Magyar Nemzet, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-14 / 11. szám
4 NAPLÓ Január 14 Tovább növekszik világszerte az érdeklődés a magyar filmek iránt. A magyar játékfilmek exportbevételei teljesen fedezik az évente műsorra tűzött külföldi filmek vételárát. Az elmúlt évben 29 magyar filmhetet rendeztek külföldön, filmjeink ötvenöt fesztiválon harminc díjat nyertek. Új módszerekkel is kísérleteznek, így legutóbb a magyar filmkereskedelem szinkronizáltatta az Egri csillagokat angolra, amerikai színészekkel, Párizsban, s az így ismertté vált filmet számos ország meg is vásárolta.* A Kecskeméti Játékszín 71 január 16-án, szombaton este tartja első előadását. Udvaros Béla rendezésében előadják Boldizsár Miklós Hérosztratosz című egyfelvonásosát és Max Frisch Ha egyszer Hotz úr dühbe gurul című bohózatát. Az előadásokat a kecskeméti városi művelődési központ nagytermében tartják. Összeállították a martonvásári Beethoven-hangversenysorozat idei programját. A premier június 26-án lesz, az Operaház és a Budapesti Kórus közreműködésével, a Magyar Állami Hangversenyzenekart Kórodi András vezényli. A júliusi hangversenyen két külföldi vendégművész működik közre. Jussi Jales finn karmester vezényli a Magyar Állami Hangversenyzenekart. A Magyar Iparművészeti Főiskola kiállítása január 16-án, szombaton nyílik meg az Ernst Múzeumban. Megnyitót Amerigo Tót, a főiskola tiszteletbeli tanára mond. Kortárs matinét rendez a TIT irodalmi-nyelviszakosztálya január 17-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a Kossuth Klubban. Simon István főszerkesztő mond bevezetőt, Benjámin László, Cseres Tibor, Demény Ottó, Dobozy Imre, Féja Géza és Kamondy László műveikből olvasnak fel. Közreműködik: Jancsó Adrienné, Juhász Jácint és Tompa László.4 Sági Sándor festőművész gyűjteményes kiállítása január 16-án, szombaton délben nyílik meg a Belügyminisztérium Zrínyi utca 5. szám alatti központi klubjában. Több érdekes mű hangzik el a Budapesti Kórus hangversenyén, amelyet Forrai Miklós vezényletével január 19-én este rendeznek meg a Zeneakadémia nagytermében. A kitűnő kórus előadja Britten Ujjongj a Bárányban című kantátáját, amely magyar nyelven most kerül először bemutatásra és Kodály Pange lingua című kórusművét is a ritkán fölhangzó vegyeskari változatban éneklik. Az Egyházi gyűjtemények kincsei nagy sikerű kiállítása a Nemzeti Galériában már csak január 17-ig tekinthető meg, a tárlatot vasárnap este bezárják. Az idén márciusban ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját a budapesti Csehszlovák Kultúra. Ebből az alkalomból a Pozsonyi Nemzeti Színház operatársulatának szólistái műsort adnak az intézet színháztermében. Ünnepi műsorokat rendeznek Budapesten és vidéken a Csehszlovák Kommunista Párt megalakulásának 50. évfordulója alkalmából.+ A szófiai Híradó és Dokumentum Filmstúdió filmet készít Nikola Gramovszkiról, a hős bolgár kommunistáról. Gramovszki az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság idején Magyarországon tevékenykedett: ő volt a Bolgár Kommunista Párt magyarországi szekciójának vezetője és a Vörös Zászló című bolgár újság szerkesztője. A film előkészítésével kapcsolatban a budapesti Bolgár Kulturális Központ arra kéri mindazokat, akik ismerték Gramovszkit, vagy akiknek róla és a magyar Vörös Hadseregben harcoló bolgárokról korabeli dokumentumok