Magyar Nemzet, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-02 / 27. szám
w*.Magyar Nemzet ^ " A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA fs A pult és az íróasztal Különös jelenségre figyelhetnek fel mindazok, akik a sajtóban, a rádióban vagy a televízióban a belkereskedelem, a vendéglátás, vagy szinte bármely más terület működését bírálják. A kritika megjelenése vagy elhangzása után megszólal valamilyen illetékes hely és magyarázni kezdi a maga bizonyítványát. Amikor azután a válasz nyilvánosságra kerül, a bíráló egymás után kapja a hozzászólásokat az érintett szakma dolgozóitól. Szinte valamennyien az eredeti cikk megállapításait támasztják alá és gyakorlati példák sorát hozzák fel annak igazolásául, hogy ama állítólag illetékes hely nem jól látja a dolgokat. Mert másként festenek egyes kérdések az íróasztal mellett és ismét másként ott, ahol a lakossággal közvetlen a kapcsolat, ahol tehát első kézből értesülnek a vásárlók kívánságairól, javaslatairól, panaszairól. Gyakorlati példákkal is szolgálhatok. Szóvá tettük, hogy minden fogadkozás ellenére, a magyar klasszikusok művei állandóan hiánycikkeknek számítanak. A kérdésben elsősorban érintett kiadóvállalat számadatokkal igyekezett bizonyítani ennek az ellenkezőjét. Ezek után sorra megszólaltak a könyvterjesztés dolgozói, örömmel üdvözölték, hogy ez a kérdés végre napirendre került és a bíráló cikken messze túlmenően, saját tapasztalataik alapján cáfolták a cáfolatot. Más. Élesen megbírálták egyes szövetkezeteknek azt a magatartását, amely mereven elzárkózik az apró munkák vállalása elől, és ezzel tulajdonképpen megtorpedózza azt az alapot, amelyre annak idején a szövetkezeti mozgalmat felépítették, azaz a lakosság szolgálatát. Itt is megszólalt az illetékes hely és cáfolt. Erre azután maguk az érdekelt szövetkezeti dolgozók mondották el, hogy valóban nem vállalnak kisebb értékű javítási és szolgáltatási megbízásokat, mert azokra állítólag ráfizetnek. A közületi munka persze jobban jövedelmez... Ismét más. A tömegesen érkező panaszok nyomán bírálat hangzik el a vendéglátóiparról. Szóvá teszik a minőség romlását, az udvariatlan kiszolgálást, az elhanyagolt helyiségeket. Megérkezik a válasz, a forgalom emelkedését bizonyítani akaró számadatokkal. Ugyanakkor mindenfelé termelési értekezleteket tartanak, napirenden a tervlemaradásokkal. Nem gondolják, hogy a bírálatoknak mégis csak volt valamelyes alapjuk? Nem folytatom a példák felsorolását. Valamennyiből kétséget kizáróan az derül ki, hogy az úgynevezett központiak és a hálózatban dolgozók között nincs meg mindenütt az a kapcsolat, az a kölcsönös megértés és bizalom, amely nélkül lehetetlenség harmonikusan együttműködni. Mielőtt ezeket a sorokat papírra vetettem, találomra megkérdeztem két-két vendéglátóüzemi, Közért- és Röltexüzletvezetőt: mikor jártak náluk a központból — nem sablonos ellenőrzésekre, hanem abból a célból, hogy megbeszéljék velük a tapasztalatokat, megkérdezzék, megfelelő-e az áruellátás, mit kifogásolnak vagy hiányolnak a vevők, min kellene tehát véleményük szerint változtatni. A megkérdezett hat vezető közül egyetlenegy akadt, aki vissza tudott emlékezni arra, hogy ilyen érdeklődő belátható időn belül felkereste. Ez pedig semmiképpen sem helyes, hiszen a felsorolt szakmákat igazán nem lehet íróasztalok mellől, a mindennapi gyakorlati élettől elszakadva irányítani. Nagyon helytelen az a fölényeskedés, amely sok „központi” dolgozót eltölt a „hálózatiakkal” szemben. Az utóbbiak tapasztalata, szakmai tudása nélkül a legszebb központi elképzelések is légüres buborékoknak bizonyulhatnak. Nem lehet jó vállalati igazgató az, aki