Magyar Nemzet, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-14 / 11. szám

% Ifjabb Bahr­ Kohl találkozó Bonnból jelenti az MTI. A bonni kormány tájékoztatási hivatala szerdán bejelentette, hogy pénteken, január 15-én folytatódik az NDK és az NSZK hivatalos eszmecseréje Az erről szóló kommüniké így hangzik: .Pénteken, január 15-én a harmadik megbeszélésre kerül sor Bonnban, Egon Bahr kan­cellári hivatali államtitkár és dr. Michael Kohl NDK mi­nisztertanácsi államtitkár kö­zött az 1970. október 29-én az NSZK és az NDK kormánya között létrejött megállapodás keretében.” Lengyel-osztrák külügyminiszteri megbeszélés Varsóból jelenti az MTI. Szerdán délután megkezdőd­tek Stefan Jedrychowski len­gyel és Rudolf Kirchschlager osztrák külügyminiszter hiva­talos tárgyalásai. Az osztrák külügyminiszter szerdán délelőtt érkezett a len­gyel fővárosba. Tárgyalásai­nak napirendjén a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése és az időszerű nemzetközi kérdések szerepelnek. Különös figyel­met fordítanak az európai biz­tonság és az összeurópai kon­ferencia előkészületeinek té­makörére. Kirchschlager interjút adott a Kurier Polski című varsói lapnak. A lengyel lap munkatársa kérdést intézett Kirchschlager­­­hez az európai biztonsági érte­kezlettel kapcsolatos osztrák álláspontot illetően. „Mi kez­dettől fogva pozitív magatar­tást foglaltunk el ez iránt az eszme iránt és a magunk ré­széről mindent elkövetünk, hogy létrejöjjön ez az értekez­let. Mi realisták vagyunk és gondolunk ez ügy továbbfej­lesztésére is” — mondotta. Moro bukaresti tárgyalásai Bukarestből jelenti az MTI. Ion Gheorghe Maurer, román miniszterelnök szerdán dél­ben Bukarestben, a Miniszter­­tanács épületében fogadta Al­do Moro olasz külügyminisz­tert, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Bukarestben. Mau­rer és Moro szívélyes beszél­getést folytatott és mindketten elégedetten nyugtázták a ro­mán—olasz kapcsolatok ked­vező fejlődését. Moro tárgyalásokat folyta­tott Corneliu Manescu román külügyminiszterrel is. Schröder Moszkvába látogatóit Moszkvából jelenti a TASZSZ­ Szerdán Moszkvába érkezett Gerhard Schröder, a Bundestag külügyi bizottságá­nak elnöke, a keresztényde­mokrata unió elnökhelyette­se. Schröder az Interparlamen­táris Unió szovjet csoportjá­nak vendégeként egy hetet tölt a Szovjetunióban, úgy tervezi, hogy Leningrádba is ellátogat. A DPA jelentése megálla­pítja, hogy a szovjet—nyugat­német szerződés aláírása óta Schröder az első ellenzéki po­litikus, aki a Szovjetunióba látogat. Bonnban arra számí­tanak, hogy Schrödert fogadni fogja Gromiko szovjet külügy­miniszter is. Javult az energetikai helyzet Csehszlovákiában Prágából jelenti az MTI. A kedvezőtlen időjárási viszo­nyok miatt a csehszlovákiai energiaszolgáltatásban beállott súlyos helyzet jelentősen ja­vult. A széntermelésben az év eleje óta fennálló hiányt 58 000 tonnára sikerült csökkenteni a bányászok áldozatos munká­jának eredményeképpen. A gázművek jelenleg már bizo­nyos mennyiségű tartalékokat tudtak kialakítani, s a hálóza­ti nyomás valamelyest emel­kedett A takarékossági intézkedé­sek azonban továbbra is érvé­nyesek. Az országos energeti­kai főfelügyelőség felszólította­­ , vezérigazgatósá­gaikat,, hogy­ szigorúan járjanak el a fo­gyasztói figyelmet megsértő vállalatokkal szemben. Állítól­agos összeesküvőket tartóztattak le az Egyesült Államokban .4. vádlottak a vietnami háború ellen hazadó