Magyar Nemzet, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-17 / 64. szám

s A Magyar Nemzet 1971. feb­ruár 28-i számában a Népes Családok sorozat „Két ember áldozata” című cikkében fog­lalkozott Bencsik Gyuláék ügyével. A két szoba komfor­tos lakásban lakó 11 gyerme­kes család nagyobb lakáshoz juttatásával a magunk részé­ről is messzemenően egyetér­tünk. Mostani lakásukat 1963- ban utalta ki­ részükre a ke­rületi lakásosztályunk, azon­ban időközben a család létszá­ma megnövekedett. Bencsikék végtelenül becsületes, rendes emberek. Szerénységükre jel­lemző,­ hogy a nagyobb lakás érdekében sem tettek különö­sebb lépéseket, holott erre minden jogalapjuk megvan. A kerületi tanács végrehaj­tó bizottsága lakásosztályunk előterjesztése alapján soron kí­vül foglalkozott a Bencsik csa­lád lakáshelyzetével és hatá­rozatot hozott egy 2+2X fél­­szobás, új, modern lakás ki­utalására. Mindenkor nagy érdeklődés­sel kísérjük figyelemmel Kris­tóf elvtárs cikkeit, melyben a budapesti nagy családok­­hely­zetével foglalkozik és a jövő­ben sem vesszük rossz néven, ha figyelmünket olyan csalá­dokra is felhívja, akiknek helyzetéről mi közvetlenül nem tudunk. Budapest Főváros IX. ker. Tanácsának Végrehajtó Bizottsága, Ács István vb-elnökhelyettes­ ­ . 4- * Új lakást kapott egy sokgyermekes család Zsirai Miklós emléke A Magyar Nemzet március 7-i, vasárnapi számában olvas­tam Ruffy Péter fenti című, igen szép jellemzését. Tanítványa voltam Zsirazi Miklósnak az egyetemen 1931- től 1935-ig. A legelső előadá­sával menthetetlenül odalán­colt a magyar és a finnugor nyelvészethez. Az alapvizsgán (1933. április), amikor a finn nyelvre került sor, megkérdez­te tőlem: „Nos, kolléga úr, melyik hagyományos­ olvas­mányt tudja fordítani?” (Két­­három elbeszélés forgott nem­zedékeken át közkézen, s min­den vizsgázó ezekből készült. Tíz oldalt kellett fordítani, a szöveget mindenki maga vá­lasztotta.) Ezt válaszoltam kis­sé merészen: Bármilyen finn nyelvű újságot, vagy szépiro­dalmi prózát megértek. Meg­lepődött. Kezembe adta az Uuusi Soumi egyik számát. Ol­vastam, fordítottam. Utána Aho egyik novellája követke­zett. Ez is ment. Vizsga végez­tével ezt a kérdést intézte hoz­záírt: Miért tanult meg finnül, talán ki akar utazni Finnor­szágba? Bizonytalan hangon mondtam, hogy szeretném a nyarat ott tölteni, ha addig összespórolok annyi pénzt. Két nap múlva hívatott, és közöl­te, hogy Németh Gyula dékán­tól szerzett számomra 200 pen­gőt, az egyetem ennyivel já­rul hozzá a tervezett nyári utazáshoz. Két teljes hónapot (július, augusztus) tölthettem Finnországban, s ezalatt elég eredményesen gyarapítottam finn nyelvtudásomat. Később is állandó kapcso­latban álltam vele. Voltam néhányszor a lakásán, köny­veket kölcsönzött nekem, de­dikált példányt ajándékozott saját műveiből. “Doktori érte­kezésemet az ő irányításával készítettem el ott voltam a temetésén. Nyelvészeti képzettségemet, tudásomat nagyrészt neki köszönhetem. A vasárnapi cikk nyomán elgondolkoztam. Va­jon hűtlenül sáfárkodtam-e a ismeretekkel, s vajon elfelej­tettem volna őt magát.