Magyar Nemzet, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-15 / 12. szám
% lista német nemzet kialakulásának folyamata megy végbe. Hangsúlyozta, hogy ezeken a megállapításokon alapszik az NDK-nak az NSZK-val szembeni külpolitikája is. Amíg az ellenséges erők arra akarják felhasználni a kapcsolatokat, hogy a nem létező „nemzeti egység” jegyében közeledjenek az NDK-hoz és talajt teremtsenek a szociáldemokrata elmélet számára az országban, az NDK politikája azt tűzte ki célul, hogy olyan kapcsolatokat létesítsen az NSZK-val, amelyek mindenben megfelelnek a nemzetközi jog előírásainak, számításba veszik a két rendszer további objektív és elkerülhetetlen elhatárolódását, s ezután keresztezik a „belnémet kapcsolatok” fenntartására irányuló terveket — mondotta. Hozzátette, hogy az NDK és az NSZK összekapcsolódására irányuló politikára, csak eltökélt elhatárolódási politikával lehet válaszolni. Hangsúlyozta, hogy ez az előfeltétele „az NSZK-val való békés egymás mellett élésre irányuló offenzív politikának”. Fentiekkel összefüggésben, az európai biztonság kialakítása érdekében sürgette a nemzetközi jognak megfelelő diplomáciai kapcsolatok megteremtését az NDK és az NSZK között, valamint a két államnak az ENSZ-be való felvételét. Az európai biztonság kialakítását elősegítő fontos tényezőként emlékezett meg a Szovjetunió és az NSZK között megkötött szerződésről. Az NSZK álláspontja a Kohl-Bahr találkozó témájáról Stuttgartból jelenti az AFP. Adlers, a nyugatnémet kormány szóvivője a stuttgarti rádiónak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a pénteken kezdődő újabb németközi tárgyalásokon az NSZK fenntartja a maga álláspontját, amely szerint a négy nagyhatalom előzetes „szabad jelzése” nélkül nem lehet megvitatni a Nyugat-Berlinhez vezető utak szabad megközelítésének kérdését Mind a két érdekelt kormány, mind a négy nagyhatalom tudja — mondotta a nyugatnémet szóvivő —, hogy a nyugat-berlini kérdés kielégítő megoldása csak akkor lehetséges, ha az érdekelt felek rugalmasságról tesznek tanúságot Hozzáfűzte, hogy a nyugatnémet kormány a maga részéről „hajlandó megvizsgálni a németközi kapcsolatok minden vonatkozását, beleértve a két állam közötti közlekedéssel és forgalommal kapcsolatos kérdéseket”. Adlers befejezésül hangoztatta, az a gyorsaság, amelylyel megállapodtak a harmadik németközi tanácskozás időpontjában, részben Otto Winter NDK és Cromiko szovjet külügyminiszter Moszkvában lefolytatott megbeszéléseinek tulajdonítható. A Legfelső Tanács ülésszakát követő Iljicsov visszaérkezett Pekingbe Pekingből jelenti a TASZSZ. Leonyid Iljicsov, a Szovjetunió külügyminiszter-helyettese, a szovjet-kínai tárgyalásokon részt vevő szovjet kormányküldöttség vezetője csütörtökön Pekingbe érkezett. Leonyid Iljicsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának decemberi ülésszakára utazott Moszkvába, ahonnan csütörtökön visszatért Pekingbe. A pekingi repülőtéren Csiao Kuan-hua, a Kínai Népköztársaság külügyminiszter-helyettese, a szovjet-kínai tárgyalásokon részt vevő kínai kormányküldöttség vezetője, valamint Jü Csan, a Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma szovjet és kelet-európai osztályának vezetője fogadta Iljicsovot Muskie szenátor Moszkvában Moszkvából jelenti a Reutert Fedmund Muskie amerikai szenátor csütörtök hajnalban Kairóból Moszkvába érkezett. A szenátor, akit esélyesnek tartanak