katolikus szervezet tagjai Köves Tibor, az MTI wa­shingtoni tudósítója jelenti: Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójának, Kissinger­­nek elrablására szervezett ösz­­szeesküvés vádjával állítottak szerdán délelőtt bíróság elé három katolikus papot, egy apácát és a háborúellenes mozgalom két másik tagját. A vádirat szerint a vietnami há­ború ellen küzdő katolikus szervezetek aktivistái arra ké­szültek, hogy februárban, George Washington születésé­nek évfordulóján felrobbant­ják öt washingtoni kormány­épület fűtőberendezését, majd a következő napon elrabolják dr. Henry Kissingert, a Fehér Ház nemzetbiztonsági főta­nácsadóját, s mindaddig fogva tartanák, amíg a kormány nem teljesíti követeléseiket. Kedden éjjel John Mitchell igazságügy-miniszter jelentette be a vádirat kiadását és az állítólagos összeesküvés öt részvevőjének letartóztatását. A hatodik vádlott, Philip Ber­­rigan tiszteletes, akit az „ösz­­szeesküvés” vezetésével vádol­nak, testvérével, Daniel Ber­­rigan lelkésszel együtt már ta­valy nyár óta a Connecticut állambeli Vanbury börtön la­kója. Azért ítélték el őket, mert 1968 májusában a vietna­mi háború elleni tiltakozás­ként megsemmisítették a kato­nai behívólistákat egy nyil­vántartó alközpontban. Az összeesküvési vádirat ki­adatására viharos előzmények után került sor. Edgar Hoover, az FBI igazgatója ugyanis ta­valy novemberben egy kong­resszusi albizottság előtt kije­lentette, hogy Philip Berrigan atya, testvéröccsének közre­működésével, börtönből szer­vezett és irányított egy össze­esküvést, amely — Hoover ál­lítása szerint — egy magas rangú kormánytisztviselő el­rablására irányult. Hoover sze­rint ,siker esetén az össze­esküvők váltságdíjként azt követelték volna, hogy az Egyesült Államok szüntesse be a bombázást Délkelet- Ázsiában és bocsássa szaba­don a politikai foglyokat”. Hoover vádaskodását köve­tően a Berrigan-fivérek a bör­tönből nyilatkozatot adtak ki, amelyben követelték, hogy az FBI igazgatója indíttasson bí­rósági eljárást ellenük, vagy pedig vonja vissza nyilváno­san állításait. Hoovert, Mitchell igazságügy-minisztert, sőt Ni­xon elnököt is éles támadások érték a sajtóban a „tárgyalás nélküli ítélethirdetés” miatt. Joseph Wenderoth katolikus lelkész kijelentette, hogy Hoover az „összeesküvési me­sét” az FBI 15 millió dolláros póthitel-igényének megszavaz­tatása céljából találta fel a kongresszusi albizottságnak. Wenderoth tiszteletest most szintén letartóztatták, mint az „összeesküvés egyik részvevő­jét”. Latin-Amerika közelről Chile útja Az Andok csúcsai megtörik az argentin síkságot. Merede­ken emelkednek ki az addig egyhangúnak tűnő tájból. Né­hány perccel azután, hogy megpillantottuk a fenséges hegyormokat, már le is szél­tünk Santiago repülőterén, amelyet a „tapasztalt világ­utazók” méltán neveznek a földkerekség egyik legszebb légikikötőjének felejthetetlen panorámája miatt. Képletesen szólva, napjaink­ban, legalább akkora a poli­tikai különbség a két szom­szédos ország: Chile és Argen­tína között, mint a hófedte, szikrázóan fehér Andok és a zöldessárga zóna természeti adottságaiban jelentkező örök eltérés. Rövid, néhány órás repülés után egészen más vi­lágba érkezünk. Hónapok óta a „chilei kí­sérlet”, az ország életében minden területen bekövetke­zett változások állnak elsősor­ban Latin-Amerika népei ér­deklődésének előterében. A népi egység kormányának, dr. Salvador Allende elnöknek társadalomátformáló, az