vannak birtokában (fényképek, újságok, kiadványok, tárgyi emlékek stb.), hogy keressék fel a Bolgár Kulturális Központot (Budapest, VI., Népköztársaság útja 14). A H£T FILMJEI Emberöléssel vádolva Részeg huligánok megöltek egy diákot. Belekötöttek, amikor társnőjével beszélgetett. Megütötték a lányt is. A fiú védelmezte és védekezett. Mindaddig védekezett, amíg egy üveggel halálos ütést mértek a fejére. Négyen támadták meg a fiatal párt. Mind a négyen huligánok, de egyikük, aki az üveggel ütött, gyilkos is. Vajon ki ütött az üveggel? A bírósági tárgyaláson játszódik ez a szovjet film. Vallomások, tanúkihallgatások idézik fel az eseményeket. A bíróság vizsgálja, ki a gyilkos. Borisz Volcsek filmje azonban ennél többet kutat: a huliganizmus társadalmi gyökereiről, burjánzásának okairól szól. Mire a tárgyalás véget ér, nemcsak a gyilkost leplezik le. Egy jelenségre is felhívják a figyelmet. A szocialista társadalomban is tapasztalható jelenségre. Arra, hogy a gyilkos huligán nem egyik napról a másikra lesz azzá, nem hirtelen válik csínytevőből bűnözővé. A súlyos bűnöket kisebb visszaélések előzik meg Ha ezeket a visszaéléseket elnézik, sőt — a film ezt bizonyítja — még takargatják is a fiatalok hozzátartozói, munkatársai, valójában nem segítenek nekik. Inkább ártanak a vétkeseknek — és ártanak a társadalomnak. A tárgyalás a történet kerete és színhelye, alkalmat ad a részletek feltárására, az előzmények elemzésére. Megismerjük a vádlottak életkörülményeit, gondjait, megismerjük közvetlen környezetüket. Lassan kibontakozik a kép. Nem csupán a gyilkosságról. Kialakul a kép tágabb értelemben is, a folyamatról, amely a vádlottak magatartásában, életfelfogásában zajlott le. E kép művészi megformálása olykor sablonos. A tipizálás igénye ezúttal szokványos huligánfigurák ábrázolásához vezetett. A forgatókönyv szerzői csaknem minden motívumot összegyűjtöttek, amely az efféle ügyekben fel szokott bukkanni. Az indítékok, az okok, a vádlottak magatartása, a koronatanú megfenyegetése, a gyermekét kényeztető szülő késői megbánása — mind ismerős jelenség. Gyengéi ellenére is megérdemli azonban ez a történet a közönség érdeklődését. Témája közérdekű, szándéka előre mutató, rendezése színvonalas. Közjáték Hazájában, Lengyelországban, s külföldön is figyelmet keltett Krzysztof Zanussi első játékfilmje. A rendező 1967- ben végezte el a filmfőiskolát, előzőleg fizikát tanult. A Közjátékban saját emlékeit is feldolgozta. Filmjének főszereplői fizikusok. A Közjáték két barátról szól, akik az egyetem elvégzése után elváltak. Egyikük neves tudós lett, külföldi tanulmányutakat tett, nagyvilági és jómódú ember. A felfokozott munkatempótól fáradtan keresi fel hajdani diáktársát, aki a nagyvilágtól nagyon messze éldegél, egy kis faluban a hegyek között. A helyi meteorológiai állomást vezeti. A felesége tanítónő. Kedves, de jelentéktelen asszony. Legalábbis ilyennek látszik a nagyvárosi ember szemében. S jelentéktelennek, szürkének, elmaradottnak tűnik a régi barát is. A meteorológussá lett fizikus nem érti már a régi képleteket. Primitív körülmények között él. De kiegyensúlyozottan, boldogan él. S ezt a nagyvilági barát egyszerűen nem érti. Még akkor sem érti igazán, amikor már jobban megismeri vendéglátóit. Megismeri munkájukat, napi gondjaikat, életformájukat, amelyet sokáig üresnek, tartalmatlannak vél. Ez az