Magyar Nemzet, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-14 / 11. szám
Csütörtök, január 14. Az Akadémia új fellegvára épült ki a Várnegyedben A Magyar Tudományos Akadémia palotájának homlokzatát Galilei, Descartes, Leibniz, Newton, Raffael és Révai Miklós egész alakos szobrai díszítik. A hat szobor közül csupán egy idézi fel magyar tudós emlékét, Révai Miklósét, akinek a nemzeti nyelvű tudomány megszületésében olyan nagy érdemei voltak, hirdetvén, hogy a tudományos műveltség kulcsa a társadalom széles rétegei számára a nemzeti nyelv. Ez volt a legfőbb érve Bessenyei Györgynek is, abban a kis munkájában, amelyet egy magyar tudós társaság létrehozása érdekében még 1781-ben írt. Bessenyei munkáját azonban csak 1790-ben jelentette meg Révai Miklós nyelvész, Egy Magyar Társaság iránt való Jámbor Szándék címen. Abban az esztendőben az országgyűlés Budán, az Országház utca 28-as számú, hajdani kolostorépületben ülésezett. 11. József császár a szerzetesrendek feloszlatása után az épületet államigazgatási célra bocsátotta rendelkezésre. Itt, ebben az épületben olvashatták először az országgyűlési követek Bessenyei György „jámbor óhaját”, hogy a tudományok terjesztésének eszköze a társadalom szélesebb köreiben csakis a nemzeti nyelv lehet. Az Akadémia épületének homlokzatára került hat szobor közül öt nem magyar tudóst ábrázol, hanem olyanokét, akiket az egész emberiség tart magáénak. Ez az öt szobor az Akadémia épületén mintegy szimbóluma annak a törekvésnek, hogy a magyar tudományosság megteremtőinek, a magyar tudósoknak mindig az volt a vágyuk: munkásságukkal nemcsak hazájukat, hanem az egyetemes emberiség tudományos életét is szolgálják. Ezt a törekvést talán legpontosabban Eötvös Loránd fejezte ki, amikor, mint az Akadémia elnöke, azt az eszményképet állította a magyar tudósok elé, amelyre Irályai Jánosra emlékezve hivatkozott a nagy matematikus születésének centenáriumi ünnepségén. .. csak az az igazi tudomány, amely világra szól; s azért, ha igazi tudósok és — amint kell — jó magyarok akarunk lenni, úgy a tudomány zászlóját olyan magasra kell emelnünk, hogy azt hazánk határain túl is meglássák és megadhassák neki az illő tiszteletet. Ez a mi eszményünk, ez valósult meg Bolyai alkotásával egyszer, ilyen mértékben talán egyetlenegyszer.” A magyar tudományos életnek ez az egész világba kitárulkozó vágyakozása szinte megnyilatkozott már az Akadémia székházának építkezésénél is. Amikor Széchenyi István nagylelkű felajánlásával 1825-ben megalapította az Akadémiát, majd 1830-ban az Akadémia megkezdhette működését az egykori Trattnerházban (a mai Petőfi Sándor utcában), a reformkor idejében rendkívül hatékony tevékenységet fejtett ki a nemzet felvirágoztatása érdekében. A szabadságharc leverése után 1849-től 1857-ig az Akadémia némaságra volt ítélve. De amikor hosszú hallgatás után ismét megkezdhette működését, a nemzet lelkesültsége lehetővé tette, hogy a főváros által adományozott telken, közadakozásból felépült a palota. 