új élet lehetőségeinek alapjait le­rakó tevékenységére ugyanak­kor, érthetően, „odafigyel” az egész nemzetközi közvélemény. A chilei fordulat — mint erről annyi baráti beszélgeté­sen és a látottak alapján köz­vetlen benyomásokat szerez­hettem — azért annyira érté­kes, mert a népi egység győ­zelme hosszú, következetes, elvhű politikai harc eredmé­nye. Az egységkormányban részt vevő hat párt — közöt­tük mindenekelőtt az elnök szocialista pártja és a tömegek nagyszerű küzdelmét vezető Chilei Kommunista Párt — valóban maga mögött érezheti a társadalom minden becsü­letes szándékú, haladni kívá­nó, az eddigi kirívó igazság­talanságokat mielőbb felszá­molni akaró osztályát és réte­gét. S ez olyan erő, amivel barátnak és ellenségnek egy­aránt számolnia kell Chile máris megindult dinamikus fejlődése láttán. A program határozott, egyenes vonalú megvalósításá­tól függ nem csupán a jelen­legi népi egységkormány hely­zete, hanem Chile jövője. Dr. Allende — Latin-Amerika perspektívái szempontjából példaadó módon — a polgári demokrácia parlamentáris já­tékszabályainak szigorú tiszte­letben tartásával, az alkot­mány keretei között foglalhat­ta el a köztársasági elnöki széket, s további munkáját még olyan erők is támogatják, amelyek egyébként, a „hagyo­mányos ■ besorolást” tekintve aligha nyújtanak segédkezet a nagyszabású reformok végre­hajtásához. Chile a forradalmi változá­sok, a döntő átalakulások kor­szakát éli. Bármerre is men­jünk, bárkivel is találkozzunk, bárhol is hallgassuk a nagy­gyűlések szónokait, mindenütt ugyanazt az őszinte, bizako­dással teli hangulatot tapasz­talhatjuk. Államférfiak, párt­­politikusok, professzorok, gaz­dasági szakértők, munkások, parasztok, diákok és egyszerű háziasszonyok már a megis­merkedés első pillanataiban félreérthetetlenül kifejezésre juttatják, milyen odaadással — s ha kell önfeláldozással, még az életük árán is — készek megvédeni a fordulat óta elért vívmányokat, biztosítva a to­vábbi előrehaladás feltételeit. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a chileiek most valamiféle „diadalmas má­morban” töltik napjaikat és illúziókat kergetnek. Erről szó sincs. Mindennek éppen az el­lenkezője igaz: világosan és reálisan látják lehetőségeiket, a feltornyosuló nehézségeket, tisztában vannak a munka bo­nyolultságával, az ellenfelek és kifejezett ellenségek alig leplezett készülődéseivel. Op­timizmusuk viszont abból fa­kad, hogy a legpontosabban eleve kiszámíthatják, milyen erőkre támaszkodhatnak, ha egyszer mégis sor kerülne a békés átmenet helyett a tény­leges erőpróbára. Dr. Allende minden erőfe­szítése arra irányul, hogy a népi egység pártjainak aktív közreműködésével, a képvise­lőikből alakított reprezentatív kormány segítségével oly mó­don vezesse át sok megpróbál­tatáson átment népét a nem­régen még teljes „virágjában” levő monopolista uralomból, az oligarchia szorításából a szo­cialista építés időszakába, hogy minél kevesebb megráz­kódtatással, az életszínvonal szüntelen emelésével, a refor­mok gyakorlati végrehajtásá­val a „chilei példa” vonzó le­gyen mindazoknak, akik a ma­guk sajátos körülményei köze­pette hasonlóképpen síkra­­szállnak a külföldi kizsákmá­nyolás és beavatkozás meg­szüntetéséért, a hazai tőkés járom széttöréséért. Az elnök számos nyilatkoza­tában nyomatékosan kijelen­tette: nem óhajt senkinek „modellt” adni, nem szeretne egyetlen latin-amerikai álla­mot sem befolyásolni, miként lépjen a