életforma azonban tartalmas. Zanussi szembesíti a két barát szemléletét és életmódját Arra a következtetésre jut, hogy a falusi emberré „vedlett” fizikus voltaképp teljesebb, érdekesebb életet él. Elveszítette ugyan tudományos kapcsolatait, de érzelmi élete gazdagabb, mélyebb, egyénisége teljesebben bontakozik ki. A „falun ragadt” ember élvezheti a természetet, többet foglalkozhat kedvteléseivel, a zenével, az irodalommal, önmagával, és az emberekkel általában. Zanussi nem idealizálja a falusi életet, de felfedi rejtett szépségét. Következtetése, filmjének megoldása ennek ellenére kételkedésre késztet. A nagyvilágból érkezett barát nem csupán pihenni jött. Azért is, hogy profeszszora megbízásából fővárosi állást és lakást ajánljon fel a vidékre szakadt kollégának. Megteszi ezt annak ellenére, hogy barátja láthatóan elmaradt a szakmai fejlődésben. A falusi meteorológus-fizikus azonban eddigi életformáját választja. A választás nem látszik eléggé indokoltnak. A szerzőrendező számos érzelmi motívummal magyarázza a döntést. Mégis megszépíti kissé a valóságot, amelyet a film egyébként nagyon szépen, atmoszferikusan ábrázol. Kifejező dialógusokban és hangulatos képekben, egy-egy köznapi pillanatot szimbolikussá emelve, némiképp leegyszerűsítve állítja szembe a rendező a két ember karakterét, életformáját. A Közjáték értékes film. Vitára késztető mozzanatai sem fedik el értékeit, s a rendező' törekvését ''a falusi élet belső gazdagságának, szépségének tükröztetésére. Idegen a cowboyok között Évtizedekig nem játszottak nálunk cowboyfilmet. Most egy hónapon belül a második jelenik meg. A főszereplő ezúttal Gregory Peck. A rendező William Wyler. A film környezete természetesen a vadnyugat. Két birtokos vívja egymással szűnni nem akaró magánháborúját. A hadakozásba avatkozik bele Gregory Peck egy békés természetű, civilizált tengerésztiszt szerepében. Ő az „idegen” vadnyugaton, a cowboyok között. Gyávának nézik, pedig igen bátor ember. És igen jó ember. Nem is csoda, ha kiábrándul menyasszonyából, a gazdagabb és gonoszabb birtokos durva lelkű leányából, és a szelíd tekintetű tanítónőt veszi védelmébe. A műfaj kiválóságának tartották e filmet néhányan azok közül, akik ismerik a műfaj újabb termékeit. Ha így van, úgy látszik, mégsem volt olyan nagy mulasztás, hogy sokáig nem vásároltak nálunk westerneket. V. A. rofotért)JEGYET FIZET KETTŐT KAP Mwr Nemzet SZÍNHÁZAK KAI MŰSORA Állami Operaház: A Rajna kincse (Venczell béri. 5.) (7) — Erkel Színház: Porgy és Bess (Béri szünet) (7) — Nemzeti Színház: Sötét galamb (7) — Katona József Színház: A tuzitán szörny (7) — Madách Színház: Oidipus király (D. béri. 7.) (7); Ö, azok a szép napok (tél 10) — Madách Kamara Színház: Mesterdetektív (L. 2. béri.) (7) — Vígszínház: Tiszták (Komb. béri. 3. sor. 4.) (7) — Pesti Színház: Hol van a testvéred, Ábel? (7) — Thália Színház: A magyar kérdés (7) — József Attila Színház: Várj, amíg sötét lesz (6. béri. 3.) (7) — Fővárosi Operettszínház: West Side story (7) — Vidám Színpad: Egy fiúnak négy mamája (fél 8) — Kamara Varieté: Maxi Show (du. 6 és fél 9) — Fővárosi Nagycirkusz: Gálaműsor (fél 8) — Mikroszkóp Színpad: A tetőn dolgoznak! (fél 9) — Állami Bábszínház: Piroska és a három kismalac (de. 10) (Kellner Műv. Házban) — Zeneakadémia: Magyar Állami Hangversenyzenekar (vez. Zdanek Kosler, közr. Zempléni Kornél és a