nem tartja első és legfontosabb kötelességének a hozzá tartozó kereskedelmi és egyéb egységek rendszeres látogatását, az ott dolgozó vezetők és más régi szakemberek konzultálását, véleményük kikérését, javaslataik megfontolását. Ezzel nem esik tekintélyén csorba, sőt ellenkezőleg. A dolgozók csak így érzik, hogy mindnyájan ugyanazért a célért küzdenek, és akkor ez az érzés átmegy a gyakorlatba is. Ha látják, hogy meghallgatják őket, akkor majd érdemesnek tartják a mélyebb elmerülést a közös vállalati problémákban, ötletek felvetését, újítások kezdeményezését. És ha ezek beválnak, a siker végül is a vállalati igazgató nevéhez fűződik. Dehát akkor miért ez a sok helyen tapasztalható túlzott önbizalom, a saját csalhatatlanságába vetett és az eredményekkel távolról sem igazolt hiedelem? Az üzleti, a hálózati dolgozóktól való elszakadás lényegében a nagyközönség kívánságainak semmibe vevését is jelenti. Erre klasszikus példákat tudunk, de ezúttal talán ne térjünk ki rájuk. Maradjunk most a lényegnél, ami az íróasztalok és a pultok dolgozói között sokfelé — sajnos — magasra húzott választófal ledöntését sürgeti. Sokat hangoztatjuk mostanában, joggal és helyesen, a demokratizmus széles körű továbbfejlesztésének és kibontakozásának jelentőségét. Itt az ideje annak, hogy a demokratizmusnak ez a szelleme az ugyanazért a célkitűzésért dolgozók különböző csoportjai között is diadalmaskodjék. Kemény István Asszad Moszkvában Szovjet-szíriai csúcsmegbeszélések a Közel-Keletről A külpolitikai helyzet A KÖZEL-KELETI TZSZÜNET ezen a héten, február 5-én jár le, és ez a tény rányomja bélyegét a térség politikai és diplomáciai életére. Világosan körvonalazódik a két ellentétes álláspont: Washington — izraeli beleegyezéssel és segédlettel — azt a látszatot kelti, mintha a diplomáciai erőfeszítések sikerrel, vagy legalábbis reménnyel kecsegtetnének; ezzel szemben Kairóban az a vélemény — vezető politikusok nyilatkoztak erről —, hogy a Jarring-féle közvetett tanácskozásokon nem tapasztalható előrehaladás. Riad külügyminiszter szerint az EAK nem tulajdonít különleges jelentőséget a február 5-i dátumnak. Az egyiptomi diplomácia vezetője azt hangsúlyozta, hogy kormánya szeretné és kívánja az előrehaladást, de nem akarja félrevezetni a világ közvéleményét. A Reuter szerint kairói megfigyelők a külügyminiszter szavaiból azt a következtetést vonták le, hogy Kairó nem feltétlenül kezdi újra a harci cselekményeket február 5 után, viszont a továbbiakban nem tartja kötelező érvényűnek magára nézve a tűzszünetet. Felettébb mozgalmas mind az EAK bel-, mind pedig külpolitikája. Ma összeül a nemzetvédelmi tanács, szerdán az Arab Szocialista Unió vezető testülete tart megbeszéléseket, csütörtökön pedig a nemzetgyűlés rendkívüli ülésszakán Anvar Szadat elnök mond beszédet. Az MTI kairói tudósítója beszámolt azokról a légvédelmi gyakorlatokról, amelyeket a fővárosban vasárnap tartottak. Általában az a benyomás alakult ki, hogy az EAK mindenre felkészült. A külpolitikai tanácskozássorozathoz tartozik, hogy az „álláspontmagyarázó” körúton tartózkodó Sukeir, a nemzetgyűlés elnöke Peking után Ulánbátorba érkezett. Abdel Magid, a különleges ügyekkel megbízott államminiszter Japánba és Burmába látogat el. A közel-keleti fejlemények és a béke kilátásai szerepelnek a szovjet—szíriai tárgyalások napirendjén is; a megbeszéléseken Brezsnyev, Koszigin és Podgornij, illetve Hafez Asszad szír miniszterelnök és kíséretének tagjai vesznek részt. Üzenetet küldött a szovjet vezetőknek Bumedien algériai elnök, az üzenetet a Moszkvába érkezett algériai katonai küldöttség vezetője adta át. Továbbra is igen bonyolult