Magyar Nemzet, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
Irat 1,20 forint (* Po1y6! V[ K ü S#oi <1 Magw Nemzi A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Péntek 1971. január XXVII. árfolyam, 1. szám Újéri előretekintés A megtett útra visszapillantani, a fordulónál megállni, mérleget készíteni, összegezni, értékelni, sohasem felesleges, haszontalan időtöltés. Óév végén pedig egyenesen kötelező „házifeladat” világszerte a nemzetközi szemleíróknak. A küszöböt átlépve, új esztendő hajnalához érve azonban sokkal tanácsosabb és fontosabb: az előretekintés, a távlatok felmérése, az erőforrások számbavétele, lehetőségeink határainak reális és józan alapokon történő kijelölése, külpolitikai tevékenységünk fő vonalainak megállapítása, mindenkor a valóság szilárd talajáról kiindulva. Magunk és barátaink közös erőfeszítéseit, törekvéseit, egységes elgondolásait figyelemmel kísérve a világhelyzet alakulásának várható lényegesebb fejleményeit elemezni a nemzetközi erőviszonyok tudományos igényű vizsgálatával, a szocialista közösség meghatározó jelentőségű diplomáciai kezdeményezéseinek további hatását fürkészni, íme: ez 1971 első napján valamennyiünk közös kötelessége. "Tizenkét hónapon át kutattuk — a letűnt idő nyomában —, merre vezet az emberiség útja, miként formálódik sorsa, hogyan birkóznak meg egész népek és kontinensek az örökölt, vagy újonnan támasztott nehézségekkel.. Hírt adtunk sikerekről, fejlődésről, magasra törő elképzelések valóra váltásáról, szabadságukért, igazi függetlenségükért bátran harcoló milliók győzelmeiről. Nem hallgattuk el a kudarcokat, pillanatnyi megtorpanásokat, átmeneti jellegű, vagy hosszabb távra szóló súlyos problémákat sem, amelyek egyes országok, népek, közeli és távoli földrészek életében jelentkeztek. Hivatásunk szellemében, a magyar sajtó nemes hagyományaihoz híven beszámoltunk a béke, a haladás és a reakciós, visszahúzó erők közötti világméretű küzdelem minden említésre méltó eseményéről. Tájékoztatunk és őszinte örömök felemelő óráiban és az aggodalom alig titkolható perceiben. Volt éppen elég okunk az örömre, hiszen bármerre is tekintettünk, 1970-ben a világfejlődés ütemét a velünk egyet, értő, azonos eszméket valló erők szabták meg. Akadtak napok, amikor elkomorultunk? Igen. Egyáltalán nem tagadjuk, annál kevésbé, mivel sorainkból bizonyára minden olvasónk „kiérezhette”, ha komoly fenyegetések érték az egyetemes békét és befolyásos csoportok mesterségesen növelték a feszültséget. Távol álljon tőlünk, hogy valamiféle „hiteles könyvelést” végezzünk és egy egész esztendő krónikáját megpróbáljuk belezsúfolni néhány rövid fejezetbe. Amúgy is megtették ezt már a naptársszerkesztők, a nagy hírügynökségek dokumentációs osztályai, a különböző nemzetközi szervezetek vitáinak, határozatainak összefoglalói. Előre viszont senki sem tekinthet helyettünk. Mindenkinek saját magának kell megállapítania, mire készül szűkebb családja, milyen beruházásokat tervez háztartása, meddig ér az a sokat emlegetett takarója, megteremtette-e a tényleges alapokat a „tovább nyújtózkodáshoz”? Nemzetközi méretekben áttételesen hasonló megfontolások érvényesülnek, mint az egyén, a család, a kisebb közösség életében. S, ha most mélységes meggyőződéssel vállalkozunk annak kijelentésére, hogy őszinte bizakodással tekintünk a jövőbe, minden tekintetben indokoltnak tartjuk a hazai közérzet fényében és a világpolitikai erőviszonyok egybevetésekor optimizmusunk hangoztatását. Nem illúziókat kergetünk, nem járunk ábrándos fellegek között, nem áltatjuk önmagunkat. A történelem sok keserű kudarca, megpróbáltatása már régen megtanított bennünket arra, hogy „kigyomláljuk” nemzeti karakterünk egykor talán legveszélyesebb tulajdonságát: a szalmaláng-lelkesedést, a vágyak összetévesztését a valósággal. Valljuk be, legalább egymás előtt, hogy a józan megfontolást, az aprólékos számítgatásokon alapuló mérlegkészítést, még az elmúlt évtizedek első felében is szívesen rábíztuk a derék és szorgalmas „beamterekre”, mintha ránk telepedett volna az ősök szelleme, inkább bíztunk a bravúros huszárrohamokban, márpedig a könnyűlovasságot régen elsodorta a történelem menete. Ha napjainkban az üres álmodozások helyett tényleges eredményeket