Debreceni Kodály-kónus) (Téli bék, C sor.) (fél 8). A Szépművészeti Múzeum grafikái a moszkvai Puskin Múzeumban A budapesti Szépművészeti Múzeum grafikai anyagából szerdán kiállítás nyitt meg a moszkvai Puskin Múzeum termeiben. A tárlaton 120 rajz szerepel, és ezek méltóképpen reprezentálják a XV. és a XX. század közötti nyugateurópai rajzművészetet, a különböző művészeti iskolákat és irányzatokat. A moszkvai közönség a többi között a legnagyobb mesterek: Leonardo da Vinci, Dürer, Cranach, Rembrandt, Tiepolo, Delacroix, Daumier, Manet, Van Gogh, Cézanne alkotásait láthatja. A tárlat anyaga előzőleg a leningrádi Ermitázsban szerepelt. Megnyitó beszédében Irina Antonova asszony, a moszkvai múzeum igazgatója elmondotta, hogy a Puskin Múzeum történetének leggazdagabb rajzkiállítása nyitt meg ezúttal. A kiállítás viszonzásaképpen hamarosan a Puskin Múzeum anyagából nyílik meg tárlat Budapesten. Nemzedékek vallomásai A romániai magyar memoárirodalomról Vannak korok, melyek nem csupán igénylik, hanem egyenesen követelik a memoárirodalmat. Nem arra a világszerte divattá vált memoárirodalomra gondolok, mely felöleli az első vagy a második, nemritkán mindkét világháborút, és utóhatásait magyarázza, nem is az államférfiak, híres utazók, felfedezők vallomásairól van szó, melyek szerzőiknek a világeseményekben játszott szerepénél fogva, egyetemes érdekűek. A hivatásos írók A memoárirodalomnak a világhoz mért paránya, a romániai magyar emlékezésirodalom is részt kér a nagy európai vallomástételből. Olyan kort ért meg a ma élő romániai magyarság idősebb nemzedéke, melyről fontos közlendői vannak, s ez a közlési vágy feltör, sürgetően, parancsolóan. Az írók nem egyszer fognak önéletrajzi regények megírásába és ez nem meglepetés. Nagy István trilógiája az erdélyi munkásmozgalom eposzának igényével készül. Méliusz József gyermekkoráról írt könyve, a „Város a ködben”, korrajz, a temesvári társadalom századeleji képe; ugyancsak regény formájában írta meg emlékezéseit Lám Leó „A körön kívül” címen. S a fiatalabb nemzedékből: vajon, nem, rejtett önéletrajzi regény-e Bálint Tibor „Zokogó majom” című regénye, az utóbbi évek egyik legnagyobb erdélyi könyvsikere? Sütő András „Anyám könnyű álmot ígér” című legújabb könyvével látomásos líraisággal vall falujáról. Sütő és Bálint műve csak a gyermekkorra való rejtettnyílt visszaemlékezés ürügyén hozható kapcsolatba a memoárirodalommal, hiszen mindkettő sokkal több ennél: írói vállalás, távlatot nyitó és mutató hitvallás is. Szemlér Ferenc töredékesen közli korával emlékiratait. A harmincas években már megjelent és kevéssé ismert diákköri emlékeinek újrakiadását megelőzte későbbi kort és élményeket vetítő könyve. Az írói memoárirodalomnak ebből a sorából nem hiányzik a már elhunyt Asztalos István neve. Mintha csak érezte volna, hogy hamarább fog eltávozni: mindjárt a második világháború befejezése után megírta háborús emlékezéseit. Ketten a százezrek közül Különösebb jelenség azonban, hogy az írók mellett megszólal az egyszerű, nem tollforgató hivatású ember is, a százezrek egyike, aki elindult századunk nagy útján, vagy annak egyik-másik ösvényén, néha utat veszítve, kisebb-nagyobb bátyúját cipelve, hogy megérkezzék a mába. Ő akarja emlékeit megidézni, s amikor önnönmagáról vall, a korról és Európa nagy kérdéseiről is beszél. Mintha a nagy drámában a hősök után