Magyar Nemzet, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-02 / 27. szám

w­­*.Magyar Nemzet ^ " A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA fs A pult és az íróasztal Különös jelenségre fi­gyelhetnek fel mindazok, akik a sajtóban, a rá­dióban vagy a televízióban a belkereskedelem, a vendég­látás, vagy szinte bármely más terület működését bí­rálják. A kritika megjele­nése vagy elhangzása után megszólal valami­lyen illetékes hely és ma­gyarázni kezdi a maga bizo­nyítványát. Amikor azután a válasz nyilvánosságra ke­rül, a bíráló egymás után kapja a hozzászólásokat az érintett szakma dolgozóitól. Szinte valamennyien az eredeti cikk megállapításait támasztják alá és gyakorla­ti példák sorát hozzák fel annak igazolásául, hogy ama állítólag illetékes hely nem jól látja a dolgokat. Mert másként festenek egyes kérdések az íróasz­tal mellett és ismét másként ott, ahol a lakossággal köz­vetlen a kapcsolat, ahol te­hát első kézből értesülnek a vásárlók kívánságairól, ja­vaslatairól, panaszairól. Gyakorlati példákkal is szolgálhatok. Szóvá tettük, hogy minden fogadkozás el­lenére, a magyar klassziku­sok művei állandóan hiány­cikkeknek számítanak. A kérdésben elsősorban érin­tett kiadóvállalat számada­tokkal igyekezett bizonyíta­ni ennek az ellenkezőjét. Ezek után sorra megszólal­tak a könyvterjesztés dol­gozói, örömmel üdvözöl­ték, hogy ez a kérdés végre napirendre került és a bírá­ló cikken messze túlmenően, saját tapasztalataik alapján cáfolták a cáfolatot. Más. Élesen megbírálták egyes szövetkezeteknek azt a magatartását, amely me­reven elzárkózik az apró munkák vállalása elől, és ez­zel tulajdonképpen megtor­pedózza azt az alapot, amelyre annak idején a szö­vetkezeti mozgalmat felépí­tették, azaz a lakosság szol­gálatát. Itt is megszólalt az illetékes hely és cáfolt. Er­re azután maguk az érde­kelt szövetkezeti dolgozók mondották el, hogy valóban nem vállalnak kisebb érté­kű javítási és szolgáltatási megbízásokat, mert azokra állítólag ráfizetnek. A kö­zületi munka persze jobban jövedelmez... Ismét más. A tömegesen érkező panaszok nyomán bírálat hangzik el a vendég­látóiparról. Szóvá teszik a minőség romlását, az udva­riatlan kiszolgálást, az elha­nyagolt helyiségeket. Meg­érkezik a válasz, a forga­lom emelkedését bizonyíta­ni akaró számadatokkal. Ugyanakkor mindenfelé ter­melési értekezleteket tarta­nak, napirenden a tervlema­radásokkal. Nem gondolják, hogy a bírálatoknak mégis csak volt valamelyes alap­juk? Nem folytatom a példák felsorolását. Valamennyiből kétséget kizáróan az derül ki, hogy az úgynevezett központiak és a hálózatban dolgozók között nincs meg mindenütt az a kapcsolat, az a kölcsönös megértés és bi­zalom, amely nélkül lehe­tetlenség harmonikusan együtt­működni. Mielőtt ezeket a sorokat papírra ve­tettem, találomra megkér­deztem két-két vendéglátó­üzemi, Közért- és Röltex­­üzletvezetőt: mikor jártak náluk a központból — nem sablonos ellenőrzésekre, ha­nem abból a célból, hogy megbeszéljék velük a ta­pasztalatokat, megkérdez­zék, megfelelő-e az áruellá­tás, mit kifogásolnak­ vagy hiányolnak a vevők, min kellene tehát véleményük szerint változtatni. A meg­kérdezett hat vezető közül egyetlenegy akadt, aki vissza tudott emlékezni ar­ra, hogy ilyen érdeklődő be­látható időn belül felkeres­te. Ez pedig semmiképpen sem helyes, hiszen a felso­rolt szakmákat igazán nem lehet íróasztalok mellől, a mindennapi gyakorlati élet­től elszakadva irányítani. Nagyon helytelen az a fölé­nyeskedés, amely sok „köz­ponti” dolgozót eltölt a „há­lózatiakkal” szemben. Az utóbbiak tapasztalata, szak­mai tudása nélkül a leg­szebb központi elképzelések is légüres buborékoknak bi­zonyulhatnak. Nem lehet jó vállalati