arra, hogy az 1972-es elnökválasztáson a demokratapárt jelöltje legyen, három napot szándékozik a szovjet fővárosban tölteni. A DPA szerint Gromiko szovjet külügyminiszter csütörtökön fogadta a szovjetunióbeli látogatáson tartózkodó Muskie amerikai demokratapárti szenátort. Nyugati hírügynökségek szerint Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök valószínűleg fogadja az amerikai szenátort Muskie a háromnapos moszkvai látogatás alkalmával a szovjet—amerikai kapcsolatokról, a közel-keleti helyzetről, a stratégiai fegyverkezés korlátozásával kapcsolatos tárgyalások (SALT) állásáról és a berlini kérdésben folytatott tárgyalásokról kíván megbeszélést folytatni. Muskien kívül Moszkvában tartózkodik Averell Harriman, aki az Egyesült Államokat képviselte itt, nagyköveti rangban. Harrimant szerdán fogadta Gromiko szovjet külügyminiszter. Ceausescu fogadta Hioro olasz külügyminisztert Bukarestből jelenti az MTI. A hivatalos látogatáson Romániában tartózkodó Aldo Moro olasz külügyminisztert csütörtökön fogadta Nicolae Ceausescu, az államtanács elnöke. A találkozón jelen volt Corneliu Manescu külügyminiszter is. Ceausescu és Moro eszmecserét folytatott a két ország kapcsolatairól, rámutatott azok továbbfejlesztésének lehetőségeire. Áttekintették a nemzetközi helyzet egyes kérdéseit, majd az olasz külügyminiszter Saragat köztársasági elnök nevében olaszországi látogatásra hívta meg Ceausescut, aki a meghívást elfogadta. Megkezdődött a brit Nemzetközösség csúcstalálkozója Singapore-ból jelenti az MTI. Csütörtökön délelőtt Singapore-ban megkezdődött a brit Nemzetközösség harmincegy tagállamának csúcstalálkozója, amelyen nyolc köztársasági elnök, tizenhét miniszterelnök, hat országból pedig különböző magasrangú politikus vesz részt. A világszerte ismert vezetők közül jelen van Nyerere tanzániai elnök, Heath brit miniszterelnök, Kaunda zambiai elnök, Obote ugandai elnök, Bandaranaike asszony, ceyloni miniszterelnök, Makariosz ciprusi elnök és Trudeau kanadai miniszterelnök. Az első ülést az elnöklő Li Kuang-ju singapore-i miniszterelnök nyitotta meg. Hangoztatta, hogy a nemzetközösség csak akkor maradhat fenn, ha rendezik a Nagy- Britannia dél-afrikai fegyverszállításával kapcsolatos nézeteltéréseket. Az első ülésen még nem került sor kertvértörésre a dél-afrikai fegyverszállítások kérdésében. A brit küldöttség ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy ezt a kérdést az Indiai-óceán „biztonsága” témakörében kell megvitatni, de Anglia mindenesetre saját belügyének tekinti a hivatalosan még meg sem hozott döntést. Az afrikai országok viszont az általános világhelyzet vitája során kívánnak foglalkozni a fegyverüzlet kérdésével. A délutáni ülésen Kaunda zambiai elnök javasolta, hogy az értekezlet fogadja el a Nemzetközösség elvi nyilatkozatát, amely élesen elítéli a faji megkülönböztetést, és minden segítséget megtagad azoktól, akik fajüldöző politikát folytatnak. Az afrikai tagállamok e nyilatkozat segítségével kívánják megakadályozni, hogy Anglia fegyvereket szállítson a dél-afrikai fajüldöző rendszernek. Az okmányt csak később fogják alaposabban megvitatni. Ezután kezdődött az első napirendi pont, az általános világpolitikai irányzatok és a nemzetközi helyzet vitája. Az egész értekezlet hagyományosan zárt ajtók mögött folyik és a hivatalos szóvivők nem ismertetik az elhangzottakat. Masar Nemzet A CSKP értékelése