­­ Úgy gondolom, hogy nem. Nem tudnám megmondani, hányszor hasznosítottam az ál­tala elsajátított nyelvtudást. De a neve, a személye sem szorult háttérbe nálam. A Ma­gyar Nemzetőrben megjelent cikkemben is megemlékeztem színes előadásairól, s befeje­zéshez közeledő kandidátusi értekezésemben is írok róla. A Magyar Nemzetben meg­jelent írás nyelvművelő cikk volt a javából. Effélét kellene többet is írnia, ilyen érdekes nyelvművelő cikkeket, s aztán, ha összegyűlik, egy külön kö­tetben kiadni. Várjuk a töb­bit! Dr. Szepesy Gyula Brunswick vagy Brunszvik ? A Magyar Nemzet az utób­bi hetekben több alkalommal is leírta Brunszvik Teréz, il­letve a Brunszvik család ne­vét. Olvasóink közül néhá­­nyan megkérdezték levélben: miért írjuk a Brunszvik csa­lád nevét „fonetikusan”, hi­szen amikor Beethoven leve­lezett a Brunszvik család tag­jaival, mindig Brunswick­ nak írta a családi nev­et, mint ahogy a család tagjai is így írták akkoriban nevüket Ebben a kérdésben, vagyis, hogy a család nevét Brunsz­­viknak és nem Brunswicknak írták, elsősorban néhai dr. Czeke Marianne-ra, az Orszá­gos Széchényi Könyvtár tudo­mányos munkatársára kell hi­vatkoznunk, akinek szerkeszté­sében és bevezető tanulmányá­val jelentek meg 1938-ban a Magyar Történelmi Társulat kiadásában („Magyarország újabbkori történetének forrá­sai” sorozatban) Brunszvik Teréz grófnő naplói és feljegy­zései címen Brunszvik Teréz kétfajta hátrahagyott feljegy­zései: naplói (Diarum, Jour­nal, Tagebuch) és önéletrajz­szerű emlékiratai (Memoire­­jai). Czeke Marianne, aki eb­ben a témakörben több éves tudományos kutatómunkát folytatott, a család nevét kö­vetkezetesen Brunszviknak és nem, Brunswicknak írta. Köny­vének azonban már az első oldalán hosszabb lábjegyzet­ben szükségesnek tartotta ki­fejteni: miért írja a család ne­vét így? Idézzük sorait: „Az ortográfiára nézve el kel­lett térnem az általánosan, külö­nösen a Beethoven-életrajzokban külföldön és itthon egyaránt használt írásmódtól, mely a Braunschweig név angol, illetve francia alakját adja: Bruns­wick-etc. A genealógiai könyvek­ben sem egységes az írásmód, s a család levéltárában, mely 1722- től 1783-ig terjedően tartalmaz ira­tokat, a név Brunczvik vagy Brunszvik alakban fordul elő. Ma­ga Brunszvik Teréz hol Brunszvi­­kot,­­hol Brunsvikot ír, csak kül­földi tartózkodása alatt használ­ja a Brunswick alakot, nyilván, mert ott így ismerték általánosan a nevet. Brunszvik Teréz fivére, Ferenc gróf szintén a Brunszvik névaláírást használta — amint az isk­olás könyveiből látható —, vala­mint az utolsó Brunszvik gróf, Gé­za­ gyermekkori iskolafüzetein (ld. Fővárosi Pedagógiai Könyvtárban) is ebben az alakban szerepel a név. A névre vonatkozólag ld. még: Kemény Ferenc „Töredékek egy Brunszvik tanulmányból” 1. Me­lyik a helyes családnév? cím alatt, amelyben egy Brunszvik Teréz ál­tal írt és aláírt levelet közöl fa­csimilében, a „Kisdednevelés” 1928 ünnepi számában, mely a Brunsz­vik helyesírást igazolja.” A családról szóló hazai könyvekben, tanulmányokban, cikkekben már hosszú évtize­dek óta a „Brunszvik” forma a használatos. Amikor 1928- ban a magyar , kisdedóvás megalapításának századik év-,­fordulóját ünnepelték ország­szerte, általában a Brunszvik nevet ebben a formában írták. Kemény Ferenc