történelem követel­ményeként parancsoló sürgős­séggel jelentkező új útra. Cél­ja és fő törekvése: Chile prob­lémáinak megoldása. Termé­szetszerűleg­ a minden tekin­tetben sorsfordulót jelentő változások sikereiből erőt me­ríthetnek mindazok, akik ha­sonló elképzelések gyakorlati átültetésén fáradoznak. Az erőviszonyok kétségte­lenül kedveznek a haladó, bal­oldali kormány elgondolásai­nak. Chilében már régen meg­értek a történelmi feltételek az átalakulásra. Mi sem bizonyít­ja ezt jobban, mint az a tény, hogy már az előző Frei-kor­mány hozzákezdett néhány re­formhoz, a kereszténydemok­rata balszárny pedig kifejezet­ten helyesli — parlamenti sza­vazataival támogatta — Allen­­de győzelemre juttatását és programja megvalósítását. Igen sokat tett, rendkívül rövid — mindössze alig több, mint kéthónapos működése alatt — az új kormány gazda­sági és politikai téren egy­aránt. A tömegek kétségtele­nül sürgetik a gyors ütemű változásokat, a népi egység nem várhat, ugyanakkor fi­gyelembe kell vennie a reális adottságokat is a konkrét lé­pések meghatározásakor. A nagy amerikai rézbányák és a magánbankok államosításával a választási program néhány, legfontosabb ígérete nyert be­teljesülést (illetve, a pontosság kedvéért, a magánbankok re­formjához is szükséges a par­lamenti hozzájárulás és a jobboldali reakciós körök nyo­mására, a kereszténydemokra­ta párton belül érezhető ellen­állás kezd kibontakozni). Lendületesen halad a Frei idejében oly vontatott és csak látszatintézkedéseket kimutató földreform lebonyolítása. Ezen a téren szintén kiderült: sok vidéken a nagybirtokosok nem hajlandók egykönnyen és si­mán megválni vagyonuktól. A földbirtokosok fegyveres oszta­gokba szervezkedtek és ko­moly összecsapásokra került sor. Január elsejétől kezdve a földművelésügyi miniszter le­­költözött vez­ekara élén vidék­re és a helyszínen irányítja a reform végrehajtását. Allende két hónapot ugyancsak vidé­ken tölt, a nagy kikötő- és iparvárosba, Valparaísóba tet­te át az elnöki rezidenciát. Nyilvánvalóan még több mi­niszter is követi majd a jó pél­dát. Eddig ugyanis az állam­­igazgatás túlságosan centrali­zált, bürokratikus volta akadá­lyozta az állampolgárok ügyei­nek gyors, hatékony, megnyug­tató intézését. A közigazgatási reform a közeljövő feladatai közé tartozik éppen a lakosság mindennapi érdekeinek figye­lembevételével, a haladás szel­lemében. Gazdasági téren legdöntőbb teendő az infláció megfékezése. Chile az egész világon a má­sodik helyen állt az infláció gyors galoppjában. Az utóbbi két hónapban már mutatkoz­tak biztató jelenségek, de a szakértők jól tudják: egyik pillanatról a másikra nem le­het megállítani ezt a sok éves egészségtelen folyamatot. A teljes és részleges munkanél­küliek háromszázezres serege, érthetően, arra vár, hogy mun­kát és kenyeret kapjon. A né­pi egység kormánya mindent elkövet a múlt szomorú örök­ségének mielőbbi eltüntetésé­re, éppen az ország legfőbb kincsét jelentő rézbányák ál­lamosításával és a magánban­kok megfékezésével. Belpolitikai elemzésekben állandóan visszatérő téma volt, milyen eszközöket lehet igény­be venni a tőkés-földesúri el­lenállás kiküszöböléséhez. A parlamenti belső erőviszonyok egyelőre még nem biztosíta­nak automatikus többséget a kormánynak, az elnöknek szüksége van a keresztényde­mokrata szavazatok egy részé­re, mit tehet, ha adott eset­ben valamelyik döntő reformja nem mehetne keresztül a törvényhozásban? Beszélgető