az 1968-as válság okairól és ellenforradalmi jellegéről Prágából jelenti az MTI. Csütörtökön Prágában nyilvánosságra hozták „A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai” című dokumentumot, amelyet a Központi Bizottság decemberi ülésén hagytak jóvá, majd a párttagság elé terjesztettek megvitatás végett. Az okmány a csehszlovákiai társadalmi válság hosszú évekre visszanyúló eredetét vizsgálva megállapítja: azt a körülményt, hogy a pártvezetés képtelen volt a hibák kijavítására, majd az 1966-ban megtartott XIII. kongresszus lényegében helyes határozatainak érvényesítésére, kihasználták a már jóval a kongresszus előtt szerveződő jobboldali és revizionista erők. A politikai irányvonalat Antonin Novotny szabta meg, akinek — mint a dokumentum megállapítja — nem volt érzéke a tervező munkához, sommásan elutasította a bíráló hangokat, nem tett különbséget a jószándékú kritika és a jobboldali támadások között Novotny hibái több személyes tulajdonságában gyökereztek: a testületi vezetés elvének megsértésében, önhittségében, szubjektivizmusában, nagyzási hóbortjában, gyanakvó természetében. A dobceti »etet«* felelőssége A Novotny szükségszerű távozásával és Alexander Dubcek megválasztásával végződő 1968-as januári plénum eredményei kifejezték a CSKP-ban kialakult válság haladéktalan megoldásának szükségességét, azt, hogy a párt tevékenységéből, különösképpen pedig vezetéséből el kell távolítani a párt és társadalom mozgósítását akadályozó tényezőket. Az 1968 januárja utáni fejlődés azonban azt mutatja, hogy a párt új vezetése Dubcekkel az élén képtelennek bizonyult a feladat teljesítésére. Az áprilisi plénumon elfogadott akcióprogram már tükrözte a párton belüli jobboldal fokozott bomlasztó tevékenységét. A Központi Bizottság ezért 1970-es decemberi ülésén az akcióprogramot helytelen és érvénytelen dokumentumnak minősíti, amelyből nem lehet kiindulni a párt elméleti tevékenységében és gyakorlati politikájában. A „Tanulságok” című dokumentum részletesen ismerteti a január utáni események alakulását, a jobboldali opportunista és ellenforradalmi erők térnyerését, majd megállapítja: Az ellenforradalom Csehszlovákiában hasonló szándékokat és célokat követett, mint 1956-ban Magyarországon. Csupán taktikájában tért el a feltételek és az időpont különbözősége miatt. A szocalistaellenes erők Csehszlovákiában a jelenkori imperializmus szándékaival összhangban mindenekelőtt a politikai, ideológiai és hatalmi bomlasztás módszereinek alkalmazására összpontosították figyelmüket. Ellenforradalmi céljaik fokozatos megvalósítását hoszszabb időszakra tervezték, mint Magyarországon. Ezek az erők azonban Csehszlovákiában is számoltak azzal, hogy alkalmas időpontban — ha terveik ellenállásba ütköznek — fizikai terrort is alkalmaznak a marxista—leninista káderek és a szocializmushoz hű állampolgárok ellen. A jobboldal általános támadását megkönnyítette, hogy Dubcek, aki kezdetben élvezte a párt és az ország bizalmát, fokozatosan letért a marxizmus-leninizmus talajáról, a jobboldali opportunista és szocialistaellenes erők uszályába került. 