1885. december 11-én Eötvös József alelnök vezetésével az Akadémia megtarthatta székházavató ünnepségét. Az eredetileg egyemeletesnek tervezett székház kétemeletes monumentális palota lett, mert időközben Esterházy Pál herceg ígéretet tett, hogy képtárát és metszetgyűjteményét Bécsből hazaszállíttatja és az Akadémia palotájában akarja elhelyeztetni, ennek méltó elhelyezésére pedig egész emeletre volt szükség. (Mint tudvalevő, az Esterházyképtár lett — miután az állam 1870-ben megvásárolta — a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének alapja.) Az Akadémia palotájának pampája a maga korában hazai szenzáció volt. A tervezők— August Stühler — nem fukarkodott a legkülönfélébb márványanyagok felhasználásával. Ebben az aranyozott márványoszlopokkal és mahagóni fakockákkal díszített, nehéz tölgyfaajtókkal ellátott palotában kellett megtanulnia a járást kelést, akadémiai főtitkárként, kora legpuritánabb, legszerényebb költő-tudósának, a nagyszalontai parasztviskóban született Arany Jánosnak, aki e fényűző palotában mégis a legigazibb fenség hordozója volt. Százegynéhány év után a Magyar Tudományos Akadémiához — amely ma több kutatóintézetnek a gazdája — új, nagy központi épületkomplexum tartozik. A több évig tartó helyreállítási és felújítási munka befejeztével a közelmúltban adták át hivatalosan rendeltetésének ezeket az épületeket. Ez a hármas épületkomplexum, amely az Országház utca 28., 30. és 32. számú épületeket, illetve az Úri utca 49., 51. és 53. számú épületeket foglalja magában három nagy udvarral, a budai Várnegyedben a Várpalotán kívül a legértékesebb műemlékegyüttesünk. Eredetileg mindhárom épület kolostor volt, a klariszsza-apácák és a ferencesrendi barátok kolostora. E három épület közül különösen sok történelmi esemény kötődik az Országház utca (régebben Sütő utca) 28. számú épülethez. Az Akadémia Régészeti Bizottmánya által 1866-ban elhelyezett emléktábla az egykori Országház Úri utcai oldalán, a volt klarissza-templom falán arról tájékoztat, hogy itt állott 1448-ban a beginák, utóbb a klarisszák kolostora és temploma, később pedig, miután 1782-ben II. József császár eltörölte a szerzetesrendeket, a Királyi Kúriát és az országgyűlést fogadta be az „átidomított” kolostor. Az épület újabbszabású szárnyát 1824-ben emelték, az egykori budai piac helyén. A szerzetesrendek , feloszlatása után az épületen a szükséges átalakítási munkálatokat Franz Anton Hillebrandt udvari főépítész tervei szerint hajtották végre. Ekkor alakította ki Hillebrandt az Országház utca 28. számú épületből a XVIII. század végi copfstílusú építészetének egyik legbecsesebb műalkotását. Hillebrandt az országgyűlés két táblájának — az alsóháznak és a felsőháznak — üléstermeit az épület emeleti részében helyezte el, mégpedig az alsó tábla nagyobb üléstermét a mai Országház utcai oldalon, a főrendét pedig az épület északi, a hátsó templomfalhoz csatlakozó szárnyban. Az Országház földszintjén nyert elhelyezést sokáig az ország levéltára is. Ugyancsak itt kapott helyet az Országos Képtár. Az épület frontján, kétoldalt az emeleti nagyteremhez vezető egy-egy lépcsőházat tervezett Hillebrandt díszes tagozódással. A hajdani alsó tábla díszes üléstermét az Akadémiában megtartandó nemzetközi tudományos kongresszusok céljára rendezték be, a korszerű technikai fejlődés megannyi eszközének — ipari televízió, tolmácsberendezések, hangerősítők stb. — felhasználásával. Valamikor ebben a díszes karzattal körülvett ülésteremben tartották meg az 1790., az 1792. és az 1807. évi országgyűléseket. Az országgyűlés követei itt, ebben a teremben ismerték meg először Bessenyei György írását egy magyar tudós társaság megalapítására, Révai Miklós kiadványa alapján. Egyébként az itt három esetben megtartott országgyűlésektől eltekintve, az impozáns üléstermet kizárólag csak jelmezes