igazgató az, aki nem tartja első és legfontosabb köte­lességének a hozzá tartozó kereskedelmi és egyéb egy­ségek rendszeres látogatá­sát, az ott dolgozó vezetők és más régi szakemberek konzultálását, véleményük kikérését, javaslataik meg­fontolását. Ezzel nem esik tekintélyén csorba, sőt el­lenkezőleg. A dolgozók csak így érzik, hogy mindnyájan ugyanazért a célért küzde­nek, és akkor ez az érzés átmegy a gyakorlatba is. Ha látják, hogy meghallgat­ják őket, akkor majd érde­mesnek tartják a mélyebb elmerülést a közös vállalati problémákban, ötletek fel­vetését, újítások kezdemé­nyezését. És ha ezek bevál­nak, a siker végül is a vál­lalati igazgató nevéhez fű­ződik. Dehát akkor miért ez a sok helyen tapasztalható túlzott önbizalom, a saját csalhatatlanságába vetett és az eredményekkel távolról sem igazolt hiedelem? Az üzleti, a hálózati dol­gozóktól való elszakadás lé­nyegében a nagyközönség kívánságainak semmibe ve­­vését is jelenti. Erre klasszi­kus példákat tudunk, de ez­úttal talán ne térjünk ki rá­juk. Maradjunk most a lé­nyegnél, ami az íróasztalok és a pultok dolgozói között sokfelé — sajnos — magas­ra húzott választófal ledön­tését sürgeti. Sokat hangoztatjuk mos­tanában, joggal és helye­sen, a demokratizmus szé­les körű továbbfejlesztésé­nek és kibontakozásának je­lentőségét. Itt az ideje an­nak, hogy a demokratiz­musnak ez a szelleme az ugyanazért a célkitűzésért dolgozók különböző cso­portjai között is diadalmas­kodjék. Kemény István Asszad Moszkvában Szovj­et-szír­iai csúcsmegbeszélések a Közel-Keletről A külpolitikai helyzet A KÖZEL-KELETI T­­ZSZÜNET ezen a héten, február 5-én jár le, és ez a tény rányomja bélyegét a térség politikai és dip­lomáciai életére. Világosan körvonalazódik a két ellentétes álláspont: Washington — izraeli beleegyezéssel és segédlettel — azt a látszatot kelti, mintha a diplomáciai erőfeszítések siker­rel, vagy legalábbis reménnyel kecsegtetnének; ezzel szemben Kairóban az a vélemény — vezető politikusok nyilatkoztak erről —, hogy a Jarring-féle közvetett tanácskozásokon nem tapasztalható előrehaladás. Riad külügyminiszter szerint az EAK nem tulajdonít különleges­­ jelentőséget a február 5-i dátumnak. Az egyiptomi diplomácia vezetője azt hangsúlyozta, hogy kormánya szeretné és kívánja az előrehaladást, de nem akarja félrevezetni a világ közvéleményét. A Reuter szerint kairói megfigyelők a külügyminiszter szavaiból azt a következ­tetést vonták le, hogy Kairó nem feltétlenül kezdi újra a harci cselekményeket február 5 után, viszont a továbbiakban nem tartja kötelező érvényűnek magára nézve a tűzszünetet. Felettébb mozgalmas mind az EAK bel-, mind pedig külpoli­tikája. Ma összeül a nemzetvédelmi tanács, szerdán az Arab Szocialista Unió vezető testülete tart megbeszéléseket, csü­törtökön pedig a nemzetgyűlés rendkívüli ülésszakán Anvar Szadat elnök mond beszédet. Az MTI kairói tudósítója beszá­molt azokról a légvédelmi gyakorlatokról, amelyeket a fővá­rosban vasárnap tartottak. Általában az a benyomás alakult ki, hogy az EAK mindenre felkészült. A külpolitikai tanács­kozássorozathoz tartozik, hogy az „álláspontmagyarázó” kör­úton tartózkodó Sukeir, a nemzetgyűlés elnöke Peking után Ulánbátorba érkezett. Abdel Magid, a különleges ügyekkel megbízott államminiszter Japánba és Burmába látogat el. A közel-keleti fejlemények és a béke kilátásai szerepelnek a szovjet—szíriai tárgyalások napirendjén is; a megbeszélése­ken Brezsnyev, Koszigin és Podgornij, illetve Hafez Asszad szír miniszterelnök és kíséretének tagjai vesznek részt. Üzene­tet küldött a szovjet vezetőknek Bumedien algériai elnök, az üzenetet a Moszkvába érkezett algériai katonai küldöttség vezetője adta át. Továbbra is igen bonyolult