egyébként a „Kisdednevelés” 1928. évi jú­liusi számában megjelent ta­nulmányát a zürichi Pestaloz­­zi Studien szerkesztőségének megbízásából írta Brunszvik Terézről. A lapban fakszimilé­ben közölt levelet Brunszvik Teréz Rumy Károly György esztergomi tanárnak irta 1832- ben. (környei) Csekkszámlák kamata T. I. olvasónk panaszolta, hogy az OTP csekkszámlája után nem térít kamatot. Az OTP válasza: „A pénzforgalmi csekkszámlák valóban nem kamatoznak, azon­ban, ha a csekkszámlát három hó­napra lekötik, a betét, után 3 szá­zalékos kamatot térítenek­ Mód van arra, hogy egyéves tartós lekötés mellett évi 5 száza­lékos betétkönyvben helyezhesse el járandóságát, és ha a betét­könyvet letétbe helyezi, az arra átutalt összegeket a fiók — a könyvtulajdonos személyes közre­működése nélkül — bevezeti a be­tétkönyvébe. Természetesen ezért kölségeket számítanak fel. A tartósan lekötött betét eseté­ben minden tételnek egy évig kell feküdnie ahhoz, hogy a betevő az 5 százalékos kamatot megkapja, mert ellenkező esetben a vonat­kozó rendelet alapján egyáltalán nem térítenek kamatot.” Országos Takarék­pénztár, Betétosztály Köszönet az előzékenységért Héra gázégőmnek az állítógomb­ja eltörött. Ezt az alkatrészt üzlet­ben kapni nem lehet, ezért levél­ben kértem a Gázkészülékgyártó Vállalatot. Utánvéttel küldjön egy ilyen gombot. Néhány nap múl­va, a késő esti órákban a vállalat egy szerelője személyesen hozta el ezt a filléres alkatrészt azzal, hogy másodszor járt nálunk, de nem ta­lálta lakásunkat. Ezért a rugal­mas, udvarias kiszolgálásért ez­úton mondok köszönetet mind a vállalatnak, mind a dolgozójának. Herke Ferenc, Budapest Hálátlan közönség Ahogyan távolodunk a há­borútól, anyagi helyzetünk is örvendetesen javul. Ez a fel­lendülés az élet minden terü­letén megnyilvánul. Az Ope­rában is... Rendben is lenne ez akkor, ha a közönség (aki­nek nem inge, ne vegye ma­gára!) viselkedésében is min­dig méltó­ lenne ruházatához. De helyes-e az, hogy alighogy lehúzták a függönyt, sokan csordát megszégyenítő kiroha­nást produkálnak? Érthető azoknál, akik utolsó buszt, vo­natot akarnak elérni, de nem nézhető el a kocsitulajdonosok­nak, vagy a taxit megfizetni tudóknak. Munkám megkívánja, hogy gyakran hallgassak hangverse­nyeket, látogassak színháza­kat, előadótermeket. A Zene­­akadémián a leírt jelenség egészen ritka. Az akadémia közönsége hálásabb, értőbb, ki kell mondanom: kulturáltabb. Legalábbis kultúrája mélyebb. Erre a levélre a Ránky kom­ponálta Ember Tragédiáján tapasztaltak indítottak. Ilyen világszínvonalas remekművet, ennyi művészetet, ennyi át­élést hogyan is lehet értéke­lés, honorálás, visszhang nél­kül hagyni! Akármi visz is bennünket egy ilyen előadás­ra és függetlenül attól, hogy tetszik-e, vagy sem, tartozunk a szerzőnek, a művészeknek, és talán elsősorban önmagunk­nak, hogy néhány perccel ér­tékeljük teljesítményüket. Dr. Németh Béláné, Budapest Kinek van Beregszászy zongorája? A Magyar Tudományos Akadémia Zenetörténeti Mú­zeumában Beregszászy Lajos zongorakészítő munkásságával foglalkoznak. A múlt század­ban, élt mester a magyar zon­goragyártás kiemelkedő je­lentőségű, nemzetközi hírű egyénisége volt. A