előlépne a kar, s lám, kiderül: végig ők voltak az igazi hősök, a kar tagjai. Ez az emlékezés nem csupán alkalom a kitárulkozásra, de egyszersmind történetírás is. Amikor megszólal Tamási Gáspár, az egyszerű parasztember, Tamási Áron testvéröccse, olyan emlékezéssel szolgál, mely egyszerre kortörténeti és irodalomtörténeti dokumentum is: megrázó egyszerűséggel és tiszteletre méltó ökonómiával elénk állítja valóságmodelljét annak, ami varázslatossá és tündérivé lényegült íróbátyja tollán. Ha Nagy István, az író, eposzt ír, ennek az eposznak a maga nyerseségében megdöbbentő dokumentumanyaga található Kovács Istvánnak, az egyszerű munkásembernek az emlékezéseiben, akinek írásában az osztályhűség nem írói hitvallás, hanem maga a mindennapi élet. Kortárs a kortársnak Különös jelentőséget kap a memoár az értelmiség olyan képviselőjénél, mint Balogh Edgár. Ennek az értelmiségi nemzedéknek az életét keresztülszelte, szétszabdalta a század politikai történelme, melynek ez a nemzedék nemcsak irányt vetett utasa, hanem formálója is volt Balogh. Edgár emlékezéseinek első kötete azt bizonyítja, hogy bár szerzője teljesen és örökre összeforrott Erdéllyel, életútja szinte egész Kelet-Európát magába öleli, hiszen a csehszlovákiai Sarlós-mozgalomtól vezet el a kolozsvári kommunista értelmiség mindennapjaihoz. Az olvasók nagy érdeklődéssel várják emlékezéseinek második és további köteteit. S nemcsak az övét. A romániai kiadói tervekben sokasodó kéziratok, folyóiratokban közölt részletek, vagy a még csak baráti „magánvéleményezés”-re átadott írások jelzik azt a nemes vágyat, hogy írójuk bemutasson olyan életanyagrészleteket, melyek egyediek, személyesek, csak vele történhettek meg. S mert ez az út az általánoshoz vezet, kortárs vall a kortársnak is (s a következő nemzedékeknek). Ez pedig, ha az emlékező igényes, magában hordja az őszinteségre, tárgyilagosságra, hiúságtól való mentességre való törekvést is. S mert „scripta manent”, a leírt emlékezés nem szépülhet olyan könnyen legendává, mint az élőszóban elmondott: sokan vannak a szemtanúk. Ezért egyre nagyobb az olvasóközönség igénye a memoárirodalommal szemben. Három író A közeljövő — a kiadói tervek alapján — három írói emlékezést ígér. Bartalis János, Kacsó Sándor és Kemény János művei, mint a folyóiratokban közölt részletek bizonyítják, átfogóbb művek. Nem egyéni sorsokról vallanak. A romániai magyarság történelmisége szerepet kap náluk, különös hangsúllyal a román néppel közösen átélt politikai élményeken, helytállásokon, antifasiszta összefogáson, a józan, demokratikus együttműködésen. Sokan várják nagy érdeklődéssel Antal Dániel emlékezéseit is. Az évtizedeken át tudományos munkát végző mezőgazdász professzornak „a család szolgálatában” összefoglalt emlékei a nép szolgálatában eltöltött évtizedekről vallanak. Az értelmiség útját beszéli el a két világháború között, azokét, akik kitérőkkel, kanyarokkal ugyan, de végigjárták az utat a felszabadulásig. Készül a munkásmozgalom egyik Kolozsvárott élő harcosának, Veress Pálnak a könyve is. A marosvásárhelyi géplakatos végigjárta a nagy és nehéz iskolát az ifjúsági mozgalomtól a fasiszta börtönök kínzókamráin keresztül a szocialista építés gondjaiig. Hiánypótló lesz, ha sajtó alá rendezik Szentimrei Jenő emlékiratait is. A töredékesen megjelent részletek érdekes és értékes korrajzot elevenítenek