partnereim mindig aláhúzták: az alkotmány keretei között akarnak tovább haladni, nem zárták ki azonban a fegyveres küzdelem lehetőségét sem. Az osztályharc fokozódására már a közeljövőben számítani kell a népi egység programjának fokozatos végrehajtásakor. A második kérdésre válaszolva: a köztársasági elnöknek alkot­mányos joga van mind a par­lament feloszlatására, mind pedig az egész országot érintő valamely lényeges kérdésben a népszavazás kiírására. Fel­tehetően, a kormány politikai ellenfelei is ismerik a realitá­sokat, s eleve le tudják mérni a közhangulat alapján, milyen esélyekkel indulhatnának az Allende köré csoportosult erőkkel szemben. Mindeneset­re, ha váratlan fejlemények nem jönnek közbe, április első hetében sor kerül a községta­nácsi választásokra, amelyeken valamennyi párt külön indul. A chilei erőviszonyok újabb analizálására ez a nagy fontos­ságú belpolitikai esemény ki­váló alkalmat szolgáltat. Külpolitikai vonatkozások­ban néhány konkrét elhatáro­zással bizonyította be a kor­mány, hogy Chile valóban ön­álló, új úton jár. Felvette a diplomáciai kapcsolatot Kubá­val és a népi Kínával. Hasonló lépésre készül az NDK-val. Az Amerikai Egyesült Államokat és latin-amerikai szövetsége­seit, minden jel szerint, na­gyon aggasztják ezek a kibon­takozó tendenciák a „zöld kon­tinensen”. Nixon elnök leg­utóbbi nyilatkozatában sem hagyott kétséget aziránt, hogy milyen mértékben foglal­koztatja a chilei fordulat Wa­shingtont. Számos latin-ameri­kai országban járva, a legkü­lönbözőbb világnézetű hivata­los és magánszemélyekkel be­szélgetve, olyan kép alakult ki bennem, hogy senki sem gon­dol közvetlen, fegyveres észak-amerikai intervencióra, viszont a gazdasági és politi­kai nyomás fokozását nem szabad figyelmen kívül hagyni Chile népének történelmi küzdelmét, az út első szaka­szát szemlélve, őszintén bízunk abban, hogy a „nagy vállalko­zás” — minden nehézség elle­nére — meghozza sikereit, s ezzel valóban új helyzetet te­remt más, hasonló harcot foly­tató országok társaságában Latin-Amerikában. Matolcsy Károly Magyar Nemzet. A moszkvai zsinagógák közösségének vezetősége tiltakozott a szovjetellenes provokációk miatt Moszkvából jelenti a TASZSZ. A moszkvai zsinagógák közös­ségének küldöttsége átnyújtot­ta tiltakozását az Egyesült Ál­lamok moszkvai nagykövetsé­gének azok miatt a szovjetel­lenes terrorista provokációk miatt, amelyeket a cionisták rendeznek az Egyesült Álla­mokban szolgálatot teljesítő szovjet képviselők ellen. A nyilatkozat, amelyet a kö­zösségi vezetőkkel együtt Lejb Levin ,moszkvai főrabbi írt alá, hangsúlyozza: ,­,A provo­kációkat,,— amelyek ellen­, az amerikai hatóságok láthatólag nem foganatosítanak intézke­déseket — elítéli minden be­csületes ember... Követeljük, hogy az amerikai hatóságok haladéktalanul vessenek véget a cionisták bűnös tevékenysé­gének.” A nyilatkozatban a moszk­vai zsinagógák vezetői hang­súlyozzák: „A zsidó népnek, amely megtalálta boldogulását a Szovjetunióban, a szovjet­hatalom alatt mind gazdasági, mind kulturális és szellemi té­ren elérte a fejlődés magas fo­kát, nincs szüksége a kéretlen prókátorok, a fasiszta módra viselkedő zsidók segítségére.” • CsfitSriSk, WTI. jfeatiar 14. Torres elnök nyilatkozata a bolíviai kormány terveiről La Pezból jelenti a PAP. Juan José Torres tábornok, bolíviai elnök nyilatkozatot adott a PAP lengyel hírügy­nökség tudósítójának. Torres kijelentette, hogy kormánya