1968-ban a CSKP fokozatosan megszűnt a szocialista társadalmi rendszer irányító központja lenni. Eszmei, politikai és akcióegysége megrendült, társadalmi vezető szerepe megbénult. Ugyancsak nagymértékben előrehaladt az államhatalmi szervek felbomlása. A biztonsági szolgálat, a jogszolgáltatás, a hadsereg megbénult, képtelenné vált az ellenforradalmi támadással vagy a külső ellenség diverziójával megbirkózni. Bel- és külpolitikai veszélyek A politikai rendszerben széles kommunistaellenes koalíció alakult ki, fokozatosan előkészítették és szakaszonként megvalósították a szocialista gazdaságnak egy olyan rendszerre való átalakítását, amely a munkásosztályt és a dolgozókat megfosztotta volna a forradalmi vívmányoktól, a politikai és gazdasági biztonságtól. A jobboldal külpolitikai koncepciója végső következményében nemcsak az állam stabilitását, biztonságát és szuverenitását fenyegette, hanem védtelenné tette a szocialista közösség nyugati határait is. 1968 augusztusában Csehszlovákiában kiélezett ellenforradalmi helyzet alakult ki, s az ország a polgárháború szélére sodródott. Az Internacionalista segítség Több ezer kommunista, egyes állampolgárok, dolgozók egész kollektívái, a lakosság valamennyi rétegének és különféle szervezeteinek képviselői — hangsúlyozza a dokumentum —, beleértve a CSKP és az SZKP Központi Bizottságának tagjait, a csehszlovák kormány, tagjait, a nemzetgyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőit, a szocializmus sorsáért reájuk háruló osztályfelelősségük, nemzeti és internacionalista felelősségük tudatában keresték a kibontakozást a nehéz, kritikus helyzetből. Miközben a pártvezetés jobboldali része semmi olyan intézkedést nem akart megtenni, amely meghiúsíthatta volna az ellenforradalmi fordulatot és a polgárháborút, az említett személyek azzal a kéréssel fordultak a testvérpártok vezetőségeihez és a szövetségesek kormányaihoz, hogy ebben a nehéz történelmi pillanatban a csehszlovák népnek nyújtsanak internacionalista segítséget a szocializmus védelméhez. Abban a meggyőződésben cselekedtek, hogy osztálytestvéreik nem engedik kiszolgáltatni Csehszlovákiát a vérontással fenyegető ellenforradalom kényének, s megakadályozzák, hogy országukat kiragadják a szocialista közösségből. A szövetséges csapatok Csehszlovákiába érkezése megakadályozta a vérontást, s ezért szükséges és az egyetlen helyes megoldás volt. A dokumentum végül részletesen ismerteti a párt tevékenységének legfontosabb állomásait a husáki pártvezetés munkájának megkezdése óta. Befejeződött a csehszlovák küldöttség bulgáriai látogatása Szófiából jelenti az MTI. Csütörtökön délelőtt hazautazott Szófiából a csehszlovák párt- és kormányküldöttség, amely Gustáv Husáknak, a CSKP Központi Bizottsága első titkárának vezetésével négynapos hivatalos látogatást tett a Bolgár Népköztársaságban. Szófiában közös közleményt adtak ki a csehszlovák pártos kormányküldöttség hivatalos látogatásáról, a bolgár párt- és kormányküldöttséggel folytatott megbeszéléseiről. A külpolitika hírei rel (Varsó, MTI) Jedrycholoski külügyminiszter szerda este vacsorát adott a hivatalos lengyelországi látogatáson tartózkodó Kirchschlager osztrák külügyminiszter tiszteletére. (Santiago, Reuter) A chilei kormány bejelentette, az amerikai Bethlehem Steel Corporation leányvállalatának államosítását A chilei bányaügyi miniszter közölte, hogy tárgyalások folynak a bányatársaság kártalanításáról . (Moszkva, TASZSZ) Brezsnyev, Koszigin és Podgornij üdvözölte Cedenbalt, a Mongol Minisztertanács elnökét és Szambut, a Nagy Népi Hurál elnökségének elnökét, a szovjet—mongol barátsági szerződés aláírásának 25. évfordulója alkalmából. (Vatikánváros, AFP) VI. Pál pápa