szabták meg. Akadtak napok, amikor elkomorul­tunk? Igen. Egyáltalán nem tagadjuk, annál kevésbé, mivel sorainkból bizonyára minden olvasónk „kiérezhet­­te”, ha­ komoly fenyegetések érték az egyetemes békét és befolyásos csoportok mes­terségesen növelték a fe­szültséget. Távol álljon tőlünk, hogy valamiféle „hiteles könyve­lést” végezzünk és egy egész esztendő krónikáját megpró­báljuk belezsúfolni néhány rövid fejezetbe. Amúgy is megtették ezt már a naptár­­sszerkesztők, a nagy hírügy­nökségek dokumentációs osztályai, a különböző nem­zetközi szervezetek vitáinak, határozatainak összefogla­lói. Előre viszont senki sem tekinthet helyettünk. Min­denkinek saját magának kell megállapítania, mire készül szűkebb családja, milyen be­ruházásokat tervez háztar­tása, meddig ér az a sokat emlegetett takarója, megte­­remtette-e a tényleges ala­pokat a „tovább nyújtózko­dáshoz”? Nemzetközi méretekben áttételesen hasonló megfon­tolások érvényesülnek, mint az egyén, a család, a kisebb közösség életében. S, ha most mélységes meggyőző­déssel vállalkozunk annak kijelentésére, hogy­­ őszinte bizakodással tekintünk a jövőbe, minden tekintetben indokoltnak tartjuk a hazai közérzet fényében és a vi­lágpolitikai erőviszonyok egybevetésekor optimizmu­sunk hangoztatását. Nem il­lúziókat kergetünk, nem já­runk ábrándos fellegek kö­zött, nem áltatjuk önma­gunkat. A történelem sok keserű kudarca, megpróbál­tatása már régen megtaní­tott bennünket arra, hogy „kigyomláljuk” nemzeti ka­rakterünk egykor talán leg­veszélyesebb tulajdonságát: a szalmaláng-lelkesedést, a vágyak összetévesztését a valósággal. Valljuk be, legalább egy­más előtt, hogy a józan megfontolást, az aprólékos számítgatásokon alapuló mérlegkészítést, még az el­múlt évtizedek első felében is szívesen rábíztuk a derék és szorgalmas „beamterek­­re”, mintha ránk telepedett volna az ősök szelleme, in­kább bíztunk a bravúros hu­szárrohamokban, márpedig a könnyűlovasságot régen elsodorta a történelem me­nete. Ha napjainkban az üres álmodozások helyett tényleges eredményeket tu­dunk felmutatni — a szo­cializmus magasabb szintten történő építésében és a bé­ke hatékony védelmében —, sikereinket nem utolsósor­ban annak köszönhetjük, hogy megtanultunk higgadt fővel gondolkozni, elsajátí­tottuk az emberiség nagy többségét foglalkoztató tu­dományos elvek gyakorlati valóra váltásának módszerét. Hazánk fejlődésének, nem­zetközi tekintély-gyarapodá­sának „titka” egyszerű: ke­veset beszélünk és egyre határozottabban cselek­szünk. Terveink teljesítése munkánktól függ, a béke megszilárdításának, a konf­liktusok, válságok, helyi há­borúk felszámolásának le­hetősége, a szocialista kö­zösség egységében, minden haladó erő összefogásában rejlik. Bizakodásunk kifej­ezésre­­juttatásával egyidejűen jól tudjuk: 1971 is a szüntelen küzdelem, az ellentétes erők összecsapásai jegyében telik majd el. Nem vagyunk jö­vendőmondók, nem kenye­rünk a jóslás, mégis merjük remélni: a világ nagy kér­déseinek megoldásakor még inkább előtérbe kerül a szo­cialista országok javasolta tárgyalásos módszer, foko­zottan érvényesül a külön­böző társadalmi rendszerű államok békés egymás mel­lett élésének elve a gyakor­latban. Mit szeretnénk, mit kívánunk? Békét és bizton­ságot. Békét Indokínában és a Közel-Keleten, a kollektív biztonság rendszerének lét­rehozását Európában. A küszöböt átlépve eltö­kélt szándékunk: támoga­tunk m­inden­­ igazságos ügyet, a népek felszabadu­lását és függetlenségét. Matolcsy Károly Vezető államférfiak világpolitikai értékelése A külpolitikai helyzet TŰZSZÜNET állott be a háborús és a diplomáciai frontokon egyaránt az új esztendő küszöbén. Dél-Vietnamban már cse­tökre virradóra elhallgattak a fegyverek a DNFF három­napos fegyvernyugvási