korabeli nagy európai és világkiállí­tásokon számos érmet, okle­velet, díjat nyert, s­aját fel­jegyzései szerint mintegy ezerötszáz zongorát készített. Munkásságának minél telje­sebb feltárása érdekében kér­jük, hogy akinek Beregszászy­­zongora, vagy bármilyen Be­­regszászyra vonatkozó adat, dokumentum van birtokában, szíveskedjék levélben közöl­ni az MTA Zenetörténeti Mú­zeumával. Címe: Budapest, I., Országház u. 9. MTA Zenetudományi Intézet Sz. Farkas Márta tud. munkatárs Magyarul a technikában Egy ismeretlen gyűjtemény története Szerkesztőségek mindennap­jaihoz, szokásos zörejeihez hozzátartozik a telefoncsörgés. Ez a beszélgetés azonban már az első néhány mondat után váratlan felfedezést ígért; egy különleges gyűjteményre hívta fel a figyelmet. — Negyven éve gyűjtöm a magyar technikatörténet ada­tait; a maguk módján ezek is hungaricáknak tekinthetők. Nem kívánja megnézni? — hangzott a vonal túlsó végé­­ről — Elöljáróban még csak annyit, adatokkal tudom alá­támasztani, hogy mi minde­nütt részt vettünk a műszaki alapok építésében, a techni­kai felfedezések létrejöttében. Ezek létezése és bizonyítása egy ország szellemi értékei kö­zött épp oly fontosak, mint bármi más, a humán kultúra területéről. Százezer adat kétszobás budai lakásban, a falakat csaknem a mennye­zetig elfedő könyvespolcok tö­vében folytattuk a beszélge­tést. Lexikonok, folyóiratok, bibliográfiák, a kirepedésig vaskos dossziék és könyvek, könyvek mindenütt. Sok kö­zöttük az idegen nyelvű, de nincs talán egy sem, amelynek ne lenne magyar vonatkozása. A házigazda — kéri, ne em­lítsem a nevét, mivel nem a személye, hanem a gyűjtemé­nye a fontos — Párizsban vé­gezte el a filozófia szakot. Rö­videsen mégis hátat fordított a „tudományok szülőanyjának” és műszaki ismereteit igyeke­zett mind jobban megalapoz­ni. A harmincas évektől kezd­ve a hazai technikatörténet, kutatásával foglalkozik. Ez alatt az idő alatt több százezer adatot gyűjtött össze. — Hogyan? — Négy évtized gyakorlatá­ban az ember szert tesz egy olyan speciális tulajdonságra, amelyet leginkább talán a va­dászkutyák szimatával lehetne jellemezni. Tudja, hová kell fordulnia, honnan remélhet felhasználható anyagot. Per­sze, szerencse is kell ehhez, meg némi fantázia és főleg jó segédeszközök, névmutatók, katalógusok. Ismerni kell jó néhány­­ hazai és külföldi könyvtár, levéltár rendszerét és főleg sokat kell levelezni. A „Trafó" története Nagy alakú, néhány lapos nyomtatványt mutat. 1965-ben adták ki, a transzformátor bib­liográfiája. Ötszáz adatot tar­talmaz, a források pontos meg­jelölésével. A bibliográfiát sa­ját kutatásai alapján, vendég­látóm állította össze. — Ha most újból kiadnák, még vagy száz adattal gyara­podnék — mondja. — A transzformátor története világ­szerte sok kutatót foglalkoz­tat, Déri—Bláthy—Zipemows- Icy nevét a legnagyobbak kö­zött említik. Az elmúlt évben a drezdai műszaki főiskolán tartott né­met nyelvű, előadást a válta­kozó áram diadaláról. Ehhez az előadáshoz 240, elsősorban a magyar és a német közös vo­natkozásokat kiemelő bibliog­ráfiai adatot mellékelt, előző­leg harminc helyen kutatott. — Magyar találmányok, technikai és műszaki felfede­zések