az ugandai helyzet, amely a jelek szerint befolyással lehet Afrika politikai viszonyaira. Obole, a hatalmától megfosztott elnök, Etiópiában tárgyalt. Khartúmban cáfolták azokat a híreket, amelyek szerint az új ugandai rendszer ellen szudáni fegyveres erők támadást indítottak volna Kaunda zambiai elnök arról beszélt, hogy az ugandai fejlemények intő például szolgálhatnak a haladó afrikai rendszereknek. Újabb válsággal terhes az indokínai helyzet. Egyelőre washingtoni hivatalos körök teljesen elzárkóztak a felvilágosítás elől: megkezdődött-e már amerikai légi fedezet alatt a saigoni kormánycsapatok inváziója Laosz ellen. Bunker, az Egyesült Államok saigoni nagykövete Párizs érintésével Washingtonba repül, ahol Nixon elnökkel tanácskozik. A háború kiterjesztésére vall, hogy Dél-Laosz területére vasárnap több száz tonna bombát dobtak le. Phnom Penh-i jelentések ugyancsak a hadműveletek megélénküléséről számoltak be. A Nhan Dán, a Vietnami Dolgozók Pártjának központi lapja azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy „új katonai kalandokat készít elő Indokínában”. Megkezdődtek a szovjet-szíriai eszmecserék Moszkvából jelenti a TASZSZ: Hafez Asszad tábornok, miniszterelnök vezetésével hétfőn szíriai párt- és kormánydelegáció érkezett Moszkvába. A küldöttség, élén a hadügyminiszteri tisztet is ellátó Asszaddal, a Baath-párt regionális vezetősége tagjával, az SZKP KB és a szovjet kormány meghívásának tesz a hivatalos látogatással eleget. A szíriai vendégeket a vnukovói repülőtéren Koszigin szovjet miniszterelnök, Ponomarjov, az SZKP KB titkára, Gromiko külügyminiszter és Grecsko marsall, honvédelmi miniszter fogadta. A Kremlben megkezdődtek a szovjet—szíriai tárgyalások, amelyeken szovjet részről Brezsnyev, Podgornij és Koszigin, szíriai részről Hafez Asszad és a szíriai párt- és kormányküldöttség tagjai vesznek részt. Szovjet részről jelen van a tárgyalásokon Ponomarjov, az SZKP Központi Bizottságának titkára, Bajbakov miniszterelnök-helyettes, Gromikó külügyminiszter, Grecsko marsall, honvédelmi miniszter, Patolicsev külkereskedelmi miniszter és több más hivatalos személyiség. Szíria részéről jelen van El-Ahmar, a Baath-párt ideiglenes regionális vezetőségének a tagja, Talab Hilal miniszterelnök-helyettes, Halim Khaddam miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter, valamint a küldöttség több más tagja. A TASZSZ közleménye szerint a szovjet—szíriai hivatalos tárgyalások tovább folytatódnak. Az MTI moszkvai tudósítója szerint a látogatást moszkvai diplomáciai körökben nem csupán a két ország kapcsolatai alakulásának, hanem a közel-keleti helyzet békés rendezésének, az arab népek igazságos küzdelme támogatásának szempontjából is jelentős eseménynek ítélik meg. Legutóbb másfél évvel ezelőtt járt hasonló szintű szíriai küldöttség a szovjet fővárosban. Azóta számos újelem jelentkezett a közelbe leti helyzetben, ha akadozva is, de megindult az ENSZ Jarring nevével fémjelzett diplomáciai közvetítésének gépezete, körvonalaiban kialakult az EAK, Szudán és Líbia föderációja, amelyhez a szíriai Baath-párt vezetőségében és a kormányban végrehajtott változtatások után Szíria is csatlakozott, megszüntetve Damaszkusz viszonylagos elszigeteltségét, s bekapcsolva Szíriát az újjászülető arab egységtörekvésekbe. Az EAK vezető politikusai merint alaptalan az „optimista kampányt" Kairóból jelenti az MTI. Az egyiptomi kormány vasárnapi ülésén megállapította, hogy Izrael nem törekszik komolyan a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtására, s merev expanziós politikájával kudarcra kárhoztatja a Jarring-missziót. A kormány Mahmud Favzi miniszterelnök