estélyek és táncmulatságok rendezésére használták. Ebben az épületben működik az Akadémia Régészeti Kutató Intézete, valamint a Szociológiai Kutató Csoport. Az 1945 telén, a háborús események következtében leégett és II. József császár óta egyéb célra használt templomban kapott helyet az Akadémia leletraktára és az Akadémia Számítástechnikai Központja. Az Országház utca 30. számú és az Úri utca 51. számú épületben az Országház utcai rész második emeletén a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézete kapott otthont, az épületszárny első emeletén a Néprajzi Kutató Csoport és a Művészettörténeti Kutató Csoport működik, az Úri utca épületrész első és második emeletén pedig az Akadémia Történettudományi Intézete rendezkedett be. Az Országház utca 30. és 32. számú épületek földszinti és egyéb helyiségeiben vannak az Akadémia Kutatási Ellátási Szolgálatának helyiségei, ide tartoznak: a beruházási iroda, az akadémiai kutatóintézetek importanyag (műszerek, felszerelések stb.) ellátására létrehozott külkereskedelmi iroda, az üzemeltetési iroda és a sokszorosító üzem. Az épülettömb harmadik része az Országház utca 32. számú és az Úri utca 53. számú épületek által körülhatárolt rész a volt helyőrségi templom, illetve Magdolna-torony szomszédságában. Történelmi emlékektől terhes ez a rész is. A földszinten van az úgynevezett Kazinczy-szárny, a Martinovics-féle összeesküvésben való részvétel gyanúja miatt letartóztatott Kazinczy Ferenc itt raboskodott egy ideig, a budai katonai templom mellett levő franciskánuskolostorban. A költő fejegyezte: „az alsó sor első Numero alatt álló szobába zárták”. Három költőtársa is vele szenvedett itt: Verseghy Ferenc, a haladó szellemű volt tábori pap, a Marseillaise első fordítója, Batsányi János, a korszak Petőfi-lángolású szabadság költője és Szentjóbi Szabó László, akinek Mátyás király című színdarabját előző évben adta elő a magyar színtársulat. Az Akadémia most emléktáblával kívánja megjelölni a Kazinczy-szárnyat, az épület előtt pedig felállítja Kazinczy Ferenc szobrát. Ugyancsak az épület földszintjén volt a ferencesek refektóriuma, ahol Martinovics Ignácot és társait halálra ítélték, majd a Vérmezőn történt lefejezése előtt megfosztották papi tisztségétől. Az Úri utca 53. számú házban a történészek rendezkedtek be. A terv most az, hogy ezt az épületrészt lezáró háromszintes épületszárny épül, amely egyúttal lezárja a Kapisztrán teret. Ennek az épületrésznek tervezési munkáit a BUVÁTI végzi. Az Akadémia budai épülettömbjének felújítási munkálatait 1963-ban kezdték meg. A felújítás ma már lényegében befejeződött. Különösen szépen sikerült a kongresszusi terem, amely egyike Budapest legszebb, XVIII. századi műemlékének. 1944—1945 telén a budai Vár felszabadításáért vívott harcokban súlyosan megsérült és sokáig még az állagmegóvása sem történhetett meg. Az épülettervezési munkát a Középület Tervező Intézet mérnökei végezték, köztük is Borsos László nevét kell először megemlítenünk, a belső építészeti munkákat Németh István, a villamossági munkákat Sziráki Zoltán tervezte. A beruházó az MTA Kutatási Ellátó Szolgálata volt, a kivitelező pedig a Fővárosi I. számú Építőipari Vállalat Befejeződtek az Országház utca 21-es számú ház, az Akadémia vendégháza felújítási munkái is. Itt szállásolják el az Akadémia külföldi vendégeit magyarországi tartózkodásuk során. Ezenkívül az Akadémia birtokában van a