ígérete értelmében, noha a saigoni bábrezsim csupán 24 órára hajlandó beszüntetni a harcokat. A Közel-Keleten február 5-én jár le az újabb háromhónapos határidő, de bizonyos reménységekre adhat okot az, hogy Jarring ENSZ-megbízott január 4-én szándékozik megkezdeni az újabb tárgyalásokat a válság politikai rendezésére. A nemzetközi sajtóban részben az államférfiak üdvözletei és nyilatkozatai foglalják el a fő helyet, részben pedig az elmúlt év mérlegét vonják meg a hírmagyarázók. A Moscow News angol nyelvű szovjet hetilap közli Nyikolaj Podgornij újévi jókívánságait, helyet ad ezenkívül Losonczi Pál, Urho Kekko­­nen, Olof Palme, XJ Thant és Salvador Allende nyilatkozatai­nak is. Tepavac a jugoszláv—magyar kapcsolatok fejlődéséről és a szocialista országokkal való együttműködésről nyilatkozott egy jugoszláv lapban. A nyugati államférfiak ugyancsak rádió- és televízióbeszédeket tartottak. Valamennyi vezető poli­tikus világszerte meggyőződését fejezte ki, hogy az új eszten­dőben enyhül a nemzetközi feszültség és a világ közelebb kerül a béke állapotához. Nyikolaj Podgornij külön kiemelte, hogy a Szovjetunió a testvéri szocialista országokkal, szövetségesei­vel és barátaival együtt mindent megtesz az európai biztonság megvalósításáért, segíti a betolakodókkal hősies harcot vívó indokínai népeket és hatékonyan hozzá kíván járulni a Közel- Keleten az igazságos és tartós rendezéshez. A moszkvai kommentátorok ugyanakkor felhívják a figyel­met arra, hogy az imperialista politika az óév folyamán a dullesi hidegháborús időkhöz való egyfajta visszatérés jeleit mutatta. A szovjet fővárosban ezzel kapcsolatban hangsúlyo­zott nyomatékkal mutatnak rá az amerikai külpolitikai vonal­­vezetés fokozódó agresszivitására. Ez különösen érvényes Dél­­kelet-Ázsiában és a Közel-Keleten, de a szovjet fővárosban nincs semmiféle illúzió az E­gyesült Államok európai politikáját illetően sem. A washingtoni vezető körök minden követ meg­mozgatnak, hogy a megindult enyhülési folyamatot visszafor­dítsák, s az európai biztonsági értekezletet halogassák. A szovjet hírmagyarázók ugyanakkor felhívják a figyelmet az érem má­sik oldalára is: éppen a kibontakozóban levő enyhülési tenden­ciák szabnak korlátot az Egyesült Államok nyugat-európai befolyásának. A moszkvai lapok elemzéséhez és konklúziójá­hoz hasonló a többi szocialista ország sajtójának a végkövet­keztetése is, az, hogy az óesztendő fejleményei megmutatták: a hírhedt „erőpolitika” gyakorlása nem vezethet ki a zsákutcá­ból. Az államok közötti problémák rendezésének egyetlen útja: keresni az érintkezési pontokat, s fejleszteni a kölcsönösen elő­nyös együttműködést. . Államférfiak újévi jókívánságai A népek alapvető érdeke a nemzet­közi enyhülés és a béke Moszkvából jelenti az MTI. A Moscow News angol nyelvű szovjet hetilap legújabb szá­ma megkezdte az államférfiak újévi jókívánságainak közlé­sét. Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke azt a meg­győződését fejezi ki, hogy az új esztendő, amelynek során összeül az SZKP XXIV. kong­resszusa, újabb sikereket hoz a Szovjetuniónak az építés és a haladás útján. Nyikolaj Podgornij hangsú­lyozza: az építő munkát végző szovjet emberek alapvető ér­deküknek tartják a békét és a nemzetközi enyhülést. A test­véri szocialista országokkal, szövetségeseivel és barátaival együtt a Szovjetunió csakúgy, mint a múltban, mindent meg­tesz, hogy megszilárdítsa az európai biztonságot, segítse a betolakodókkal hősies harcot vívó indokínai népeket, s ha­tékonyan hozzájáruljon a Kö­zel-Keleten az igazságos és tartós rendezéshez. Losonczi Pál, a Magyar Nép­köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke a szovjet hetilapnak adott nyilatkozatában a többi között rámutat: hazánk egész