hazafias, forradalmi jellegű és Bolívia a harmadik világ ré­szének tekinti magát. A kor­mány a külpolitika önállósí­tására, a gazdasági függés megszüntetésére törekszik. Torres utalt arra, hogy kor­mánya máris reformokat haj­tott végre a mezőgazdaságban és rövidesen hozzákezd az ál­lamapparátus átszervezéséhez is. Egyidejűleg végre kell haj­tanunk — jelentette ki —, a politikai élet és az alkotmány mélyreható reformját is. Torres megállapította, hogy kormánya munkások, a kato­nák, a parasztok és az értel­miség spontán támogatásával jutott hatalomra. Kifejezte re­ményét, hogy a hadsereg meg­érti szerepét és most, a jobb­oldali csoport felszámolása után, megbízhatóan betölti a szociális átalakulások védőjé­nek feladatát La Pazban tömegfelvonulá­son ünnepelték meg a jobb­oldali puccskísérlet bukását. A tüntetés után a főváros fő­terén 10 000 ember tartott nagygyűlést, amelyen megje­lent Juan José Torres köztár­sasági elnök is. A felszólalók egymás után jelentették ki, hogy a forradalmi haladás egyetlen lehetősége: a nép fel­fegyverzése. A külpolitika hírei­ ­ (Szófia, MTI) A csehszlo­vák párt- és kormányküldött­ség, amely Gustáv Husáknak, a CSKP Központi Bizottsága első titkárának vezetésével hétfő óta tartózkodik hivatalos látogatáson a Bolgár Népköz­­társaságban, tárgyalásait befe­jezve szerdán rövid látogatást tett Plovdivban. A csehszlovák delegáció ma utazik vissza Prágába.­­ (Varsó, MTI) A lengyel fővárosba érkezett Kurt Mot­­tick, a Nyugatnémet Szociál­demokrata Párt parlamenti képviselője, a Bundestag kül­ügyi bizottságának alelnöke. Január 19-ére várják a nyu­gatnémet Vöröskereszt kül­döttségének érkezését, hogy az úgynevezett családegyesítési kérdésekről tárgyaljanak. Egy nappal később kezdődik Bör­zeinek, a CDU—CSU parla­menti frakciója vezetőjének háromnapos lengyelországi lá­togatása.­­ (Kairó, Reuter) Edmund Muskie amerikai demokrata párti szenátor háromnapos kairói látogatása során eszme­cserét folytatott Anvar Szadat­­tal, az EAK elnökével és Riad külügyminiszterrel is. Muskie kairói látogatása előtt Izrael­ben járt, ma pedig Moszkvába utazik.­­ (Tengan, Reuter) Az ame­rikai katonaság megkezdte az­ Okinawán tárolt 13 ezer tonna mérges gáz első rakományának elszállítását­­­ (Singapore, AP) Heath brit miniszterelnök Kuala Lumpurból megérkezett Singa­­pore-ba, hogy részt vegyen a brit Nemzetközösség ma meg­nyíló csúcsértekezletén. A nemzetközösséghez tartozó ál­lamokból szerdán szintén meg­érkezett már több elnök.­­ (Montevideo, Reuter) Szerdán Montevideóba érke­zett Oliver Wright brit kül­ügyi államtitkár, hogy az uru­guayi kormány tagjaival ta­nácskozzék a Jackson brit nagykövet elrablása után ki­alakult helyzetről. Megfigyelők szerint az államtitkár kísérle­tet tesz arra, hogy Pacheco el­nököt álláspontjának megvál­toztatására bírja. Ugyanis az uruguayi kormány közölte, hogy nem hajlandó tárgyalni a gerillákkal.­­ (Prága, MTI) A csehszlo­vák külügyminisztérium sajtó­­osztálya a szerdai naptól ha­tálytalanította Alán Levy ame­rikai tudósító akkreditálását, mert csehszlovák-ellenes tevé­kenységet folytatott. Alán Le­­vynek családjával együtt 48 órán belül el kell hagynia Csehszlovákia területét . (London, TASZSZ) Szer­dán befejezte munkáját a 15 nyugat-európai kommunista párt képviselőinek értekezlete, amelyen megvitatták a kapita­lista országok munkásosztálya harcának problémáit a nem­zetközi­­ monopóliumok növe­kedésének viszonyai között

Next