az ugandai helyzet, amely a jelek szerint befolyással lehet Afrika politikai viszonyaira. Obole, a hatalmától megfosztott elnök, Etiópiában tárgyalt. Khartúm­­ban cáfolták azokat a híreket, amelyek szerint az új ugandai rendszer ellen szudáni fegyveres erők támadást indítottak volna Kaunda zambiai elnök arról beszélt, hogy az ugandai fejlemények intő például szolgálhatnak a haladó afrikai rend­szereknek. Újabb válsággal terhes az indokínai helyzet. Egyelőre wa­shingtoni hivatalos körök teljesen elzárkóztak a felvilágosítás elől: megkezdődött-e már amerikai légi fedezet alatt a saigoni kormánycsapatok inváziója Laosz ellen. Bunker, az Egyesült Államok saigoni nagykövete Párizs érintésével Washingtonba repül, ahol Nixon elnökkel tanácskozik. A háború kiterjeszté­sére vall, hogy Dél-Laosz területére vasárnap több száz tonna bombát dobtak le. Phnom Penh-i jelentések ugyancsak a had­műveletek megélénküléséről számoltak be. A Nhan Dán, a Vietnami Dolgozók Pártjának központi lapja azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy „új katonai kalandokat készít elő Indokínában”. Megkezdődtek a szovjet-szíriai eszmecserék Moszkvából jelenti a TASZSZ: Hafez Asszad tábornok, mi­niszterelnök­ vezetésével hét­főn szíriai párt- és kormány­­delegáció érkezett Moszkvába. A küldöttség, élén a had­­ügyminiszteri tisztet is ellátó Asszaddal, a Baath-párt re­gionális vezetősége tagjával, az SZKP KB és a szovjet kor­mány meghívásának tesz a hivatalos látogatással eleget. A szíriai vendégeket a vnukovói repülőtéren Koszi­gin szovjet miniszterelnök, Ponomarjov, az SZKP KB titkára, Gromiko külügymi­niszter és Grecsko marsall, honvédelmi miniszter fogad­ta. A Kremlben megkezdődtek a szovjet—szíriai tárgyalások, amelyeken szovjet részről Brezsnyev, Podgornij és Ko­szigin, szíriai részről Hafez Asszad és a szíriai párt- és kormányküldöttség tagjai vesznek részt. Szovjet részről jelen van a tárgyalásokon Ponomarjov, az SZKP Központi Bizottságá­nak titkára, Bajbakov minisz­terelnök-helyettes, Gromikó külügyminiszter, Grecsko marsall, honvédelmi minisz­ter, Patolicsev külkereskedel­mi miniszter és több más hi­vatalos személyiség. Szíria ré­széről jelen van El-Ahmar, a Baath-párt ideiglenes regioná­lis vezetőségének a tagja, Ta­­lab Hilal miniszterelnök-he­lyettes, Halim Khaddam mi­niszterelnök-helyettes és kül­ügyminiszter, valamint a kül­döttség több más tagja. A TASZSZ közleménye sze­rint a szovjet—szíriai hivata­los tárgyalások tovább folyta­tódnak. Az MTI moszkvai tudósí­tója szerint a látogatást moszkvai diplomáciai körök­ben nem csupán a két or­szág kapcsolatai alakulásának, hanem a közel-keleti helyzet békés rendezésének, az arab népek igazságos küzdelme tá­mogatásának szempontjából is jelentős eseménynek ítélik meg. Legutóbb másfél évvel ez­előtt járt hasonló szintű szí­riai küldöttség a szovjet fő­városban. Azóta számos új­­elem jelentkezett a közel­be­ leti helyzetben, ha akadozva is, de megindult az ENSZ Jarring nevével fémjelzett diplomáciai közvetítésének gépezete, körvonalaiban ki­alakult az EAK, Szudán és Líbia föderációja, amelyhez a szíriai Baath-párt vezetősé­gében és a kormányban vég­rehajtott változtatások után Szíria is csatlakozott, meg­szüntetve Damaszkusz vi­szonylagos elszigeteltségét, s bekapcsolva Szíriát az újjá­születő arab egységtörekvé­sekbe. Az EAK vezető politikusai merint alaptalan az „optimista kampányt" Kairóból jelenti az MTI. Az egyiptomi kormány vasár­napi ülésén megállapította, hogy Izrael nem törekszik komolyan a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtására, s merev expanziós politiká­jával kudarcra kárhoztatja a Jarring-missziót. A kormány Mahmud Favzi miniszterel­nök és Mohamed