Táncsics Mihály utca 7. számú volt Erdődy-palota. Az épület felújítására most folyik a tervezési munka. Megépítése után ebben az épületben alakítják ki az Akadémia zenetudományi központját: ez lesz végleges helye a Bartók Archívumnak és a Népzene Kutató Csoportnak. S még egy építkezése folyik az Akadémiának a Várnegyedben, az Úri utca 62. számú házban az úgynevezett prímási palotában Az Akadémia több évtizedre szóló bérleti szerződést kötött az esztergomi főegyházmegyével a palota felújítására. Az építkezési költségek ellenében a felújított prímási palotát meghatározott időre használatba veszi. Az építkezés ez év végére fejeződik be. Ide költözik majd az Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportja. Elmondhatjuk: a Magyar Tudományos Akadémia új fellegvára épült ki Budán. Környei Elek Magyar Nemzet. „Mint aki a sínek közé esett" Huszonöt éve minden mozgásban van körülöttünk. Romok lettek ép házakká, épülő házak tettek népessé pusztát, változtatták meg egy-egy kerület, nem ritkán egy egész táj képét hazánkban. Megszoktuk. Az ember szeme a jóra hamar rászokik, így vagyok én — öreg zuglói — ezzel az új, néhai bolgárkertészetek helyén épült Kacsoh Pongrác úti lakóteleppel. És nem hat szenzációként ma már — pedig hej, mennyi mérget nyeltünk miatta még a legutóbbi időben is! — a nagyszerűen sikerült, új városrészhez vezető, Hungária körúti felüljáró sem Birtokba vettük, használjuk, olykor — egy-egy érzékenyebb hangulatunkban — talán még a sorompók előtti ácsorgások hosszú tízperceire is emlékezünk, de különösebb ünnepséget lelkünkben sem rendezünk részére. Tudomásul vesszük hogy van — és kész. Mint akiknek ez jár, mintha a világ kezdete óta ez a karcsú híd ívelt volna át a vasút felett, hogy ne zavarják egymást soha többé a vonaton Szegedre, meg az autóbuszon, autón, gyalog Zuglóba hazatérni vágyó emberek. A buszra várok az 1-es végállomásán, a felüljáró tövében. Topogok, járkálok, megállók. Balra nézek: toronyházak, diszkréten (vagy kevésbé diszkréten!) füstölgő kémények erdeje, tévéantennák megszámlálhatatlan sora a nagy házak tetején. „A mi korunk zászlói!” — fogalmazom magamban kissé patetikusan. Arra jó, hogy melegítsen a mínusz 5 fokos hidegben. A busz, mint kényes menyasszony, még mindig várat magára. Járkálok tovább, és jobbra nézek. És megdöbbenek. A felüljáró alatt aprócska házak görnyedeznek a jó félméteres hótakaró alatt. Idilli kép — nem mondom. Egy darab a múltból. Akárcsak a szakállas nagypapa, aki unokáját kézen fogva vezetné a „hómezők” felé. Ám a gyerek megtorpan. Kis lábát megveti a felnőttek vágta síkos ösvény közepén. Éles, sírásra hajló hangja betölti a téli táj csendjét: — Nagyapa, ez milyen ország?! Tulajdonképpen elrontom e kis cikk poénját, ha tovább írom. De hallom a nagypapa válaszát, dohogását: — Azért egy járdát építhetnének ezeknek a szerencsétleneknek — és félrerántja a gyereket a hóval birkózó teherautó elől. A teherautó oldalán még elolvasom a táblát: MÁV. Az aprócska házakról — öreg zuglóiként — tudom, hogy vasutasok lakják. Idetelepítették őket valaha, a sínek közvetlen szomszédságába. Talán, hogy sohase feledjék, mire szegődtek?! Nézem a házakat, és előbb Kosztolányi jut az eszembe: „Mint aki a sínek közé esett”. Azután a feledhetetlen Stan Laurel (a „sovány” a Stan és Panból), aki egy konzervhegy tövében még mindig őrt állt emlékezetes filmjükben, mert elfelejtették értesíteni, hogy már vége