Magyar Nemzet, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-25 / 47. szám

­ Madar Nemz­et Csiltörzsik 1971. február 25 XXVII. évfolyam, 47. szám A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA . 67 kilogramm A tavasz már kopogtat, a hótakaró fehérje teljesen el­tűnt, s a földeken a vetések zöldje az uralkodó szín. Ez az üdezöld harsogás, ami a jól telelt, izmosodó gabonák jellemzője, ígéret a jövőre. Sok hasonló ígérettel ta­lálkozunk a negyedik öt­éves terv indulásának első évében a mezőgazdaság te­rületén. Ezek az ígéretek ar­ról tanúskodnak, hogy to­vább javul a lakosság ellá­tása, s évről évre több élel­miszer kerül majd a kam­rákba és a dolgozók aszta­lára. A feladat, hogy a me­zőgazdaság termelését — az előző öt évhez viszonyítva — 15—16 százalékkal, az élel­miszeriparét 26 százalékkal, az erdőgazdálkodásét 15 szá­zalékkal emeljük. Ehhez szükség van a me­zőgazdasági területek gazda­ságosabb hasznosítására, ter­melésszerkezetek megváltoz­tatására, új struktúrák és kultúrák kialakítására, a gé­pesítés fokozására, új tech­nológiák bevezetésére, és so­rolni lehetne tovább a cél eléréséhez szükséges felada­tokat. A mezőgazdaság előtt ál­ló program egyik legfonto­sabb pontja az állattenyész­tés gyorsabb ütemű fejlesz­tését irányozza elő. Az ál­lattenyésztés mezőgazdasá­gon belüli aránya 1975 vé­gére 43 százalékra nő, ami szükségessé teszi a termelés szerkezetének bizonyos fo­kú módosítását. A számítá­sok szerint az egy főre jutó húsfogyasztás a következő öt év során 14 százalékkal nő és 1975-ben eléri a 67 kilo­grammot. Ilyen nagyarányú feladat megvalósítása csak akkor sikerülhet, ha a természeti adottságokon túlmenően anyagi bázis is biztosítja a fejlesztést. A negyedik öt­éves tervben az állattenyész­tés fejlesztésére csaknem 24 milliárd forintot fordítanak, ami a harmadik ötéves terv­hez viszonyítva 44 százalé­kos növekedést jelent. Az első helyen természe­tesen a sertéstenyésztés fej­lesztése szerepel — mi ma­gyarok sertéshúsevők va­gyunk —, meg kell oldani a húsprogramot, amit ma­gunk elé tűztünk, hogy a la­kosság minden igényét ki­elégíthessük, ezen túlme­nően pedig az exportot is teljesíteni, sőt növelni tud­juk. A sertéstenyésztés fej­lesztésére 11 milliárd forint áll rendelkezésre, ugyanak­kor a szarvasmarha-ágazat erősítésére 10 milliárd fo­rintot fordítunk. Említésre méltó a baromfitenyésztés fejlesztése is, itt elsősorban a megfelelő áruszerkezet biztosítása a feladat. Növel­ni kell a nehéz testű baromfi arányát és ugyanakkor min­dent meg kell tenni az ön­költség csökkentéséért. Eddig az akadályozta hús­termelésünk nagyobb ará­nyú fejlesztését, hogy az or­szágban sok helyen a ter­melőszövetkezetek kisüzemi módon, a hagyományos módszerekkel nevelték az ál­latállományt. Ismeretes min­denki előtt a szerfás mozga­lom, ami a termelőszövetke­zetek megalakulásakor rendkívül fontos volt a kö­zös állatállomány megtartá­sa érdekében. Mondhat­nánk, sokszor ettől függött a termelőszövetkezetekben a gazdasági alap lerakása, a mozgalom fennmaradása, meggyökerezése. Az összete­relt állatállományt át kellett teleltetni, s ehhez sok közös, nagy istállóra volt szükség. Olcsó istállókra, Szerdából épült állattartási telepekre. Ma már ezeket az istálló­kat felválthatják a korszerű épületek, a szakosított tehe­nészeti, növendék- és hízó­marhatelepek és a legkor­szerűbb sertéshizlaldák, amelyek lehetővé teszik az iparszerű sertéstartást és a nagyobb arányú hústerme­lést. Az új telepek, a különbö­ző tartási eljárások, a gépe­sített állatnevelés és -hizla­lás alapjainak lerakását máris megkezdték az ország egyes, jól gazdálkodó, újat kereső termelőszövetkezetei­ben és állami gazdaságaiban. Környén szakosított, tömbö­sített szarvasmarhatelep lé­tesült, a Lajta-hansági Álla­mi Gazdaságban pedig kö­tött tartású telep. A szövet­kezetek közül is említésre méltó Mélykút, ahol felépült az ország első tömbösített sertésnevelője, s Nádudvar, ahol szakosított sertéstelepet építettek. De sorolni lehetne tucatszám azokat a szövet­kezeteket, ahol már eddig is milliókat áldoztak a korsze­rűsítésre, a termelés növelé­sére, amit több új magyar szabadalom és újítás is elő­segít. (Automata