Favzi had­ügyminiszter jelentése alap­ján elemezte az ország poli­tikai és katonai helyzetét, s számot vetett a közel-keleti válság várható fejleményei­­re. Az EAK vezető politikusai alaptalannak minősítik és ha­tározottan visszautasítják az Egyesült Államok és Izrael összehangolt „optimista kam­pányát”, amely azt a látsza­tot szeretné kelteni, hogy szembetűnő haladást értek el az arab—izraeli közvetett tár­gyalásokon, tehát nem lehet akadálya a február 5-én le­járó ideiglenes tűzszünet meghosszabbításának. Légvédelmi gyakorlatok Mivel Izrael hibájából nincs haladás a közvetett tárgyalá­sokon, Kairó kitart amellett, hogy pozitív fejlemények hí­ján nem járul hozzá a február 5-én le­járó tűzszünet meg­hosszabbításához. Szalah Gohar külügyminisz­ter-helyettes vasárnap kije­lentette, hogy az EAK csak abban az esetben hosszabbít­ja meg a tűzszünetet, ha Iz­rael komoly és gyors előrelé­pést tesz a Biztonsági Ta­nács határozatának végrehaj­tás felé. Ellenkező esetben nem Egyiptom lesz a felelős azért, ami február 5. után történik. Közben szombaton és va­sárnap Kairóban és az EAK kormányzóságaiban sikeres légvédelmi gyakorlatokat haj­tottak végre. Ezek a polgári védelem szervei és a lakos­ság felkészültségéről, impo­náló fegyelmezettségről tet­tek bizonyságot. Riad­ni Bndz Arábiában és Kunraitban járt Az UPI szerint Riad egyip­tomi külügyminiszter, aki a hét végén látogatást tett Szaúd-Arábiában és Kuwait­­bam, hétfőn vissz­aérkezett Kairóba. A kairói repülőtéren újság­íróknak nyilatkozott. Világo­san kitűnik — mondotta — Gunnar Jarring, az ENSZ kö­zel-keleti különmegbízottja és Izrael jegyzékváltásából, hogy Izrael politikája semmiben sem változott. — A közel-keleti helyzet­ben semmi változást sem lá­tok — fűzte hozzá —, mert Izraelnek változatlanul az az eltökélt szándéka, hogy nem vonja vissza csapatait a meg­szállt arab területekről.­­ Izrael szándékosan nem vesz tudomást a kivonulásról, figyelmen kívül hagyja a Pa­lesztinai nép jogait, és nem hajlandó végrehajtani a Biz­tonsági Tanács­­határozatait. Mahmud Riad végül nyo­matékosan aláhúzta: Egyip­tom remélte, hogy a Jarring­­misszió keretében sikerül tényleges haladást elérni, „de nem vezethetjük félre népün­ket és a világ közvéleményét, amelynek mindig tudnia kell az igazságot”. Husszein titkos tanácskozásokat folytatott az iraki alelnökkel Bejrútból jelenti a Reuter. Az An-Nahar hírszolgálat va­sárnap esti jelentése szerint Husszein jordániai uralkodó a közelmúltban Törökországban Szaleh Mahdi Ammas iraki al­elnökkel találkozott. Kettejük — nem publikált — tárgyalásai idején közölték első ízben a Jordániában állo­másozó iraki csapatok vissza­vonásáról szóló híreket. A csa­patkivonás megkezdődött vagy talán már be is fejeződött. Az iraki kormánynak ez a döntése — az An-Nahar sze­rint — összefüggésben áll az ország belső helyzetével. Való­színűnek látszik, hogy Al-Bakr elnök a csapatok segítségével kívánja megszilárdítani rend­szerét. Al-Bakr elnök végrendeletet írt, s ebben Szaddam Husszein Takritit, a Baath-párt főtitkár­­helyettesét nevezte ki utódjá­vá. Ez akkor derült ki, amikor nemrégiben­­ egy Bagdadba akkreditált nagykövet Szad­dam Husszeinnek adta át meg­bízólevelét Libanon nem válaszolt a legutóbbi izraeli békejavaslatokra Rumedien üzenetet küldött a szovjet vezetőknek Bejrúti Reuter-jelentés sze­rint Abu Hamad libanoni kül­ügyminiszter vasárnap cáfolta azokat az izraeli jelentése­ket amelyek szerint Liba­non válaszolt volna Jarring­­nak a legutóbbi izraeli béke­javaslatokra. A külügymi­niszter nyilatkozatában ez olvasható: „Libanon nem vá­laszolt (Jarring közvetítésé­vel) Izraelnek. Csak azt kö­­zöltük Jarringgal, hogy Liba­­non az­ 1949. évi fegyverszü­

Next