ismertetésekor nem elég csak a hazai irodalomra hi­vatkozni. Minden állításomat több oldalról, külföldi és itt­honi publikációk felsorolásá­val támasztom alá. Sajnos ma, amikor oly sokat vitatkozunk a korszerű­ műveltségről, úgy veszem észre, hogy a műszaki kultúrát mostohagyerekként kezelik. Miért? A magyar tech­nikatörténetről írt bibliográ­fiámat is Drezdában adták ki 1968-ban német nyelven. Itt­hon, nem akadt rá vállalkozó. A kérdés megválaszolatla­nul, visszhangtalanul hal el a rákövetkező szünetben (tartok tőle, hogy nemcsak itt és most), én legalábbis nem tu­dok rá felelni. Pedig jó lenne, mert az érvek nagyon is nyo­mósak. Magyar találmány pél­dául a pentaprizmás, tükörref­lexes fényképezőgép. Dulovits Jenő szerzőségét még a foto­technikában fölülmúlhatatlan japánok is elismerik. És hogy továbbra is ezen a területen maradjunk, az automatikus megvilágításnak, vezérlésnek ugyancsak magyarok az úttö­rői, a Rissdorfer testvérek. Az 1945-ben elhunyt dr. Riszdor­­fer Ödönnek erre vonatkozó összes iratait, a találmány fotókópiáit ebben a budai la­kásban őrzik. A „magyar" szedés A nyomdaipar történetében szintén találkozhatunk magya­rokkal; a Klip­gél-féle szedő­­gép klaviatúrájának rajza és leírása található meg a gyűj­teményben, irodalomtörténeti vonatkozása is van a Móricz Miklós-féle magyar szedésnek. Maga a gép a gyomai Kner­­múzeumban látható, ,de a rá­vonatkozó írásos anyagot a feltaláló, Móricz Zsigmond bátyja állította össze az archí­vum részére. És mind között talán a legfontosabb: a fény­szedőgép feltalálója, Uher Ödön ma is él. Ebben a parányi múzeum­ban, amely egyúttal két ember otthona is, háromszáz ma is is­mert, nagy tudós és feltaláló munkásságával foglalkoznak. A televízió történetében Oko­­licsányi Ferenc és Mihályi Dé­nes voltak úttörők, a mai kép­cső őse Tihanyi Kálmán fizi­kus találmánya, a színes tele­vízió létrejöttét­ Goldmark C. Péter munkássága segítette. Az Egyesült Államokban élő kitűnő szakember nevéhez fű­ződik még a mikrobarázdás hanglemez feltalálása. A felso­rolást lehetne még folytatni. A műszaki, technikai tudomá­nyok, gyakorlati felhasználá­suk terén szinte mindenütt ta­lálkozhatunk magyarokkal. Két név, illetve két találmány érdekessége, illetve aktualitá­sa miatt még ide kívánkozik. Az első fémvázas autót Piltzer György szerkesztette; a közel­jövőben 90. születésnapját ün­neplő Fonó Albert az atyja a repülést forradalmasító torló­­sugaras hajtóműnek. Találmá­nya megelőzte korát, az első világháború idején még nem lehetett megvalósítani. Kihasználatlan kincsesbá­nya, kihasználatlan gyűjte­mény, hisz a megjelen publi­kációk a tengernyi adatnak csupán a töredékét dolgozzák fel, teszik hozzáférhetővé az érdeklődők, a későbbi kutatók számára. Az adatgyűjtés, rend­szerezés mind több időt, egész embert kíván. A végső cél, a feldolgozás pedig a véges erők és a meg nem értés miatt aka­dozik. A veszteség az országé, az egész társadalomé. Sárvári Márta -tavasz... .9.'íkJv. most minden új , a clP°k formái —­­ szine ~ ...