társadalmi és politikai tevé­kenységét áthatja a nép és az egész világ sorsa iránti fele­lősségérzet. Szocialista társa­dalmat építünk, erősítve ba­­­ráti kapcsolatainkat a Szov­jetunióval és a szocialista or­szágokkal. Szolidárisak va­gyunk az­ imperialista agresz­­szió ellen harcoló népekkel, egyengetjük az európai és a nemzetközi biztonság útját, küzdünk a különböző társadal­mi­­ rendszerű országok békés együttéléséért, mivel mélysé­ges meggyőződésünk, hogy az emberiség ragyogó és biztos jövője: a szocializmus és a bé­ke. Urho Kekkonen finn köztár­sasági elnök azt a gondolatot emeli ki, hogy az új esztendő­ben minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy létrejöjjenek a kölcsönö­sen elfogadható és szükséges feltételek az európai bizton­sági konferencia megtartására. Olof Palme svéd miniszter­­elnök méltatva a Szovjetunió és az NSZK, valamint a Len­gyelország és az NSZK kö­zötti szerződés jelentőségét, ki­emeli, hogy ezek jelentősen­ előmozdították az enyhülési folyamatot földrészünkön. U Thant ENSZ-főtitkár azt a reményét fejezi ki, hogy az új esztendő kezdete lesz a nemzetek és népek közötti együttműködés és összhang korszakának. A nemzetközi közösség együttes erőfeszítései a világszervezet révén elvezet­hetik az emberiséget nagy cél­jai: a béke, az igazságosság és a haladás felé — mutat rá U Thant. Salvador Allende, chilei köz­­társasági elnök újévi nyilatko­zata a Novoje Vremja heti­lapban jelent meg. Allende hangsúlyozza, hogy a chileiek sohasem fogják elfelejteni 1970-et, amikor az ország tör­ténelmében a nép először ka­pott valóban politikai hatal­mat, s láthatott hozzá a szo­cialista társadalom építéséhez. Ugyanakkor a chilei elnök le­szögezi, hogy a testvériség és a szolidaritás szálai­ fűzik a chileieket azokhoz, akik kü­lönböző utakon járva, de ha­sonló célokért küzdenek. Hanoiból jelenti az­ MTI. Tan Dúc Thang, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elnöke december 31-én, az új év alkal­mából üzenetet intézett a viet­nami néphez. „A párt Központi Bizottsága és a kormány nevében teljes szívemből minden jót kívánok minden honfitársunknak és harcostársunknak az új év al­kalmából” — áll az üzenetben, amely ezután így folytatódik: — Népünk eltökélt szándéka, hogy Ho Si Minh elnök vég­rendeletének szellemében fe­lülkerekedik minden nehézsé­gen és próbatételen, az ameri­kai csapatok teljes kivonásáig folytatja harcát. Népünk ké­szen áll, hogy a testvéri laoszi és khmer nép oldalán kiűzze az amerikai imperialistákat az indokínai félszigetről”. Berlinből jelenti az MTI. Walter Ulbricht, az NSZEP el­ső titkára, az NDK Államtaná­csának elnöke, az NDK rádiója és televíziója által sugárzott szilveszteri beszédében, az el­múlt esztendő eseményeire visszatekintve, meghatározó je­lentőségűnek minősítette a Szovjetuniónak és a többi szo­cialista országnak, a béke és a biztonság érdekében kifejtett erőfeszítéseit. Bátorítónak nevezte, hogy a s­zec­ialista országok békét szol­gái, kezdeményezéseit a nem szocialista országok lakossága is segíti, sőt az NSZK széles körei is támogatják. Hangoz­tatta, hogy ennek a támogatás­nak a segítségével jöhettek lét­re a Szovjetunió, illetve Len­gyelország és az NSZK megál­lapodásai, amelyek új elemeket hoztak az európai politikába, s megjavíthatják az európai bé­kéért és biztonságért folytatott küzdelem feltételeit. Bonnból jelenti­s az MTI Witty Brandt nyugatnémet kancellár újévi üzenetében az 1970-es évet az NSZK szem­pontjából jó évnek nevezte. A nemzethez intézett rádió- és te­levízióüzenetben Brandt kije­lentette: nem kell elégedetlen­nek lennünk. A szövetségi kancellár hangsúlyozta: kor­mánya nem engedi, hogy a Nyugathoz fűződő szoros kap­csolatai kárt szenvedjenek. 