csütörtökön fogadta Hamani Diorit, a Niger Köztársaság elnökét Péntek, 1971. január 15. A párizsi Vietnam-értekezlet újabb ülése A kambodzsai és a angonl kormánycsapatok közös offenzívája Párizsból jelenti az UPI és az AP. A Vietnammal foglalkozó párizsi négyes értekezlet csütörtöki, 99. plenáris ülésén Binh asszony külügyminiszter, a DIFK képviselője felszólalásában rámutatott Melvin Laird amerikai hadügyminiszternek a Vietnamban harcoló amerikai csapatok kivonásával és az Egyesült Államok „béketörekvéseivel” összefüggésben elhangzott korábbi nyilatkozatainak ellentmondásaira. Hangsúlyozta: az amerikai hadügyminiszternek az az ígérete, hogy „1971 nyarának közepéig megszűnik a Vietnamban tartózkodó amerikai csapatok aktív katonai szerepe”, lényegében nem ad választ a csapatok teljes kivonásának problémájára. Xuan Thuy miniszter, a VDK képviselője rámutatott, hogy Laird nyilatkozata csupán a közvélemény megtévesztését szolgálja. Követelte, hogy az Egyesült Államok kormánya adjon végre „megfontolt és komoly választ” a DIFK és a VDK szeptemberben és decemberben előterjesztett javaslataira. Bruce nagykövet, az Egyesült Államok képviselője nem adott érdemi választ a fent ismertetett felszólalásokra, ehelyett visszatért az amerikai hadifoglyok problémájára. Bruce egy listát nyújtott be, amelyen a Délkelet-Ázsiában eltűntként nyilvántartott amerikai katonák neve szerepelt. A saigoni küldöttség vezetője szintén átadott egy listát, amely a beteg, illetve sebesült észak-vietnami hadifoglyok nevét tartalmazta, akiket január 24-én a holdújév alkalmából a saigoni rezsim szabadon fog bocsátani. Az AFP és az AP Phnom Penh-i jelentése szerint a szerdán megindított általános és nagyarányú offenzíva keretében dél-vietnami páncélos és tengerészgyalogos egységek a kambodzsai kormánycsapatok alakulataival karöltve déli és északnyugati irányból támadják a Phnom Penhtől 60 mérföldnyire fekvő 4-es számú országutat, amely a tengerhez való kijutás szempontjából létfontosságú a Len Nol-rezsim számára. Ami Dél-Vietnam területét illeti, csupán kisebb összetűzéseket jelentettek és azokat is a kambodzsai határ közeléből. A Nhan Dán, a Vietnami Dolgozók Pártja központi lapja csütörtöki számának egyik cikkében üdvözli a Magyar Népköztársaság és a VDK képviselői által aláírt új segélyegyezményt. A vietnami nép forradalmi harca során mindig is érezte a magyar nép, a párt és a kormány forró és szívből jövő támogatását. Az amerikai imperialisták agresszív háborújának megindítása óta a Magyar Szocialista Munkáspárt, a forradalmi munkás-paraszt kormány és a magyar nép rendkívül értékes segítséget nyújtott a vietnami népnek minden téren... A most aláírt segélyegyezmény újabb bizonyítéka a testvéri magyar nép mély rokonszenvének, szolidaritásának és szívből jövő támogatásának. Chilébe érkezett a 70 brazil volt politikai fogoly Rio de Janeiróból jelenti a Reuter. A brazil kormány magyar idő szerint csütörtökre virradóra szabadon bocsátotta azt a hetven politikai foglyot, akiért cserében a gerillák megígérték Giovanni Bucher svájci nagykövet szabadon bocsátását Emilio Garrastaru Medici brazil államelnök rendeletet írt alá: ebben engedélyezte egyrészt a foglyok deportálását, másrészt örök időkre száműzte mindegyik volt elítéltet aki most elhagyta az országot A hetven politikai fogoly kiszabadítása a legnagyobb ár, amit ország valaha „fizetett” egy elrabolt