fel. Sámson Anna .Csikár*8, 1971. január 14. Lossonczy Tamás kamarakiállítása a Fényes Adolf teremben Lossonczy Tamás festményei minden bizonnyal újságot jelentenek a tárlatára érkezők nagy többségének. De nem csoda, hiszen ma már leginkább kortársai, az idősebb nemzedékek tagjai emlékeznek; azok, akik a harmincas években ismerték meg, mint a Szocialista Képzőművészek Csoportjának tagját, vagy később, az Európai Iskola tárlatain találkoztak — 1946 és 1948 között festményeivel. A fiatalabbak nem nagyon figyelhették meg működését, hiszen 1948-ban rendezett retrospektív bemutatója óta csak elvétve bukkantak fel művei. A visszavonultság évei kevés változást hoztak Lossonczy festészetében: ugyanúgy, ugyanazokkal az eszközökkel dolgozik ma is, mint húsz, vagy harminc esztendővel ezelőtt. Piktúrájának változatlanul a lírai megközelítés maradt az alapvonása. Lossonczy ma is érzelmeiben oldja fel a világ jelenségeit, hogy festői nyelvének formarendjébe öltöztethesse őket. Hűséges maradt fiatalkora ideáljaihoz. Igaz, a festészet azóta — itthon is, külfödön is —■ gyakran változtatta eszközeit, sőt nemegyszer céljait is. Lossonczy következetessége azonban mindenképpen olyan tény, amely tanulságossá teszi munkálkodását, hisz — tárlatán bemutatott műveinek tanúsága szerint is — elsősorban „alkati adottságnak” kell tartanunk. A kiállításon sorakozó művek ilyenformán egységes ívben állnak elénk. K. 87- Ma este mutatják be a belgrádi fesztiválon a Magasiskolát A belgrádi nemzetközi filmfesztiválon az első négy nap után a közönség szavazatai alapján a Stuart Haggmann által rendezett Földieper és vér című film vezet, amely a megszerezhető maximális tíz pontból kilencet kapott a nagyrészt fiatalokból álló közönségtől. A film tavaly a cannes-i fesztiválon díjat nyert. Belgrádban sor került egy világbemutatóra is: a Hamsin című filmet, a főszerepben Maria Schell-lel, itt mutatták be a világon először. A fesztivál különprogramjaként éjszakánként szélsőséges politikai tartalmú, illetve kifejezetten pornográf filmeket vetítenek, gyakran tumultuózus jelenetek közepette. A fesztiválon részt vevő magyar filmet, a Magasiskolát ma este mutatják be. A vetítésen részt vesz Gaál István, a film rendezője és két főszereplője, Bánffy György és a bolgár Iván Andonov. A Magasiskolát szerdán versenykívül Újvidéken levetített már. Megjelent a pályaválasztási tanácsadó Elkészült a Fővárosi Pályaválasztási Intézet szokásos tájékoztató kiadványa, az idei pályaválasztási tanácsadó. A 340 oldalas kiadvány, amely ezúttal tizedszer jelent meg, a szülők és a fiatalok számára egyaránt sok hasznos ismeretet nyújt. Kiderül a könyvből, hogy a mostani tanévben a budapesti általános iskolákban végző mind a 19 ezer diák továbbtanulhat: a budapesti gimnáziumok hatezer, a szakközépiskolák 7800, a gép- és gyorsíró szakiskolák 1300 elsőosztályos növendéket vesznek fel, a szakmunkásképző intézetek pedig ugyancsak igen sok fiatal jelentkezésére számítanak. Határozatot hozott a leningrádi városi tanács több történelmi épület helyreállítására és múzeummá alakítására. A Néva partján álló Mensikovpalotában például — amely a város egyik legrégibb kőépülete — az Ermitázs gyűjteményének egy részét állítják ki. A Dürer születésének 500. évfordulója alkalmából májusban reprodukciós kiállítás nyílik meg az NDK budapesti Kulturális és Tájékoztató Intézetében