1970 a kelet-nyugati kap­csolatok szempontjából a vál­tozás éve volt, azonban még mindig „nagy nehézségek van­nak. Nem szabad illúziókat táplálnunk. Ha határozottan követjük célkitűzésünket és ki­tartunk meggyőződésünk mel­lett, ez előre vihet”­­— mondot­ta Brandt. Kocsis Tamás, az MTI belg­rádi tudósítója jelenti: Mirko Tepavac jugoszláv külügymi­niszter a Szkopjében megjele­nő Nova Makedonija című ju­goszláv napilapnak adott újévi nyilatkozatában kijelentette, hogy kedvezően fejlődik Jugo­szlávia együttműködése Ma­gyarországgal és a­ kapcsola­tok fejlődésének mind jobbak a kilátásai. A jugoszláv—szov­jet viszonyt Tepavac úgy jelle­mezte, hogy „annak most pozi­tív stabilitása van”. A jugo­szláv—román kapcsolatok ala­kulásának fő jellemzőjeként a­ jugoszláv diplomácia vezetője a kölcsönös tiszteletet és egyenjogúságot említette. Diaeddin Daud megbeszélése Púja Frigyessel Csütörtökön délelőtt a Kül­ügyminisztériumba látogatott Diaeddin Daud, az Egyesült Arab Köztársaság elnökének személyes­ megbízottja, az ASZÚ Legfelsőbb Végrehajtó Bizottságának tagja és nemzet­közi kérdésekről megbeszélést folytatott Pója Frigyessel, a külügyminiszter első helyette­sével. A megbeszélésen részt vett Hollai Imre külügyminisz­ter-helyettes és Nagy S. Lajos, a Külügyminisztérium főosz­tályvezetője, valamint Mousta­­fa Ahmed Moukhtar, az EAK budapesti nagykövete. A közel-keleti tűzszünet további feltétele az izraeli csapatok kivonása Kairóból jelenti az AFP. Anvar Szadat szerdán több órán át tanácskozott az egyip­tomi katonai parancsnokokkal a közel-keleti helyzet politikai és katonai kilátásairól. Az egyiptomi elnök ismételten fi­gyelmeztetett arra, hogy feb­ruár 5-e után Kairó nem haj­landó újra kiterjeszteni a tűz­­szüneti megállapodás érvé­nyességét, csak akkor, ha a közvetlen béketárgyalásokon­ konkrét megállapodások szü­letnek az izraeli csapatok ki­vonásának menetrendjéről. Az értekezleten, amelyen részt vett Favzi hadügyminiszter és Szadek vezérkari főnök is, az elnök beszámolt az arab or­szágok ellen irányuló amerikai és izraeli manőverekről, a ke­leti arab front helyzetéről, és hangsúlyozta, hogy az elkö­vetkező hat hónap döntő je­lentőségű lesz a közel-keleti helyzet alakulása szempontjá­ból. Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter szerdán fo­gadta Richard Beaumont-t, Nagy-Britannia kairói nagy­követét, akivel január 3-ára tervezett londoni látogatásá­nak előkészítéséről tárgyalt. A francia fővárosban beje­lentették, hogy Riad január 6-án kétnapos látogatásra Pá­rizsba érkezik, hogy Pompidou elnökkel, Chaban­ Delmas mi­niszterelnökkel és Maurice Schumann külügyminisztere­ a közel-keleti politikai helyzet kilátásairól folytasson eszme­cserét. Jeruzsálemből jelenti a UPI. Golda Meir szerdán beszédet mondott az előtt a katonai egység előtt, amely a dél-liba­noni területek ellen intézett legutóbbi agresszív támadást végrehajtotta. Meir harcias ki­jelentéseket tett a korszerű fegyverzettel ellátott izraeli hadsereg ütőképességéről, és ismét közvetlen tárgyalásokat javasolt Egyiptomnak. „A bé­ketárgyalások sikeréért fogunk munkálkodni, de nem leszünk meglepve, ha kudarcba ful­ladnak” — mondotta. Az izraeli kormány katonai szóvivője szerint arab geril­lák megöltek egy izraeli kato­nát csütörtökön hajnalban és időzített robbanóanyaggal megrongáltak egy ipari objek­tumot.­­Ammanból a Reuter tudó­sítója azt jelentette, hogy Pa­lesztinai kommandók szerdáin átlépték az izraeli határt és a Holt-tengertől délre felrob­bantottak egy tiszti étkezdét. Ennek során 18 izraeli katona és egy polgári személy meg­halt, 10 katona megsebesült. Bejrútból jelenti a Reuter. Az új szíriai kormány a no­vember 13-i vértelen állam­csíny során félreállított Baath­­párti csoport több vezető tag-

Next