a háborúnak. Megjön az 1-es, és én maradéktalanul élvezem, amint délcegen kanyarogva, átrobog velem az új felüljárón. (csillag) Munkában a jégtörő hajók A vízügyi szakemberek közlése szerint Apatinnál sikerült a jégtörő hajóinknak felaprítani a mintegy 5 kilométeres hoszszúságú jégmezőt, egy 12 kilométeres összefüggő jégszakaszt azonban tovább „épített” a jégzajlás, így a jégmező most már Mohácsig ér. Szerdán mintegy 30 kilométer hosszúságú összefüggő jégpáncél ellen indítottak a jégtörő hajók összpontosított támadást. A jugoszláv szakasz irányából négy hajó, Mohácstól pedig három hajó vágott neki a jégnek. Munkájukat erősen nehezítette a sűrű köd, amely csak dél körül szállt fel. A Duna vízállása majdnem egy méterrel emelkedett. Megállt a jég a Sió torkolata és Fájsz között, mintegy s Kalocsán mínusz 18, Kékestetőn plusz 5 fok Általános támadás a Duna jege ellen Hazánk és általában a Kárpát-medence időjárása, mondotta munkatársunknak szerda délután Rajkai Ödön, a Meteorológiai Intézet tudományos főmunkatársa, az elkövetkező 36 órában még nem változik. Tehát hideg reggelek, napközben felhős, párás, többfelé nagyon ködös idő várható. Szerda reggel időjárásunk napok óta állandósuló jellege leginkább kibontakozott. A jelentések teljesen ellentétesek voltak, ha a hőmérsékletet vesszük figyelembe, hiszen a plusz öt foktól a mínusz 18 fokig a legkülönbözőbb hőmérsékletű értékeket jelentettek a meteorológusoknak az időjárási megfigyelők. A hidegrekordot Kalocsa tartotta mínusz 18 fokkal, majd a „rangsorban” Szeged következett. Ott mínusz 17 fokot mértek. A Dunántúl nyugati vidékén 15—16 fok hideg uralkodott, ezúttal a Balaton környékén is alacsonyabbra szállt a hőmérő higanya, mint az elmúlt napokban: 11—12 fokos hideg volt. Ugyanakkor — jeléül annak, hogy a magasban nagy mennyiségű meleg levegő tartózkodik — a Kékestetőn már reggel korán plusz 5 fokot mértek. Napközben hamisítatlan farsangi időjárás volt: elsősorban a Dunántúlon sütött tartósan a nap, de dél körül Budapesten is előbújt a felhők mögül. Kora délután viszont jelentős volt a lecsapódás. Budapesten szeszélyes eloszlásban jelentkezett a sűrű köd. A kelenföldi részeken például párás feketeség borította el a tájat, a Boráros tér és környékén az erős lecsapódás nyomán latyakos volt a talaj. Budapesten egyébként a déli órákban nulla fokot mértek. Európa időjárása most kétféle. A Szovjetunió európai területére észak felől viharzó széllel sarkvidéki hideg áramlik. Az Alpok és a Kárpátok vidékén, s a Balkán félszigeten is, csendes, ködös az időjárás, de sehol nem havazott. Egyelőre nem mutatkozik jele annak, hogy a sarkvidéki hideg betörne a Kárpát-medencébe. Kétezer hómunkás Műszakonként általában kétezer ideiglenes hómunkással dolgozik a Fővárosi Köztisztasági Hivatal a torlaszokba rakott hó elszállításán. Bevetésen van a köztisztaságiak teljes gépparkja, s ezenkívül a Volántól kért 85 billenős kocsi, négy-öttonnás teherjármű is rótta a fordulókat a Dunapart hóelnyelő szakaszaihoz. A Ferihegyi repülőtértől nyert értesülés: a vissza-viszszatérő köd kisebb-nagyobb késéseket okoz a gépek érkezésében és indulásában. Menetrend szerint szerdán 18 órakor kellett volna indulnia Budapestről az isztambuli gépnek, de csak két órával későbbre tudták biztosítani az indulást. Késéssel startolt az amszterdami járat is, s aztán — a délután megküldött jelentés szerint — a köd miatt nem tudott