tudunk felmutatni — a szocializmus magasabb szintten történő építésében és a béke hatékony védelmében —, sikereinket nem utolsósorban annak köszönhetjük, hogy megtanultunk higgadt fővel gondolkozni, elsajátítottuk az emberiség nagy többségét foglalkoztató tudományos elvek gyakorlati valóra váltásának módszerét. Hazánk fejlődésének, nemzetközi tekintély-gyarapodásának „titka” egyszerű: keveset beszélünk és egyre határozottabban cselekszünk. Terveink teljesítése munkánktól függ, a béke megszilárdításának, a konfliktusok, válságok, helyi háborúk felszámolásának lehetősége, a szocialista közösség egységében, minden haladó erő összefogásában rejlik. Bizakodásunk kifejezésrejuttatásával egyidejűen jól tudjuk: 1971 is a szüntelen küzdelem, az ellentétes erők összecsapásai jegyében telik majd el. Nem vagyunk jövendőmondók, nem kenyerünk a jóslás, mégis merjük remélni: a világ nagy kérdéseinek megoldásakor még inkább előtérbe kerül a szocialista országok javasolta tárgyalásos módszer, fokozottan érvényesül a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elve a gyakorlatban. Mit szeretnénk, mit kívánunk? Békét és biztonságot. Békét Indokínában és a Közel-Keleten, a kollektív biztonság rendszerének létrehozását Európában. A küszöböt átlépve eltökélt szándékunk: támogatunk minden igazságos ügyet, a népek felszabadulását és függetlenségét. Matolcsy Károly Vezető államférfiak világpolitikai értékelése A külpolitikai helyzet TŰZSZÜNET állott be a háborús és a diplomáciai frontokon egyaránt az új esztendő küszöbén. Dél-Vietnamban már csetökre virradóra elhallgattak a fegyverek a DNFF háromnapos fegyvernyugvási ígérete értelmében, noha a saigoni bábrezsim csupán 24 órára hajlandó beszüntetni a harcokat. A Közel-Keleten február 5-én jár le az újabb háromhónapos határidő, de bizonyos reménységekre adhat okot az, hogy Jarring ENSZ-megbízott január 4-én szándékozik megkezdeni az újabb tárgyalásokat a válság politikai rendezésére. A nemzetközi sajtóban részben az államférfiak üdvözletei és nyilatkozatai foglalják el a fő helyet, részben pedig az elmúlt év mérlegét vonják meg a hírmagyarázók. A Moscow News angol nyelvű szovjet hetilap közli Nyikolaj Podgornij újévi jókívánságait, helyet ad ezenkívül Losonczi Pál, Urho Kekkonen, Olof Palme, XJ Thant és Salvador Allende nyilatkozatainak is. Tepavac a jugoszláv—magyar kapcsolatok fejlődéséről és a szocialista országokkal való együttműködésről nyilatkozott egy jugoszláv lapban. A nyugati államférfiak ugyancsak rádió- és televízióbeszédeket tartottak. Valamennyi vezető politikus világszerte meggyőződését fejezte ki, hogy az új esztendőben enyhül a nemzetközi feszültség és a világ közelebb kerül a béke állapotához. Nyikolaj Podgornij külön kiemelte, hogy a Szovjetunió a testvéri szocialista országokkal, szövetségeseivel és barátaival együtt mindent megtesz az európai biztonság megvalósításáért, segíti a betolakodókkal hősies harcot vívó indokínai népeket és hatékonyan hozzá kíván járulni a Közel- Keleten az igazságos és tartós rendezéshez. A moszkvai kommentátorok ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy az imperialista politika az óév folyamán a dullesi hidegháborús időkhöz való egyfajta visszatérés jeleit mutatta. A szovjet fővárosban ezzel kapcsolatban hangsúlyozott nyomatékkal mutatnak rá az amerikai külpolitikai vonalvezetés fokozódó agresszivitására. Ez különösen érvényes Délkelet-Ázsiában és a Közel-Keleten, de a szovjet fővárosban nincs semmiféle illúzió az Egyesült Államok európai politikáját illetően sem. A washingtoni vezető körök minden követ megmozgatnak, hogy a megindult enyhülési folyamatot visszafordítsák, s az európai biztonsági értekezletet halogassák. A szovjet hírmagyarázók ugyanakkor felhívják a figyelmet az érem másik oldalára is: éppen a kibontakozóban levő enyhülési tendenciák szabnak korlátot az Egyesült Államok nyugat-európai befolyásának. A moszkvai lapok elemzéséhez és konklúziójához hasonló a többi szocialista ország sajtójának a végkövetkeztetése is, az, hogy az óesztendő fejleményei megmutatták: a hírhedt „erőpolitika” gyakorlása nem vezethet ki a zsákutcából. Az államok közötti problémák rendezésének egyetlen útja: keresni az érintkezési pontokat, s fejleszteni a kölcsönösen előnyös együttműködést. . Államférfiak újévi jókívánságai A népek alapvető érdeke a nemzetközi enyhülés és a béke Moszkvából jelenti az MTI. A Moscow News angol nyelvű szovjet hetilap legújabb száma megkezdte az államférfiak újévi jókívánságainak közlését. Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke azt a meggyőződését fejezi ki, hogy az új esztendő, amelynek során összeül az SZKP XXIV. kongresszusa, újabb sikereket hoz a Szovjetuniónak az építés és a haladás útján. Nyikolaj Podgornij hangsúlyozza: az építő munkát végző szovjet emberek alapvető érdeküknek tartják a békét és a nemzetközi enyhülést. A testvéri szocialista országokkal, szövetségeseivel és barátaival együtt a Szovjetunió csakúgy, mint a múltban, mindent megtesz, hogy megszilárdítsa az európai biztonságot, segítse a betolakodókkal hősies harcot vívó indokínai népeket, s hatékonyan hozzájáruljon a Közel-Keleten az igazságos és tartós rendezéshez. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke a szovjet hetilapnak adott nyilatkozatában a többi között rámutat: hazánk egész társadalmi és politikai tevékenységét áthatja a nép és az egész világ sorsa iránti felelősségérzet. Szocialista társadalmat építünk, erősítve baráti kapcsolatainkat a Szovjetunióval és a szocialista országokkal. Szolidárisak vagyunk az imperialista agreszszió ellen harcoló népekkel, egyengetjük az európai és a nemzetközi biztonság útját, küzdünk a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttéléséért, mivel mélységes meggyőződésünk, hogy az emberiség ragyogó és biztos jövője: a szocializmus és a béke. Urho Kekkonen finn köztársasági elnök azt a gondolatot emeli ki, hogy az új esztendőben minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy létrejöjjenek a kölcsönösen elfogadható és szükséges feltételek az európai biztonsági konferencia megtartására. Olof Palme svéd miniszterelnök méltatva a Szovjetunió és az NSZK, valamint a Lengyelország és az NSZK közötti szerződés jelentőségét, kiemeli, hogy ezek jelentősen előmozdították az enyhülési folyamatot földrészünkön. U Thant ENSZ-főtitkár azt a reményét fejezi ki, hogy az új esztendő kezdete lesz a nemzetek és népek közötti együttműködés és összhang korszakának. A nemzetközi közösség együttes erőfeszítései a világszervezet révén elvezethetik az emberiséget nagy céljai: a béke, az igazságosság és a haladás felé — mutat rá U Thant. Salvador Allende, chilei köztársasági elnök újévi nyilatkozata a Novoje Vremja hetilapban jelent meg. Allende hangsúlyozza, hogy a chileiek sohasem fogják elfelejteni 1970-et, amikor az ország történelmében a nép először kapott valóban politikai hatalmat, s láthatott hozzá a szocialista társadalom építéséhez. Ugyanakkor a chilei elnök leszögezi, hogy a testvériség és a szolidaritás szálai fűzik a chileieket azokhoz, akik különböző utakon járva, de hasonló célokért küzdenek. Hanoiból jelenti az MTI. Tan Dúc Thang, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke december 31-én, az új év alkalmából üzenetet intézett a vietnami néphez. „A párt Központi Bizottsága és a kormány nevében teljes szívemből minden jót kívánok minden honfitársunknak és harcostársunknak az új év alkalmából” — áll az üzenetben, amely ezután így folytatódik: — Népünk eltökélt szándéka, hogy Ho Si Minh elnök végrendeletének szellemében felülkerekedik minden nehézségen és próbatételen, az amerikai csapatok teljes kivonásáig folytatja harcát. Népünk készen áll, hogy a testvéri laoszi és khmer nép oldalán kiűzze az amerikai imperialistákat az indokínai félszigetről”. Berlinből jelenti az MTI. Walter Ulbricht, az NSZEP első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke, az NDK rádiója és televíziója által sugárzott szilveszteri beszédében, az elmúlt esztendő eseményeire visszatekintve, meghatározó jelentőségűnek minősítette a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak, a béke és a biztonság érdekében kifejtett erőfeszítéseit. Bátorítónak nevezte, hogy a szecialista országok békét szolgái, kezdeményezéseit a nem szocialista országok lakossága is segíti, sőt az NSZK széles körei is támogatják. Hangoztatta, hogy ennek a támogatásnak a segítségével jöhettek létre a Szovjetunió, illetve Lengyelország és az NSZK megállapodásai, amelyek új elemeket hoztak az európai politikába, s megjavíthatják az európai békéért és biztonságért folytatott küzdelem feltételeit. Bonnból jelentis az MTI Witty Brandt nyugatnémet kancellár újévi üzenetében az 1970-es évet az NSZK szempontjából jó évnek nevezte. A nemzethez intézett rádió- és televízióüzenetben Brandt kijelentette: nem kell elégedetlennek lennünk. A szövetségi kancellár hangsúlyozta: kormánya nem engedi, hogy a Nyugathoz fűződő szoros kapcsolatai kárt szenvedjenek. 