és a kirakatok ■ - » ■JkwH KB, náectas 17. Remzettrözi nyelvoktatói konferencia Budapesten Dr. Vonsik Gyula, a TIT fő­titkára és dr. Telegdi Zsig­­mond egyetemi tanár, a nyel­vészeti tudományok kandidá­tusa kedd délelőtt a társulat termében tájékoztatta az új­ságírókat egy közeli tudomá­nyos eseményről. Az Élő Nyel­vek Oktatói Nemzetközi Szö­vetsége Budapesten — a Ma­gyar Tudományos Akadémián — tartja április 1-én konfe­renciáját, illetőleg központi vezetőségi ülését. Az egyhetes nemzetközi ta­nácskozás iránt nagy az ér­deklődés. Másfél száz­­külföldi és ötszáz magyarországi nyelv­tanár, illetőleg alkalmazott nyelvész, pszichológus, pedagó­gus, nyelvoktatás-elmélettel foglalkozó szakember vesz részt a tudományos esemé­nyen. Milyen legyen a korszerű mezőgazdasági építkezés Bács-Kiskun megyében 28 termelőszövetkezetben épül korszerű tehenészet, 18 gazda­ságban pedig iparszerű sertés­telep építése van folyamatban A jövőben még számos mo­dern állattartási épületet hoz­nak tető alá a közös gazdasá­gok. Ez adott időszerűséget a Kecskeméten megtartott épí­tési szakmai tanácskozásnak, amelyet a Magyar Agrártudo­mányi Egyesület megyei szer­vezete, a megyei tanács és a MÉM Tervező Vállalat közö­sen rendezett kedd délelőtt. A tanácskozás részvevői, agrárszakemberek, tervezők és megyei vezetők, egyetértettel­ abban, hogy az eddigi gyakor­lati tapasztalatok szerint az olcsó könnyűszerkezeti épüle­tek a legcélszerűbbek a mező­­­gazdasági állattenyésztő tele­pek kialakítására. Vasaló­,sinórral agyonverte 4 éves gyermekét A Pestvidéki Főügyészségen most készült el a vádirat Ür­di­gi Pál 48 éves szigetszentmik­­lósi alkalmi munkás ellen, aki olyan súlyosan bántalmazta 4 éves gyermekét, hogy az sérü­léseibe belehalt. A gyilkos apa, aki előzetes letartóztatásban van, nem sze­retett dolgozni. Sokszor igazo­­latlanul távol maradt munka­helyéről, italozott, s emiatt állás nélkül maradt. Alkalmi munkákat vállalt, de a kere­setét mindig elitta. Részegsé­gében többször is megverte gyermekét, a 4 éves Palikát. A kritikus napon ismét do­logtalanul járt-kelt, ivott is, majd amikor hazament, ész­revette, hogy fia a kiságy tö­rött léce mellett kimászott fekhelyéről, kinyitotta a szek­rényajtót és cukrot evett. Ezen annyira feldühödött, hogy lekapta a falba vert szög­ről a vasaló zsinórját és a kon­­nektoros végével ütlegelni kezdte a gyereket. A kisfiú jajveszékelve menekült vissza az ágyába. A kiáltozásra és sírásra fel­ébredt a brutális apa felesé­ge, csitítani igyekezett a fér­jét, s kivette kezéből a vil­lanyzsinórt. Erre Ürögi fel­kapta a gyereket és teljes ere­jéből a kiságy sarkába vágta. Palika sírt, jajveszékelt, mire a lelketlen apa gyomorszájon vágta. A gyermek eszméletét vesztette. Hiába locsolták arr­cát vízzel, nem , tért magához. Ürögiék szállásadónője, Boros Gáborné Vitte aztán a gyere­ket a közeli orvoshoz, de az már csak a beállott halált ál­lapíthatta meg. _1-----------------.------------------­-***?/*. A DUNA -v. -Y '. INTER-CONTINF.NTAL SZAIXODA $­I ÉRTESÍTI KEDVES VENDÉGEIT, HOGY A RÉGI DUNA SZÁLLÓ BOLTÍVES KLIMATIZÁLT PINCEHELYISÉGÉBEN 1971. MÁRCIUS 22-ÉN, 18 ÓRAKOR MEGNYITJA TOKAJ BOROZÓJÁT, mely vasárnap kivételével 17—24 óráig táj­jellegű boraival, svéd asztal rendszerű ételkilöllegességeivel — és hangulatos muzsikával várja kedves vendégeit.

Next