visszafordulni a holland városból, így a szerda esti Budapestre visszaérkezés csütörtök reggelre tolódik. A mentőszolgálat kocsijai átlagos forgalmat bonyolítottak le: 120 esethez vonultak ki, 8 kilométeres szakaszon. Ide Bajáról indult el három jégtörő hajó. A Keleti főcsatornán is megállt a jég. Vastagsága már majdnem 15 centiméteres. Ennek ellenére Tiszavasvárinál a mellékzsilipeken át kisebb mennyiségben engednek át vizet a Tiszából, hogy présvízzel lássák el a Polgár—Balmazújváros—Hortobágy és Hajdúszoboszló környékén levő halastavakat. A Keleti főcsatorna jegén megkezdődött a nádaratás. 20 millió köbméter víz A vízgazdálkodással foglalkozó vállalatok már most a téli időjárás kellős közepén gondolnak a közvetlen jövőre is, történetesen a várható olvadásra. Borsodban például a rakacai tó és a lázbéli víztároló vízgyűjtő területén, mint a szakemberek megállapították, majdnem egy méter vastagságú a hóréteg. Ezt automatikus műszerek rendszeresen jelzik, a hóréteg víztartalmával együtt. Kiszámították, hogy az olvadáskor mintegy 20 millió köbméter vizet kell majd felfogni. Ezt viszont azzal kell megelőzni, hogy a két víztároló jelenlegi több millió köbméternyi vízmennyiségét az olvadás idejére jelentősen csökkentsék. Kábeljavítás, gázcsőtörés A téli időjárás krónikájához tartozik, hogy a közlekedési nehézségeken, útügyi akadályokon kívül különböző rongálódásokat okoz a hó és a hideg. Budapesten például a Horváth Mihály tér közelében történt vízcsőrepedés folytán nagyarányú beázás történt a József telefonközpont kábelhálózatában. Hat összekötő kábel megsérült. Úgyszólván teljes cserére volt szükség, mert 5500 telefonállomás némult el a víz betörése nyomán. László Lajos igazgató közölte, hogy a vízbetörés miatt elnémult telefonállomások nagy része már ismét használható, az a körülbelül 1500 készülék, amely még nem működik, valószínűleg csütörtök déltől kezd „élni” — folyamatosan kapják vissza vonalukat az előfizetők. A Bakáts téren és környékén a legsúlyosabb a helyzet, itt ugyanis az egyik főkábelt kiszárítással nem tudták használhatóvá tenni, ezért új kábel behúzásához fogtak hozzá. 2600 év fut ebben a kábelben, tehát a végleges bekötéssel csak később készülhetnek el. Ideiglenesen üzembe helyeztek szerdán néhány vonalat azért, hogy a Bakáts téri kórház, a koraszülött osztály és a IX. kerületi tanács ne maradjon távbeszélő nélkül. Pécsett a Gázművek fővezetéke rongálódott meg. Ott is csőtörés miatt kellett korlátozni a pécsi III. kerület egy részének gázszolgáltatását. Szerdára virradóra csőtörés volt Pécs bányásznegyedében a György-aknai vezetéken. Lesz elég ágyneműanyag és csecsemőholmi A Könnyűipari Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint a tárcához tartozó vállalatok többségének termelési és belföldi szállítási előirányzata — az importlehetőségeket is figyelembe véve — általában biztosítja az 1971. évi belkereskedelmi forgalomhoz szükséges árufedezetet. Lesz elegendő ágyneműanyag, intézkedéseket tettek a csecsemőkelengye-termelés növelésére, javul a pelenkaellátás. A vállalatok a tavalyinál körülbelül tíz százalékkal több olcsó cikket — kártolt és műszál öltöny- és ruhaszövetet gyártanak az idén. A felsőkonfekció-kereslet kielégítéséhez szükséges kapacitást a szövetkezet" és a helyiipari vállalatokkal együtt biztosítják, de a kötött felső- és alsóruházati cikkek választékának bővítéséhez még számottevő importra van szükség