és Mohamed Favzi hadügyminiszter jelentése alapján elemezte az ország politikai és katonai helyzetét, s számot vetett a közel-keleti válság várható fejleményeire. Az EAK vezető politikusai alaptalannak minősítik és határozottan visszautasítják az Egyesült Államok és Izrael összehangolt „optimista kampányát”, amely azt a látszatot szeretné kelteni, hogy szembetűnő haladást értek el az arab—izraeli közvetett tárgyalásokon, tehát nem lehet akadálya a február 5-én lejáró ideiglenes tűzszünet meghosszabbításának. Légvédelmi gyakorlatok Mivel Izrael hibájából nincs haladás a közvetett tárgyalásokon, Kairó kitart amellett, hogy pozitív fejlemények híján nem járul hozzá a február 5-én lejáró tűzszünet meghosszabbításához. Szalah Gohar külügyminiszter-helyettes vasárnap kijelentette, hogy az EAK csak abban az esetben hosszabbítja meg a tűzszünetet, ha Izrael komoly és gyors előrelépést tesz a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtás felé. Ellenkező esetben nem Egyiptom lesz a felelős azért, ami február 5. után történik. Közben szombaton és vasárnap Kairóban és az EAK kormányzóságaiban sikeres légvédelmi gyakorlatokat hajtottak végre. Ezek a polgári védelem szervei és a lakosság felkészültségéről, imponáló fegyelmezettségről tettek bizonyságot. Riadni Bndz Arábiában és Kunraitban járt Az UPI szerint Riad egyiptomi külügyminiszter, aki a hét végén látogatást tett Szaúd-Arábiában és Kuwaitbam, hétfőn visszaérkezett Kairóba. A kairói repülőtéren újságíróknak nyilatkozott. Világosan kitűnik — mondotta — Gunnar Jarring, az ENSZ közel-keleti különmegbízottja és Izrael jegyzékváltásából, hogy Izrael politikája semmiben sem változott. — A közel-keleti helyzetben semmi változást sem látok — fűzte hozzá —, mert Izraelnek változatlanul az az eltökélt szándéka, hogy nem vonja vissza csapatait a megszállt arab területekről. Izrael szándékosan nem vesz tudomást a kivonulásról, figyelmen kívül hagyja a Palesztinai nép jogait, és nem hajlandó végrehajtani a Biztonsági Tanácshatározatait. Mahmud Riad végül nyomatékosan aláhúzta: Egyiptom remélte, hogy a Jarringmisszió keretében sikerül tényleges haladást elérni, „de nem vezethetjük félre népünket és a világ közvéleményét, amelynek mindig tudnia kell az igazságot”. Husszein titkos tanácskozásokat folytatott az iraki alelnökkel Bejrútból jelenti a Reuter. Az An-Nahar hírszolgálat vasárnap esti jelentése szerint Husszein jordániai uralkodó a közelmúltban Törökországban Szaleh Mahdi Ammas iraki alelnökkel találkozott. Kettejük — nem publikált — tárgyalásai idején közölték első ízben a Jordániában állomásozó iraki csapatok visszavonásáról szóló híreket. A csapatkivonás megkezdődött vagy talán már be is fejeződött. Az iraki kormánynak ez a döntése — az An-Nahar szerint — összefüggésben áll az ország belső helyzetével. Valószínűnek látszik, hogy Al-Bakr elnök a csapatok segítségével kívánja megszilárdítani rendszerét. Al-Bakr elnök végrendeletet írt, s ebben Szaddam Husszein Takritit, a Baath-párt főtitkárhelyettesét nevezte ki utódjává. Ez akkor derült ki, amikor nemrégiben egy Bagdadba akkreditált nagykövet Szaddam Husszeinnek adta át megbízólevelét Libanon nem válaszolt a legutóbbi izraeli békejavaslatokra Rumedien üzenetet küldött a szovjet vezetőknek Bejrúti Reuter-jelentés szerint Abu Hamad libanoni külügyminiszter vasárnap cáfolta azokat az izraeli jelentéseket amelyek szerint Libanon válaszolt volna Jarringnak a legutóbbi izraeli békejavaslatokra. A külügyminiszter nyilatkozatában ez olvasható: „Libanon nem válaszolt (Jarring közvetítésével) Izraelnek. Csak azt közöltük Jarringgal, hogy Libanon az 1949. évi fegyverszü