külföldi diplomatáért. Brazília júniusban negyven foglyot adott von Holleben nyugatnémet nagykövet szabadságáért Amikor a foglyokat szállító gép Santiagóban leszállt a brazil biztonsági emberek és a személyzet tagjai a fedélzeten maradtak. A brazíliai gerilákkal kötött hallgatólagos megállapodás értelmében, az érkező foglyokat egyenként lefényképezték. A fényképeket képtávírón továbbították Rio de Janeiróba, hogy helyzetükről a gerillák így is meggyőződhessenek. A foglyokat autóbuszon szállították a chilei rendőrtiszti főiskolába, ahol ideiglenesen elszállásolták őket Chilei részről közölték, hogy bár Algéria — amely a múltban a negyven politikai foglyot befogadta —, egyelőre nem adott ilyen jellegű nyilatkozatot, Kuba és Olaszország hajlandó befogadni akár mind a hetven foglyot, akár néhányat közülük. Az angol kormány megbízottja tárgyalt az uruguayi külügyminiszterrel Montevideóból jelenti az AFP. Az uruguayi hatóságok teljesen homályban tartják annak a megbeszélésnek a részleteit, amely Jorge Petrano Fascio uruguayi külügyminiszter és Oliver Wright, a brit kormány rendkívüli megbízottja között zajlott le Jacksonnak, Nagy-Britannia montevideói nagykövetének elrablása ügyében. Az uruguayi külügyminiszter közölte, hogy Wright átadta neki Douglas Home brit külügyminiszter levelét ez ügyben. Az uruguayi kormány szóvivője — az újságírók kérdésére válaszolva —, elmondotta, Nagy-Britannia kormánya mindeddig nem gyakorolt nyomást az uruguayi kormányra annak érdekében, hogy az megváltoztassa magatartását. Wright nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy találkozzék az Egyesült Államok és Brazília nagykövetével. A Tupamaro-gerillák múlt év augusztusa óta fogságukban tartanak egy amerikai és egy brazil állampolgárt is. Az uruguayi rendőrség nagy erők bevetésével tovább kutatja Jackson nagykövet elrablóit, eddig azonban nem sikerült nyomukra bukkannia. Részleges megkegyelmezés Kamerunban Három halálos ítélet változatlan Az AFP jelentése szerint három kegyelmi kérvényt elfogadott, hármat pedig visszautasított csütörtökön Ahmadou Ahidjo kameruni elnök. A yaoundéi hadbíróság január 5-én és 6-án hozott többi ítéletet , 72 személy 5 évtől életfogytiglanig terjedő elzárását változatlanul jóváhagyta. Kegyelemben részesült Albert Ndongmo, Nkongsamba püspöke, akinek érdekében a Vatikán is közbenjárt, továbbá Celestin Takala és Mathieu Njassep. Mindhármuk büntetését életfogytig tartó börtönre változtatták. A kegyelmi kérvény elvetésével megpecsételődött Ernest Ouandie, Gabriel Tabeu és Raphael Fotsing sorsa. Az elnöki döntést bejelentő hírek nem jelzik, hogy a halálos ítéleteket mikor hajtják végre. A yaoundéi perekben a kormány megdöntésére és láza dásra szőtt államellenes öszszeesküvés vádjával ítélték el a betiltott Kameruni Népi Unió és az úgynevezett Szent Kereszt Társaság tagjait. (Új-Delhi, Reuter) A kasmíri népszavazási front nevű szervezet volt elnöke, a bírósághoz fordult amiatt, hogy az indiai kormány kedden törvényen kívül helyezte a szervezetet Szerdán a kasmíri rendőrség megszállta a szervezet 21 irodáját. (Belfast, AP) Ismét összecsapásra került sor csütörtökön virradóra Belfastban a katolikusok és a protestánsok között. A verekedőket az angol csapatok szétoszlatták. (Peking, Új Kína) Csiao Kuan Hua kínai külügyminiszter-helyettes csütörtökön fogadta Densont, Nagy-Britannia újonnan kinevezett pekingi ügyvivőjét