etetők, trá­gyakezelés.) Mindezek a már eredmé­nyesen működő, valóban iparszerű állattartási telepek biztosítékot nyújtanak arra, hogy a fejlesztés jó irányba haladjon, s a mezőgazdaság rendelkezésére álló anyagi eszközök (amiből a termelő­­szövetkezetek részesedése 76 százalék), lehetővé tegyék az eddig ráfizetéssel üzemelő, korszerűtlen állattartási te­lepek, hizlaldák és ideigle­nes sertésnevelők felszámo­lását. A beruházásnak ez a kon­centrációja azonban nem­csak épületek korszerű ter­vezésében, könnyűszerkeze­tes és paneles megvalósítá­sában jut kifejezésre. Több gondot kell fordítani a jö­vőben a takarmányozásra is, vagy jobban mondva, át kell alakítani takarmányozási rendszerünket. S ez nem csupán több keverőüzem lé­tesítését teszi szükségessé. Nem szabad elhanyagolni a hagyományos tartási mód­szereket sem ez esetben, a legelőt például, hogy csak a legfontosabbat említsük. Legelőink még most is olya­nok, mint száz esztendővel ezelőtt voltak. A jövőben növelni kell a termelést eze­ken a legelőkön, s ezt lehe­tővé teszi majd a jobb mű­trágya-felhasználás. A ne­gyedik ötéves terv végére ez évi 120 kilogrammról 220 ki­logrammra nő. Ha ehhez még hozzávesszük az öntö­zés bővítésének lehetőségét és a takarmánybetakarítás gépesítésének fokozását — ami új, korszerű gépek be­szerzésével szintén lehetővé válik — akkor nem lehet kétséges egy pillanatra sem, hogy az ígéret, amit a terv­program elénk rajzolt, reá­lis és megvalósítása tovább növeli majd népünk élet­­színvonalát a húsellátás frontján is. Élés Sándor Közös közlemény a magyar—csehszlovák tárgyalásokról A külpolitikai helyzet |­ 1 A SZOCIALISTA ORSZÁGOK együttműködésének jelen­­t*-•­tős eseménye volt Lubomir Strougal csehszlovák minisz­terelnök magyarországi látogatása. A nagy fontosságú tárgya­lásokon Fock Jenő miniszterelnök és a csehszlovák kormányfő tájékoztatta egymást országaik belső helyzetéről. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kö­zött 1968. június 14-én aláírt barátsági, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási szerződés szellemében értékelték a két ország kapcsolatainak jelenlegi helyzetét és vázolták azok to­vábbi elmélyítésének lehetőségeit. A magyar és a csehszlovák kormányfő megelégedéssel állapította meg — miként a közös közlemény hangsúlyozza —, hogy a két szocialista ország szé­les körű kapcsolatai szilárd bázist képeznek az együttműködés bővítésére és még hatékonyabb kimélyítésére minden terüle­ten. Nemzetközi kérdések is szerepeltek a tárgyalásokon. E te­kintetben a hangsúly az európai béke és biztonság megvalósí­tásán volt. A nemzetközi helyzet megítélésében is azonos ál­láspontot foglalt el a két kormány küldöttsége. A magyar diplomácia eseményeihez tartozik Péter János dá­niai látogatása. Külügyminiszterünk szerdán aláírta az első magyar—dán államközi kulturális egyezményt. Megbeszélést folytatott Poul Hartling dán külügyminiszterrel a két ország kapcsolatairól, valamint az európai biztonság megvalósításá­nak kérdéseiről. A magyar külügyminiszter ezt követően elő­adást tartott a dán külpolitikai társaságban a szocialista or­szágok álláspontjáról, az európai biztonság kérdéséről.­­ AZ RAK diplomáciai rugalmasságát szinte az egész nem­­­­­zetközi sajtó az első oldalakon értékeli, miután nyilvános­ságra került az izraeli kormány vasárnapi közleménye. Kairó az ENSZ rendelkezésére bocsátotta ama hivatalos nyilatkozat szöveget, amelyben Egyiptom a Jamao-javaslatok kategorikus elutasításaként fogta fel Tel Aviv állásfoglalását. Riad minisz­terelnök-helyettes és külügyminiszter ezzel kapcsolatban — a nyugati hírügynökségek jelentése szerint — üzenetet intézett a négy nagyhatalom külügyminiszteréhez. Tájékozott források szerint — mint az Al Ahram írja — a Biztonsági Tanács való­színűleg napirendre tűzi és megvitatja a közel-keleti válság kérdését. ENSZ-diplomáciai körökben azt remélik, hogy a dia­lógus folytatódik és az izraeli kormány közleménye nem te­kinthető végleges és utolsó állásfoglalásnak. Közlemény Strougal magyarországi látogatásáról Fock Jenőnek, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének meghívá­sára 1971. február 22—24. kö­zött dr. Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság szövetségi kormányá­nak elnöke hivatalos baráti lá­togatást tett a Magyar Nép­­köztársaságban. Magyarországi tartózkodása során dr. Lubomir Strougal kormányelnököt fogadta Ká­dár János, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára és Lo­soncai Pál, a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnöke. A látogatás alatt a két kor­mányelnök megbeszéléseket folytatott, amelyeken magyar részről Puja Frigyes, a külügy­miniszter első helyettese, Vin­ce József, a Magyar Népköz­­társaság prágai nagykövete, dr. Várkonyi Péter, a kormány Tájékoztatási Hivatalának el­nöke, Drecin József, az Orszá­gos Tervhivatal elnökhelyet­tese és Perczel László, a Kül­ügyminisztérium főosztályve­zetője, csehszlovák részről Karol Kurka, a külügyminisz­ter első helyettese, Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság budapesti nagykövete, Karol Ujházy, az Országos Tervhivatal elnök­­helyettese, Bratislav Vlk, a miniszterelnökség külügyi fő­osztályának és protokoll osztá­lyának vezetője, és dr. Jan Kolar, a miniszterelnöki kabi­net munkatársa vett részt. Országaink kapcsolatainak jelentősége A tárgyalásokon a kormány­­elnökök tájékoztatták egymást országaik belső helyzetéről. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság között 1968. június 14-én aláírt barátsági, együtt­működési és kölcsönös segély­­nyújtási szerződés szellemében értékelték a két ország kap­csolatainak jelenlegi helyzetét és vázolták azok további elmé­lyítésének lehetőségeit. Megelégedéssel állapították meg, hogy a két szocialista or­szág széles körű kapcsolatai szilárd bázist képeznek az együttműködés bővítésére és hatékonyabbá tételére számos területen. Magasra értékelték a népgazdasági tervek egyez­tetése, a hosszú lejáratú keres­kedelmi egyezmény előkészí­tése, valamint a magyar— csehszlovák gazdasági együtt­működési vegyes bizottság te­vékenysége terén elért pozitív eredményeket. A felek egybehangzóan ki­fejezték, hogy érdekeltek az ipari és a mezőgazdasági ko­operáció, a szakosítás, vala­mint a műszaki-tudományos együttműködés további fej­lesztésében. Hangsúlyozták a turistaforgalom bővítésének jelentőségét a két ország né­peinek kölcsönös megismerésé­ben és barátságának elmélyí­tésében. A Varsói Szerződés erősítése A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság kormánya különleges fontosságot tulajdonít a Szov­jetunióval és a többi testvéri szocialista országgal való ba­rátság elmélyítésének és az együttműködés szakadatlan fejlesztésének. Készek aktívan közreműködni a Varsói Szer­ződés további erősítése, a szo­cialista gazdasági integráció megvalósítása, a KGST mun­kájának fejlesztése, a szocia­lista országok közötti gazda­­­­gi kapcsolatok hatékonysága­ nak állandó növelése érdeké­ben. A nemzetközi helyzetről foly­tatott véleménycserében a kor­mányelnökök nagy figyelmet szenteltek az európai béke és biztonság kérdéseinek. Egyet­értően megállapították, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szer­ződés többi országainak, a bé­ke híveinek állhatatos törek­vései eredményeként az euró­pai biztonsági értekezlet össze­hívásának gondolata szilárdan teret nyert kontinensünk né­peinek tudatában és egyes nyugati hatalmak kormányai­nak obstrukciós tervékenysége ellenére mind nagyobb támo­gatásra talál. "A Magyar Nép­­köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormá­nya a Varsói Szerződés orszá­gai külügyminisztereinek leg­utóbbi bukaresti találkozója szellemében kész szélesíteni a kontaktusokat a többi európai ország kormányaival, azzal a célal, hogy hozzájáruljon a kedvező európai politikai at­moszféra kialakításához, vala­mint a biztonsági értekezlet gyakorlati előkészítéséhez. A kormányelnökök méltat­ták a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság, vala­mint a Lengyel Népköztársa­ság és a Német Szövetségi Köztársaság által aláírt egyez­ményeket, mint olyan jelentős lépéseket, amelyek hozzájárul­nak az európai feszültség eny­hítéséhez, az európai országok békés együttműködésének fej­lődéséhez. Sajnálatosnak tart­ják, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban és azon kívül is vannak olyan erők, ame­lyek az európai