1970 a kelet-nyugati kapcsolatok szempontjából a változás éve volt, azonban még mindig „nagy nehézségek vannak. Nem szabad illúziókat táplálnunk. Ha határozottan követjük célkitűzésünket és kitartunk meggyőződésünk mellett, ez előre vihet”— mondotta Brandt. Kocsis Tamás, az MTI belgrádi tudósítója jelenti: Mirko Tepavac jugoszláv külügyminiszter a Szkopjében megjelenő Nova Makedonija című jugoszláv napilapnak adott újévi nyilatkozatában kijelentette, hogy kedvezően fejlődik Jugoszlávia együttműködése Magyarországgal és a kapcsolatok fejlődésének mind jobbak a kilátásai. A jugoszláv—szovjet viszonyt Tepavac úgy jellemezte, hogy „annak most pozitív stabilitása van”. A jugoszláv—román kapcsolatok alakulásának fő jellemzőjeként a jugoszláv diplomácia vezetője a kölcsönös tiszteletet és egyenjogúságot említette. Diaeddin Daud megbeszélése Púja Frigyessel Csütörtökön délelőtt a Külügyminisztériumba látogatott Diaeddin Daud, az Egyesült Arab Köztársaság elnökének személyes megbízottja, az ASZÚ Legfelsőbb Végrehajtó Bizottságának tagja és nemzetközi kérdésekről megbeszélést folytatott Pója Frigyessel, a külügyminiszter első helyettesével. A megbeszélésen részt vett Hollai Imre külügyminiszter-helyettes és Nagy S. Lajos, a Külügyminisztérium főosztályvezetője, valamint Moustafa Ahmed Moukhtar, az EAK budapesti nagykövete. A közel-keleti tűzszünet további feltétele az izraeli csapatok kivonása Kairóból jelenti az AFP. Anvar Szadat szerdán több órán át tanácskozott az egyiptomi katonai parancsnokokkal a közel-keleti helyzet politikai és katonai kilátásairól. Az egyiptomi elnök ismételten figyelmeztetett arra, hogy február 5-e után Kairó nem hajlandó újra kiterjeszteni a tűzszüneti megállapodás érvényességét, csak akkor, ha a közvetlen béketárgyalásokon konkrét megállapodások születnek az izraeli csapatok kivonásának menetrendjéről. Az értekezleten, amelyen részt vett Favzi hadügyminiszter és Szadek vezérkari főnök is, az elnök beszámolt az arab országok ellen irányuló amerikai és izraeli manőverekről, a keleti arab front helyzetéről, és hangsúlyozta, hogy az elkövetkező hat hónap döntő jelentőségű lesz a közel-keleti helyzet alakulása szempontjából. Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter szerdán fogadta Richard Beaumont-t, Nagy-Britannia kairói nagykövetét, akivel január 3-ára tervezett londoni látogatásának előkészítéséről tárgyalt. A francia fővárosban bejelentették, hogy Riad január 6-án kétnapos látogatásra Párizsba érkezik, hogy Pompidou elnökkel, Chaban Delmas miniszterelnökkel és Maurice Schumann külügyminisztere a közel-keleti politikai helyzet kilátásairól folytasson eszmecserét. Jeruzsálemből jelenti a UPI. Golda Meir szerdán beszédet mondott az előtt a katonai egység előtt, amely a dél-libanoni területek ellen intézett legutóbbi agresszív támadást végrehajtotta. Meir harcias kijelentéseket tett a korszerű fegyverzettel ellátott izraeli hadsereg ütőképességéről, és ismét közvetlen tárgyalásokat javasolt Egyiptomnak. „A béketárgyalások sikeréért fogunk munkálkodni, de nem leszünk meglepve, ha kudarcba fulladnak” — mondotta. Az izraeli kormány katonai szóvivője szerint arab gerillák megöltek egy izraeli katonát csütörtökön hajnalban és időzített robbanóanyaggal megrongáltak egy ipari objektumot.Ammanból a Reuter tudósítója azt jelentette, hogy Palesztinai kommandók szerdáin átlépték az izraeli határt és a Holt-tengertől délre felrobbantottak egy tiszti étkezdét. Ennek során 18 izraeli katona és egy polgári személy meghalt, 10 katona megsebesült. Bejrútból jelenti a Reuter. Az új szíriai kormány a november 13-i vértelen államcsíny során félreállított Baathpárti csoport több vezető tag-