országok érde­keivel ellentétben — a szerző­dések ratifikálása ellen lépnek fel. Ezek a törekvések csakis a nemzetközi feszültség foko­zásához és az európai országok együttműködésének megzava­rásához vezethetnek. A kormányelnökök újra megerősítették, hogy a Magyar Népköztársaság és a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság azonos nézeteket vall a mün­cheni egyezmény érvénytele­nítésének kérdésében. Remé­nyüknek adtak kifejezést, hogy a Német Szövetségi Köztársa­ság is realista álláspontot fog elfoglalni és elismeri a mün­cheni egyezmény kezdettől fogva való érvénytelenségét. A kormányelnökök elítélték a Német Demokratikus Köz­társaság ellen továbbra is foly­tatódó diszkriminációt az or­szágok közötti kapcsolatok és a nemzetközi szervezetek vo­nalán. Meggyőződésünk, hogy a Né­­met Demokratikus Köztársa-s Sággal való normális diplomá­ciai kapcsolatok felvétele azon országok részéről, amelyek ezt még nem tették meg, valamint a Német Demokratikus Köz­társaságnak az ENSZ-be való felvétele összhangban állna az országok egyenrangú együtt­működése fejlesztésének érde­keivel. Elítéljük az agressziót Az Egyesült Államok indo­kínai népek elleni agressziójá­nak kiszélesítése tovább élezi a veszélyes délkelet-ázsiai helyzetet. A Magyar Népköz­­társaság és a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság kormánya határozottan elítéli ezt az ag­ressziót, amely komolyan fe­nyegeti a világbékét, s a világ közvéleményének jogos tilta­kozását váltja ki. A kormány­­elnökök országaik teljes támo­gatásáról biztosítják a vietna­mi nép, a kambodzsai és a lao­szi haladó erők igazságos har­cát az imperializmus ellen. A kormányelnökök megvi­tatták a Közel-Keleten kiala­kult komoly helyzetet. Elítél­ték az izraeli kormány és a nyugati imperialista körök magatartását, amely a Bizton­sági Tanács 1967. november 22-i határozatának szabotálására irányul. Kifejezték eltökéltsé­güket, hogy az ENSZ Bizton­sági Tanácsának határozata szellemében továbbra is támo­gatják az­ arab népeknek az izraeli agresszió következmé­nyei felszámolására irányuló igazságos harcát és a Paleszti­nai arab népek törvényes jo­gainak érvényesítését. A kormányelnökök megelé­gedésüket fejezték ki tárgya­lásaik eredményeit, a Magyar Népköztársaság és a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság közötti baráti együttműködés további elmélyítésének pers­pektíváit illetően. A tárgyalások elvtársi lég­körben, a kölcsönös megértés szellemében, az összes megtár­gyalt kérdésben megnyilvá­nult nézetazonosság jegyében zajlottak le. Dr. Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság miniszterelnöke cseh­szlovákiai hivatalos baráti lá­togatásra szóló meghívást adott át Fock Jenőnek, a ma­gyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnökének. Fock Jenő a meghívást köszö­nettel elfogadta. A csehszlovák miniszterelnök sajtóértekezlete (Tudósítónktól) A hazánkban tett látogatása tapasztalatait dr. Lubomir Strougal szerdán sajtókonfe­rencián összegezte. A sajtó­­tájékoztatón dr. Várkonyi Pé­ter, a Minisztertanács Tájé­koztatási Hivatalának elnöke köszöntötte a csehszlovák kor­mányfőt. Dr. Lubomir Strou­gal elöljáróban kijelentette: — A csehszlovák—magyar kapcsolatok nagyon barátiak, őszinték, szívélyesek, minden területen intenzív az együtt­működésünk. Mi az együtt­működést a legszélesebben fogjuk fel, úgy értelmezzük, hogy valamennyi szocialista országnak össze kell fognia erejét az imperializmus elleni harcban, a világbékéért s or­szágaink szocialista fejleszté­séé­ . — Kádár elvtárssal, Fock elvtárssal és a többi elvtársak­kal folytatott megbeszélésein­ken részletesen tájékoztattuk magyar barátainkat Csehszlo­vákia jelenlegi helyzetéről. Országunk fejlődésének leg­utóbbi szakaszát pozitívan ér­tékeljük. — Az úgynevezett „cseh­szlovák kérdés" hosszú ideig a világlapok címoldalán szere­pelt — mondta. — Ellensé­geink éppen ezt használták fel a szocialista tábor elleni tá­madásaikra. Ma már lekerült a világsajtó első oldalairól, így több lehetőségünk van ar­ra, hogy nyugodt építő mun­kával foglalkozzunk. — Elmondhatjuk, hogy a csehszlovák nép elkötelezte magát mindamellett, amit Csehszlovákia Kommunista

Next